Észak-Magyarország, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-25 / 299. szám

Csütörtök, 1969. dec. 25.

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7

\

£3 havas tájon ke- ág resztülrobogó gyors- SJ8 vonat étkezőkocsija ía középső asztalánál ültem. A jégvirágos ablaküveg tenyerem melegétől nyitott kisablakán néz- ter.- a didergő, derengő hajnali világot.

— Egy ham and eggs — mondta az álmos pincér, és letette elém a reggelit.

Sonka és tojás. Arcomat meglegyintette a frissen készült étel meleg és a sült tojás jellegzetes illata. Több évnyi távoliét után hazafelé rohant velem a vonat. Hazafelé, oda, ahol születtem, tehát a múltba. Az öreg Bar- kóczi jutott eszembe, az első felnőtt ember, akivel az életemben először együtt reggeliztem. Tojásrúntottát ettünk sült szalonnával.

*

Barkóczi Józsefet az egész bányatelep ismerte, de róla, életéről senki nem tudott

zott, és egy régi, elhagyott barakkban élt magányosan. A bányát nem sokáig bírta. Nem fogadták be az emberek, vagy talán hiányzott neki az erdő mérhetetlen szabadsága. Először a bánya főtanácsosának vágta, aprította fel a tűzifát. Aztán sorba járta a házakat. Élelemmel, használt ruhával, ritka esetben egy kis péa'z- zel fizették meg a munkáját. Így jutott el a mi udvarunkra is.

Szó nélkül nekifogott a munkának, és csak akkor hagyta abba, amikor anyám reggelizni hívta. Ivetten ültünk a kis konyha viaszosvászonnal borított asztalánál, és tojásrántott át ettünk sült szalonnával. Én ugyan inkább csak ügyeltem, öregembernek tűnt már akkor is. Borotvólatlan, ráncos arca felett szinte világított sima, fehér homloka. Szökés, őszes haja úgy állt, ahogy nőtt,

semmit. Azokkal a favágókkal került a mi vidékünkre, akik az új bánya megnyitásához nagy területen kiirtották az erdőt. A telepen sok volt a gyerek és sok volt a kecske. Mi a látványos, hangos munka miatt mentünk az irtáshoz, szinte mindennap, a kecskéket a földre került dús, zöld lombok, gallyak csalták oda. Tisztes távolból néztük, hogyan faragnak be fejszével egy-egy faóriás törzsébe, és mint fűrészelik a másik oldaláról. Aztán elhangzott a kiáltás: .,Vigyázz! Dől a fa!” Ekkor egy pillanatra mintha megállt volna az élet. Mindenki a faóriás koronáját figyelte. Még a kecskék is ' abbahagyták a kérődzést. A fa törzse enyhén megremegett, aztán eldőlt olyan hatalmas reccsenéssel, mintha valami óriás felhő nagyságú vásznat tépett volna szét egyetlen mozdulattal. A hirtelen beállott csendben érezni véltem a faóriás hatalmas suhintása által kavart légáramot és néhány pillanatig úgy tűnt, mintha a nap megszűnt volna melegíteni, és csak szikrázóan világítana.

Sok fa halálát végignéztem. Lassan megszoktam a frissen vágott tölgy kesernyés szagát, de a favágók munkájának nyomát nem. Esténként ott üldögéltünk a volt erdő szélén és néztük a távoli földkunyhók előtt lobogó tüzeket, amelyek a favágók vacsoráit főzték. Gyerekeknél szokatlanul keveset beszéltünk, és a meztelen lábunkat melegítő kecskék durva szőrét simogattuk. Az egyik este odajött hozzánk egy szakállas favágó, vederrel és kannával. Megállt előttünk, letette a két edényt és ezt mondta: „Hozzatok vizet, hazavihettek cserébe néhány hasáb fát.” Mi szótlanul felálltunk, hátat fordítottunk és elindultunk a völgybe, a telepre. A kecskék úgy jöttek utánunk, mint a kutyák...

Ősz lett. mire elcsendesedett az erdő. A döntött törzsek nagy részét elszállították már, a madarak pedig új fészkeket kerestek, építettek. Párosával, mint valami civil hndsereg, a favágók végigvonultak a Erdősoron a vasútállomásig. Hátizsákot, vagy zöldre festett katóna- ládát cipeltek, két válluk, karjuk tele volt zsákdarab- bal beburkolt szerszámokkal, fejszékkel, baltákkal, fűrészek kel.

A favágók közül akkor egy, Barkóczi József, nem utazóit el a többiekkel. Visz- szament a földkunyhókhoz. *s égv dnraHg ott is lakott Később a bányában dolgoelőre, o homloka felé., Neki sem volt frizurája, mint a régi szegény embereknek általában Lassan, komótosan evett, és csak saját bicskáját használta. Két kattanás jelezte, hogy befejezte a reggelit. Az egyik a bicskáé volt, amit nadrágzsebébe süllyesztett, a másik pedig a zsebóráé, amelyet mellény- zsebébői húzott elő, és megszabadítva a puha rongyoktól, felnyitotta fedelét.

L

áttam az ablakon keresztül, hogy leült a fatuskóra és elővette pipáját a kabátzsebböl. Megtörnie dohánnyal, meggyúj- tötte, aztán térdére fektette a fejszét és fanyelű, három- élű reszelővei elkezdte élezr ni. Ezután következett a kis- balta. Lassan, egyenletesen húzta, vonta rajta a resze- lőt Mire kialudt a pipája, ezzel is végzett. Ekkor kimentem utána, és leültem közelében a farakásra. A fémkávával ellátott kereszt- vágó fűrész szinte sírt a reszelő alatt Csak ezután fektette a fűrészt a fatuskóra, és a bőrtarisznyájából előhalászott kis kalapáccsal elkezdte hajtogatni fogait. Egyiket jobbra, másikat balra. És ekkor váratlanul megszólalt, hogy belerezdültem. Ezt mondta:

— Ez külön tudomány. Úgy kell csinálni, hogy egyformán ferdüljenek el a fogak, és egy se törjön el.

Délben már arra oktatott, hogyan kell a fűrésszel bánni.

Este pedig megkaptam tőle aznapi béremet, életem első keresetét, egy soha nem hallott, csodálatos mesét.

Azt a nyarat ezután együtt töltöttük el. Fegyverhordozója lettem, én vittem a fűrészt és a fejszét, segítettem neki a munkában.

Azon a nyáron azonban akkor sütött rám a legszebben a nap. amikor az erdőt jártuk Józsi bácsival. Korán, harmatos tűben kezdtük akkor is a napot. Gombát és gyógynövényeket kerestünk, vadgyümölcsöt szedtünk, gyantát gyűjtöttünk. Egyszer megkérdeztem tőle:

— Józsi bácsi! Meddig élnek a fák?

Az öreg elgondolkozott. Kivette szájából a pipát, és csendesen mondta:

— Sokkal tovább, mint az emberek. Emberi szem észre sem veszi, miként öregednek. De egyszer ők is meghalnak. Télen halnak meg. Csendesen. Tavasszal nem hoznak rügyet, nem bontanak levelet. Ez a favágók sorsa is. Az öreg favágók is télen halnak meg. Először elkezdenek fázni, aztán csendesen meghalnak. Én is télen fogok meghalni. A múlt

télen már észrevettem, hogy fázok. Fázni, öregedni nehezebb, mint meghalni...

Néztem az eget és éreztem, elszorul a szívem. Valami ilyesmit mondtam:

— Maga nem halhat meg. Soha nem halhat meg.

— De — mondta az öreg, és felállt. — Csak úgy kell kialudni, mint a jó petró- lámpa, amely nem kormoz, ha kilobban belőle a láng.

Abban az évben csodálatos volt a vénasszonyok nyara is. Sokszínűvé vált az erdő, és csendesebb lett. Az öreg valami gyógynövényt keresett, amiből jó teát lehet majd főzni télen.

Nyárson sült szalonna ebédünk után az öreg égv darab fát faricskált, cifrázott éles bicskájával. Én mellette feküdtem és néztem, hogyan úszik fölöttünk az ökömvál. s miként esik egy vadrózsabokor fogságába.

— Józsi bácsit — szóltam csendesen. — Holnap már nem jövök.

— Tudom — mondta az öreg. — Elvisz az iskola.

Füstölt a pipája, amikor újra megszólalt:

— A durva kérgű tölgyek, a gyanta szagú fenyők, a si- mulókony gyertyánok és a vaskos bükkfák országában ólt egyszer egy nagyon szegény favágó. Az egyik napon magához hívatta fától készült palotájába Erdőország királya, és fgy szólt hozzá: „Te vagy-e országomban az a favágó, akinek hét fiúgyermeke van? — Én vagyok, uram, az a favágó, akinek hét fiúgyermeke van

— hangzott a válasz — Mit adsz nekik enni? — kérdezte a király. — ízletes-szagos galambgombát és tinórul, illatos szamócát és lopva-ti- tokban termő vadcseresznyét, vadalmát — válaszolta a favágó. — Ide figyelj, favágó!

— szólt ekkor a király. — Gazdaggá teszlek téged és hét fiadat egészen életetek végéig, ha megtalálod, kivágod Erdőország legegyene- sebb fáját. Mert ha ezt . itt lassú tűzön elégetjük, én leszek a leghosszabb életű t, világon. — Gondolkozott egy darabig a favágó, aztán ezt mondta: — Megkeresem, kivágom és ide hozom Erdőország tegegyenesebb fáját, hogy itt lassú tűzön elégetve te legyél, uram, a leghosszabb életű a világon.” — Hét nap és hét éjjel járta a szegény favágó Erdőországot, de nem talált rá a király fájára. A hetedik napon, amikor már nagyon fáradt volt ás elkeseredett, földhöz csapta a fejszét, fűrészt fés elkiáltotta magát: „Erdő! Mondd meg nékem, miért sok a görbe fa? — Az erdő felsóhajtott, és megszólalt: Azért, favágó, mert kevés az egyenes ember ..

*

E

z jutott eszembe ott,

a havas tájon ke- resztülrobogó gyors- ‘ vonat étkezőkocsi- ja középső asztalánál. Közben kihűlt előttem a reggeli. Intettem a pincérnek, elviheti.

Az állomástól messzi még a ház, ahová igyekeztem Jólesett a gyaloglás. Ereztem, hogvan poroszkál a szél és néháhy hópehely a homlokomon, arcomon.

Anyám úgy fogadott, mintha csak tegnap mentem volna el.

— Sütök hamarjában egy kis tojásrántottát. Biztos megéheztél a hosszú úton.

Aztán sokáig beszélgettünk Elmondta, ki mindenki ment el az élők sorából, mióta nem jártam otthon.

— Hát az öreg Barkóczi? — kérdeztem. — Él-e?

— Nem — válaszolta anyám közömbösen. — Meghalt.

— Meghalt?

— Meg.

— Mikor?

— A múlt télen.

— Télen?

— Télen.

— Beteg volt?

— Nem. Nem betegeskedett. Csák fázott. Azt mondják, az orvosnak is azt panaszolta, hogy fázik, örökké fázott..,

Karácsony a nagyvilágban

A karácsony .,. fény, csillogás, ajándék, hó, karácsonyfa, ünnep a> nagyvilágon. Erre a napra fegyver- szünetei rendelnek el a há- borúskodók, és a békére gondolunk. Szeretteinknek ajándékot adunk, gyerekeinknek karácsonyfát állítunk — örömet akarunk szerezni. Ünnepelnek északon és délen, szikrázó hóban és napsütésben.

A karácsony ünnepkörének és szokásainak gyökere ősemberi. A katolikus egyház elkeresztén.vesf tette a pogány mítoszokat. A 4. század közepéig karácsony ünnepe összekapcsolódott január 6-tal, ugyanezen a'napon ünnepelték a rómaiak a Napistent. December 25-e pedig születésnapja Mithras- nak, a perzsa Napistennek. A karácsonyi szokások közt is igen sok a pogánykori emlék. A mi karácsonyi regőseink, valamint a román és szláv kolindAlók, koledások egyenes vagy közvetett folytatói a római kori téli, napfordulati állatbÖrös alakos- kodóknak. Ekkor gyújtották fel az óesztendót jelképező, s zaiongva meghurcolt szalmabábot, vagy a száraz karácsonyi tüskét és a megúj- hódott égi tüzeket jelképező karácsonyi gyertyácskákat. A babonás karácsonyi szokások egész tömege függ össze azzal az ősi hittel, hogy a Napisten halála és újjászületése pillanatában minden ártalom felszabadul.

A legelterjedtebb karácsonyi szokás a feldíszített fenyő, a karácsonyfa-állítás. Hazánkban nemrég ismeretes. Báró Podmaniczky Frigyes írja emlékirataiban,

hogy gyerekkorában, 1825 táján egy osztrák nőrokona állított díszes karácsonyfát először, s tőlük terjedhetett el országszerte. Valahol Strassburg környékén születhetett meg a karácsonyfa szokása, mert ott 1605-től idéznek feljegyzést, amely szerint papírrózsákkal, almákkal. aranyfüsttel és cukrokkal díszítették.

Karácsonyi piramis

Érdekes, hogy a karácsonyfa Németországból származik. mégis, egyes vidékein — az Érchegységben — nem fát. hanem karácsonyi piramist állítanak. Fából faragja a bibliai jeleneteket átó rázoló több „emeletes”, díszes piramist Elszászban ma is szokás, hogy a karácsonyfákat szalagokkal, apró ala- kocskákkal feldíszítve egy- egy téren, vagy éppen a falu kútjára felállítják, elsöprik a havat és körül táncolják.

Párizsban karácsonyfákat állítanak az utcákon, ünnepi díszbe öltöztetik a kirakatokat — fenyőgallyakkal, lampionokkal, ezerféle csiüogó* füzérrel, ezüstszállal. Az utcák két oldalát karácsonyi díszek kötik össze. Fát állítanak a nagy szalonok, a Dior, Molineaux. a ChaneL Megsokasodnak a fények* színesek a transzparensek.

Az angolok fagyöngykoszorút, vagy csokrot aggatnak a lámpára, és azok. akik megcsókolják alatta egymást, egy esztendőn belül házasságot kötnek.

Varsóban a gyerekeké a karácsony. Óriási fát állítanak, körhintát; zenélnek* táncolnak, énekelnek.

És amíg mi Európában fázósan húzzuk össze magunkon a télikabátot. Kubában nyári ruhában várják az ajándékokat. S bár ott 230 féle vallásnak hódol az emberiség — a nem keresztényen is ünnepük a karácsonyt. a szeretet, a béke ünnepét.

Az Egyesült Államokban is fényesek az üzleteli, girlandok, transzparensek hirdetik már egy hónappal előbb a karácsonyi vásárt. Az ünnepet azonban 25-én, reggel tartják, ekkor állítanak karácsonyfát, amely alatt ott a tömérdek ajándék.

A legnagyobb ünnep Kanadában a karácsony. Ekkor mindenki kitesz magáért — ami az ajándékozást illeti. Egész évben erre készülnek

— se névnapra, se születésnapra nem ajándékozzák meg egymást a kanadaiam, csak karácsonyra.

Japánban, ahol a lakosság nagy része a buddhs 's shinto vallásnak hódol, ie sok a katolikus is. ünnepük a karácsonyt. Ajándékoznak

— hiszen a japánok amúgj is sok ajándékot adnak egymásnak. De igazi ünnepük az új év. január első három napja. Ekkor Tokió 10;: templomharangja és gongja egyszerre szól. Meglátogatnak egy boldogságot szimbolizáló istent. Az utcákon sárkányt eregetnek, a lányok tollaslabdával játszanak. Január 2-án meglátogatják a császári palotát (az évnek csak kél napján nyitják meg). Az újév azon kevés ünnep közé tartozik, amelyen ünnepi kimonót öltenek a japánok.

A karácsony — tény, csillogás. hó. karácsonyfa — ünnep a nagyvilágon.

ja a család légiig} esőbb tagFeidíszitett óriási fenyő az utcán

ORAVEC JÁNOS:

A favágó és az erdő