Észak-Magyarország, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-01 / 27. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 Vasárnap, T970. február T. Kádár János nyilatkozata Heti külpolitikai össze'oglaiónk Diplomáciai ÜL mmgyhét volt ♦ Légi háború Köze!-Keleten ♦ Provokáció Vietnamban ♦ Csehszlovák változások Joggal nevezhetjük diplo­máciai nagyhétnek a műit napokat a világpolitikában. Számunkra igen fontos volt Kádár János és Fock Jenő miniszterelnök hivatalos, ba­ráti látogatása az NDK-ban. A bonni kormány Bahr ál­lamtitkárral az élen, küldött­séget menesztett a szovjet fővárosba, ahol a két ország között az erőszakról való köl­csönös lemondásról tanács­koznak. Február 5-én egy másik nyugatnémet küldött­ség Varsóba utazik, ahol a két ország között először ke­rül sor széles körű politikai eszmecserére. Az angol miniszterelnök Ottawában és Washington­ban tett látogatást. A Nixon- nal való tanácskozásokon az európai enyhülés, a közel- keleti helyzet és a vietnami háború is szerepelt. De a problémákat az eszmecsere nem vitte előbbre. Közép-Keleten a megélén­kült izraeli légi tevékenység arra vall, hogy a légi háború kiterjesztésével kell számol­ni. A Vörös tenger egyiptomi partvidéke, Kairó és a Nílus völgye elleni légi akciók új módszer alkalmazásának kez­detét jelentik. Tel Aviv nyil­vánvaló célja az EAK hátor­szágában levő célpontok el­leni támadás. Erre a célra szerezték be az Egyesült Ál­lamoktól a kéttucatnyi Phantom típusú gépet, s a kö­vetkező hat hónap alatt újabb 25 géppel akarják növelni az izraeli légiflottát. Szerdán amerikai repülő­gépek súlyos provokációt kö­vettek el a VDK ellen. 1968. novembere óta első ízben, több hullámban bombázták a 17. szélességi foktól nagy tá­volságra eső, sűrűn lakott vi­dékeket. A tényt az amerikai hadügyminisztérium beismer­te, de azzal próbálta „igazol­ni” a támadást, hogy a VDK légelhárítása tüzelt az ame­rikai kémrepülőgépre. A külügyminisztérium szóvivő­jének nyilatkozatából az is kiderült, hogy ez a légifel­derítés rendszeres volt, s ezt ezután is folytatni akarják. Nixon néhány nappal ez­előtt „a vietnami béke jó ki­látásairól” beszélt. A veszé­lyes provokáció és más té­nyek is. nem erről tanúskod­nak. A CSKP KB plénuma több személyi változást fogadott el. A legfontosabbak: Bubo­rn ir Strougal vette át a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság miniszterelnöki posztját. A Szlovák Kommunista Párt új első titkára Jozef Lenért. (Folytatás az 1. oldalról) gyalásaink, munkaprogra­munk minden aktusának lég­köre szívélyes, elvtársias, s — ami a napirendre tűzött kérdéseket illeti —, gyakor­latias volt. Sorra vettük az időszerű elvi, politikai kérdé­seket, ismertettük álláspon­tunkat. kicseréltük vélemé­nyünket, s mint' ismeretes, hangsúlyoztuk elvi egységün­ket. Beszéltünk a jövő fel­adatairól is. Mindkét fél szi­lárd elhatározása, hogy együttműködésünket tovább szilárdítjuk és bővítjük min­den területen, ahol a nem­zetközi harcunk szempontjá­ból szükséges, s a két nép érdekeinek megfelel. jElégedettek vagyunk — Munkánk legfőbb elbí­rálói természetesen nem mi magunk vagyunk, mégis sze­retném elmondani, hogy a látogatás légkörével és ered­ményeivel nagyon elégedet­tek vagyunk. Mint ismeretes, Fock elvtárssal együtt vi­szonylag rövid idő alatt má­sodszor jártunk Berlinben. Tavaly október elején ugyan­is részt vettünk a Német Demokratikus Köztársaság fennállásának 20. évforduló­ja alkalmából rendezett ju­bileumi ünnepségeken. Mind az akkor szerzett benyomá­sok, mind a mostani megbe­szélések, találkozások tapasz­talatai igen jók. A Német Szocialista Egységpárt, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság egész dolgozó népe — természetesen a saját viszo­nyainak megfelelő konkrét célokkal és módszerek al­kalmazásával — szervezetten, céltudatosan dolgozik a poli­tikai munka, a gazdasági építés területén, a kultúra fejlesztésén, a közgondolko­dás formálásán egyaránt. Sorra vettük Eréllyél, célratörően, igen komoly eredményekkel dol­goznak nagy szocialista cél­jaik eléréséért. Közös elve­inkből, kölcsönös érdekeltsé­günkből fakad, hogy nagy örömmel töltenek el bennün­ket a Német Demokratikus Köztársaság imponáló ered­ményei, s azt tartjuk, hogy az NDK-ban elért sikerek a ml népünk erőit is növelik. A tárgyalásokról szólva, Kádár János hangsúlyozta: — Természetesen arra tö­rekedtünk, hogy sorra ve­gyük kétoldalú kapcsolataink legfontosabb kérdéseit. Köl­csönösen tájékoztatást ad­tunk az országainkban folyó szocialista építőmunkáról, és sok időt szenteltünk a kap­csolatok konkrét kérdéseinek, hiszen ez is alapja a tapasz­talatcserének. Kölcsönösen és ismételten nagy megelége­déssel állapítottuk meg — bár egyes területeken más­más módszerekkel dolgozunk —, hogy a Magyar Szocia­lista Munkáspártot és a Né­met Szocialista Egységpár­tot a szocializmus építésének alapelveit illetően elvi kö­zösség fűzi össze. Különösen sokat foglalkoztunk a gazda­sági építés kérdéseivel, ame­lyek döntő szerepet játsza­nak szocialista céljaink mi­előbbi elérésében, a dolgozó emberek életének megjavítá­sában. Tanácskozásainkon az együttműködés úgyszólván minden területét érintettük. A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köz­társaság között egészséges, széles körű és évről évre fej­lődő együttműködés alakult ki. örömmel nyugtáztuk, hogy az utóbbi időben évről évre 12 százalékkal növeke­dett a két ország közötti áru­forgalom. Éppen öt eszten­dővel ezelőtt tárgyaltunk német elvtársainkkal arról, hogy öt év alatt körülbelül 60 százalékkal kell növel­nünk a forgalmat. Akkoriban ez nagyon soknak tűnt, most azonban — bár még nem értünk az ötödik eszten­dő végére — megállapíthat­tuk, hogy az előirányzatot túl fogjuk szárnyalni. Isme­retes azonban, hogy a szo­cialista országok gazdasági együttműködésében ma már nem elégedhetünk meg az egyszerű áruforgalommal — bizonyos értelemben tovább kell lépnünk. Ennek szelle­mében foglalkoztunk az együttműködés sok konkrét kérdésével. Érintettük a kö­zösen végzendő tudományos, műszaki kutatómunkát is, különösen a modem híradás- technika, a vegyipar terüle­tére vonatkoztatva. Ezekben az ágazatokban kölcsönösen előnyösen fejleszthetjük a kapcsolatokat, kooperációt és specializálást valósítha­tunk meg a termelésben, ami mindkét ország számára na­gyon előnyös, és gyakorlati­lag segítheti elő a fejlődést. Bővíteni és fejleszteni akar­juk — és tudjuk — a két ország kulturális kapcsola­tait is. Az előbbi témával összefüggésben különösen nagy jelentőségű lehet az együttműködés a felsőokta­tásban és a szakemberkép­zésben. Felsőoktatási intéz­ményeink kapcsolatai egész­ségesen fejlődnek, s meg kell mondani, hogy a Német De­mokratikus Köztársaságban az oktatás és a képzés szín­vonala magas, úgy, hogy igen sok, számunkra hasz­nos tapasztalatot szerezhe­tünk — Mind a hazai, mind a külföldi sajtó összefüggésbe hozta látogatásunkat konti­nensünk egyik nagyon idő­szerű problémájával, az európai biztonság ügyével, és a két német állam kapcso­latával. — Mély meggyőződéssel hangoztattuk: megalapozott­nak, jogosnak tartjuk azt az igényt, hogy az európai biz­tonság érdekében a Német Szövetségi Köztársaság veze­tői vegyék tudomásul a reali­tásokat, mert csak ezen az úton-módon tudnak hozzájá­rulni — ha szándékukban van — az európai népek biz­tonságához, a kontinens or­szágainak békés egymás mel­lett éléséhez, kapcsolataik fejlesztéséhez, Ideértve az NDK és az NSZK közötti vi­szonyt is. — Támogatjuk az NDK- nák azt a jogos igényét, hogy a Német Demokratikus Köz­társaságot teljes mértékben, nemzetközileg hatályosan is­merjék el. Ami a nyugatné­met kormány magatartását illeti, a magunk részéről sze­retnénk hinni, hogy az általa hangoztatott ígéretes szavak valóban a helyzet megjavítá­sára irányuló őszinte törek­vést takarnak. Fontos tény túlmenően Európa valameny- nyi népe szempontjából. Most is érvényes és a jövőben még inkább bizonyossá válik: Európa minden népe szá­mára fontos és kedvező tény, hogy a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásával létrejött az első német mun­kás-paraszt állam, német föl­dön valósággá válik a szocia­lista eszme, s • békeszerető, erős szocialista állam épül. Nyilatkozatának befejező részében Kádár János arra utalva, hogy a közvélemény növekvő érdeklődéssel kíséri a nemzetközi élet eseményeit és élénken érdeklődik a kü­lönböző delegációk utazásai iránt, kijelentette: a bővülő nemzetközi kapcsolatok épí­tése, ápolása, immár elen­gedhetetlen része a párt és a kormány munkájának, gazda­sági és tömegszervezeteink tevékenységének. Kiemelkedő esztendő — Munkám, sorsom úgy alakult, hogy elég gyakran képviselem hazánkat, dolgo­zó népünket, a magyar kom­munistákat nemzetközi sí­kon. Természetes, hogy ilyen alkalmakkor is ugyan­azt képviselem, amit itthon vallók, hiszen álláspontunk — bárhol vagyunk is —, ugyanaz. A Magyar Szocia­lista Munkáspárt cs a Ma­gyar Népköztársaság az utób­bi időszakban bizonyos szere­pet tölt be a nemzetközi kommunista mozgalomban, a nemzetközi életben. Hogy a jövőben milyen súlyú ténye­zői leszünk a nemzetközi életnek, az továbbra is at­tól függ, miként állunk helyt, hogyan dolgozunk idehaza, és a nemzetközi politika po­rondján. Remélem, az idei év­ben, amely sok szempontból jelentős és kiemelkedő esz­tendőnek ígérkezik — hiszen erre az évre esik felszabadu­lásunk 25. évfordulója, a Lc- nin-centenárium és más je­lentős esemény — további tettekkel gyarapítjuk azt az erkölcsi tőkét, amelyet az ilyen nemzetközi találkozók jelentenek számunkra. Háromnapos szakszervezeti tál'álkozót rendezett Prágá­ban a Szakszervezeti Világszövetség, a londoni, első szak- szervezeti világkonferencia 25. évfordulója alkalmából. A pénteki megnyitón, amelyet Louis Saillant, az SZVSZ tiszteletbeli elnöke tartott, 35 ország küldöttei vettek részt. — A Német Demokratikus Köztársaság léte, ereje és fejlődése nagy jelentőségű a magyar nép harca, szocialista céljai és biztonsága, sőt, ezen — Amit a látogatásból hasznosítani lehet, a gyakor­lati munkában fogjuk majd gyümölcsöztetpi — fejezte be nyilatkozatát Kádár János. Jogos igény- @ Muzsik a medvéből ön — Grigorij Jefimovics — szólalt meg remegő hangon Juszupov —, jól tenné, ha a keresztet nézné, és imádkoz­na. vöt elvakította a csőből ki­csapó villanás. Vadállati hörgés hallatszott, és Orosz­ország koronázatlan ura a medvebőr szőnyegre zuhant. Néhány percen belül Rasz- putyin teljesen elcsendese­dett A golyó szív tájon ha­tolt be. Juszupov és a lövés­re lerohanó társai leoltották a villanyt kívülről, lakattal ‘ bezárták az ajtót, és felmen­tek a dolgozószobába. Udvari vadászat ... Az írás során végig ar­ra törekedtem, hogy a Rasz- putyin-lcgendát kibontsam a misztikum köntöséből. Mint az olvasó tapasztalhatta, az esetek túlnyomó többségében ez nem is volt nehéz: a for­rásmunkák és a logika se­gítségével majdnem mindig, viszonylag könnyűszerrel ki lehetett hámozni valószerűt­len burkából a racionális magot. A Mojka-i palota­pincében történtek előtt azonban — tudomásom sze­rint a Raszputyin-rejtély minden más kutatójával együtt — tanácstalanul ál­lok. Sehol, soha. egyetlen utalást nem találtam rá, mi a magyarázata, hogy a méreg nem hatott — illetve csak minimálisan hatott. A forrásmunkák mankói kop- panva kiesnek, és ezúttal va­lóban nem marad más hátra, mint a meztelen logika. Ez pedig alig hagy más magya­rázatot, mint a következőt: 1. A beszervezett orvos, dr. Lazovort csaknem bizonyo­san nem ciánkristályokat, hanem valami ártalmatla­nabb szert szerzett be. Vagy véletlenül, vagy — talán azért, hogy legyen visszaút — tudatosan. 2. Csak így válna vala­mennyire érthetővé, hogy a szibériai paraszt körismerten vaserős szervezete, legalább­is többé-kevésbé meg tudott birkózni ezzel az ártalmatla­nabb készítménnyel Méreg után revolver Raszputyin még mindig a helyén ült. Fejét lehorgasz- totta,. nehezen lélegzett. A herceg felállt. Háta mögé tett kezében revolvert tar­tott. Rámutatott a gyönyörű kristálykeresztre — a cián­kálinak, vagy az annak hitt szernek is kristályformája volt — és azt mondta: A sztarec arcára alázat ült Közelebb ment gyilkosá­hoz, az arcába bámult, mint aki nem hiszi el, amire hir­telen rádöbbent. Aztán las­san jobbra fordította a fejét, és —, mint aki mindennel leszámolt — engedelmesen nézte a keresztet. Juszupo­Egy idő múlva Juszupov nyugtalan lett. Lement az „alsó ebédlőbe”. Raszputyin mozdulatlanul hevert. Pul­zusa nem volt, sebéből las­san szivárgott a vér. De ahogy gyilkosa hozzáért, tes­te nem tűnt hidegnek. Ju­szupov végső bizonyságot akart. Megrázta a tetemet. Az visszazuhant korábbi helyzetébe, mint egy zsák. A fej élettelenül billent oldal­ra. A herceg már menni ké­szült, amikor észrevett vala­mit. A halott szempillája meg­rándult. Juszupov fölé hajolt, és figyelmesen vizsgálta a szta­rec arcát. Azon is mozgás hullámzott végig. Hirtelen félig kinyilt a bal szem, majd rögtön utána a jobb szempilla is előbb megreme­gett, majd felemelkedett. És a muzsik mindkét, im­már nyitott szeméből ördögi gyűlölettel meredt gyilkosá­ra a híres Raszputyin-tekin- tet. A sztarec hatalmas keze gyilkosa torkát kereste. A herceg — immár teljes pánikban — felrohant a dol­gozószobába. Ez alatt a szta­rec szűkölve. mint egy meg­sebzett állat, felkúszott az udvarra vezető ajtóig, és el­tűnt a sötétségben. Csak itt végzett vele az összeesküvők golyója. A tetemet a Petrovszkij- szigetnél a Névába dobták a gyilkosok, és azt hitték, „megmentették Oroszorszá­got”. Az ő Oroszországuk.» * Epilógus ... Január 7-én a Duma elnöke kihallgatáson jelent meg a cárnál, és hosszasan tudatta vele, hogy a biroda­lom recseg-ropog, hogy a „zendülés” hetek, esetleg napok kérdése. Miklós alig figyelt oda. — Fárasztom talán felsé. gedet? — Fiát bizony, nem sokat aludtam az éjjel. — Igen, igen, a tengernyi gond... — Nem, Mihail Vlagyimi- rovics, hajnalban erdei sza­lonkákra vadásztam. A kocsiban fázósan húzta össze magán vagyont érő bundáját a nagyúr. Az üres péküzletek előtt rongyos em­berek hosszú sorai kígyóztak. A sofőr hirtelen fékezett. Egy mellékutcából hatalmas tömeg gomolygott elő, és el­árasztotta a széles sugárutak Az ajkakat fehér párába burkolva hagyta el a kiál­tás: „Békét! Kenyeret!” A Nyevszkij Proszpekten eldördültek az első lövések. A földkerekség múltba dermedt egyhatoda megmoz­dult. és elindult a jövő felé. A száműzött szimbirszki. akinek oroszlánrésze volt az ébredésben, haza készült. Szibéria szikrázó havát még szakállas sztarecek ta­posták. De a Néván amelyről kü­lönös társuk tetemét kifog­ták, már ott ringott, és á*ívú- it lassan a Téli Palota felé fordította az Auróra , (Vége)

Next

/
Oldalképek
Tartalom