Észak-Magyarország, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-25 / 96. szám

ÉSZAK-MAGYAROR5ZÁO 2 Szombat, 1970. április 25. 4­Az Elnöki Tanács ülése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tar­tott. Törvényerejű rendeleté­ben újból szabályozta a tu­dományos fokozatokról és a tudományos minősítésről szó­ló korábbi rendelkezéseket. Az új törvényerejű rende­let intézkedései a kialakult és alapjában bevált rendszer korszerűsítését, a népgazda­sági igényekkel való szoro­sabb összehangolását céloz­zák, fenntartva a doktori és a kandidátusi tudományos fokozatokat, valamint az as- pirantúrát. A fokozatok megszerzésé­nek feltételei sorában na­gyobb hangsúlyt kap, hogy a jelölt valamely társadalmi szempontból fontos és idő­szerű tudományos témát, il­letve feladatot színvonala­san, korszerű módszerekkel oldjon meg. A fokozatok kol­lektív kutatómunka keretéi ben elért eredmények, továb­bá műszaki alkotás, alapján is elnyerhetők. Megszerzésük fő útja a kutatási munkahe­lyeken elért eredmények el­ismerése lesz, szervezett kép­zés nélkül is, a tényleges tu­dományos munka alapján. A tudományos minősítés központi irányító szerve a Tudományos Minősítő Bi­zottság marad, szakbizottsá­gainak hatásköre bővül. A minősítési eljárás egyszerű­södik. Az Elnöki Tanács végül egyéb ügyeket tárgyalt, köz­tük egyéni kegyelmi kéré_- sekben döntött. Ipíi nil is mmm Mezőkövesden, a járási mű­velődési ház nagytermében tegnap, április 24-én, pénte­ken este ifjúsági nagygyűlést tartottak, a gyarmati ifjúság napja alkalmából, amelyen megjelentek Bolívia és Ecua­dor képviseletében, a hazánk­ban tanuló latin-amerikai fiatalok is. Az elnökségben helyet foglaltak a megyei és a járási pártbizottságok, a járási tanács, valamint a já­rási Hazafias Népfront kép­viselői. Eperjesi Józsefnek, a járási KISZ-bizottság titkárá­nak megnyitó szavai után Nagy Tibor, a KISZ Borsod megyei Bizottságának titkára mondott beszédet. A latin-amerikai fiatalok nevében Nyriam Illescas A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának a Parlament­ben csütörtökön tartott ülé­sén Bencsik István profesz- szort választották meg főtit­kárnak. Támadnak Szihannk Ilivel Kambodzsai szabadsághar­cosok pénteken a főváros Phnom Penh felé vezető stra­tégiai fontosságú útvonalakat vágtak el. Az országszerte folvó harcokban a Szihanu- kot támogató erők a kor­mánykatonaság két zászlóal­ját bekerítették. Phnom Penh-i katonai megfigyelők véleménye sze­rint Szihanuk hívei abban a helyzetben vannak, hogy kö­rülzárhatják a fővárost, A szabadságharcosok jelenleg déli és keleti irányból törnek Phnom Penh felé. Ugyanakkor a kambodzsai hazafiak pénteken kiürítet­ték a fővárostól 30 kilométer­re délre fekvő Saang városát. A helyszínéé érkezett tudósí­tók arról számoltak be, hogy a kormánycsapatok tüzérsé­ge és légiereje a város épü­leteiben óriási károkat oko­zott. Equador, ecuadori diáklány szólt a gyűlés részvevőihez. Beszélt arról a nehéz harc­ról, melyet földrészének if­júsága a szabadságért, a füg­getlenségért és a békéért vív. Hangsúlyozta, hogy e küzde­lemben a szocialista Kuba példája mint világító fáklva mutatja az utat az elnyo­mott dél-amerikai népeknek a szebb, s boldogabb jövő felé. feszültség Trinidadban Péntekre virradó éjszaka több száz diák tüntetett Tri­nidad és Tobago fővárosának utcáin, követelve Eric Gil­liams miniszterelnök lemon­dását, a „fekete hatalom” fogva tartott híveinek szaba- donbocsátását, és a szigetor­szág partjainál horgonyzó hat amerikai és két brit ha­dihajó azonnali távozását. A feszültség a tetőpontjára há­gott, amikor a rendőrök tü­zet nyitottak a tömegre, és egy diákot megöltek, egy má­sikat pedig súlyosan megse­besítettek. Módosították a kisajátításról szóló rendeletét A kormány módosította a kisajátításról szóló korábbi rendeletét, hogy a változta­tással is előmozdítsa a la­kosság lakás- és üdülőépítke­zéseit. A módosítással a kor­mány leszűkítette azoknak az eseteknek a körét, ami­kor a telek kisajátítása előtt beépítésre kell a tulajdonost felszólítani. Az eddigi szé­les körű felszólításos módszer ugyanis késleltette a magán­erejű lakás- és üdülőépítke­zéseket. s Üj rendelkezés az is, hogy ha a telket hosszú időre épí­tési tilalom terheli, a tulaj­donos — meghatározott fel­tételek esetén — kérheti a telek méltányosságból törté­nő kisajátítását. A kormány- rendelethez kapcsolódó mi­niszteri rendelet felemeli a telkek irányárait, így a kár­talanításkor a forgalmi ára­kat jobban figyelembe vehe­tik. Többször előfordult, hogy az államtól kedvezményesen vásárolt — s utóbb kisajátí­tott — házingatlanért a tu­lajdonos a vételárnál na­gyobb kártérítést kapott. Ezt a visszásságot akarja kikü­szöbölni a rendeletnek az a része, amely szerint az adás­vételi szerződéstől számított öt éven belül történő kisajá­títás esetén a kártalanítás alapja a vételár. A npiijíelpsílé igazgatóst közleménye Találkozás az Elbán Az ellátások 1970. rnűrciu3 hó 1. napjától végrehajtott kiegé­szítéséről szóló rendelkezést a tapasztalat szerint sokan tévestai értelmezik, ezért a nyugdíjfolyó­sító Igazgatóság a következő tá­jékoztatást adja: l. Az 1600 ff or! n ten aluli nyug­ellátások legfeljebb 1G0O Ft-ig való kiegészítése attól függi hogy az ellátás első izbeni fo­lyósításának napja 1954, október hó 1., 1959. január hő 1„ 196a;, január hó L előtti nap, vagy sem. a) Az 1954. október 1. előtti Jog­szabályok alapján megállapított sajátjogú ellátások kiegészítése 20 százalék, de legalább havi 60 Ft. Özvegyi, szülői és árvaellá­tásokat 20 százalék, de legalább havi 49 Ft-tal kell kiegészíteni. b) Az 1954. október 1-től 1953. december 31-ig érvényben volt jogszabályok alapján megállapí­tott sajátjogú nyugdíjakat 10 százalékkal, de legalább havi GO Ft-tal kell kiegészíteni. Az öz­vegyi, a szülői nyugdijakat és az árvaellátásokat 10 százalékkal, de legalább havi 4C Ft-tal kell kiegészíteni. c) Az 1959. január hó 1. és 1968. december 31. között meg­állapított sajátjogú nyugdijakat havi 60 Ft-tal kell kiegészíteni. Az özvegyi, a szülői nyugdija­kat és az árvaellátásokat havi 40 Ft-tal kell kiegészíteni. d) Az 1963. december hó 31. után 610 Ft-nál alacsonyabb ösz- szegben megállapított, vagy meg­állapításra kerülő sajátjogú nyugdíjak összege 6lü Ft-nái ke­vesebb nem lehet. 2. A nyugdíj a munkaviszony megszűnését követő naptól álla­pítható meg. ezért azok, akik­nek munkaviszonya 1908. decem­ber hó 3l-én szűnt meg. nyug­díjra csak 1969. január hó 1-től jogosultak, tehát kiegészítés ré­szükre nem jár. 3. „Hozzátartozó! ellátás*: alatt azok az ellátások értendők, ame­lyeket az elhunyt dolgozó vagy nyugdíjas hátramaradottalnak állapítanak meg. Ilyenek: az özvegyi nyugdíj, a szülői nyugdíj, az árvaellátás. Nem hozzátartozói ellátás a házastárs (élettárs) után folyó- | sí iható házastársi pótlék. Illető­leg a gyermekeik utáni családi j pótlék. Ezek összege 1970. már- I dug bfi 3. napja után is váltó- satlan maradt. 4. Változatlan maradt a házas­társi pótlék megállapítására vo­natkozó rendelkezés is. Házas­társi pótlékot annak a nyugdí­jasnak lehet megállapítani, aki­nek ellátása a havi 1000 Ft-ot nem éri el. Változatlan maradt n nők sa­ját munkaviszonya után járó és az özvegyi Jogon megállapított nyugdíjának együttes összegha­tára. így, ha az egyik, vagy mindkét ellátás megállapítása 1970. február hó 28-át követően került vagy kerül sor és a két ellátás egyike sem éri el a 800 Ft-ot, a két ellátás együttesen legfeljebb 800 Ft összhatárlg fo­lyósítható. tp vekkel ezelőtt nálunk is játszották a filmet: Találkozás az Elbán. Aki látta, még emlékezhet rá, hogy a hitleri Németor­szág ellen vívott háború végnapjaiban milyen felsza­badult örömmel köszöntötték egymást a folyóhoz Keletről és Nyugatról előrenyomult szovjet és amerikai katonák. Diadalmas, szép pillanat volt. Huszonöt év telt cl azóta. S e negyedszázad elteltével már tudjuk, hogy az a bizo­nyos április 25-e nemcsak találkozás volt, hanem — el­válás is. Néhány hét múlva a náci Németország kapitu­lált, s mire a lombok lehul­lottak, felbomlott a Hitler elleni háborús szövetség a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. Roosevelt elnök meghalt, és utódja, Truman azon erők eszközé­nek bizonyult, amelyek már a háború napjaiban Is a ké­sőbbi hidegháborút készítet­ték elő. Még fél esztendő sem telt cl az clbai találko­zót követően, amikor az ame­rikaiak 1945. augusztusában Hirosimára és Nagaszakira ledobták az atombombát. Ma már tudjuk: nem azért, mert így akarták megrövidíteni a háborút, hanem, mert így tudták Icgvilágosabban ki­robbantani azt, amit né­hány esztendeig „atomzsaro­lás” néven ismert a történe­lem. Az elhal találkozó napja azonban nemcsak a vissza­pillantásé, hanem az előre­tekintésé is. Mert a b.úcsú előtt ott volt a találkozás is: és ennek a találkozásnak — úgy érezzük — napjainkban is eleven a tanulsága. A Szovjetuniónak és az Egye­sült Államoknak akkor Is különböző volt a társadalmi berendezkedése, amikor Hit­ler elleni koalícióban szövet­kezett egymással, az emberi­ség közös ellenségének visz- szayerésére. Ez a háborús együttműködés és szövetségi viszony nem „törölte el” a szocializmus és a kapitaliz­mus közötti különbséget, mégis lehetséges volt, mert a fasizmus világuralmi tervei potenciálisan az Egyesült Államokat is fenyegették. Ma a világon olyan hely­zet van, amely — bár más minőségű — nem kevésbé vészterhes fenyegetést jelent az emberiségre, minden ál­lamra, köztük a Szovjetunió­ra és az Egyesült Államokra nézve is. A Szovjetuniónak —.Lenin óta — külpolitikai alapclve a békés egymás mellett élés. Rendkívüli jelentőségű, hogy az az állam, amely egykor tizennégy ország interven­ciójával vette fel a küzdel­met, időközben olyan világ­hatalommá nőtt, amely a testvér szocialista országok­kal szövetségben, az összes antnmpcrialista erőkre tá­maszkodva, rá tudja kény­szeríteni a békés egymás mellett élés elfogadását a tőkés világra. A véletlen úgy hozta, hogy az elbai találkozó évfordulója egybeesik a bécsi szovjet—amerikai tár­gyalásokkal a rakétafegyver- kezési verseny korlátozásáról. A Szovjetunió Ai mondhatni — az elbai találkozó szelle­mében ült le a tárgyalóasz­talhoz. Kérdés, hogy az Egye­sült Államok az utóbbi ne­gyedszázad oly sok varga­betűje után képez lesz-e ilyen „szellemid ézésre”. I A negyedszázados ENSZ A z évforduló ném látvá­nyos, mégis jelentős. 1945. április 25-én tar­tották meg az Egyesült Nem­zetek Szervezetének első ta­nácskozását. Külpolitikai kommentáto­rok, különböző szakemberek és laikusok az eltelt negyed­század kapcsán változatos eszmefuttatásokkal kísérték a világszervezet tevékeny­ségét Akadt olyan álláspont, hogy az ENSZ nem segítette elő döntően korunk nagy problémáinak megoldását Mások kizárólag ebben a tes­9. A Göring-akció Az április 22-i ülés utolsó csepp volt a pohárban. Lát­ható volt. hogy Hitlerrel már semmit sem lehet kezdeni. Az alvezérek gyors akcióba kez­denek, az „örökség” megka- parintásáért. Április 23-án érzékenyen érintő csapás éri Hitlert. Goring, a Birodalom „má­sodik embere”, Hitlernek 1939-ben kijelölt utóda, ulti­mátumnak is beillő táviratot küld a Führer-bunkerbe. Közli, hogy miután Hitler Berlinben körül ván zárva, s így meg van fosztva a cselek­vés lehetőségétől, a vezetés automatikusan reá száll át. Bejelenti, hogy elérkezettnek látja az időt a nyugati ha­talmakkal megindítandó ko­moly tárgyalásokra, s maga akar Eisenhower tábornok­kal a különbékéről tárgyal­ni. Göring közölte: ha este 10 óráig nem kap kielégítő vá­laszt, átveszi a hatalmat, a Reich vezetését. Hitler tombol dühében. Göringet minden funkciójá­tól megfosztják. Rádióparancsban utasítják az Oralsalzbergben állomáso­zó SS-alakulatokát: azonnal vegyék őrizetbe a birodalmi marsallt. Göringet letartóz­tatják. (De néhány nap múl­va, a Luftwaffe egyik, vé­letlenül arra vonuló egysége, megtudva a történteket, ki­szabadítja a légierő főpa­rancsnokát.) Letartóztatása után Göring rádió útján lemond igényei­ről. „Szívbajára” hivatkozva kérte: járuljanak hozzá nyu­galomba vonulásához. A kancellária rádiója, és a Berlini Frontlap útján köz­ük a lakossággal és hadse­reggel: .,Göring birodalmi marsall megbetegedett. Hosszabb idő óta szívbaj­ban szenved, amely most he­veny stádiumba lépett. Ezért ő maga kérte, hogy a jelen­legi helyzetben, amely maxi­mális erőfeszítést követéi, mentsék fel a légierők veze­tésének terhei, az ezzel kap­csolatos összes kötelezettség alól. A Führer teljesítette ké­rését. A Führer Ritter von Greim vezérezredest nevezte ki a légierők új parancsnokává, egyúttal táborszernagyi rang­ra emelte.” Személyes megjelenés Greim a kinevezés időpont­jában Reichlinben tartózko­dott. A kinevezést rádióparancs­ban is közölhették volna, Hitler azonban nem tagadta meg önmagát. Ragaszkodott a kinevezés személyes átadásá­hoz, az ehhez kapcsolódó teátrális formákhoz. Paran­csot adott: Greim jelenjen meg személyesen a főhadi­szálláson, a kinevezés átvé­telére. A Berlini Frontlap és a rá­dió természetesnek ható je­lentésben tudatja: „A Führer tegnap berlini főhadiszállásán fogadta a lé­gierők új főparancsnokát, és részletesen megvitatta vele azt a kérdést, hogyan vessék be a harcokba a légi kötelé­keket és a. légelhárító tüzér­séget.” Pedig a Führer-bunker megközelítése már nem volt egyszerű. Greim. harcirepülőgépen, negyven vadászgép kíséreté­ben szállt fel Reichlinből, s valahogy elvergődött a Ber­lin külvárosainak egyikében, Gatowban levő repülőtérig. Közben több kísérőgépét le­lőtték. Gatowban egy másik, könnyebb repülőgépre szállt, de gépe néhány perc múlva, a Brandenburgi kapu föiö.tt találatot kapott. Greim meg­sebesült a lábán. A gép ve­zetését személyi pilótája, Hanna Reitsch pilótanő vet­te át, aki aztán közel a Hit- ler-bunkerhez, Berlin kelet­nyugati fűútvonalán szállt le. A repülőgépet a Branden­burgi kapunál rejtették eL Ez már a pokol Sebesülése miatt. Greim három napig maradt a Füh- rer-bunkerben. Már csak ezért sem lehetett jelentősé­ge a légierők felhasználásá­ról folytatott tanácskozásnak és döntésnek. A Führer-bunkerben ma­radt kísérője, Reitsch pilóta­nő is. Szabad mozgása volt a bunkerben. Reitsch fana­tikus náci —. s amit tapasz­tal, kínt, csömört, kiábrán­dulást jelentett számára. Vallomásában érzékletesen festi le a bunkerben levő hangulatot. A bálványozott Führer most roncsnak tűni. Így ír­ja le kapcsolatos emlékeit: „Hitler a bunkerben jár- ■ hált egy útitérképet lóbálva, amely már majdnem szét- mállott verejtékező kezében, és mindenkinek, aki véletle­nül éppen odahallgatott, Wenck hadműveleteinek ter­veit fejtegette. Viselkedése és fizikai álla­pota egyre aggasztóbbnak látszott...” Göbbelsről ezt írja: „Göbbels fel és alá bicegett irodájában, s átkokat szórt Göringre, őt vádolta egész mostani nyomorúságukért... Ügy beszélt a négy falnak, mintha a történészek légiói előtt beszélne, s azok mohón figyelnék minden szavát...” A pilótanő reményt veszt­ve írja le élményeit. Azt is, hogy Hitler már az első es­te személyesen beszélt vele, s két méregampullát adott át neki. Egyiket az ő. a másikat Greim számára. Ekkor a bun­kerben már mindenki meg­kapta méregadagját. Hitler vele is közölte: — Mindenki felelős azért, hogy megsemmisítse magát, és élve ne kerüljön az ellen­ség kezébe, sőt gondoskodnia kell arról is, hogy halála után megsemmisítsék testét, • hogy semmiről ne lehessen felismerni... Ez már maga a pokol — irta a pilótanő.' (Következik: Találkozá­sok...) tűiéiben Mtták az egyedüli reményt Ügy véljük, az igazság valahol középűton van. igen jelentős tényező, hogy létezik az a szervezet, amelyen belül a nagyhatal­mak és kis országok egyaránt véleménycserét folytathatnál: mindazokról a kérdésekről, amelyek alapvetően érintik az emberiség sorsát. Az ENSZ persze nem csodaszer, de mindig célravezető, ha a diplomácia zöld asztalához ülnek a nemzetek képviselői és gondosan mérlegelik, me­lyik út a leghelyesebb a vi­tás kérdések megoldására. Nem állítjuk ugyan, hogy az ENSZ létének kiha­tásaként jöttek létre a soro­zatos, nagy jelentőségű tár­gyalások, de bizonyos, hogy az ENSZ hozzájárult ezekhez. Így az immár második for­dulóban levő. SALT-megbe- szélések sem szakíthatták el attól a ténytől, hogy létezik a világszervezet. A stratégiai fegyverek korlátozására vo­natkozó megbeszélések első fordulója Helsinkiben volt Helsinki eredményeit a nem­zetközi sajtó jó része úgy jellemezte, hogy a legfőbb eredmény éppen a tárgyalá­sok folytatásának közös el­határozásában volt. Ez a sommás meghatározás pedig teljes mértékben egyezik az ENSZ alapokmányának szel­lemével. A szovjet elképze­lések a SALT-tárgyalások céljául olyan erőegyensúly megszilárdítását tűzik ki, amely a felek részére feltét­len biztonságot jelent és rendkívüli szellemi potenci­ált, óriási anyagi eszközöket szabadít fel a békés alkotó munka céljaira. A nnak idején a fasizmus mérhetetlen pusztításai után az Egyesült Nem­zetek Szervezetének létreho­zását ugyanez a gondolat ve­zérelte. Kétségtelen, hogy ezek a neme3 eszmék nem mindig törtek maguknak utat az elmúlt negyedszázad­ban. Az emberiség éppen azt várja az ENSZ-től, hogy az elkövetkező időkben segítse e célok megvalósítását

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom