Észak-Magyarország, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-22 / 45. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 Vasárnap, 1970. február 22, * Az „ördöglovas” | Sáriból senki „nem nézné ki”, mit tud. Mokány kis sárga ló, ha megsimogatjuk a jászolnál, hátrafordul, hogy megnézze, ki az, aztán nyugodtan abrakul tovább. Az ónodi vásáron — hiába, ez a vásár még mindig, igazi! — sem nagyon, nézegette senki. Kivéve az elnököt. A nagycsécsi tsz fiatal elnökét, Eördögh Pétert, aki agronómus barátjával, Csapó Attilával járta a vásárt. Az elnök körüljárta a lovat, innen is, onnan is megnézte, persze úgy, mintha nem is érdekelné, aztán így szólt az agronómushoz. _ Vegyük meg. Ezzel jársz m ajd ki a földekre. Kemény kis ló ez, meglátod, beválik. Az agronómus bólintott. Tudta, hogy amit barátja mond a lóról, az úgy igaz, hiszen gyerekkorában az ellök csikós volt, s később is ,i lovak érdekelték legjobban. Ügyannyira, hogy Peter egy-egy, számára nem túlságosán izgalmas előadáson mindig csak lovat ^ rajzolt. Pedig nem is tud rajzolni, de lovat igen. Az agronómus megsimogatta a lovat. — De betöröd! — Be! Egy hordó sör! _Ez természetes! S ári azóta át tudja repülni az asztalt, s a szekeret is. — Valóban nagyon szeretem a lovakat — mondja az elnök, megveregetve a jászolnál sorjázó, szépen gondozott állatok hátát. — K”'önben, ha rajtam múlna egyetlen agronómust, elnököt sem engednék a határba motoi- ral, csak lóval. A motorról csak azt a helyet látja, ahol megáll, a lóról meg az egész határt. Persze, sok minden másra jó még a ló a gépek idején is. Különösen ebben a tsz- bén. Azt is meg lehet emlegetni. amikor a . mezőcsati Tárási mezőgazdasági kiállításról a nagycsécsi tsz ötös fogata -hozta el a bemutató nagydíját! A némm» kanca- fogat meg az első díjat! Négy kanca, mellettük a négy csikó csengővel, sárga lőcsös szekér — nem mutatott rosszul! De a svédek is dicsértek a naevcsécsiek lovait. Azok a svédek, akik a nváron Gyöngyösről lovagoltak a tsz öt lovával Csípkéskútra, (Mellesleg: a tsz minden ló után naponta 300 forintot kaoott.) A naevcséosiek lovaival semmi baj nem volt. — Még csak az kellett volna, hogy baj legyen! — Az egyik gondozó. Gulyás Ferenc bácsi, a haidani huszár mondia ezt. _ Van ezek között néhány o lyan ló. hogy az akkori huszároknak is megfelelt volna! Vagy itt van a Dóra. Szén lelénítésű. „mindent tudó” ló. Kákóczki Lukács bácsi most is gondozó — nevelte lel még Dóra nagyanyját is. De a többi gondozó, Köblösük Lajos, a méngondozó Béres János, vagy a már nyugdíjas Csizmadia János bácsi mind-mind értője, szakszerű nevelője a lónak. A két huszonéves, az elnök, az agronómus dicséri őket, j Itt nevelkedett Golyó is. „akire” csak röptében lehetett felülni, úgy is csak az elnöknek. Golyó legkedvencebb szórakozása volt a vonatokat lehagyni. Nagyon szeretett ugrani is. de mindig csak ott, ahol „ő” akart. _ Vihar után mentem a h atárra — kezdi az elnök. Az erdőn haladtam át, ahol egy hatalmas koronájú. széltől kicsavart fa feküdt keresztben az úton. Meg akartam kerülni a fát, cigarettáért nyúltam a zsebembe, aztán alig tudtam megkapaszkodni, mert Golyó hirtelen átugrotta a fát. Utána megmértem: 180—200 centiméter magasat ugrott. De volt más is. A határban járva gondoltam, megmutatom Golyónál-; a vetőgépét. Már ■ láttam a gépet, amikor érzem, hogy Golyó beleerősít. Nono!- Golyó, mondom, ez nem tréfa! De Golyó gyorsított. A vető- gép három méter széles, 140 —150 centiméter magas. GoGolyot nemrégiben megvették egy közeli faluba. Kilószámra eszi a kockacukrot, de, amikor rá akarnak ülni, eltáncol. Mert szerinte a cukor is más, a lovaglás is más. Különhl‘1) Nagycsécseft 1UUWIUIUI nincs lovas. iskola, nem jutott még mesz- szire a hírük, de két külföldi nemrégiben járt itt lovakra alkudozni. Talán vissza is jönnek. De lehet, hogy lovalyó, ne hülyéskedj! De ő becélozta a gépet, hátracsapta fülét, elnyúlt a levegőben, csak azt éreztem, hogy felemelkedünk, nagyon hosszú ideig repülünk, és amikor visszanéztem, mögöttünk volt a gép. Megtörültem homlokomat. Baj lesz ebből, Golyó, mondtam. Lett is. Eördögh Péter, akkor még agronómus, fegyelmit kapott az elnöktől. Mert mások is látták az ugrást. — Hát, ha már a lovat nem félted, de a nyakad törheted ki, fiam, az ilyen marhaságokkal! A fegyelmit megérdemíed! — mondta áz elnök. — Egyetértesz? — Egyet. — No... Akkor menj! Hé! Várj csak ... Amúgy tényleg szép ugrás lehetett! ikkal itt, Miskolcon is találkozhatunk. Az egyik ötletes elképzelés szerint ugyanis Tapolca közelében, az Űttö- j rőpark és az egyetem között I lovasiskolát szeretnének lé- j tesíteni. Ehhez betársulnának több tsz-szel együtt a nagycsécsiek is, ha a tagság megszavazza. Társakként a felsővadászi és a fancsali tsz került szóba ,ahol ugyancsak ■ szeretik a lovakat. Jó lenne, ha sikerülne a lovasiskola terve! Nyilván sok minden szükséges hozzá, amit majd a szakemberek kellő módon mérlegelnek, de a legfontosabb alapanyag megvan. Hiszen megyénkben feltehetően sok Dóra, Sári található, ha nem is hallunk hírükről. Priska Tibor M I ífváoz József rajza) A tábornok és a kisfiú Dicsérni tudni keli A hamburgi egyetem lélektani intézetében több hétig tartó pedagógiai, pszichológiai kutatómunkák során bebizonyosodott, hogy a tanár dicséretének jelentős szerepe van a tanuló teljesítményének alakulásában. Dicséret és dicséret között különbség van. Annak megvizsgálása közben, mily hatással van a tanári elismerés egy-egy tanuló sportteljesítményére, megállapították, hogy másképp reagál a diák a „már jobb”, mint a „már sokkal jobb” szövegű megítélésekre.. Az „így tovább”, „már sokkal jobb!”, „elvben helyes” — mondatokra a teljesítménynívó fokozásával reagáltak a tanulók, míg az olyan kiáltásokra, mint a „bravó!”, „nagyon jó!”, „kitűnő!” — nagyban feljavult a teljesítményük. Ezzel szemben a korábbi teljesítményszinten maradtak azok a tanulók, akiknek a tanár csak annyit mondott: „fog ez menni ...” Ho«87iil)bod!k »z életkorunk 1750 Körül uz átlagos életkor még mindössze 30 év volt. 1850 körül Pasteur felfedezései után negyven év, 1910-ben, amikor már rendelkezésünkre álltak a szulfonamidok, az átlagos életkor 50 évre emelkedett. 1945-ben, amikor az antibiotikumok siettek az orvostudomány és az ember segítségére, hatvan év lett az átlagos életkor, 10fiO-ban 70 volt, és 1975-ben már 75 évre tehető. Az emberi életkor meghosz- szabbftásáról szólva nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy fontos szerepe van ebben a csecsemőhalandóság jelentős csökkenésének. Azzal például, hogy a csecsemőhalandóság 25 százalékról két százalékra csökkent, az átlagos emberi éleikor 12 évvel növekedett. Az elmúlt év húsvétja után történt egyik városunkban. Az ideiglenesen ott állomásozó szovjet alakulat laktanyájának udvarán gondolataiba mélyedve, egyedül sétálgatott az egység tábornoka. Ünnepi összejövetelen volt, mellén ott csillogtak még kitüntetései. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy a kőkerítés mögött téglarakásra felkapaszkodott négyéves forma fiúcska feje bukkant fel, s a pufók lurkó jelentőségteljes komolysággal integetett neki. — Ivánt Igyi szudá! — is- fnételele meg többször is az emberpalánta. A tábornok szót fogadott, s a mögéje csapódott díszkisé- rettel, a laktanya végében lakó tiszttársainak négy-ötéves gyermekeivel odaballagott a kerítéshez. Nem tud magyarul, s nyomban megállapította: a pöttöm és kíváncsi tekintetű emberke orosz nyelvtudása sem terjed tovább a felszólító mondatnál. Ám semmi baj, a. szovjet gyerekek, akik közül többen barátjukként üdvözölték a magyart, pompás tolmácsnak bizonyultak. — Mondjátok meg a barátotoknak, hogy engem nem Ivánnak hívnak — kezdte a tábornok a társalgást. — Ä, a magyarok legtöbbször Ivánnak nevezik a szovjet embert — adták egyszerre többen is a felvilágosítási. — Hja, úgy! — mosolyodon el röpke pillanatra u tábornok, de komolyságot erőltetett magára, mert sejtette, nem mindennapi ügy érdekében invitálta eszmecsrére az élénken figyelő fiúcska. — Kérdezzétek meg tőle: mii akar? — Adjál azokból a jelvényekből! — mulatott a mellén csüngő érmekre a kerítésen túli gyerkőc. — Azt nem lehet. Nagyon kikapnék az őrmestertől, ha egy is hiányoznék. — Pedig én gyűjtöm a jelvényeket. A tolmácsok egymás szavába vágva, szaporán fordítónak, s a tábornoknak tetszett > u, dolog. — Rendben van. De ha adok jelvényt, te mit adsz érte? — Piros tojást — s már mutatta is a húsvéti locsolás szerzeményét mint cserctár- gyat. — Jó. De várj néhány percig. Megnézem otthon a gyűjteményemet. A tábornok elsietett a kan- linba, s vásárolt öt különböző jelvényt: tankot, huszárt, s hasonlókat. — Klassz ember vagy te, Iván — nyugtázta a fiúcska a cserét. — Szerbusz —, s 7iiár el is tűnt a kerítés mögött. A tábornok pedig, a száz öldöklő csatában részt vett katona kipirult arccal, csillogó szemmel úgy fogta széles markában a piros tojást, mint ritka kincset. Tarján István gazdag programú galériája abban az épületben működik, amelyet 1912-ben építettek. Jellegzetes építészeti sítlüsa az akkor divatos „'Wiener Secession” miskolci változata, az itteni Bloch és Stimm tervezőcég sajátos tervezése. A csaknem ezer taglétszámot felölelő, egykori Kereskedők és Gazdák Körének elnöke, Ferenczi Károly, ez a város határán túl is ismert könyv- kereskedő és kiadó, valamint Silbiger Gyula alelnök bízták meg a reprezentatívnak szánt székház tervezésével a két, sokat foglalkoztatott miskolci mérnököt. Az épület meg is maradt a város első világháború előtti építészetének egyik érdekes alkotásaként. Utcai 38 m-es frontján két nagyobb társalgó és klubszobák. az udvari 52 m-es szárnyon könyvtár, táncterem, biliárd, kertje pedig — az árnyas fákkal és teraszával — kedvelt nyári szórakozóhely volt. Az épület belső átépítése először az 1960-as évek elején történt, amikor a Miskolci Nemzeti Színház kamaraszínháza kaoott benne helyet. Ennek megszűnte után — tekintve. hogy a város nem rendelkezett művészeti kiállítóhelyiségekkel — a Galéria számára alakították áí. meghagyva benne a Városi Könyvtár épületrészét, utcai termében pedig a művész- klubot. » Ez az épület legújabb kori. története. De az életrajzot több érdekes fejezettel bővíthetjük. A kereskedők 6s G;lzr CuiK Köre a polgári Miskolc látogatott helye volt. Termeiben a „lateiner” foglalkozású gyáripari, kereskedelmi, bank és földbirtokos polgárok gyűltek össze. Itt volt a város pénzarisztokráciája és ennek tulajdonítható, hogy itt működött az egyetlen kormányengedéllyel is bíró vidéki áru- és értéktőzsde. A gyapjú, a bor, a gabona árutőzsde, a helyi gyáripar termékei és a részvénytőzsde manipulációinak a kapitalista Miskolc volt — Budapest után — a második és végső állomása. Nem egy vagyont tépáztak meg itt, és nem egy vagyonnak lett szülőhelye a sokszor hangos nagyterem, különösen az inflációs korona és pengő idejében. De közben volt 1919. A Tanácsköztársaság idejében a szakszervezetek költöztek be, majd az északi hadjárat alkalmával Stromfeld Aurél vezérkarának egy része kapott benne helyet. A hősi harcok után pedig a Miskolcot megszálló román katonaság étkezdéje lett, és a 41. román gyalogdandár parancsnoksága, Jonescu ezredessel itt fogadta Carol román trónörököst és Davidoglu tábornokot, a hadseregparancsnokot. 1919. november 17-én Szenlpály István polgármester az épületet az árutőzsdével együtt visszaadta a gazdakörnek. '0 A telek még régebbi történetéről ezt tudjuk: 1702-ben Csiszár Mihály marhatözsér pusztája volt, azaz beépítetlen telek. Utána a Melczer család birtokába kerül. Itt építik meg nemesi kúriájukat. A nagy barokk ház 1817-ben Melczer Lászlói volt. A kéttraktusos kúriát a gazdakör vette meg, és 1911- ben bontatta le a kiöregedett falakat, hogy megépíthesse új székházát. A Miskolci 'Galéria északi szomszédja a Déryné utca 7 számot viselő és 1770 körül épíletl lakóház. A telek 1817- ben megosztott tulajdon: belső fele Csiszár Sámuelé, a:, utcai rész Bük Zsigmondi aki 1836-ban Palóczy László mellett, 1848-ban Szemen Bertalan mellett szerepel az országgyűlésben. Bük 1861 ben adta el a házát, amikor alispán lett — Latabár End re színigazgatónak. Latabár akkor is vissza-visszatért ide. amikor 1861—1873 között a kassai színház igazgatója volt. Végül a házat eladta, s egyedül az avasi szőlőstanyá ját hagyta meg. Ez u Szem- szúró 144-es számot viselte, és itt is halt meg 62 éves korában agyszélhüdésben, 1873 július 9-én. A házban most a Kárpitos Ktsz működik. Az iroda- és a lakóhelyiségekben még megvannak a barokk falak, ajtók, az egykori füstös konyha a szabad kémény helyével, a szobák kosárboltozatai, vala mint a hangulatos, oszlopos folyosó. A Csiszár Sámuel féle hátsó épületben a lakrész csupán a háromosztásn alaprajzot őrzi. Ez az a rövid ^J! lelj ,6, ami e két házhoz fűeődik. Régi és új szakaszai — mint látjuk — szervesen illeszkedtek korukba, a város társadalmi, gazdasági 'és kultúrtörténetének láncszemekén t. Komáromy József II Miskolci Galéria tűim# éleirajza és szomszédja: a Bík-Csiszár-Lalabár-laiiáz
