Észak-Magyarország, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-22 / 45. szám

^asdrnop, 1970. febr. 22, ÉSZAK-MAGtARORSZAG 7 A béke hadserege 52 ESZTENDEJE, hogy egy szocialista forradalom — elő­ször a világ történelmében — saját í'eguláris haderejé­vel védekezett az idegen be­tolakodók, s a velük szövet­kezett ellenforradalommal ■szemben. Igaz, Pszkovnál és Narvánál ez az akkor mind­össze háromhetes múltra visszatekintő, hánesbákan- csos, rosszul felszerelt, rosz- szul ellátott, kicsiny sereg nem aratott döntő győzelmet, nem semmisítette meg az el­lenséget, de harcba szállt vele és átmenetileg megállí­totta. Óriási tett volt ez, ki­fejeződött benne, hogy a szerveződő fiatal proletárál­lam életereje leküzdhetetlen, meg akarja és meg tudja védeni önmagát... A Vörös Hadsereg bölcső­jénél Lenin állt, a párt ve­zére, a proletárforradalom Teoretikusa és stratégája. Azóta 52 esztendő tapasz­talata bizonyította a szocia­lista állam Lenin alapította katonai szervezetének fölé­nyét ellenségei felett Ez a fölény mindenekelőtt a szo­cialista rendszernek, a tőkés rendszerrel szembeni maga- sabbrendűségében, a mar- ' \ izmus—leninizmus eszméi­nek erejében gyökeredzik. A szovjet hadsereg fenn­állásának egész története — a meglepetések története. Meglepetések azok számára, akik képtelenek felfogni a szocialista állam erőforrásai-. nak mérhetetlen nagyságát, s azt, hogy a szocialista vív­mányok micsoda lelkesedés­sel tudják az egyenruhát öl­tött munkásokat, paraszto­kat, értelmiségi dolgozókat eltölteni. Ki gondolta 52 év­vél ezelőtt az akkori Orosz­országon kívüli világban, hogy abból a kis narvai csa­patból micsoda hatalmas hadsereg nő majd ki, s hogy az a hadsereg 14 ország in­tervenciósait fogja kisöpömi a megszállt területekről? Az akkori világ tábornokai, po­litikusai, bankárai soha nem gondoltak erre. De gondoltak rá és hittek benne világ­szerte a munkások, hittek a haladó emberek, az újjászü­lető szocialista baloldal. Ak­kor is, azóta is a szovjet hadsereg egyik nagy erőfor­rása a dolgozók nemzetközi támogatása és az a meggyő­ződése, hogy ez a fegyveres erő a haladás és a béke ügyét védelmezi nemzetközi méretekben. Adhatott-e erre nagyobb bizonyítékot a szovjet had­sereg, mint azt, amit a Nagy Honvédő Háború négy esz­tendejében a csatatereken tett? A szovjet, katonák. volna mindazokért a magyar városokért, falvakért, ame­lyekért oly sokan haltak meg közülük! Most, hogy felszabadulásunk 25. évfor­dulójának ünnepségsorozatai megkezdődtek, megkülönböz­tetett szeretettel és tisztelet­tel gondolunk a szovjet had­seregre, s megalakulásának évfordulóját méginkább sa­ját ünnepünknek is érezzük. NEKÜNK, mint a Varsói Szerződés tagállamának, mint Jfflp Hadihajók a Ncván. együtt a szovjet néppel, hő­siesen viselték a Hitler-elle- nes háború fő terheit, meg­védelmezték szocialista álla­mukat, szétzúzták a hitleri hordákat, és megmentették az emberiséget a fasiszta le­igázás veszélyétől. Mi is a megmentették ko­zott vagyunk. Csak néhány napja, hogy szovjet katona- vendégeket köszönthettünk, akik narancssárga, kékcsíkos szalaggal díszített emlékér- j meket viseltek mellükön. | Ilyen szalag díszíti a Buda­pest felszabadításáért kapott emlékérmet, amelyet oly sok szovjet katona viselt. S hány­fajta érmet viselhetnének, ha emlékérmeket alapítottak a szovjet hadsereg szövetsé­gesének, jólesik tudnunk hogy a Szovjetunió vitatha­tatlanul katonai erőfölény­ben van az imperialista ál­lamokkal szemben. Ez ma a világ békéjének legfontosabb záloga. Sz—n Jó hír a gcp'ármővczetőknek: Miskolcra könnyebb lesz bejutni Megkezdődtek az útjavítások Még véget sem ért a tél, máris megkezdődtek a tava­szi útjavítások. A KPM mis­kolci Közúti Igazgatóságának főmérnökétől. Varga József- löl kapott tájékoztatás sze­rint egyelőre Miskolc „ka­puiban”, a városból kivezető főútvonalakon látnak mun-, kához az útépítők. Amint az időjárás megengedi, a téli hónapokban tönkrement út­szakaszokon is munkához lát­nak. Sajnos, az idei tél is sok kárt okozott megyénk úthálózatában. Sok a felfa­gyás, a kátyú, s ezeket igye­keznek az előző éveknél sok­kal gyorsabb Ütemben rend- ke hozni. Az első útjavító brigád a Saj őszen tpéter felé vezető országúton,- a repülőtéri el­ágazásnál kezdte meg a gyors,. hideg aszfalttal törté­nő kátyúzást. Egyes, erősen megrongálódott szakaszokat folyamatosan összefüggő asz­faltszőnyeggel is beboríta­nak. Ennek az útszakasznak « javítására mintegy egy­billió forintot fordítanak. A közeli napokban megkezdik az egri országút Lillafüredig terjedő szakaszának javítá­sát is. Az Eszperantó tér és Lillafüred közötti javítások- >u csaknem kétmillió forin­tot irányoztál,• elő. Jelentős fenntartási munkák kezdőd nek a 3. sz. út Béke tér és a Baross utca közötti szoká­sain is. Az elkövetkező évek­ben megépül a. GÖtnori pá­lyaudvar előtti, felüljáró, de addig is rendbe hozzák a. vá­rosnak ezt a Zsolca, illetve Hegyalja és a csehszlovák halár felé vezető „kapuját”. Fény a Né ma-heg ven Egyik fontos feladata a Sátoraljaújhelyi városi Ta­nácsnak is a közvilágítás korszerűsítése, bővítése. Erre a célra évenként rendszere­sen nagy összegeket fordí­tanak, hogy a város képe a világítást illetően is mi­nél szebb, korszerűbb le­gyen. Nemrégiben fejezték be a Fekete-hegy, a Bányi-hegy villanyhálózatának bővíté­sét, korszerűsítették a La- jos-köz világítását. Az idei tervek között szerepel többek között a Kazinczy utca, a Deák és a Bajcsy-Zsilinszky utca közvilágításának kor­szerűsítése, és a tanács meg­rendelte a Néma-hegy kör­nyékének hálózatbővítési ter­véi. A mezőkövesdi járás jubileumi ünnepségei (Tudósítónktól.) Huszonöt éve a lenini utoú. Ez a gondolat hatja át azt az igen gazdag és színes programtervezetet, amelyet a Mezőkövesdi járási Pártbi­zottság végrehajtó bizottsá­ga jóváhagyott. Ennek része­ként különös jelentőségűek a hazánk felszabadulásának 25. és Lenin születésének 100 évfordulója tiszteletére ter­vezett ünnepségsorozatok. A felszabadulás jubileumá­nak ünnepségei a járásban már 1969. novemberében a járás felszabadulásának év­fordulója idején elkezdőd­tek. A rendezvényeken mind­három nemzedék képviselői nagy lelkesedéssel vettek részt. A dolgozó kollektívák tömeges és tartalmas mun­kafelajánlásokat tettek. A hazánk felszabadulásá­nak negyedszázados jubileu­mára tervezett rendezvények sorából kiemelkedik április 4. méltó megünneplése. En­nek jegyében valamennyi pártalapszervezet ünnepi ki­bővített taggyűlést tart. Ezen adják át a felszabadulási jubileumi emlékérmeket, 25 év jó munkájáért a régi párttagoknak. Járásszeríe áp­rilis 3-án, délután koszorúz- zák meg a szovjet hősi em­lékműveket és sírokat. Mezőkövesden, a járási mű­velődési házban tartja meg i járási és községi tanács üiuiepi, kibővített ülését áp­rilis 3-án. De ugyanezen a napon a járás valamennyi községében is ünnepi tanács­üléseken emlékeznek meg az évfordulóról. Ezeken ismer­hetik a jubileumi munkaver­seny eredményeit, adják át a legjobb brigádoknak a jutal­makat, valamint a járási pártbizottság és a járási ta­nács emlékplakettjét. Ápri­lis 4. nagy ünnepi eseménye lesz a délelőtt 9 órakor kez­dődő KISZ- és úttörőavatás De nagy lelkesedéssel készül­nék a fiatalok a felszaba­dulási < emlékligetek létesíté­sére is. A Lenm-eentenárium al­kalmából sokoldalúan be­mutatják a nagy forradalmár életét, tevékenységét, örök­ségét, az évforduló jelentő­ségét. Ennek megfelelően április 22-én délelőtt 9 óra­kor ünnepi kibővített ülés; tai-t a mezőkövesdi járási és községi pártbizottság. Itt ad­ják majd át a kiváló propa­gandista emléknlakettet. Az úttörők a Szabad hazában — Lenin útján mozgalommal készülnek az évfordulóra. A KISZ-fiatálok csatlakoznak a Komszomol felhívásához a nemzetközi vasárnap meg­rendezésére, melyet: áoriiis 12-én tartanak meg a járás­ban. Makó József Imikor illést CT ÍH VOSZ Volt Néhány napja tava*, volt. .. Erezni lehetett a nap hidegét, barkát árultak az utcán. A hó élesen szik rázott, a legtöbben napszem üveget viseltek. Sokan le­vették sapkájukat, mert a hajnak is jólesett a nap lény, A kamaszok a nap felé fordították pattanást»? arcukat ibolyántúli suga rákért. A tapolcai parkban csicseregtek a matlarak. Meglepett mindenkit, de ta­vasz volt, majdnem iga/, tavasz. Az autóbuszban ke­vesen voltak. A gépkocsi- vezető kiszállt és sétálga­tott. Volt idő az indulásig. Odakiabált valamilyen is­merősének, vagy csak egy tegnapi utasnak, hogy j*' már a csengő a kocsin. Az utasok is jókedvűéi; voltak, ők is nevettek. Ak. nem nevetett, az mosoly­gott, aki nem mosoly­gott, az egyszerűen csal. jól érezte magát. Egy liú kinyitotta táskarádióját Csodaszép virágének hang­zott fel. Jó volt hallgatni. Nagyon illett ez a zene a hangulathoz. Mindenki úgy érezte, hiányzott eddig e. a dal. Kellett ide, a Tapol­cáról induló buszba. — Kapcsolja ki a rádiói buszon nem rádiózunk! — Hiszen szép halkan szól — mondta valaki egé­szen más irányból. — Hiszen még nem indul a busz — érvelt a fiú is. — Mindegy. Itt nem lehel rádiózni. Senki sem szólt egy szó: sem. Ilyenkor veszekedő • sem érdemes. Tavasszal csúnya dolog az. Végtéri is neki van igaza. Üjra tél van. Most senkit sem érdekel a virágének a buszon. De akkor tavasz volt# Egy napig igazán t? ' i- gy* tunli C/. v°üta még meg ijvuni oL pontosan a ha­tárt: hol végződik a könnyű­zene birodalma, és hol kez­dődik a komoly muzsikáé. Két határos ország, amelynek térképe rendkívül bonyolult. Tartományai nemegyszer vi­tatottak: vajon ide tartoznak még, vagy már túl esnek az imént emlegetett határon? Beethoven nemcsak szimfó­niaóriásokat alkot, hanem könnyedén pezsgő kontra­táncokat és skóttáncokat. Mo­zart nemcsak a hangver­senydobogón és az opera- színpadon jelent klasszikus értéket. Német táncokat is komponált, amelyek a ma­guk idején nemcsak a lel­kes zenebarátokat gyönyör­ködtették, hanem a táncoso­kat Is, akik „nem tisztelve” Mozart lángelméjét, bizony táncra kerekedtek a csodála­A vadász és kutyája Epizód a rudabányai vasútállomáson As autóbusz pontosan ér­kezett a rudabányai vasútál­lomáshoz. Erről szállt le a va­dász és kutyája, hogy a 14 óra 19 perckor induló vonal­lal. továbbutazzék Kazinc- baraikára. Az óra mutatója 14 óra 5 percet mulatott. Jegyváltáshoz tehát bőven volt idő. A pénztár előtt kevesen álltak. A vadász is „helyet fogott magának”, s türe­lemmel várta, amíg az ab­lakhoz ér. — Kérek egy személy- és egy kutyajegyet! — nyúj­totta be a pénzt az ablakon. A személyjegyet kiadták, de, a kutyáét nem. — Szíveskedjen a kutyám­ra is Jegyei adni! — szólt most már erélyesebben, de egy cseppet sem indulatosan a vadász. — Nem erek ra, mért nem jött reggel! — hangzott az ablak túlsó feléről a válasz. A vadász gondolt egyet, s az állomásfőnököt kereste. Nem találta. Üjra vissza­ment az ablakhoz, megkér­dezni, hogy Rudabányán ta­lán más szabályok érvénye­sek, mint az ország más vasútállomásain? Hiába volt minden szó, a szolgálattevő férfi hajthatatlan maradt. Nem adott jegyei. Szegény vadásznak a többi utas is hasztalan igyekezett segí­teni. Sót! A vonal jegyvizs­gálóínak próbálkozása is meddő maradt. A kutya nem kapott jegyet. — Maguk ne oktassanak engem! — vágta oda a jegy- vizsgálóknak is a szolgálat­tevő. — Most mit csináljak? — tétovázón a vadász. A vasút képviselője egyszerűen meg­tagadta a jegykiadási, ami érthetetlen, párját ritkító, s a vasút hagyománnosan jó hírnevét is megtépázza. Időközben az óra mutatója sem pihent. Elérkezett az indulás ideje. — Less, ami lesz! — gon­dolta a vadász, én nem ma­radok le. Fel is szállt a vonatra ku­tyájával együtt Látta ezt a szolgálattevő is. Ekkor jött a meglepetés. Felszólt a kala­uznak: — Tíz forintos büntetéssel számolja el a jegyet! Jegyet adni a szolgálatte­vőnek lett volna kötelessége. Nem igaz, hogy nem lett volna rá ideje, mert vitat­kozni. időt húzni, s ilyen magatartást tanúsítani, amel­lett még a kalauzt is figyel­meztetni a büntetés kiszabá­sára volt ideje, kedve és bá­torsága. Pedig ha 'valaki eb­ben az ügyben büntetést ér­demel, az senki más. mini a szolgálattevő. (tótli) tos hangzatok és ritmusok, ösztönzésére. Schubert nem­csak dalaival írta be nevét a halhatatlanságban, hanem rövid lélegzetű keringőivei is, amelyeaet 150 esztendővel ezelőtt nem koncertmuzsiku­sok játszottak, hanem egy­szerű, jóravaló zenészek, va­lamelyik vendéglő ámbitu- sán, nyári helyiség lugasá­ban, ünnepi alkalmakkor a bálteremben, az ifjúság őszinte örömére. Megannyi nagy mester. Szimfonikus al­kotásaik példamutatók. Lám. mégse röstellték, hogy tánc­zenéjük bejárta előbb szűkebb hazájukat, aztán az egész világot. Fölmerül hát a kér­dés: komoly muzsikusok, vagy könnyűzenészek?! Nyil­ván a legkomolyabbak, a legsúlyosabbak, de erejük, mélységük, magasságokba ra­gadó becsvágyuk egyáltalán nem tartotta vissza őket at­tól. hogy a könnyű múzsának hódoljanak. A XIX. század során olyan mesterekkel ta­lálkozunk, mint a négy Strauss: id. és ifj. Johann. Josef és Eduard Strauss. Vi­láguk — a tánczene világa. Legmagasabb ambíciójuk: az operett. Vajon könnyűzené­szek? .Bizonyára azok. De valami olyasmit alkottak, ami nemcsak a zenének, de mindennemű művészetnek a legmagasabb rangját jelenti Muzsikájukat átjárta Becs tágabb értelemben: az oszt­rák .. nép .zenei ihletése. Strauss zenéje a népben gyökerezett, aztán vissza is került a néphez, oly módon terjedve cl. mint ahogy a nép alkotásai szívódnak 1'el egy társadalomban. Pár száz ki­lométerrel odébb, Párizsban Offenbaclj hódol a könnyű múzsának, vagy 100 operettel ajándékozva meg a világot Könnyűzene? Bizonyára az Műveinek javarésze mégis halhatatlan. Egy egész nép hangulatát, szellemét, gú­nyos mosolyát, kénsavként maró iróniáját, naiv érzel- mességét, harsány kacagását, sőt: politikai gondolatait visszhangozta. A párizsi nép nem egyszer úgy érezte: Offenbach csak azt foglalja •szilárd zenei keretbe, ami: — /a párizsi nép, vagy -kiss szükebbre vonva a kört: ; párizsi polgár gondolt A könnyű múzsa itt tehát va lami általánosat, átfogói mond. Ismét a nép hangja lesve el, majd fölerősítve, mondhatnék így: kiélezve adja vissza ihletőjének, a publikumnak. Strauss többel mond a habsburgi Becsről. Offenbach III. Napóleon Pú rizsáról, mint ezernyi könyv. Es a XX. század könnyűze­néjének óriás árama, a dzsessz is íelbecsülhetetlei fontosságú. Népi ihletése fél­reérthetetlen. Egy feltörekvő leigázott, erejét muzsikává transzformáló nép zenéje ez. Bízvást mondhatjuk: a szá­zad zenéje, amelynek hatása alól nem vonhatja ki maga! senki sem. Könnyűzene" Talán az. De gyökereit év századok, évezredek mélysé­gére ereszti, s tán még na­gyobb erővel fejezi ki a mo­dern élet gigászi érőinél; viaskodúsát, mint ahogy Strauss a ferenejózsefi Becs vagy Offenbach a császári Párizs életét tükrözte. A könnyűzene nemcsak jelen századunkban, de Mozari Bach, Händel korában is megtermékenyítette a legna gyobb zeneszerzők szelleméi A helyes válasz­ŰZI hisszük így hangzik: óvakodjunk nagyképűségtől. Ha valami pehelykönnyű zene megí r - gadott bennünket: ne szé­gyelljük. Ne fanyalogjunk, meghamisítva igazi, benső véleményünket. Ha majd elég gyakorlatunk lesz a ze ­nehallgatásban. a talmit el­utasítjuk úgy is. Aki Arany Jánosra, Ady Endrére, vág' József Attilára szokott vá, az úgyis elutasítja a fűzfapoé­ták verselését. Aki a nagy zeneköltők érzéseinek, szen­vedélyeinek, alkotásainak so­rába kerül, az egészen biz­tos, hogy n könnyűzene ter­méséből is csak a legjavát vallja magáénak. Azt a zenéi, amely az emberről szól. mégha ábrázolása szűkebb skálájú is, mint a nagymes­terek szinte határtalan pa­lettája. Muzsikáról i öv idén £ Éli múzsa (4.) írta: Gál György Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom