Észak-Magyarország, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-01 / 27. szám

•lm Vasárnap, 1970. fc'broät 1L SSZAK-MAGYAKORSZAG 7 ß spjgéms at Zifidváralján Segítő kezet nyújtottak E.kezdődött a változás {Tudósítónktól) Zöldváralja. Ez a sző Bo­gácson és a környező közsé­gekben azokra a családokra emlékezteti az embereket, akik a bogácsi cigánytelepen élnek. Itt, a lankás hegyol­dal aljában, a falu szélen, 21 kis vályogviskóban lakik a falu 10 százaléka, csaknem 200 ember. A rossz tetejű, apró házak legtöbbje nyolc­tíztagú családok otthona. Az itt élők közül eddig bizony kevesen „dicsekedhettek” ál­landó munkahellyel. Az idei télen a bogácsi er­dészet párt- és gazdasági ve­zetői segítő kezet nyújtottak u zöldváraljaiaknak. Munkát adtak a telep lakóinak. A fel­nőttek zöme fatörzseket hán­tol. A fa legnagyobb része feldolgozás után ipari és bá­nyafaként folytatja útját. Az erdészet párt- és gazdasági vezetői meggyőződtek arról, hegy a telepiekre mindig számíthatnak a munkában. Ezért segíteni akarnak Zöld­váralja képének megváltozta­tásában, lakóinak a szebb, jobb, egészségesebb lakások építésében. A bogácsi Zöldváralján te­hát elkezdődött a változás. A folytatás, a befejezés a válto­zatlan segítőszándékban rej­lik. Makó József 0j szolgáltatás A villanybojlerek haszná­lata eddig, bizony, elég sok­ba került egy-egy családnak. Most már — mióta életbe lépett a villamosenergia-ipar új szolgáltatása — a meleg­víz-rezsi lényegesen keve­sebb lehet. Hogyan? Az el­határozástól függ. Ki-ki be­jelenti az áramszolgáltató vállalatnak, hogy villanyboj­lerét csak éjszakai árammal akarja használni. Erre kap egy speciális elektromos kap­csolóórát, amely a bojlert este XO-től reggel hatig üze­melteti. Így 100 liter víz 80 fokra melegítése két forint ötven fillérbe kerül. Sikeresen tevékenykednek a mezőgazdasági szakkörök Megyénk különböző hely­ségeiben ez idáig hatvannál több mezőgazdasági szakkör munkálkodik. A szakkörök tevékenysége éves munkatervre épül, ame­lyet a termelőszövetkezet közgyűlése hagy jóvá. Ter­mészetes, hogy a munkaterv a tsz üzemi tervének meg­valósítását segíti elő. Részt vállalnak a tudományos és gyakorlati eredmények meg­ZSÁKBAMACSKA KÁVÉ fŐZŐ A Tisztelt és Kedves Vevő, akinek mosolyáért egyes üzletekben már versengenek (igaz, hogy nem érdekte­lenül), nem panaszkodhatott a vásárlásnál. A Marx téri műszaki bolt áíkdtrn&zóiíja igazán udvariasan adta át az ajándékozásra szánt, I3S forintos Autopress kávé­főzőt. Garancialevelet is mellékelt hozzá, ha netán m^A lS,imóals" már az első próbafőzésnél bekövetkezett. A kicsöpögőcső menetelésénél eresztett a kávéfőző. Tel­jes bccsavarúsr.nl ugyan nem, ez esetben viszont fer­dén, mintegy 45 fokos szögben állt. .... A Kedves Vevő, panaszával, már korántsem tatait olyan szíves fogadtatásra az üzletben, mint amikor vá­sárolt. Ridegen közöltek vele; a kávéfőzőt vissza nem cserélhetik, nincs is ilyen típus jelenleg, s azért ad­ták a garancialevelet, hogy a szervizben javíttassa, meg az akinek elromlik. Hogy hol a szerviz? A Beke téren — mondta most már ismét bájos mosollyal az el­adónő. , . . ...... Nosza irány a Béke ten szerviz! Egy félórás keres­gélés után kiderült: ott bizony már rég nincs szerviz, elköltözött a Munkácsy utcába. Nincs messze, men­jünk hát oda! Olt röviden és tömören közölték a Ked­ves Vevővel, hogy az Autopress kávéfőzők javítása a Miskolci Finommechanikai Javító Vállalatnak az Au­gusztus 20. utcában levő háztartási gépszervizében tör­ténik. _ , Menjünk hát tovább — sohájtotta a Kedves Vevő — mo’'d elindult. ,, Ott egy kedves nő, bátós mosollyal ezt kérdezte tőle: — Garanciális javítás? _ igcn _ válaszolta boldogan a vevő, affeletti örö­mében, hory fél délelőtti mászkálás után végre hely­ben van. Ám orcáról hamar leolvadt a mosoly. — Akkor Budapestre kell küldeni — mondta tovább­ra is bájos mosollyal az arcán, a hölgy. A gyártó cég (Autófelszerclési és Tömegcikk Ktsz) csak az Autofém szerviznek (Budapest. XIII., Pozsonyi út 1.) és az Autó- fém Szövetkezetnek (Budapest, XIII., Frangcván u. 77.) engedélve-te a garanciális javítást. Be tetszik csoma­golni fel tetszik adni a postán, megérkezik, megjavít­ják. visszalcüldik a postán, és már főzheti is a kávét rajta... — Más megoldás nincs? _De igen. Ha beadja hozzánk javításra. Meg is vár­hatja, egy perc alatt kész. A z ügyféllel beszélgető hölgy maximálisan is leg­feljebb any fél percet tAvr”fett. Tíz másodperc alatt előkerült egy vadonatúj kicsöpogőcső, azt egy perc alatt bor-r a rosr~ h-Uif-re. s már hozták is. az akkor még boldog arccal hálálkodó Kedves Vevőnek a megjavított kávéfőzőt. Akkor... Mert a bo'donság azonnal, leolvadt az arcá­ról, mihelyt megtudta, hogy a 8,40 es kicsöpögőcsö­vet a szerviz nem ingysn csavarta a helyére. A né­hány másodpercig tartó, ám kettes kategóriába sorolt »vt.ur>perelt foWrftoí Ezek után, ugye nem csoda, ha a Kedves Vevő most már nem mosolygott, s végül is — lévén újságíró •— már csak abban reménykedett, hogy az üayről írt cikkét eladhatja egy lapnak, s így megtérül a javítási költség. De mén így is benne maradt a tüske: hol te­n'll meg azoknak a Kedves Vevőknek a javítási költ­sége, akik rossz kávéfőzőt vásárolnak, vagy a garan- •iáli's javítási időn belül elromlik, s nem vállalják a Budapestre küldözgetést és a várakozási i '~>t, hanem nkább — beadják javításra? Ny Ikes Imre ismertetéséből, ‘kutatják ezek alkalmazási módját a helyi adottság'' között, tanul­mányú ta..at, tapasztalatcse­réket szerveznek és több, más módon is próbálnak még eredményeket elérni. A forrói szakkörben foglalkoz­tak például a jövedelmezősé­get meghatározó közgazdasá­gi kérdésekkel, piackutatás­sal, Baktakéken az önköltség problémáit, Mezőkövesden, Ináncson a háztáji gazdasá­gok fellendítésének kérdéseit, Hercegkúton, Putnokon, Ig­riciben pedig azt vizsgálták, miképpen lehet a tsz tagsá­gát a legeredményesebben mozgósítani a különböző fel­adatokra. Több helyütt kísérletekkel Is foglalkoztak. Például Bor- sodszirákon fűmagvetés! és műtrágyázás! kísérleteket folytatnak, amelyeket bemu­tatóval kötnek egybe. Mező­kövesden a kukoricafajták- kat, Múcsonyban a hizlalás­sal kísérleteznek. A szakkörök a telet is jól hasznosítják, ilyenkor elmé­leti munkát végeznek, elő­adássorozatokat hallgatnak vagy egy-egy jelentősebb, érdekesebb témáról tartanak eszmecserét. A szakkörök törekednek arra is, hogv a fiatalokat, az általános iskolásokat mind­jobban bekapcsolják munká­jukba. Az iskolai szakkörök­kel már több helyen is jó kapcsolatot építettek ki, hogy a fiatalok ily módon is megszeressék a mezőgazda- sági munkát, és esetleg a pályaválasztás idején is ép­pen ehhez legyen kedvük. Mestersége: mérlegkcszítő Cégtábla a piactéren Néhány meredek, nyaJctőrő lépcső vezet le a boltíves, valaha hófehérre meszelt pinceműhelybe. Ki tudja, hány évszázados mester-ha­gyomány : hatalmas, rozsdás vaspatikót vertek be egykor a korhadó küszöbbe. Miskolcon, a Béke tér 19. számú házának eme helyisé­ge felett világoskék színű cégtábla hirdeti már jó ré­gen Makár Ferenc mester nevét. Nem számlálta senki, hány ember fordult meg ab­ban a pincében, amióta ott­hont kapott falai között a mérlegüzem. Havonta leg­alább két-háromszáz megren­delő lebotorkál a kopott, nyikorgó lépcsősoron. Hozzák tucatjával a gyógyításra vá­ró készülékeket, hívogatják szerte a megyébe a hídmér­leghez, hitelesítésekhez a neves mestert. Csak győzze két kézzel, meg jó egész­séggel, annyi a munka, hogy ki sem látszik belőle. — A vasgyárban kezdtem, lakatos akartam lenni, mint apám. De hát akkoriban leg­feljebb öntő lehettem volna, ahhoz meg nem túl sok ked­vem volt... Aztán beálltam inasnak Szlavkovszky Béla mesterhez. Ö volt akkoriban egész Észak-Magyarországon is leghíresebb mérleges. Mondhatom, három év alatt nála megtanultam a szakma alfáját és ómegáját. Ott jöt­tem rá: igazi mester a szak­mában csak akkor lehetek, ha ügyes kezű lakatos, pre­cíz műszaki rajzoló és leol­vasó, erős fizikumú munkás és ugyanakkor az ezredmil- ligrammnyi „súlyokat” érzé­kelő és értő kezű és szemű emberré válók. Erről beszé­lek, ezt próbálom megmu­tatni a nálam tanuló gyere­keknek is... Évente egy-egy tanítvány hagyja el a mester műhe­lyét. Tudásukkal nem «illá­nak szégyent: megbecsült jól kereső szakmunkások miskolci üzemekben. Gyakran jönnek el a pin- ceműhélybe. Kevés szakma mesterének adatik meg, hogy sok-sok év múltán viszontláthatja saját kezének, alkotó fantáziájá­nak szülöttét sokórás mun­kája művét Makár Ferenc­hez nem egyszer hoznak ja­vítani valót, melyen rögtön felismeri saját keze nyomát. Ahhoz, hogy ezt felfedezze, nem kell az egykori emblé­mára néznie. — Ha csak kézbeveszem, megismerem, hogy én csinál­tam. Ne vegye dicsekvésnek, de jó pár évtized múlva is ugyanúgy szolgál mindegyik, mint ma, csak érteni kell » kezeléséhez, tisztogatásához... A mérlegjavítónak arra is ügyelnie kell, hogy lépést tartson a fejlődéssel. Mert ha a működés elve ugyanaz is a hajdani kalmármérlegnél és a mai fényskálás készülé­keiknél —, azért műszaki raj­zát megérteni, s precízem néhány ezreléknyi hibahatár­ral beállítani és megjavíta­ni —, ahhoz tudás, türelem kelL Sok a munka, kevés a mes­ter. Aki megszerzi Budapes­ten a mesterlevelet, legtöbb­ször bekerül egy-egy üzem­be, s gyakran egész má* munkát végez, mint amire felkészült — Nem divatjamúlt szak­ma a miénk, ezt magyarázom a fiamnak. Mérleg mindig lesz, s nincs olyan készülék* ami egyszer el ne romolna. Ha minden jól megy, apja mesterségét folytatja a gye­rek. Gyárfás Katalin TÉTOVA mozdulatokkal támaszt, széket, ülőhelyet kerestem magamnak, amikor belelapoztam az V. országos grafikai biennale vendég­könyvébe a Miskolci Galé­rián. Tudniillik éppen ott nyitottam ki, ahol ez olvas­ható „A kiállítás szép. de nem bírom sokáig nézni, mert szédülök”. A vélemény any- nyira naív-bájosan őszinte, a kézírás annyira igyekvő, hogy egyáltalán nincs oka az embernek a kételkedésre. Ez az ember igazat írt magáról. Most már csak az a kérdés, hogy valami szervi elválto­zás okozza nála ezt a szé­dülést. ami minden esetben előkapja, ha ilyen tömény adagban kap valamilyen művészi élményt, vagy ki­mondottan csak a miskolci kiállítás anyagától szédül. Idézetek egy vendégkönyvből Viszonylag sok az elma­rasztaló vélemény is a dicsé­retek halmaza mellett. Pél­dául : „Csal: azon csodálko­zom, hogy ezeket a műveket szeretik, addig inkább dol­gozni mentek volna (már­mint a művészeti tevékeny­ség helyett) valahová. Kü­lönben nagyon szegényes ez a kiállítás, -sok a madár-«”. Ez a vélemény, véleményem szerint, egyáltalán nem meg­vetendő. A manapság igen divatos közgazdasági szem­lélet sugárzik belőle Egyéb­ként az is figj’elemre méltó, hogy bizonyára az üzemek létszámgondján kíván segí­teni a vélemény gazdája. Ami a madarakat illeti, szintén elgondolkoztatóan ta­láló a megjegyzés. Én sem vagyok híve a „sok madár­nak”, de hiszen nem lehet csodálkozni ezen, az embe­reknek a döntő többsége nem ornitológus, arról nem be­szélve, hogy a magyar ember jobban szereti a disznóhúst. mint a szárnyast. EBBŐL természetesen nem következik az, hogy a fejszé­vel veszett volna a nyele is. Mert íme: „Az odaadó mun­kát több helyen felismerhe- tetlenül jelzi, megfelelő ki­igazítása indokolt lenne”. Gondolom, ebből a véle­ményből véletlenül kimaradt a „hogy” kötőszó. Na, de hát, kicsire nem adunk. Az a lényeg, hogv magunkévá tegyük a tanulságot: Az oda­adó munka, ha megfelelő kiigazítással jár — ez egyéb­Tavaszt váró szőlőtáblák Fotó: Laczó József ként különösen a művésze­tekre- vonatkozik ' —, nem megy kárba. Kimondottan optimistának tudom elképzelni azt a tár­latlátogatót. aki a követke sóként jegyezte a tőzsdén, bocsánat a Galérián a műal­kotásokat: „A modern lakás díszeihez tartoznak”, ökono­mikus gondolkozásra vall önmagában ez a tömör mon­dat is... Sok érzés sejdült fel ben­nem, amikor a következő véleményt olvastam: „Egy képet sem értettem meg.” Tiszteletre méltó őszinteség! Mellesleg magam elé képzel­tem azt a negyvenes, kissé kopaszodó, szemüveges, ka locsnis, szelíd embert, aki e beírás után szégyenlősen ki­fordult a Galéria csodálatos ajtaján, mint Mézga Géza ha rossz fát tesz a tűzre. Találtam néhány ereöete- tieskedő önprodukciót is a vendégkönyvben. „Nagyon meredekek, de igazán mo­dernek.” „Újszerű, korsze­rű " „Nagyon klassz.” JÁRT a TÁRLATON tömény cinizmus képviselője is. íme, a nyoma: ..Kitűnő a fűtés és a világítás”. Hát. kérem, erről valamennyien meggyőződhettünk. És egy amatőr, többszörös amatőr, hiszen mint alább kiderül, műkritikusfcént és alkotóként forgatja a golyós­tollat: „Századunk absz-uu Ez igaz. De hogy ezt a Köz megértse, még egyszerűbb, letisztultabb vonalakkal kell ábrázolnunk e furcsa létet...” Tovább nem folytatom az idézetet, bárki megtalálhat­ja a korabeli újságok ha sábjain a kiállításról szoló kritikákban e mondatnak n folytatását És végül még két idézet: „Nagvor CKÚnva '-oh az akt „-'agyon tetszeti az akt.” Hát. kérem, tessék vá’a=z- tani. Milyen volt ez ■ kiállí­tás? {Qm -tó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom