Észak-Magyarország, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-02 / 255. szám
Vasárnap, 1969. no«. 2. ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 A tenger éti hulláma A szén tistváni téli tulipánok. • o Egy csókapár röppent fel a fáról, mikor kinyitottam a kiskaput. Az udvaron dáliák, rózsák integettek felém sokszínűén. Az őszben kopaszodó lugas, a pingált ereszalja, amelytől már elbúcsúztak a fecskék, mind-mind a házba csalt. Szentistván egyik szűkre szabott kis utcájában az időtől kicsit megrokkant ez a házikó. Már több mint egy éve népművészeti múzeum. A falu híres szülöttei, ükanyák, dédanyák, nagymamák kelmébe hímezve itthagyták ügyes kezük emlékét. Azelőtt itt csak télen hímeztek, pingáltak az asszonyok: a múzeumnak berendezett „tiszta szobában” a sublót, a bölcső, a kanapé, az ágy, s rajtuk minden terítő, huzat frissen őrzi a szentistváni téli tulipánokat. A múzeumház őrzője, gazdája Simon Istvánné. Apró termetű, negyvenkét éves asszony. Szíves szóval invitál befelé. Eléggé elfoglalt: Percenként hozzák a kész munkát az asszonyok. A!':otő fantázia — A községből 2-10-en a Mezőkövesdi Háziipari Szövetkezet tagjai, s ők velem együtt rendszeresen dolgoznak. Évente közel kétmillió forint értékű munkát adunk át a szövetkezetnek. Munka Van, sőt alig győzzük — mondja Simonné, s közben Pillekönnyű mozdulatokkal simítja végig a behozott kész matyó mellényeket, stólákat; elégedetten bólogat. Mint a hajnalpír, oly sokszínű, "s csodálatos minden darab. Ezek Kövesdről „importált” matyó minták. De vannak itt eredeti szentistvániak is. Szebbek? Mások? Nehéz lenne eldönteni. Inkább valamivel másabbak: közös tulajdonsága mind a kettőnek, hogy minden viráguk, színük alkotó fantáziáról, rendkívüli forma- és színérzékről vall. Valamennyit a népművészet kiapadhatatlan kincsesbányájából merítették. Angoi ladyk, amerikai sexek Valakitől tréfásan azt hallottam, hogy a lányok e tájon tűvel, fonallal, gyűszű- vei születnek, meg azzal az arany-, forma- és színérzékkel, amely utánozhatatlan. Am Simonné, akinek egész élete a népművészeté, a rajzolásé, a hímzésé, fájó szívvel mondja, hogy a község *Pai lányai közül bizony sokan hátat fordítanak ennek a szép munkának. — Egyetlen hely van, ahol szervezetten tanítani tudom: az iskola. Szakkörben tanulják a lányok a rajzolást, a hímzést. Ügyesek, szorgalmasak is. Megadok nekik minden kényelmet, hogy megszeressék ezt a munkát. Az évek, az évtizedek alatt a világ sok tájára eljutott a szentistváni asszonyok híre: már számát sem tudnák adni, mennyi matyó mellény, szentistváni stóla, terítő garnitúra, istváni és matyó baba került ki kezük alól. Holland és dán lányok, angol ladyk, amerikai sexek pompáznak bennük. Ahogy itt mondják: már a régi házaló kereskedők széthordták a világba az akkor még summás asszonyok téli estéken gyér lámpafénynél hímzett kelméit. Kevés pénzért. Ma mindez szervezetten, jobb áron kerül el tőlük: érdemesebb vele dolgozni. Arról nem is beszélve, hogy hol van már a summásság és a gyér lámpafény. Érdemes elidőzni, a szenl- istváni népművészeti házban, a tájmúzeumban, s keresni, kutatni titkukat; nehéz felfedezni, hogy minden maguk alkotta darab más és más, nincs egyforma. Csak a rétnek van teljes pompájában' ennyi szép, színes, tarka virága. A szentistváni mintákban inkább a rózsaszín dominál, ez az uralkodó, s hogy miként párosulnak a színek, s olvadnak eggyé, elválaszt- hatatlanná, mint a tenger és hulláma, az az itteni népi művészet örök titka. He térihez megy egy lány A házban találkoztam egy fiatalasszonnyal. Menyecskével. A beosztása adminisztrátor a szövetkezetben, de oly ügyesen kezelte a finom ecsetet is az előrerajzolt papíron, hogy azon csak ámul- ni lehetett. A neve: Barta Imréné, és mindössze 22 éves. — Tanultam-e? Tulajdonképpen nem tanított senki. Rajzolni az iskolában tanultam. A színek meg, amiket festek, itt vannak a képzeletemben. Szentistvánon ilyenek a rózsák, ilyen a búzavirág, s ilyen a tulipán — feleli kérdésemre. Vele arról beszélgetünk, mennyire más is mast a világ. Számára is a népműŰ| vezetőségei választottak 1 a sárospataki KISZ-fiatalok Ezer tanulója van Sáros- Patakon a Rákóczi Gimnáziumnak, ezért az alapszervezetek a művelődési házban tartott küldöttgyűlésen választották meg a KISZ új vezetőségét. A gyűlésen részt Vett a városi és az Iskolai Pártbizottság képviseletében Varga Ferenc és Szigetiig Albert elvtárs, továbbá Gergely Károly igazgató, Rózsahegyi János, a városi KlSZ-bizott- ®ág titkára és sokan a gim- Pazium tanárai közül. Az ünnepélyes hangulatú gyűlésen Sándor Béla mondott tartalmas titkári beszámolót, részletesen ismertetve az elmúlt időszak Ifjúsági munkáját. Az őszi hetekben lgen eredményes társadalmi munkát végeztek a diákok a l'okaj-hegyaljai Állami Gazdaságban, ahol hat nap alatt *8 vagon szőlőt szedtek le, és ezért 162 ezer forintot kap~ íak. A Zrínyi Ilona, Erdélyi "átlós és a Kossuth Lajos kollégium tanulói vasárnaponként hat alkalommal volvészet, a régi kelengye mái csak kedves, dédelget ésre méltó hagyomány. Esetleg jól lehet keresni vele. A praktikus, modern kor betört a falura, s a szentistváni csipkeruha, a főkötő ma már lakást díszítő babaruha lett. A kelengye a nj'olc párna, a két dunna egy pár huzattal a számaiban még megmaradt, de a huzalok, amit ráadnak, már inkább hímzetten, viszont drága, gazdag anyag. Az emeletes ágy helyett, ott a rekamié, a kárpitozott heverő. Mosógépet, perzsaszőnyeget, televíziót kap a férjhez menő szentistváni lány. Télen ismét A házban jönnek, s mennek az asszonyok. Ki munkát hoz, ki meg visz. Most kevesebben vannak, mint általában. Az őszi betakarítás munkája, dandárja ritkítja a jó hírű hímzők sorát. De télen ismét kézbe kerül a tű, a sokszínű fonal, a gyűszű, s a fürge kezek nyomán tovább él a szentistváni hagyomány, az évszázadok emléke. Könnyű selymekbe, kelmékbe hímezve tovább virít frissen, harmatosán, mint üvegházakban a sok-sok téli tulipán ... Cscngeri Ervin 32 tudományos dolgozat! § raarxins-leiHiHS lasiszék un szerep és ilMvi íekiniilye i műszaki egyetemen Mint már beszámoltunk róla, az MSZMP Miskolc városi Párt-végrehajtóbizottsága — a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem pártbizottságának jelentése alapján — a minap megtárgyalta az egyetemen folyó marxizmus— lenini zmus oktatásának tapasztalatait. 300 órában A vb — egyebek közt — megállapította, hogy a marxizmus—leninizmus tanszék tevékenysége nagy szerepet játszik a hallgatók — és nem is csak a hallgatók — világnézeti-politikai nevelésében. Oktatói összesen 300 órában adnak „ízelítőt” a filozófia, a politikai gazdaságtan és a tudományos szocializmus alapvető kérdéseiből, amelyeknek tanulmányozását a hallgatók nagy többsége „igen komolyan veszi”. Annál is Inkább, mert filozófiából és tudományos szocializmusból vizsgát, politikai gazdaságtanból — a félévi vizsgákon kívül — záró szigorlatot tesznek. A végző fiatal mérnökök többsége kellő világnézeti és politikai megalapozottsággal áll az üzemek és intézmények rendelkezésére, többen közülük még tanulmányaik befejezése előtt kérik felvételüket a pártba. A fiatal szakembereknek mintegy 40 százalékát öt éven belül felveszik a pártba munkahelyükön ... Emeli Íelíinlé'yüket A tanszék három szakcsoportjában 20 oktató és egy gyakornok dolgozik. Az oktatók felkészültségének növekedését a statisztikai adatok is érzékeltetik. Hét évvel ezelőtt összesen 8 adjunktus, 8 tanársegéd és 5 gyakornok látta el a tan terv és a tematika követelményeit, ma 3 docens, 9 adjunktus, 8 tanársegéd és 1 gyakornok áll a tanszék rendelkezésére. Közülük egy ma már kandidátus, négy aspiráns és hét egyetemi doktori címmel rendelkezik. '1 f n I r v j •* a r 1 Miiiras es torteneiem tak külön társadalmi munkán, s keresetüket teljes egészében kollégiumuk szépítésére fordítják. „A legfontosabb feladatunk mégis a szor- galmas tanulás, ez szocialista hazafiságunk igazi alapja” — hangsúlyozta a gimnázium KISZ-titkára. A beszámolóhoz a fiatalok okos érveléssel szóltak hozzá, majd titkos szavazással megválasztották a gimnáziumi KISZ-bizottság 33 tagját és az iskolát a járási értekezleten képviselő nyolc küldöttet. Ugyancsak vezetőségválasztó gyűlést tartottak a ruházati szövetkezet fiataljai is, ahol már három alapszerve- i zet működik, így Itt is csúcs- bizottság intézi a szövetkezeti KISZ-bizottság munkáját. Sátoraljaújhely városában és a sátoraljaújhelyi járásban befejezéshez közelednek a vezetőségválasztások, s november 10-től a két város és a járás 85 KISZ-titkára egyhetes tanfolyamon vesz részt a Csanyikvölgyben. Közismert, hogy az emberiségnek legalább fele rosz- szul táplált, éhezik. Ennek elsődleges oka az a szörnyű gyarmatosítás és gyarmati uralom, amelyet a legfejlettebb kanitalista országok hajtottak végre Ázsia és Afrika, nem utolsó sorban Dél-Ame- rika országaiban. Az évszázadokon át gyarmati elnyomásban, kizsákmányolásban élő országokban a műszaki fejlődés messze elmaradt az európaitól és az észak-amerikaitól. További probléma, hogy a népszaporodás Éppen ezekben az országokban a legintenzívebb. A fejlődés üteme azonban még mindig lassú, és a termelés szintje (volumene is) alacsony. A kizsákmányolás a legtöbb elmaradott országban máig sem szűnt meg. E főbb tények együttesen okozzák, hogy az emberiséget — elsősorban persze az elmaradott országok lakosságát — szinte katasztrofális élelmiszerhiány fenyegeti. Legnagyobb a hiány az emberi szervezetnek annyira szükséges fehérje-anyagokból, többek közt a húsból. Az emberiségnek eme elszomorító — és sok országban valóban katasztrofális — helyzetét figyelembe véve csakis szenzációsan örvendetesnek nevezhető Alfred Champagna francia tudós bejelentése, mely szerint „a kőolaj bioszintézise az egyetlen eszköz, hogy a katasztrofális élelmiszerhiány fokozatosan megszűnjön a földön, hogy az emberiségnek végül elegendő fehérje-anyagokban gazdag tápláléka legyen.” A francia tudós elmondotta, hogy ma már a kőolaj- termékekből olyan por állítható elő, amely gazdagon tartalmaz proteint. A tudósok vizsgálatai szerint a bioszintézis útján kőolajtermékekből előállított por több proteint tartalmaz, mint az azonos mennyiségű hús. (Vagyis: egy kiló szintetizált kőolajpor értékesebb az emberi táplálkozásra, mint egy kiló hús.) És éppen a protein , az az anyag, amely az elmaradott országok lakosságának ‘táplálkozásából legjobban hiányzik. Alfred Champagna francia tudós azt is bejelentette, hogy számításai szerint a jövőben évente legalább 20 millió tonna tiszta proteint tudnak (és fognak) kőolajból szintetizálni. S ezzel — talán — meg- ; oldható az emberiség égjük legsúlyosabb, jelenlegi problémája: a még mindig éhező tömegek megfelelő táplálkozása. A francia tudós bejelentése szenzációs és csak örömet válthat ki minden humánus, szolidáris érzésű emberből. Reméljük, hogy a műhús enyhít a gondon, enyhít az éhségen minden körülmények közt. Mindezek ellenére van még egy tényező, amelyről ilyen szenzációs tudományos eredmények ellenére sem szabad megfeledkezni És ez: a ma még éhező tömegek kizsákmányolása. A nyomor, az éhség, az emberek százmillióinak szenvedése csak akkor szűnhet meg igazán, ha az elnyomott, kizsákmányolt országok népei felszabadulnak vagy felszabadítják önmagukat Az éhség teljes legyőzésé- hez csakis egy út vezethet minden országban. És ez az üt a szocialista átalakulás, a szocialista forradalom békés vagy nem békés útja. Ezt ma már 14 ország, köztük hazánk népének sorsa, történelme és társadalomátalakító példája bizonyítja. Mi kőolajpor nélkül oldottuk meg a dolgot, műhús nélkül szüntettük meg az éhséget. A kőolajból szintetizált műhűs, természetesen nagyszerű dolog. A tudósok minden elismerést és dicséretet megérdemelnek. De amíg a műhúst kapzsi kapitalisták termelik és értékesítik, félp, hogy az elnyomott országok éhező tömegeinek még a műhúsból se jut elegendő. A kapitalizmus és az imperializmus történelme ugyanis azt példázza,' hogy a kizsákmá- nyolók a tudomány legzseniálisabb eredményeit is kizsákmányolásra használták és használják fel. Ergo: mühúsból is csak akkor juthat mindenkinek elegendő a földön, ha végérvényesen megszűnik a kizsákmányolás, ha a termelők saját maguk osztják el javaikat, a végzett munka szerint, Szcndrei József A nagyobb felkészültséggel függ össze, hogj’ az utóbbi években jelentősen megnőtt a tanszék tudományos tevé- kenj’scge. Tavaly például 32 tudománj’os dolgozat jelent meg a tanszék oktatóinak tollából, idén tavasszal a tanszék megtartotta első tu- domámvos ülését, és önálló publikációival nyomdába adta az Egyetemi közlemények soron következő kötetét, Növeli a tanszék reputációját az is, hogy az ott dolgozók szívesen vállalnak különböző társadalmi funkciókat, megbízatásokat, többen közülük évek óta munkát vállalnak a megyei pártbizottság esti egjretemén is, habár a megbízatások egy részétől célszerű lenne tehermentesíteni egyik-másik oktatót. Komp1 ex feladni A városi párt-végrehajtóbizottság nagyra értékelte a műszaki egj’etem marxizmus —leninizmus tanszékének munkáját a kommunista mérnökképzésben. A hangsúlyt a jelzőre téve. Azonban felhívta a figyelmet arra is, hogy a jövő mérnökeinek világnézeti és politikai nevelése valamennyi tanszék oktató kollektívájának, munkájuk irányítóinak, az egyetem párt- és KISZ-szervezeteinek komplex feladata. Ebből pedig az érdekelteknek le kell, s érdemes is levonni a szükséges következtetéseket. Csépányi Lajos \ Emlékművei avalnak SoiTonlian i Négy bükki partizánt is ott végeztek ki Sopronban 25 évvel ezelőtt végezték ki a nyilas terroristák Pataki Ferenc partizánparancsnokot és több harcostársát, köztük a bükki partizánosziag, a Szőnyi-cso- port négy tagját is. Sopron város lakossága most, november 3-án, a kivégzés 25. évlordulóján kegyeletes ünnepségen emlékezik a mártírhalált halt hős partizánokra A határőrség kerületi parancsnokságán emléktáblát avatnak Pataki Ferenc parancsnok, valamint a kivégezett magyar és szovjet partizánok tetteinek megörökítésére. Másnap, november 4-én a Rozália utcai általános iskola előtti téren leleplezik a partizánhősök emlékművét, majd ünnepélyes szertartással helyezik el a megtaláltak hamvait. Az általános iskola felveszi Pataki Ferenc nevét. A megemlékező ünnepségre hazánkba érkeznek Pataki Ferenc hozzátartozói a Szovjetunióból, köztük özvegye és gyermekei. Eljön az ünnepségre Rája Popova, egykori rádiós is, aki a mártírokkal egj’ütt volt börtönben, de sikerült kiszabadulnia. Az ünnepségen megemlékeznek a Borsod megyei partizánharcokról, Szőnjü Márton és csoportja hősies küzdelméről is. Közös MelÉípzi üzem Az ózdi járás termelőszövetkezeteiben égjük legnagyobb gond — és "feladat — az erdők megfelelő hasznosítása, a kitermelt fa feldolgozása. A gazdaságos és célszerű erdöhasznositás céljából a domaházi Dózsa, a han- gonyi Zöld Mező, a kissiká- tori Szőnjü Márton és a szentsimoni Haladás Termelőszövetkezetek közös fafeldolgozó üzemet létesített Do- maházán. Jelentős segítséget kaptak ehhez a munkához a járási tanács végrehajtó bizottságától is. A közös fafeldolgozó üzeni már ötödik hónapja működik. A tsz-ek vezetői legfontosabb feladatnak és munkának tekintették az erdőkben levő rönkök leszállítását a hegyekről, ezek elsődleges feldolgozását, nehogy az értékes fa tönkremenjen, megrohadjon, vagy etkorhadjon. A rönköket a közös üzemben szétfűrészelték, és deszkalapokban biztosítják épségben maradásukat. A rönkfűrészelést most már befejezték. Ezután a vastag deszkalapokból lécárut készítenek, s még export-eladásra is kínálkozik lehetőség. A fafeldolgozó üzem tevékenységét a jövőben tovább bővítik. A tsz-ek vezetői azonban hangsúlj’ozzák. hogj* a járási tanács végrehajtó bizottságának segítsége nélkül nem tudták volna az üzemet létrehozni, mert egyenként egyik gazdaság sem tudna saját fafeldolgozó te- vékenj’séget folj'tatni. Az ózdi járás viszonj'ai közt az ilyen munka csakis több tsz összefogásával, nem utolsósorban az állam, a tanács segítségével lehetséges. \
