Észak-Magyarország, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-22 / 93. szám
£SZAK-MAG¥ARORSZÄG 8 m m Szerda, M április 22. A5S ELMÚLT ÉV TAVASZAIM ünnepélyes párttag- gyűlésen köszöntötték Fülöp Istvánt, az Ózdi Kohászati Üzemek közlekedés-gyárrész- lege pályafenntartási. alap- szervezetének titkárát, Akkor ünnepelték titkárrá választásának huszadik évfordulóját. Fülöp István egyedüli a kohászati üzemben, aki megszakítás nélkül több mint két évtizede tevékenykedik ebben a felelősségteljes funkcióban. A ritka jubileum alkalmából az alapszervezel tagjai ajándékokkal kedveskedtek titkáruknak. S ezen az ünnepi taggyűlésen már felvetődött a búcsú gondolata is. A gyár legidősebb párttitkára az elmúlt év őszén nyugdíjba készült. Mégsem lett nyugdíjas. Egy év rendkívüli hosszabbítást lóért, s a hatvanegy éves ember immár huszonegyedik éve áll az alapszervezet élén, — Uradalmi cseléd voltam, míg el nem vitt a háború — mondja. — Besoroztak katonának. Hadifogságba kerültem a Szovjetunióba. Ott ismerkedtem meg azzal a társadalmi renddel, mellyel az ..uraságak” olyan sokat ijesztgettek. Saját szememmel tapasztaltam akkor, hogy urak nélkül is lehet élni. Sőt, jobban lehet... Amikor hazakerültem, egy életre eljegyeztem magam a párttal... A fogságból hazatérve Fülöp István, az ÓKÜ közlekedési gyárrészlegénél kapott munkát. Első dolga volt belépni a pártba. Sok munkát vállalt az alapszervezetben, s ha elvégezte, amit rábíztak, újabb megbízatásért jelentkezett. Rövid idő múlva felfigyeltek az aktív, fáradhatatlan emberre, s 1949 májusában őt jelölték titkárnak. — őszintén megvallom, nagyon nehéz helyzetbe kerültem. Kevés volt a jártasságom a pártmunkában, s akkoriban még kevés segítségre lehetett számítani. írásos anyag is mindössze a Párttörténet volt. Esetenként kis marxista füzetsorozatot árusítottak. Rendszeresen vásároltam, s tanulmányoztam mindkettőt. Sajnos, gyakran megéreztem ismereteim hiányosságát. öreg fejjel igyekeztem ismereteimet gyarapítani. Sokszor bizony. nagyőri kevés idő jutott rá. Üzemünk is olyan gondokkal küzdött, mint például anyaghiány, a dolgozók pedig védőruhát kértek, de nem volt. Nehéz időszak volt. Egyet azonban már akkor megtanultam: minden munkában, így a pártmunkában is legfontosabb a türelem és a viszony!; tás. A GONDOK az évek során sem csökkentek. 'A régiek helyett újak, más természetűek jöttek. Az ötvenes évek elején például egyik legfontosabb feladat volt a dolgozók iskoláztatása. A pályafenntartásnál ez különösen nagy problémát jelentett, hiszen alig volt egy-két ember, aki nyolc általános iskolai végzettséggel rendelkezett. Az alapszervezet párttitkára élen járt a példamutatással. Elsőként iratkozott be az általános iskola hetedik osztályába, később elvégezte a gimnáziumot, majd különbözetit tett a közgazdasági technikumban. — Nem volt könnyű az embereket rábeszélni. Szidtak is gyakran, amiért állandóan a „nyakukra jártam”. De végül is meglett az eredménye. Alapszervezetünkből négyen szereztek technikusi képesítést és tizanketten elvégezték a nyolcadik osztályt. Az eredmény az, ami az embert további munkára ösztönzi. A két évtizedes titkári tapasztalatairól beszélgetünk. Első helyen az őszinte véleménynyilvánítás fontosságát említi. Második helyen a példamutatást. A hatvanegy éves ember fiatalos lelkesedéssel beszél munkájáról, terveiről, a mindennapi feladatokról. Gyárrészlegénél most a nagy fluktuáció okozza az alapvető problémát. Két évvel ezelőtt üzempszichológiai vizsgálatot végeztek brigádjaiknál. Az idős párttitkár nagyon sokat segített ebben a munkában, mert remélte, hogy a vizsgálat tapasztalatait hasznosítani tudják a fluktuáció csökkentésében. Keserűen említi, hogy a vizsgálat eredménye azóta sem került az illetékesek asztalára. Az idős ember szeme nedves lesz, mikor családja kerül szóba. Három lánya, s egy fia van. Mindannyian kirepültek már a családi fészekből. — Két éve motorbaleset érte a fiamat — mondja szomorúan. — Nyugdíjazni kellett. Azért kértem egy év hosszabbítást, hogy addig is, anyagilag segíthessem családját. ősszel viszont a pártválasztások után már végleg átadom helyem a fiatalabbaknak . s . SZEME CSAK AKKOR elevenedik meg újra, amikor „nyugdíjas terveit” említi. Már régóta segédkezik egy városi alapszervezetben, s lesz ott is bőven tennivaló, ha ősszel a nyugdíjasok sorába lép. Tóth István Pályájának kezdete óta a nagy szabadtéri kompozíciók foglalkoztatják. Monumentális kompozíciói, emlékszobrai azonban nem csupán formai, hanem lélektani nagyság Kiss István Kossuth-díjas szobrászművész. kellékeivel is rendelkeznek. Felsorolni is sok alkotásait; az emlékműveket, szobrokat, portré-emlékműveket. Ha az alkotóról beszélünk, feltétlenül meg kell említeni a budapesti Dózsa-emlékművet, a debreceni Munkásmozgalmi emlékművet, a tiszapalkonyai Generáció-kat, a fonyódi Emberpárt, a győri Petőfit, a szigetvári Tinódit, a szegedi A szocialista kulturális forradalomban Lenin jelentősége szerint értékelte meg a könyvtárak szerepét. Az eláő népművelési kongresszuson — 1919 májusában — elsőrendű tennivalóként jelölte meg: „Hozzá kell látnunk, hogy megteremtsük a szervezett könyvtárhálózatot, ... hozzunk létre egységes, tervszerűen dolgozó szervezetet. Ebben a Ids dologban forradalmunk alapvető feladata tükröződik.’' • Egy új társadalmi mozgalom Hazánkban — a többi szocialista országhoz hasonlóan. — a lenini útmutatást követve alakítottuk ki az egységes könyvtárhálózatot, amelyben a sajátos feladatú részek kölcsönösen kiegészítik egymást. Az idei kettős történelmi évBolyaiakat, Janus Pannonlust és Apáczai Csere Jáno3 szobrát, a diósgyőri és a szegedi Lenin-szobrot, és a Tanácsköztársaság emlékművet, amelyért hazánk felszabadulásának 25. éves évfordulóján Kossuth-díjjal tüntették ki. Kiss István 42 esztendős, nemzedékének egyik legtevékenyebb és legsikeresebb tagja. Kevés embert hallottam olyan szépen beszélni a Kommunista kiáltványról, mint Kiss Istvánt. Tudom, milyen nagy élményt jelentett számára a mű mondanivalója, logikája, stílusa. Megtiszteltetésnek érzem ismerni egész eddigi életét, tevékenységét. Egyszer ezt mondta nekem: — Lenin, mint téma, már főiskolás korom óta foglalkoztat. Igen izgalmas munkának tartom megfejteni, ugyanakkor bemutatni az emberiség új korszakának ihletőjét, gondolkodóját, harcosát. Sok rajz, vázlat előzi meg a szobrokat. Azt tartom, hogy a feladat formailag is izgalmas. Lenin sajátos helyét ma már néhány vonallal is érzékeltetni lehet, majdhogynem emblémaszerűen. Sok mindent elolvastam, amit róla, életéről írtak, legjobban mégis Lenin írásai segítenek a megismeréshez. forduló tiszteletére, könyvtárügyünk korszerű továbbfejlesztése céljából az Országos Népművelési Tanács újszerű társadalmi mozgalmat indított el „Száz falu — száz könyvtár” jelszóval. A kezdeményezés lényege: a művelődési lehetőségek növelésére, társadalmi összefogással száz faluban, száz új könyvtár létesítésével maradandó módon emlékezetessé tenni felszabadulásunk negyedszázados fordulóját, s a Lenin- centenáriumot. Az akcióban részvevő társadalmi és tömegszervezetek tetemes összegű központi alapot teremtettek a létesítendő, korszerű könyvtárak támogatására. Még nagyobb jelentőségű azonban az a serkentő hatás, amelyet a mozgalom országszerte kiváltott a helyi erők mozgósításával. A berendezésre és könyvvásárlásra fordítható — átlag 120 000 forint összegű — támogatást Többször megnéztem a Leninről készült dokumentum- filmek gyűjteményét. Kezdettől arra törekszem, hogy kiemeljem a sablanokból, a megszokottból Lenin alakját, valamilyen gondolati elemet jelenítsek meg, de úgy, hogy az ne legyen csak szimbólum, így alakult ki bennem a hasonlat, ha Leninre gondolok, a láng jut az eszembe. A szegedi Lenin-szobor formája a lánghoz hasonlít, amelynek magva van, s Lenin-szobor a Lenin Kohászati Művek élőit. amelynek lobogását is megpróbálom érzékeltetni. Lenin örök témám marad, mint ahogy az emberiség, maga az Ember is ... Amikor a Kossuth-díj átadása alkalmából a sajtó nyilatkozatra kérte, a következőket mondotta: — Az emberiség sorsa foglalkoztat, mint embert és mint művészt is. Úgy gondolom, a fejlődés egy folyamat, mely mindig előre megy. ámbár időnként kitérőkkel. Nem hiszem, hogy az emberiség önmagát fenyegeti, bár egyedeiben lehetséges, hogy Igen. Más szóval, hiszek a fejlődésben, abban, hogy az emberiség egy kicsivel mindig jobban csinálja, mint azelőtt. Ez a hit határozza meg az én alapállásomat. Legalábbis ebből a nézőpontból tudom csak magamat és a világot látni. ugyanis azok a helyi erőből épített új létesítmények, vagy más épületekből átalakított* illetve korszerűsített községi könyvtárak kaphatják meg, amelyeket még az idén átadnak rendeltetésüknek. Az Országos Népművelési Tanács a megyék javaslata alapján a közelmúltban döntötte el, mely községek részesülnek a központi alapból. Megyénkben hét települést érint a támogatás. Közülük kettőbe látogattunk el. Összefogás Tiszadorogmán A mezőcsáti járás csücskében, Tiszadorogmán kétszeresen is jelképes értelmű építkezés látványa fogad. Már a belső munkáknál tartanak a kétszintes, új középületben, amely sokoldalú szolgálatot lát majd el: itt lesz az orvosi rendelő, a posta, a párthelyiség, a mozi — s a vonzó berendezésű klubkönyvtár. Előtte még ott áll, s kontrasztként hat a kultúra eddigi hajléka: földszintes, kopcftt vályogház. Már csali felvonulási épületnek használják, Az Idősebbeknek még két világot idéz ez a lebontásra, megérett épület. A felszabadulás előtt itt volt a csendőrlaktanya, s az utóbbi negyedszázadban mintegy jóvátételül szolgálta a ház a közművelés ügyét Megrokkant a hosszú szolgálatban. Ideje, hogy átadja helyét a jelen, s a jövő megnövekedett Igényeit kielégítő újnak. Az 1007 lakosú község eddig 160 000 forint értékű társadalmi munkával járult hozzá a több mint egymillió forint összértékű építkezéshez. Különösen sokat segített az Új Élet Tsz. A szövetkezet vontatói szállították a téglát, cementet, kavicsot, s egyéb építőanyagot. Az új művelődési intézménynek már a híre is vonzó hatású — nem kis része van abban, hogy a korábban máshová húzódó fiatalok rendre visszatérnek Dorogmára. Egy év alatt 95 új belépővel gyarapodott a tsz taglétszáma —. s az előzetes érdeklődésből ítélve telt házra számíthat minden foglalkozáson, n még az idén megnyíló klubkönyvtár is. Négyesen — nyitás előtt Néhány kilométerrel odább, de már a mezőkövesdi járásban, a 700 lelkes Négyesen, egy régi iskolaépületet alakítottak át klubkönyv tárnak, s mozinak, igen gazdaságosan, s célszerűen szervezték meg a munkát. A járási tanács építőváll al a tá n ak brigádja k özm egei égod és re dől gozi k. Már valóban az utolsó simításokat Végzik a kát, könyvtári helyiségben, a klubszobában, s a nagyteremben, ahol a mozi előadások lösznél:, — de amelyet igen praktikusan, harmonika-fallal kettéválaszthatnak, különféle klubfoglalkozások céljára is. • Az átalakítás teljes költsége több mint 400 ezer forint. A községfejlesztési alapból telt ki több mint a fele, a többit a járási, tanács adta. Ehhez járul még jó 100 ezer forint értékű társadalmi munka. Az Országos Népművelési Tanács javaslatára kapott támogatásból már megvásárolták a könyvtári és klubberendezést, válogatják tízezer forintért a könyveket is. A községi tanács pedig ezentúl évi 3000 forintot biztosít a könyvtár tervszerű gyarapítására. Az új közművelődési intézménynek új a vezetője is — Ficzere Margit —, aki azonban már miskolci gimnazista korában, mint ifjúsági könyvtáros, erre a szép hivatásra készült. Ügy tervezik a négyesiek, hogy május 1-én már megnyithatja kapuit a művelődés új hajléka. 1 A Kék Madár Egy kétezer lakosú községben, Biikkábrányban kerestük a boldogságot, amit a mesékben a Kék Madár szimbolizál. Csapkodó, szeszélyes a mesék Kék Madara, gyorsan is röppenő. Aki elindult keresésére, legtöbbször meg sem találta. Mi háziasszonyokat, kisiparost, adminisztrátort, tanárembert, fiatalt és időset kérdeztünk meg. Ki Bükkábrány legboldogabb embere? Mindenkit megdöbbentett a kérdés, nehéznek találták. Visszakérdeztek. Ki így, ki úgy reagált. Bernjén József kőműves- mester és felesége szép új házban lakik. A lakásban szinte még érezni a friss mészillatot. Néhány pillanatig csend lett a konyhában, amikor megkérdeztük, ki a legboldogabb ember a faluban? — Akinek jó a megélhetése, boldog a családi élete, gyerekei vannak. Szép, okos gyerekei... Nekünk sajnos, nincs gyerekünk. Demjénék tehát megfogalmazták a boldogságot. A személyt, akire mindez illik, nehezebb volt megnevezniük. De azért találtak boldog embert. — Gyufkó László, állami gazdasági dolgozó. 40—45 éves lehet, négy iskolás gyereke van. A lányfalusi tanyán laknak, egyszoba-konyhás lakásban. Nemrég még ők voltak a legszegényebbek a faluban. Március végén négyes találatuk volt a lottón. Házat vettek Mezőkövesden, nem kell már a kicsi zugban lakniuk. Saját házuk van. Egy ilyen nagy változás elég ahhoz. hogy boldog legyen. Ö most a legboldogabb ember. Tasnádi Ilona 20 éves. Ö a községi tanács igazgatási előadója, KISZ-vezetőségi tag a faluban. Miskolcon is dolgozott már az érettségi után, de jobbnak látta, ha hazamegy. Szereti jelenlegi munkáját, csak egy valami sérti önérzetét: amikor a vb-titkár, vagy az elnök szobájába mennek az ügyfelek „ellenőriztetni” tanácsait. O még sokáig kislány marad szülőfalujában. — Ki is lehet a legboldogabb ember? — ismétli a kérdést, aztán határozottan válaszol: — Orosz Béla, a vb-elnök. Az elnök elvtárs rendes ember, ezt mindenki tudja Bükkábrány ban. Jóindulatáért, a község jó irányításáért mindenki szereti. Beosztottja vagyok, jól ismerem. Ö jó vezető. Mindezt kiegyensúlyozott, boldog családi élet egészíti ki. Elnökünk életéből nem hiányzik a boldogság — szerintem ő a legboldogabb. Birinyl Imre bácsi túl már a hatvanon. Volt cipe-z kisiparos, tsz-tag. építőmunkás. Most is dolgozik. A Budapesti Kertészeti Vállalatnál. Hetente jár haza. munkásszállóban lakik. — Ki a legboldogabb ember a faluban? — Én vagyok. Két fiút neveltem fel tisztességben, jó szakmát adtam kezükbe. Révbe jutottak már. István katonatiszt Miskolcon. Két okos fiúk van, egyik már iskolás. Imre, az idősebb fiam meg művezető a Nehézszerszámgépgyárban. ők velünk laknak. Öröm ez nekünk, biztos támaszt érzek. Imre fiamnak is két gyereke van. Erika, a másféléves kisund- ka az én szememfényem. Kovács Pál tanár, számtant és fizikát tanít a bükkábrányi Iskolában. 48 éves. — A boldogság sok mindenen múlhat. Boldoggá teheti az embert szakmai siker, szerelem, boldog lehet az, aki felépül egy súlyos betegségből stb. Egy viszont biztos: boldog csak az lehet, akinek biztos a létalapja, aki nem küzd anyagi nehézségekkel, Nos. én tudok egy embert, aki igazán boldog. Tóth János elektrotechnikust Kovács Pál segítette valamikor középiskolai tanulmányaiban. Jó műszaki érzékét már akkor is csodálta. — János az emődi televíziós közvetítőláncnál dolgozik. Kitűnő munkaerő, úgy tudom, becsülik mindenütt. Hasznos újításai vannak. Szép összeggel honorálják elképzeléseit. Ez az ember a hobbyjával keresi kenyerét. Amikor egy boldog fiatal házaspárt kerestünk, azt mondták az ábrányiak, hogy Bernjén Béláékhoz menjünk. Borlka. a fiatalasszony otthon van, mert férje kérésére Igénybe vette a hároméves gyermekgondozási szur badságot. Bécike még kicsi: 9 hónapos. — Két embert tudnék mondani — kezdi Demjénné —. akik legboldogabbak ebben a faluban. Egy fiatal házaspár: Kovács Lászlóék. Sugárzik róluk a boldogság, örökké vidámak. Most éppen kisbabát várnak. Én tudom, mi a boldogság, hiszen én is boldog vagyok. Mindössze egyetlen dolog miatt boldp- gabbak nálunk. Nekik van egy szép családi házuk, mi most szeretnénk építeni. Ha felépül, akkor nem tudom majd eldönteni, hogy Kovácsék a boldogabbak, vagy mi. Lévay Györgyi n szobrászművész val Qravec János Berccz József Kettő a százból A gyár legidősebb párttitkára
