Észak-Magyarország, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-25 / 299. szám

CsStSrtSfc, dee. 2S.

iám«

SSZAK - MAGYARORSZÁG II

*MafcwT^>

S3

^fztnéézek,

A régi színészvilág emlékeiből

Nagyon régen Miskolcon a WIII. Richard’* került színre.

Amikor Richard kétségbeesve felkiáltott: —■\ „Egy országot egy lóért!” — valaki leszólt a karzatról:

— Szamár is jó lesz magáinak!

A színész szemrebbenés

nélkül válaszolt a kedélyes- kedőnek:

— Igaza van, jöjjön le!

Harmath Imre színpadi rendező benyújtotta darabját az egyik színház igazgatójához* akiről köztudomású volt. hogy nem az ő véleméo

o

ií

a

«

ti

0

II

(]

u

0

u

(I

u

(I

u

ti

a '

a

a

u

u

u

u

u

ii

u

a

u

ti

ti

H

0

fí

6

fí

fí

0

8

fi

B

U

a

0

fí

fí

»

8 • fi 0 0 «

H

H

n

«

fí

fí

V

fí

R

fí

fí

fí

51

Jankovich Ferenc;

Pinceszeren

tífcTO vám a Hóidnak, pinceszeren danolnuak,

Ossi tó és aran> híd, rózsa tej/e hanyatlik.

A Nap-rózsa hanyatlik: vörös fény az aranyhid ... Vashengerek garatja fürtök raját zúzatja.

»'Betonkádban gerezdek, Ktnöccsé floccsant keresztek;

vaskereket szerkesztene rám túz az ég. veresleko

«Gyertya lobja a kCseta,, táncol a szeg a présen Vörös fény az aranyhid, a Nap* rózsa hanyatlik.

Pinceszeren danolnak — most indul el a Csornai« oo0 öt ága van. hal ága van, száz ága vau a Holdnak.

Illyés Gyula;

Óda

a gyorsasághoz

©yívrsulni»»; ■ vonatok, repülők — llogj. kicsinyül a földi

Ahány sin és út — annyi ölelés Köréd. vadáé Föld. annyi ávni-kés* kar és kér. mely betér!

Ahány futó gép. annyi óriás nimogatás rajiunk Is, markolás: legyünk már végre más!

Másolva anyánk dagasztó kezét, dugattyú karjával mit gyúr a gépi Téged, emberiség!

Gyorsuljatok vonatok, repülök, kicsinyüljön a föld,

» nőjön, mely szemünk láttán áll élt. az a sorsunkat Is kézbe-vevő emberi ÚJ erő!

Almunkból és elménkből új világ — szei'cm szökell? ÜJ eszmc-góliát kezd sose-volt csatát?

Gyorsuljatok, vonalok, repülök kicsinyüljön a föld.

A Jövő munkál? A múlt? Bűn? Erény”/

Mi gyúr bennünket kedvére kemény golyóvá tenyerén?

Gyorsuljatok, vonntok, repülők, blcslnyüljön a föld.

S ha csak azért gyúr az az Akarat: legyen, amit bosszúja odacsap, ha el jő Ama Nap?

Gyorsuljatok, vonatok, repülök, klcslnyüljön a föld.

Vagy ö dagasztja azt az egy-akoi egy-pásztot lgéretfölrtet, ahol nem lesz kín, bűn, nyomor?

Gyorsultatok vonatok, repülők, kicsinyüljön a föld,

és táguljon a világ! Odakint de Idebent Is. lélek a szív szerint, —■

Így lesz egész megint.

Gyorsuljatok, vonatok, repülők, kicsinyüljön a föld.

Föl, gyorsaság, föl. tij Egység-gyúró, fajták s földrészek burkát szétzúzó, új megváltást hozó —

Gyorsuljatok, vonatok, repülők, klcslnyüljön a föld.

Mért Isten Isten? Végtelen hona! — lh mivé váltsz. ha te Jutsz cl oda, ember, fö!d bús pora?!

nye a döntő, hanem amit ffi felesége mond.

A darabot a színház nem fogadta el előadásra, mire Harmatit a következő táviratot intézte az igazgatóhoz:

— A fúria ítéletét megfel- lebbezeml

*

A régi idők népszerű kr>- barékomikusa. Szenes Ernő, akit a kövér Szenes néven ismertek állandó pénzzavar, ral küzdött. A Lánchfdon ment át egy barátjával.

— Látod — szólt Szenes —. ha ez a királyi vár az enyém lenne, azonnal rendbe tudnék jönni anyagilag.

— Mit érnél vele. ha a királyi vár a tiéd lenne?

Szenes csodálkozva válaszolta :

— Mit?! Hát egy húszast csak kapnék érte?

*

Az első világháború alatt Föld Aurél Igazgató rendelkezése szerint, az akkori Városi Színház csak szombat-vasárnap tartott előadást. A színészek lermészetespn hetenként csak két napra kaptak fizetést.

Amikor entimást követték a katonai behívások, az egyik színész keserűen megjegyezte:

„Most már csapén az kéne, hogy Föld Aurélt is behívják katonának s altkor csak szombat-vasárnap lenne háború!"

Eey népszerű vidéki táncos- komikus nem kapott albérleti lakást, s kénytelen volt felkeresni a városka szállodáját.

A színészt a portás nagy örömmel üdvözölte:

— Miben lehetek szolgálatára. kedves művész űr?

— Mibe kerül egv szoba az első emeleten? — kérdezte a színész.

— Hat pengő.

— A másodikon?

— öt peneő.

— ís a harmadikon?

— Ott csak 3 pengő.

A színész köszönt és elindult. A nortás utánaszólt:

— Hát nem veszi ki a szobát?

— Nem elég magas nekem ez a szálloda'

*

Honthy Hanna mesélte az alábbi történetet.

A fiatal színész házaspár az állatkertbe készült kicsi gyerekükkel. Mielőtt elindultak volna, megnyugtatták a gyereket: ne féljen az állatoktól, mivel azok senkit nem bántanak.

Kiértek az állatkertbe. a gyerek bátran magabiztosan köszöntötte a ketrecekben levő állatokat:

— Szejvvsz majom, szej- vitsz kígyó . ..

Amikor a hatalmas elefánt ketrecéhez értek, a gyerek megállt. Hindin, nagy szemekkel nézte az állatot, majd szenegve megszólalt:

— Kejitcóioloml

Seítestyén Mihály

Gálám bős La foss

miiiusKfi.

ó.

de nehéz idő volt az, fiam.

Karácsony előtt két nappal beszállásoltak hozzánk öt katonát szekérrel s két lóval. Ugyanez a házunk volt, mint most, de nem így kipucolva, rendbe téve. S miféle bútorok voltak akkor a két szobában ? Padló sehol. A pitvarban meg a konyhában kő? Ugyan. Föld mindenütt!

A katonák a Kötöny-domb alól. egy nagygazdától hoztak szalmát, leterhelték ebbe a szobába, amelyet most maga vett ki, s arra heveredtek. Kötönyből hoztak a lovaknak szénát is.

Látták a szegénységünket,

pel? Mákot adott a szomszéd asszony, hát az már volt. De például egy fia krumpli se volt. Karomra vettem a kosarat és elgyalogoltam a község másik végébe Kakukék- hoz. A mostani tsz-elnök édesanyját kértem meg, adjon egy kosár krumplit. Pedig ők is sokan voltak, hatalmas, nagy család, de volt krumplijuk. s adtak. Még egy kiló- nyi savanyú káposztát is kaptam.

Azt a boldogságot! Immár mákos bobályka mindenképpen lesz, s ha tojna egy tojást valamelyik rossz tyűk, süthetnék egy kis káposztás lángost is.

nem zavartak ben nőnkéi egyáltalán, tán azt is rés telték, hogy láb alatt vannak, dehát háború volt Beszélgetni se nagyon tudtunk, mutogatásokkal próbálták megértetni magukat

Eljött a karácsony elótti nap. a vigília Hát most mit csináljak ezzel a családdal, mit adok nekik az ünnepen enni? Volt egy kis lisztem, egy kis zsírom, két rossz tyúkom, gondoltam. ezeket Krisztus urunk születésének első napján levágom, ha addig a katonák et nem ütik a lábukat. De nem nyúltak azok semmihez. Éltesebb emberek voltak, nem valami suhancok. Az uram mondta is, azért osztották be őket a Irénhez, mert a harchíz már gyengék, de a szekeret-lovat még el tudják hajtani Néha egy kis meleg vizet kértek:-t Mamuska.

És a fiaim arcát megsimogatták.

Mármost a valóságos ünnepen a két tyúk csak kiadja a kosztok gondoltam, de mit eszünk Tézus születésének estéjén? Hal Illene és mákos bobályka. Az uram tervezte is, hogy a kölvökke! lemegy még reggel a Kőrösre, s estig csak akad a horogra valami; hajnalban azonban már fors- pontra kellett menniük. Előző este ugyanis egy trénsze- kér a Tisza felé vezető, cser- kei úton. a nagy kanyarban felrobbant. A németek tették óda. a kanyarba az aknát, s épp egy ilyen ártatlan szekér ment rá öt emberrel, mint amilyen nálunk volt, s amelyik pokrócokat vitt a Tiszánál állókhoz.

A kubikosok tették rendbe az utat egészen Cserke- szőlőig. Még csudáikoztam is, milyen hamar kész lettek vele, délután háromra már itthon voltak. Találtak még a különböző kanyarokban aknát, azokat az orosz tűzszerészek megsemmisítették.

Én egész nap csak arra gondoltam, mi lesz az ÜnnepKét tojás volt mire hazamentem. Oda tojtak a tyúkok a féiereszű istálló jászlába, ahol mindezideig még csak egyetlen tehén állt valamikor, s az sem sokáig; most meg a két hadiló pihente hosszú utak fáradalmait.

T

üzelőnk volt. Két szekér venyigét szereztünk még októberben Cserkén. Alágyújtottam a kondérnak s befűtöttem a kemencébe A katonák nézegették, mit csinálok?

Hát mit csináltam volna? Míg a víz melegedett, s túllőtt a kemence, fölmázoltam a szobát, pitvart, konyhát. Az uram. megjővén a köiykök- kel. ollóval, fésűvel megnyírta őket Aztán bele a forró vizet a taposókádba — még az uram hozta valahonnan házasságunk első esztendejében —, s fürdés. Szapr«in nem volt De jó kis lúgos vizet csináltam venyigehamuból. Levitte az a koszt, különbül. mint most a pipere- szappan Az alsó gönceiket is ebben a jó, lúgos vízben mostam ki. s kiterítettem a kemence búbjára, hogy Jézus születéséig megszáradjanak. Közben már készítetem a káposztás iángost, meg a bo- bdlykának valót.

Mindezt a katonák csak nézték S a maguk nyelvén és mutogatva kérdezték:

— Mi ez a készülődés?

— Éjfélkor születik a kis Jézus.

Nevettek és nem hitték. Azt magyarázták, hogy náluk csak egy hét múlva lesz.

Én is nevettem és mondtam:

— Hát nálunk most van. Akkor a fejüket csóválva azt kérték az uramtól, hogy hát őket vajon nem nyírná-e meg?

Az uram, nyugasztalja isten, leültette őket sorba a székre, ahol nem sokkal előbb, a rossz olló alatt még a fiaim vinnyogtak. Hát

persze, milyen nyírás volt az gondolhatja. Menjen a nagyja a fenébe, s éppen csak maradjon valami. Megkönnyezték a maguk nyírását ők is. az arcuk kiverese- dett, mert az ollónk életlenebb volt tán, mint a kala- pálatlan kasza. De tűrtek és nevettek egymáson.

Egyszercsak azonban az uram odajön hozzám:

— Fürödjenek ők is — mondta.

— Hát melegítsenek a kondorban vizet. Víz még van, hála istennek.

— Mosd ki az alsóneműiket!

— Én?

— Hát ki?

Én akkor, én azt mondtam nekik:

— Mindent le. De mindent. Csavarkózzatok lópokrócba.

Ügy engedelmeskedtek, mintha tán a parancsnokuk lennék. Melegítették a vizet, csinálták a lúgot, ahogy megparancsoltam nekik, a ruháikat egy csomóba hányták. fürödtek.

Mondhatom, volt munka elég. A katonák, felső ruháikat, persze még fehérnemű nélkül, magukra húzhatták, azt sem tudták, miben segítsenek. Kipirosodva, megfü- rödve. mogborotválkozva, megnyírva, mintha újjá születtek volna. Dalolni jött kedvük. Fűtöttek a kemencébe, mint az ördögök. Kihoriták a szalmát a szobájukból, s felmázol tak ők is. Lehintettem a szoba földjét szép. sárga homokkal, aztán mehetett vissza a szalma.

Megszépült a világ.

A

bobálvka. meg a káposztás lángos elkészült. már csak a kemencére vártak azok is.

— Lesz annyi, hogy ők is egyenek? — kérdezte az uram.

— Lesz. Lesz annyi — mondtam.

Mintha semmi gond és semmi felhő nem lett volna már Az én családom alsó neműi megszáradtak, a vasalóba parazsat tettem, hogy egy kis vasalás is legyen rajtuk az éjféli misére, aztán odaterítettem a kemence búbiára a katonák fehérneműit is.

Már a bobályka megsült a kemencében, éppen csak le kellett volna forrázná & meghinteni cukros mákkal, amikor parancsot hoztak a katonáknak.

— Készülni. Indulni. Azonnal.

Én odaálltam a parancshozó elé:

— A ruhájuk vizes. Nem ettek. Csak egy órácska már az egész. Mi az az órácska?

De hiába könyörögtem: csak menni és menni. Ügy vették fel azok a szegényeit az ingüket, meg a gatyájukat félszárazon.

— Hótt betegséget kaptok — mondtam. — Hát micsoda világ ez. hogy csak menni?

Én sírtam.

ölt meg a kezemet csókolgatták és titkolták a párás tekintetüket és csak mondogatták :

— Mamuska. Mamuska, Befogták a szekérbe a két lovat. Abból a száraz, bobály kának való tésztából a ke zükbe nyomtam egy-egy da rabot.

— Az isten segítsen benne tek^t. /

A ztán szó nélkül ettünk Vasalt ruhában men tünk az éjféli misére Körülöttem a népek tiszti szívvel énekelték:

Pásztorok, pásztorok Jd estét idekint szén csillag kélt megkérdezzük hangos szóvá! jól vagytok-e Jézus úrral aki mostan született s Betlehembe érkezett.

_De én csak arra az öt szegén?- katonára gondoltam aki félig vizes ruhában égj rossz szekérre1 s két rossz ló val a nagy éisz.akában elindult a Tisza felé.

(Szilágyi Gyula rajza