Észak-Magyarország, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-25 / 299. szám

Csütörtök, '1909, dec» 23« ÉSZAK - MAG VARORSZÄG S :a#ó: p V**: • (S bányAszpÁlotak Közös célok, helyi feladatok M A természet Tost: gyeket-vöt gyeket osztott c tájra. Nem fukarkodott a kinccsel sem: a köi’nyéken szenet, vasércet rejt a föld gyomra. A szikla, a kemény­kő, minden, ami a vidéken terem, hozzánőtt az itt élő emberhez. Szuhogynak neve­zik ezt a bányásztelepülést. Itt nincs bánya, de a falutól néhány kilométerre Ormos- és Rudabánya még ma is bő­ségesen önti a szenet, a vas­ércet, s fogyasztják a ke­ménykötésű bányászok ere­jét, verejtékét, életét. Azt mondják, ma és a fel- szabadulás óta több értelme van a munkának, mint az­előtt. Több értelme van a felőrlődött erőnek, jobb min­den, örömtelibb és kézzelfog­hatóbb. A falu utcáján, ahol a hegyoldalra szökik a szer­pentin, mindenütt hatalmas házak állnak. Házak? Ezek már nem is azok: lehet, hogy kicsit túlzás, de ezek bá- nyászpaloták. És nemcsak a házak újak, hanem mások az emberek is, akikkel megismerkedünk. Ba­rátságosabbak, nem titkolóz­nak, mert minden, ami ösz- szegyült, kemény, szorgalmas munka eredménye. Az e'so ház, ah0^tem, nagy, tehetős. Háromszobás­nak mondják, de több van benne. A gazda barátságos, Baffi István bányalakatos Ormoson. Barátságos a házi­asszony is. Pedig hívatlan a látogató. Valamennyien sze­rény emberek, nem illik hoz­zájuk a hivalkodás, ez már az első pillanatban érezhető. A környezet kellemes, a há­ziasszony a konyhában tesz- vesz, és ha minden olyan természetesnek tűnik is, el­árulhatom, tudatosan provo­kálom a múltat. Szerencsém is van, itt az öreg Baffi, aki nyugdíjas bányász. Őszintén elmondja: nem is álmodta, hogy a fia ilyen házban la­kik majd egykoron. Pedig ő 1017 óta bányász volt, szor­galmas és munkaszerető. — Én mindössze addig vit­tem, hogy 1936-ban felépí­tettem egy kisebb házat, és néhány hold földet sikerült szereznem, semmi mást. A házat azóta én is újjáépítet­tem, persze, a fiam házához közel sem jöhet. A fiatal gazda 35 éves, megfontolt, mint a bányászok általában. — Elégedett emberek va­gyunk, s mint látja, megvan mindenünk — feleli —, én a múltról sokat nem tudok, de annyit igen, hogy kicsi­nyek zsúptetősek voltak itt a házalt, s a bányásznak ilyen, mint a miénk, nem jutott. Nehezek, súlyosak a sza­vak, akár u gondolataim. Én utánanéztem. Megtudtam, hogy a múltban sok bányászt temettek itt. Rájuk omlott a bánya, sok volt a szerencsét­lenség. * Ma újjáépült az egész falu, mintegy 200 ház és majdnem mind nagy, olyan, mint egy palota És én ezt kerestem, ezt a megváltozott életet, amely mögött hasonlóan munka van, akárcsak azelőtt de több eredmény. Ezt talál­tam a szomszéd házban is. Mintha ikrek lennének, oly egyformák. Sőt, a két gazda vezetékneve is azonos, pedig csak névrokonok. Baffi József csak néhány szót szól a múltról. Árva lett korán, és a ma ismert gaz­dagsága, amelyet én joggal idézőjelbe tennék, nála csak álom lehetett. Dolgoztak. Ne­ki is, mint a szomszédnak, nem könnyen, de felépült a háza. Maradjunk Baffi Józsefek­nél. A gazda Ormoson az El- la-aknán villanyszerelő. A ház nagy, igazi palota. Nap­fényes, világos, csukott üveg­verandával, meg sok lépcső­vel. A fiatal bányász elége­dett munkájával, családjával, az egész otthon egy tiszta szép harmónia. Kislánya egy képeskönyvvel játszik, ne­gyedikes fia éppen zongora­órán van. Röpke, de meghitt barátságban beszélgetünk, fa­latozunk, s akad egy kis bor is az asztalon. Közben kis történet kerekedik. — 11 éves házasok vagyunk — mondja a gazda. En nem vagyok idevaló, a feleségem szuhogyi. De én is hazatalál­tam itt is, a bányában is. Megkeresek havonta 3 ezer forintot, szépen megélünk belőle, 1964-ben fejeztük be a házépítést, és tulajdonkép­pen nem is hiányzik semmi. Azon, hogy a gyerek zon­goraórán van, egy kicsit meg­lepődtem: a bányászgyerekek azelőtt aligha voltak ilyen dolgokkal elfoglalva. Azt hi­szem hangosan gondolkod­tam, mert az asszony így fe­lelt: — Valamikor erre, valóban nem gondolhattunk. Nálunk például volt egy kis föld és a tanulásra kevés idő jutott._ Bementem Takács Béláék- hoz is, ő 47 éves, és vasérc­bányász Rudabányán. A fia Ormoson villanyszerelő. Dol­gozik az egész család, ki a helyi termelőszövetkezetben, ki a bányában, és amint mondani szokták, itt is van mit aprítani a tejbe. Még a 95 esztendős dédmama is él és vigyáz rá az egész család. Az új ház 1950-ben készült el, s ez is bányászpaiota. Szuhogyon sok ilyen ház van. Régi bányászkolónia a falu Sok-sok szín fogadja az embert, semmi egyformaság. Díszes vasrácsos porták, ren­dezett kertek, s ha nem vol­na tél, nagyon sok lenne a virág. Sok házba nyitottam be. és a történet majdnem azonos A VÍíIpLpI még ma 19 ft Iliit Hfl most,0hának tartják. Kő. kő és terméket­len talaj mindenütt- A tsz azonban nz állattenyésztés­ben feltalálta magát. Meg­vannak a bányák, de mások, mint azelőtt. Jobban fizet­nek. A verejték hullik még ma is, sőt előfordul hogy ál­dozatot is kér a bánya, a? már az is jóval kevesebb Nem. ma sem könnyű a bá­nyász élete De van szép ott­hona és a munkában biztos holnapja: ezt tapasztaltam Szuhogyon, ahol oly büszkén néznek a völgybe az új bá­nyászpaloták. .. Csengeni Érvin őst, az esztendő végén a reform két évéről is számvetést készí­tünk. A számvetés­kor ellentétes értékítélettel, véleménnyel, ténnyel is talál­kozhatunk. Gyakran éppen a hivatalos, szakszerű álláspont ütközik a közvélemény bizo­nyos tapasztalataival.- Az MSZMP Központi Bi­zottsága legutóbbi határoza­taiból, a Parlament költségve­tési vitájából, az 1970. évi népgazdasági tervből félre­érthetetlenül kicsendül az- az eltökélt szándék, hogy a tö­megek számára is kézzelfog­hatóvá kell tenni a reform eredményeit. A vezető testületek az 1970. évi feladatok közt megkülön­böztetett figyelmet tanúsíta­nak a tömegek igényei iránt. Több mint 10 százalékkal több lakás éoül jövőre, mint amennyi 1969-ben. Az énítő- ahyag-import 30 százalékkal nő. a tőkés húsimport ífőként sertéshúsból) egyik esztendő­ről a másikra megkétszerező­dik. Mérséklik a fogvasztási cikkek exportiát. növelik a behozatalt Kormánvzati esz­közökkel szorgalmazzák a kis jövedelmű rétegek által keresett olcsó cikkek gyártá­sát. Köznontilag elhatározták eeves rétegek jövedelmének növelését is. Módosítják a belkereskedelmi vállalatok gazdálkodását szabályoz» rendelkezések bízonvos rész­leteit. hogy növekedjék az árukínálat, bővüljön a vá­lás-“ « ek az erőfeszítések azonban csak akkor járnak telies sikerrel, ha találkoznak a la­kosság ellátásában közvetle­nül vagy közvetve érdekelt termelő, szolgáltató és keres­kedelmi vállalatok támoga­tásával. ésszerű gazdálkodá­sával. Az önállóság és fele­lősség érdemi növelésével olyan munkamegosztás ala­kult ki a vállalatok és a központi iránvító szervezetek között, amelyben sok fo­gyasztót interpellációra lent, a helyszínen kell válaszolni. Egyre több az olyan széles látókörű, koncepciózus gaz­dasági vezető, aki át érzi az| új helyzetből adódó felelős­séget. s a társadalmi szer­vezetekre, a dolgozókra tá­maszkodva sikeresen oldja meg a hatékony gazdálkodás feladatait Ezek a vezetők- x E Divatjamúlt szakmák — idős mesterek A szíjgyártó •— ÉPPHOGY FELCSEPE­REDTEM, már kezdtem meg­tanulni, mi is az a dolog. A mesternél, kihez én suttyó le­génykoromban elszegődtem inasnak, dolgozni kellett. Szi­gorú volt az egri Sztrimbel József mester. Nála csak a tisztes munkával lehetett megélni... De úgy megta­nultam nála, miként lesz ab­ból a zsíros bőrből cifra szerszám, hogy soha az élet­ben nem tudom elfeledni... Ritka mesterség egyik idős művelője Gaál István. Cég­tábláját majdcsak negyven éve fújja a szél és veri az eső Mezőkövesd főutcáján. Az üz­let kirakatában olyasmit vesz észre a járókelő, amiért egy­kor is nehéz pénzeket fizet­tek, és ma is — bár egyre ritkábban — szép summát .tesz le a pultra a megren­delő. — Látja ezt az istrángot? Parádés szerszám ez! Ma már csak a díszes alkalmakra ad­ják rá a kifutó lovakra. Négy­soros kézi varrással készült ez ám, és nem is akármilyen szerszámokkal — mutatja a mesteri munka segédeszkö­zeit, a szúette nyelű árakat, szabóollót, késeket a 63 esz­tendejével is frissen dolgozó szíjgyártó. Aztán hozza a rézszögek­kel és csillagokkal kivert, fénylő fekete kantárt. _ Az ehhez tartozó cifra, színes rojtozású bőrdíszeket ma már szinte csak a múzeum­ban, vagy filmeken láthat­juk. Korábban, míg divatja volt a lótenyésztésnek, nyu­godt életmódot, biztos jöve­delmet jelentett a bőrdísz­műveseknek, Csak győzni kellett a munkát, szemmel, meg tíz ujjal. Ujjakkal, amelyek érzékenyen íormáz- ták, díszítették, cifrázták a szerszámot. Ügy tartja a szakma néhány hazai mes­tere: ez már művészet. — Ahogy mi tanultuk az inasévekben, úgy ma már csak kevesen csinálják a szerszámot. Halódó szakma ez a miénk. Amióta az autó a divat, csak hébe-hóba ren­delnek tőlem díszes szerszá­mozást. Ezt, amit éppen egy hónapig varrtam, a kerecsen­éi tsz rendelte. De már leg­alább két esztendeje ez az első ilyen alku ... VÁSÁROKKÁ JÁRTÁK HAJDAN a mesteremberek. Gál István is ott volt porté­kájával, és kínálta munkáját szerte Borsodban, de még a szomszéd megyében Is, a hí­res kirakodó vásárokon. Pat­togtatta az ostort és hangos szóval dicsérte a kantárt, meg a nyerget. Anélkül nem nagyon jött haza, hogy négy­öt pár szerszámra ne itták volna meg az áldomást. — No, az egyszerű igús- szerszám, az még kelendő ma is. Ostort is csinálok, persze, inkább csak azt a hétköznapra valót Abból él a család, hogy elvállalok minden munkát. Nem szé­véit, vagy jogos sérelmek esetén általában nyíltan tájé­koztatják dolgozóikat, épp­úgy’, mint vevőkörüket. Azok a vezetők viszont, akik nem képesek megbirkózni növek­vő feladataikkal, félnek ne­met mondani, fegyelmezni, elhanyagolják a belső tarta­lékok hasznosítását, gyakrab­ban élnek a közérdeket sér­tő eszközökkel: áremeléssel, választékcsökkentéssel, elv­telen anyaai ösztönzéssel, a kockázatvállalás mellőzesé­vé!. Tehetetlenségüket oedig a gazdasági szabálvozókkal és más objektív körülmé­nyekkel magyarázzák. A vállalati hibák, a ter­melés és az áruforgalom konkrét visszásságainak lát­tán ■ a közvélemény haragia enélkül is gyakran az irá­nyító szervezetekre zúdul: „Miért tűri ezt a kormány? Miért nem intézkedik hatá­rozottan a minisztérium?” A bírálat annyiban jogos, amennyiben az állami irá­nyító tevékenység hatékony­ságának növelését sürgeti. Főként a gazdasági ágaza­tokat irányító minisztériu­mok nem találták meg még helyüket, feladataikat az irányítás új rendszerében, s nem figyelnek fel időben a káros tendenciákra, a ked­vezőtlen jelenségekre. Sokan niest K gyellem csinálni. Néha azért fáj, hogy hónapokig abból áll a napom: táskaszíjat ja­vítok, focilabdát készítek, apró-cseprő dolgokat eszká- bálok össze... Hogy mikor ültem a szekéren, és mikor voltam a vásáron? Bíz an­nak van már vagy tíz éve. Ráfizetés lenne csak a fuva­rozás, meg aztán már csak megrendelésre veszem elő tudományomat a díszes szer­számok készítéséhez. A kan- iározáshoz megveszik a gyár­iján készült szerszámot. — Mindig voltak tanítvá­nyaim. Jól esett látni, ami­kor kikerült kezükből az el­ső mestermunka. Tavaly sza­badult fel az utolsó tanu­lóm Jó helye van a gyerek­nek, Pesten dolgozik egy kfcsz-ben, gépen. Megkeres .annyit már most, mint én negyven év után ... A szíjgyártó mester cég­táblája egyre fakóbb, elő­fordul, hogy egy napig rá sem nyitják az üzletajtót, vagy csalt egy-egy régi is­merős fut be apró javítani valóval. A cifra szerszámokat jö­vőre várják majd Miskolc­ra A helyiipari kiállításon mutatják be. AZ LTOLSÖ DÍSZSZER- SZAMKÉSZlTÖ mesternek lenni ma: kuriózum. Pusztán abból megélni aligha le­het * Oy. K, azonban azt várnák a mi­nisztériumoktól, hogy a leg­kisebb hiba láttán a régi operatív módszerekkel avat­kozzanak be a vállalatok tevékenységébe. Ez azonban reformellenes Igény, kárt okozna mert csökkentené a vállalatok felelősségét. Az. ágazati minisztériumok vi­szont bátrabban élhetnek a reform adta lehetőségekkel: az ellenőrzéssel, a fegyelmi felelősségre vonással, a ve­zetők jövedelmének csök­kentésével. ’ özgondolkodásunk for­málásában, a „fo­gyasztói szemlélet” túlzásainak „lefaragá­sában”, a vállalati tevékeny­ség befolyásolásában nagy feladat hárul a pártszerveze­tekre. Ezt a feladatot a fel­sőbb és az üzemi pártszer­vezetek csak akkor oldhat­ják meg sikeresen, ha nem avatkoznak az operatív gaz­dasági munka részleteibe* ehelyett a párt gazdaságpo­litikájánál: megvalósulását irányítják és ellenőrzik a maguk .területén. A párt- szervezetek sokat tehetnek azért, hogy a vállalatok te­véken jTsége mindenütt össz­hangban álljon a reform szellemével, a gazdaságpoli­tikával, s azért, hogy a tö­megek ismerjék és egysége­sen értelmezzék ezt a gaz­daságpolitikát. Számok a család körül Ä karácsony az emberek milliói számára elsősorban csa­ládi ünnep — a születéssel és a halállal legközvetle­nebbül egymáshoz kötött közösségek összetartozásának kifejezője. A társadalom alapsejtjeiről, a családokról közlünk néhány tényt ezúttal; némi túlzással talán azt is mondhatjuk, arról tudósítanak az adatok: hány magyar családban gyújtották meg karácsony estéjén a fenyőfa gyertyáit, s kik veszik körül az együvétartozás érzésével az erdők gyantaillatú kö­veteit. Ä Statisztikai Hivatal vizsgálatának jelképes pillanatában] 1968. január l-én 10 236 000 lakosa volt az országnak — ebből 9 392 000-en éltek 2 953 000 családban — tehát hazánkban erős megközelítéssel, átlag 3 szén lyböl áll egy-egy család ezenkívül 88 000 személy élt részcsaládokban, 458 000 személy élt egyedül, és mintegy háromszázezren különböző intézetek­ben tek. Végeredményben a legutóbbi. 1963. évi mikrocen- zus adataihoz képest a családok száma 4 százalékkal, az egyedü Iái lóké pedig 3 százalékkal emelkedett Ezek tehát azok a számszerű körvonalak, amelyek az or­szág, mondhatnánk családi állapotát mindenekelőtt jellemzik. A következő érdekes vizsgálódási ponthoz, amit jelképesen úgy határozhatunk meg, hogy átlag hányán állnak egy-egy karácsonyfa körül, — hogy tehát mekkorák a családok —, a választ némileg előbb kell kezdeni;-'- Közismert, hogy as évtized első felében a természetes szaporodás folyamatosan csökkent, s az 1965. ,'vi 2 4 ezrelékes aránnyal a mélypontra jutott, azóta viszont az ismert intézkedések, például a gyer­mekgondozási segély hatására is fokozatos emelkedés figyel­hető meg. V illantsuk rá a demográfia reflektorfényét azokra is, akik talán egyedül vannak ezen az ünnepen — a teljes képhez ez is hozzá.tartozik. Miközben a házasságban élők száma öt esztendő alatt 4 százalékkal nőit (és 1968. január else­jén pontosan 5 361 000-en éltek házasságban), gyorsan emelke­dett az elváltak száma is: öt év alatt 32 százalékkal, s ess 1968-ban 54 százalékkal haladta meg az 1960. éri szintet. A családok e hozzávetőleges népességi körvonalrajza után természetesen fontos vázolnunk a társadalmi változásokat, a foglalkozási átrétegződés mozgását is. Figyelmet érdemei mindenekelőtt, hogy a keresők családonkénti száma átlag 4 százalékkal emelkedett, s 1968-ban száz családra átlag 178 kereső jutott, 7-tel több mint 1963-ban. Jelentősen módosult , a családok társadalmi-gazdasági szerkezete is. öt év alatt a mezőgazdasági fizikai dolgozók családjainak aránya számot­tevően csökkent, a nem mezőgazdasági fizikai dolgozóké, a szellemi foglalkozásúaké és a nyugdíjasoké pedig gyorsan nőtt. Jellemző, hogy amíg 1960-ban az ország családfői közül minden harmadik a mezőgazdaságban dolgozott, 1968-ban már csak minden ötödik! A nyugdíjas családfők száma meg­kétszereződött, s részesedésük az ország családszámában 8-ról 18 százalékra emelkedett. Nem pillantottunk be ezúttal a számok kalauzolásával a családok belső életébe, hiszen nyilvánvalóan külön téma a válasz arra a legfontosabb kérdésre: hogyan élnek a csalá­dok. miként változtak életviszonyaik az utóbbi esztendőben. S ha részletes képet nem is rajzolunk erről, csupán egyetlen nézőpontból villantjuk fel a változásokat, ezúttal is a beve­zetőben említett mikrocenzus adataira támaszkodva. Azt is áttekintették a vizsgálódás során: milyen mértékben terjed­tek el a háztartásokban a különböző tartós fogyasztási cikkek, a mindennapi életet könnyítő, a korszerű életforma irány­zatait erősítő gépek, berendezések. A számok bizonysága szerint a háztartások több mint négy­ötödében van rádió, átlag 39 százalékában működik televízió, s minden 27. háztartásban van magnetofon, összesen ezer háztartásra 495 mosógép, 119 centrifuga, 223 porszívó és 155 hűtőszekrény jut. Érdemes azt is hozzátenni, hogy 1968-ban ezer háztartásra átlag 40 gépkocsi jutott. Sok — kevés? Ne vizsgáljuk ezúttal, hiszen a válasz attól függ. hogyan nézzük: az igények oldaláról természetesen ke­vés. az évtized első esztendeinek ellátottsági színvonalához képest nyilvánvaló a gyors fejlődési \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom