Észak-Magyarország, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-01 / 51. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 Vasárnap, 1970. märe. 1 ír kivándorlók. Mintha az elmúlt századok éhínség-sújtottá Írországa elevenedne meg: az 51 éves John Kempson szamár-szekérre rakta minden vagyonát, és elhatározta, hogy így jut el Ausztráliába. A kalandos vállalkozás első része, hogy valahogy átjusson a La Manche-csatornán. Evgeni Bugaev kiállítása Csütörtökön este, a bolgár költészet kiemelkedő egyéniségeinek verseit mutatta be az SZMT földszinti klubtermében Bodor Tibor színművész. Tegnap, február 28-án délben pedig Nino Nikolov, a bolgár kulturális központ igazgatója nyitotta meg Evgeni Bugaev bolgár festőművész kiállítását a Rónai Sándor Művelődési Központ színháztermének előcsarnokában. Csaknem *30 képpel érkezett városunkba a 40 éves festőművész. Nehéz lenne ebből megítélni a bolgár festészetet, sőt a számunkra eddig ismeretlen festő munkásságát is. Mindössze ízelítőt kapunk művészetéből: rácsodálkozunk a bolgár táj szépségére. Amint azt Nino Nikolov köszöntőjében is elmondotta, Bugaev elsősorban tájképeket fest, de szívesen viszi át a vászonra a női szépséget is. A tengerpart örök témája: még akkor is ott érezzük a tenger idézetét képein. ha utcarészleteket fest. Művészetében az egyszerűségre törekszik, s elsősorban a színek változatosságával igyekszik kifejezni mindazt, ami megihlette. A szomszédaink, barátaink sorozat kapcsán megrendezett kiállítás bizonyára felkelti a miskolciak figyelmét is. Március 8-ig tekinthetik meg. Cs. A. Felmentés — kinevezés Az Elnöki Tanács dr. Si- mó Jenőt bécsi nagyköveti megbízatása alól — érdemeinek elismerése mellett — felmentette. Egyidejűleg a Magyar Népköztársaság bécsi nagykövetévé Kurtán Sándort, a Külügyminisztérium csoportfőnökét nevezte ki. Az Elnöki Tanács Zsig- mond Zoltánt, a Külügyminisztérium főosztályvezetőjét rendkívüli és meghatalmazott nagykövetté nevezte ki és megbízta a Magyar Népköz- társaság -algíri nagykövetségének vezetésével. A Minisztertanács dr. Simó Jenőt művelődésügyi miniszterhelyettessé nevezte ki. Száz éve szüléiéit Lenin az íróasztalnál Az utóbbi években közzétettek egy eredeti dokumentumgyűjteményt a kremli anyagokból: több száz rövid feljegyzést, leveleket, távirat, és telefonszöveget, amelyeket 1917-től 1923-ig a Népbiztosok Tanácsának elnökeként Lenin sebtében papírra vetett, vagy lediktált. Olyan forrás ez. amelyből kielemezhető. milyen volt Lenin. A dokumentumgyűjteményt lapozgatva újra élhetjük az 50 évvel ezelőtti időket, s a történelem úgy' tárul elénk, mint egy film. Magunk elé képzelhetjük Lenint, az embert. amint íróasztalánál ülve ír. „El sem oívasom... “ Lenin rendkívül világosan, röviden és konkrétan adott utasításokat, vázolt fel terveket, tett bíráló megjegyzéseket. Minden sort csak az ügyről és az ügyért írt le. Minden bekezdés — a tömör, gondolatgazdag dinamizmus példája. Nincs egyetlen felesleges mondat, semmi, ami elvonná a figyelmet, eltérne a lényegről, A tények felsorolása, majd a következtetés, a következtetést pedig pontos utasítás követi. A rendkívüli elméleti adottságokkal rendelkező Lenin egyben igen gyakorlati ember is. Pontosság mindenben. Aki Lenintől feladatot vagy tanácsot kapott, annak nem kellett azon törnie a fejét, hogyan értelmezze a mondotta, kát. Lenin nem élt homályos utalásokkal, félszavakkal, gondolatait nem rejtette ködös frázisokba, nem csomagolta be, sőt, időnként élesen replikázott. A szócséplést, a kétértelműséget, az elhallgatást nem tűrte, és senkinek sem engedte meg. Amikor 1920 szeptemberében egy levelet kapott a külügyi népbiztostól, amely az adott kérdésben nem tartalmazott semmiféle javaslatot, azonnal a következőket írta a Népbiztosok Tanácsa elnökhelyettesének: ..El sem olvasom. Már több. szőr megjegyeztem Csicserin- nek: elég a vénasszonyos fecsegésből. A Központi Bizottsághoz pontos javaslatokat írjon:' Különösen nagyra becsülte a céltudatosságot, a kérdés alapos, aprólékos ismeretét, az abszolút lelkiismeretességet, az időkihasználást, a tömörséget. Ez tükröződik feljegyzéseiből is. Lenin nem tűrte a munká. ban a lazaságot, a fegyelmezetlenséget, nem kímélte a lustákat, akik egy bonyolult kérdéssel szembe kerülve igyekeztek elhallgatni azt. Ha megbízást adott valamire, rendszerint megszabta a határidőt is, amikorra azt teljesíteni kell. vagy amikorra beszámolót várt róla — ő maga — közvetítők nélkül, A forradalmároknál nem tűrte a gerinctelenséget. éppúgy mint a bürokráciát. Élesen bírálta a túlzott adminisztrálgatást. Amikor az egyik szovjet dip. lomata Leninhez írott levélé, ben megengedte magának, hogy igazságtalan megjegyzéseket tegyen Csicserlnre, Lenin így válaszolt: „Csicserin kiválóan dolgozik. lelkiismeretes, felkészült ember. Az ilyeneket értékelni kell. Ami a gyenge oldalát illeti, hogy nem eléggé „parancsnok” — nem nagy ügy. Hány ember szenved ellenkező előjelű gyengeségben!” Lenin egyszer tudomást szerzett arról, hogy a külkereskedelmi népbiztos petrog. rádi különmegbízottja, Béggé, bürokrataként viselkedett és udvariatlan volt egy amerikai koncesszió-tulajdonos üzletemberrel, Hammerrel, azonnal írt Petrográdba: „Béggé ügyét a Központi Bizottság elé viszem. Az ördög tudja, hogy ez mi!... Kérem, ellenőrizze és vizsgálja ki külön ezt az esetet... Ki a hibás? Meg kell keresni a felelőst!” „Szigorúan megrovom önt..." Lenin nem fékezte haragját, ha rosszul végzett munkáról, értetlenségről vagy nemtörődömségről volt szó, s tolla megrótta a bűnösöket. 1922 februárjában a szovjet diplomácia megfeszített munkával készült a génuai konferenciára. A sajtó a nem. zetközi helyzetet elemezte. Lenin a következőket írta a Politikai Bizottságnak: „A »Szmena veh-" (Irányváltozás) című (fehéremig- ráns) lapnál jobban felkészültek a génuai konferenciára, mint nálunk. Figyelmeztetni kell a Pravda és az Izvesztyija szerkesztőit. Fel kell hívni ezeket a lapokat, hogy közöljenek le két cikket a „Szmena veh” 13. számából, és minden, a konferenciával összefüggő témáról írjanak egy sor ilyen, vagy még jobb cikket.” Más alkalommal Lenin ke_ * ülése őseit a KGST f7. fL (Folytatás az 1. oldalról) port által elkészített anyagokat a KGST-tagállamok minisztériumai, hivatalai, gazdasági szervezetei, tudományos kutatóintézetei és tervezőirodái közötti közvetlen Tegnap, február 28-án este mutatták be a megyei Rónai Sándor Művelődési Központban a XVII. országos ama- tőrfilm-íesztivál díjnyertes filmjeit. fíováts György, a művelődési központ igazgatója megnyitó előadásában röviden ismertette az amatőr- film múltját. Szólt arról a szerepről, amelyet amatőr- filmeseink vállalnak korunk társadalmi problémáinak felvetésében. Az elmúlt esztendőben Zalaegerszegen rendezték meg az amatőrfilmesek fesztiválját. A tíz díjnyertes film került a miskolci közönség elé. A filmek láttán elmondhatjuk, amit a fesztivál zsűrije tényként állapított meg: amatőrfilmeseink bátran nyúlnak a társadalom kínálta témákhoz. Ez még akkor is igaz, ha van még felfedezni való számukra is. Többségükben budapesti amatőrfilmesek alkotásait láttuk. Utolsónak vetítették a miskolci dr. Gulyás László filmjét, a Váltakozó áramot. Társadalmi jelenséget dolgozott fel a film alkotója; azt a férfitípust mutatta be, aki felelőtlenül, nem törődve társadalmi szabályokkal, egyéni kötelességgel, éli világát. Ez a típus végül is magára marad. Manapság, amikor any- pyi munkakerülésről, a családi kötelezettségek elhanyagolásáról hallunk, rendkívül időszerűnek tűnik e térna megfilmesítése. A megyei Rónai Sándor Művelődési Központ és a Magyar Amatőrfilm Szövetzébe került egy gondatlanul kiadott brosúra a III. Inter- nacionáléról, amelyet az Állami Kiadó jelentetett meg, Lenin a következőket írta a kiadó igazgatójának, V. Vo- rovszkijnak: „Átnéztem a »III. Interna- cionálé« című brosúrát... Szigorúan megrovom önt ezért a kiadványért és kötelezem, hogy az Állami Kiadó kollégiumának minden tagja elolvassa levelemet és határozott intézkedésekkel bizto_ sítsák, hogy a jövőben meg ne ismétlődhessék hasonló gyalázat ... Nincs előszó, hiányosak a jegyzőkönyvek, nincs benne a határozatok pontos szövege, a határozatok összefolynak a beszédekkel, a cikkekkel, a megjegyzésekkel —, semmi. Hallatlan szégyen! Egy nagy történelmi eseményt ilyen brosúrával rossz hírbe hozni!...” Hozzá kell tennünk, hogy Lenin mindig — korábban és a levél megírása után is — nagyra becsülte Vorov- szkijt, régi harcostársát. „Felhasználom az alkalmat..“ Ha Lenin fontosnak tartotta, keményen bírálta azt. aki hibázott, bár ritkán rótt ki büntetéseket. Csak az ügy ér. dekében bírált, ha a hiba kétségtelenül bebizonyosodott, de soha nem mulasztott el se. gíteni. Ezt tanulták tőle harcostársai is. Lenin éppen ilyen igényes volt önmagával szemben is. Ha úgy érezte, hogy túl élesen bírált, azonnal szóba hozta. 1921 júniusában, amikor heves vita bontakozott ki a III. Internacionáléban a Német Kommunista Párt taktikájáról, a következőket írta a német küldöttség tagiainak: „Megkaptam a Központi Bizottsághoz küldött levelük másolatát. Nagyon köszönöm. A választ már tegnap szóban elmondtam. Felhasznákapcsolatok megteremtésének elveiről, rendjéről, szervezeti, gazdasági és jogi előfeltételeiről a felek szerződéses viszonya, anyagi érdekeltségének növelése és felelőssége alapján. ség most másodszor rendezte meg a i'esztiválgyőztes filmek bemutatóját. Hasznos és jó ez. Remélhetőleg a jövőben is alkalmunk lesz megtekinteni az amatőrfilm-feszA tél még nem adta lei erejét, hideghullámmal és hótömeggel birkóznak az európai fővárosok, lavinaveszély kelt rettegést az Alpokban, de a nemzetközi diplomáciában úgy látszik végérvényesen megkezdődött a tavaszi csúcsforgalom. Az utazási krónikákban rangos heij et foglaltak el a magyar külügyminiszter tárgyalásai. Valósággal „meleg- repülőgépváltás” történt: Péter János alighogy hazaérkezett Szófiából, Brüsszelbe indult. A magyar—belga párbeszéd során, a kétoldalú kapcsolatok problémái mellett, különleges hangsúlyt kapott az európai biztonság kérdése. * Az európai értekezlet ügye kerül szóba azon a nagy je-: lom az alkalmat, hogy hangsúlyozzam, visszavonom durva és udvariatlan kifejezéseimet és a szóban elmondott bocsánatkérést ezennel írásban is megismétlem.” Lenin nem tartotta megalázónak, hogy bocsánatot kérjen elvtársaitól éles hang. neméért — még ha lényegében ebben az esetben is igaza volt. Lenin jegyzeteiből kirajzolódik az államférfi még egy jellemző vonása: a munkatársai iránt támasztott igényesség rendkívüli gondoskodással párosult. Amikor meg. ; tudta, hogy egyik vagy má-j sík elvtársnak gondjai, prob- | lémái vannak, megmozgatta az egész Kremlt, hogy segít- sen, és megfelelő körűimé- j nyékét teremtsenek, szanató- j riumba küldjék az illetőt,; könnyítsenek terhelésén. 1921. július. Kun Béia, a magyar kommunisták vezető- ! je beteg, szanatóriumba kül. j dik. Lenin titkárát bízza meg ennek elintézésével, és a következőket írja a kremli kórház belgyógyász főorvosának: „Annak az orvosnak, aki Kun Béla gyógykezelését irányítja ... Kérem, hogy röviden értesítsen Kun Béla et. állapotáról, arról, mennyi idő alatt gyógyul és milyen kezelést javait.” 1921. december 6. A Volga mentén éhínség dühöng. Lenin levelet ír A. M. Gorkijnak. Berlinbe. „Elnézést, hogy sietve írok. Rettenetesen fáradt vagyok. Nem tudok aludni. Gyógykezelésre van szükségem. Kértek, emlékeztessem, nem írna-e Bemard Shaw-nak, hogy utazzék Amerikába és Wellsnck, aki most éppen ott tartózkodik, hogy segítenének-e ott gyűjtéssel az éhezőknek? Jó lenne, ha írna nekik. Akkor az éhezők többet Ica phatnának. Az éhség kínzó. Pihenjen jól és gyógyuljon meg mielőbb.” Ernszt Henri A végrehajtó bizottság megvitatott néhány valutá- ris-pénzügyi és külkereskedelmi kérdést, amelyet Bíró József, a külkereskedelmi kérdésekkel foglalkozó munkacsoport elnöke, a Magyar Népköztársaság külkereskedelmi minisztere, Walter Halbritter miniszter, « munkacsoport alcsoportjának elnöke. a Német Demokratikus Köztársaság Árhivatalának vezetője, V. Garbuzov, a KGST pénzügyi és valutáris állandó bizottságának elnöke, a Szovjetunió pénzügyminisztere, J. Tréndota, a pénzügyi és valutáris munkacsoport elnöke, a Lengyel Népköz- társaság pénzügyminisztere terjesztett elő. lentőségű nemhivatalos látogatáson is, amelyet Kekko- nen finn elnök tett Mo" :kvá- ban. Köztudomásúlag Helsinki vállalta egy kontinentális biztonsági konferencia házigazda tisztét, s a finn kormány megkeresésére sorban megérkeztek az európai országok — egyelőre nyilvánosságra még nem hozott — válaszjegyzékei. Májusban a finn államfő ismét találkozik a szovjet vezetőkkel, akkor hivatalos látogatást tesz Moszkvában. * Sűrű, szinte feszített munkaprogramot bonyolított le a demokratikus Berlinben megbeszéléseket folytató Gro- miko szovjet külügyminiszter. Pénteken repült haza — rövid varsói konzultációt is beiktatva —, mert a jövő héten várhatólag újra kezdik a szovjet—nyugatnémet eszmecserét. Bahr, Brandt kancellár bizalmi embere, vasárnap érkezett meg Moszkvába, mielőtt Bonnban egyik tanácskozás a másikat érte. Közben özönlenek a sajtókommentárok, a két német állam kormányfőjének márciusra esedékes első találkozójával kapcsolatosan is. * A nyugati külügyminiszterek közül Rogers villámuta- záson „pipálta ki” Afrikát. Jóllehet, eleve csak olyan országokba vezetett útja, amelyek többé-kevésbé közel állnak Washingtonhoz. Megbeszéléseit nem kísérte túlzott siker. Scheel bonni külügyminiszter Délkelet-Azsiából sietett haza, hogy a szuperbiztonsági intézkedések közepette az NSZK-ba érkező izraeli kollégáját, Abba Ebant üdvözölje. Kitűnhetett, hogy Bonn változatlanul politikai és gazdasági támogatásban részesíti a Biztonsági Tanács hátározatát szabotáló Izraelt. # U Thant ENSZ-főtitkár is megszakította burmai magánlátogatását — két fivérét és nyolcvanhét éves édesanyját kereste fel — majd sebtében visszarepült New Yorkba. Egyes hírügynökségek szerint „biztató híreket” kapott a közel-keleti kilátásokat illetően, de a négy nagyhatalom újabb tanácskozása nem adott alapot túlzott optimizmusra. v Egy régóta esedékes elnöki látogatásra is sor került a héten. Egy francia Washingtonban. Nixon megkülönböztetett szívélyességgel fogadta Pompidout, miközben tüntetések sora zajlott le az utcákon: a Líbiába irányuló francia Mirage szállítások ellen tiltakoztak. A barátság tüntető hangoztatása nem zárta ki, hogy kölcsönösen ne történjék finom „kioktatás”. így értékelték Pompidou szavait a vietnami háborúról, az amerikai elnök viszont a közel-keleti helyzet kapcsán címzett egy-két megjegyzést Párizs részér«. ÄF tiválok díjnyertes filmjeit. Cs. A. Heti külpolitikai összefoglalónk €sáesforgam a diplomáciába
