Észak-Magyarország, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-01 / 51. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 Vasárnap, 1970. márc. 1, Bemutató a Miskolci Nemzeti Színházban Tanácsok a tanítóképző intézet felvételi követelményeiről és rendjéről A magyar felsőoktatási intézmények 1970—71. oktatási évre szóló felvételi tájékoztatója sokoldalú segítséget nyújt a folyó oktatási évben érettségiző és továbbtanulni kívánó fiataloknak és szüleiknek. Van azonban néhány olyan felsőfokú oktatási intézmény — köztük a tanítóképző intézet is —, amelynek felvételi rendje, időpontja, felvételi lépcsők száma, beiskolázási körzetek meghatározása — eltér az általánostól. A felsőfokú tanítóképző intézet nevelési, oktatási képzési rendszerében, az új tanévtől kezdve bekövetkező pozitív változások szükségessé teszik, hogy az általánoson belül e cikk keretében megmutassuk a részletest, a konkrétat megyénk és Miskolc m. j. város érdeklődő lakosságának. Felvételi létszám, „területi“ elv Az utóbbi években a végzett tanítók alkalmazásával, elhelyezésével kapcsolatban egyre gyakrabban vetődik fel a tanácsok részéről, hogy kevés tanítót képeznek intézeteinkben. Évről évre jelentős számú munkahelyet kénytelenek betölteni — képesített tanítók hiányában — képesítés nélküliekkel. Különösen nagy problémát jelent a képesített tanítók hiánya a kis falvak és tanyák alsó tagozatos — 6—10 éves — gyermekeinek nevelése, oktatása szempontjából, ahol az alapok lerakásában döntően önállóságukra, öntevékenységükre vannak utalva az ösz- szevont osztályok tanítói. Ez a jelenség nemcsak a mi körzetünkben tapasztalható, hanem országosan is komoly gondot jelent. Ezen kíván az 1970—71. oktatási évtől kezdve segíteni a Művelődésügyi Minisztérium azzal, hogy fokozatosan növeli az I. évfolyamba felvehetők számát. Ennek következtében a mi intézetünkben is, a következő oktatási évre — a korábbi 60-as létszám helyett — 80 hallgató nyerhet felvételt — megfelelő felvételi vizsga alapján — az I. évfolyamba. Egy év tapasztalatai alapján kialakult intézetünk vonatkozásában is a területi elvnek megfelelő körzet, amely szerint a Sárospataki Tanítóképző Intézet Borsod- Abaúj-Zemplén megye és Miskolc m. j. város területéről iskoláz be I. éves hallgatókat és ebből következően ennek a két súlyponti közigazgatási egységnek képez elsősorban tanítókat is. Ebből az új helyzetből természetszerűen következik, hogy még szorosabb munka- kapcsolat és együttműködés kel) hogy kialakuljon a jövőben e két közigazgatási egység és a tanítóképző in- * tézet között. Új tanterv az 1. éves hallgatóknak A nevelőmunka magasabb szintre emelésével együtt a képzés tartalmának és módszereinek továbbfejlesztését sem megkerülni, sem pedig elhalasztani nem lehet. Napjainkban a korszerűsítési munkálatok olyan stádiumban vannak, hogy az_ új tanévtől kezdve az I. évfolyamok hallgatói számára — majd fokozatosan három év alatt a magasabb évfolyamokban is — bevezethetjük az új alapdokumentumokat. Ennek következtében olyan új kollégiumokkal gazdagszik a képzés tartalma — a korábbi években bevezetet- teket is figyelembe véve —, mint: Az oktatás technikai eszközei, a Honvédelmi ismeretek, az Egészségtan, a Beszédművelés című tantárgyak anyagával. A Népművelés című kollégium abszolválását vizsgakövetelményhez köti az új tanterv, ami egyben a tiszteletdíjas népművelési funkcióra képesítést is jelenti. A kisdobos- és az úttörő vezetésre való felkészítés szintén módosul tartalmi és módszertani vonatkozásban. Igen lényeges tartalmi fejlődést ígér a jelenlegi gyakorló félév helyett bevezetésre . kerülő 4 hetes iskolai gyakorlat, amelynek következtében a képzési idő ténylegesen 6 félév lesz. Ugyancsak jelentős tartalmi előrelépést ígér az új óra- és vizsgarend, valamint az államvizsga új rendszere is. Az új alapdokumentumok életbe léptetésével lehetővé válik egy új képzési profil, a kötelezően választható speciálkollégium bevezetése, melynek keretében történik a hallgatók választása szerint áz úttörőcsapat-vezetésre, a napközi otthoni nevelésre, ének-zene, gyakorlati foglalkozás, testnevelés és az orosz nyelv oktatására való felkészítés, amelynek elvégzését és kalkulusát az oklevélben is fel kell tüntetni. Mindezekből következik, hogy azok a hallgatók, akik 1970. szeptemberében kezdik meg tanulmányaikat a tanítóképző intézetben, tantervileg gazdagabb, sokrétűbb — az általános tanítói munkára való magasabb szintű felkészítés mellett —. szakhoz kötöttebb ismeretanyag feldolgozása után — társadalmi hasznosságát tekintve is — értékesebb diplomát nyernek majd, mint elődeik, ami tanítói munkájukban és társadalmi-közéleti tevékenységükben pozitív változást kell hogy eredményezzen. követelmények A „területi elv” érvényesítése lehetővé teszi, hogy az intézet felvételi körzetébe tartozó középiskolákkal, elsősorban a gimnáziumokkal az eddiginél még szorosabb kapcsolat jöjjön létre. Ennek alapvető feltétele, hogy az ezeket irányító megyei művelődésügyi osztályok pálya- irányításának hatásfoka is növekedjék a tanítóképző intézetek irányába. Célunk ugyanis nemcsak az, hogy kvantitatíve fejlesszük a tanítóképzést, hanem az új alap- dokumentumok szelleméből következően elsősorban a A Földes Ferenc Gimná- j zium városunk első gimná- I ziumának örökét őrzi. A 400 éves múltra visszatekintő, volt református és a 230 éves múltú katolikus gimnázium egyesítésével 1953-ban alakult. Ez a nagy múltú iskola 10 évvel ezelőtt, fennállásának 400. évfordulóján múzeumot hozott létre hagyományainak méltó megőrzése céljából. A régiségek felett az iskola néprajzi szakköre vállalt védnökséget, Mádai Gyula tanár vezetésével. A múzeális értékű tárgyakat és írásos emlékeket 1960-ban rendszerezték. A tanárok és a diákok lelkes gyűjtőmunkájának eredményeként gazdag anyag halmozódott fél. Közöttük legjelentősebbek az iskola múltjáról tanúskodó emlékek és tárgyak, amelyek bepillantást engednek a régi iskolai rendszerbe. Megismertetnek a napjainktól a XVI. századig visszavezethető diákélettel, melynek hű krónikásai a régi iskolai évkvalitatív fejlődés útját kell járnunk. Alapelvünk, hogy a tanítói hivatás szempontjából tudatosabban irányított jelentkezési bázisból nagyobb lehetőség van az alkalmasabbak kiválasztására, felvételére, és az így bekerült hallgatókból optimális lehetőségünk van a nagyobb általános és szakmai műveltséggel, szilárdabb hivatástudattal rendelkező szocialista tanítók képzésére. Ehhez viszont az szükséges, hogy a középiskolák iskoláztatási bizottságai olyan tanulókat javasoljanak intézetünkbe felvételre, akiknél úgy tapasztalták, hogy a tanítói szak iránti érdeklődésük, a pedagóguspályára való rátermettségük alkalmassá teszi őket — sikeres felvételi vizsga és a tanítóképző elvégzése után — leendő hivatásuk gyakorlására. Mivel a felvételi bizottságunk maximálisan kíván támaszkodni a középiskolák véleményére, rendkívül fontos, hogy ezek a vélemények a pályázók alapos és reális értékelését tartalmazzák. A tanítóképző intézetek tanítói szakára pályázó tanulók jelentkezési iratait 1970. március 25-ig kell a középiskoláknak a területileg illetékes intézetbe megküldeni. (A mi területi illetékességünk Borsod megye, Miskolc, m. j. város és Heves megye középiskoláira terjed ki.) A tanítóképzőbe jelentkezőknek — a felvételi vizsgát megelőzően — alkalmassági vizsgát kell tenniük április 5. és 13. között: testi alkalmasság : látás- és színérzékelés-vizsgálat; zenei hallás- vizsgálat, és beszédkészségvizsgálat követelményeiből. Az alkalmasság előfeltétele c felvételre bocsátásnak. Az alkalmassági vizsgán meg nem felelt pályázók az intézet igazgatóján keresztül — elutasításukat követő JO napon belül — kérhetik átirányításukat más felsőoktatási intézménybe. A felvételi vizsgák június 25. és július 10. között lesznek. Ennyiben kívántam röviden tájékoztatni beiskolázási körzetünkbe tartozó, pályaválasztás előtt álló középiskolai tanulókat és szüleiket Szeretném, ha ez a rövid tájékoztatás a tanítói hivatás iránt érdeklődő tehetséges jó tanulók közül minél többnek segítene a pályaválasztás rendkívül fontos kérdésének kedvező megoldásában. Dr. Károly István intézeti igazgató könyvek, dolgozatfüzetek, bizonyítványok. Jelentős az a térkép, amely a XVI. században már létező középiskolákat tünteti fel. Közöttük látható Miskolc is. Megtalálható itt a várva várt szünetet jelző csengő elődjének, a régi iskolai harangnak a felirata. A harangot, melyet még 1737-ben öntötték, jelenleg a Herman Ottó Múzeumban óraik. De egyszer minden évben megkon- dul a gimnázium épületében, hogy élbúcsúztassa a távozó negyedikeséket. Az összegyűjtött feljegyzések között sok jelentős, érdékes akad, amelyek közül csak néhányat említünk. Városunkban már 1839-ben minden tárgyat magyarul tanítanak, a bizonyítványokat magyar nyelven írják. Több adat tanúskodik róla, hogy a 48-as szabadságharcban milyen sok miskolci diák vett részt. Múzeális értéket képviselnek az emléktárgyak is. Iskolai pecsétek, különféle sport- és tanulmányi A színpadra gény többnyire csalódást kelt a nézőben, mert azt tapasztalja, hogy az alkotás egy más műfaj, sőt, más művészeti ág közegében már „nem az igazi”: mozzanatainak jó részét sem kapjuk vissza az átültetésben, de ami még nagyobb baj, az élmény sodró ereje, hatékonysága csökken, s amit látunk a színpadon, az nem csupán természetszerűen más, hanem vérszegényebb is, mint amit könyvben olvastunk, szívszorongva, megrendülve, felgyűlt lélekkel és képzelettel... Az Ilf—Petrov (két szovjet szerzőtárs)-féle szatirikus regénynek, a híres-nevezetes Tizenkét szék-nők színpadi változata azonban — a miskolci bemutató előadás élménye alapján — kivétel. Mintha csak egyenesen színpadra írták volna, legelőször is: életerős és kellemes, lendületes és tartalmas komédiaként hat. Sőt, nézése közben, e sorok írójában legalábbis, olyan gondolatsor támadt, hogy a legmaibb ma közönsége ebből a színpadi változatból jellegzetesebbnek és önmagához közelebb állónak érezheti akár a regénynek a legjobb vonásait is... Annak a több mint negyven esztendővel ezelőtti szovjet életnek az „alvilága”, melyből néhány átmeneti, de akkor jellemző darabot és emberalakot görbe tükör elé állít a Tizenkét szék, ma már mintha a színpadi változatból tűnnék igazán hitelesnek és figyelmeztetőnek! ... Ha ezt — esetleg csak személyes tévedéssel, de mégis — így érezhetjük, akkor ebben az érzésünkben a színpadi előadást megelőző és létrehozó valamennyi művészi munkának, több művész akarva-akaratlanul egymásba kapcsolódó, részben közös, de mindenesetre bonyolult tevékenységének elismerése fejeződik ki. Az az elismerés, hogy nf és Petrov első közös munkája: sikerült, időszerű és maradandó szatlrikus-kalanA napokban 15 kilogrammos, gondosan csomagolt küldemény érkezett Monokra. Feladója a miskolci 9. számú, Vasvári Pál nevét viselő általános iskola honismereti szakköre, címzettje pedig a Kossuth Emlékmúzeum. A miskolci pajtások tíz év óta versenyeken elért díjak, serlegeik és érmek egész sora látható az üvegszekrényekben. A régi emlékek között már ott sorakoznak a jelen „dokumentumai” is. A Földes Ferenc Gimnázium tanárai és diákjai már a jövőre gondolnak. összegyűjtik a kiválasztott dolgozatfüzeteket, osztálykrónikákat és más dokumentumokat, amelyek a múzeumba kerülnek. Kiegészíti még az anyagot a néprajzi szakkör gyűjteménye: egyik jelentős darabja egy honfoglaláskori cserépedény, őriznek még általános történelemmel foglalkozó dokumentumokat is. Közöttük egy eredeti, 1919-es plakátot, Miskolcon készült szükségpénzt, 48-as kiáltványt, fegyvereket Ezek gyűjtését azonban már nem folytatják. Céljuk az, hogy a múzeum elsősorban az iskola életéről adjon hű képet, annak múltját és jelenét tükrözze. Albert Judit dós regényt eredményezett; hogy Tahi László humora és színpadi érzéke ezt a regényt ügyesen, mai színezetű „felhangokkal” is megerősítve tudta a modern magvar színházak előadás-anyagává átformálni; hogy Orosz György gondos, ötletes, biztos kezű, az érzelmi hatásokkal is számot vető, sodró lendületű és egyben takarékos, a komikum minden lehetőségét kiaknázó és mindig nagyon ízléses rendezése, színész-vezetése: ezúttal is nagyon rangos művészi alkotómunka volt (s ennek értékét fokozza, hogy színházunk Jászai-díjas főrendezője most is, amint már őneki ez szokása, a „rendezés” címszava alatt már-már társszerzői szinten álló dramaturgi tevékenységet is elvégzett?). hogy a népes szereplőgárda minden tagia lelkesen, mintaszerű együttessé forrva nyújtotta a tőle kitelő legjobbat a közönség szolgálatában. a darab és a színház becsületéért; hogy mindezt jól húzták alá Suki Antal levegős, a szó jó értelme szerint nagyvonalúan egyszerű és hatásos, jellemző erejű díszletei, a Gergely István tervezte korhű, de nem aprólékoskodó jelmezek, s a kísérőzene, melyet Kalmár Péter állított össze ... A színművészek kának általános méltatása annyival inkább is indokolt, hogy a három főszereplő kivételével mindegyiküknek két-két (kettejüknek pedig három-három) figurát, fontos epizód-alakot is meg kellett elevenítenie, s volt hozzá elegendő készségük, erejük és kötelességtudásuk... Akik a miskolci előadást látják, azoknak emlékezetében minden bizonnyal úgy él majd a főszereplő, a legendás kedves szélhámos (ma inkább jóízflnek, mint kártékonynak érezzük!), Osztap Bender, „a nagy kombinátor”, amilyennek Makay Sándor, ez a rendkívül jó képességű, sokoldalú érzékenységű-fogékonysá- gú színművész formálta, ötlerendszeresen jelentkeznek ajándékcsomagjaikkal Monokon. A mostani jubileumi küldemény a Kossuth Lajosról és koráról hírt adó régi újságpéldányok és az 1048—í9-es szabadságharc 13 hadi térkép- vázlatán kívül eljuttatott a múzeumba a XVIII. század végéről származó bronzedényeket is. A neolitikus, úgynevezett bükki kultúra díszes kőedény-töredékei és az Ózd környéki Hangonyban feltárt négy darab mammutcsont is értékesen gazdagította a monoki régészeti gyűjteményt. MATÓ GYULA: HAZAÉRTEM Csillagok, tört álmű éjszakázok, hasonlítunk egymásra. az éjszaka csendet ragasztott, a házak falára, a kémények, agyagcscrcpek. szikra-virágok nyílnak bennük, utak fenyszőnyegén porszemeket kerget.a szél, rakoncátlan a kedvük, rozzant derékkal, kedvesem házába eipelem ezt a napot is, a kerítések vigyázó őrkatonák, hazaértem: mondom a jelszót. tesen, frissen, természetesen, egészséges modernséggel, mellyel mintha kissé valamennyi társát felül is múlta volna, de az együttes művészi összhangjának veszélyeztetése nélkül. A darab végén (mely sajnálatosan iramában „esik”) azt is el tudta hitetni, hogy talán leszámol a járhatatlan úttal, a „kombinátori” illúziókkal, s egyszer talán munkából s a dolgozók társadalmában fog élni... Paláncz Ferenc volt nemesi marsall- ja, a „naev kombinátor” által folyton lóvá tett „kincskereső”: egészében véve sikerült, tehetséges alakítás. Amit hiányolok belőle: a parlagi nemesek úrias külső látszatra törekvése. Más szóval: mintha a kelleténél egy fokkal ruszfikusabbra hangolta volna ezt. a „deklasszált” figurát. Fehér Tibor falusias, álszent, pénzsó vár pópája: pontosan és ízlésesen kidolgozott művészi teljesítmény, beleértve a tragikomikum határáig jutó, de — helyesen — azon mégis innen maradó, valódi sajnálatot nem keltő megzavarodási . jelenetet is. Somló Ferenc, Nádassy Anna, Lenkey Edit. Márffy Vera, Dariday Róbert, Kanalas László, Bősze Péteri színészi alkatuknak megfelelő szerepeikben ismeretes és más alkalmakkor bővebben méltatott jó színvonalukat „tartották”; sőt: sajnáljuk, hogy egyikük-másikuk nem juthatott tágabb lehetőséghez. Szili János az első részben tudta igazán megmutatni portréformáló erejét, Virágh Ilona mindkettőben. Kardos Gábor „entellektüelje” s Kautzky Ervinnek ugyancsak az első részbeli figurája: többet ígér, mint amennyit most tehettek. Két fiatal színész három-három szerepet is kapott: a szépen fejlődő s már művésszé érlelődött Kiss Jenőnek elsősorban „alanyi költője”, de árverési hivatalnoka is emlékezetes, és Somló Istvánban is megcsillan a komikai érzéke. talán az ígéret is. Somló Mária, Csanády Ila, Szilágyi Lajos, Bodonyi László, Imre Gabriella nevének meg. említése jelezze legalább, hogy részvételük szükséges és jó volt az összjátékban... % gondoljuk szék színrehozatala szép teljesítmény, „jó pont” lesz a folyó évad mérlegén. Azzal a nyomtatásban is közzétett műsorpolitikai-színházvezeté- si állásponttal azonban, hogy azért kellett törölni az idei műsortervből, bár meghirdették, Gogol: Revizor-át, s helyette ezt bemutatni, „mert közbeszólt egy színházon kívüli nagyhatalom — a televízió” —, semmiképpen sem érthetünk egyet! Hiszen ez a — művészi versenyről lemondó, csupán a bevételi haszonra néző — megalkuvás: mintegy a fontos állami művészeti intézmény, a színház helyeslésével erősít meg egy enélkül is sajnálatosan elterjedt káros gyakorlatot; azt, hogy miért olvassunk el vagy nézzünk meg élő előadásban olyat, amit a tévé úgyis bemutat, — vagyis: „tévécent. rikus” művelődési igényünket, a „papucs-kultúra” irányába mutató igénytelenségünket!... A mi álláspontunk az, hogy váltogatva mindenre szükség van a maga helyén, a tévé se nem „nagyhatalom”, se nem „színházon kívüli” nagyhatalom, hanem: hatékony kiegészítője, ránevelő előkészítője és „sokszorosító” terjesztője a színházi kultúrának!... Az enyhén szólva furcsa műsorterv-módosító álláspont, melyet itt szóvá tettünk, olyasféle, mintha e tanévben a középiskolák nem foglalkoznának az Ember Tragédiájával a tanítási órákon, tekintettel arra. hogy „közbeszólt egy iskolán kívüli nagyhatalom — a televízió”, bemutatta, sőt. meg is ismételte!... Gyárfás Imre Űrzik a múltat, ápolják a jelent Ajándékok a Kossuth Emlékmúzeumnak
