Észak-Magyarország, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-26 / 97. szám

Vasárnap, 1970. őpr. 26. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A két aranycsillag története Pavlito Gasesz-fl. I. Rogyimcev licsteffei A tábornokot — Alekszandr Iljics Rogyimcev vezérezre­dest, a Szovjetunió kétszeres hősét, a „Győzelem zászlaja nemzetközi ifjúsági menet” szovjet delegációjának veze­tőjét — Borsodnádasdon is­merhettem meg. A 65 esz­tendős katona tábornoki egyenruhájában ott állt a község szovjet hősi emlékmű­vénél. Amikor elhelyezték a koszorút, a tábornok lassan sapkájához emelte kezét, tisz­telgett azoknak a hősöknek, akiknek emlékét ez az egy­szerű, szürke kőépítmény őrzi. A tábornok arca ko­moly volt, tisztelgésre emelt tenyere kissé megremegett. * Kazincbarcikán az ebédide­jéből csípett le egy fél órát, hogy válaszoljon az újságíró kérdéseire. A tábornok tisz­teli a betűt, hat könyvet írt. Kevés időnk lévén, arra kér­tem, hogy mesélje el a két aranycsillag történetét. — Nagy története van en­nek — mondotta. — 1936- ban, a spanyol polgárhábo­rú idején mint fiatal főhad­nagy, önkéntesként kerültem ki Spanyolországba. Nevem akkor Pavlito Gosesz lett és ezt viseltem a spanyolországi harcok idején. örömmel mondhatom el, hogy megis­merhettem egy nagyszerű embert ott, az önök Zalka Mátéját, a legendáshírű Lu­kács tábornokot. Én a spa­nyol forradalmi hadseregben dolgoztam. Emlékszem Mad­rid nehéz napjaira, amelyek kísértetiesen hasonlítottak azokra a nehéz napokra, amelyeket Sztálingrádnál él­tem át később katonáimmal együtt. A spanyol főváros közelében egy kulcsfontossá­gú hidat védtünk. Az egyik géppuskánkat kilőtték, a má­sik géppuskánál pedig hiba történt, spanyol kezelőjenem tudta kijavítani. 150 méterre voltam ettől a géppuskától. A másik oldalról a marokkóink már egészen a hídhoz értek, elöl jöttek a dobosok, utána a tisztek kihúzott karddal. Azt mondták akkor nekem: „Pavlitó! Eriggy, és hozd rendbe a géppuskát!” Oda­rohantam a géppuskaálláshoz. Gyorsan elhárítottam a hi­bát és egy szalagot, próba­ként, a marokkóiakra lőt­tem. ök aknavetővel vettek minket tűz alá. Két spanyol elvtársam meghalt. Én vala­hogy életben maradtam. De egyedül. A marokkóiak mar a hídra léptek, s jöttek át a mi oldalunkra. Néztem a két spanyol elvtársam holttestét, valami hallatlan düh szállt meg, a fájdalomig összeszo­rítottam a fogalmat, kilőttem a második és a harmadik- szalagot is. A támadók közül sokan elestek, a többiek visz- szavonultak. Ezért kaptam később a Szovjetunió hőse kitüntetést, elsőként a Szov­jetunióban a gyalogosok, a géppuskások közül * Amikor a tábornok Ka­zincbarcikán sétált, u tanács­elnök társaságában betért a Május 1. út 27. szám alatt, Ungvári László építőmunkás lakásába Az ember nem volt otthon, csak a felesége és az 5 éves kisfiúk. A háziak meglepődtek, de szívesen fo­gadták, hellyel kínálták. A tábornok megtudta, hogy Ungvári László a 31. sz. Ál­lami Építőipari Vállalat mű­vezetője. Megtudta, hogy a szőke kisfiút — amilyen va­lamikor a tábornok lehetett — Lacikának hívják. Beszél­getés közben előkerült a tá­bornoki, vagy talán az írói notesz és a golyóstoll. A tá­bornok részletesen kikérdez­te az asszonyt, hogy élnek, néhány mondatot beírt a no­teszbe, és búcsúzni kezdett. Ránézett a gyerekre és meg­kérdezte: — Mi leszel, ha megnősz, Lacika 7 — Mozdonyvezető — vála­szolt félénken a gyerek. — Ez nagyon jó. Reálisan gondolkozik. Mielőtt kilépett volna a la­kásból, megcsókolta Lacika is, Ungvári Lászlóné is, és az éppen ott tartózkodó édes­anyja is, aki egyre csak azt tudta mondani, hogy nagyon boldogok vagyunk, hogy megtisztelt minket, és könny szökött a szemébe... * — A második Szovjetunió hőse kitüntetést 1945. május A. I. Rogyimcev vezérezre­des, a Szovjetunió kétszeres hőse. Sz. Gy. 6-án tűzték a mellemre — mondta a tábornok. — Érde­kes, ez is egy folyóval kap­csolatos. A Visztula partján volt beásva hadtestem 13, gárdahadosztálya, amely egyébként a Varsói Szerződés értelmében ma Magyaror­szágon állomásozik. 65 né­met Tigris-típusú harckocsi támadta azt a vonalat. Oda­mentem a hadosztály harc- álláspontjára. Láttam, hogy nagy veszély fenyeget. Szin­te kilátástalan volt a had­osztály helyzete ezzel az óri­ási erővel szemben. Nem sok időm volt gondolkozni. Tud­tam, hogy milyen fontos ez a mi hídfőállásunk. És tud­tam, ha nem tudunk ellen­állni, hátunkban a folyóval, pánik tor ki a katonák kö­zött. Az utolsó tartalékként kezelt páncélelhárító ágyúkat vetettem be. A Tigrisek egy részét, megsemmisítettük; a többiek visszafordulták. Si- j került... Innen indultunk , harcba Drezda felszabadítá- J sáért. A hivatalos indoklás- I ban ez áll: a német páncélos­támadás visszaveréséért és J Drezda felszabadításáért. A győzelem zászlaját vitték a szovjet motorosok. A tábor­nok előtt mentek el. A tá­bornok tisztelgésre emelte a kezét. A tábornok arca ko­moly volt, tisztelgésre emelt tenyere kissé megremegett. A zászlónak köszönt, amelyet a Reichstagon lengetett 25 esz­tendővel ezelőtt a szél, a zászlónak, amely fakó, egy­szerű, tépettszélű, rúdjáról is lekopott a festék, a zászlónak, amelyre fekete tussal írták rá nevüket, születési helyü­ket azok, akik győzelemre vitték, a zászlónak tisztelgett a tábornok, a győzelem zász­lajának. Oravec János . • Ünnepeltek az úttörők Miskolc általános iskolásai Lenin születésének 100. év­fordulója alkalmából repre­zentatív, közös előadást tar­tottak a megyei Rónai Sándor Művelődési Központban. Cél­juk az volt. hogy ember- és gyermekközelségbe hozzák a forradalom vezetőjét, bemu­tassák életének azokat a moz­zanatait. amelyek meghatá­rozták életútját. Ez a törek­vés sikerült a pajtásoknak. A pedagógusok sokoldalú neve­lőmunkája, a szereplők át­élése és életszerű művészi megjelenítése hitelessé tette Lenint, az embert, a gyerme­kek számára. Az előadás értékét növelte, hogy csaknem minden iskola a legkiválóbb úttörőkkel kép­viseltette magát az ünnepi eseményen. S ez a közös ün­neplés kifejezte a szocialista közösségformáló tevékenysé­get is. Az előadás második részé­ben az úttörők és kisdobosok vidám táncai fejezték ki a boldog jelen megvalósítását. A szép. hangulatos műsort Kocsis Jánosné szakfelügyelő állította össze. Bíró Dénesné Tervszerű készülődés BNV előtt a Diósgyőri Gépgyárban Majdnem egy teljes hónap van még hátra az idei Buda­pesti Nemzetközi Vásár meg­nyitásáig, de a borsodi vál­lalatok gondolatban már be­rendezik kiállításaikat, ala­posan felkészülnek, hogy méltóan képviselhessék me­gyénk iparát ország és világ előtt, A Diósgyőri Gépgyár­ban ezekben a napokban vetik alá a végső próbáknak, MEO-vlzsgálatoknak a kiál­lításra utazó gépeket. Ez­után a végső kikészítés, csi­nosítás, majd a csomagolás következik. Hamarosan mun­kások indulnak Budapestre, s már a vásár színhelyén ké­szítik elő a kiállítandó gé­pek helyét, s elvégzik az alapozási munkákat is. Három kiállítás Kialakultak már a DTGÉP idei kiállításának csaknem végleges elképzelései is. A vállalat, korábbi hagyomá­nyainak megfelelően, az 1970. évi BNV-n is a vásár három területén mutatja be ismeri, és legújabb termékeit. Nagy érdeklődésre számít- j hat a Petőfi-csarnokban be- j rendezendő kiállítás. A szer- j számgépipar kiállításán a Di- j ósgvőri Gépgyár számos új. magas műszaki színvonalú konstrukció sorozatdarabjait, illetve prototípusait mutatja be. Itt állítják ki a legújabb kábelgyártó gépeket: a gyors­sodró gépcsalád legifjabb tagját, a finomhuzalhúzót, a huzalgyártó gépsort, vala­mint a szigetelt kábelerek sodrására alkalmas, korszerű huzalösszecsapót. Olyan gé­pek ezek. amelyek már ed­dig is sikeresen szerepeltek a világpiacon. Legnagyobb vá­sárlójuk a Szovjetunió, de jelentős mennyiséget expor­tálnak például az NSZK-ba is. A szerszámgépipar kiállítá­sán mutatják be az új, 100 tonnányi sajtolóerejű univer­zális sajtológépet, amely egy új gépcsalád első tagja. Itt áilítják ki a fémtömegcikkek gyártására alkalmas, 1 ton­nás ütősajtót is. Természete­sen a gépeket munka közben tanulmányozhatják majd a vásár látogatói. Jelentős export A Petőfi-csamok melletti vegyesgépipari kiállításon a DIGÉP az ellenütős kala­pácstól várja a legnagyobb sikert. Ilyen gépeket mar szállítottak — többek között — a Szovjetunióba, Japán­ba, Finnországba, Törökor­szágba és Olaszországba is. Az ellenütős kalapács mű­szaki érdekessége a rendkí­vül érzékeny hidro-pneuma­Gépi szállítás -- vasas fronton tíkus szervo-vezérlőberende- zés, amely a DIGÉP konst­ruktőreinek szabadalma alap­ján készül. Ez a berendezés nagyban megkönnyíti a fizi­kai munkát. Természetesen a targon­cák sem hiányozhatnak a kiállításról. A már hagyo­mányos 1 és 2 tonnásokon kívül ra DIGÉP az idei BNV-n mutatja be először az 5 ton­nás targoncákat is. A ve­gyesipari kiállításon kapnak helyet a vállalat különféle hűtőberendezései is. A harmadik kiállítási te­rületen, a városligeti tó partján működnek majd a különféle egyedi és sorozat­ban gyártott szivattyúk. A DIGÉP természetesen ezek­ből is elsősorban az újdonsá­gokat szeretné megismertetni a vásár látogatóival. Megéri a faradságot A vállalat alapos felké­szülését mutatják a különféle reklám- és propagandaanya­gok is. Mindegyik kiállítási területük mellett állandó műszaki-kereskedelmi ta­nácsadó szolgálatot tartanak majd a vásár idején. S az érdeklődők számára szakmai filmeken mutatják be a Di­ósgyőri Gépgyár munkáját, termékeit. Vállalataink számára min­dig nagy rangot jelent a Budapesti Nemzetközi Vásá­ron való részvétel. A fel­készülés nem könnyű és nem is olcsó dolog. De feltétlenül megéri a rááldozott időt, fá­radságot és költségeket, 'hi­szen a sikeres szereplés meg­szilárdítja és kiszélesíti a vállalatok üzleti kapcsolatait. Ennek előnyeit pedig a vál­lalatok is, a népgazdaság is élvezik. E. T. Termelés és tervszerűség A z elmúlt két esztendő gazdasági fejlődését sok szem­pontból elemezték már: a gazdasági növekedés, az egyensúly, az áralakulás és az ellátás szempontjából, de a különböző megközelítési módok valójában egy kérdés­ben csúcsosodtak kJ: fejlődésünk tervszerűségének vizsgála­tában. Éppen ezekben a napokban, amikor Miskolcon és a megyé­ben több tucat vállalatnál tartanak ünnepséget, s elemzik az elmúlt évben végzett munkát, ismét sok szó esik a tervszerű­ségről. Igaz azonban az is, hogy a tervszerűség tartalma a re­form óta sokat módosult. Amíg néhány éve a tervszerű gaz­dasági tevékenység kritériumának a vállalatokra lebontott tervelőirányzatok teljesítését tekintettük, a gazdasági fejlő­dés tervszerűségét most a gazdasági élet fő folyamatain mér­jük. A tervszerűség vizsgálatán kívül kiterjed figyelmünk * közgazdasági szabályozók hatásának vizsgálatára is, hiszen elsősorban e szabályozókon múlik a vállalatok gazdasági te­vékenységének iránya. Mindannyian jól emlékszünk még rá, hogy a tervfegyelem sok formális elemet tartalmazott, hiszen a központi és ágaza­ti tervek gyakori, néha év közben történő módosítása na­gyon megnehezítették a reális tervezést. A direkt módszerek tehát, ha nem is visszafelé vitték a gazdasági fejlődés terv- szerűségét, de gyakran gátolták. A központi elhatározások­kal szemben a nemzeti jövedelem nagy részét lekötötték n készletek. Ma pedig éppen a nemzeti jövedelem alakulása mutatja a gazdasági növekedés hatékonyságát, a termelési szemléletet felváltotta a gazdaságosság. A mikor a Központi Bizottság a végzett munkát elemezte, megállapította: nemzeti jövedelmünk tavalyi növeke­dési üteme meghaladja a fejlett tőkés országok 1969- ben elért növekedési ütemét, és megfelel a szocialista orszá­gok által elért fejlődési ütemnek. Ehhez azonban az ipar va­lamivel kisebb, a mezőgazdaság nagyobb mértékben járvlt hozzá, ami egyrészt a jó mezőgazdasági terméseredmények, másrészt annak következménye, hogy az iparban megkezdő­dött a termelésszerkezet átalakítása. Az ilyen szerkezeti ál­rendeződés pedig közismerten kevésbé ösztönöz a termelés mennyiségi növelésére, inkább a hatékonyság javítása kerül előtérbe. A megyei pártbizottságnak e témával foglalkozó ülésein — szerkesztőségünk ankétjain is sok szó esett erről — gyakran szóba került, hogy megyénk ipara is vegye jobban fievelembc a fizetőképes keresletet, a piaci igényeket, kevesebbet for­dítson készletei növelésére. Ügy véljük, abban a határozat­ban, amelynek értelmében megyénk hat nagy vállalatának, illetve gyárának ítélték oda az idén a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját, s a már említett több tucat kiváló vállalat, élüzem cím kitüntetésben benne van nemcsak a szocialista munkaversenn eredményeinek ér1ék»lése. ha­nem a vállalatok gazdálkodásának elismerése is. A népgaz­daság életében oly jelentős Borsod megye iparának, mező­gazdaságának tavalyi jó munkája is benne van abban, hóm külkereskedelmi mérlegünk igen kedvezően alakult, a me­gye exportáló vállalatai is rugalmasan kiaknázták a nemzet­közi piacokon jelentkező konjunktúrát. rpt 'rmészetesen az elmondottak nem jelentik azt. hogy a/. I elmúlt két esztendő minden tekintetben gyökeres vál­tozást hozott. Gazdasági életünknek még mindig van­nak olyan területei, amelyeket nem tudtunk kellően, a terv ­szerű fejlődés követelményeinek megfelelően irányítani és befolyásolni. Közismert a munka termelékenységének lassú ütemű növekedése; egyes helyeken hivatkozhatnánk a kellő­en meg nem alapozott beruházási tevékenységre, annak hát­rányos következményeire, még mindig tapasztaljuk a bel­földi ellátás egyenetlenségeit, vagy az állattenyésztésben ta­pasztalt nehézségeket. Ezért kerüit sor 1970-ben egy sor sza­bályozó módosítására, tökéletesítésére is: például a létskám- és bérszínvonal-emelés anyagi következményeinek módosítá­sára, a szarvasmarha-tenyésztés ártámogatásának emelésé­re, a kereskedelmi készletgazdálkodás módosítására stb Mindezek a lépések, ha nem is hoznak egyszerre látványos javulást, feltétlenül hozzájárulnak a népgazdaság kiegyensú­lyozottabb és az állami tervekkel jobban összhangban álló. célratörő előrehaladására. O. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom