Észak-Magyarország, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-08 / 33. szám
ÉSZAK- MAG VARORSZÄG 4 ns» M Vasárnap, 1970. fefcwrtiár 6: Hazánk felszabadulásának huszonötödik évfordulójára készülve, kerül ismét a rnozilátogatók elé Jancsó Miklós — először 1965. január 14-én bemutatott — filmje, az Így jöttem. Február 12-től újra látható hat a felszabadulásunkat közvetlenül követő heteket igen emberi közelségből láttató alkotás, amelynek bemutatásától igen sokan a magyar film megújulásának kezdetét számítják. Öt év telt el az első bemutatás óta, s a filmről a nagy- közönség keveset beszélt. Inkább szakmai körökben volt ismeretes, s nem ritkán hivatkozási példa. Első bemutatása idején méltatlanul hamar lekerült a mozik vásznáról. Szokatlan volt még akkor a közönségnek az egyenes. őszinte beszéd, a hétköznapi jelenségek ábrázolása, a szerkesztési szigorúság, lé- nyegretörés. Sokan szentségtörésnek vélték_ hogy felszabadulásunkat a már szokvánnyá lett ünnepélyesség nélkül, sémák teljes mellőzésével jeleníti meg a film alkotója. Jancsó későbbi filmjei, illetve a kialakult viták szinte teljesen háttérbe szorították ezt a kiemelkedő alkotást, amelyet pedig a magyar filmművészet mindenkor büszkén vallhat magáénak — úgy is, mint a fejlődés egy új korszakának kezdetét, de úgy is, mint felszabadulásunknak egy új hangvételű és új művészi átfogalmazású ábrázolóját. güBaUB A film történési idejében átzúdult a háború a dunántúli dombok felett, már szovjet katonákkal találkozunk, de az élet még tele van ellentmondásokkal. Vannak ügyeskedők, s vannak gazemberek, akik a szovjet katonák ruhájában fosztogatnak. A még rendezetlen állapotokban nehéz eligazodni, még adódnak sérelmek, s vannak, akik gyűlölködnek. Az emberek, akiket 25 éven át arra tanítottak, hogy a Szovjetunió ellenség, a legutolsó évek ellenforradalmi propagandája pedig a legszömyűbb borzalmakat szajkózta a szovjet, .emberekről, a felszabadulást követő hetekben, hónapokban is igen sokféleképpen fogadN emrégiben, zárt körben, előadást kellett tartanom Korszerű művelt- .ség — korszerű művelődés címmel. Az előadás egyik részében az általános műveltség feltételeiről beszéltem, s ilyen feltételekként soroltam fel a következőket: valódi tudás; eleven műveltség; fogékonyság az önállóságra; a megszerzett alapokon való állandó elmélyülés, az alapvető tudáskincs folytonos gyarapítása; és végül: a tudás, a műveltség „anyagi erővé“ váltása a társadalmi gyakorlatban... E teltételek kifejtése után sét olyan következtetést tettem, melyekkel bizonyos „veszélyes” jelenségekre hívtam fel a — szakértőkből és „hivatalos” emberekből álló hallgatóságom figvelméti, Az egyik következtetés így hangzott: Ügyeljünk arra, hogy a szaktudás és szakértelem jogosan megnövekedett becsülete föl ne cserélődjék a „papír”. az esetleg csupán formális diplomák, jogosítványok, fokozatok külsőséges túlbecsülésével... A másik és a — hogy úgy mondjam — „kényesebb” következtetésem egyetemi- főiskolai felvételi rendszerünk elhibázottságát tette szóvá. Ügy véltem (s nézetem természetesen mást, két hónappal előadásom utáfi sem változott), hogy az egyetemi- főiskolai felvételek ismert gyakorlata, azaz osztályzatokat fetisizáló és mechanikus „pontrendszer”, mellyel .a jelentkezőkből az új I. éveseket kiválogatják: kényszerű; szükségmegoldás csupán egy*" olyan ellentmondás enyhítésére, amely ellentmondás természetesen nem kibékíthetetlen. de társadalmunknak viszonylag új. csupán a mára elért fejlettségi szintünkön jelentkező és egyelőre másként nem leküzdhető ellentmondása ... Minthogy abban ' az előadásban ez a megjegyzés voltaképpen kitérő volt, itt, a .szélesebb nyilvánosság előtt szeretném az akkor csak jelzett. de kényszerűen félbeszakított gondolatsort röviden folytatni... — Éspedig azzal, amire a televízió Család és társadalom című sorozatának egyik legutóbbi — s hadd tegyem hozzá, tálán legjobban sikerült, mert sokszínű és őszinte — adása („A félévi bizonyítvány” volt a címe) bátorított föl. Megerősített ugyanis engem ez az adás abban a meggyőződésemben. hogy egyetemi-főiskolai felvételi rendszerünk csakugyan elhibár zott. hogy az az ..osztályzatiét: s” és az a mechanikus „p&Fftrcndszer”. méh' ennek lényege: bármily tárgyilagosnak tűnik Is, bármennyire „műszakilag” szabatosnak és vitathatatlannak — embertelen. Nem úgy embertelen, mintha kegyetlen lenne. Hanem abban az értelemben, hogy a maga adatszerűségével és mechanikusságával „elidegenedett” az embertől! Szem elől téveszti magát az embert, aki a „mérhető” teljesítmények mögött mégiscsak ott áll személyiségével, pszichikai sajátosságaival, sajátos hajlamaival, képességeivel, egyszóval: egy csomó olyan, figyelmet és megbecsülést .érdemlő tulajdonságával, méljfék külsőséges, vizsgálati módszerekkel és eszközökkel nem mérhetők — hanem csak úgy hozhatók napfényre, hogy ha a jelöltekkel az illetékesek embcrközelsógbe, pedagógiai kapcsolatba is kerülnek !... Hogyan kellene hát átalakítani ezt a pontrendszert? Ügy. hogy az általános osztályzat pontszáma legyen kisebb. — Hiszen az élet számtalanszor bebizonyította már, hogy egy bizonyos szakmában nem mindig az úgynevezett „szín.jelesek”, a „mindenből kiválóak” — ha ugyan ilyenek vannak — a legjobbak, hanem azok, akik ebben az egy bizonyos szakmában már érettebbek, igére- ■ tesebbek, mint a szokásos középiskolai átlag és mérték — de a többiből, amelyre választott pályájukon nincs elsőrendűen szükségük, lehetnek akár átlagosak vagy közepesek is... Miért kellene egy matematikusnak irodalomból is ..jelesnek” lennie és viszont?!... Növekedjék viszont a választott pályával összefüggő tantárgyak osztályzatának pontértéke!... S végül: a felvételi „vizsga” különböző állomásain ne a memóriát, az adattudás bősévét vagy pontosságát vegyék az egyetlen vagy fő mérvadónak — mint ahogyan az ma szokásos —, hanem a lényeglátás és a lényegkiemelés, az egyéni értékelés képességét és készségét, az alkotó intelligenciát, a tehetséget!... I gaz: ez több idővel, fáradsággal és kockázatvállalással. jár a felvé- tel tetet ők részéről, mint a jelenlegi gyakorlat. De megéri, mert a finomabb, a „művészibb” az egyénenkénti bánásmódra és a pedagógiai megismerésre alapozott „személyzeti munka” kamatozni fog a felvett jobb emberanyagban, a felvettek további pályáján ... Még akkor is megéri ez a humánusabb módszer, hogy rátérjenek, ha magában rejti .— mint a világon minden — r tévédé-' sek és csalódások lehetőségét is!... „ Gyárfás Imre jak a szovjet katonákat. A történet középpontjában álló két fiatal közül az egyik 17 éves magyar diákgyerek, aki a front átzúdulásának zűrzavarában a szovjet katonákhoz’ került fogságba, őrzője pedig egy vele egykorú orosz fiú. a szovjet hadsereg sebesült katonája. Nincs a filmnek tulajdonképpen sokágú története, nincsenek meglepő fordulatok, pusztán azt látjuk, hogy e két fiatal — eleinte ellenségesen méregetik egymást — miként melegszik fel a másik iránt, s bár nem érti egyik sem a másik nyelvét, barátság szövődik, köztük. És amikor Kolja, a szovjet katonafiú megbetegszik, majd belehal a háborúban szerzett sérülésébe, a magyar diák akkor érzi igazán egyedül magát, akkor kell újra szembenéznie az értetlenséggel, a gyűlölködéssel, a negyedszázados ellenforradalmi propaganda mérgezett nyilaival. ÍJJESESSTSí A két fiú szinte eseménytelen napjainak szemlélése közben lehetetlen a korbárs nézőnek nem visszagondolni a 25 év előtti saját énjére, élményeire. A fiatalabb generációnak pedig lehetetlen nem végiggondolni: milyen is volt hát az első néhány hét, hónap, hogyan is induit el új útján az élet. Jancsó Miklós nem színes, gyönyörködtető. zászlódíszes képsorokat akart alkotni, hanem e kis epizód hátterében, e két fiatal néhány hetes történetének kapcsán felvillantani bennünk az emléket, felszabadulásunkat a maga reális valóságában láttatni, hogy tudatosuljon bennünk és az utánunk jött és jövő generációban: nem a szépen megírt és filmezett cifra katonai parádék jelentették az igazi felszabadulást. A sokszor apró, vagy nagyobb kátyúkkal, göröngyökkel nehezített út hozta közelebb egymáshoz a felszabadítót és a felszabadítottál. De így, a próbát állt barátság még értékesebb. Ezt kívánja Jancsó Miklós elmondani. s a nézőt saját élményanyagának, érzéseinek ilyen rendszerezésére késztetni. A felnőtt néző a kortúrs szemével, az eseményekben részes tanú együttérzésével figyelheti a képsorokat, s ha egyik-másik jelenettel hirtelen vitázna is. kis gondolkodás után behelyettesítheti saját élményanvagába, s végső soron úgy érzi, mintha a filmbeli, két fiatal mellett maga is ott lenne harmadikként. Tanulságos, érdekes a film a fiatal generációnak is. amelynek ez a kor már csak történelem, s egyik-másik jelenet talán mosolygásra készteti. És tanulságos, elgondolkodtató mindenkinek. Talán sok nézőnek szokatlan lesz, hogy a jubileumhoz kapcsolódó első felújított film nem valami ünnepi hősköltemény, nemes pátosz- szál telített alkotás. Az így jöttem méltó a felújításra, méltó az ünnepi alkalomhoz. Művészi erényei és eszmeisége egyaránt méltóvá teszik, mert valahogy így jöttünk, így kezdtük felszabadult életünket Benedek Miklós Ser főző Simon : > Egyedül A kisbokorral vagyok itthon. i Az udvaron egy darab téglával. \ Megmoccan időnként magának. > Nem tudja kedvét tölteni mással. 5 Helyezkedne, s az erő benne '> csak amennjrt egy moccanathoz kell. Magát lökné a fűben, de csak £ kínlódás az. Abba fáradok el. i |pBM|| ^ p^ Az elmúlt esztendő májusában adták át a mezőkövesdi gimnázium új kollégiumát. A diákok szeptemberben vették birtokukba a korszerű, kényelmes épületet. A régi kollégiumiján 140 diák tanulási lehetőségeit tették könnyebbé, az újban jelenleg 230 középiskolás fiú és lány él. A korábbinál lényegesen jobb körülmények között Otthonuknak érzik A kollégium bejáratánál — különösen a tanítás befejeződése után — sokan „forgolódnak”. Első dolguk, mielőtt még az előtérből felmennének a szobákba, hogy utcai cipőjüket házi papucsra cserélik fel. — Ez a szokásuk pedig már többet .jelent, mint fegyelmet — mondotta Zupkó Béia, a kollégium igazgatója. Szeptember első két hetében még meg kellett szökniük. Most már azonban azt is jelenti, hogy vigyáznak a kollégiumra. a rendre. S ez így igaz. A mi cipős lábunkat némi rosszallással nézték. Könnyen lemérhető: igazán otthonuk-e a kollégium. Csak a szobákat kell végigjárni. A „hivatalos” berendezéseken kívül már megtalálhatók a kabalababák, a díszpárnák és a virágok is. Az egyik szobában a lányok — szabad foglalkozás lévén — éppen kézimunkáznak. Egy nagyon szép térítőt készítenek — a kollégium részére. Büszkén mondták: — Ezt a szentístváni lányok csinálták. Korrepetálások — „menetrend” szerint Egy kollégium életében bármily sokat jelent is az Otthonosság, elsősorban a tanutás a fontos. A mezőkövesdi középiskolás kollégiumban — a gimnáziummal egyetértésben — pedig igen szigorúan veszik a tanulást. A fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek megsegítésére és a kétkezi munkások gyengébb tanulmányi eredményű fiainak és lányainak támogatására külön korrepetálási rendet állítottak össze. — Tantárgyak szerint ősz* szeállítottuk azoknak a gyermekeknek a névsorát, akik kitűnnek a többiek közül. Ugyanilyen kimutatásunk van a gyengébb képességű gyermekekről is. A mindenki számára kötelező foglalkozásokon túl a szaktanárok külön foglalkoznak velük — mondotta a kollégium igazgatója. A „menetrendet” is megmutatta. A kollégium hirdető- tábláján heti beosztásbalt megtalálhatják a gyermekek: kinek, mikor, melyik tanárhoz kell mennie, egy kis többlet-ismeretszerzésre. Szakkörök és folyóiratok A kollégiumban élő 230 gyermek részére különböző szakköröket is szerveznek. Működik irodalmi önképzőkör, díszítőművészeti, honismereti, rádiós, fotó, matematika, bar.- ltács, motoros és könyvkötő szakkör. A díszítőművészeti szakkörben nemcsak kézi- munkózással foglalkoznak, hanem tervezéssel, lakberendezési kérdésekkel is. A fotószakkörben pedig a filmezés is „tantárgy” lett. Mo«J. Mezőkövesd néprajzi jellegzetességeiről szeretnének filmet készíteni. A mezőkövesdi kollégiumban 230 középiskolás fiú és lány él. Otthonuknak érzik a kollégiumot. Arra pedig büszkék, -hogy március 22-én itt hirdetik ki a kollégiumok, közti verseny megyei eredményét. Ebből az aikalomból szellemi vetélkedőt rendeznek.^ Az elmúlt 25 esztendő országos és borsodi történelmi, politikai, kulturális eseményeiről „adnak számot”. Bizonyosan kamatoztatni tudják majd újságolvasói élményeiket. Csutorás Annamária A népdal országos üggyé vált. Bebizonyosodott: sokan nem felejtették el a régiek énekeit, mások alakítják, variálják, maiim formálják az ősi zenét. A képernyő nyilvánossága előtt hetek óta cáfolhatatlanul igazolódik: napjainkban nemcsak a dzsessz és o beat, a bőgő és a gitár hódít. A Röpülj páva felszabadulási népdalversenyt a Televízió, a KISZ és a Művelődés- ügyi Minisztérium amatőröknek két kategóriában hirdette. Az első csoportba a fiatalok kerültek 14 évestől 35- ig, a másodikba a 36 esztendősnél idősebbek. A szólisták, és együttesek magyar és a hazánkban élő nemzetiségiek dalaival jelentkezhettek. A nevezések augusztus 1-én fejeződtek be. Országszerte: 19 megyében és Budapesten ösz- szesen nyolcezren -vállalkoztak szereplésre. (A fővárosban például 988-an.) A selejtezők után az első vetélkedőt szeptember 21-én Bnttonyán gálaesten rendezték. S azóta — jelképesen — a felszabadítók negyedszázados útvonalát követve, az' ország nyilvánossága előtt, folytatódik, zajlik a hónapról hónapra népszerűbb Röpülj páva verseny Vass Lajos vezetésével, ifj. Magvari Imre és Béres János zenekara kíséretével. A befejező. döntő díszelőadást március 29-re tűzték lri. Az első tv-közvetítette elődöntő Sopronban október 12- én volt. az utolsó február 15- én lesz. A középdöntőbe 91 helyezett kerül. A pontozás kettős: szakzsfiri és közönség együtt dönt. ft00 közönség- szavazat egy pluszpontot jelent.) A nézők ezrei aktívan kapcsolódnak az értékelésbe. A Csongrád—Békés megyei közvetítés után 12 048 voks érkezett postán a televízió szerkesztőihez. 7018-an Lip- ták Ágnesre szavazlak. A Nógrád—komáromi estet kö. vetően 36 995 levelet bontottak a Szabadság téri palotában. 15 724-en a hallottak közül Sólyom József produkcióját minősítették a legjobbnak. A Pest megyei vetélkedés 21 410 nézőt késztetett írásbeli véleményre. 6264-en a kartali asszonykórus helyezését erősítették. A nyilvános adásokat háromnapi komoly munka: négy próba előzi meg. Pénteken, szombaton egész nap ismételnek. gyakorolnak, összeszoknak a versenyzők a kísérő zenekarral, barátkoznak a kamerával, reflektorokkal, ismerkednek a felvétel rejtelmei vei. S — az eddigi tapasztalat — a nyilvánosság előtt ritkán vaev életükben még soha sem szerepelt ifink, öregek természetesen, magabiztosan adnak elő. mutatják be tudásukat. Lámnaláz nélkül dalolnak, muzsikálnak. A Röníili páva verseny ko. mnlv pozitívuma: sok. eddig méff fel nem jegyzett, vagy pifoloitett (kiitqmma! ismertette és ismerteti meg az ország hallgatóságát, zenészeket és nagyközönséget egyaránt, A nagyhalászi asszonypár: Tóth Istvánná—Ballai Oszkárné előadásában népszerű lett például Jakab Samu balladája: A nagyhalászt Icbuj, lebuj, lebuj En cl&lera Jakab Samu ne bújj, ne bújj, ne bújj. Sokan megtanulták a füzesabonyi Bóta Sándorné hangulatos énekét, a Szállj el fecskemadár-t is. A gyűjtő és előadó miskolci egyetemi tanár, Deme Dezső pásztornótája ugyancsak — jó értelemben — sláger. S érdeklődve látták milliók a citerásokat, szórakoztak köcsögduda, meggyfasíp hangjaira. Mint ahogy bebizonyosodott, nem avult el, jó mulatság a Duna—Tisza között is a sramli. — A dalok feljegyzése a középdöntőben, ha lehet,, megsokszorozódik mondotta munkatársunknak a Röpülj páva szervezője, Len- gyelfi Miklós. — A közönség ugyanis a kedves, kedvenc versenyzőre eddig ismeretlen ének- vagy zeneszám szövegének, kottájának beküldésével szavaz majd. Már eddig is fiókra való érdekesség gyűlt össze, és mázsaszámra kapjuk a leveleket, véleményeket elsősorban a műsori vezető Vass Lajos, aki már alig-alig győzi a válaszolást. Dr. Vikár László, a Magvar Tudományos Akadémia népzenekutató csoportja munkatársának véleménye: — A verseny bebizonyította, mily sokan ismerik, éneklik a népdalokat Magyarországon. A szakembereket meglepte, hogy olyan megyékben is, ahol úgy tudtuk, már nem őrzik a régi hagyományt, több száz jelentkező akadt. Még meglepőbb, hogy sok pesti fiatal mutatta be a megmaradt, az apáktól tanult régi dalokat. A hivatásos zenészeknek öröm több olyan elhangzott variáns dallam, ami még az Akadémia nagy népdalgyűjteményében sem szerepelt. S jó érzés hallani, amikor az egyes vetélkedőkön a szólistákon kívül a közönség is énekel. A verseny célja: minél többen ismerjék az éneklés boldogságát. Reméljük, a vetélkedő hozzájárul a pár .esztendeje kezdődött országos mozgalomhoz: szeretnénk, ha a népdal a szocialista Magyar- országon a szellemi életben elnyerné méltó rangját. * A Zeneműkiadó tervezi — ígéret szerint a döntő napjára elkészül — a Röpülj páva sorozat legjobb dalainak megjelentetését. A verseny három középdöntőjének időpontja: március t., 8„ 15. A bíráló bizottság teljesen új lesz, elnöke dr.' Ortutay Gyula akadémikus. A március 29-1 soproni döntő vezetését Kodály Zoltánnó vállalta. Egy korszalmyilQ film felújítása ©lé ; Verseny képernyőn és képernyő mögött ' Emberségesebb módszerrel..,
