Észak-Magyarország, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-22 / 93. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4

Szerda, 1970. április 22.

Viagyimir Majakovszkij:

Vlagyimir Iljics Lenin

(Részletek)

Itt az idő —

most már

szólhatok Leninről.

Nem azért,

mert a sebek

hegednek,

itt az idő,

mert a metsző

kínból

éles,

tudatos

gyötrelem lett.

Itt az idő,

jelszavait

újból viharítsd!

Csak lessük,

hogy lábunknál

könny-pocsolya nő?

Lenin

az élőknél

élőbb ma is...

...A kommunizmus kísérteié

Európán

átröpdösött,

eltűnt,

majd jeltűnt

a latkor szélein.

Ennek okából Szimbirszkben

az isten háta mögött

megszületett

egy hétköznapi kisfiú,

Lenin.V.

m . Munkások,

parasztok,

katona-vitézek

közös gondolata

összecseng

hangosan.

A köztársaságnak

Lenin nélkül

nehéz lesz.

Pótolni kén őt, —

áe leivel?

Hogyan?

Poloskás

dunyháitok közé

ne heverjetek leS

Titkár elvtársi

Elhoztuk neked —

Írd föl

a pártszervezetbe

egyszerre,

Ifeögo&sfö

az egész üzemei..

ü. Hiába

lendül

Európa ökle.

Szétnyitjuk menny dörögve.

Vissza!

Xz halálba visz!

A legnagyobb

kotsmmslsta

sstroeaS teffi ’

Hjicsnek

még

a halála &,

Már '■

a rettentő

kéményerdő felett.

millió kar

zászlőrúddá összetapadm vörös zászlóként

a Vörös teret

iszonyú lendülettel _

zúdítja a magasba!

E zászló

minden

redöje-ránca

harsogja

az élő

lenini beszédet:

— Sorakozz,

•proletár,

a végső csatára.

Egyenesítsd ki,

szolgai

a hátad és a térded!

Proletár-hadsereg,

soraid rendezd!

Éljen a forradalom!

Már hozza az örömöt:

Az egyetlen

nagyszerű

háború ez lesz

a történelem

összes

háborúi között.

Borsi István fordítása

Langston Hughes:

Lenin

Bejárja bolygónkat Lenin, — mit ér a sok sorompó? átlép a föld térképein, hiába sípszó, bunkó.

Bejárja bolygónkat Lenin, — s mindenütt elébe lépnek, s okulnak bölcs tanácsain a feketék s fehérek.

Bejárja bolygónkat Lenin, — s bolygónk fölött, az éjben, oirosló csillaga kering, iröslő fénye ég fenn.

Tóth Balázs fordítása

Fodor József:

t

Elő szobor

Pátzay Lenin-szobrára Ott áll, a mindent mozgató. Imént még Vitázott tán. Az induló megett Még hangok: s már lép, arca felszegett, Hol sejlik, a nép, őt hallani mint ég —

A tér iránt. Ünnepi láza szűnt rég:

Sebten nyúlt jobbal sapkát gyűröget, Másik keze zsebben. „A lényeget Nézd! Hagyd! mi póz, hazug szó-pompa[szentség!"

Mintha ezt mondaná most, ott a téren, Ember közel, mint élt, nem külön és fenn, De közte a vert, fájdalmas tömegnek,

Kiért tett, szólt. És utána megindult,

Az Egyszerű szaván; mi volt; letűnt, múlt. Reng a föld s még-nem-tört láncok remegnek.

Komjáti Aladár:

Meghalt Lenin

A döbbenetben

talán a dolgok érverése is megállt.

Számolhatatlan milliók gyászozzák öt, mint senkit még, mióta föld a föld.

Fölordlt bennünk a fájdalom s a düh!

S bennük,

kiket temérdek öklével lerontott, most felnyavalyog a reménykedés.

Hohó, urak!

Hatalmas volt Lenin, igazító kezű,

de csupán törvényt teljesített ö i Törvényt, ami pusztíthatatla nu:. kik vér vagyunk a véréből: megannyiunkban él.

Lenin ledűlt!

(S elhullhat még derék ezer

s akár ezerszer ezer!)

A megmaradtak

testük vasát összébbre közelítik

az új parancsban:

Legyünk egyszerűek, mint ő volt Tudatosak, mint ő volt!

Akaratosak,

irgalmatlanok

s mindent merőek, mint ö: Lenin volt.

Názim Hikmet

A XX.

kongresszusra eljött Lenin

A XX. kongresszusra eljött Lenin elvtárs. Mosolyogva c ídogált az ajtó mellett, majd a megnyitó előtt belépett a terembe.

A tribün tövében a lépcsőre ült, és térdére helyezte füzetét.

Szobormását észre se vette.

Testvérek, együtt ülünk vele egy teremben. Megkönnyebbülten tapintjuk tenyerünkben az okos lenini kéz szorítását

A XX. kongresszusra eljött Lenin elvtárs.

S az ország fölött a koratavaszi égen

sűrű fehér felhőként

tornyosodon a legtisztább reménység.

Balogh József fordítása

Nicolás Guillén:

Lenin

Tudod-e, hogy a kéz, a harcba hivó; egy Cézárt trónjáról ledöntött, és oly lágy volt, mint rózsabimbó?

A kéz, a harcba hívó, tudod-e, hogy kié volt?

Tudod-e, hogy a hang, a vizet gyújtó, melynek hullámai uradra csaptak, élet volt, zúgva zúgó?

A hang, a vizet gyújtó — ura ki volt e hangnak?

Tudod-e, hogy a vihar, a mennydörgő, olyan volt, mint bika az éjben, és oly szelíd, mint bárányfelhő?

A vihar, a mennydörgő, tudod-e hogy kié volt? •

S tudod-e, hogy a nap, a vörös fenség, hegyes nyilakat lőtt ki és siralmak Néváját itta nemrég?

A nap, a vörös fenség — ura ki volt e napnak?

Lenin ö, viharod és menedéked.

Vetni mégy — veled ébred, szántóvető, arcod mennyi ránc szántja.! Dalolsz — övé az ének, nincs többé urad^nyakadon sincs pányva!

Ö nép, ki már legyőzted ellenséged,

Lenin veled beszélget, vidám, családi istenként vigyázza gyárban és búza közt naponta lépted, egy és sokféle, ki sokféleképp egy, vas és liliom, tűz s álom virága!

Simor András fordítása

Leopold Lewin:

Egy tükör a Szmolnijban

A szekrényen vilió ezüst téglalap Fölszílla a rezgő .fényképsorokat.

Mily féltékeny mélye, hogy elrejtené A gesztust, a lépést, ami Leniné!

A mélyülő ráncot, a bölcs jeleket Az asztalra halmozott könyvek felelt.

Várok — a tükörből tán fölbukkan a Papiroson szántó kéz körvonala.

Tán fölvillan homloka íve, okos És lágy hunyorgása a zivataros lángsortűzü szmolniji éjben — s igen — villám fut a tükrön, fölgyújtja szemem.

Garai Gábor:

A razlivi névtelen

Megállít egy arckép. Én nem tudom, kit ábrázolhat, de úgy erzem, ha szólna vagy intene csak némán, hogy kövessem, mennék vele és rábíznám magam.

Inas munkásarc. Fején hátracsapva az ellenzős régidivatú sapka, arca borotvált, dús haja élőre bukik a homlok domborulatára.

Aztán ahogy összehúzott szemébe nézek, mintha csöpp gúnnyal visszanézne, s fölismerem: ez Ő — Lenin maga; vendéghajjal szakáll nélkül, szikáran, inkognitóban, munkás-álruhában.

Álruhában? Soha ily álruhát!

Kívül-belül az osztály igazát viseli.

S tudom már eztán akárhol találkozhatom véle a világon.

Ot találom majd nehéz napjaimban, ha kételyemre bölcs szem fénye villan.

S megértem már, miért elmúlhatatlan, ki milliószám él itt egy-alakban.

Es értem, hogy a legnévtelenebb munkással Ö miképp egyezkedett: nemcsak ruhát cseréltek, szívet és emberséget is, — s kölcsönös kötés ez míg a világ!

Ez a Névtelen

fogja a zászlót, ha reménytelen futna a had: ez töpreng józanul, ha más henceg: ez mer, ha más lapui;) ha vélnénk, nem számoltat senki el, az 6 szemeivel Lenin figyel, s ha szégyeneink szennye ránk tapad, tisztára perzsel, s fényiünk, mint u napi

Szukanta Bhattacsaría:

A fény szemünkben

; Lenin!

... 4 toliam tétovázik,

s fürkész a gondos gondolat.

( Lenin!

Szikrázzon most e versem, idézet nélkül idézhessem — tán lapjaimra látogat!

O, bárcsak arca rajzolódna halványan bár, e tétova I kísérlet néhány hű sora

közé, akár, mint jellegek ha rajzolnak óriás-fejet, komoly krétával föl az égre. szelíd lapjára — s messzeség mutatja föl a végtelen arcot a tiszta egeken.

Lenin!

Rengett a rengeteg • időt reszkettetö gát, a rossz tettekből rakva épített idő-zsilip, és remegett a roskadt úri rémület — rokkant a gát, roppant a rend, robbantotta a múltbanyúlo kövesült, szürke végtelent.

Lenin!

S az orosz síkság sáskahad sok ura, kapzsi kupece iszkolva sirült, menekült — az orosz síkság szabadon lélegzett föl — a lom s a rom eltűnt, s komoly-bölcs arcodon a sziklaszilárd homlokon, fölfénylett néped öröme —

Lenin!

Tajtékzó népharag:

Ilyen volt bölcs szíved, szavad s sodortad jó erővé mind dühünk, vágyunk s fájdalmaink: szuroksetéten sűrű múlt: így foszlik szerte általunk!

A fény szemünkben: a szemed nézése!

S hozzád hasonul minden táj.

Észak, Dél s Kelet.

Lenin! Dicsőség Teneked.

Tóth Balázs fordítása

Közöttünk él