Észak-Magyarország, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-08 / 33. szám

iSZAK-MAGYARORSZÄG 6 Vasárnap, 1970. február 8. A Magyar Nyelv Értelme­ző Szótárában egy félhasáb- nyi helyet szánt a Nyelvtu­dományi Intézet a reklám szóra. Ha ilyen terjedelme­sen foglalkoznak vele, bizo­nyára sok minden rejlik e A városközpontban a 118 ne­onreklám között mindössze 8 korszerű, mozgó fényjáték van. Több fény, főbb — Ez biztató. Tehát az új létesítmények már több fényt és mozgalmasságot hoznak a városba. — Sajnos, nem. Hiszen most készült el a Drink-bár felirata is, a hagyományos módszerrel. Pontosan 6 ezer forinttal került volna többe. mögött a szó mögött. A ka­pitalista és szocialista rek­lám fogalmán túlmenően az utóbbinak is számos válto­zatát jelöli meg a szótár. Van beszédes, csábító, sikerült és rossz reklám. A modem reklám mozga'masság — A legtöbbje azoknak is szinte mindig foghíjas. Ha el­romlik egy betű — hogy ér­demes legyen kihívni a szere­lőket —, megvárják, míg ket­tő-három is kiég. így aztán, amellett, hogy kevés a fény, még szegényesnek is tűnik a város. és a bár felirata villogna, ját­szana. — Hatezer forintért tehát minden fényszöveg „meg­mozdul”? — A legegyszerűbb igen. A hatezer forintos kapcsoló két ütemben villogtatja a szöve­get. Az érdekesebb, reprezen­tatívabb felirat kapcsolója át­lagosan 20 ezer forint. készítői Egy títötí-kopott kőkerítés mögött van a VIMELUX automatika üzeme. A mo­dern reklám készítőit mind­össze egy szerény kis fekete tábla reklámozza. Egyáltalán semmi sem tükrözi ebben az üzemben azt, hogy a leg­újabb igényeiket hivatott ki­elégíteni. Negyvenkilenc KISZ-korosztályú fiatal töp­reng, kísérletezik, hogy olyan termék hagyja el a műhe­lyüket, amelyet nem gyár­tanak a gyárak, mégis nagy szükség van rá. Itt készítik a reklámnak azt a bizonyos fajtáját is, amely­ből egyre több van a nagy­világban. de sajnos, még ke­vés az országban, még keve­sebb Miskolcon és úgyszólván, semmi a megye más helysé­geiben. Ez a reklámfajta a mozgó fényjáték. Ferenczi Tibor termelési fő­mérnökkel, Sebestyén Béla üzemvezetővel és Kovács Gyula kísérleti csoportveze­tővel Miskolc és a nagyvilág fényeiről beszélgettünk, ölt szerények, azt mondják, nekik nem kell reklám, van mun­kájuk bőven. Ezért megálla­podtunk abban, hogy csak mint a reklámtechntka .egy fajtájához értő miskolci lako­sok vesznek részt a beszélge- ! lésben. — Miskolc, sajnos, sötét vá­ros. A legexponáltabb város- j részek, a Széchenyi utca is . egyhangú, ha lemegy a nap. j — Persze, előfordul az is, hogy a szerelők késnek. Pe­dig ők is miskolciak: nekik is komolyabban kellene ven­niük. — Mit lehetne tenni hát, hogy vonzó legyen az esti Miskolc? — Több mozgalmasságot kellene odavará' ölni. Szeré­nyen, de követni kellene a vi­lágvárosok példáját. A meg­levő 8 helyett legalább 38 mozgó fényjátékot kellene szerelni a központba. — Nem lenne az drága mu­latság? Hiszen a készülőiéi­ben levő bukaresti mozgórek­lám is jóval több, mint két­millió forintba kerül. — Az ár a terjedelemtől, a kapcsolások ütemeitől függ. A bukaresti bonyolult, hatal­mas szöveg lesz, figurákkal. Ehhez hasonló majd csak az áj Centrum Áruházé lesz Miskolcon. A mezőesáti járás községei közül az idén Hejőbába is gyarapszik. Régi gondja oldódik meg a községnek azáltal, hogy az eddig szétszórt iskolai tanter­mek helyett sikerül majd egy központi iskolát kialakítani. Ezt a feladatot bővítéssel old­Me csak a főutcán A városi tanács végrehajtó bizottsága éppen a Széchenyi utca rendezését tárgyalta leg­utóbbi ülésén. A tervek sze­rint korszerű, nagyvárosias jelleget ölt majd a főutca. Remélhető, hogy addig meg­barátkoznak a közületek a mozgó reklámfeliratokkal és áldoznak is rá. De tenni kel­lene valamit a többi város­részben is, hogy ne csúfolják már végre egyutcás városnak Miskolcot. Az ott székelő vál­lalatok, intézmények se ma­radjanak hát ki ebből a moz­galomból ! Ez a reklám nem öncélú, nem a VIMELUX érdekei­ért van. Hiszen külföldön is elismert kis üzem csupán ki­vitelezője lehet annak a nagy reklámnak, amely az egész várost reklámozná a világ előtt. JLévay Györgyi jók meg. A tervek szerint szeptember elsején már eb­ben az épületben kezdhetik a munkát a diákok. Ugyancsak ebben az évben szeretnék felépíteni a község­ben egy új tanácsházát is, megfelelőbbet, szebbet az ed­diginél. Gazdagodik Hejőbába MM»«.»«*« .-«.aduaöuMnant 'mBäk&msua. & «a»!, fsnsapi HRI egyed évszázaddal ez­előtt, azon a legnehe­zebb és legszebb tava­szon gyalog, tarisznyával, vagy anélkül járta a falva- " kát Répás! Sándor és szer­vezte a pártot. Gyalog, tarisznyával, vagy anélkül. így járta végig eddigi éle­te 58 esztendejét is. Apja gazdasági cseléd volt egy grófi birtokon, heten voltak testvérek. Kilencéves korában ismerte meg a mun­kát. Tizenhat éves volt. ami­kor — mint napszámos gye­rek — Megyaszóra került egy báró birtokára. Később jó gazdáknál szolgált. — A jó gazda magától ' is sajnálta az ételt, hát még a szógától — emlékezik visz- sza Répási Sándor. — Nem hordták a süteményt a cuk­rászdából. 1932-től 1945-ig megint egy földbirtokosé lett minden napom. Közben meg­nősültem, 8 gyerekünk szüle­tett. Azóta emberré vált mindegyik. — Hogy mi vitt a párt­hoz? Nem is tudom ponto­san megmondani. Jól emlék­szem, vagy 15-en voltunk tagok, amikor megalakítot­tuk a pártszervezetet Tagja tettem a földosztó bizottság­nak. így, meg a sok gyerek után összesen lü hold földet kaptam. Harkányi földbirto­kos. meg Széchenyi gróf föld­jéből mértünk a szegénység­nek. Tudja, elvtárs, én már a felszabadulás előtt is kom­munista voltam, de nem tud­tam róla. A szegény ember­nek. ha változtatni akar a világon, csak ez lehet az út­ja. Ezért lettünk kommunis­ták a feleségemmel együtt. Azt hiszem jól mondom, hogy mi hamarább kezdtük megváltoztatni a világot, mint megmagyarázni. Én például csak 1947. februárjá­ban jutottam el a központi pártiskolára, ott nyílt ki iga­zán a szemem, és nagyon örültem, hogy amit azelőtt is csináltunk és sokszor ösztö­nösen, az jó volt. Az iskola után ki akartak „emelni”, de nem vállalhattam. Ott. volt a család, meg összesen 12 hold föld. Mondtam nekik, meg­látjátok, én otthon haszno­sabb leszek, mint akárhol másutt. 1948. májusában ki­neveztek gazdajegyzőnek Megyaszón. Egy körzet tarto­zott hozzám, a Földművelés- ügyi Minisztériumhoz tar­toztunk, de lényegében párt­agitátorok voltunk. J mikor 1950 tavaszán egyesítették Borsod és Zemplén megyét, me­gint el akartak vinni a falu­ból. De én nem mentem. Tudtam, hogy rám itt na­gyobb szükség van. Dacos voltam, illetve kommunista, manapság úgy mondanák, hogy állhatatos. 1950 októbe­rében a falu tanácselnökévé választottak. Három évig csináltam. Nem volt könnyű. Közben a tüdőmet is megtá­madta a betegség. Higgye el, nem akartam megfarolni a harcban. 1953 áprilisában kértem felmentésemet. Au­gusztusban már a Termény- forgalmi Vállalatnál voltam éjjeliőr. De a raktárból ha­mar kifogyott a termény, fel­mondtak. A Béke Termelő- szövetkezethez kerültem, ott yoltam brigádvezető, később raktárkezelő. Aztán 1954 no­vemberében visszavittek a községi tanácshoz gazdasági, előadónak, és én lettem a községi pártszervezet titkára is. Csontos kezébe támasztja csontos arcát. Nézem ősz ha­ját, ráncos homlokát és kék szemét. Nem akarok meg­szólalni, mert látom, hogyan gyűlik a könny a szemében. Nyel egy nagyot, lenyeli ke­serűségét előre, mint valami keserű orvosságot. így foly­tatja: — 1956 őszén senki nem volt bűnös a faluban, csak én. Ha a szovjet elvtársak nem jönnek, bizonyára nem úsztam volna meg szárazon. Védtelen voltam. 1957 janu­árjában 13-an alakítottuk meg a pártot. Az elvtánsak azt mondták, legyek én az intéző bizottság elnöke, mivel én vagyok a rangidős. El­vállaltam. Egy év után. ami­kor függetlenítettek volna, más lett a párttitkár. Ekkor 24 családdal amolyan ter­melőszövetkezet-félét alakí­tottunk. így gazdák '1 unk. 1959 tavaszán aztán igazi termelőszövetkezeteket ala­kítottunk. Én lettem a Hala­dás elnöke. 1962-ben egye­zd Széchenyi ütem 23-as számú telek története j EZT A HAZAT, 1 tén hat ablakkal, földszint­jén Pick Jakab bútor- és a Friedman-féle kefeüzlettel állott. — a Nemzeti Színház újjáépítésekor, az újonnan ki­alakított belső tér rendezésé­vel 1960-ban lebontották. Ez a bontás lehetővé tette, hogy a régi ház falait tüzetesek vizsgáljuk, udvarán pedig ré­tegkutató szondákat áshas­sunk. Az udvar felső rétege alatt megtaláltuk a várost ért 1843-as tűzvész nyomait, alat­ta kevert rétegekben — 1570 és 1800 között forgalomban volt pénzeket, kályhacsempé­ket, köztük Miskolczi Mihály fazekasunk jellegzetes 1560 év körüli kályhaszemeit. A további mélységben patics- ház-romokat találtunk. E pa- ticsrétegben kora Anjou-kori övcsattal és fehércseréppeA találkoztunk. E-nnek a legal­só rétegnek a kora tehát a város történetében a Szécsy- család idejére (1320—1365) esik. Megvizsgáltuk a bontásban levő ház falait is. A nyugati házvonalon több mint 16 mé­ter hosszan vonult végig egy méteres vastagságú, cemen­tált habarcsba rakott sziva­csos mésztufa-falazat. Ez a falazási anyag és technika Miskolc középkorvégi épüle­teinél (így pl. a múzeumépü­let magjában) fordul elő. Épí­tési kora a XV. század kö­zepétől a XVI. század elejéig megállapítható. Ezt a falaza­tot semmi más eltérő fala­zási mód és anyag meg nem bontotta, az homogén egység i volt. A telek középkori történe­tében előttünk állott egy rej. tély: miért nem épült be a telek a paticsház pusztulása és a mésztufa-falazású épület megépítése, vagyis kereken 1350—1450 között? Miért ál­lott ez a telek üresen leg­alább száz évig, és hol fogjuk egyszer erre a feleletet meg­találni? |a rejtély l^enTaLt Pár évvel az ásatás után. Az Országos Levéltárban talál­tunk egy 1414-ben keltezett, Rozgonyi Simon országbíró által kiadott, perbe idéző pa­rancslevelet. Ez a peres fe­leket, Mihályfia Lászlót és sültek a tsz-ek, s ekkor az Aranykalász elnökhelyettese lettem. Aztán 1964 tavaszán leváltották az egész vezető­séget. Egy darabig még én vezettem az építkezéseket, de 1965 januárjában meg kel­lett válni a munkától. Leszá­zalékoltak :.. C send van a szobában, j Tisztán hallom az éb­resztőóra ketyegését. Az ablakba rakott, cserepek­ben lakó muskátlik zöld le- i veleit nézem. A virág min- | den ága az ablaküveg felé, a napfény felé hajlik. Ré­pási Sándor 600 forint nyug­díjat kap, ebből él. Gyalog, tarisznyával, vagy anélkül. így szervezte a pár­tot azon a legnehezebb és legszebb tavaszon, de így járta végig egész eddigi éle­tét. És ez az út nehéz volt. Emelkedők, lejtők váltották egymást, voltak benne éles kanyarok, vargabetűk. Hol kő kopogott sarka alatt, hol a felázott földút sara ragadt a talpára. Ezen az úton nin­csenek útjelzők, táblák, hol, mikor, merre lehet pontosan eljutni a célhoz. Répási Sán­dor bátran nekiindult ennek az útnak gyalog, tarisznyá­val, vagy anélkül. Sok gép­kocsi elsuhant mellette. Nem biztos, hogy messzebbre ju­tottak, vagy jutnak, mint Ré­pási Sándor. — Tudja, elvtársam — emeli föl fejét —, én mégis­csak azt mondom: érdemes volt végigcsinálni. Ezért, a mi új életünkért érdemes volt gyalogolni. Tarisznyá­val, vagy anélkül. Oravec János Sályi Tamásfia Lászlót — Miskolcra, az Üj-vúros pia­cára. március 15, hétfőre idé­zi meg, Ez eddig ismeretlen volt és belőle kitűnt, hogy a Nagy Lajos- és Zsigmond-lco- ri nagyszámú beköltöző — hospes — által létesített Nova Civitasnak nemcsak, mint tudjuk, külön bírója, esküdt- jei és előjogai voltak, hanem külön piactere is. A piacát pedig, az Óvárosétól eltérő napon, hétfőkön tartotta. Az Újváros fejlődése során ez a piactér a XV. sz. folyamán azután északabbra, a Boldog­asszony-templom köré tele- pítődött. A felismerés után a házra vonatkozó további adatokat már könnyen sorolhatjuk. A. mésztufa-falazású ház 1504- ben Johannes Peüifex. vagy­is a szű’csipart folytató Jáno­sé volt. Gótikus jellegű há­za, énpen mesterségénél fog­va, fagerendázntú emelettel, szárító nadtáasal bírt.. A há­zat a töröli 1544 után több­ször kirabolta, felsvúitotta. A. masszív falazatú házba. helv. rehozatal után. 1660 körül Lanrentíns Literatus, vacjr’s Lőrinc Deák költözik. Deák névvel nevezték akkor az írás- és ioctudó embereket, özvegyétől Forral János ve­szi meg. aki 1669-ben Mis­kolc főbírája volt. Forrni öz­vegye, Bolygó Kata 1725-ben a városnak adja el 400 fo­rintért a házát, amely a szín­ház telkére nyúlik, a kisebb, omladozó házat és pincéjét pedig 30 forintért. (Ez a 23. számú teleli.) A Nagy Lajos alatt véghez­vitt telekrendezés napjainkig élt tovább a szalagtelkek for_ májában. így a „három fun- dust” kitevő Forrai-telek nyu­gati fundusát a várostól az Almasy-család veszi meg és rajta, 1795 körül Almásy Jó­zsef királyi tanácsos későba­rokk stílusú, emeletén hat­ablakos, a földszint kőkere­tes kapubejárója két oldalán két bolthelyiséggel bíró új házat épít. Ezt a homlokzatot azután Adler Károly mérnök kora-eklektikusra tervezi át. Ebben a formájában állott a ház 1960-ig, lebontásáig. Addigra kiszolgált több ke­reskedőt, köztük a szabadság, harc körül Dobozy Bertalan „hölgyruhakészítőt”, száza­dunkban pedig a Pick-bútor, áruházat. < Iszalagtelek eltűnt 1 I Helyet adott annak a „pinzetta-hatású” belsőtér- nek, amit a színház újjáépí­tésekor létesítettek Déryné szobrával, a virágüzletnek és a színház jegyirodájának, s a fölöttük pilléreken álló há­romemeletes korszerű bér­háznak. Komáromy József (Iíarczy Pál munkája) «*« Az a mgigáit Ondiig emiékozeiB Száz eve született. Hegedűs Gyula, a Vígszínház első gár­dájának mindmáig feledhe­tetlen hatású művésze. Egy visszaemlékezésében így jel­lemezte pályakezdő önmagát: „Vékony, nagy orrú. csúnya fiatalember voltam, a statisz- tálás lett volna egyedüli jöve­delmem, azonban engem nem vittek ...” Tehetsége azonban feledtette előnytelen külsejét, s Szolnak, Pápa, Debrecen, Zombor, Pozsony, Székesfe­hérvár, Baja és Kolozsvár után 1896-ban Budapest ak­kor legfrissebb színpada, a Vígszínház szerződtette. Évti­zedekig, ha elhangzott a szó Vígszínház — mindenki He­gedűsre gondolt, s a Hegedűs Gyula névhoz a Vígszínház képe tapadt. A naturalista színjátszás virtuóz képviselő­jeként Molnár Ferenc sok da­rabját vitte sikerre, ördög­beli alakítását kortársai meg­ismételhetetlen remeklésként emlegetik. A Tájfunban, a Kér rókában, a Tatárjárás­ban, hódító természetessége meghökkentette és elbűvölte a dagályos teatralitáshoz szo­kott Budapestet,. Pályája kezdetén csend­őrökkel kerestették szülei, hogy visszahozhassák a „meg­szégyenítő vándorkomédiá- zásból. Harmlnchatévesen már a Színiakadémia tanára volt, később a Színészszövet- sőg elnöke. Szülőfaluja Kéty már életében utcái nevezett el. róla. Halála után így jaj- dult föl nekrológjában Kosz­tolányi: „Láttam öt ördögnek, papnak, katonaitisztnek, pa­rasztnak, koldusnak, király­nak, ifjú szerelmesnek, hun­cut agglegénynek és a képek összeolvadnak /könnyeimben^ Mindegyikben az embert ér­zem, akiből, az egyéniség va­rázsa árad, az a varázs, amit nem lehet tovább elemezni. Azzal hatott, hogy ő volt, Ö, és nem más .. Hatvanegy évet élt. (£k| Reklám és zeklámfények Till féift zi asiEÉinl Naplemente után egyhangúság Meddig Hess egyutcás város Miski le? János szűcsnek háza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom