Észak-Magyarország, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-13 / 61. szám

Péntek» .1970, március 13, iiiwHMii« ..........im» ÉSZAKIM AGYARORSZÁG o r ^M,/ , ‘ ^ í ; F 4 i 'U; t>' i§! i '''E; I $ í jA- *” í< 1 » %,’<<*} » , » 1 ;\*w| I*\ í I ' Hl Tízezer lieidss tsz V p ES F Sr E» gy@rmeiceip©Sie&! Belvízvédelem Csaknem 10 ezer kataszlrális holdat borít belvíz a Kiskunságban. A Középdunavötgyi Víz­ügyi Igazgatóság 500 szakembere tartózkodik a veszélyeztetett területeken. Jellegzetes kis­kunsági kép: tenger fogja körül a magányos tanyát. Segítségei vár liét falu halára Hozzászólások Miskolc közlekedési O t Szóljanak hozzá az utasok is címmel az Észak-Magynr- országban megjelent felhívás­ra közlöm, hogy a családom és magam nevében helyes­lem azt az elgondolást, hogy az autóbuszbérlettel villamo­son is lehessen utazni. Ez csökkentené az autóbusz túl­zsúfoltságát Szabad legyen megemlítenem, hogy az au­tóbuszbérletért többet is fi­zetünk, mint a villamosbér­letért Erdélyi Erzsébet * Buszbérlettel rendelkező nyugdíjas vagyok. Csúcsfor­galom idején lehetőleg nem utazom. Mégis szívesen ven­ném, ha tumultus esetén busz helyett villamoson is mehet­nék. Különösen vasárnap. Még egy dolgot szeretnék megemlíteni, a villamosok nálunk igen lassan közleked­nek. Ez így nem korszerű. Kovacsik János. Miskolc, III., Szamos u. * Örömmel vettük, hogy a Miskolci városi Tanács vb­ülésén a közlekedési válság megoldására kereslek a le­hetőséget, s hogy az Észak- Magyarország felkérése alap­ján, mi véleményünket és javaslatainkat is kifejthet­jük. Az utasok is elsősorban a közlekedésben tapasztalható szervezetlenségben látják a hibát. Azonban ezek kiküszö­bölésében — bizonyos érte­lemben — maga. a Miskolci Közlekedési Vállalat a leg­kevésbé érdekelt. A bérletek értékesítésével bevételének zömét előre biztosította, « o hibák felszámolására irá­nyuló — bár csekély költsé­get jelentő — intézkedésük a nyereség csökkentését is je­lentheti. Ezt vállalaton be­lül sem, és felügyeleti szin­ten sem fogadnák szívesen. (A közlekedési vállalat do­tációval működik. A szer­kesztőség megjegyzése.) A forgalmi gócpontok szét­húzása a Dózsa György utcá­ról a Béke és a Marx terek­re, az utóbuszjáratok rövi- tíebb szakaszokra való dara­bolása az átfedések megszű­nését eredményezte. Ugyan • akkor az utazók szamára költségesebbé tette a közle­kedést. Azt vártuk, hogy ezek a változások javulást eredményeznek. A legkeve­sebb, amit a Miskolci Közle­kedési Vállalat a közlekedési gondok javhasára tehet, véle­ményem szerint a következő: Az 1 l-es autóbusz vonalá­nak szűk átbocsátóképességé felszámolására vezessék bej hogy a S0 forintos korlátlan. valamint az 1 l-es járatra ér­vényes többvonalas buszbér­letekkel fel áment csen lehes­sen utazni, bármely időpont­ban, de legalább csúcsidő­ben. Még egy javaslat : Visz- szatérve egy néhány év előt­ti gyakorlathoz, az 1-es vo­nalra csal; korlátozott szánt­ba?! indokolt esetben adja­nak ki nu tób ti r; bérletet olyan mennyiségben, hogy a forgalmat bármely időpont­ban kulturált körülmények közölt tudják lebonyolítani. Lóvá"! Is. .'.ín Miskolc, Kassai yr. Viharvert kalapját kezében tartva, tisztelettudóan áll meg a bíróság előtt A jegy­ző új papírt tesz a gépbe, s az öreg halkan odaszól: — Én is kérek egy máso­latot. — Majd hozzon egy két­forintos okmánybé... — Itt van kérem — vág szavába az öreg, s leteszi az ujjaihoz ragadt bélyeget. A bíróság és a jogtanácso­sok összenéznek, s ajkuk szögletéről még jó időben visszaparancsolják a hirte­len támadt mosolyt A ta­nácsvezető bíró nevét kérdi, majd a foglalkozását. — önálló földműves, je­lenleg tsz-tag — hangzik a válasz. Ö a felperes. Pereli a tsz-t, mert az egyik traktoros el­ütötte a lovát. A költségeit akarja behajtani a szövetke­zeten. Az ember szinte iz­gul érte. Egy idős paraszt- ember, szemben a tsz, a biz­tosító jogászaival. Még csak ügyvédet sem hozott magá­val. Ennyire bízik az igazsá­gában? Ennyire bízik a bíró­ságban? Vagy önmagában? — A fiam hajtotta a lo­vat, amikor a baleset meg­történt. Neki nem lett baja. de a ló megsérült. Annak a gyógykezeltetése. pénzbe ke­rült, tisztelt bíróság. A bírónak láthatóan tet­szik az öreg fellépése. Nagy jóindulattal a hangjában magyarázni kezdi: — Az állatorvostól hozzon igazolást az összegről. Az ember nyugtalanul kö­rülnéz. Hová tegye a kalap­ját? Végül elnézést kér a jogtanácsostól, s az asztalára teszi. Kigombolja vastag té­likabátját, s a belső zsebé­ből előkotor egy halom pa­pírt. Bizonyára fel akarja ír­ni, hogy el ne felejtse, mit kell beszerezni, gondolják a hivatalos emberek, s türel­mesen, csendben kivárják a körülményes motoszkálást Végül kiválaszt egyet a pa­pírok közül, s a bíró elé te­szi. — Tessék parancsolni. Egy darab sérült ló gyógykezelé­séről a számla. Az állat­egészségügyi intézetből való. Ezernyolcvankét forint. A tanácsvezető bíró diktál­ja a jegyzőnek a csatolt- ira­tot, majd a mi emberünk folytatja mondókáját. — Van nekem egy kis ház­táji földem. Jó pénz, külö­nösen korán nyáron. A ló­val hordtam én a miskolci piacra kérem, ami a kertben termett. Ló nélkül hogy bol­dogultam volna nyár dere­kán? így aztán kölcsönvet­tem egy lovat Tessék, itt az írás róla. A bíró átveszi és csatolja: Alulírott, igazolom, hogy odaadtam 1 darab lovat. Na­pi munkadíj SO forint és a ló teljes ellátása.'..” — Aztán ugye, a baleset következtében megrongáló­dott a lószerszám is. Nem kérek én kérem semmi olyat, amit nem adtam ki. De ezt a javítási díjat ugye, kiad­tam. Tessék! A nyerges és bőröndös számol be a papíron ponto­sán, hogy azt mondja: „1 da­rab szerszám javítása, húzó­vég-beigazítás, foldozás és végelés... kápajavHás. 1 db új kápastupli... összesen 400 forint”. Minden olyan gyorsan, olyan természetesen pereg, hogy szinte nem jut idő az ocsúdásra. — A ló hazajött ugyan a kórházból, de még kímélni kellett. A szántás meg nem Várhatott, tisztelt bíróság- Kiss Bertit kértem meg, hogy szántsa meg a háztájit. Persze, ő se dolgozott in­gyen ... A bíró már gépiesen nyúl a következő cetliért, amin ez állt kusza, göcsörtös betűk­kel: „Igazolom, hogy alul­írott, Kiss Bertalan, felszán­tottam Tóth József kertjét. Szántási díj S0 forint". De el ne felejtsük, mert az öreg se felejtette el, hogy ezeken a maszek cédulákon, igazolásokon ott díszlett kél tanú neve is. Ez igen. A bíróságnak ugyancsak tetszik á gondos, pontos felperes. Meg is di­csérnék, ha beleférne az effé­le a tárgyalás szövegébe. Így hát minden rendben lenne, csakhogy a felperes újabb lélegzetet vesz. Ejnye, mi lehet még? — Tisztelt bíróság. Amikor a ló megsérült, be kellett, hozni Miskolcra. A szekér meg olt maradt. Haza kel­lett vontatni az útról. Erről még ezt a kis írást tessék a többihez tenni. Csipkézet* szélű füzetlap: ,,Elismervény. Hazaszállítot­tam a lovas kocsit Tóth Jó­zsefnek az István-majortól. Fuvarköltség SO forint”. És ezen is két tanú aláírása. Talán mondani sem kell, hogy dr. Saját Maga meg­nyerte a pert. Adamovics Ilona Krasznokvajtlai Bástya Tsz. Ez év január elsején, a Csere­iiát talán Iegmostohább vidékén küszködő hét kis termelő- szövetkezet egyesülésével született ez a csaknem tízezerholdas nagyüzemi gazdaság. Ivrasznokvajdán kívül Büttös, Kcrcsztétc, Kány, Pamlény, Percese és Szászfa tsz-tagjai reményked­nek abban, hogy közös erővel többre viszik, nagyobb ered­ményeket csikarhatnak ki ebből a szép, de szegényes tájból. Hidasi Barnával, a tsz új­donsült elnökével beszélget­tünk arról, hogy mit Várhat a több mint C00 tag feltől a nagy, de még gyermekcipő­ben járó gazdaságtól. — Sok még a kezdeti gond, sok mindent kell szinte elöl­ről kezdeni, de ha nem ma­rad el az ígért és a várt se­gítség, akkor gyümölcsöző lesz a hét kis tsz egyesülése — mondja az elnök. Minden szavából érződik, hogy bízik a Bástya Tsz élet- képességében, jövőjében. Sokkal jobb körülmények kö­zül. egy jó állami gazdaság­ból jött ide, hogy segítsen ki­utat találni. Sem ó, sem a tsz többi vezetője nem ígér­nek csodáltat. Számítanak rá, hogy még küzdelmes eszten­dők állnak előttük. „Kiéhezett” talajok Terveik, elképzeléseik már vannak. Megvalósításukhoz mielőbb hozzá is kezdenek. A tsz 9858 holdjából 5300 hold a szántó. Nem túlzás azt mondani, hogy valósággal „kiéhezett” a talaj. A búza 0—9 mázsát fizet. A szászfái határban elért „rekord” is csak 12—13 mázsa. Nagyon sürgősen talajjavításokra, meszezésre, sok-sok szerves­trágyára van szükség. Vajon futja-e rá a szegé­nyes, igen. korlátozott, saját erőből? A válasz határozott, nem! Az eddiginél fokozot­tabb támogatás nélkül erre nincs lehetőségük. És, ha el­marad a segítség, akkor iga­zuk lesz azoknak a közgaz­dászoknak, akik amellett kardoskodnak, hogy az ilyen mostoha vidékeket erdősíte­ni kell. De mi lesz akkor a hét település lakóival?! Persze, akad „rejtett tarta­lékuk” is. Sokat remélhetnek a rét- és legelőgazdálkodás megjavításától. Jócskán nö­velhetik a pillangós terüle­tek jelenleg még igen gyen­ge terméshozamait. Kiaknázatlan erdők Az állattenyésztés is fej­leszthető. Nagy gond persze, hogy korszerűtlenek a férő­helyek. A nyolc darab, 50 fé­rőhelyes. ócska szerfás istál­ló nem valami gazdag „örök­ség”. A tehénállomány is gyenge. A meglevő. 4—5 liter tejet adó tehenek csak ráfi­zetést jelentenek. Ezek még a legoptimálisabb számítások szerint is legfeljebb 7—f! fo­rintos önköltséggel tudnak egy-egy liter tejet termelni. Az 1500 holdnyi erdőről már nagyobb bizakodással be­szélnek. Sajnos ezek sem jól •jövedelmező szálfa-erdők, de még így is sok bennük a ki­aknázatlan lehetőség. Az évente kitermelt, 1500 köb­méternyi fát feldolgozva sokkal jobban értékest'thet­90 milliós nyereség Megyénk általános fogyasz­tási és értékesítő szövetkeze­tei minden eddiginél jobb ercdinénnyel zárták az 1969- cs esztendőt. 1006-ban még csak 35 millió forint volt. az ÁFÉSZ-ek tiszta nyeresége, az elmúlt évben pedig nyere­ségük már meghaladta a S0 millió forintot. A többletnye­reséget elsősorban a forga­lom emelkedésének és a költ- ségszintelc csökkentésének kö­szönhetik. A szövetkezeti ke­reskedelemben a ráfordítá­sok hatékonysága megduplá­zódott. .nék. A fafeldolgozás, esetleg a mészégetés, az erdei mel­léktermékek gyűjtése és ér­tékesítése jelentősen növelhe­ti az elkövetkező években a jövedelmet. Ládagyártásra például a saját 319 holdnyi gyümölcsö­süknek is szüksége van. Saj­nos nem a legjobban sikerült ültetvények ezek sem, de jobb értékesítési lehetőségek megteremtésével növelhető a jövedelmezőségük. Ügy ter­vezik, hogy aszalóüzemet lé­tesítenek, s a gyengébb mi­nőségű gyümölcs értéke már­is javulna. De csökkennének a szállítási gondok is. Közlekedés autóstoppal Sajnos, a mostoha termé­szeti viszonyokhoz itt még a vasúttól való távolság is hoz­zájárul. Rosszak az útviszo­nyok is. A tsz gépparkja ki­öregedett, leromlott. Már ere­detileg is zömmel, a gépállo­másokon kimustrált, felújí­tott gépek kerültek erre a vi­dékre. Krasznokvajdán egy vasvázas szint most alakíta­nak át. amolyan gépjavító műhellyé. Legalább 2—2,5 millióra van szükségük a gép­park felújításához, kiegészí­téséhez. Arról már csak mosolyog­va beszélnek, hogy a tsz ve­zetői a legtöbb esetben gya­log. máskor autóstoppal köz­lekednek a hét községre ki­terjedő, jókora területen. Egyelőre még egy GAZ-t sem sikerült kapniuk. Persze sok mindent telje­sen saját erőből oldanak meg a Bástya Tsz-ben. Javítanak a munkaszervezésen, a mun­kafegyelmen, gyarapítják a hozzáértést. Most például a traktorosaik tanulnak. Eh­hez a saját erőhöz, a dolgoz­ni, küzdeni akaráshoz azon­ban kell a segítség is. Ezen is múlik, hogy mikor léphet majd előbbre ez, a jelenleg még gyermekcipőkben topo­gó, a hét csereháti község egyedüli reménységét jelentő termelőszövetkezet. (p. s.) Á flambírozás tudománya Budatétényben működik a SZttVOSZ vendéglátóipar! tanulo- iskolája. Az ország egyetlen ilyen intézetében cukrász, sza­kács és felszolgáló tanulókat képeznek. Köriünkön: Hoffer Béla felszolgáló szakoktató a flambírozás „tudományára” ta­nítja a holnap pincéreit. A tevére s púpot Az emberek nyughatatla- nolc, mindig feltalálnak va­lamit. Volt, aki feltalálta a gőzhajót, a másik a drót nélküli távírót, s a rossz nyelvek szerint olyan is volt. aki feltalálta újra a si­vatagba a homokot és a te­vére a púpot. Újabban ná­lunk megszaporodtak a feltalálók. Volt, aki felta­lálta. hogy a boltokból az árut házhoz is lehet szállí­tani, mint fél évszázaddal ezelőtt, volt aki feltalálta, hogy a Lánchidat izzólám­pákból alkotott füzérrel vi­lágítsák ki, mint hajdan a harmincas években már telték, s volt aki feltalálta magát, és közzétette a hir­detést egy pesti újságban, amely szerint az egyik is­mert étterem közli: „Ven­dégeink kívánságára étter­münket délben is nyitva tartjuk”. A fejlődésnek nincs halára! Ha a vendég kívánja, az étteremben dél­ben is megebédelhet. Mi­csoda újítás! Micsoda fel talációJ Étteremben ebédel hetni délben! Aki a tevére találta fel a púpot, elbúj­hat. Megérjük, hogy valal feltalálja a fürdőt, ahol fii rödni lehet, a boltot, ah< kiszolgálnak. Valami fúrjc az oldalamat: ha netán \ i vendégek nem vonulnál fel zárt sorokban a hirde­tő vendéglő déli nyitva tar­tását kívánva, vajon mit csinál egy étterem délben? (b) Dr. Saját Maga

Next

/
Oldalképek
Tartalom