Észak-Magyarország, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-01 / 27. szám

ÉSZAK MAGYARORSZÄG 6

fesämap, Ifffl. feteruh8? 1

Oravec Jánost

A QYEREK ÉS A JÉRCE

a mrú "r5t %t

csőny növésű, vékony testű, szökés hajú, nagy, fekete szemű. Tudott már egyet, s mást az életről, hiszen kapott pofont igazságtalanul az iskolában, látta apja köny- nyeit a nagymama temetésén, és nemrégen kivették a manduláját.

Reggel a mama ideges volt. Mostanában, mióta ana a kórházban van, mindig ideges.

— Igyekezzél mosdani, Pisti — szólt rá a gyerekre — mert még elkéssek a vonatot,

A gyerek nyújtózott a nagy fehér lavór előtt, és kinézett az ablakon. Sütött a nap, mozdulatlan volt az utca. Az iskola jutott az eszébe, ahonnan ma igazgatói engedéllyel mulaszt.

— Hát nem hallod? —■ szólt rá ismét az anyja. — Addig vacakolsz, amíg lekössük a vonatot. Apád meg ■ várhat.

A gyerek összerezzent. Két tenyerét belemerítette a vízbe. Lúdbőrös lett a teste.

A vonaton nem voltak sokan. Az ablak mellett ültek, szemben egymással. Partnak fel, szőlődombok között kanyargóit a vonat. Szinte ful- lasztó volt a hőség. S ha lehúzták egy kicsit az ablakot, rájuk hullott a mozdony még izzó korom- és hamuesője. A gyerek a mellettük elsuhanó tájat figyelte. Látta a szőlőkben dolgozó ken dós asszonyokat, félmeztelen fér. fiakat, amint a derekakat kiegyenesítve, tenyerüket szemük fölé emelve, egy pillanatra rácsodálkoztak a vonatra. A kocsi másik végében táskarádió ontotta unalmas délelőtti műsorát. A felhajtható asztalkán az anyja szétnvitotta az alumínium dobozt.

— Egyél — mondta szárazon.

A gyerek összeráncolta a homlokát és legszívesebben nemet mondott volna, de ahogy az anyja arcára pillantott m^r nyúlt is a szend. vicsért.

Később az asszonv átült a fia mellé és átkarolta a vállát. Sokáig nem szóltak. A gyerek elszenderedett. a vonat úgy erőlködött a parton felfelé mintha vastag hótakaró állná útját.

Az állomás egvefon tÄela- épület. Kopott táblán felirat: poidoetaianvár. Mellette, a drótkerítésen belül néhány tyúk és kacsa. Két ma’ae, mélyen a porban, az oldalát mutatja a naonak. Távolabb ’áncra fogott tehén kérődzik. Két e'hízott törzsű vadvíz, tenycía között árválkodik a nvomóskút. Az épület előtt 'aknshétorok, a naoon áw. npriő. Festik az állomásfőnök lakását. Az állomás mö- nö+ff b éryr* aS Út. találkozásé, nál táb’a hírrlotj; 4 kilométer az út a faluig.

Í

nn'i az útjelző táb- ■ ö Iánál. Az asz- szony a falu felé néz, méri az utat. A gverek a hegytetőn büszkélkedő várromot figyeli. Az asszony meeterli izzadó homlokát, aztán leveszi a gyerekről a zakót. Elindulnak. Feiük fölött hullámzik a hőség alig van árnyékuk. s ezek az árnyékok 'assan haladnak a kikopott úton. Az asszonv megy e’öl, cipeli az óriási szatvort, s két füle között a gverek kabátját. A gyerek moev utána. s látja, mennvire húzza az anvia jobb vállát és kezét a teher.

Az út a domb legmagasabb pontján, a hátán vezet, ^elérnek. Az asszony megáll és csüggedten leengedi a terhet a lába mellé a földre. Néznek maguk elé, a völgvbe. A gyereknek úgv tűnik, innen még messzebb van a templomtorony, mint az imént. az állomástól. Mintha ellenkező irányba mentek volna Az asszony szinte türelmetlenül ragadja

fel a szatyrot és elindul. A gyerek mellészaporázza lépteit és felé nyújtja a kezét.

— Mama! Segítek.

Az asszony megáll. Érzi, hogyan önti el a meleg és a pirosság az arcát Kétfelé választja a szatyor két fogantyúját és az egyiket a gyerek tenyerébe teszi. Felemelik a terhet és elindulnak. Mint valami rokkant szekéren, úgy himbálózik közöttük a szatyor a levegőben.

is, de nem fér be a dróthálón.

— Köszönöm — mondja a férfi. Add oda anyádnak, majd ő behozza.

A gyerek odaadja a csokoládét Az sszony megfogja, bemegy ;le a kapu mögé. A férfi t pizsamakabát zsebébe esi tatja a csokoládét

— Mikor tetszik hazajönni? — kérdezi mohón a gyerek,

Heiven éve szüléiéit Dunajevszkij

Páipá'aszi

elit

(Tudósítónktól)

Az ország minden iskolájában most döntenek a tanulók a pályaválasztásról. A sátoraljaújhelyi közgazdasági szak- középiskola végzős tanulóinak szülői értekezletén is erről beszéltek. A részvevők helyesen gondolkodnak, mert a pálya- választáson nem meghatározó, hanem irányító, tanácsadó szerepet akarnak betölteni. Ez az eljárás sokkal helyesebb, mint a döntés jogának mindenáron való érvényesítése A leendő munkahely kiválasztását körülhatárolja az iskolatípus is. Az természetes, hogy a köz- gazdasági szakközépiskolában végző tanuló akkor cselekszik helyesen, ha végzettségének megfelelő munkakörben helyezkedik el. Nemcsak a társadalmi érdek kívánja meg ezt. hanem a végzett diák egyéni érdeke is, hiszen ezen a területen szerzett megfelelő tudást, jártasságot, és készséget

A társadalom igényeit más szempontból is célszerű figyelembe venni, mert nem közömbös az, hogy milyen jövő előtt álló szakmában helyezkedik el a munkavállaló. A szülői értekezlet résztvevői egyértelműen megállapították azt is, hogy az érettségizett tanulók pályaválasztását nem a barát, vagy barátnő akarata, hanem az önálló elhatározás determinálja. A sátoraUaúj- hel.vi közgazdasági szakközépiskola szid ói értekezlete azArt is hasznos volt, mert a tanuló, szülő és osztályfőnök véleményének összeegyeztetésére törekedtek. Az iskola jó pályaválasztási tanácsadását igazolja hogy az elmúlt tanévben a felsőfokú intézményekbe jelentkezett tanulók 78 százalékát felvették.

Mindig szükség van a szülői ház és az iskola jó kapcsolatára. de a pályaválasztás eldöntésénél talán ez a leg- j fontosabb.

Takács Imre I

Sok millióan ismerik a Drága föld, szülőhazámnak földje ... kezdetű dalt, mely a Moszkvai Rádió szünetjelévé is vált. Szerzője Dunajevszkij, a világszerte népszerű szovjet zeneszerző.

Nagy népszerűségnek örvendenek különböző film- és operettdalai. Például a Cirkusz, Kubán! kozákok közkedvelt melódiái, vagy a Szabad szél című operett fülbemászó betétjei.

Dunajevszkij a népzene gazdag tárából merített ihletet, s ugyanakkor új. modem ritmusokkal frissítette fel azt.

A Harkovi Konzervatórium befejezése után a 19 éves ifjú

zeneszerző eleinte kísérőzenét írt a moszkvai és leningrádi színházak különböző darabjaihoz, majd az operettműfajban alkotott maradandót. Egyik legelső műve. a Vőlegények, nagy szerepet játszott a szovjet operett létrejöttében.

Tíz operettje közül kimagaslik az Aranyvölgy és a Szabad szél, melyet a szovjet színházak jelenleg is játszanak.

A harmincas években több jazz-kompozíciót írt, és új esztrád-repertoárt állított ősz- sze.

Öröksége a szovjet zeneművészet kincsei közé tartozik.

Péter, aki megszökött a zio'ifóal

Ws&ofc csatátok tündtikiese és Lu\áa Mut\is idejében

TÖBBEN MEGKÉRDEZTÉK a múlt vasárnap közölt Széchenyi utca 21. számú ház történetével kapcsolatban a „nagy létszámú Herczeg-csa- lád”, a „Johannes plebanus” és a Mátyás-kori város társadalmának, népének egyes összefüggéseit. Aktuális a kérdés, mert egyes házak történetével megszabott keretek között lehet foglalkozni, s így nem jut elegendő hely a társadalmi és gazdasági vonatkozásokra. A kérdések olyanok, hogy megválaszolásukra érdemes vázlatosan foglalkozni. Egyben eleget tenni azoknak, akik forgatják az ötkötetes Szendreit, Leszih Andor, Klein Gáspár, Leveles Erzsébet és M. Kiss Lajos régebben megjelent publikációit. de Igénylik az újabb idők kutatásának eredményét,

A Herczeg-család az oklevelek közt 1460-ban tűnik fel Miskolc jövevény — hospes — társadalmában. Herczeg Péter, Rozgonyi Sebestyén csapatában részt vett 1457 körül a Gömörben és a Her- nád völgyében végrehajtott hadjáratban a husziták ellen. A Bodrogi-őzben szétszórták a huszita Talafusz János és Axamith Péter híveit, s ekkor szabadult fel tizennyolc évi megszállás után Sárospatak is. 14G0-ban Sajónémetit foglalják vissza. Ebben az évben a 35—40 éves Herczeg Péter — Miskolcon maradt családjának vagyonára teljes adómentességet szerez. A jogcím „hűséges katonai szolgálata. vére hui’ása”. Péternek négy testvére és egv húga van, két kőház, szántók, szőlők és két malom. Tekintélyes vagyon a gazdag hospesefc között is. Ebben az időből újabb hospes-hullám éri a várost, mert a beköltöző.! érdekében Mátyás hosszú évekre meghirdetett kedvezményeket biztosít. Ez újabb házépítésekkel jár, a diósgyőri királyi udvar pedig kedvez az iparosok és kalmárok működésének. A Herczeg- lány, Lucia, hamarosan férje lesz Aranymíves Miklósnak, aki mint ötvös szintén megtalálta számításait az udvari nép között.

Herczeg Péter kezeli a felvidéki csapatok zsoldját. Nagy pénzek fordulnak meg a kezén. Talán már előbb is hozzányúlt a katonaság pénzéhez, de 1478-ban végleg megszökött az aranyban, ezüstben tekintélyes összegű zsolddal.

VAGYONAÉRT AZONNAL jelenkezett a királynál Kowach István, a Fekete Sereg gyalogosainak kapitánya, szintén miskolci lakos. 1478- ban meg is kapja Herczeg Péter elkobzott vagyonrészét és két év múlva azt a telket is, amely házának szomszédságában feküdt — Tamás fazekasnak háza mellett (Hu- nyad u. 3—5). A telekért csupán eszményi árat: 1 aranyforintot és 8 rőf posztót fizetett.

Miskolc társadalmában most Kowach István az a személy, aki minél több vagyont igyekszik szerezni. De az eltűnt Herczeg Péternek a testvére, János lesz az avasi és a Boldogasszony templomok plébánosa. Most már két nagy befolyású ember: a Fekete Sereg kapitánya. Kowach István — és az. egvbázi vezető. Herczeg János áll szemben egymással a vagyonszerzés lázában. As utóbbi a szerencsés, Kowach kapitány meghal 1489-ben,, János plébános visszaszerzi a Herczeg-vagyont, két kőházat (főutca 21. és Hunyad u. 3—5), két malmot, nagy szőlőket ás szántókat. 1490-ben pedig már magának tulajdonítja az egyházi patronátusi jogot. Ez ellen azonban a város polgársága egyetemesen tiltakozik: és megvédi a jogát

Ez a néhány vázlatos adat jellemzi a város XV. századvégi életét. A királyi köz- pontositó politika egyik pillére a városok polgárságának állandó erősítése, ez nyilvánul meg ebben az esetber \ városi polgárság erősítés- az egyetlen haladó vonás e politikában. És Ó-Miskolc ősgyökeres konzervatív polgárai. az Űj-Miskolc radik^'is hospes-gazdagjai a város tanácsában — univ er sorúm ci- vium et hosyitum — egyértelműen őrzik kiváltságai at és ellenállnak az egyén1 túlkapásoknak. A város határán belül ez sikerül is nekik.

Nem sikerül azonban Csabán. Szirmán és Zsolcán. ahol Kowach kapitány lánya Katalin, férjhez megy Csaba nagy urához. Japriczai Horváth Gergelyhez és igyekszik újra összeszedni a Kowach- vagvont

MISKOLC POLGÁRSÁGA NEGATÍV, a vármegye oedig ellenséges állást foglalt el 1514-ben. a Dózsa-fel kelésben. Azoknak a jobbágyoknak leszármazóival szemK“n, akik nedlg már 1406-ban fellázadtak a diósgyőri nálosofc kizsákmányolása ellen és egyúttal a paraszti osztá'vharc egvik legrégebbi dokumentumát adtá'- az iilAl-n-nnlr

Komáromy JósmI

A gyerek felőli oldalon mjdnem a földet éri, és kétszer is megvonaglik, míg az asszony oldalán csak egyszer billen.

A falu elején vannak,az első házaktól pár lépésre. Emberi hangok, kutyaugatás hallatszik a dús lombú, fákkal tömött udvarokról. Es ott, szemben, a templomtól jobbra, ahol az út elkanyarodik, régi, nagy, sárga épület emelkedik ki a faluból. A volt grófi kastély. Most kórház.

Szinte végignyargalják a hátralevő néhány száz lépést és máris ott vannak a kórház magas kőkerítésénél, zöldre festett, sűrű rácsos kapujánál.

— Hogyne, tessék — mondja a portás az asszony érdeklődésére. — Be lehet menni. Aztán szigorúvá válik az arca, megigazítja fekete tányérsapkáját. — Hanem a gyerek! Még nincs tizenhat éves. A gyerek nem mehet be.

— Megfizetném — szól közbe az asszony. — Mesz- sziről utaztunk ...

— Nem tehetem. Az állásommal játszom.

Az asszony pontosan a kapuban áll Előtte a portás, háta mögött a gyerek. Nem bír, nem akar megfordulni. Fél, hogy akkor elsírja magát a gyerek. Aztán mégis visszafordul, de a talpán és a sarkán, úgy. hogy egy tapodtat se kerüljön ki a kór- hózkapun. Látja, hogy a gyerek szemében összegyűlik a könny, de erősen tartja magát. Az asszony lehajol hozzá:

— Pistike! — suttogja. — Várjál meg itt. Majd beszélek a főorvossal és...

A gverek lehajtja a felét és elfordul. Aztán, ahogy hallja anyja cipőiének távolodó kopogását, kibuggyan a könny a szeméből. Szégyenlősen megtörli a keze kiével az arcát, azután körülnéz. Süt a nap, csendes, kihalt az utca. Neki támaszkodik a mavas kőkerítésnek és vár. Magában elkezd számolni: ..Eev, kettő, három. négv. öt. hat hét, nyolc, kilenc.. ”

Vár. „. . háromszáztizenhét. háromszáztizennyolc, há- romszáztizenkilenc..

Aztán egyszerre csak ott van mellette az apia. Egészen közel hozzá, csak a sűrű. zöldre festett drótháló választja el őket. Az a’"'ja csíkos pizsamát visel és mo- solyog. A gyerek köszön és nézi. Váltanak pár szót. Nehéz a beszéd. Az asszonv néhány lépéssel távolabb áll. Se kint. se bent. Pontosan a kaonban. Odalép a gyerekhez és észrevétlenül egy tábla csokoládét csúsztat a zsebébe. A gyerek ránéz és megérti.

— Hoztam aoénnk csokoládét — mondja és nyújtja

— Nemsokára — mondja a férfi.

— A jövő héten?

— Igen. Talán a jövő héten. A tanulás hogy megy?

A gyerek megvonja a vállát.

— Megy — mondja. Aztán felcsillan a szeme. — Van egy ötösöm, meg egy négyesem matekból.

— Jól van — mondja a férfi. Akkor megérdemled a csokit. Mert én is hoztam ám neked. — És előveszi a pizsama zsebéből a tábla csokoládét. — Majd anyád odaadja.

A gyerek nézi az anyját, amint kijön hozzá a tábla csokival. Ugyanazzal, amit az előbb vitt be.

— Köszönöm — suttogja a gyerek és zsebébe süllyeszti a csokit. Az apja mozdulatlanul nézi, aztán a feleségére tekint. Hirtelen hátralép a kerítéstől és azt mondja:

— No. szevasz! Hát akkor a jövő héten. Be kell mennem.

— Csókolom — köszön a gyerek és néz utánuk a drótkerítésen.

Ismét egyedül van. Támaszkodik a kőfalnak és érdeklődés nélkül nézi a körű. lőtte levő idegen világot. .. .Hatszázöt, hatszázhat, hat- százhét..

A fal tövében egy fehér jérce lépdel óvatosan. Legyekre vadászik. A gverek ráfigyel. A iérce egészen köze! jön. Oldalra fordítva a

fejét, felnéz a gyerekre

..........

k

ilenszáznegvvenegy, ki’-mc- száznegyvenkettő”. A iérce átmegy a gyerek másik oldalára. aztán lustán károg és kétszer is meglebbenti a szárnyát.

Ezeregyszáztizennégynél a gverek abbahagyja a számolást. Benyúl a zsebébe, előhúzza a csokoládét és lehámozza ró’a a papírt. Aztán letör belőle egy darabot, a 'érce elé dobja és ezt mondja:

— Nesze tvúk. egvél te is.

A jérce felkapja a csoko'ádédarabot és lenyeli. Az bán megrázza a fejét és a csőrét a kőfalhoz keni.

— Nem izl’k? — kérdi a gyerek. — Pedig jó Talán még soha nem ettél ilyet, azért furcsa az íze — mond- <a a gverek és leguggol.

A iérce elé tartia a csokoládét. Az állat félénken közeledik, ácsorog. nislog, aztán elfogadja a gverek kezéből a szokatlan eledelt.

f| fin» nf az, ablakon ái •'* nézi a guggoló gveroket és a körülötte ninlskedő fehér jércét. Aztán leveszi a feWe tányér- sankát a feléről.

Kint. a kőfal tövében csokoládét eszük a gyerek és a fehér jérce.

Fent. az irdatlan magasban ég a Nap. a Fö’d nedig keriorH-tárja a maga végtelen útját.