Észak-Magyarország, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-13 / 61. szám

—rn ÉSZAX-MAGYARORSZÁG 4 Péntek, 1970. mcrcíus 13. FILMJEGYZET Grlsa f mester AZ EMBER ösztönösen és évezredek óta tiltakozik a disszonancia, a vágyakat, ter­veket, elképzeléseket sárba tipró jelenségek ellen. S ezek sorában igen súlyos helyet foglal el az értelmet­len vérontás, a háború. Megszámlálhatatlan kötet, tanulmány foglalkozik a kü­lönböző háborúk elemzésével, értékelésével — de a háború­ellenes megnyilvánulások is korán, jóval az időszámítás előtt jelentkeztek. S az írók, a művészek legjava mindig azok mellé állt, akik-*! leg­jobban sújtott a háború; a nép mellé. Arísztophan észtől kezdve hosszú évezredeken keresztül napjainkig mindig volt szószólója a békétlenség megszüntetésének, a nyugodt életnek, az alkotó, minden­napi tevékenységnek. Ezek sorába tartozik a ki­tűnő író, Arnold Zweig is. Az ő regényéből készült a Grisa őrmester című NDK- fílm, amely nagy erejű til­takozás a háború ellen. KS az a Grisa? Egyszerű ember, amilyen az első világháború­ban tíz- és százezer volt a frontokon. Rom lati ansága, természetes észjárása és hon­vágya vezette lépteit, ami­kor hátat fordított az öldök­lésnek, a tábornok, és elin­dult, hogy megkeresse övéit. Am, aki egyszer belekerül a hatalmas és könyörtelen gé­pezetbe, nem szabadul egy­könnyen. Ismét német fog­ságba kerül, ahol épp a frontvonalak közötti barát- kozást akarják felszámolni, az orosz forradalmi példa követését igyekeznek meg­előzni. Példát kell statuálni, halált kell kiszabni olyasmi­ért, amit korábban sokkal enyhébben büntettek. A jog­nak. az igazságnak van-e egy kis zuga e hatalmas káosz­ban és igazságtalanságban? Nóhányan megpróbálkoznak vele, azonban a gyér jószán- dékot és emberséget elsöpri!: a hideg érvek, a háború sa­játos törvényei. . A Szodoma-hasonlat na­gyon találó a műben. Ha tíz igaz ember van a városban... De nincs. A háború kiöli, elnémítja az igaz érzéseket. Vagy mégsem ? Az egyszerű emberek hamar egymásra ta­lálnak. bármelyik oldalon harcolnak is, hiszen sök a közös témájuk. Végső kézfo­gásra, összeölel közősre még­sem kerülhet sor. A német hadvezetőség vaskézzel „te­remt rendet". az Emi.Ékezet es alko­tás jó rendezéssel és színészi játékkal párosul. B. K. Negyvenötezer emsi Pontosság £, zinte már köznapi do­\ log, hogy egy-cgy kulturális rendez­vény 10—15 perces késés­sel kezdődik meg. Olyany- nyira heveit szokássá vált, hogy többé-kevésbé már a közönség is hozzászokott ehhez. A pontosság — ez a színtiszta igazság — már nem tartozik nagy eré­nyeink közé. Persze, ez nem jelenti azt, hogy jól is van így. A legkirívóbb példával mégiscsak a közelmúltban találkoztunk egy Miskolcon megtartott országos jellegű eseményen. Délután 4 órá­ra hirdették az ünnepi meg­nyitót, ám még fél 5-kor is vártunk valamire. Később derült ki: valakire. S ez a valaki nem volt más, mint az ünnepi előadó — Buda­pestről. A dolog pikanté­riája csak abban van, hogy a találkozó részvevőinek nagy része a dunántúli me­gyékből érkezett, s ők va­lamennyien itt voltak. Vé­gül is jó háromnegyed órás késéssel megkezdődött az ünnepség. Ám az elnöki asztalnál akkor is üresen maradt egy szék. A többi olyan, mint egy rossz álom. Elhangzott a köszöntő, megkezdődött a műsor. Egy fiatalember épp verset szavalt, amikor nyílt az aj­tó. A várva-várt vendégek egyórás késéssel megérkez­tek.. Félbeszakadt a vers. Helyezkedés, magyarázko­dás — roppant kínos szi­tuáció. Az előadás lám-lúm mégiscsak elhangzott. Mi­közben a megkésett előadó valóban gondolatokat éb­resztő beszédét tartotta, va­lószínűleg elég sokunknak motoszkált a fejében: igen, igen, valóban Így van, de most egy kicsit furcsán hangzik. A kultúra tiszte­letét azzal is érzékeltetni kellene, hogy megtiszteljük a jelenlevőket a pontosság­gal. Mert való igaz, a pontos­ság nem tartozik nagy eré­nyeink közé. Manapság szinte sikk a késés, pedig hát ez időrablás, és — le­gyünk őszinték — kicsit le­becsülése is az esemény fontosságának. Budapest és Miskolc kö­zött mindössze ISO kilomé­ter a távolság. A vonat két óra alatt leszalad. Kocsival sem tart tovább 3 óránál. Ilyen rossz időben valami­vel több időt kell rászánni. Nem tudjuk, a budapesti vendégek mikor indultak, hogy 4 órára ide érjenek. Arra viszont mérget vehe­tünk, hogy nem időben, j miskolci találkozó or- yj szagos jellegű ren­dezvény volt. Ezért is választották az ünnepi előadót Budapestről. Az, hogy itt nálunk került sor rá, megtiszteltetés és meg­becsülés. A kezdés kínos szituációja azonban so­kunkban kelteit ellenkező érzéseket. Csutorás Annamária A pécsi Janus Pannonius Múzeumban befejeződött a j híres mohácsi ezüstki ncs- I lelet konzerválása. Mint em­lékezetes, a múlt év tava- ! szán a városban dolgozó út- j építő munkások két agyag- i korsót találtak tele közép­kori ezüstpénzekkel — dé­nárokkal. A múzeum dolgo­zói a — feltehetően mohácsi vész előtt a törököktől elrej- | tett tetemes pénzösszeget [ megszámolták és a két korsó I 45 ezer ezüstérmét tartalmaz. Hazánkban még soha nem talállak ennyi jnj : Mtm «fi iák««#::« kW . Síé f Éj egy helyen. A jelentős, közel 24 kg ezüstkincs, valamint- a j két régi — több mint 400 éves korsó országos jelentő­ségű leletté avatta a mohá­csi kincset. Ugyancsak kon­zerválták a 9 éves Huszics János által — a nyár folya­mán. Kővágőszőllősön talált — XV. és XVII. századi ezüstdénárokat is. Valameny- nyi leletet a közeljövőben megnyíló régészeti kiállítá­son mutatják be az. érdek­lődőknek. Bessenyei Vendel restaurátor a mohácsi ezüs (pénzekkel. Betegségtől, kortól és sze­génységtől gyötörten élte utolsó éveit Diósgyőrött. Ami­kor férje meghalt, álköltö­zött testvéréhez, özvegy Ki- lényi Dávidnéhoz Miskolcra. 1872. szeptember 29-én halt meg elhagyottan. Nagy szürke obeliszk a sírköve a miskolci Szent An­na temetőben. — Tudja ki volt? — Hogyne. — Hol van eltemetve — Nem tudom. Megyek tovább. Az embe­rek j'árnak-kelnek, dolgozni sietnek, kinek mi a dolga. Es ez érthető is. Néha azonban meg.kell állnunk múltunk­nál, hogy gondolkozhassunk önmagunk felől. Középkorú férfit állítok meg. Meghök- ken, aztán válaszol. — Utcát neveztek el ró­la... Nem tudom, hol halt meg. Nem tudom, hol temet­ték el... nem tudom. Sírjához elzarándokolnak az ország minden részéről, akik nagyon szeretik a mű­vészetét. Néhanap friss virá­got helyeznek sírjára. Be­szállok a villamosról, a domb tetejére igyekszem. A teme- j tő csendjébe felhallatszik a villamosok, autóbuszok, a nagy ipari város forgalmá­nak zaja. Akik a Bedegh- völgyben laknak, mindennap átkelnek ezen a temetőn. Negyven év körüli asszony igyekszik a kis úton. Útba­igazít, — Menjen jobbra, amíg csak a gesztenyesor tart. Valóban megtalálom n nagy szürke követ. A sírt is szürke kő zárja szabályos formába. A tenyérnyi kis földben aprócska fenyő. Né­zem a szürke sírkövet: „Itt nyugszik Déryné, Széppataki Róza...” Véradók a Szárazvölgyben Nemrég hírt adtunk arról, hogy Baktakéken, az encsi járás e településén a várt­nál szebb eredményt hozott a vöröskeresztes aktívák és a község valamennyi társa­dalmi szervezetének konkrét segítségével szervezett vér­adónap. E híren felbuzdultak a Szárazvölgy többi községé­nek« lakói, s elhatározták: a sorra kerülő véradónapokon legalább olyan eredménye­ket produkálnak a nemes cé­lú társadalmi mozgalomban. A napokban Felsőgagyon és az ottani körzeti tanács igaz­gatása alá tartozó területen — így Alsógagyon, Cscnyé- tén és Gagyapátiban jelent meg a megyei vérellátó al­központ piros autója. A négy település mindössze 1357 la­kost számlál. Átlagosan a la­kosság tíz százaléka jelent­kezett véradásra, s mintegy 40 litert vért adtak összesen az emberei«. Jubileumi orosz verseny A megyei pártbizottság épületében tegnap reggel harminchárom izgatott diák várakozott A jubileumi orosz tanulmányi verseny döntőjének részvevői. Azok a fiatalok, akiknek dolgozatai a legjobban sikerültek. Az orosz tagozatos osztályokból 13-an, a normál osztályokból 11-en, a szakközépiskolákból 9-en jutottak el a döntőig. A fiatalok izgatottsága nem volt egészen alaptalan. A „szigorú” szakmai zsűri — a megyei és a Miskolc városi orosz szakfelügyelő, és két oroszszakos tanár — bizony alaposan „kiforgatta” a rész­vevőket. Szabadon választott témáról, egy akkor eléjük tett képről és egy versről kel­lett beszélgetniük, orosz nyel­ven S ez bizony gyakran nem is olyan egyszerű egy 16—18 éves fiatal számára. Becsületükre legyen mond­va: a verseny izgalma sem akadályozta meg őket abban, hogy bebizonyítsák: jól elsa­játították az orosz nyelvet. A tét sem volt kicsi: a há­rom kategóriában versengő fiatalok legjobbjai vesznek részt az országos döntőn. Bí­zunk benne, szép sikerrel. A jubileumi orosz tanul­mányi versenyt — a hagyo­mányokhoz híven — ezúttal is közösen hirdette meg a. Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság, a Művelődésügyi Mi­nisztérium és a KISZ Köz­ponti Bizottsága. A megyei döntőn is képviseltették ma­gukat a rendezőszervek kép­viselői. A verseny eredménye. Normál tagozatú verseny: 1. Bodnár Ildikó, miskolci Herman G., 2. Gonda Zsu­zsanna Sárospatak, 3. Faze­kas Béla Edelény. Orosz ta­gozatú: 1. Sípos Anna Űzd, 2. Kovács Erika, miskolci Zrínyi G., 3. Fövenyesi Zsu­zsanna, miskolci Zrínyi G. Szakközép- és technikumi verseny : 1. Voszkovenkó Ist­ván Kazincbarcika, 2. Pésó Magdolna Sátoraljaújhely, 3. Galik Lajos, miskolci Gép­ipari T. Déryné csodálatos pályájá­nak négy évtizede alatt óriá­si szükség volt a színészek hitére, kitartására, hogy fennmaradjon a magyar szín­játszás. Ö jól szolgálta ezt. Mindenütt a magyar szót. a magyar dalt, a magyar kul­túrát hirdette, vitte, dalolta. A ragyogó púivá 1847-ben fejeződött be a Nemzeti Szín­házban. Ekkor tért vissza ré­gen különváltan élő férjé­hez, egykori színésztársához, Déry Istvánhoz Diósgyőrbe. 1868-ban, Miskolcon lépett színpadra utoljára, kereszt­fia, Egressy Ákos kérésére. CS Ez tehát Déryné sírja. Itt nyugszik előttem az egykori nagy színésznő, akiről jófor­mán semmilyen tárgyi em­lék sem maradt az utókorra. Hiteles ábrázolása egy ke­véssé sikerült kőrajz és en­nek nyomán metszett kép. Az ország színházkedvelő közönsége mégis őrzi emlé­két. Vajon mi, miskolciak, eléggé ápolj uk-e emlékét? Hálás-e a „hálás” utókor? Azt hiszem nem. Pongrácz Judit Emlékezik Felsődohsza A Felsődobszai Általános Iskola úttörőcsapata a műve­lődési házzal közösen feldol­gozta a község és az iskola 25 éves fejlődésének történe­tét. Az eredményeket fotó­kiállításon mutatják be a község lakóinak. Tárgyi gyűj­tőmunkát is végeztek, s a leg­szebb darabokat szintén ki­állítják. -A művelődési húz meghívta a Telsődobszai is­kolából 1945 óta kikerült or­vosokat, állatorvosokat, mér­nököket, tanárokat; akik el­beszélgettek életükről, mun­kájukról a mai úttörőkkel és a KISZ-tagokkal. Bohacsek István leveléből Hgpgfiplc íj lakás Mezőkövesden az elmúlt évben negyvennyolc lakást építettek, s közülük har­minckettőt szövetkezeti la­kásként értékesítettél«. Az idén újabb tizenhét la­kás építését fejezik be a nagyközségben, s ugyanak­kor hozzákezdenek negyven- nyolc új lakás építéséhez is. A mezőkövesdi lakásépítés­hez a megyei tanács 1970- ben mintegy két és fél mil­lió forintos segítséget nyújt, így Összesen 6 millió 6C0 ezer forint jut majd lakásépítés­re, előközművesítésre és az új rendelőintézet építési munkálatainak megkezdésé­re. Gondoljon a nyárral Jelenleg még IC százalékos OTP-e!ö!eg lefizetése ellenében &ff ff ff HUTOG lehet Nyereségrészesedéséből vásároS|ora az egész család örömére ff ff ff & GÉP riwmxmxm SZÜRKE KŐ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom