Észak-Magyarország, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-22 / 93. szám

Szerda, 1970. április 22, ESZAK-MAGYARORSZÄG S Vigasztalás a távolból Évtizedeken át hányféle áttételen hatott népünkre az új embert formáló lenini esz­me? Erről beszélgetünk régi ismerősömmel, Kovács Jó- zsefiiéval, aki most a Sem­melweis Kórház szakszerve­zeti titkára. Tábori mise A leninizmus ereje a ne­héz években elérte azokat, kiknek értelme fogékonyan ki tárulkozott az igazságra. De először az embernek le kel­lett győzni önmagában a túl­zott hiszékenységet. Kovács­áé így beszélt erről: — Beléptünk a háborúba. Fiatal házasok voltunk, alig éltünk együtt a férjemmel, amikor a frontra küldték. De először nagy, impozáns tábo­ri misét tartottak nekik. A hozzátartozók is hivatalosak voltak. A pap megáldotta a gyilkolni induló fegyvereket. — Foglalkoztak politiká­val? — Nem. Soha. Férjem ki­ment a frontra, én meg, mi­kor hazajöttem a miséről, el­mentem a diósgyőri paphoz, s megkérdeztem, hogy fér össze a keresztény hittel a háború. Nem kaptam meg­nyugtató választ. Engem legalábbis nőm békített meg. Ezután kazdtem gondolkodni, töprengeni a világ folyásán. Nevezhetem ezt politizálga- tásnak? Azt hiszem, még nem. De a mozgalom rám­talált. Avatás csemlőrtűzben Tovább bogozzuk az emlé­kezés fonalát. — Eladó voltam egy fű­szerboltban. Egy napon na­gyobb tétel élelmet vásárolt egy ismeretlen férfi. Nem tu­dom ma sem, ki volt. Meg­hagyta a címet, s kért, szál­lítsam ki a csomagokat. Is­meretlen házba mentem, mint később megtudtam, bal­oldali emberek és munka­szolgálatosok rejtőztek ott. Mire odaértem, hatalmas fegyverropogás fogadott. Földre vetettem magafn. Ép­pen csendőrök • támadták meg a házat. Ez volt az ava­tásom. Később egyre több felada­tot kapott a fiatal fronthar­cos felesége. Soha nem kér­dezett semmit, csak végre­hajtotta, amit mondtak, vagy üzentek neki. Nem szívesen szedi ma már csokorba a ki- sebb-nagyobb veszéllyel járó tetteket. Nem akarja, hogy kérkedésnek tűnjék. Aztán egy napon nagy csa­pás érte. A postás meghoz­ta férjéről a halálhírt. El­esett. Az elkeseredés, a gyű­lölet, az igazságtalan, gyil­kos háború iránt csak nőtt a fiatal özvegy szívében. Es ment, és tette némán, amire kérték. Segítette azok mun­káját. akik valami más, vo- j lami szebb igazságért küz- i döftek. Egy képes újság Egy napon teljesen meg­változott minden a fiatal öz­vegy körül. — Idegen férfi keresett fel, idegen, eddig ismeretlen ké­pes újságot húzott elő kabát­ja zsebéből. Odakint készült Képes Frontújság volt. 1944. máiusi szám. Kovács Józsefné ma is meghatottan hajtja szét az elsárgult lapokat. Az első oldalon ez ált: „Ne hidd el a buta hazugsá­gokat, amiket Hitler aljas zsoldosai az orosz hadifogság­ról terjesztenek! Képek mu­tatják itt élethűen, hogyan él a magyar honvéd — tiszt és közlegény — a hadifogság­ban ...” Végigolvasta a fiatal öz­vegy az első oldalt, nem ér­tette, miért adták ezt neki olyan örömmel. Fordított, s csaknem elájult a meglepe­téstől és az örömtől. Férje mosolvgott rá az egyik kép­ről. Nem téved, mert mellet­te a szöveg is bizonyítja, hogy: „Kovács József, Sédi Lóránd, Varga Sándor, Nyúl Miklós és Borbola Mihály ebédelnek.” Tehát az özvegy nem öz­vegy. Később azt is megtud­ta, hogy férje az antifasiszta csoporthoz tartozik. Szep­temberben újabb újság érke­zett. Most már minden két­séget végleg ld lehetett zár­ni. Fiatal honvéd hajol mo­solyogva egy virágágyás fe­lé, mögötte egy másik. A kép aláírása: „Kovács József, sak között találta. Azok közt, akik közé maga is tartozott. Mondjuk, hogy ez a tökéle­tes szerelem, s ez a tökéletes boldogság, amikor két egy­máshoz tartozó ember egy­mástól függetlenül is ugyan­azt az Igazságot tartja igaz­ságnak, s ugyanazért harcol? Mondhatjuk. A korábban politikával nem foglalkozó házaspár új értelmét ismer­te fel az életnek. Az elmúlt negyedszázad csendes, de > ^ -.«v VvV <• ■''«c-f :­» ,v.v <ex^--NS >.■/.'< / <s.\ Xysv . se !<'# *<-,•."» ■.<*<■ ....... ...SS <v..sv, SÍ, <cA> «' Xk MÉÜli íí . ■< «.VsNSíy •Ny«.*» v •»«•:*»>; : !sy.* •Lx-x ;» x ">(■>' ' ••• ■ ^ J;V'>r<Áv<wi '*• ,yx- >.«.»»:.■», .yNé-.Wxx MMjt .■•sNNSísxy« ■ . V- Xn : ' I ><v - ‘a '> s <<?•<&>: »*>,:/*< >xv«xy- « <«í<c.»v U>K- < W W A Képes Frontújság 1911 májusi száma. 13/111. zlj, (Diósgyőr) és Var­ga Sándor tíz. 3/11. zlj. (Tata­bánya) odahaza is kertészek voltak, itt is azok.” Küldöttségben a főispánnál Ezután minden könnyebb volt. Kovács Józsefné most már teljesen elkötelezte ma­gát a mozgalomnak. Egy al­kalommal különös megbíza­tást kapott. — Már közeledett a front, amikor összeszedték a bal­oldali embereket. Mintegy 180-at vittek a szilvásvárad! kastélyba. A hozzátartozók csoportosan igyekeztek köz- bejámi az elfogottak érdeké­ben. Különösen nagy lett az ijedelem, amikor elterjedt a híre. hogy a kastély alá van aknázva. Az elvtársak meg­kértek, a hozzátartozókon kí­vül én, mint kívülálló, ke­ressem fel a főispánt, s kér­jem, engedjék cl a foglyokat. Megtettem, elmentem. Kü­A HÍ kööi yiaailpliliíÉ szorgalmas, odaadó munkával telt el. Nem tartoznak a mell­döngető nagyhangúnk közé. | Képességükhöz mérten a kö­zösségnek áldozták életük el­múlt negyedszázadát. Kovács Józsefné 1956-ban szakszervezeti feladatot ka­pott, így került az egészség­ügybe. Azóta elnyerte az egészségügy kiváló dolgozója kitüntetést, s most legutóbb a munkaérdemrend bronz fokozatát. Ezekről beszélgettünk, ezekre emlékeztünk. Így for­málta újjá a lenini eszme egy házaspár életét. Adamovics Ilona /í nők előtt az építés fel- adata áll, s ezt a fel­adatot csak úgy old­hatják meg, ha elsajátítanak minden korszerű ismeretet, ha képesek lesznek a kom­munizmust készen kapott, betanult formulákból, taná­csokból, receptekből, előírá­sokból, programokból olyan eleven erővé változtatni, amely egységbe foglalja az önök közvetlen munkáját., ha képesek lesznek a kommu­nizmust gyakorlati munká­juk vezérfonalává tenni.” Fél évszázaddal ezelőtt, 1920-ban, az Oroszországi Kommunista Ifjúsági Szövet­ség III. összoroszországl kongresszusán hangzottak el Leninnek ezek a szavak Azok a fiatalok azóta nemzedéke­ket nevcltelc. A korszak, amelyben a szavak fogalma­zódtak, régen történelem. De a szavakból sugárzó gondo­lat megőrizte ifjúságát.. Építésről van szó. Gazda­sági munkáról, szocialista gazdaságpolitikáról. Arról, miért mondhatjuk leninistá­nak a magyar párt és a ma­gyar kormány gazdaságpoli­tikáját. Azt hiszem, semmi­képpen sem azért, mintha a mai magyar gazdaságirányí­tási rendszer modelljét Le­nin valamelyik művében fel­lelhetnénk. Lapoznia is kár a vaskos köteteket, aki ilyes­mit keres. Lenin írt és beszélt a hadi­kommunizmusról. Aztán a „NEP”-ről, az új gazdasági politikáról. Államkapitaliz­musról. Bankokról, iparról, mozőgazdaságról. Munkások­ról és parasztokról. Tőkések­ről és spekulánsokról. Éhín­ség elleni harcról és hősi helytállásról. Kommunista szombatokról. Önálló elszá­molású vállalatokról, nép- gazdasági tervről, villamosí­tásról. Egyszóval: valameny- nyi akkori problémáról. Ide­jéből, erejéből még az ap­róbb részletekre is sokat ál­dozott. Érvelt, vitatkozott és recepteket is adott Konkrét tennivalókról. Ám mindig maga figyelmeztetett: a re­ceptek a közvetlen napi teen­dőkről szólnak. F oglalkozott Lenin a jö­vővel is, de a mához mégis másképpen szól­nak tanításai. A jelenleg is érvényes tudományos megái-, lapításokon kívül mindenek­előtt a gondolkodásra taníta­nak. Ezért is nem a fél év­század előtti Szovjet-Orösz- ország gazdasági rendszeré­vel való hasonlatosságban, hanem sokkal inkább célki­tűzéseiben, s gondolkodás- módjában kell keresni a ma­gyar párt és kormány gazda­ságpolitikájának lenini gyö­kereit Elsősorban abban, mennyi­re képes az elméletet a mai gyakorlat, a mindennapi élet követelményeihez igazítani. Abban, hogy ha téved — s Lenin soha nem félt beis­merni, ha tévedett —, van-e bátorsága és ereje a hibák beismerésére és kijavításá­ra. Ha így nézzük, sokkal vilá­gosabban láthatjuk gazda­ságpolitikánk lenini vonásait. Leninista módon cselekedett a magyar párt, amikor felül merte vizsgálni gazdaságirá­nyítási rendszerünket, s ha­tározatot hozott a reformról. Hiszen több, évek óta csal­hatatlannak hitt közgazdasá­gi tételről kellett kimonda­ni, hogy nem érvényes. For­radalmi módon kellett to­vábbfejleszteni a szocializ­mus politikai gazdaságtaná­nak tudományát A gyakor­lat tapasztalatai alapján kel­lett megújítani az elméletet S a megújított elmélet alap­ján cselekedni is kellett, vál­lalva az újabb hibák, az újabb tévedések kockázatát Mindezt megtette a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Természetesen annak tuda­tában, hogy most sem alkot­hatunk tökéletest. A reform alapján született gazdaságpo­litika bevezetése csak egyet­len lépés volt Azóta a ma­gyar kommunisták rendsze­resen elemzik a reform ta­pasztalatait S a gyakorlat már eddig is mutatott ki hi­bákat, tévedéseket. Sok a gondunk. Tavaly gondot okozott — többek kö­zött — a nyereségrészesedés felosztásának túlságosan me­rev', bürokratikus rendszere. A pártnak és a kormánynak ismét volt bátorsága, hogy kijavítsa a hibát Változat­lanul gondunk, hogy nem tökéletes a jövedelmek diffe­renciálási rendszere. A leg­több problémát a termelé­kenység növekedésének a szükségesnél alacsonyabb üteme okozza. Noha ezt nem lehet egészében a reform számlájára írni, a párt en­nek okait is kutatja, s máris születtek intézkedések. Nehéz lenne valamennyi gondunkat elsorolni. A vál­lalatok állami támogatása, az árak alakulása, a hiánycik­kek, a húsellátás és még sók olyan terület van, ahol elő­re kell majd lépnünk. A ne­hézségeket a tapasztalat mu­tatja meg. A választ, a he­lyes utat azonban elmélet­ben sem, és gyakorlatban sem könnyű megtalálni. Ez azonban nem von le semmit erőfeszítéseink érté- kébőL A jobbra, a tökélete­sebbre való őszinte törekvés egyre több és több területen hozza meg a helyes, vagy legalábbis a helyesebb meg­oldást Lenin több művében is hangsúlyozta, hogy a szo­cializmust, illetve a kommu­nizmust nem lehet „bevezet­ni”. A szocializmushoz, a kommunizmushoz hosszú, küzdelmes út vezet. Ezen az úton pedig mindig meg kell találni a legmegfelelőbb módszereket, az élet konkrét körülményei között Fontos a helyes elmélet, de még fon­tosabb a határozott cselek­vés. „...a gyakorlat pedig szerintem a világ minden el­méleti vitájánál fontosabb” — mondotta a Kommunista Intemacionálé IV. kongresz- szusán. A mi pártunk ezen az úton halad. Ez jellem­zi gazdaságpolitikáját is. Eleven erőként, alkotó módon alkalmazza a „kom­munizmust”, a marxizmus— leninizmus elméletét és mód­szereit. Ügy, ahogy azt Le­nin — a bevezetőben idézeti; beszédében — az ötven év­vel ezelőtti ifjúságnak is ta­nácsolta. Az élet követelmé­nyeihez való rugalmas igazo­dás, az elméletnek a gyakor­latból táplálkozó szüntelen megújulása, s alapvető cél­kitűzéseinek változatlansága teszi gazdaságpolitikánkat igazán leninivé. Flanek Tibor Leninváros és környéke Kovács József a fogságban is kertész. lenben akkor már nem tud­tak volna olyat mondani, amit megtagadok. Elkötelez­tem magam. Elérkezett 1945, meghozta a szabadságot. Kovácsné el­sők között lépett a pártba, s mindjárt függetlenített párt­munkás lett. Töretlen negyedszázad Amikor a férj megérke­zett, feleségét már az elv tár-‘ M a veszi fel Lenin nevét Tisza- szederkény. Az ünnepi aktus után már ma is, és holnaptól kezdve mindenütt a helyi intéz­mények új pecsétje kerül a hivatalos iratokra. Leninváros neve, létezésének híre a levélbélyegekre nyomott postai bélyegzők útján is eljut a világ minden tájára. Nem egyszerű névváltozásról, hanem történelmi jelentőségű eseményről tudó­sítanak majd mai keltezéssel a városba érkezett újságírók. Nagybetűvel írott Eseményről, melyet feljegyeznek a tör­ténelem krónikásai. Ez az esemény je­lentőségteljes mérföldkő: úgy is mond­hatnánk, lezárul a szocialista város épí­tésének, eddigi történetének első szaka­sza, s elkezdődik egy újabb, nagy táv­latokat nyitó korszak, amely immár Le­nin nevével is végérvényesen összefű­ződik. Nagy jövő előtt áll a mi fülünkben oly kedvesen csengő Tisza-parti metro­polis és népgazdaságunk életében oly jelentős szerepet betöltő vegyipara. Le­írtuk, elmondtuk már ezt sokszor, de hogy végül is hová fejlődik; amikor majd lassul az építkezések üteme, ami­korra már minden kialakul, hol lesz a város határa, mennyi lesz lakosainak száma, jelentőségét tekintve hányadik­nak áll majd a magyar városok rang­sorában — ezt ma még senki nem tud­ná felelősséggel leírni. Minden új terv­időszakkal, minden esztendővel gazda­gabbá válik, s még az országosan nagy ütemű építkezések ellenére is elmond­hatjuk: kevés olyan város van nálunk és szomszédainknál is, amelyeknek fej­lődése ilyen gyors és sokat ígérő lenne. Leninváros —- használjuk most már mi is ezt az elnevezést — a harmadik ötéves terv időszakában az eredetileg tervezett 640 lakás helyett kilencszázat kap. A rendelkezésre álló városfejlesz­tési összeg több, mint nyolcvan száza­lékát az idén célcsoportos beruházások­ra fordítják, a legtöbbet természetesen új lakások építésére, hiszen a város kö­rüli üzemek fejlődése, munkáslétszá- mánák gyarapodása a lakásigénylők számát is növeli. Ma mintegy ezer la­kásigénylőt tartanak számon a városi tanácson. A fiatalok városában sok a gyerek, a lakások mellé kell a bölcső­de, óvoda, iskola. Ezért iktatták a cél- csoportos beruházások közé a közép­iskolát, a 12 tantermes általános isko­lát, a 100 férőhelyes óvodát és a 40 fé­rőhelyes bölcsődét A ma 11 ezer lakosú város a mai elképzelések szerint belátható időn belül negyvenezer lakost számlál majd. Ä Gazdasági Bi­zottság az elkövetkezendő 10—15 év alatt több tízmilliárd forint értékű be­ruházást irányzott elő. A vegyipar fon­tos bázisát képviselő Tiszai Vegyi- kombinát nagyarányú bővítésén kívül megépül az új, nagy kapacitású kőolaj­finomító és a kettőezer megawattos erőmű. A petrokémiai bázis pedig már nemcsak Leninváros. hanem környéke: Sajószöged, Őrös, Nagycsécs, Muhi, s a Tisza másik oldalán Polgár, sőt. a tá­volabbi Görbeháza gazdasági, kulturá­lis fellendülését is előmozdítja. Minden városnak megvan a maga vonzáskörzete. Leninvárosnak is meg­van, és még Inkább meglesz csakúgy', mint Budapestnek és Szegednek, Mis- kolcnak, vagy Debrecennek. A körülöt­te levő községek mezőgazdasága a vá- .ros piacának, a lakosság fogyasztói igé­nyének megfelelően alakítja át terme­lési struktúráját. S a város sem marad hálátlan: ipara foglalkoztatja a mező- gazdaságból felszabaduló munkaerőt, hivatalai, intézményei munkát adnak a tsz-parasztok tanult gyermekeinek, kö­zépiskolái befogadják a tanulni vágyó­kat, korszerű üzlethálózata, kereskedel­mi egységei biztosítják az iparcikk- ellátást stb. Nem véletlen, hogy az iparosodást, a fejlődést tekintve a mezőcsáti járás a sereghajtók közül a legutóbbi években az első helyre került — még Buda­pestet is megelőzve — a ranglistán. Az sem véletlen, hogy Leninváros környéke is állandóan változik, szépül. Sajószö- geden, Örösön egyre-másra épülnek a takaros, szép házak, üzemi dolgozók laknak benne, azok, akik kertes csalá­di házra, munka utáni magányra vágy­nak. A mai esemény tehát nemcsak egy adott település, szocialista városunk életében jelent válto­zást. Büszkeséggel tekint békés építőmunkánk hatalmas alkotására minden magyar, de különösen nagy büszkeséggel tekintenek rá azok, akik a közvetlen közelében végzik munkáju­kat. s általa, vele együtt épülnek, szé­pülnek. fejlődnek. Ezért ünnepel ma sok-sok melegséggel, emlékező, méltató szavakkal nemcsak Leninváros, hanem környéke is. Önodvári Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom