Észak-Magyarország, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-25 / 299. szám
ESZAK-MAGYARORSZÄG 4 Csütörtök, 1969. der. ?«í. 4 népművelési polihisztorkodás alkonya Annin ft a szocialis“ ta művelődés ügye pártunk politiliájának egyik központi témája lett, de különösen az 1958-ban közzétett művelődéspolitikai irányelveket mindennapi gyakorlatra változtató pártós állami határozatok megvalósítása kapcsán, szinte naponta szóba kerül a legkülönbözőbb fórumokon a korszerű műveltség kérdése. Miként lehet körülhatárolni azt a műveltségfogalmat, ami a fejlődő szocialista társadalomban élő és munkálkodó embertől ma és főleg holnap elvárható. Sok vita, ankét, tanulmány foglalkozott ezzel a témával, megpróbálta definiálni ezt a fogalmat. A tudományos technikai forradalom jelentkezése nagymértékben megváltoztatta a korszerű műveltségről kialakítandó képünket, hiszen olyan új, az életűnktől elválaszthatatlan fogalmak jelentkeztek, amelyek a korábbi humán műveltség fogalomkörén ugyancsak kívül estek, de amelyeknek ismerete napsainkban nélkülözhetetlen. Amikor az iskolareform még csak tervezet volt, s mint ilyen országos vita témája, ugyancsak gyakran próbáltuk definiálni a korszerű műveltséget. Sok-sok éves vitában valami oly módon fogalmazódott meg a korszerűen művelt ember, hogy az tegyen felvértezve alaposan a humán tudományokkal, legyen járatos a társadalom- tudományokban és ismerje, legyen igen tájékozott mindazon technikai tudnivalókban, amelyeknek jelentkezési formái egész életünket körülveszik ma, és még inkább körülveszik holnap. Tehát a humán é* technikai műveltséganyag szinte egyforma birtoklása lett a korszerűen művelt ember legfőbb meghatározója Adódtak persze túlzások, és mive' a technikai for- íadalom naplaink egvik legfontosabb és legfeilődőbb motívuma, hovatovább a humán műveltség szorult háttérbe egves megfogalmazásokban. és a korszerű műveltség egrire inkább technokrata jelleget kapott. A hazánkban végbemenő kulturális forradalom tömeges méreteinek egyik irányító központjában a pedagógus áll, aki az iskolában adta át az ismeretanyagot, a másik ilyen poszt, ilyen irányító- hely a népművelő helye, ahonnan az esetek többségében sokkal nehezebb körülmények között, és sokkal kevésbé körülhatárolt ismeret- anyagot kell napról napra, az élettel lépést tartva, embereknek, emberek százainak továbbadni. Ez a kivánalom eleve magában hordta már annak veszélyét, hogy a népművelőt valamiféle modern polihisztornak tartsuk, aki a művelődésre vágyó embertömegeknek — különösen falun — „egyforma hozzáértéssel" tud beszélni az űrhajózásról és a korszerű mező- gazdasági vegyianyagok hatásairól, vagy úgy tudja megmagyarázni a legfrissebb külpolitikai helyzetképet, mintha aznap tért volna vissza az ENSZ-bői. de elvártuk tőle, hogy másnap már a művészeti ízlésfejlesztésről tartson előadást Régóta bebizonyosodott. hogy c népművelők polihisztorkod ána, illetve jóaka- ratú embereknek népművelői polihisztorkodásra kényszerítése csak látszateredménye• két hozhat, csak alacsony szinten adhat át ismereteket s ennélfogva erősen csökken a népművelés hatásfoka. Nem új dolog amit mondunk: nem szabad, hogy kizárólag egy- egv pedagógus legyen a községben a népművelő A korszerű népművelés eleve azt kívánja. hogy mindenféle ismeretanyagot a téma legjobb ismerője további!son a tömegeknek. még falun Is, mert hisz ott még nagyobb és nehezebb a feladat, ott sokszor még kevésbé pallérozott befogadóképességgel is számolni kell, másrészt pedig már falun is megjelentek a különböző értelmiségi foglalkozási ágak kénviselői, a magasan kvalifikált szakemberek, van hál rá lehetősét* het»v ne egv ember ..nénművéljen" A korszerű ismeretközlés eleve megköveteli a nénművelés2 pollhlsztorkodás felszámolásának meggyorsítását. A líérdrsnek másik oldata is. Azoknak sem kell polihisztorrá válniok, akikre a népművelés hatni kíván. Az emberek, a nagy tömegek, akiket a különböző közművelődési, népművelési alkalmakra elvárunk, egyénekből állnak, az eocéneknek pedig egyéni érdeklődési körük van, s nehéz elhinni. hogy egyazon ember 8—10 féle tudományág iránt egyformán érdeklődik, és annak ismereteit átvenni képes akár a legkisebb mértékben is Ilyen ismeretanyag-torlódás csak káoszt teremthet, és azt eredményezi, hogy akár ily módon önműveli magát, semmiből nem nyer elmélyültebb művelődést. Mindenből a felszínen marad. És most itt visszakanyarodunk a korszerű műveltség fogalmához. Vajon napjainkban is az szükséges-e, hogy a korszerűen művelt ember ■ mindenhez értsen, a humán és technikai műveltségnek egyaránt birtokában legyen? És vajon ez lesz-e a kívánalom a jövőben? Aligha. Az egyre torlódó ismeretanyag, különösen a tecljnokratikus tudományágakban naponta jelentkező fejlődés eleve kizárttá teszi az ilyetén való összművelődést Az szükséges, hogy a korszerűen . művelt ember legyen ismerőié a szocialista társadalom tudománynak. legyen jól táiékozott a humán tudományokban és a technikai ismeretekben, de tudományos elmélyültsépgel ne próbálta megosztani önmagát, hanem válassza ki azt a HHománvágat. amelyet érdek' ődés»hez, szakmai elfoglaltságához viszonyítva legfontosabbnak tart abban mé- lyedien el, abból Imfekez-rék a maximális ismeretanyagot birtokába venni NpíTI hogy a nrlU C I jövőben polihisztor legyen a népművelő. Nem kell. hogv a népművelés szervezői, esetleg jobb statisztikai eredmények érdekében. mindenkit minden témában művelni akarjanak, mert hiszen az előbb kifejtett jövőbeni kívánalmak szerint a népművelés alanyai is meghatározott téma iránt érdeklődők kell hogv legvenek elsősorban. és nem minden iránt egyforma érdeklődést tanúsítók Nehezebb így tagadhatatlanul a népművelés szervezése. Nehezebb azt megszervezni. hogy szakember adjon át ismeréteket a szakma iránt érdeklődőknek. mint amikor valaki mindenkinek tartott előadást. Nehezebb. de feltétlenül eredményesebbnek ígérkezik. És a korszerű műveltség megszerzését is lobban, célirányosabban segíti. Benedek Miklós F dadataink az általános iskolában Az MSZMP Borsod megyei Bizottsága a közelmúltban vizsgálta: hogyan áll megyénkben az oktatásügy helyzete, milyen mértékben sikerült megvalósítani a reformból adódó feladatokat. A vizsgálódás az óvodára, az általános iskolára és a gimnáziumra terjedt ki. Ezúttal az általános iskolai tapasztalatokról érdeklődtünk Madarász György elvtárstól. — — Milyen tapasztala- E tokát szereztek az is- E kolarcform végrehajtá- ~ sáról? — A járási pártbizottságokat kerestük fel. A pártós állami vezetőit adtak számot róla, hol tartanak az iskolareform végrehajtásával, milyen eredményeket értek el a fizikai dolgozók gyermekeivel való foglalkozásban. A tapasztalat általában pozitív. A feladatok végrehajtása a járási párt- és állami szervek figyelmének középpontjában áll. E — A pozitív hozzáál- E lás kifejezödik-e az = állami szervek költ- E ségvetéseben is? — Ma már a járások túlnyomó többsége tudja, hogy a reformból adódó feladatok nagy része, az objektív feltételek megteremtése nem biztosítható kellő anyagi ráfordítás nélkül, örvendetes, hogy egyes járások költség- vetéseiben a kulturális, ezen belül az oktatásügyi célokra fordítandó összeg egyre jelentősebb részt tesz ki. Ennek ellenére — megyénk települési viszonyai következtében — az általános iskolák általánossá tételének megvalósítása még mindig távoli cél. A körzetesítés lassan a befejezéséhez közeledik megyénkben. de az oktató-nevelő munka tartalmának minőségi javítását segítő feltételeket még csak kevés helyen tudták hiánytalanul biztosítani. A járulékos beruházások — napközi otthon, étkeztetés. szakos ellátottság stb. — az esetek többségében még feladatok. megoldásra váró Jutka és a vár jtfltttM a farrá nyúrvég. és a d 10JT« fák roskadoztak iS baracktól. Egyik délelőtt behívták Jutkát a homokozóból. Levették róla a pettyes napozót, és ünneplőbe öltöztették. Új cipőt Is húztak a lábára. Ezen snég nem csodálkozott Jutka, csak azt furcsállotta, hogy mindenki körötte sü- rög. egymás kezébe adják, és nézd már: varr ócska néni meg elfordult. Biztos belemehetett valami a szemébe, mert fazt töröl gette sokáig. Aztán kimentek az állomásra, felültek egy vonatra, és meg sem álltak Miskolcié Legalábbis varrócska néni azt Snondta. oda lesz a kirándulás. Ennek még örült Is Jutka, mert már nem is emlékezett rá. mikor járt a falun kívül. Oly rég. hogy talán Igaz sem volt, ami azelőtt történt, olyannak tűnt, mintegy rossz álom ... Megérkeztek egy nagv házba, és ott is szolt néhány néni. - Kérdezgettek tőle «ok mindent, még azt is. tudja-e. hogy nemsokára iskolás lesz. Még ilvet kérdezni! Hogyne tudta volna hiszen sokszor mesélték neki otthon hogv egyszer maid másik házba más nénikhez és más gyerekekhez viszik. De hát az még soká lesz. hiszen mindig mondták neki: ^messze van még az ősz. Jutkánk”. Aztán egy néni ruhákat hozott, vagy Skettőt fel Is próbáltak rá. végre az egvik jó lett .Ritkám A varrócska néni ősszehaitogatta az ünneplőt, levette az üj rinőt Is. és eltette a holmikat egy nacv táskába. Jutka épnen el volt foglalva a másik einő fűzésével, mert azt. uevebár. egy fivon nagvlánv már magának csinália. Háttal fiit az alténak Mikor nem SÍ- Sserült szép masnira kötni a fűzőt, varrócska nénit hívta, hogv segítsen, de 5 éppen kiment a szobából. — Soká jön vissza a varrócska néni —- nyugtalankodott Jutka, mikor már vagy tíz perce csak az idegen arcokat látta maga körül. — Elment a néni, ne is várd vissza. Ezentúl itt laksz majd te is nálunk, innen mégy mindennap az iskolába. —■ Nem, nem. én vissza akarok menni a várba! — zokogott Jutka Rángatta az ajtót, levetette magát a földre, és sírt, sírt. A könnvek nem akaratak kiapadni. Aztán sokára mégiscsak abbahagyta. Mesélni kezdett Elcsukló hangon, hal- kan. de mondta, mondta a váratlanul előbukkanó szavakat. Maga sem értette, miért beszél ezeknek az idegeneknek a várról, az 5 otthonáról. — Mi ott mindig hatvanan vagyunk. Vannak egészen kicsik, épphogy óvodások, és aztán mi. a nagycsoportosok ... Rengeteg szobánk van. de hogy melvik a legszebb, azt nem is hí dóm. Talán az, ahol játszunk és verseket tanulunk? ... Csupa kép. és csupa iáték ott minden És ott van egy vázában mindenkinek a jele kivágva papírból. És tetszik tudni, két kis piros pillangó minden éjjel másik jelre száll... Mindig oda. annak a jelére, aki a legjobb volt. És akkor az a két gverek a nanos. Ők terítik meg az tisztáit, persze előbb felveszik a fehér kötényt... Aztán elmesélte Jutka hogy este mindig párnát tesznek a szőnyegre, ott. abban a nagy teremben, ahol a televízió van. És megnézik a macit, aztán amikor az ledobja papucsát és bebújik az ágyba ők is mennek lefeküdni. — Mindönkinek kfi'ön kis fehér ágya van. Ahol én azelőtt laktam, sokan voltunk egy nagy ágyban, és éjszaka a testvérem, akinek már az arcára sem emlékszem, mindig oda szorított engem egészen a falhoz ... Ha meg hallottuk, hogy jön haza apám. úgy tettünk, mintha aludnánk, és féltünk rettenetesen. Otthon a várban éjszaka mindig betakar valamelvlk néni. ha lerúgjuk a takarót . . . Volt olyan lány és fiú, akikhez eljött néha az anyukája. Az enyém nem ért rá. mert sok a testvérem. De én egyszer lementem az irodába, és mondtam a gondnok néninek beszéljen anyukámmal telefonon. És ő beszélt is vele... — Meséld csak Jutkám,' kíváncsiak vagyunk mindenre. A kislány felbátorodott: — Azt is tudom, hogy a falut, ahol a mi várunk van. úgy hívják: Sáta. Ezt mindenki tudta nálunk. Aztán ott. a vár mögött, az oszlopnál pihen ilyenkor a Pötyi. Ügv hívják a mi repcsinket. Azt két bácsi faragta ki nekünk egy hatalmas fából, amelyet akkor vágtak ki, amikor valamit szerelni kezdtek a kertben ... És az igazgató nénit, meg a többi nénit is úgy szeretjük. És ők is szeretnek mindenkit egyformán. Senki se kedvenc. De még a rosszakat is szeretik. Igaz, nincs is nálunk rossz gyerek... És ilí befe; czőclöll a?lága ki| sátai nevelőotthon hatvan lakójának története. Többet nem mesélt róla senkinek Jutka. Mindig csak annyit mond, ha valaki kérdi: „Sehol sincs olyan vár, mint a mienk, olyat én még képen sem láttam, pedig mutatott nagyon sokat a tanító néni". Gyárfás Katalin E — Az objektív fcltétc- E lek további javításá- = hoz cs a személyi el— Iátottság biztosításához E clcgendő-e az állami — erő? — A jövőben a még körzetesítésre váró iskolák szakos rendszerűvé tételére, a már meglevők felszereltségének gyarapítására, az optimális személyi föltételek biztosítására kell összpontosítani erőnket. Az állami támogatáson kívül szükség van a társadalmi segítségre, amelyeknek egész sorával találkoztunk: tanteremépítéshez, diákotthonok üzemeltetéséhez és fenntartásához* napközi otthonok létesítéséhez járultak hozzá. Köszönetét mondunk a közreműködő szerveknek, segítségükre továbbra is szükség lesz. E — A személyi ellátott- E ság biztosításában tör- 5 tént-e előrelépés az — elmúlt évekhez képest? ™ Megyénkben jelentős előrelépés történt az utóbbi években Még az olyan járásokban is, melyek közismerten nehézségekkel küzdenek. A szakrendszerű oktatás azonban nem minden esetben jelent szaktanárit. Ebben eléggé lassú a fejlődés, hiszen egyes járásokban — Encs, Edelény, Ózd —, még némi visszaesés is tapasztalható. Itt a képesítés nélküliek száma, sajnos, növekszik. E — Hogyan lehetne E ezen változtatni, azok E a tanulók, akiket kc- E pesítés nélküliek taní- E tanak, hátrányos hely- “ zctbc kerülnek? — A kérdés jogos, A probléma nagyon összetett, egyértelmű választ nem is tudnánk adni. Országszerte pedagógus-fölöslegről beszélnek, ugyanakkor Borsod megye egyes járásaiban nevelőr hiány van, amit csak képesítés nélküliek beállításával sikerül ideiglenesen áthidalni. Ez összefügg megyénk települési viszonyaival, a kisközségek életkörülményeivel. A pedagógusnők is igénybe veszik a gyermekgondozási szabadságot. A nagyobb városokban az ily módon üressé vált állásokat képesített erőkkel tudják betölteni, de vidéken erre nincs lehetőség. A már beállított képesítés nélküliek számára biztosítjuk a továbbtanulási lehetőséget, így csökkentjük a fluktuációt. A másik út a lakások építése, vásárlása, általában a falusi pedagógusok életkörülményeinek javítása a lehetőség határain belül. — — Vizsgálták azt is. E hogyan foglalkoznak a E fizikai dolgozók gyerE mckeivel. Milyen ta— pasztalataik vannak? — Az iskolareformból adódó feladatok és a kétkezi dolgozók gyermekeinek tanulásával kapcsolatos tennivalók szoros összefüggésben vannak, hiszen azoknak a területeknek tankötelesei, aho! az általános iskolát még nem sikerült általánossá tenni, túlnyomó többségében fizikai dolgozók gyermekei. A fizikai dolgozók gyermekeivel való fokozottabb törődést az ismert társadalmi és politikai tényezők teszik fontossá. A velük való foglalkozást általában az iskoláztatással kapcsolatban szokták emlegetni. Egyes járási szervek szemlélete sem mentes eltol. Maga az a tény, hogy ma már megyénk társadalma nem vitatja: a fizikai dolüeszélpcléi» Madarász György eívlárssai. a megyei nárlbi/ollság os/.latyvemujevei gozok gyermekei továbbtanulásával kapcsolatban fokozott felelősség hárul a pedagógusokra, a párt-, állami és tömegszervezetekre, önmagában örvendetes jelenség. A „hogyan” kérdésre adott válasz azonban eléggé sokszínű, nem egy helyen túl körülményes, még a formalitástól sem mentes. Van, ahol kísért az a helytelen szemlélet, hogy „itt az egész iskola, az egész járás hátrányos helyzetben van”, és nem tesznek lényeges különbséget az általános és az egyénekre mért feladatok között. = — Tudna-e pozitív E példákat felhozni MaE darász elvtárs? — A pedagógusok erőfeszítéseket tesznek, hogy javuljon a fizikai dolgozók gyermekeinek tanulmányi eredménye. A korrepetálásokkal elérik, hogy a bukásra állók közül egyre többen végzik el az adott osztályt. A tanulmányi versenyeken is nő a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya. Egyre többen látogatják a tantárgyi szakköröket. Eredményesen foglalkoznak a továbbtanulni szándékozókkal. Ma már arra is van példa, hogy társadalmi erőforrásból biztosítják az útiköltséget a sok- gyermekes szülők bejáró gyermekei számára. Hozzájárulnak a falusi diákotthon ellátási dijához, a szakköri foglalkozások anyagi támogatásához. Ösztöndíjat is biztosítanak számukra. E kezdeményezések csak elismerést válthatnak ki, de a meglevő módszerek továbbfejlesztésére is szükség van. E — A tehetséges gyer= mekekkel való foglal= kozás eredményeiről és s problémáiról is szeretE nénk hallani, — Eire külön figyelmet kell fordítanunk, hiszen felkutatásuk önmagában is nagy feladat, folyamatos munkát kíván. A tehetség megállapítása sem egyértelmű. Ha a pedagógusok komolyan veszik a tanulók személyi lapjainak vezetését, a tehetség csírái kitapinthatok és figyelemmel kísérhetők még akkor is, ha az illető csak jó rendű tanuló és nem eminens. Az alapvető feladat: ne engedjük elkallódni a felkutatott tehetségeket, te- í-emtsünk számukra olyan lehetőségeket, hogy képességeik kibontakozhassanak. Olykor a továbbtanulás anyagi feltételeit is biztosítani kell. Három alapvető tényező összmunkáját kell megteremteni, a pedagógusét, a szülőét és a gyermekét. Még i lkadnak olyan esetek is, amikor a .szülő nem vállalja . a gimnáziumot, inkább gyorsabb kenyér’ veséid lehetőséget nyújtó nú- lyára irányítja gyermeké* A jövőben több energiát keli fordítani a szülők meggyőzésére. Feladatunk, hogy az eddiginél is jobban biztosítsuk, és a társadalmi erők hathatósabb bevonásává1 teremtsük meg annak ételeit. hogv a kétkezi dolgozók tehetséges uyerm ♦*ei közül senki se ka'1 ”nt> el, hanem rijussoiv >/ őket megillető helyre. Csutoras Annáimmá
