Észak-Magyarország, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-26 / 97. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 Vasárnap, 1970. ápr. 26, Lenin, az író (Vázlat) Nem merészség vagy tévedés-e, akár a centenárium okán is, erről beszélni: „Lenin, az író’’?! Hiszen bizonyos, hogy olyan értelemben, mint Tolsztoj, akiről a leg- példaadóbb kritikát éppen neki köszönhetjük, vagy mint Gorkij, akit barátjának is tekintett. — ilyen értelemben Lenin nem volt „író”. S az is bizonyos, hogy bár életművének az utókor számára legtanulságosabb és leginkább tanulmányozható része éppen, az, amelyet tollával alkotott meg, mégis, a lexikonok, kézikönyvek sohasem nevezik írónak. Műveinek (könyveinek, brosúráinak) csupán elvi. filozófiai, tudományos és politikai tartalmát és jelentőségét ismertetik és méltatják, de e művek írói-írásművészeti sajátosságaival és értékeivel nem foglalkoznak, legalábbis az általam ismert lexikonok és kézikönyvek nem. Pedg éppen maga Lenin jogosít fel bennünket, utókorát arra. hogy írónak is tartsuk ! ötvenéves volt akkor — amint ez Jelizaveta Drabki- wa-nak a Téli napforduló című, s a Kortárs című folyóiratunk ez évi első négy számában folytatásokban közölt emlékirataiból kiderül —. midőn a párttagok újra-ösz- szeírását célzó kérdőívnek arra a kérdésére: mi a főfoglalkozása?, ezt a választ adta Lenin: irodalmár. (Tudvalevő hogy e szó orosz nyelvi megfelelőjének jelentése a mi író és publicista szavaink együttesét foglalja magában.) Ebben a válaszában két dolog legalábbis benne rejlik. Egyrészt az, hogy voltaképpeni munkakörét („hol dolgozik? — a Népbiztosok Tanácsában” — állt a kérdőíven) nem „foglalkozásnak”, hanem társadalmi-politikai kötelességnek érezte. Másrészt: hivatásának tekinthette a toli- forgatást, s talán épp e kérdőívvel szerette volna elérni,, hogy mások is lássák, mi is lássuk benne az írót, a publicistát... Az emlegetett kérdőívnek egy további kérdésére ugyanis — „Tud-e röpiratot, felhívást írni. s mit ír ezen a területen?” — úgy válaszolt, hogy azzal lélektanilag hitelessé, megalapozottá teszi ezt a sejtésünket: „Igen. Felsorolni nem lehet, elég sok volt”!... * Bizony, „elég sok volt”, egyetlen cikk keretében még felsorolni sem lehet Lenin csupán legeslegfontosabb írásainak, könyveinek címét sem!... Nem is óhajtunk hát a lehetetlennel vívódni. Csupán arra vállalkozhatunk, hogy néhány átfogó vonással megpróbáljuk felvázolni Lenin „írói arcképét”. a Mi jellemzi hát Lenint, az írót? Mindenekelőtt: a megírt művek, tanulmányok és az őket megalkotó ember, az ember és az írás teljes egysége. A „nem szavakban, hanem a valóságban”, a „mennél kevesebb forradalmi frázist, de annál több hétköznapi tettet”: önmagára issza-, bott, s elsősorban önmagától megkövetelt mértéke volt... Másodszor: a legteljesebb távolállás minden öncélúság- tól. Lenin írásai (közijük számíthatjuk lejegyzett beszédeit, előadásait is): megannyi azonnali tett. égetően szükségessé vált gyakorlati kérdésekben, harci helyzetekben. A kérdések, melyeket velük szolgált, megoldódtak; a történelmi helyzetek, melyekben írta őket, jelenleg mások (esetleg hasonlóak, de nem ugyanazok!), — ám a művek elvi tartalma, igényes medformáltsága, egykori görcs”^ sőt, véres „min- dennapiságuk” — maradandóvá avatja őket... (Nem véletlen. hogy amint az UNESCO adatai bizonyítják: 1969-ben éppen Lenin egyes művei jelentek meg világszerte a legnagyobb példányszámban, a legtöbb nyelven! ....) Harmadszor: a szerző személyiségének varázsa, mely áthatja a tudományos meghatározásokat, tételeket, a politikai vitákat, áthat mindenféle témát, amelyekhez csak hozzányúlt Lenin. Innen ered. hogy az író Lenint meg lehet érteni és csak egyféleképpen lehet érteni! („Belemagyarázni”, „kihallani” írásaiból mást, mint amit Lenin gondolt. persze, szoktak a legkülönbözőbb idealista és jobboldali nézetek is, — de ez annál rosszabb nekik!) Csupán a ma már elhomályosult adatokra, a történelemből eltűnt hitvány ellenfelekre hivatkozás fárasztja olykor a mai olvasót, de ezek az adatok. nevek sohasem zárják el előlünk az igazi tartalom világosságát és szabatosságát, a gondolatmenet nyílegyenes és következetes útját. Ma is élvezzük Lenin egységes mégis változatos stílusát • gyöngédséget, humort, szatí - i rát. népi szólásokat, irodalmi példákat, logikai fegyelmet és tudományos szigort természetes együttessé ötvöző. tehát rendkívüli emberi előadásmódját... Negyedszer: Lenin mindegyik írói munkája pontosan tárgyszerű, mégis: túlmutat az adott témakörön. Ez a mélyebb tartalom egyrészt azokból a következtetésekből és távlatokból adódik, amelyeket maga Lenin vont le, vagy amelyeknek levonására mintegy önkéntelenül is készteti olvasóját, illetve, amelyeknek körvonalait sejtetni sohasem mulasztotta el, és amelyeket a halála óta eltelt idő iggjolt, valósággá emelt, s végeredményben : világszerte... S végül: Lenin tiszteli, egyenrangú partnernek tekinti a közönséget, az olvasót! Ha egy-egy munkája előszavában „az olvasó elnézését” kéri a késedelemért, vagy „a kidolgozás igen nagy fogyatékosságaiért” is, és azzal mentegetőzik. hogy „nagyon sietve” kellett dolgoznia, „méghozzá mindenféle egyéb munka okozta megszakításokkal”: ez nem póz, nem „megjátszott” szerénység, nem „jól- hangzónak” és „kötelezőnek” vélt „fogás”, hanem: őszinte és természetes, demokratikus és szocialista figyelmesség. Teljes terjedelmében kellene a közönség iránti tiszteletnek azt a nagyszerű példáját idéznünk. amelyet a Szverdlov Egyetemen 1919-ben Az államról tartott előadásának első bekezdése tartalmaz. Ha semmi más hiteles szöveg nem maradt volna fenn Lenin beszédeiből:, e néhány sor is elegendő lenne emberi nagyságának szemléltetésére! Itt ugyanis elmagyarázza hallgatóinak (s ezáltal önbizalmat kelt bennük), hogy a legnehezebb és legbonyolultabb kérdések is megérthetők. ha első olvasásra nem, akkor ismételt olvasásra, vagy, ha némileg más oldalról közelítik meg a kérdést, s főképpen akkor, ha önállóan nyúlnak hozzá és tájékozódnak benne!... „Inkább kevesebbet, de; jobban”: ez a címe Lenin egyik utolsó írásának. A gondolatot, melyet e cím rögzít, szállóigeszerű tömörséggel, törvényként igyekeztünk mindenkor megtartani magunk is. Ezért úgy fejezzük be e nagyon is vázlatos és kísérlet- jellegű tanulmányt, hogy Leninnek ebből a cikkéből idézünk két részletet. Sűrítve mutatják ezek a mondatok Leninnek mind gondolatvilágát, mind útmutatásainak mai (s nálunk különösen is érvényes!) időszerűségét mind pedig írásművészetének nagyságát és sajátosságait: „Mi sem ártalmasabb kulturális kérdésekben, mint a türelmetlen sietség és a he- behurgyaság'. Sok fiatal írónknak és kommunistánknak jól emlékezetébe kell ezt vésnie.” „Államapparátusunk meg- újítása érdekében a következő feladatot keli mindenáron magunk elé tűznünk: először — tanulni, másodszor — tanulni és harmadszor — tanulni, és aztán ügyelni arra. hogy tudásunk ne maradjon holt betű, vagy divatos frázis (ami nálunk, minek is tagadnánk. bizony, igen gyakran megesik), hogy a tudás valóban a vérünkké váljon, hogy teljes mértékben és igazán mindennapi életünk alkotórészévé legyen. Egyszóval, nem azokkal a követelményekkel kell fellépnünk, amelyekkel a nyugat-európai burzsoázia fellép, hanem olyanokkal, amelyek méltók és illenek egy olyan országhoz, amely azt a feladatot tűzte maga elé, hogy szocialista országgá fejlődjék.” j Gyárfás Imre Emléklap pedagógusoknak (Levelezőnktől.; Bensőséges hangulatú ünnepség részese lehettem a napokban tizennyolc társammal együtt Ózdon, a járási pártbizottság székházának tanácstermében. Mi, akik huszonöt esztendeje, vagy éppen még annál is régebben tanítunk a járás területén, emléklapot kaptunk. Ezután a járás vezetői meleg szavakkal méltatták munkánkat. Ez a mostani megbecsülés és ünneplés — úgy érzem, valamennyi társam nevében ezt mondhatom —. új erőt öntött belénk hátralevő munkánkhoz, melyet szeretnénk nagyon hasznosan eltölteni. Doszpoly Pálné iskolavezető Alsőszuha Szavaidat gyűrt sapkaként itt forgatom a kezemben, Lenin oly esetlenül, mint öreg zsellér az esőtől eserzett kalapul, meri. annyiszor kioktattak nevedben, mikor beszélgetni szerettem volna csak veled, pedig nem vagy te isten, bogy kövér papok dübörögjék szerteszét igédet, nem vagy te bonviván, hogy minden operettben énekelj, és nem vagy népszínművek díszparasztja sem. Tudom, te voltál, altit nem ismétel meg már a század, ügy táj, hogy éles hangod hanglemezről hallgatom ma már csak. Pedig ha visszajöhetnél egyetlen napra is a mi Jeruzsálemünk templomaiba: Naponta erre gondolok, liisz nem balzsamozva vágyjak látni én sem, hisz ember voltál, aki bujdosva élt és rozskenyéreu. — Szavaidat gyűrt sapkaként itt szorongatom szivem fölött, Lenin. Azzal köszönök a jövőnek majd, ha véletlenül felém tekint. 25 évesek t raj gyűlésen Barátsági estek Zemplénben Igen sokoldalú, gazdag program megvalósítását tervezi az elkövetkező hetekben a Hazafias Népfront Sátoraljaújhelyi járási Bizottsága. A kulturális jellegű tervek közül kiemelkedik az a három barátsági est, amelyet a szocialista országok budapesti kulturális irodájával együttműködve kívánnak megrendezni. Bodroghalom- ban lengyel, Sátoraljaújhelyen bolgár és Hercegkúton német műsoros estet terveznek. Ezenkívül a korábbi évek gyakorlatának megfelelően a budapesti Szlovák Demokratikus Szövetség segítségével a hegyközi szlovák nemzetiségű községekben nemzetiségi barátsági találkozókat szerveznek. Sok más. érdekes terv is szerepel a járási bizottság közeli programjában, így például a nagyobb községekben mezőgazdasági szakköröket és tsz-klubokat létesítenek, a háztáji gazdaságok jelentőségének hangsúlyozására pedig háztáji tapasztalatcseréket szerveznek Cigándon, Olasz- liszkán és Pálházán. A szocialista lokálpatriotizmus erősítése végett Sátoraljaújhelyen és Sárospatakon letelepült új lakosok között szűkebb körű beszélgetéseket terveznek, hogy ezzel is segítsék a város megszerettetését. Lenin születésének 100. évfordulóján az Ózdi Gyártelepi Általános Iskola második osztályos pajtásai ünnepélyes rajgyűlést tartottak, mélyre meghívták az iskola egykori tanulóit, akik felszabadulásunk évében születtek. A Robinson raj pajtásai — Benyhe Séndomé tanítónéni irányításával — kedves, kis műsorral, lepték' meg a hu- szonötéveseket, amelyért cserébe ők beszámoltak életük eddigi alakulásáról, a továbbtanulás során szerzett élményeikről, hivatásuk, szakmájuk érdekességeiről. A kicsik és a nagyok találkozását a rajnaplóban is megörökítettél;. „Topographia oppidi Misboltz” Benkö Sámuel orvos, városunk lielyrajzírója Szépülő Aggtelek Aggtelek lakossága az április 12-i kommunista vasárnapon a község szépítésén fáradozott. A Kossuth utcában például elültettek és szépen körülkaróztak száz gömbakácot. A KÍSZ-fiata- lok a község középpontjában levő parkot rendezték, J. Bődis Istvánné vb-elnök A felvilágosodás korában főleg a fizikai, a kémiai kutatások fellendülése és Di- derot-ék Enciklopédiájának hatására új szemléletet kapott az alkalmazott tudományok között az orvostudomány is. Benkö Sámuel, a kisbacon! születésű orvos és bölcsész doktor, akit joggal tartunk polihisztornak is, a Borsod megyei rendek meghívására megyei főorvos lett Miskolcon. Külföldön már elsajátította kora haladó tudományát. Ide érkezve első dolga volt. hogy megismerje a várost, és tapasztalatait ösz- szegyűjtve, monográfia formájában kiadja. így jött létre 1782-ben a Topographia oppidi Miskoltz historico- medica című műve, amely tulajdonképpen nem más. mint a város akkori arculatának orvosi szempontú leírása. Nevek, borok A mű latin nyelvű, de a latinra le nem fordítható magyar szavakat eredetiben közli. Az előszóban Benkő Sámuel a város polgáraihoz is szól. Nagyon udvariasan, de határozottan közli, hogy a francia orvosok hasonló tárgyú munkáikból, továbbá orvosi gyakorlatukból fényesen megélnek hazájukban. Bejelenti hasonló tárgyú igényeit. Művét a vándor kereskedők. a piaci ponyvaárusok itthon és külföldön hamar eladták. A város büszke volt tudós orvosára, és az orvos is megbecsülte városát. Itt írja további tudományos munkáit, s válik Miskolcon az orvoslásba bevezetett meteorológiai és egyéb fizikai szempontok magyar úttörőjévé. Milyennek látta Benkő Sámuel a várost? Nem elégszik meg a látottak pontos regisztrálásával. hanem levéltári anyagokban utánanéz a város eredetének, és rövid város- történetet is közöl. Anonymus Gestájára hivatkozva ismerteti a Miskolc név eredetét, felsorolja a Miskolc nemzetségből származó nagy nevű hősöket. Hogy a borászat mennyire elterjedt foglalkozás volt, és hogy a miskolci borok országos hírűén kiválóak voltak, annak fényes dokumentuma e mű. A borok kezelését és tárolását a champagne! borok hasonló eljárásaival veti össze. Nemcsak a jó borokról ír. hanem a kereskedő szellemű miskolciak hamisítási technikáját is nyilvánosságra hozza. A másodborokat a borászok szégyenének tartja, és megbé- lyegzi őket a nyerészkedésért. Ma is máslásnalc hívja a gazda azt a bizonyos, újracsinált bort. amelyet nyár felé az aratási munkáknál, főleg a cselédeikkel itattak („lingua Hungarica Máslás titulo ve- nit.” 31. lap.) mégis, egy 20ff forinton való viszálykodás befejező akkordjaként küldte Lakatos János — egy késszúrás Segítségével — a másvilágra. Bár Miskolc akkor még mezőváros jellegű település volt, Benkő meglátja benne a nagyvárossá való formálódás lehetőségét, de érzi. hogy a folyóvizekben való szegénység köztisztasági és esztétikai okokból egyaránt kárára válik a fejlődésnek. Ismerteti a város téglából épült szép házait, kúriáit. Külön fejezetet szentel a lakosok erkölcsének. Erkölcs fogalmán a tisztességes egymás mellett élést érti. A polgárok megbecsülték a pénzt, éppen ezért számos peres ügyük akadt, melyeknek elsimítása és egyszerű úton való lebonyolítása a város 30 ügyvédjének érdeme. Magatartásuk külön megnyerte Benkő Sámuel szimpátiáját. „És az egymás iránt tápláló barátsággal a népnek jó példát mutatnak arra. hogy a veszekedéseket, alattomosságokat kerülje ... legtöbb ügyet még csírájában elaltatván. a különben éveken át tartó fáradságot, gyűlölséget alapjában megsemmisítik.” Benkő józan, mértékletes és igazságszerető szellemére jellemző, hogy a házak oromfalát díszítő felírások közül is a római puritánságot idéző mottókat emeli ki: „Igazság, te kedves kísérője a jognak! hát Jog és igazság virágozzanak Városrendezés, kriminológia Bírálja a rosszul szabályozott Pece- és Szinva-medret, s felhívja a hatóságok figyelmét ennek veszélyeire. Ha hallgattak volna rá. számos árvíztől menti meg a várost, s igy nem következett volna be az 1878-i katasztrófa sem. Orvosi és helytörténeti szempontból egyaránt értékes a mű kriminológiai fejezete. 1560—1871-ig levéltári dokumentumok alapján sorolja fel a megyében és Miskolcon nem természetes halállal elhunytak eseteit, de megemlékezik a híresebb emberek természetes haláláról is. így pl. Didacus Kelemen theoló- giai magister és számtalan rangos titulus tulajdonosa 1744-ben Isten kegyelméből hunyt el (64—65. lap), ellentétben Asztalos Péterrel, aki ugyan szegény ember volt, A Topographia jelentősége Haláláig városunkban élt. Nevét Déryné is megemlíti naplójában, amikor leírja a miskolci, keserves körülmények között játszott előadás- sorozatát követő betegségét. Utóda Szathmári József gyógyítja meg Dérynét, és ő adja ki 1819-ben másodszor a To- pográphiát. A második kiadás ugyancsak gyorsan elkel sikerére utal a tudományos gyűjtemény méltatása. „Aki a tudós szerzőnek Miskoltz városa Topographiájával szerzett érdemét nagyra nem nézi. .. annak elég azt tudtára adni, hogy a Szerző har- mintz esztendővel elöhh ajándékozta meg azzal lakhelyét, mint Bétset Dr. Wertheim.” (Tudományos Gyűjtemény I. kötet B-h jelzés*“!) Dr. Gyárfás Ágiiéi LADÁNYI MIHÁLY: LENIN
