Észak-Magyarország, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-22 / 69. szám
Vasárnap, 1970. more. 22. a ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Ő Is mai fiatal MÁSFÉL. I kút évvel ez- _______ előtt azok közé a teenagerek közé tartozott, akik összekapaszkodva végigviháncolták a forintost. Lány létére feszes, kopott farmert húzott, s bandában esavargott nyári délutánokon a Népkertben. N agy, csodálkozó szemekkel nézett a srácokra, s „bír- ta”a jó fejeket. Tekintetének nyílt kerekségét ma is őrzi, mint hajviseletét, a lófarkot. Nem használt rúzst soha. Nem divat. Duzzadt, cakkos ajkainak sápadtságában ott rejlik a fiatalság magabiztos, öntelt bája. — Feltörte a szuterénlakást? — Igen. Mikor az öregasszony meghalt. Azt mondta, ha meghal, költözzünk be utána... a házigazda sem ellenkezett. A vagányul kopott farmer már lekerült róla. Hiába, már öregszik az ember. Lassan húszéves lesz. Különben is anya — Most tessenek elképzelni, hogy éltünk otthon. Szüleim, nővérem a férjével, s én is a szoba-konyhás lakásba vittem a férjemet. Aztán meglett a gyéréit. Pokol volt az élet otthon. Bátran, nyílt tekintettel néz a bíróságra, öt fogták uerbe, s ő keresi igazát. Nyugodtan, magabiztosan, tele hittel, hogy ő semmi rosszat nem tett. — Házigazdája azt állítja, hogy nem járult hozzá a maguk beköltözéséhez. Csodálkozó, hitetlen szemekkel tekint maga köré. — Nem járult hozzá? ... De hiszen megbeszéltük ... Még azt is mondta, jól van Julika, csak jöjjenek, legalább tudom, hogy rendes emberek laknak az udvarban. sem érti. Sötétszőke, íejebúbján befőttesgumival összeszorított haja előre esik, ahogyan kopott táskájában keresgél. — Igazán nem értem! Valóban levertem a lakatot, de napokig takarítottam, súroltam, meszeltem azt a koszos, vizes falú szuterént. Látta a házigazda. Tessenek elképzelni, miben lakott egy beteges öregasszony. Nem mehettem úgy bele a néhány hónapos gyerekkel... — Mivel tudja igazolni, hogy a házigazda nem ellenkezett? — Egy pillanat.;, azt keresem ... Nyugodtan keres papírjai közt, míg végül egy halom, irkából kitépett cetlit tesz a bíróság asztalára. Ezeken a papírokon a házigazda aláírásával igazolja, hogy a lakbért hónapról hónapra átvette. — Olyan boldogok voltunk a férjemmel, hogy végre a magunkéba lehettünk... ne tessenek engedni, hogy most, hónapok múlva kizavarjanak minket? Hová mehetnénk? Rendes, dolgozó emberek vagyunk... Nem siránkozik, egyenletes, szürke hangsúllyal fejti ki gondolatait. Olyan terméSEHOGVAN szetes, hogy valahol élni akar. Neki olyan természetes, hogy ebben a városban, ahol született, ahol felnőtt, legven fedél maga és családja feje felett. Mitévő lenne, ha visszaüz- nék a szoba-konyhába? Nem, ez még csak gondolataiba sem merül fel. Hiszen olyan kisigényű. Nem kér bérházi, fürdőszobás lakást. Ügy véli, mi sem egyszerűbb és természetesebb annál, hogy ha egy öregasszony meghal, fiatal család vegye át örökét — a szuterént. Aztán majd később ... majd lesz valahogy ... majd gyűjtenek ők is, hiszen dolgoznak. Valahol azonban élni kell. Valahol, az öregasszony hagyatékában, amit szép szóval megígért... hogy az nem jogos? Hogy az nem számít? Nem rendelkezik az öregasszony lakásával? Csak egy lépéssel jutott túl a teenager- koron, s máris nyakába szakadt az élet nyűge, terhe. Ha végigmegy a forinton, ha kibontja sötétszőke haját, s a tavaszi szél meglibbenti miniszoknyáját, a srácok még utánafordulnak. Tán szólnak is hozzá. De már nem hallja meg, mert nehéz gondok nyomják, összeütközött valahol, valamivel. ..Átverte” a házigazda, ez most már nem is vitás. Mindenbe belement, elvette a pénzt, most meg perel.. „ Hová legven? Ö is mai fiatal. Adamovics Hona Ö IS MAI FIATAL. Muzsikáról röviden A szimfónia o. Irta: Gál György Sándor Ballag az ároktői utcán. Az út közepén. Csizmája tapossa a sarat, barna kucsmájának szőre csillog a napfényben, vállát húzza a négykilós bélelt félkabát. Megy az utcán, az út közepén. Kezében csörög a földművesszövetkezet irodájának kulcsa. Ballag hazafelé. Dél van. Harangoznak. Szakács Mátyás, az ároktői tanács nyugalmazott vb- elnöke egy évvel fiatalabb századunknál, 1901-ben született. Hat oskolát járt — ahogy ő mondja. Tizenkét éves korában már marokszedő volt apja mellett az egri káptalan búzatengerében. Aztán, ahogy apját elvitte a háború, nagyapjával aratott felváltva. A gyerek és az akkor 73 éves nagyapa. Később napszámos lett, merthogy a cselédsorsot soha nem kedvelte, el sem bírta volna, öt koronát kaptak egy napi munkáért, egy liter bort lehetett kapni érte. — Visszaemlékszem, hogy tizenkilenc nyarán a vöröskatonák át akartak kelni a Tiszán. Odaát már románok voltak. Az ároktői fiatalok hordták le a ladikokat a folyóhoz. A másodiknál közénk lőttek a románok. Ott lapultunk az agyagban, senkinek sem történt semmi baja. Másnap már ágyúval lőtték a románok a falut. Negyvenkét becsapódás volt. 1920-ban volt először bubikban. Talicskázott a Tisza- töltéseknél, gátaknál, a diósgyőri vasgyár bővítésénél. Ez a munka élete végéig nyomon követi. A reuma, vagy a gyerekkori megerőltetés most is érezteti hatását. A talicska meg a kasza nem könnyű szerszám. Ha velük dolgozik az ember, a lába ujjától a feje búbjáig érzi súlyukat A MŰFAJT ES A KOR, mely ezt a műfajt kifejlesztette, a zenetörténet hegy- láncolatának egyik csúcsa. Hírre az oromra a leggyakorlottabb vándor sem pattanhat fel egyetlen ugrással. A hegy alján kell kezdenünk. Már a XVII. században, sőt előtt is ismeretesek voltak olyan művek, amelyeket ciklikusnak, sorozatosnak mondhatunk. A ciklus úgy tevődött össze, hogy a muzsikusok kedvelt táncokat fűztek össze, így las- súbb-gyorsabb, ábrándosabb, szenvedélyesebb táncformák változtak. Ahogy a nagymesterek kézbe vették ezt a — mai szóval élve — „táncegyveleget”, mindinkább kialakult a gyakorlat, hogy a ■ciklust bevezetés, prelúdi- >im előzi meg. Ezután következnek a táncolt, megszakítva egy áriával, a mi szókincsünk szerint: dallamos zenekari tétellel, a táncok végén pedig aféle finálé szólal, mely tempójával, vidám 'Odrával, életteljes ritmusával mintegy megkoronázza a művet. Innen már csak egy Tépés, hogy a táncdallamok „kikopjanak” a ciklusból, de megmaradjon a bevezető, erőteljes I. tétel, aztán — a régi ária mintáiára — egy iágy, dallamos II. tétel, erre következzék a réei táncsorozatból megmaradt menüett, a az e(?ész°t betetőzze az a bizonyos finálé, mely diadalmasan fejezi be a zenekari művet, amelyet immáron szimfóniának neveztek. \ műfaj úgyszólván kész, mire a nagy b^csi klasszikusok ("Haydn. Mozart. Beethoven! megjelennek a színen. Készen van tehát a nemesen metszett kristályedény, csak zamatos, pezsdí- lő, gondolat- és örzeleméb • resztő italt kell betölteni. A bécsi klasszikusok munkája nyomán a frVfdani táncsorozat — immáron szimfónia —» telítődik a legnagyobb, legemelkedettebb érzésekkel, a legmagvasabb zenei gondolatokkal Túlzás nélkül mondhatjuk: a XVIII—XIX. századi szimfónia a kor legteljesebb foglalata. A szimfónia virágzásánál: kora bizonyos zeneszerzői módszerek kibontását is jelenti. Az I. tétel, majdmin- dig, legalább három dallamra épül: a hősies, férfias főtémára, a nőiesebb, álmodozó melléktémára, s a tömören fogalmazott zárótémára. Ezt követi az I. tótéi — egyben az egész szimfónia, legdrámaibb fejezete: a három dallam elemzése, to- vább-bonyolítása, szembeállítása, merész kifejlesztése. Aztán visszatér a három uralkodó dallam, mintegy lecsitulva, egymás mellé sorakozva ismét A II. lassú tétel mindig gazdag dallammal ajándékoz meg bennünket. Ha fölkattantjuk a rádiót jól figyeljük meg a III., V„ VI. vagy a IX. Beetho- ven-szimíónia lassú tételét A harmadik zenei tétet a már említett tánctétel. Beethovennél már ez is kikopik a szimfóniából, s helyébe jö a Scherzo. A jókedv, a mámoros öröm, a kicsattanó erő zenei jelképe. A finálé olykor az első tétéi építkezésének mása (félreértés ne essék: nem a dallamkincs, csak az építésmód egyezik), máskor úgynevezett rondo. Rondó. tehát kör. Egy bizonyos dallam újra meg újra visszatér. Közben más dallamok is előbukkannak, de: a rondó-melódia az uralkodó. A szimfónia mintegy a zenei műfajok királyává lesz a beethoveni életműben, aztán, a regényes-romantikus század nagyjai más irányba terelik e műfaj fejlődését. Schubert. Schumann. Mendelssohn még a beethoveni mezsgyén jár. de a mi Liszt Ferencijük már megteremti & szimfonikus költemény műfaját. Elveti az egyes tételeiket, s egyvegtében egyetlen lendülettel, a dallamok szakadatlan mozgásával, visz- szatérésével, más-más színben, fényben, hangulatban való bemutatásával tölti ki remekműveit A beethoveni szimfónia a klasszikus zenei korszak mestennüvo volt. A negyvenes években szin. te évenként hívtál: be katonának. Ez sem volt könnyű. Otthon várt rá felesége és két gyereke. Szakács Mátyás őrvezető pedig 1943-ban hadbíróság előtt áll, mert Glinove községnél átengedték a partizánokat a magyar vonalakon. Szerencsére felmentették, később le is szeZsignár István munkája reiték. Otthon ismét a kubik volt a kenyere. 1944. november 5. vasárnap. — Én a falu másik szélén, a Gyepsoron, vagy ahogy másképp mondjál:, a Dongóban laktam. Éjszaka hallottam a harci zajt. Reggel, épphogy pitymallott, úgy 5—6 óra között az udvaron a krumligödör mögött láttam a szénában feküdni két szovjet katonát. Pihentek. Az egyik fekete bajúszos volt, a másik fiatal. Pufajka volt velük, meg géppisztoly. Enni kértek. Paprikás krumplit főztünk nékik. A konyhában ettük meg. Hogv éjszaka mikor nyitották ki a kapukat, nem tudom. Hogy reggeli után merre mentek, nem tudom. Hogy élnek-e vagy halnak, nem tudom. — 1945. január 14-én a református iskolában alakítottuk meg a kommunista párt helyi szervezetét. Ott volt a feleségem is. ó is feliratkozott. Titkárnak Bodnár Lajos kovácsmestert választottuk. Később tagja lettem a földigénylő bizottságnak. Amikor már ki lehetett menni a határba, mértük az egri káptalan földjét. Én hat holdat kaptam. A sógorommal álltunk össze. Négy tehénnel, egy ekével szántottunk, árpát és borsót vetettünk. Az első termés nagyon gyenge volt Mintha a föld is megsínylette, volna a háborút 1946. január 10-én megválasztották a községi párt- szervezet titkárává, 1950-ben pedig a községi tanaes végrehajtó bizottságának elnök vé. — Nem volt könnyű t - temnel: ez a szakasza st a —- mondja. — Begyűjt békekölcsön, árvizek... J esztendő alatt egyetlen kén - szerintézkedést foganatosító tam. Meg kellett tenne: ■. Mindig vigyáztam rá, hog: a becsületen, a tisztességen ne essék csorba. Csak így érc mes élni. Annak őrülő:-., hogy még ma is tudok jóízűen nevetni. És ha az ember nevetni tud, akkor nincs baj. 1956-ban, az ellenforrada - lom idején nem érte bánto- dás. Az elsők között lépett a karhatalomba. Ezért tüntették ki később a munkás-paraszt hatalomért emlékéremmel. Aztán, ahogy a fegyvert letette, a mezőgazdaság szocialista átszervezése adott sok munkát. Ma is büszke rá, hogy a községi termelőszövetkezet jól működik, megélnek belőle az embere!; 1963-ban helyezték nyugállományba. 908 forint nyúl díjat kap. — A nyugdíj nem nyugalom — mondja. Egyedül! élek. A gyerekek felnőttek, elmentek. Feleségem már rég meghalt Nem szeretek otthon lenni egyedül. Ezért vállaltam el az fmsz-nél s inunkat. És ha az ember egy fél életet a közösségre áldozott, n°rh könnyen ül otthon a konyhában. Ma is tagja vagyok a községi tan ács végrehajtó bizottságának. Nem tudatosan, hanem ösztönösen lettem kommunista. Én akkor azt mondtam, nekem nincsen hátraút örülök, hogy oda- álltam, ahol a helyem van. Soha nem volt könnyű az életem, de most is azt mon dóm, megérte... Ballag az ároktői utcán, az út közepén. Csizmája tapossa a sarat, barna kucsmájának szőre csillog a nap. fényben, vállát húzza s négykilós félkabát. Megy az utcán, az út közepén. Kezében csörög a földművessző vetkezet irodájának kulcsa Ballag hazafelé. Dél van Harangoznak. Oravce Janó* Mikor készül el az ózdi kultúr parkt Négy-öt évvel ezelőtt kezdték meg az ózdi Béke-telepen a kultúrpark építését. A gyárvárosban, ahol naponta több tonna ércpor hull le. már rég vágytak az emberek zöld területre, sátánjukra, hogy távol a gyár zajútól és porától ápolt, kulturált parkokban élvezhessél: a jó levegőt. Tegyük még hozzá, hog>T a völgykatlanba szorult város sohasem bővelkedett zöld területtel, fákkal, virágokkal. Így érthetően idősek, fiatalok nagy tetszéssel fogadták a kultúrpark építésének tervét. Megnyilvánult ez abban is, hogy sok ezer társadalmi munkás bevonásával kezdődött a park építése. Az első két évben a legnagyobb munkát a csónakázó ' tó medrének kiásása jelentette. (A tervek szerint az elnyújtott tó kis szigetén tóvendéglő és söröző épül.) A következő években a park durva és finom tereprendezésére került sor, ezt megelőzően közművesítettek a területet. Az elmúlt évben a közvilágítás egy része készült el, járdák, utak, sétányok épültek, s több ezer facsemetét ültettek el. Ezzel egyidőben az Özdi Kohászati Üzemek szocialista brigádjai, KTSZ-fiataljai a gyermek- játszótérre kerülő játékokat készítették. A munka az e múlt években kétségtelen ü- szépen haladt, azonban még mindig messze van a befe jezése. Kérdésünkre Tóth Gyui; elmondotta, hogy a tervtó. eddig nem történt lemaru dás. A városi tanács eddig mintegy kétmillió forintol fordított a park építésért, s a város lakosai, a kohá szati üzem dolgozói 8 mi Union nt értékű társadalmi munkát végeztek, azaz a befektetett összeggel együtt tir milliós értéket állítottak elő Ezután, még ebben az évben kezdődik a második ütem. Elsőként a megmarad! terület rendezésével, közmű vesítésével. Az ezt követi feladatok azonban sokká pénzigényesebbek az eddigi nél, mert a továbbiakbar nem minden feladatot lehel társadalmi munkában megoldani. A csónakázó tómeder betonozása egymagában is nagjT kiadást jelent. Az elkövetkezendő évek an>rag' lehetőségei még nem ismer tek. de remény van rá. hogy 1973. év végére befejeződik a kultúrpark építése. Tér mészetesen az anyagi áldó zatokon kívül ehhez továbbra is sok ezer óra társadalmi munkával kell hozzájárulni. T. *.
