Észak-Magyarország, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-22 / 69. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 Vasőrnop, 1970. more. 22. Még nincs rr£ a rab' Viseltes, agyonhordott, a térdeknél kiöblösödő, különben is hihetetlenül bő nadrág van rajta, valahol a hónaljnál átkötött, vékony szíjjal, hasonló állapotú kabát, gyűrött, kopott kockás ing, ölhordott cipő. Hátratett kefében saszínű svájcisapkát gyűröget. Aprócska, sovány termetű az öreg, valahol a hatvan év tájékán. Egyenesen tartja magát, és a bíró kérdéseire tisztelettudóan válaszol, de egyáltalán nem ijedten, sőt! Mert a bíróság előtt áll, ő maga sem tudná megmondani, hányadszor már, bár sok mindenre nagyon pontosan emlékszik. Ha szükséges például, mindig helyreigazít: ezért és ezért az „ügyért” nem ennyi évet, vagy hónapot, hanem emennyit kapott. Áz biztos, hogy nagyon sokszor kapott valamennyit, és a legtöbbször nem is keveset. Valahol itt gyökerezhet a bíróság iránti tisztelettudó magatartása is. Nem zöldfülű már, tudja, hogy itt fölösleges a mellébeszélés, a nagy- hangúság. Persze, menti magát, ahogy tudja, ez érthető. — Miért csinálja, miért nem hagyja már abba ezeket a butaságokat? — Abba akarom én hagyni, tisztelt bíró úr! Már hogyne akarnám! Mindig is abba akartam, de valahogy mindig belevittek! — De hát csak néhány hónapja szabadult, ember! —• Hisz ez az! Én is ezt mondom, tisztelt bíró úr! És ugye már megint itt vagyok! Nagy baj ez, higgye el tisztelt bíró úr, nagyon nagy baj! — Üjra és újra csinálja, pedig magát rögtön elkapják. Ugye, most is elkapták! — El, mert én már öreg vagyok, nem tudok elszaladni! A fiataloknak könnyű, de engem úgyis utolérnek. —■. No, látja! — De most már, tisztelt bíró űr valóban abbahagyom! Gyanakvó ££23* valami csalafintaságtól tartva, de az öreg állja a tekinteteket, és várja a kérdést Tudja, hogy ezután nyilván egy kérdésnek kell következni, ő meg nem sieti el a választ. Kis ideig még csend van, majd elhangzik a kérdés. — Elérkezett az ideje? Mi történt? — A... menyasszonyom miatt hagyom abba. — A menyasszonya miatt! — Igen, tisztelt bíró úr, a menyasszonyomnak nem tetszenek ezek az apró-cseprő ügyeim sem, amelyek ... — Hát, nem olyan apró- cseprők ! — No, mondjuk nem, de így sem tetszenek neki, ezért abba hagyom. — És mikor nősül? Amint kijövök a hűvösről. Rögtön! Megnősülök, és rendesen élek! Majd meglátja, tisztelt bíró úr! Azért is kérem tisztelt bíró úr — megint ünnepélyes a hangja —, ne tessék engem nagyon megmázsálni, hiszen annyival később alapíthatok családot! Mert mondom, amikor szabadulok, rögtön megnősülök. Addig vár a menyasszonyom. — Ravasz ember maga, hallja! A legutóbbi tárgyald- ; son nem ugyanezt mondta? j — Ä, nem, akkor nem ezt \ mondtam ... Azaz, szóval, ! ne tessék már összezavarni, í tisztelt bíró úr, hiszen nem mondtam én akkor sem félrevezetőt, dehogy akarom én félrevezetni a törvényt, ami jár nekem, az a néhány hónap, az tudom, hogy jár, megérdemlem. de azért nagyon mégse tessék megmá- zsálni. a nősülés ugye meg... rokonok is vagyunk ugye, a bíró úrral... — Hogyhogy rokonok? Miket beszél itt maga ... — No. no, no! Ne tessék mindjárt felmérgelődni, mert abból nagv bajom lesz. úgy értettem, hogv névrokonok. De az is valami! í<ry folvik tovább a párbeszéd az öreg vagánnyal, aki kisebb lopásokért igen gyakran járt már a bíróságokon. Az öreg keménven tartia masát, egymásután szedj elő ötleteit, amelynek célja a „mázséiás” lesrófolájsa lenne. Csöppet sem látszik ra’ta, hogy félne a ..hűvöstől’!. Néha túlozza a dolgokat, színpadias. vagy inkább már- már bohóckodó. Verdii katonásan elköszön, tiszteleg, szabályosan hátraarcot csinál, majd az őr kíséretében kimasírozik a tárgyalóteremből. Kinn a folyosón eseti e- * • nül toporog, majd az őr biztatására elindul. Az ablaknál újból megáll, odalép. kitekint. Néhány pillanatig néz kifelé, majd újra elindul. Esetlenül, botladozva. Keze emelkedni kezd sapkáiéval hoev a feiere tegye, de félúton megáll. Előbb a szemét törli meg seszínű svájcisapkájával. Priska Tibor Diósgyőr vára és Ciliéi Borbála “További emelkeuss majd, törés MrskoSc társadalmában NAGY LAJOS HALÁLA, 1382 után 12 éves leánya, Mária foglalja el a trónt. A fellángolt politikai hatalmi harcok során fogságba kerül, Diósgyőrből a novigrá- di börtönbe, ahonnan Antonio Venieri velencei dogé szabadítja ki 1387 júniusában. Tizenhétéves ekkor, és felesége Zsigmondnak, akivel 50 éves uralkodói korszak (1387—1437) köszönt be hazánkban. A mágyar városok fejlődésével és gazdasági erősödésével tart lépést Miskolc is, a diósgyőri vár szomszédságában. A városi pozícióharcok az óvárosi iparos és az újvárosi kalmárvezetők között új összefüggést kapnak a királyi, majd csali várnagyi udvar személyi összetétele függvényeként. Diósgyőrben még egy másik autark gazdasági hatalom, a pálosmonostor is szisztematikusan növeli befolyását. Az 1390-es évektől, éppen Bebek Detre nádorsága miatt, alvárnagyok parancsnokolnak a várban, kik között nem egyszer plebejus-származású akad. Erre mutat a pálosok elleni jobbágylázadáskor, 1405-ben az alvámagyi be nem avatkozás, majd az erre következő királyi parancs. Maga Miskolc város az eltelt. csaknem 30 év alatt lépett a fejlődésnek arra a fokára, amikor Zsigmond pallosjoggal (1395). majd 1411- ben plébánosválasztási joggal ruházza fel polgárait. Ekkor épül a koragót templom helyén az avasi Szt. Ist- ván-temlom. Alaprajza magyar földön ritka — úgynevezett szentélykörüljárós csamoktemplom, amely Dél- Németországban Hans Stet- haimer építész munkássága és tanítványai útján terjedt el Brandenburg. Straubing. Landshut. Schrobenhausen. Ingolstadt templomaiból sarjadt ez a nálunk egyedi típus, amelyet — Csemegi József szerint — legtisztábban az avasi templom tükröz téralkotásával és részleteivel. Ez a templomtípus árulkodik Miskolc német eredetű hospeseinek szülőföldjére is. Feltételezhető, hogy ekkor épül iskolánk, amely „városi” jellegénél fogva előremutató a XV. század elején. Amíg Miskolc eivitas- rangja idáig emelkedik, a diósgyőri vár rohamosan veszti királyi udvari jellegét. A várkapitányok egyszerű katonaemberek: Pa- lóczy Imre, Benedek Domokos, Czeke Márton és Csehy .Imre, inkább az uradalom ispánjai. A vár gótikus pompája is egyre kopik, az új királyné pedig drámai fordulatot hoz. CILLEÍ BORBÁLA, Zsigmond második felesége 1422-ben lesz ura Diósgyőrnek, Miskolcnak, Cserép és Dédes várának, a hitvesi ajándék értéke 60 ezer forint. Borbála, akit a nép gúnyos iróniával „Ekebontó Borbálának” nevez, feléli és szórja birtoka jövedelmét. Diósgyőrt nyári dári- dókra használja, ide gyűjti össze a Sárkányos-rend és az új arisztokrácia fiataljait 1427 és 1439 között fáklyás vadászatok, fürdőházi mulatozás és vacsora orgiák közepette. A féktelen feudális „édes élet” költségeit a kíméletlen Benedek Domokos várnagy — „der Stregen Do- mokussy, Purkgraf zu Dyos- geur” — sajtolja ki a jobbágyságból és Miskolc pcl- gárabiól. De belenyúlnak Miskolc „civitasi” jogaiba is. a pallosjog, a plébánosválasztás, az erdők, az irtások, a szőlők és a malmok haszna — szabad vadászterületté válik a várnagyok számára. Ebből a korszakból eltűntek a privilégiális okmányok, és Miskolc városi igazgatási működéséről egyetlen okmányunk sem maradt egészen 1439-ig. A miskolci vezető polgárok közül talán a Valentinus bíró. az ifjaub Miklós Gergely, az idősb Miklós Bálint, Andreas Kasába, az Iwankafia János és Johannes Del hospesek, az ómiskolciak közül pedig Ba kos István az utolsók 1416- ból. akik még érezték a mis koici polgár méltóságát, és élvezték jogait. Ügy tűnt, hogy Miskolc menthetetlenül csúszik a várkapitányok „magánföldesúri birtokába”, annak minden hátrányával egvütt. A KORÁBBAN megva- gyonosodott hospesek raja ekkor hagyja itt Miskolcot pénz- és áru vagyonával, és keres további boldogulást a szabad királyi városokban. Koniároniy József Textilszővöde Edelényben? Tárgyalásokat kezdett az edelényi Alkotmány Termelőszövetkezet a Goldberger Textilgyár vezetőivel. Kis textilszövödét szeretnének létesíteni a tsz megüresedő épületeiben. Edelénynek különösen jól jönnének az új női munkahelyek. A rendelkezésre álló épületekben, három műszakban, mintegy kétszáz női dolgozót tudnának foglalkoztánk Mérőm férfi egy szekrénnyel A szekrény — egy könyvespolc alsó része — igazán szép, gondos asztalosmunkával, s nemes anyagból készült darab. Három méter hosszú, szélessége pedig 70 centi lehet. Színe a habos kőris természetes színe, világos, stílusa mértéktartóan modem. Egyetlen hibája van. Nem a mai lakások, pláne nem a mai előszobák arányaihoz méretezték. Gazdája afölötti örömében és büszkeségében, hogy könyveinek, végre méltó helye lesz, hagyta, hogy az asztalosmester a régi iparosemberek alkotói önérzetét fűtve, figyelmen kívül hagyja e fontos körülményt Ennek az lett a következménye, hogy a szekrény itt áll masszív tökéletességében, szépségében; csak szétverni lehetne,' szétszerelni nem. A főhős bemutatásakor . nem szabad megfeledkeznünk a történet mellékszereplőiről sem. A hármakról. Hiszen vállalkozásuk csaknem olyan nagy és fennsé- ges, mint az ősi eposzok istenembereié. Héroszi, szinte emberfeletti. Mert arra vállalkoztak, hogy ők hárman a szekrényt, amely e pillanatban még az épület földszintjén várja elkerülhetetlen sorsát, felviszik az első emeletre, beviszik a lakásba, s az előszobán át be egyenesen abba a szobába, a mellé a fal mellé, amely előzőleg -már e célra kiszemeltetett. Miként az eposzokban . lenni szokott, a vállalkozás kezdetét, vagyis a tusát haditanács: a helyzet megvitatása. az erők felmérése előzi meg. — Gyerekek — mondja a sokat tapasztalt novellista —. gyerekek! Nekem az a véleményem, hogy meg kellene nézni az épület tervrajzát illetőleg a belső méreteket s aztán pontosan kiszámítani, hogy a végcélig vezető útvonal egyes pontjain milyen módon kell emelnünk, forgatnunk a szekrényt, hogy tovább j üssünk. — És te ki tudnád ezt számítani? — kérdez árnyalatnyi iróniával a riporter, aki gyakorlatias elme. Én azt mondom, vágjunk neki. aztán majd meglátjuk hol mit csinálunk A tapasztalat a tudás igazi forrása. — Jól van — mond jci, hangjában már-már rezig- nációvá fáradó aggodalommal a költő —. csak az isten szerelmére, vigyázzatok el ne ejtsük, mert akkor nem tudom hová pakolni könyveimet. — Azt hiszem. — makacs- kodik a novellista valamivel kevesebb meggyőződéssel —. mégiscsak számolni kellene valamit azért. — Hát akkor mondjad magadban az egyszeregyet — torkolja le a másik kettő. S azzal elindulnak le a földszintre A vállalkozás kezdetét veszi. — Te fogd hátul! — utasítja a novellistát a riporter —, én majd élői megyek Te pedig — adja ki a költőnek a feladatát — jössz középen, vigyázol, hogy oda ne ütőd- jön a szekrény a falhoz, vagy a korláthoz, s mondod, mikor mit kell csinálni, hogy forduljunk hogy emeljünk. Esetleg néhány harci induló, himnusz is jöhet. Elindulnak. Az első ídté- rőig nincs semmi baj. Ott a szekrény megakad. Sem fordulni nem lehet vele, sem a lépcsőkorlát fölött nem fér át Modem ház, modem lépcső. A szekrény pedig három méter hosszú. — Fordítsátok a hátára! — javasolja a költő —úgy hátha átcsúszik a korlátnál. A szekrény azonban nem csúszik át — Akkor próbáljuk meg úgy — hangzik az újabb javaslat —, hogy hátul égéA szekrény azonban a rövidülés ellenére sem moccan. — Most próbáljuk meg ügy — lihegi kétségbeesve a költő —, hogy nem fordulunk, hanem helyet cserélünk. Ami eddig az eleje volt, az a vége lesz, és így tovább. — Ha így folytatod — mondja epésein és kivörösödve a riporter —, Kohn bácsinak csakugyan egyetlen libája sem marad. Azért ezt is megpróbálják A szekrény azonban ellenáll. szén leengedjük elől meg amennyire csak tudjuk, fölemeljük így átlósan rövidül a szekrény, s meg tudunk vele fordulni. — Micsoda remek szakkifejezés: átlósan rövidül — mormolja lelkesen izzadva á novellista —. ezt megjegyzem és valahol felhasználom. Tudsz még ilyeneket? Ha fái nem Hosszú, volna... — ó, mi ökrök! — csap homlokára a novellista —, az ablak! A lépcsőháznak valóban ablaka van. billenős . ablaka. Egy kalapáccsal kell a zárjából kiverni, mert úgy ösz- szefes tették, hogy beragadt Sikerült Az üveg még csak meg sem reped. Kinyitjái: az ablakot, s egy kicsit csúsztatnak a szekrényen. Mindössze tíz centit kelt s már át is csúszik felül a másik vége a korlát fölött Győztünk! — rikkantják lelkesen mind a hárman, — Sikerült —• Persze, ha előbb kiszámítottuk volna — makacs- kodik a novellista —, akkor nem vacakolunk ennyi ideig. — Akkor még mindig számolnánk — vágnak vissza néki, s erre elcsendesedik, mert eszébe jut hogy a matematika nem volt erős oldala annak idején. Tovább mennek. S már fenn is vannak az első emelet kitérőjében. Azaz, ott még nem. Mert hogy a lakás ajtajához beforduljanak, előbb balra kell kanyarodni, aztán jobbról a fejük fölé emelni a szekrényt, ami nem megy keserves nyögések nélkül De azért csak sikerül. S már benn is vannak az előszobában. Az előszoba körülbelül három és fél méter hosszú, viszont legfeljebb 110 centi széles. A szobák — jobbról egy és balról kettő — befelé nyíló ajtókkal vannak ellátva. Ez pozitív tény. Ennyi azonban kevés ahhoz, hogy a szekrény három méteres negatívumát ellensúlyozza. —- Gyerekek — rimánko- dik a költő —, csak a falra, meg a tapétára vigyázzatok! Előbb előre viszik a szekrényt amennyire csak_ lehet Aztán fordulni próbálnak vele a jobbról nyíló ajtóhoz Ha ott beférnek, nyert ügyük van. De nem fémek be. Visszahúzzák a szekrényt s a balra nyíló ajtón próbálnak beférni. Aztán Ismét megpróbálkoznak az átlós rövidüléssel. Hiába. — Ha gumiból lenne — mondja remónytvesztett sóhajjal a riporter —, hajlíthatnánk rajta, hogy beférjen. így csak a fűrész segíthet. — Azt ne — rikoltja a költő, mintha már saját húsába érezné bevágni a fűrész fogait —, azt nem lehet. Mi lesz akkor a könyveimmel! — Akkor pedig — mondja ki megfellebezhetetlen határozottsággal a novellista —, a szekrény itt marad az előszobában, ha csak valami csoda nem történik. S ők hárman, átlátván, hogy nincs megoldás, ráülnék a szekrényre, s ott, az előszobában, némi itallal igyekeznek enyhíteni szomjukat és keserűségüket. M<ícn*m Pedig lön hallldSUdJI rom parkettázó az építőktől. S átlátva a helyzetet, és átérezve annak komor tragikumát, megragadják a szekrényt, leviszik a lépcsőn, megkerülik vele a házat. Egy közülük bemegy a földszinti lakásba, kettő lenn függőleges helyzetbe állítja a szekrény hárommá- teres hosszúságát. A költő ott izgul, remeg negyedikként az erkélyen. Azok ketten lenn fölemelik a szekrényt a földszinti erkély magasságáig. A harmadik segít, tartja. A költő fenn éppen eléri a tetejét, belefogózik erősen: ha zuhan, zuhanjon vele együtt. De nincs, semmi baj. A három ember feljön s pillanat alatt beemelik a szekrényt az erkélven át a szobába; tíz perc telt el ösz- szesen, a szekrény kiszemelt helyén áll. A költő ráerőltet a három emberre egy kis borrovalót, aztán egyedül marad a szekrénnyel és a tanulsággal, amelyet ezúttal nem vont le. Tapintatból. A másik kettő iránt. Papp Lajos Az öreg vagány
