Észak-Magyarország, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-03 / 280. szám

SxerÜo, W69, dec. 3.

ES2AK-MAGYAR0RSZÄG §

ISMÉT = BARÁTOK KÖZÖTTI

A város felszabadulásának ™. évfordulója alkalmából ^gnap, december 2-án Miskolcra érkezett Mihail Dimit- Wevics Cigankov ezredes és Mihail Nyikolajevics Utyen- kou ezredes. Negyedszázadul ezelőtt mindketten részt yottek a miskolci és a Miskolc környéki felszabadító Arcokban, és most az ünneplő város meghívásának ‘ettek eleget.

Érkezésük alkalmával teg- naP, az esti órákban a Ma- Syar—Szovjet Baráti Társáig, valamint a Hazafias népfront fogadást adott tisz•eletükre.

*

A katona parancsra cselek. s?-'k... „Előttünk kettős parties volt: a tábornok uta- s'tása, hogy k lehető legjobDe, hogy milyen volt Tapolca és Lillafüred, s hogy egyáltalán: mik a város nevezetességei? Kinek volt akkor ideje ezekre! Hiszen — mint mondtuk — Miskolcon csak rövid pihenőt engedélyeztek. Aztán jött a parancs: tovább, tovább! A fasiszták elleni harc nem engedett időt a várossal való ismerkedésre. De most az ünneplés, a béke. a nyugalom órái bizonyára erre is hagynak időt a programban. Szeretnénk közelebbről is megismerni ezt a várost, ahová másodszor is barátok közé jöttünk.”

*

Igen, kedves vendégeink, lesz idő erre is. Megtekinteni a Sajó-parti „kis üzemet”, a város felszabadulásáA második város

nak emlékét nevében is viselő December 4. Drótműveket, Tapolcát és Lillafüredet. Mi is barátokként, testvérekként vártuk és fogadtuk önöket, s kívánjuk, hogy érezzék köztünk igazán otthon magukat.

Jjlhall Dimitrijcvics Cigankov ezredes és Mihail Nylkola- Í|VÍC8 Utyenkov ezredes, városunk kedves vendégel, a .’Lskolc környéki felszabadító harcok részvevői, velünk lepelnek,

óvjuk meg a várost a J?vábbi rombolástól, a pusztítástól. A másik a szívünk ”arancsa volt, hogy barátok, fivérek közé érkeztünk,

^iket fel kell szabadítani a r^izmus alól. Ez a két patches tulajdonképpen egyet Jelentett és mi eszerint cseleztünk.”

. A beszélgetés emlékeket Cf2'- esetek, történések, régi pPek, emlékek villannak Huszonöt év nagy idő, s Jókaii Dimitrijcvics Cigan- j°.v, valamint Mihail Nyiko- j^levics Utyenkov számára « .kor, Miskolcon még nem éleződött be a háború ...

• •. Milyen volt a város ké- hogyan néztek ki az ut- F®k, a terek,—e*y ablaktalan jkjzak és a középületek; ho- pAn fogadták a felszabadító yarcosokat a pincékből, óvóhelyekről előjött emberek —

®rre emlékeztek tegnap ked- v°s vendégeink.

, Mi már bizony nem emlékezünk az akkor még hu- "Zpnöt évvel fiatalabb két elszabadító szovjet tiszt ar- kutatjuk emlékeink körött, hogy hol találkozhat- hjnk velük akkor, ebben az ^Adásból lélegzeni kezdő vádban. Nemigen volt sok idő « gyakori találkozásokra, hi- a két fiatal szovjet tiszt,

?Mk harci hévvel, tűzzel és lelkesedéssel, a háború sokfele megpróbáltatásaitól és életveszélyétől nem rettenve éfkeztek Miskolcra, megpiheni sem érkeztek az Avas «Íján.

.He Mihail Nyikplajevics ytyenkovot emlékezteti egy ^besülés nyoma, amelyet a ^«Jő-parti kukoricásban ka r°tt. „Jól emlékszem rá, jjogy egy kis üzem volt a «özeiben, kitört, sötét abla- «pkkal, béna gépeivel és né- rka csarnokaival. Többek kÖ- k”tt ezt az objektumot is vélnünk kellett a város töb- épületeivel együtt. Akna- »ető ütegünk a Sajó-parti «hkoricásban rejtőzött. Itt ért a rcpeszdarab is, amely

'®nPsi*U(.Qrp0^ okozta . . ”

A második város nem mindig volt a második. Népessége is, gazdasági súlya is csak az utóbbi negyedszázadban fejlődött odáig, hogy Miskolc nevét ma mindjárt a fővárosé után emlegetik. Egy — a felszabadulásunk öt évvel ezelőtti jubileumára kiadott — adatgyűjteményben olvastam, hogy a második világháború előtti, régi Miskolc 29 ipari telepe '.együttesen is alig 16 millió pengő értéket termelt évente. Az ország termelésének mindössze 1,1 százalékát! Kétszer is meg kellett nézni, jól látom-e a számot: Miskolc iparában akkor összesen 1400 ember dolgozott. Igaz, az állást keresők száma ennek csaknem kétszerese volt.

Szegény volt a város és el- ’ esett. Nyomornegyedeiben a munkanélküliség mérte szűkén a kenyeret. S még ennek a szűkös életnek is bizonytalan volt a holnapja. A holnap háborút hozott, iszonyatos pusztítást. Egyedül a mai Lenin Kohászati Müvek üzemeire és lakótelepeire több mint 700 darab negyedtonnás bomba hullott.

I város súlya

Mostanában már az idősebbek is csak jubileumok tóján idézik vissza azokat az időJ két. A Lenin Kohászati Művekben jártam a minap. Zsúfolt autóbuszokon és villamosokon utaznak oda az emberek» Nem csoda: hiszen vagy húszezren járnak oda! Egy pillanatra megálltam az új elektroacélműben, de máris indultam tovább, hiszen lassan ez sem újság már: oda- kinn vasbetonerdő magasodik, a gyár egykettőre kétmilliárd forintos finomhengerművel gazdagodik. A régi üzemek is sorra fiatalodnak. Szebbé, korszerűbbé varázslódnak, közben egyre változik a vasmunkások élete. S ők ma az ország acéltermelésének több mint egyharma- dát adják. A világ csaknem félszáz országában márka már az LKM neve.A szomszéd Diósgyőri Gépgyárra is nehezen ismerne rá, aki negyedszázada járt ott legutóbb A magyar gépgyártás, s különösen a bonyolult, egyedi gépek gyártásának

egyik büszkesége ma ez a vállalat. Mór öt esztendővel ezelőtt az ország gépipari termelésének 7 százalékát adta. s fejlődése azóta sem szünetel. Üzemeink mind nagyobb részében válik uralkodóvá a modern technika, s az innen kikerülő kábelgépekről, kovácsolt termékekről, szivattyúkról, kalapácsokról egyforma elismeréssel szólnak itthon és külföldön.

Miskolc város üzemei ma igen számottevő szerepet játszanak az ország ipari termelésében, sokkal nagyobbat, mint annak idején. A felszabadulást követő gyors fejlődés alapjait — a meglevő ipari vállalatok gyarapodásán kívül — egész sor új, népgazdasági méretekben is jelentős üzem felépítése vetett meg. A Hejőcsabai Cement- és Mész- mű 1952 óta dolgozik, s ma az ország cementszükségletének kereken egyhatodát elégiti ki. Az 1951 óta működő krip- tongyár, egyedülálló az országiján, de még Európában sem sok pária akad. Ü.j létesítmény a Miskolci Pamutfonoda is, amely a város leányainak, asszonyainak ad jó

Egy óra Nógrádi Sándorral

munkalehetőséget. A tavaly üzembe helyezett házépítő kombinát, amely évente 4200 lakás felépítésére alkalmas, a legnagyobbak egyike az országban.

Gyors fejlődés

A jelenlegi beruházások, fejlesztések tovább növelik a város gazdasági súlyát. S ennek megfelelően változik Miskolc egész arculata is. A modem nagyipar egyik fellegvára, s fontos kereskedelmi csomópont lett a város.

Igen sokat ad Miskolc a népgazdaságnak. Nemcsak népessége után nevezik az ország második nagyvárosának. S mert így van, mi sem természetesebb: a javak elosztásakor is előkelő helyen szerepel Borsod megye székhelye. Az ipar fejlesztésére Mis- kolcnak jutott összegek az utóbbi években magasan meghaladták az országos átlagot. S mindez maga után vonta a város gyors ütemű fejlődését is. A régi nyomortanyák sorra eltűnnek; itt is, ott is új lakónegyedek adnak kényelmes, korszerű otthont Miskolc dolgozóinak. Bölcsődék, óvodák, iskolák épültek és énülnek ma is. Egyetemet kapott a város. Korszerűsödik az út- és közműhálózat — de ki győzne mindent felsorolni?

VafaflO? a «özeiben egy

TdldlIU. hársfa virág_

zott. A nyitott ablakon át a bódító, nehéz illat beszökött a szobába: hárs illata volt a cigaretta füstjének, s a kávénak is, amelyet lassan kortyolgatva ittunk.

Budán, ahol oly sok a fa, sok a hárs is. Aki pedig azt az ablakot a virágzó ágakra rányitotta, azért tette, mert szereti a madárfüttyöt; szereti a hársat, a gesztenyét, a tölgyet, a csert, az egész erdőt.

A hű szövetségesek nem hagyják el egymást. Akinek öt nap és öt éjjelen át nyújtottak menedéket a Kisela Voda fenyőerdői, kedvesek a budai hársfák is. De hány erdő éjjeli és nappali képe sejlik még fel ebben a gazdag emlékezetben! Jelentősége, úgy érzem: történelmi értéke van minden szónak, amelyekről olvashattunk már visszaemlékezéseiben, de mennyire más volt 75. születésnapja köszöntése alkalmából az elbeszélés hatása, a szavak, mondatok íze és színe, magát az élő embert hallgatva.

... A berlini emigráció, majd az első moszkvai tartózkodás. Ezután a román kommunisták között illegalitásban eltöltött évek: a szi- guranca, a jilavai fegvház és a szökés! Mennyit bfr ki egy ember? És még mi vár rá: háború, partizánmozgalom. Spanyolország, Németország, majd újból Moszkva. Azután Csehszlovákián keresztül, alezredesi rendfokozattal váll-lapján hazaérkezik Magyarországra, egyenesen szülőföldjére:

— „A Bagoly-pusztáról széles körű felderítő tevékenységet indítottam el. A salgótarjáni medence közelében voltam, tudnom kellett, mire megyek; mennyi a német és hol van; milyen a lakosság hangulata. A puszta felett egy nagy domb. hegynek is lehetne nevezni, fiatal bükkerdővel. Onnan sok, mindent belátni a környékről. Oda mentem fel a törzs- parancsnok kíséretében. Hiszen legmagasabb fokon 6 felelős a felderítésért. Előttünk jobbra Mucsénv község. Magyarázom Lapsovnak, a törzsparancsnoknak: ott van a szesz- és élesztőgyár, de már rég nem működik. Az a nyitott falú ház a község alsó végén a kovácsműhely, a piros fedelű ház az uradalmi intéző lakása, a kocsmába pedig lépcsőn kell felmenni. Lapsov hallgat, hallgat, azután rámnéz:

— Honnan tudja ezeket, parancsnok elvtárs?

— Ismerem ezt a vidéket gyerekkoromtól fogva. Ismerek én itt, Jevgenyij talán minden fűzfát...”

Mennyi élmény. ™*iy;

mindez egy ember életútjába belesűrítve! Nem állha- tom meg, hogy egy-egy dátumot, állomást, egy-égy nevet fel ne jegyezzek noteszomba. Nógrádi Sándor rámnéz, s azután nem any- nyira kérdezi, mint 'mkább megállapítja:

— Újságíró. Nos hát akkor írja meg, barátom: sok szeretettel köszöntőm és üdvözlöm a miskolciakat és a borsodiakat; személyes ismerőseimet és mindenkit, akivel együtt munkálkodtunk. Életemnek egy harcos de nagyon szép szakasza volt, amit ott töltöttem.

Sem akkor, sem most nem tudom elrejteni csodálatomat. A volt partizánparancsnok Pozsony, Prága, Berlin, Moszkva, Brüsszel és Amszterdam után megérkezik az ezer sebből vérző Miskolcra. Reggelire és ebédre fokhagymalevest. eszik, és egy életre megunja a grízestész- tát. Rábukkan egy Deák Ferenc utcai házra, és a városparancsnoktól megszerzi a Magyar Kommunista Párt észak-magyarországi területi titkársága számára Ugvan- itt elhelyezi a Szarvad Magyarország szerkesztőségét is.

Fáradhatatlanul szervez, agitál és minden idegszálával azon van, hogy rendes medrébe terelje az életet. A repülőgép-kerekeken járó Opel-Junior sofőr melletti

ülésén a vascsukló jnvítha tatlanul tönkreteszi egyetlen télikabátját, mégsem ülne a hátsó ülésre. A sofőr mellett utazik, hogy útközben beszélgethessen vele a vidék népének életéről. Szervezi a pártot, szónokol a gyűléseken: sürgeti a termelés megindítását, harcol a demagógia ellen, nyakig benne van a földosztásban, miközben csak nagy ritkán látja családját. Ezer gond. ezer probléma. s mennyi űj, meg új veszély! „Életemnek egy nagyon szép szakasza volt. amit ott eltöltöttem” —cseng vissza fülemben.

...Úi történet ke7dd05tt

akkor Magyarországnak ezen a hegyekkel, völgyekkel tarkított darabján, amelyen annyiszor átutazott öreg Opel-Juniorjan. Hányszor nézte gyönyörködve a Bükk és a Mátra sűrű erdeit, hány. szór kapta magát azon. hogy már megint elmreng: ha szükség volna rá, hogyan tudna embereivel együtt elrejtőzni bennük, hogy az ellenség ne bukkanjon rájuk.

Amikor eljövőben voltunk, meg is kérdeztem Nógrádi elvtárstól, hogy ebből a szempontból melyiket becsülte többre?

— Hát... a Bükköt — felelte.

Onodvári Miklós

íjjászülétik

Az ország második nagyvarosa a következő években újjászületik. Legnagyobb gondunk — a még mindig nem kielégítő lakáshelyzet — megoldására a párt és a kormány 15 éves lakásfejlesztési programja, Miskolc igényeit is messzemenően számításba veszi. A csaknem 400 millió forintért megépült házgyár segítségével lehetőség nyílt a gyorsabb ütemű, hatékonyabb építkezésre. Élni kell ezekkel a lehetőségekkel. A valóság talaján állnak azok a tervek, amelyek Miskolcot néhány éven belül rangiához méltó, szép és szerkezetében is korszerű nagyvárossá hivatottak fejleszteni. Megkezdődik a belváros rekonstrukciója, úi, világvárosi negyedek óoülnek Diósgyőrben és az 'Avason. További lakások sokasága épül, s teszi maid szebbé, kulturáltabbá minél több ember életét. Újabb iskolák épülnek, újabb bölcsődék ég óvodák. S közben — természetesen — a város gazdasági ereje ts szüntelenül gyarapodik.

Szegény volt valamikor a város és, elesett. Többé nem az. Jelene és jövője az itt dolgozó emberek kezében, jó kezekben van már negyed százada.

nanck Tibor