Észak-Magyarország, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-08 / 57. szám

ESZÄK-MAGYARÖRSZÄCS 2! Vasárnap, 1970. märe. 8. Heil külpolii összefoglalónk Előkészületek a felszabadulás 25. évfordulójára Hadgyakorlat a Szovjetunióban A Belorusz SZSZK, területén ..Dvina” elnevezésű katonai hadgyakorlat kezdődött a hadműveletek komplex irányítá­sának tökéletesítésére. .Képünkön: a hadgyakorlatokban részt vevő egyik páncélos legénysége egy rövid pihenő per­ceiben. Vitathatatlanul a hét leg- iontosabb politikai esemé­nye az immár formális ak­tus, amelyre csütörtökön ke­rült sor Moszkvában, Wa­shingtonban és Londonban: az amerikai és a szovjet ra­tifikációs okmány letétbe he­lyezésével (a britre már ko­rábban sor került) hatályba lépett a majd száz ország által aláírt, s már félszáz ultal ratifikált atomsorompó- szerződés. Amint arra Koszi­gin, a moszkvai ünnepélyes aktus során rámutatott, az atomsorompó lényeges lépés a nukleáris leszerelés útián, hiszen határozott korlátot szab a legveszélyesebb tö­megpusztító fegyver terjedé­sének útjába. A héten megkezdődtek azok a berlini megbeszélések, amelyeknek elő kell készíte­niük az ugyancsak az NDK fővárosában esedékes kor­mányfői találkozót a két né­met állam között. A bonni ..keleti politika” érdemi rea­lizálódásának új állomása lesz ez a találkozó, amely ter­mészetesen legfeljebb kedve­ző feltételeket teremthet ér­demi — és nemzetközi jogi értékű — megállapodásokhoz. Már ezeken a heti előkészítő üléseken, és azoknak a szo­kásos nyugatnémet sajtótá- lalásában jelentkeztek mind­azok az ellentmondások is, amelyek eddig is jellemzőek voltak a Brandt-kormány vo­nalára. Megoldatlan még ma­gának a Brandt—Stoph talál­kozónak több politikai jelen­tőségű részlete, így a kancel­lár „nyugat-berlini kitérője”, ami természetesen barátság­talan, NDK-ellenes gesztus (lévén Nyugat-Berlin önálló politikai egység, s nem az NSZK része). Brit—nyugat­német tárgyalások folytak Wilson és Brandt között az elmúlt héten. Témája nem kedvező az európai biztonság szemszögéből: bár első helyen Anglia közös piaci ügye sze­repelt, alapjában London és Bonn együttműködése, és an­nak is főleg katonai vonatko­zásai domináltak. A héten jelentette be Strauss pártja, a CSU, hogy „kilép” a bajorországi kere­tek közül, s — megszegve á CDU-val fennálló húszéves egyezséget — egész Nyugat- Németországban „baráti kö­röket”. magyarán pártszerve­zeteket állít fel: ekként a nyugatnémet szélsőjobb tö­mörítésének minden eddigi­nél nagyobb méretű lehető­sége jelentkezik komor ár­nyékként Bonn felett. Kér­dés, hogy ez mire ösztönzi a Brandt-kormányt: nagyobb következetességre. avagy meghátrálásra. Az európai események so­kaságából — az olasz kor­mányválság újabb szakasza, a szocialisták sikere az oszt­rák választásokon — ezúttal Pompidou francia elnök majdnem fiaskót eredménye­ző amerikai körútjáról kívá­nunk szólni. A cionista kö­rök olyan tüntetés- és inzul­tuskampányt rendeztek Pom­pidou kőrútjának valamennyi állomásán, hogy csak az egy­szer már hivatalosan elbú­csúzott Nixon New Yorkba sietése mentette meg a látsza­tot, és vette elejét annak, hogy a francia delegáció meg­szakítsa útját. A tüntetések jelezték, hogy a közel-keleti és általában a földközi-ten­geri kérdésekben változatla­nok a francia—amerikai — a veto ' ;ből fakadó — el­lentétek. (Folytatás az 1. oldalról) alakulatai, a Hősök te­rén. Újdonság lesz a fegyveres erők 25 éves múltra vissza­tekintő csapatainak bemu­tatkozása. A jubileumi év­fordulóra egyébként hazánk­ba várják a szovjet, a bol­gár, a román és a jugoszláv hadsereg küldöttségeit. Ezek a delegációk képviselik majd azokat az országokat, ame­lyeknek fegyveres erői részt vettek a hazánkat felszaba­dító hadműveletekben. A díszszemlét előrelátha­tólag mintegy 60 000 buda­pesti fiatal demonstrációja követi. Április 1-en este, az El­nöki Tanács ünnepi foga­dást ad a Parlamentben, mintegy 1500 személy ré­szére. A meghívottak soraiban köz­életünk ismert képviselői kö­zött jelentős számban vesz­nek majd részt az üzemek, vállalatok, intézmények leg­kiválóbb dolgozói, továbbá brigádvezetők és kitüntetet­tek. A tanács segítsége Lapunkban beszámoltunk róla, hogy Bogácson járási ifjúsági tábor megépítését tervezik. Az újabb hírek sze­rint a Mezőkövesdi járási Ta­nács 150 ezer forintot bizto­sít a tábor létesítéséhez. (Ma­kó József leveléből.) A jubileumi évfordulóhoz számos más, kimagasló ese­mény kapcsolódik. A Parla­mentben ünnepélyes külső­ségek között — a párt és a kormány vezetőinek jelenlé­tében — átadják az Elnöki Tanács által alapított állami dí­jat olyan személyeknek, akik a tudomány, a műszaki fejlesz­tés, a termelés szervezése és irányítása, vagy a közvetlen termelőmunka, a gyógyítás és az oktató-nevelő munka területén kimagasló eredmé­nyekkel járultak hozzá a szo­cializmus felépítéséhez. Ugyancsak ezen az ünnepsé­gen nyújtják át a Kossuth- díjakat is az új kitüntetet­teknek. Az évfordulót az ország számos helységében egy-egy nagyobb létesítmény átadásá­val is megünneplik. Ezek kö­zött a legjelentősebb a bu­dapesti metró első — Fehér út és Deák tér közötti — sza­kaszának megnyitása lesz. A kiváló kezdeményezést színvonalas rendezvények — előadások, tanácskozások, konzultációs viták — követ­ték. Tegnap, március 7-én, szombaton lezajlottak az el­ső jogásznap rendezvényei Miskolcon. Az államigazgatási jogi szekció ülésén dr. Kovács Tibor, a Minisztertanács ta­nácsszervek osztályának he­lyettes vezetője tartott elő­adást. Ismertette a tanácsi sza, amely közvetlenül kö­vette a Szibériából való ha­zatérést Még nem szokta meg ezt az életet, és Mün­chenben, ahol eleinte meghú­zódott, sok minden hiányzott neki, ami megkönnyítette azoknak az emigránsoknak életét, akik itt csoportosan verődtek össze. De ez volt ugyanakkor az a periódus, amikor gondolatban a követ­kezetes marxizmus érvénye­süléséért vívott nagy harcá­nak egy döntő korszakára készült, amikor kezdte kiala­kítani a bolsevikok jövőbeli acélkemény, harcos csoport­ját, és megtervezte a „hiva­tásos forradalmárok” szerve­zetét, amelyet híres könyvé­ben, a Mi a teendő ?-ben ma­gyarázott meg. Ezt a könyvét 1901 őszén kezdte írni. Egy­szerű és hétköznapi életével párhuzamosan megindult a történelem széles országú t- ján. Félesége, Nagyezsda Konsztantyinovna Krupszka- ja, társa a száműzetésben, ezt írja róla ebben az időben: „Amikor írt, sose szóltam hozzá, nem kérdeztem tőle semmit.” Annak ellenére, hogy élete minden elvtársáé- nál jobban a politikai prob­lémák körül összpontosult, melyeket észben és kézben tartott, ismerve e problémák fontosságát, mindig talált időt és szavakat, hogy édesanyját vigasztalja. Mindig újabb érveket igyekezett talál­ni, hogy a helyzetet ke­vésbé tragikusnak látássá édesanyja előtt. Mesélt olyan „csetek”-ről, hogy a letar­tóztatott embereket szabad­lábra helyezték, holott sú­lyosabb ügyek miatt fogták el és helyezték vád alá őket. Sikerült megakadályoznia a hetvenéves asszonyt abban, hogy bolyongásaiban és ül­döztetésében ne adja át ma­gát a kétségbeesésnek, az Az Országos Takarékpénz­tár március 9-én, hétfőn és 10-én, kedden Budapesten rendezi az idei első állam- kölcsön-sorsolását az I., az V. és a VI. Békekölcsön 1970. első félévi húzásait. szervezetek jogügyi elvi és gyakorlati problémáit. A büntetőjogi szekció ülé­sén dr. Lukács Tibor, a Fő­városi Bíróság elnökhelyet­tese tartoL előadást A sze­mélyiség vizsgálata a bün­tetőeljárásban címmel. Is­mertette a bűnözés pszicho­lógiai motívumait és azt, hogy a bíróságok a büntető­eljárások során milyen mér­tékben — mely határokig — lehetnek figyelemmel e anyát, aki sok kínnal járta ( be azt a végtelen orosz föl­ded. azt az egész világrészt, | amelyen húsz év múlva fia I emlékművei és szobrai fog­nák magasodni, és ahol min­denütt Lenin szent neve fog visszhangzani. Több ízben megkísérelte, hogy segítsen anyja helyze­tén, magához akarta venni őt. De ez csak egyszer sike­rült. Egyébként maga Marija Alekszandrovna volt az, aki az ilyen javaslatok végrehaj­tását megakadályozta: mert mindig azok mellett a gyer­mekei mellett akart marad­ni, akiknek különösképpen szüksége volt a segítségére. Ami Vologyát illeti, tudtaj jól, hogy „élelmes”, tudta' jól, hogy egy másik asszony él mellette, aki politikai te­vékenységében a legkiválóbb munkatársa, és egyben olyas­mit tud hozni az emigránsok keserves és mozgalmas éle­tébe, amit a németek „Ge~ mütlichkeit”-nck neveznek. Így tárul fel Lenin jelle­me. Az az állhatatos szere­lem, melyet élettársa iránt érzett, kétségkívül ritka .je­lenség a „nagy emberek”- nél és különösképpen meg­lepő egy hivatásos forradal­már életében, aki alá van vetve a váratlan és folytonos változásoknak, éppúgy, mint a külső körülményeknek. Ha e feljegyzésekben, amelyeket elég röviden és tömören fog­laltunk össze, ezekre a kö­rülményekre is ki tudnánk terjeszkedni, megmutathat­nánk, milyen gyönyörű, szin­te tökéletes példája volt ez a férfi és nő közötti szövet­ségnek. Két ember, akik nemcsak tetszenek egymás­nak, hanem — ami ennél több —, együtt dolgoznak, teljesen egyenjopúan, mind­egyik a maga sajátságos esz­közeivel, de mind a ketten szívvel-lélekkel egy nagy, közös gondolat szenvedélyes megvalósításán. (Folytatjuk) * 1 * * * 5 A kétnapos húzáson a sze­rencsekerekekből a három békekölcsönből összesen I 161 300 kötvény száma ke­rül ki, s ezekre 167 658 200 forintot kapnak a nyertesek a március 17-én kezdődő ki­fizetésen. pszichológiai motivációkra. A polgári jogi szqkció ülésének előadója dr. Zoltán Ödön, a Legfelsőbb Bíróság bírája volt, aki a kártérítési jog aktuális problémáit boncol­gatta érdekfesztítő előadásá­ban. Hangsúlyozta, hogy az államigazgatási jogkörben okozott károk törvényi sza­bályozásának további gyakor­lati szűkítése szükséges. Más szavakkal: a vezető beosztá­sú egyéneket Is fokozottab­ban felelősségre kell vonni az esetleges helytelen intézko désekkel okozott károkért. Nagy figyelem kísérte » termelőszövetkezeti jogi szek­ció ülésén dr. Szép György, az Igazságügy-minisztérium törvényelőkészítő főosztály­vezető-helyettesének előadá­sát, aki bejelentette, hogy még ebben az évben egysé­ges szövetkezeti törvény ké­szül el. amelynek főbb feje­zetei a következők lesznek: 1. A szövetkezet szervezete, annak jogi vonatkozásai. 2. A tagsági jogok. 3. Gazda­sági társulások jogi vonat­kozásai. 4. Tagsági jogviták. 5. Az állami felügyelet és az ellenőrzés jogi problémái, stb. Előadásában dr. Szép György elsősorban az egysé­ges törvény mezőgazdasági termelőszövetkezeti vonat- kozásaival foglalkozott, de hangsúlyozta, hogy az új tör­vény célja egységes jogi ala­pokra helyezni valamennyi szövetkezeti tevékenységet, mégpedig a lenini elvek alap­ján. Különös gondot fordí­tanak a törvénykészítők arra is, hogy a szövetkezeti és az állami tulajdonformák a jö­vőben egyenrangúan kerülje­nek elbírálásra a társadal­mi és gazdasági életben. A jogásznap munkájában és a rendező testületek fogadá­sán részt vett dr. Varga Gyu­la, a Magyar Jogúszszövet- ség országos titkára, dr. Lo­vas Lajos, a megyei pártbi­zottság osztályvezetője, dr. Kardos Sándor, a megyei ta­nács vb-tiikára, dr. Tóth István, a Miskolci városi Ta­nács vb-titkára, dr. Deák András megyei főügyész dr. Varga János, a Megyei Bí­róság elnöke, valamint a megye és a város több veze­tő jogásza: ügyészek, bírók, ügyvédek, jogtanácsosok. Va­lamennyi szekcióülésen vita követte az előadásokat, és túlzások nélkül állapíthatjuk meg: az első borsodi jonász- nap nagyszerűen sikerült. S megszületett az az elhatáro­zás is, hogy jövőre még szé­lesebb jogászid’ -öknek, még gazdagabb tematikával ren­dezik meg a jogásznapot — esetleg jogásznapokat — Mis­kolcon. Sz. J, Magy írók Leninről H. Barbusse:Lenin családi levelezése Itt van néhány levél, me­lyeket Lenin 1893-tól 1917-ig Oroszországból, Szibériából, vagy külföldről írt édesany­jának, vagy nővéreinek. Ezekben az években — majdnem egy negyedszázad — a homályban, vagy ha úgy tetszik, a félhomályban, Len in szívvel-lélekkel az ú j kor legnagyobb fordulatát készítette elő. Az ember, aki ezeket a leveleket ír­ta, nc.n szűnt meg írás közben vezére, ösztönzője és megvalósítója lenni an­nak az előre megterve­zett meglepő fordulatnak, mely 1917 októberétől kezdő­dően megváltoztatta a törté­nelem folyamatát és a világ arculatát azzal, hogy egy szocialista országot állított be a kapitalista zűrzavar világ­térképébe. Ez a levél gyűjtemény ko­rántsem teljes. A leveleknek csak egy része maradt meg. A levelek címzettéi olyan emberek, akik folytonos el­lenőrzés, sőt üldözés tárgyai voltak, úgy is, mint forradal­márok közeli hozzátartozói, akiket az G'nrana (a cár tit­kosrendőrsége) emberei so­hase veszítettek szem elől, és úgy is, mint harcosok. Ma­gánéletüket gyakran tarkí­tották hirtelen költözködések, házkutatások, letartóztatás vagy száműzetés. Semmi meg­lepő nincs abban, hogy az összeesküvő testvér által kül­dött számos levél elveszett, vagy azárt, mert fogdmegek kezébe került, vagy meg­semmisítették azok, akiknek kezei között komprom;ttálók- ká és ártalmasokká vál­hattak volna. Kétségkívül azok a levelek a „legérdeke­sebbek”, amelyek erre a sors­ra jutottak: a „kémiai” leve­lek, amelyeket láthatatlan írással írtak szállodai szám­lák hátára, vagy versek sorai közé, vagy hasonló módon a könyvek és tudományos folyó­iratok sorai közé iktatva. Ezt illetően Lenin egyik nővére, Jelizarova asszony (Anna II- jinyicsna meséli, hogy egy al­kalommal. mikor 1901 és 1902- ben meglátogatta öccsét Pá­rizsban, elsajátította azt a kü­lönleges képességet, hogy ta­pintással kiválogassa azokat a könyveket, amelyeknek pa­pirosa a legalkalmasabbnak látszott a titkosírás alkalma­zására. A párizsi antikváriu­sok értetlenül és nagy meg­lepetéssel nézték ezt a kü­lönleges érdeklődést, melyet vevőjük tanúsított a legkü­lönbözőbb tartalmú öreg könyvek papírja iránt. A forradalom előkészületé­nek elhatározó fontosságú sza­kaszaiban látjuk a Minden Oroszok Cárja által üldözött és kergetett „ellenséget”, amint behatóan foglalkozik hozzátartozói sorsával. Kivált édesanyjával törődik sokat. Ragaszkodik hozzá azzal a tisztelettel és megbecsüléssel, melybe az apai szeretekhez hasonló érzések keverednek. Látjuk, hogy a távollevő fiú állandóan tanácsokat ad any­jának különböző tartózkodási helyét illetően, hogyan ren­dezze be szállását, melyet az öregasszony, gyermekei sor­sénak rabszolgája, gyakran vol i kénytelen megváltoztatn; Korholja, hogy ne lósson fusson olyan sokat, gyakrab­ban pihenjen, és vigyázzon az egészségére. Nyugtalanít tudakozódik, hogy az a la kás. ahol meghúzódott, jó fűtött-e, és azt a tanácsol adja, hogy állítson a háló­szobájába kis vaskályhát, „amilyet itt nálunk használ­nak” — ezt Párizsból írja — „vagy amilyet Szibériában használtunk”. Marija Alok- szandrovna élete — több mint hetvenéves volt, amikor fia első ízben hosszabb időre külföldre került —, valóban nem volt könnyű. Fiait, lá­nyait, vejeit egymás után tartóztatták le, börtönözték be, ítélték el (a legidősebb fiát pár évvel azelőtt fel­akasztották), vagy pedig Szi­bériába és a távoli kormány­zóságok területére száműzték őket. A levelek, amiket az édes­anyja ebben az időben írt fiának, nem maradtak meg. (Vlagyimir Iljics — mint elv­társai és hozzátartozói —alá­vetette magát a konspiráció szabályainak, amely tiltotta a magánlevelek megőrzését.) Az úgynevezett demokra­tikus, vagy alkotmányos kor­mányok egész Európában a fekete lista egyik első helyére írták a veszedelmes „nihilis­ta” nevét, minden kis óvat- lanság veszélyt jelentett az egész szervezet számára (és semmi sem volt néki fonto­sabb a világon a szervezett biztonságánál.) Azokban a le­velekben, amelyekben Volo- gya válaszol édesanyjának, mindenütt megtaláljuk a je­lét annak a mélységes nyug­talanságnak. amellyel az anya szeretteinek sorsa iránt vi­seltetik. akik olyan rettene­tesen szét vannak szórva. Válaszaiból mély együttérzés ■rződik az anyai szív tragi- us gondjai iránt. Ebben az tőben Lenin olyan életet •It, amely eszmeileg éppoly tazdag volt. mint amilyen nyomorúságos és gondokkal küszködő anyagilag. Ez volt száműzetésének első szaka­jól sikerült a jogásznap ifin ti tófa Békekölosöii-sorsolás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom