Észak-Magyarország, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-04 / 29. szám

Szerda, 1970. február 4. £SZAK• MAGYARORSZÁG 5 HOLNAP A népi rendőrség megalakulása Gyümölcs­termesztési nap Miskolcon A miskolci főkapitányság mókája r# Őrzik a határt i A karonaélei egesz embert kivan. A kémény tél különösen j próbára teszi, és sok feladat elé állítja a határszéleken szol« | gálatot teljesítőket. Igen sokoldalúnak kell lennie a határ* t őrnek, nem elég jól kezelni a fegyvert, de lovagolni is tudnia i kell, a sítalpon is biztosítani kell, hogy megálljának. Az idei mezőgazdasági könyvhónap miskolci rendez- í vényei holnap, február 5-én kezdődnek. Az ünnepélyes j megnyitóra délután 6 órakor az Ady Endre Művelődési Házban kerül sor. Ünnepi be­vezetőt Szuchy Róbert, a Ha­zafias Népfront Miskolc vá­rosi titkára tart. Ezen a napon egyébként a gyümölcstermesztésről esik inajd szó több rendezvényen a művelődési házban. Dél­előtt beszélgetést rendeznek a gyümölcstermesztés kérdé­seiről, délután 3 órakor a művelődési házhoz közel eső gyümölcsösben lesz téli gyü­mölcsfaápolási gyakorlat Az egész napos programot dr. Gyúró Fersoie, a Kertészeti1' Egyetem tanszékvezető taná­ra irányítja. Ugyancsak ő tart előadást délután, az ün- j nepélyes megnyitó alkalmá­val A házikert gyümölcsfái- j nak koronaformái címmel. Tnrzsgárda alapítvány tsz-lien A Lenln-ccntenárium al­kalmából törzsgárda alapít­ványról húzott határozatot a makói Lenin Termelőszövet­kezet vezetősége. Az alapít­vány anyagi fedezetéül az eddigi kétszeresére, 2 millió forintra emelték a szociális és kulturális célokra fordít­ható összeget. A pénzalap­ból jutalmazzák a törzsgárda arany-, ezüst- és bronzfoko­zattal kitüntetett tagjait. El­ső ízben áprilisban, hazánk felszabadulása 25 éves évfor­dulóján a szövetkezetben rendezendő ünnepségeken osztják ki a jelvényeket. 10. HUSZONÖT ÉVVEL EZ­ELŐTT, ezekben a napok­ban tehát a megye legtöbb községében munkálkodtak már a népőrségek. Térjünk vissza a miskolci események­re. Sorozatunk a népőrségek szervezéséről, megalakulásá­ról, munkájáról szóló része előtt számoltunk be a Mis­kolci Rendőr-főkapitányság megalakulásáról. Nézzük most kicsit részletesebben, hogyan dolgozott, milyen kö­rülmények között tevékeny­kedett a kapitányság. A miskolci kapitányság a mai Tanácsház téren, a Gosz- tonyi-féle ház első emeletén kapott helyet. Az újjászerve­zés egyik jeleként megkez­dődött a toborzás. A Szabad Magyarországban felhívás jelent meg, amely a felvé­tel lehetősegéről tájékoztat. Ugyancsak az első napokban, január közepén jelent meg a Szabad Magyarországban a kapitányság vezetőjének köz­leménye: „Az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendelete értelmé­ben minden rendelkezésre álló eszközzel üldözni jogom azokat, akik kihasználva a háború okozta rendkívüli vi­szonyokat, erőszakosságra, rablásra, fosztogatásra vete­mednek, vagy ilyen cselek­mények elkövetéséhez segítő­társul szegődnek. Nyomaté­kosan figyelmeztetek min­denkit, hogy a kormány ha­tározatának megfelelően min­den eszközzel véget vetek üzelmeiknek. Minden erősza­kosságot, személy és vagyon elleni merényletet szigorúan és könyörtelenül üldözni fo­gok. Felkérem a lakosságot, hogy a békés építőmunka mielőbbi megindulása, bizto­sítása végett ebben a törek­vésemben támogasson, nyom­ra vezetéssel, s azonnali fel­jelentéssel legyen segítsé­günkre a bűnüldözésben." (Szabad Magyarország. I. 14.) A hang kemény, szigorú, illő azokhoz az időkhöz, hi­szen akkor a rendőrségnek gyakran kellett — szó sze­rint is — harcba bocsátkoz­ni a börtönből szabadult bű­nözők, alvilági elemek, búj- káló nyilasok bandákba ve­rődött, jól fegyverzett cso­portjaival. Gyakoriak voltak a személy és vagyon elleni bűncselekmények, a fegyver­rel elkövetett rablások, a haszonszerzésből elkövetett emberölések, betörések. A RENDKÍVÜL rossz, gazdasági helyzet, az áruhi­ány csak fokozta a nehéz­ségeket. Ugyancsak a nehéz­ségek közé tartozott, hogy a rendőröknek nem volt meg­felelő felszerelésük, még ele­gendő fegyverük sem. Ugyan­is a MOKAN-rendőrség megszűnésével a személyi ál­lománnyal együtt a fegyve­rek jelentős része is a hon­védséghez került. A járőrök nagyobbrészt úgy látták el a szolgálatot, hogy váltótár­suktól vették át a fegyvert. A kapitányság kérte ugyan a Belügyminisztérium segít­ségét, de ebben az időben a kérés még eredménytelen maradt. A kapitányság első tény­kedései közé tartozott, hogy a Miskolci Nemzeti Bizottság határozatának értelmében több napos akciót szervezett az elrejtett árukészletek fel­kutatására, lefoglalására. A rendőrök munkáját ebben az' akcióban a fegyveres erők , segítették Szalay Tibor alezredes vezetésével, aki később az akció eredményes lefolytatásáról tett jelentést. Az akkori „ügyforgalomra” jellemzésként: Miskolcon ja­nuár közepétől februór 20-ig 1233 ügyet iktattak. Feldol­goztak továbbá 60 közigaz­gatást és 202 kihágás! ügyet is. A rendőri állomány kisebb része volt rendőrtisztekből, detektívekből, nagyobb része pedig munkásokból, parasz­tokból, valamint értelmisé­giekből állt. akiket úlonnan vettek fel. Érthető hát, hogy az anyagi, a technikai és a Csillagtúrákat szervez Borsodban az Idegenforgalmi Hivatal Egyre több vállalatnál és üzemben lép életbe az öt­napos munkahét. Borsodban is sok ezer dolgozó pihenő­ideje növekedett meg az el­múlt időszakban. Kedvére tölti el mindenki ezeket a hétvégeket. A leg­többen pihenésre, szórakoz­tató és gondűző foglalatos­ságokra használják fel sza­bad idejüket. Mások egyéni kedvteléseiknek, hobbysuk­nak hódolnak. Művelődési intézményeink, klubjaink di­cséretére legyen mondva: hasznos és érdekes ötleteket igyekeznek adni a szabad órák célszerű kihasználásá­hoz. Az utazgatásnak, a hazai es külhoni tájak megismeré­sének mindig sok híve volt nálunk. Különösen az utóbbi években növekedett többszö­rösére az ország-világjárók, a turisták tábora. Ma már jó néhány idegenforgalom­mal foglalkozó hivatal igyek­szik minél érdekesebb és egyre nagyobb területet be­hálózó útiprogramokat aján­lani az érdeklőd öltnek. Az Idegenforgalmi Hivatal eddig elsősorban a megyén­ket megismerni akaró kül­földieknek, vagy a más me­gyékből érkezőknek ajánlot­ta fel szolgáltatásait. (Gon­dolunk itt elsősorban a me­gye nevezetességeinek meg­tekintésére szervezett utazá­sokra.) A hivatal idei tervei között mast valami új cél megvaló­sítása is szerepel. Az akciónak azt a címet adhatnánk: Ismerd meg me­gyédet, szűkebb hazádat! Kik szamára és hogyan kívánja lebonyolítani ezeket a túrákat az Idegenforgalmi Hivatal? Nos, az ötletet az adta, hogy mostanában egyre több borsodi vállalattól, középis­kolától érdeklődtek: hová, melyik megyei táj, vagy vá­ros megismerésére, megte­kintésére van lehetőrég. Felmérve az eddig jelent­kező igényeket, úgy tervezik, hogy minden évszakban — am, elsősorban mégis az úgy­nevezett főszezonban — csil­lagtúrákat szerveznék. Ezek lényege: egynaposak, Mis­kolcról indulnak, egy-egy al­kalommal több nevezetes he­lyet érintenek, és szakszerű felvilágosítást adnak az úton. Mindezt pedig olcsón, a kisfizetésű emberek számára is elérhető áron akarja meg­valósítani a hivatal. Az útvonalakat már össze­állították. Érdemes megje­gyezni, hogy nemcsak a leg­ismertebb és a legkönnyeb­ben megközelíthető helyekre szerveznek túrát, hanem pél­dául — hogy csak egyet em­lítsünk — Szerencs, Monok és Abaújszántó megtekintése után a boldogkői és a regéci várhoz is eljuthatnak az ér­deklődők. Az utazni, a megyét meg­ismerni szándékozók első cso­portja már jelentkezett is: a miskolci Kossuth Gimnázi­ummal folytattak megbeszé­lést a hivatal képviselői. Gy„ K. segédeszközök hiányán Kívül bizony, a szakértelem hiánya is nehezítette a munkát. Megkezdték az ebből adódó feladatok végrehajtását is. A szakmai ismeretek elsajátítá­sára detektívképző tanfolya­mokat szerveztek. A kapi­tányság ekkor már a Zsol- cai-kapui volt rendőrségi épületbe költözött, és a tan­folyamokat már itt tartották. Időt szakítottak más fel­adatok ellátására, szervezési munkákra is. Létrehozták a rendőr-szakszervezetet, majd megalakították a rendőrze­nekart. A zenekar már ezek­ben az időkben is többször fellépett nyilvánosság előtt Gondot fordítottak arra is, hogy a rendőrök orvosi ellá­tásban részesüljenek. Az anyagi ügyosztály 4 orvossal kötött szerződést, melynek értelmében napi 1—4 órás rendelésért havi 500 pengő ellenében látják el az állo­mány és családtagjaik gyógy­kezelését. (Később, az inflá­ció idején a pénzösszeget rö­vid időközönként rendszere­sen módosították.) a városi főkapitány­ság májusban került cent­rális irányítás alá, ezzel meg. szűnt a helyi önkormányzati szervektől való függése. Fej­lődését a továbbiakban a kormány és a Belügyminisz­térium által kiadott rende­letek, utasítások szabták meg. Képünkön: határőreink figyelőállásban, valahol a nyngatf határszélen. lOSZ-esek és úttörők y"r ttorőszervezet — közép­|l iskolai KISZ. össze­hasonlításuk elgondol­koztató következtetést szül: aktivitásban, nevelőhatásban, mozgalmasságban a „gyerek- szervezet” vonultat fel na­gyobb erényeket. Az általános iskolák kis­diákjai számára az úttörőélet fontos és nagyon is számon tartott események sorozatát jelenti — egy kirándulás, is­kolai akció, vagy őrsi gyűlés részvevőinek nagy többsége szívvel-lélekkel szerepet vál­lal a közös élmény alakítá­sában. Nézzük az ellenpéldát Barátom fia, nyílt eszű, eleven, szervezőtehetséggel megáldott kamasz boldogság­tól sugárzó arccal robogott be a szerkesztőségbe: ő lelt a rajvezető a VII/C-ben. Azonnal vázolta terveit ötle­tek és feladatok tömkelegét mesélte el, melyek közül a legszerényebb talán az volt, hogy Moszkvicsot nyernek a rajjal a Pajtás rejtvényver­senyén. Ma a fiú II. gimna­zista, KISZ-tag, sőt úgy tu­dom funkcionárius is. Régi lelkesedéséből mostanra egy- egy blazírt, „ma is taggyűlést kell tartanom...” maradt. Életkori sajátosság? Csak igen kis részben le­het az: a lelkesedés sohasem volt a 10—14 évesek privilé­giuma. Min múlik tehát a do­log? Egyértelmű választ ne­héz találni: nem minden kö­zépiskolában azonos a hely­zet, súlyos dolog lenne kirí­vó példák miatt jél dolgozó KISZ-szervezeteket is elma­rasztalni. A cikkem , elején tett megállapításra azonban egyetlen eset inspirált: az or­szág jó néhány középiskolá­jában találkoztam kísértetie­sen hasonló helyzettel. Ok és okozat is egyezett ezekben az esetekben — ezekről beszél­ve általánosítok csak az itt elmondottakkal. Min múlhat tehát a dolog? T öbbek között a pedagó­gusokon. Az „elit” böl­csészkarról kikerült fiatal tanárok és a pedagó­giai főiskolák diplomásai kö­zötti különbség nemcsak a kvalifikációban, gyakran a lelkesedésben és a hivatás- szeretetben is mégmutatko­zik. (Arra alig van példa, hogy utóbbiak közül ne is­kolában helyezkedjen el va­laki — egy bölcsészkari fel­mérés 100 megkérdezettjéből 4! (!) jelentette ki, hogy esze ágában sincs tanári állást vállalni. A példa, bár ko­rántsem perdöntő horderejű, egyet világosan mutat: a két­féle oktatási intézményben uralkodó szellem közötti kü­lönbséget.) Tény az, hogy a KISZ-vezető tanárokat rá­termettség, mozgalmi múlt és egyéb lényeges szempontok alapján választják ki — a mozgalomra azonban a KISZ-szel csak közvetett kapcsolatban álló fiatal ta­nártársaik is igen nagy ha­tással vannak. És a gyerek — legyen az 12. vagy 16 éves — nagyon is pontosan meg­érzi, milyen lelkesedéssel ke­zelik az „ügyet”. Baj lehet a módszerekkel is. Az úttörőszervezetekben a nevelés oldottabb, áttétele­sebb. A középiskolai KISZ- szervezetek vezetői ugyan­akkor sok mindent szeminá­rium ízű, unalmas, vállalati értekezletekhez hasonló „kö­telező” összejövetelek szer­vezésével oldanak meg, eleve kizárva a széles körű érdek­lődés lehetőségét. Minden if­júsági szervezet fő vonzereje a mozgalmasság. Éneikül — legyen bár programja érté­kes. célkitűzései nemesek — aligha építhet tagjai lelkese­désére. Sokszor hangoztatott érv: a középiskola egy lépéssel kö­zelebb van a felnőtt-társada­lomhoz, több és nehezebb feladatot ad diákjainak, ke­vesebb energiát hagy'a moz­galmi életnek. Nem h'ázem, hogy ez szerepet kapna az. ügyek alakulásában: a 14— 18 éves gyereknek, talán minden korábbinál nagyobb igénye van az iskolán túli társas együttlétre, a vitára, a véleménycserére. A „társa- dalmasodás” azonban — vé­leményem szerint — egy do­logban mégis jelen van. Míg a rajvezető egy a srácok kö­zül — igaz, a legjobb eszű többnyire — addig a KISZ- titkár már valahol „főnök", pozieionálisan is kiemelt, vélt vagy valódi privilégiu­mokkal felruházott személy, aki ráadásul a „másik tábor­hoz”, a tanári karhoz is kö­zelebb van egy lépéssel a többieknél. Az úttörővezető népszerűségének köszönheti megválasztását A IvISZ-tít- kár az esetek többségében csak a jelölő bizottságnak- vita, ellenjavaslat meglehe­tősen ritka az ilyen összejö­veteleken, Mivel magyaráz­ható ez? Nagyrészt az álta­lam már említett ténnyel: az úttörők között tágabb tere van az egyéniségnek, minden javaslatot meghallgatnak és megvitatnak — gyakran fel- nőttes komolykodással érvel­ve. Érezhetik, hogy valami­lyen módon szerephez jutnál: az események alakításában. A középiskolai KISZ-szerve- zetek egy része, határozat- hozatallal helyettesíti a „de­mokratikus vita” fórumát — a tagság megszavazza és azonnal el is felejti a friss paragrafusokat. A vezetőkön kívül nagyon kevesen törik fejüket valamiféle közérdek­lődést felkeltő javaslaton. E gyetlen újságcikk kevés ahhoz, hogy a közép­iskolai KISZ-élet gond jait elemezzük, vagy a meg­oldásra általános érvénvű receptet keressünk. Nem "is volt célom ez. Mindössze egy véleményem szerint meg­lehetősen súlyos — problé- r‘jűra kívántam cikkemmel ráirányítani a figyelmet, e néhány, vitára szánt megál­lapítást közzé téve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom