Észak-Magyarország, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-30 / 301. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 mBd«j#mí;3«aMaG^í^^j»e3®P^?^WATrí5ax^^ Kedd, 1969. dec. 30. I Elnevezések kora Ú jabb elnevezések, szüle­tő fogalmak korát él­jük, s így van ez rend­jén. Sok szó esett már arról, hogy mit miért neveznek úgy, ahogy nevezik, és jól­lehet nincs is értelme fesze­getni a témát. Miért is vol­na, mondjuk — a kereske­delem esetében? Érthető, hogy az üzemek, vállalatok igyekeznek minél dallamo­sabb, minél kihívóbb neve­ket, címeket kiíundálni ma­guknak, áruiknak. így kíván­ja a verseny, ez a reklám. Kár volna hát most arra vesztegetni a szót, hogy miiidez mikor mennyire sze­rencsés, avagy szerencsét­len . NtVn is erről akarok be­szélni Hanem a hivatali • életbe*!, előforduló fogalom- alkotásról, címadásokról. Nem mintha erről még nem esett vffilna szó. Dehogyis- nem! Ezeket a fonákságokat azonban nehezebb lenyelni. Szemet szúrhat a nyelv tisz­taságán, szépségén őrködők­nek; de sokkal inkább azok­nak, akiket a hivatalok fo­galmazása személyesen is érint. Régebbi keletű, de fényko­rát éli ma is a „hátrányos helyzetben levő gyerekek” fo­galma. Ha jól emlékszem, va­lamelyik országos vezető — talán éppen „miniszteriális” ember — használta először, mondván: különös gondot kell fordítani a hátrányos helyzetben levő gyermekek nevelésére. Meg is magya­rázta, hogy kikre gondol. A rossz lakásviszonyok között élő. nagy családok gyerekei­re, az alacsony iskolai vég­zettségű. szakképzetlen, ke­vesebb keresetű szülők fiai­ra, lányaira. Egyszóval meg­mondta világosan, nogy a munkások és parasztok bizo­nyos rétegének gyerekeiről beszél. Eszében sem volt, hogy önálló, közhasználatú fogalmat teremtsen; ami azonban bekövetkezett... Nem sokkal később a „hát­rányos helyzetben levő gye­rekek” ügyében különböző rendű és rangú ankétokat, értekezleteket, tanácskozáso­kat rendeztek. A kifejezés bevonult a jelentések szöve­gébe. Hovatovább eljutottunk odáig — magam is láttam egy iskolai jellemzésben —, hogy röviden, velősen ezt ír­ták egy tanulóról: „Hátrá­nyos helyzetben levő”. Kategória született, ami idestova nem mond semmit. Jómagam, aki mint „egyéb” nőttem fel az ötvenes évek­ben, különben is érzékeny vagyok az ilyen kategorizáló jellegű, közhellyé avanzsáló meghatározásokra. Gondo­lom, van ezzel így más is. A lényeg azonban nem ez. Sok­kal inkább, hogy jó ügyet, helyénvaló törekvéseket deg­radálunk, silányítunk rossz ízű, szólamszerű, általánosí­tó közhelyekkel. Mintha ta­karékoskodnánk a szóval (amit más esetekben külön­ben oly könnyen, s oly fe­leslegesen hullajtunkl). Manapság a falvakban, vá­rosokban egyre-másra szer­vezik, nyitják, avatják az öregek napközi otthonát. Szó se róla, szép dolog ez. Tet­szik is mindenkinek. Kosztot adnak az öregeknek, elidőz­hetnek a jól fűtött helyisé­gekben ... Csak valahogy az öregek idegenkednek tőle. Érdekes — hallottam többfe­lé is —, a klubba jobban el­járnak ... No, igen; a klubba!... Mert mi az a napközi ott­hon? Gyermekintézmény, így tudjuk, így fogadtuk el Idestova húsz esztendeje, hogy a napközi a gyerekek második otthona. Most ugyan­ezt adjuk az öregeknek? Jó, jó, hogy a lényege hasonló. De a neve!... G ondoljunk bele: az idő telik, s eljutunk odáig, hogy aki a napköziben kezdte az életét, öregségére ott is fejezi be. Van ebben valami fatális utalás — aka­ratlanul, s pusztán figyel­metlenségből — arra az ide­jét múlt közmondásra: „az öregség a második gyermek­kor”. Igen, ez a közmondás a múlté, ma már nem igaz, s egyre kevésbé lesz egyálta­lán érteimé is. Hiszen csak meg kell nézni friss, tetterős öregjeinket... Mit akarunk hát a napközivel? A névvel!? Az öregek inkább eljárnak a klubba: az nekik való. Vi­gye az ördög a napközit az összes előnyeivel! Idős lehet az ember, de mégsem gye­rek !... És tudj’ isten! Megettem ezeket az öregeket! D. Kiss János Az eredményes munka alapja az összefogás volt S erkényi fel / egy zés Olvasóink közül bizonyara még sokan emlékeznek azok­ra a híradásokra, amelyek a tiszaszederkényi városi mű­velődési központ fenntartása és működtetése körüli huza­vonák felszámolását, s a jól felkészült intézmény hivatás- szerű munkájához a megfe­lelő körülmények biztosítását sürgették. A szocialista ipar­városban az üzemek és a szakszervezeti szervek segít­ségével épült művelődési in­tézmény az egész város la­kosságának művelődésügyéi hivatott szolgálni. Eddigi munkája bizonyíték rá, hogy lehetőségein belül igyekszik feladatát jól, sokoldalúan el­látni. Napjainkban — ismerve az intézmény munkakörülmé­nyeit, lehetőségeit — már szükségtelen felemlegetni, milyen akadályok jelentkez­tek korábban, de emlékezni viszont azért kell, hogy job­ban láthassuk: az összefogás, a város különböző szerveinél Jelentkező szellemi és anyagi erők egyesítése mennyire alapjául szolgálhat egy új város egyetemes művelődési életének, jobb munkálásá- nak. A népművelők körében jól ismert, a művelődési intéz­mények közös fenntartását szorgalmazó 4/1965. számú rendelet szellemében 1969. márciusában rendezték a tiszaszederkényiek a műve­lődési központ fenntartásá­nak és működtetésének gond­jait. Az intézmény működ­tetője a Tiszai Vegyikombi­nát Szakszervezeti Tanácsa lett, a Tiszaszederkényi vá­A Megyaszóhoz tartozó Üj- világ-tanyán érdekes körül­mények között bukkantak rá nemrégiben egy Petőfi-szo- borra Az egyik volt uradal­mi istálló jászla alól ásták ki a mellszobrot. Feltehető, hogy a volt Harkányi urada­lomban. a második világhá­ború idején rejtette el vala­rosi Tanács, a Tiszai Vegyi­kombinát, a Tiszai Erőmű szakszervezeti bizottsága, to­vábbá a Tiszaszederkényi Városgazdálkodási Vállalat pedig segíti ezt a közös ügyet. Részben anyagiakkal, rész­ben pedig azzal, hogy az in­tézmény társadalmi vezető­ségében — a társadalmi szer­vek képviselőivel együtt — a fenntartó szervek küldöt­tei is közreműködnek. Az alapos mérlegelés,- hosszú megfontolások után megszületett összefogás Ti- szaszederkényben a békés, s viszonylag gondtalan műve­lődési intézményi munka le­hetőségeit teremtette meg. A márciusi megállapodás meg­kötésekor minden érdekelt szerv részéről a, maximális jószándék és egyalakarás volt a jellemző és ez volt tapasz­talható azóta is a minden­napi munka támogatásában. Sem a közös fenntartásból esetleg adódható súrlódások, sem gazdasági nehézségek nem gátolják az év eleje óta a munkát. E feljegyzésnek nem fel­adata egy esztendő munká­jának elemzése, még csak felsorolása sem. A minden­napi, rendszeres és töretlen népművelési tevékenység bi­zonyítja legjobban, hogy az összefogás mennyire eredmé­nyes volt. Annyi azonban itt is feljegyzésre kívánkozik, hogy márciusban az intéz­mény felvette a nagy prole­tárfestő, Derkcvits Gyula nevét, s amikor ünnepélyesen megnyílt a tiszaszederkényi művelődési hetek és szak- szervezeti hetek gazdag ren­dezvénysorozata. már a Der­kl, s szerencsére teljesen ép maradt. A szobor előbb az újvilági tanyai iskolába ke­rült. majd beszállították Megyaszóra. Petőfi nagyon szép mellszobrát hamarosan szakértőkkel vizsgáltatják meg. Lehet, hogy egy eddig ismeretlen alkotás került napvilágra. kovits Gyula Művelődési Központ biztosított keretet a sokrétű munkához. Létrejött ebben az évben a.' hírlapol­vasó is, amely rövid idő alatt roppant népszerű lett, a jobb tervezés végett véle­ménykutató lapokat bocsá­tottak ki, s most. tanulmá­nyozzák a sok száz visszaér­kezett lapon található igé­nyeket. Jó a tiszaszederkényi össz­kép. A Derkovils Gyula Mű­velődési Központ a példa a közös fenntartás eredmé­nyességére. Még valami azon­ban idekívánkozik. Igaz, nem művelődési vonatkozá­sú dolog, de netán összekap­csolódhat a két téma. Ti- szaszederlcény nem büszkél­kedhet valami jó és vonzó vendéglátóipari ellátottság­gal, s ha tovább romlik a meglevő vendéglátó üzemek színvonala, félős, hogy e he­lyeken szórakozást keresők a művelődési közoont büféjét fogják látogatni. Márpedig az nem cél, hogy emiatt ■jöjje­nek a Derkovils Gyula Mű­velődési Központba. Ma még nincs veszély, de holnap már lehet. Meg egyébként sem lenne baj. ha a fiatal szocia­lista város megfelelő kuttú- ráltságú, jó szórakozást biz­tosító vendéglátóiparral ren­delkezne, s a vendéglő, meg á művelődési központ büféje közé még gondolatban sem akarna senki egyenlőségjelet tenni. Egy évvel ezelőtt aggódva írtunk a tiszaszederkényi művelődési központról. Őszin­tén örülünk, hogy ma már aggodalmunk végleg a múlté. (beneclck) AZ ÚJ ÉV TERVE* A Miskolci Művészklub ve­zetősége december 29-én dél­után ülést tartott, amelyen megválasztotta az új intéz­mény több bizottságát, s egyeztette a különböző művé­szeti ágak 1970-es program- tervezetét. Döntött a klub tagságának továbbfejlesztésé­ről is. Ismeretlen Petőfi-szohor? SziHőfftidiink, Borsod Szülőföldünk, Borsod cím­mel jelent meg a 70 oldalas kiadvány, a Borsod megyei honismereti gyűjtők fóruma. A Hazafias Népfront Borsod megyei Bizottsága, a Rónai Sándor Művelődési Központ és a Borsod megyei Idegen­forgalmi Hivatal kiadványa­ként, dr. Bodgál Ferenc mu­zeológus, néprajzkutató szer­kesztésében megjelenő kiad­vány első számának élén He­gyi Imre, a Hazafias Nép­front megyei titkára Szülő­földünkért. szocialista ha­zánkért címmel arról ír, mi­lyen feladatok várnak ránk a honismereti gyűjtőmunká­ban, a gyorsuló világ adta sod­ró élettempó mennyire meg­követeli népi értékeink, ha­gyományaink mentését, fel­gyűjtését, hogy ebben a tevé­kenységben milyen feladat vár a Szülőföldünk, Borsod című kiadványra. Dr. Bodgál Ferenc, A nép­rajzi tárgy gyűjtés módszere címmel értékes szakmai út­mutatást ad. Nagy Géza pe­dig a Harisán folytatott nép­mesegyűjtésről számol be ta­nulmányában. Bodó Sándor muzeológus az ipartörténeti tárgyak megyei gyűjtéséről, Kováts Dániel pedig a sátor­aljaújhelyi járásban folyta­tott földrajzi névgyűjtésről ad hírt. Több cikk is foglal­kozik Aszalóval. Tasi Erzsé­bet, a század eleji táplálko­zásról, Orosz Lászó pedig az Aszalón élő cigányságról ad közre érdekes adatokat. Orosz Lászlónak a történel­mi műemlékek védelmében írt rövidebb írása ismét Aszalóhoz kapcsolódik. Üjabb adalékok a mezőcsáti kerá­mia történetéhez címmel dr. Hoffman András és Kiss Ká­roly publikál, Hubay László a II. Rákóczi Ferenc Könyv­tár helyiismereti gyűjtemé­nyét mutatja be. Szűcs István pedig az elmúlt évben el­hunyt Kántor Mihály mun­kásságát méltatja. Megismerhetjük a kiad­ványból Borsod idegenforgal­mi vonatkozásait, a II. Rákó­czi Ferenc Könyvtár helyiis­mereti kiadványait, útmuta­tót találunk a falukrónika írásához és recenziót olvasha­tunk a Miskolci 1. sz. Ipari Szakközépiskola néprajzi szakkörének évkönyvéről. Színes hírösszeállítás zárja a kiadványt. Hétezerszer: Ki, kicsoda? Nevek. Thor Jíeyerdahl, Jevgenyij Jevtusenko. Major Tamás, Julius Nyerere, Tal- cott Parsons, Mikisz Theodo- rakisz — néprajztudós és vi­lágutazó, költő, színész, ál­lamfő, szociológus, politikus, zeneszerző. Hétezer név az újsághasábokon tomboló név­forgatagból, a rádiók híradá­saiban elhangzó események szereplői közül, a képernyőn felbukkanó arcok tulajdono­sainak táborából. Az infor­máció áradásának korát él­jük, a világ minden pontján történik valami, s a történé­sek nevekhez, személyekhez kötődnek. Ki kicsoda, kér­dezzük sűrűn, a hírek s ne­vek hallatán. Valós, s egyre nagyobb igényt elégít ki te­hát az a vaskos kötet, me­lyet a Kossuth Könyvkiadó bocsátott közre, címül is a kérdést választva: Ki, kicso­da? Kicsoda Tyitov? Természe­tesen űrhajós. Vagy mégsem/ Hiszen a magyarországi szovjet nagykövetet is Tyi- tovnak hívják. Mikor szület­tek, mit tettek addig, míg nevük a hírekbe került? Kí­váncsiság? Természetesen az is. Ám nemcsak az Informá­cióéhség is Többet tudni, is­merni, eligazodni. Tény: az információéhséget a közéleti érdeklődés növekedése ter­meli ki. Közönyös emberek nem törődnek sem a világ, sem szűkebb pátriáiuk dol­gaival eseményeinek szerep­lőivel. Ha így nézzük, a ma­gyar nyelven először — s a szocialista országok közül is nálunk elsőként — megje­lentetett ilyen természetű mű önmagában is eredmény. Hétezer névről szóltunk. Közülük mintegy 1300 név viselője hazánk fia. Sok? A kérdéssel máris a szerkesztő­ket — Fonó Györgyné és Kis Tamás — foglalkoztató gon­dok sűrűjébe vágtunk. Mert az világos elv, hogy csakis élő személyiségekről nyújt felvilágosítást a kézikönyv. Ezen belül azonban mi le­gyen az arány? Hol vonható meg a határ szükséges és fö­lösleges között? Teljességre törekedni képtelenség, minél többet nyújtani kötelesség, mi legyen tehát a mérce? Ne­héz kérdések, s a szerkesztők becsületére válik, hogy túl­nyomó többségében helyes feleletet adnak, természete­sen a művel, a műben Ami a kiindulópontot.' az 1300 ma­gyar személyiség szerepelteté­sét illeti: nem sok Tükröző­je annak a furcsa helyzetnek, hogy sok esetben többet tud­tunk távoli orsz&aok egyik, vagy másik politikusáról, közéleti személyiségéről tu­dósáról mint azokról, akik hazánk határai között élnek. Brigitte Bardot. Sophia Lo­ren neve hallatán aligha kell felütni a könyvet, hacsak születési évszámukért nem. . Ám. az olaszországi párthar­cokról szóló hírek olvasása­kor rövid ke^es^s után máris tudiuk. hogv Lelio Basso, vagv Bernardo Mattareüa ki­csoda Mint ahngv a hazai hírek szeronlőiről is gvorsan megtudhatjuk a legszüksége­sebbeket. azt például, hogy Mátrai-Gottwald Gyula, az Iparterv főmérnöke miért ka­pott kétszer Kossuth-díjat, melyek Mikus Sándor szob­rászművész legfőbb alkotá­sai, mikor lett a közgazdaság­tudományok doktora Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese. Az elmon­dottakból következik, hogy a „Ki. kicsoda?” nem értéke­lést nyújt, hanem adatokat, tényeket közöl. Lehetőleg a legfrissebbeket is. 1969. júli­us 31-ig bezárólag. Ami a ha­zai könyvkiadási és nyomdai „átfutási időt” tekintve, ön­magában sem kicsiség. Friss adatokkal szolgáló, a lehetőségek szerint teljes ké­pet adó kötetet sikerült te­hát produkálnia a kiadónak Mi az. ami kritikát érdemel? A szép kötés, a mutatós nyomdai munka értékét csők kentő sajtóhibák, főként év­számok esetében. Jó néhány esetben a főbb művek hosz- szas felsorolása, ami nem ilyen természetű munka fel­adata A következetlenség amellyel egyeseknél eltekin­tettek a művek említésétől, miközben másoknál túlzott bőkezűséggel adták erre a he­lyet. Úttörő vállalkozáshoz mérten: kis hibák Az olva­sóval feledteti a mű hasznos­sága A szerkesztőkkel ne fe­ledtesse Mert a Ki. kicsoda? minden bizonnyal könyvsiker lesz Tehát: készülhetnek az újabb, javított bővített ki­adásra. (ni) A faddi példa televí- zió- Déryné Színház bemutatása közben kamera elé lépett a faddi termelőszövetkezet elnöke is. Eredetileg azért kívánták a műsor szerkesztői bemu­tatni. mert a falut járó szín­ház bérleteinek szervezésé­ben élen járt, illetve a veze­tése alatt álló termelőszövet­kezet tagjai közül igen sokan járnak rendszeresen színház­ba. A riporter rákérdezett a kultúra pártolásának más je­lentkezési formáira is, és ek­kor tudódott ki, hogy Faddon a községi művelődési házat átvette a termelőszövetkezet. Nemcsak patronálásra, hanem fenntartásra is. És ez lénye­ges különbség. A faddi termelőszövetkezet elnöke elmondta, hogy a köz­ség művelődési háza, amely gyakorlatilag a tsz tagjainak közművelődési igényeit szol­gálni is hivatott, nem tölthet­te be hivatását, nem láthatta el maradéktalanul feladatát, mert a községi tanácsnak igen szűkös keretek álltak rendelkezésére, s mindössze évi 40 ezer forintot fordít­hatott évente a közművelő­dés helyi hajlékának működ­tetésére. Ha figyelembe vesz- szük a művelődési ház ve­zetőjének a legminimálisabb tiszteletdíját is, a takarítást, fűtést, világítást, az esetleges szakköri tevékenységnél je­lentkező tiszteletdíjat, anyag­felhasználást, egyebet, már kevésnek tűnik ez az összeg, és még nem számoltunk az egyes rendezvények közvetlen kiadásaival. Még nincsen benne sem filmkölcsöndíjj sem az ismeretterjesztési elő­adók díjazása, sem zene­szolgáltatás. nem is szólva egy-egy nagyobb művészeti rendezvény költségeiről. A termelőszövetkezetnek vi­szont Faddon cví 300 ezer fo­rint, tehát a községi keret­nek hét és félszerese áll ren­delkezésére. s így ebből az összegből sokkal hatékonyab­ban tudja biztosítani a kor­szerű közművelődés anyagi kereteit, a művelődési ház pezsgő életéhez megfelelő gazdasági bázist tud terem­teni. Erre alapozva javulhat a tartalmi munka. van tő­lünk. Túl a Dunán. De példájára érde­mes Borsodban is felfigyelni. Érdemes lenne számba ven­ni, vajon a megyében hány községben életképtelen a művelődési ház, mert nincse­nek meg a működéséhez szükséges legminimálisabb anyagi keretek sem. Hány művelődési ház munkája vér­szegény, mert jobb törekvé­seit nem tudja anyagiak Hí­ján megvalósítani. És vajon hány községben állna módjá­ban a gazdaságosan működő, anyagiakban jól gyarapodó termelőszövetkezetnek e mű­velődési házak munkáját a faddi példához hasonlóan se­gíteni. Nálunk is a tsz-ek tagjai a községi művelődési házak látogatói. A művelő­dési házak ügye nálunk is lehetne a tsz-ek ügye. Érde­mes lenne a faddi példát közelebbről is megtapasztal­ni A KARÁCSONYI I műsorban az Állami j FADD MESSZE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom