Észak-Magyarország, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-18 / 65. szám

&SZAK-MAGYARORSZAG 4 Szerda, 1970. március 18. Előtérben a fellésíiményképes sails Értékes könyvritkaságok A MŰVELŐDÉSÜGYI Mi­nisztérium közoktatási főosz­tálya a közelmúltban egy do­kumentumot adott ki, amely­ben határozottan leszögezte: a tanítás-tanulás legfőbb cél­ja a teljesítményképes tudás, tehát az ilyen tudás mértékét kell osztályozni. Helytelen és káros a mechanikusan, hó­napok vagy félév végén ad­minisztratív — érdemjegy- gyűjtő céllal, kampányszerű­en végzett ellenőrzés. Régóta feszegetett témában hozott döntést ezzel a doku­mentummal a minisztérium Tanároknak és tanulóknak egyaránt terhes, bizonyos mértékig merev és sokszor csak a pillanatnyi felkészült­ségre, idegállapotra alapozott osztályzás rendszerében tör­ténik változás. Igaz, hogy ko­rábban is beleszámított a ta­nuló félévi és évvégi érdem­jegyébe az évközi munka, mégis a döntő és meghatáro­zó szerepet a szerzett érdem­jegyek játszották, többnyire azok átlaga jelentette a tanu­lóknak a bizonyítványba be­írt jegyét. Manapság megle­hetősen nagy létszámú ősz- j tályok vannak, így viszonylag kevés alkalommal nyílik le­hetőség arra, hogy egy-egy i tanuló jegyre adjon számot felkészültségéről. A féléven­kénti két-három alkalom -emmiképpen sem elegendő : ahhoz, hogy a valós tudást, . felkészültséget mérhessék. A szerencse, vagy a balszeren­cse. a pszichológiai állapot így eléggé nagy szerepet ka­pott a tanulók osztályzásá­ban. Magától értetődik, hogy maga az osztályozás a jövő­ben sem szűnik meg. Csak­hogy az évvégi érdemjegyet nem egyszerű átlagszámítás­sal, hanem a tanuló egész tevékenységének értékelésé­vel adják. Így elkerülhető a dömpingszerű, s éppen ezért kissé irreális feleltetés. és magukat a tanulókat is rend­szeresebb, dinamikusabb, ala­posabb munkára ösztökélik. EZ AZ Ű.I osztályzási rendszer fokozottabb felada­tokat ró a pedagógusokra. Az eddiginél még nagyobb fi­gyelmet, energiát kell fordí­taniuk növendékeik óraközi szereplésére, a megtanult is­meretek felhasználási módjá­ra. a különböző ismeretek lo­gikai összekapcsolásának készségére. Nem vitás azon­ban, hogy a több munka ered­ménye egy reálisabb, diffe­renciáltabb értékelés lesz. A minisztériumi dokumen­tum „nem állt meg félúton”. Az általános iskolát végzet­tek továbbtanulásánál is jel­lemzőbb lesz az így szerzett érdemjegy. A tanuló átlag­ffiegtároyafla A Pedagógusok Szakszer­vezetének Központi Vezető­sége legutóbbi ülésén meg­tárgyalta és jóváhagyta 1970- re szóló költségvetését. Az idén csaknem 40 millió fo­rinttal gazdálkodnak a vá­lasztott szakszervezeti szer­vek. Az anyagi eszközök döntő többségét jelentő tag- díjbevétel több mint 70 szá­zalékát a területi szerveknél eredménye mellett hangsú­lyos szerepet kap az érdeklő­dési körüket meghatározó tantárgyakban szerzett osz­tályzat. Így nemcsak a hete- j dik osztályos évvégi és a nyolcadikos félévi átlagered­mény szerepel a jelentkezési lapjukon, hanem azoké a tantárgyaké is, amelyek a fiatalok továbbtanulásánál el­sődleges szerepet játszanak. A velük együtt továbbított jellemzés és az esetleges fel­vételi vizsga biztosítja, hogy a legjobbak, a legfelkészül­tebbek jussanak el a felsőbb iskolatípusba AZ OSZTÁLYZÁSI rend­szerben történt változás az alsó és középiskolai szinten tulajdonképpen az oktatási reform egyik lényeges elemé­ben — a tanulók felkészült­ségének mérésében — jelent előrelépést. Nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, ennek egyaránt örül a tanár, a tanuló és a szülő. Cs. A. és jóváhagyta használják fel. A kiadások legnagyobb tétele ebben az évben is szociális jellegű. Különböző segélyekre mint­egy 5 millió forintot fordíta­nak a szakszervezeti bizott­ságok. Az üdülésre előirány­zott összeg meghaladja a 10 milliót. A kulturális kiadásokra szánt összeg megközelíti a 6 millió forintot, ezt művelő­dési otthonok támogatására, könyvtárak fejlesztésére, a Az Állami Könyvterjesztő Vállalat pécsi antikváriumá­nak munkatársai Dél-Dunán- túl, valamint a Duna—Tisza „Hogy is volt?” A Magyar Néphadsereg i Művészegyüttese újabb pro­dukcióval készül a felsza­badulási évforduló köszönté­sére. A „Hogy is volt?” című kétrészes műsort a közeli na­pokban mutatják be. Az ösz- szeállítás, amelyben a narrá­tor szerepét Benkő Gyula látja el, zenével, dalokkal, déli területét járják és fel­kutatják a régi, értékes könyveket. A könyvek .res­taurálása után a budapesti könyvaukción találnak majd gazdára az idén is csakúgy, mint az elmúlt évben. A mai munkakönyv őse, az 1861- ből származó vándorkönyv, amely egy nyergesmester tu.- lajdonát képezte. MlllÉtlÉ napolt Miskolcon A KISZ megyei bizottsága mellett működő Szakmun­kásképző Tanács rendezésé­ben március 21-én és 22-én szakmunkástanuló napokra kerül sor Miskolcon. A két­napos rendezvénysorozatot ifjúsági nagygyűlés nyitja meg az Ady Endre Művelő­dési Házban. A nagygyűlés szónoka Németh Antal. a KISZ megyei bizottságának titkára lesz. Az ünnepség után a szakmunkásképző in­tézetek tanulói adnak kul­túrműsort, majd munkáikból kiállítás nyílik a művelődési házban. A rendezvénysorozat első napján a perecési 104. számú Ipari Szakmunkásképző In­tézetben rendezik meg öt is­kola részvételével a kispá­lyás labdarúgó és kézilabda terembajnokságot. Vasárnap ismét az Ady Endre Művelődési Ház ad otthont a szakmunkástanuló forradalmi ifjúsági napok eseményeinek. Reggel 9 órai kezdettel tartják meg az or­szágos diák szavalóverseny területi döntőjét Borsod és Szabolcs megyék szakmun­kástanulói részére. Délután pedig Nagy Lajos, a KISZ megyei bizottságának szak­munkástanuló felelőse érté­keli a kétnapos eseményt. Emlékkiállítás a képtárban Senjei Oláh kíván Csütörtöktől svéd film a mozikban Elvira Madigan A magyar mozilátogató kö­zönség először másfél évti­zeddel- ezelőtt találkozott a svéd filmművészet egyik, már klasszikus értékűvé nőtt alkotásával. Az Egy nyáron at táncolt azóta többször ke­rült felújításra, a televízió is többször bemutatta. Ez az első film százezrek érdeklő­dését keltette fel a sv'.d mű­vészet iránt. A későbbiekben a svéd fil­mekkel az erotikus töltés gondolata párosult a magyar lézoben, a szerelmi élet megjelenítésének merészsége, a szerelmi szabadosság ma­radt meg leginkább a nézők emlékezetében. (Drága John, Gyermekkocsi.) A korszerűbb filmnyelv iránt érdeklődő kö­zönség meg a televíziónézők nagy tömegei megismerked­tek Ingmar Bergman nevé­vel és alkotásaival.- Egészé­ben a svéd film a nézők tu­datában valamiféle művészi különlegességgel, magasren­dű élménnyel asszociálod!k. Csütörtöktől ismét svéd film pereg a premiermozik- ban. Akik a korábbi svéd fil­mek ismeretében, a svéd fil­mek tematikai és ábrázolá­si vonásainak elvárásával ül­nek be a nézőtérre, mélysé­gesen csalódnak, de feltehe­tően nagyon fognak bosszan­kodni mindazok, akik valami gondolatot, valami érdekeset vártak az Elvira Madiganlól, s a moziban nem csak szi­pogni, vagy éppen sírni sze­retnek. Mert az Elvira Madi­gan, a címben említett artis­tanő és a szökött svéd kato­natiszt múlt század végi ér­zelmes históriája túlcsorduló érzelmességével a ma embe­rének — ritka kivételtől el­tekintve — nem jelenthet szórakozást. Az 1889-ben ját­szódó történetben egy kötél­táncos lány és családját és a hadsereget elhagyó svéd fő­hadnagy könnyzacskókra ha­tó történetét kísérhetjük nyo­món. amíg a pénzük, tart, majd végső megoldásként ön­gyilkosok lesznek. Csöpögősen szirupos törté­net Szinte hihetetlen, hogv rendezője — Bo Widerberg — azonos a nálunk is Ismert Gyermekkocsi alkotójával. A film legnagyobb értéke a ze­néje. Azt viszont Mozart komponálta. Cbm) pedagógusok oktató-nevelő munkáját segítő ismeretter­jesztő előadások, tanfolya­mok költségeinek fedezésére fordítják. A csaknem másfél millió forinttal rendelkező Eötvös- alapból elsősorban rendkí­vüli és tanulmányig segélye­ket folyósítanak. •táncszámokkal eleveníti fel az elmúlt negyedszázad leg­emlékezetesebb eseményeit. Felcsendülnek majd közked­velt régi slágerek, nem lesz hiány humorban, szatírában sem, A műsor visszatekint az utóbbi 25 esztendő legjelen­tősebb politikai történéseire is. A miskolci képtárban — a Kossuth utcában — tegnap, március 17-én, délelőtt dr. Dankó Imre, a debreceni Dé- ry Múzeum igazgatója nyitot­ta meg Senyei Oláh István festőművész emlékkiállítását, Az ízig-vértg debreceni fes­tő műveiből néhány héttel ezelőtt rendeztek kiállítási egykori városában, s ezt az anyagot most elhozták Mis­0201 ft TAVASZOK AMIKOR 1945 inárciusá­_____________ ban hazánk n yugati határain még tom­bolt a háború, Eorsod me­gyében már lázas munka folyt. Az a tavasz volt talán a legszebb, de a legnehezebb is. Az ország romokban he­vert, vérkeringése, a közle­kedés megbénult, villamos energia hiányában a gépek álltak a gyárakban, az em­berek éheztek és fáztak, mert nem volt élelem, mert nem volt tüzelő. Az élet megin­dulásához kenyér kellett, eh­hez pedig munka. De talán a legnagyobb szükség az ipar kenyerére; a szénre volt. A bányáktól függött a közleke­dés megindítása, a viHamos- energia-termelés. s így a gyá­rak és termelőegységek üzembe állítása. A szén volt az élet kulcsa. A bányászok jól tudták ezt Borsodban is. S a párt hívó szavára újra kézbe vették a szerszámokat. Pedig ezek a szerszámok az akkori élel­mezési viszonyok között igen nehezek voltak. De nem volt megfelelő ruha, lábbeli sem, sok bányász klumpába búj­tatott lábbal járta az akkor még sok helyen vízzel elön­tött bányát. És karbid sem volt. Előkerültek ,a régi bá­nyamécsek. a műhelyekben ezek mintájára százával gyártották a mécseket, aztán megtöltötték repceolajjal, hogy füstös fényénél meg­indulhasson a munka. Elő­ször rendbe kéllett hozni a bányákat, ki kellett sziva’íy- tyúzni a sok vizet, ki kellett javítani az ácsolatokat, ami külön gondot okozott, mert bányafa sem volt. A környe­ző erdők fái szinte órák alatt kerültek be a bányába. Nem véletlen az a mondás, ami akkor járta, ha friss ácsola- tot látott valaki: „Egy órá­val ezelőtt még rigó fütyöré- szett ezen a fán”. A bányászokat azonban kérdése szinte minden ta­nácsülésen szerepelt. Fontos kérdésben döntötték a lyukói bánya üzembe he­lyezésével kapcsolatban. ígé­retet kaptak, hogy á szüksé­ges mennyiségű villanyára­mot a víz leszivattyúzására megkapják. Intézkednek ar­ról, hogy karbidgyártó ke­mencét állítsanak fel Perece­sen. A kemencéhez két szak­értőt Sajószentpéterről hoz­nák. 222CT? nem győzte le sem az éhség, sem a levegőtlen, vizes bá­nya, sem a fénynek, sem a fának a hiánya. A pereces! üzemi munkástanács, később az üzemi bizottság vezetése a kommunisták kezében volt. 1945 első hónapjában megtartott üléséle jegyző­könyve arról tanúskodik, hogy a tanács igazi gazdája volt a hatáskörébe tartozó bányáknak, s nemcsak a bá­nyák, a bányászok problé­máival. hanem a bányatele­pek lakosságának problémái­val is foglalkozott. Két kér­dés, az ellátás és a termelés A következő tanácsülésen a tanács egyik tagja „kéri felemelni a fejadagot a föld alatti munkások részére 40 dkg-ra emeljék, a külső munkásoké pedig 30 deká­ban állapíttassák meg. A ta­nács a kérést elfogadja”. A tanács az 1945 márciusi ülésén rögzített jegyzőkönyv szerint beszámoltatta a fő­mérnököt a munkák állásá­ról. A főmérnök a követke­zőket adja elő; „A csanyiki lejtős akna még nem tele­píthető, s ezért az északiba kell a csapatokat összezsú­folni. A végeken» nem járnak a szellőztetőgépeik áramhiány miatt, ezért rossz a levegő”, A tanács ezen ülésén ör­vendezve tudomásul veszi, hogy 15 palack szénsav érke­zett a lyukói almamélyítés­hez. Fontos kérdésben döntött a tanács akkor, amikor egy központi bányamémökség felállítását vette tervbe. „Azon kell lennünk — mond­ta a jegyzőkönyv tanúsága szerint az egyik tanácstag—, hogy ez a szerv mielőbb fel- állíttassék, nehogy ötven év múlva a vasgyár szén nélkül maradjon.” Nehogy ötven év múlva a vasgyár szén nélkül marad­jon ... A jövőnek éltek, dol­goztak ezek az emberek a legnehezebb napokban, ami­kor szűkös volt a kenyérfej­adag, amikor csak étolaj ju­tott a fekete és kevés ke­nyérre, amikor csali annyi áram volt, hogy a vizet ki .lehessen szivattyúzni a bá­nyákból, amikor a pénzért, amit nehéz és áldozatos mun­kával keresték, szinte sem­mit sem lehetett kapni. A jövőnek éltek és dolgoztak, mért bíztak saját két kezük­ben, mert szabadok lettek, mert volt egy párt, amelyik határozottan megmondta, hogy mit kell tenni, éppen a felszabadult nép érdekében. 1945 MÁRCIUSÁBAN hazánk nyugati határain még tombolt a háború, de a bor­sodi bányákban már élt a munka. Mert a szénre éppen olyan szükség volt új éle­tünk kezdeténél, mint a ke­nyérre. Azon a legnehezebb, de a legszebb tavaszon. kolera, ahol közismerten je­lentős a képzőművészeti élet, Senyei Oláh István 1003-bar. halt meg, már félig elfele­detten. Pedig a felszabadulás előtti és a felszabadulást kö­vető évek képzőművészeti életében nemcsak Debrecen­ben, háném az országban is jelentős szerepet vállalt ma­gára. Nemcsak mint alkotó, hanem mint szervező és a művészeti ízlés, a művészet- történet értője is. Sorsa azon­ban nagyon hasonlít egy má­sik debreceni, az író Oláh Gá­bor sorsához. Nyilvánvaló, hogy a feledésben — ahonnan a Déry Múzeum szeretné új­ra kiemelni —, hozzájárult 6 maga is az j. hogy utolsó éveiben elzárt..ózottan, önma­gának élt. A képtárban be­mutatott anyagon figyelem­mel kísérhetjük: hogyan, mi­képpen változott ez a varos — rv'-i-eoen — miképpen változnak emberei, azok élete. iv.csit meghökkentő és meglepő Senyei Oláh István festészete. A kiállításon el­sősorban akvarelleket és pasztellképeket láthatunk Meghatározott — szigorúan Debrecenhez kötődő — él­ményanyaggal, s ehhez az él­ményanyaghoz illő színek­kel. Csak hosszasabb szemlé­lődés után érezzük meg ben­ne a dinamikát, s ez a dina­mika erőteljesen emlékeztet Bartók zenejere Ez nem vé­letlen. hiszen a festő esz­ményképei között Adyt és Bartókot találjuk, mint a ma­gyar művészeti élet vezér­alakjait. S ha jobban odafi­gyelünk a képekre, akkor elég gyakran láthatjuk a fes­tő kézírásával megjelölve azt az opust, amelynek hallgatá­sa közben érlelődött meg benne a téma. Szülővárosának műértői hajlamosak arra, hogy Se­nyei Oláh István művészetét egyetemes érvényűnek érez­zék. Ö maga elsősorban és mindcnekfelett debreceninek vallotta magát. S ez nem von le semmit festészete értéké­ből. A kiállítás megnyitásakor dr. Dankó Imre azt mondot­ta, hogy elsősorban azért örül a miskolci bemutatás­nak, meri ezzel a két város kulturális élete is közelebb kerül egymáshoz. Ez így van. S ezért örömmel köszönthet­jük ezt a kiállítást. Csutorás Annamária

Next

/
Oldalképek
Tartalom