Észak-Magyarország, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-02 / 255. szám

/ SSZAK MÄGVARORSZÄG 6 Vasárnap, 1969. nov. 2. : Szüreti öröm ; „ a minap szokatlanul sofe ?! u szüretelő ment az erdőbé- " s íiyei szakszövetkezet szőlő- ? ä jébe. Délután már látni le- ” r hetett, hogy nem győzik fel- ~ dolgozni a leszedett szőlőt. ^ f- Fájt a feje Román Feri ^ r- bácsinak, a szövetkezet el- » ? nőkének. Hisz azok az em- ­• berek, akik a feldolgozó- ­? ban vannak, már igencsak - ^ megdolgoztak a jő vacsorá- • ü ért. " ii Feri bácsi a présház ajta- - ii jának támaszkodva, búnak ^ « engedte a fejét. Az egyik £ m ember megszólalt:- — Feri bácsi, ml innét ad­■í dig nem megyünk haza, ■? míg egy szem szőlő is fel- ^ 5 dolgozatlan. jjj 5 Feri bácsi elmosolyodott, i ? s csak annyit mondott: . " — Na, emberek, ez Jól- ­“ esett. s " ügy látszik, a Jó kedvvel • 2 végzett munka ragályos, {= mert a szövetkezet vezetői j? {? is beálltak a dolgozók kő- = ü zé, és hátnál négyig meg- ; ji állás nélkül dolgoztak. ii Ilyen szüretünk még nem != s volt — mondták a vezetők. = •í — 88 holdból még ?2 hold = 5 nem terem, de így is 1500 = s hektoliter bort várunk. Eny- ^ 5 nyl borunk * nekünk még » Í nem volt. » * Érthető az öröm. Gondo- • “ lom, meglesz az áldomás is. ~ (takács) ­Tisztaságért — televízió A Magyar Vöröskereszt országos központjának aján­dékát, egy tv-készüléket nem­régiben adták át a garadnai általános iskola tanulóinak. Korántsem véletlen, hogy a Vöröskereszt választása ép­pen Garadnára esett A tisztasági mozgalomban kiváló eredményeket ért el; egy ízben a megye több mint háromszáz helységének ver­senyében második, majd har­madik lett a község. November 1-én a sajóiván- kai általános iskola egy kedves kis ünnepség színhe­lye volt. Ekkor adták át a kisiskolásoknak a Kazincbar­cikai Sütőipari Vállalat aján­dékát, egy televíziót „A fejedelem Miskolczra kiszállván...’' A piacon 4 város legrégibb k ereske dö bázána fi Az elszámolási lista kezdő­dik így 1704. január 19-én, amikor Rákóczi Ferenc To­kajból Miskolcra érkezett, és itt állította fel főhadiszállá­sát. Nemcsak hadműveleti központ, hanem fontos politi­kai döntések színhelye is lett a város. A kuruc szabadság- harc kormánytanácsa folya­matosan ülésezett egészen márciusig, hogy Rákóczi az­után, 4-én reggel megindul­hasson a császári Eger visz- szahődítására. A tanácskozásokra József császár küldöttsége, XIV. La­jos francia király futárja, Fi- erville lovag, majd Németal­föld és Lengyelország köve­tei, francia hadmérnökök egymás után érkeztek. , A tél különösen kemény volt. De még a nyáron meg­fonták és felújították a sö­vény-, tüske- és líciumágas kerítést a város körül, mé­lyítették az árkokat. Először ugyan a „kurucságnak feltá­madása miatt” — de most az idők változásával — vé­delmére ... A városnak alig volt öt­ezer lakosa 800—900 házban. Csak az avasi templom, az akkor még földszintes scola, néhány nemesi kúria, meg Dőry Ferenc emeletes keres- dőháza emelkedett ki. A ko­rábban épült kis gótikus jel­legű kőházak a főutcán ro­mosak és tákoltak voltak, a török idő tette tönkre őket. A házat, ahol Rákóczi megszállott, a város leggaz­dagabb nemese, Dőry Fe­renc építette 1050—60 között. Ezt a házat láthatjuk ma a Sötétkapu nyugati oldalán. Ma azonban csupán felét őriz­zük, mert másik felét teljesen lebontották a Széchenyi utca 10-es számú bank építésekor. Rákóczi kíséi ate pedig, Bercsényi Miklós, Esterházy Antal, Forgách Simon gene­rálisok, Vay Ádám udvari ■főkapitány házában szállót! f meg. (Ezt a házat 1955-ben i bontották le a cipőáruház építésekor.) Ide szállított a város 1704 januárjában „Ö Nagysága asztalára nro 5 történelmi évei hordóval, a Fejedelem körűi levő Sok Uraknak és Fő Em­bereknek diversis viabus._” (különféle utakon) összesze­dett borokat, tyúkot, kap- pant, pulykát, ludat. Másodszorra két év múlva időzött Miskolcon Rákóczi. Mint ő írja: „Az 1706-ot, a kormánytanács üléseinek megnyitásával kezdetted^ melyet január havára Mis­kolczra tűztem ki E nagy mezőváros az ország kö­zepén (!) fekszik, Egertől egynapi járásra. Bercsényi generális és valamennyi sze­nátor megjelent, eljött Szir- may is, a császári biztos, le­velet hozván magával a köz­benjáró hatalmak követei­től... Ezek igen sürgették, hogy küldjem el nekik a bé­keföltételeket és a nemzet sérelmeit... A legfontosabb ügy, amit ezen az ülésen letárgyaltunk, a rézpénz ügye volt...” Az itt elhatározott 2 millió forint kibocsátásával a sza­badságharc pénzforgalma 4 millióra emelkedett. Miskolcról február 19-én távozott Rákóczi Egerbe. El­ső ittlétekor 66 lovast és 190 gyalogost, a második alka­lommal 68 felszerelt lovast és 188 gyalogost küldött Mis­kolc népe a kurucok táborá­ba. A Dőry-ház történetében ez a két időszak a történel­mi jelentőségű. Amikor Rá­kóczi meggypiros-ruhás ka- rabélyos palotás-hajdúi el­vonultak a ház kapuja alól, a kereskedőház ismét visz- szanyerte eredeti funkcióját. 1755-ben a diósgyőri urada­lom, majd az 1800-as évek elején a görög kompánia vette meg. Koniáromy József A Rákóczl-ház felmérési rajza a bécsi Hoíkammer- archivban. 1775. I tig legdrágább SiSisíge Amire Onassis nem számított — Egymillió ide, egymillió oda — Négyezer dolláros ruhák — Jacqueline asszony nem válfiozoR — Lépten-nyomon Pinkerton „A szép kék Duna” üdülőszigete Ausztria nagyarányú építési tervei Az emberiség ősi vágya a természet kincseinek élvezete. A mai kor embere azonban az adottságokat úgy kívánja összekapcsolni, hogy a víz, erdő, ligetek és egyéb lehető­ségek által kapott előnyöket egyszerre, lehetőleg egy idősza­kaszon belül vehesse igény­be. Ezt sok helyen úgy szeret­nék megoldani, hogy a tavi vagy folyóvizekbe benyúló öb­lökben, illetve szigeteken lé­tesítenek üdülőtelepeket. A szocialista államok közül- a Szovjetunió — többek kö­zött — Kijevnél létesített egy ilyen nagy kiterjedésű pihe­nőszigetet, de Lengyelország­ban és Csehszlovákiában is találkozhatunk ilyen megol­dásokkal. Nyugaton, Olasz­országban és a Német Szövet­ségi Köztársaságban számos olyan üdülőközpont látható, amely sziget jellege '•miatt, közkedveltségnek örvend. Nálunk, a fővárosban, a Mar­gitszigeten a sport, fürdés, síi­ta, szálloda, éttermek, mozi stb. mind megtalálható, még­hozzá egymás szomszédságá­ban. Ausztria — nyugati szom­szédunk — hatalmas arányú idegenforgalmat bonyolít le. Az ebből eredő bevétele 1957- ben 3,7 milliárd schilling volt, 1968 végéig ez a szám ugrás­szerűen emelkedett. Szakem­berei azonban most valami újat kívánnak nyújtani, a ha­zájukat felkereső vendégek­nek, mégpedig éppen a mi Margitszigetünkre emlékez­tető üdülőterületet. Talán ép­pen e példán felbuzdulva szü­letett meg az az elhatározá­suk, hogy Becs város építési hatóságainak tervei alapján, fővárosuknál a „szép kék .Duna” kettéválasztására egy 20 kilométer hosszú és 200 méter széles üdülőszigetet építenek, amely majd a vá­ros mindkét oldaláról megkö­zelíthető lesz. A szigeten a vitorlás és motorcsónakok ré­szére kikötőt, különféle sport­pályákat, játéktereket, fürdő­ket, campingtáborokat, ha­lásztanyát, éttermeket és par­kokat létesítenek. Az erre fordítható kiadásokat 3,4 mil­liárd schill ingre becsülik. Várható, hogy ennek elké­szülte a szomszédos Ausztria fővárosának újabb vonzóereje lesz. Drégely Vilmos Az osztrák fővárosban készülő és a Dunái kettéválasztó, 20 kilométer hosszú „üdülősziget” fényképes tervrajza. i A Jack Anderson—Fred Spark amerikai riporterket­tős „szenzációval” szolgált az Onassis házaspárról, ponto­sabban szólva Jacqueline Kennedy, azaz Onassis asz- szonyról. Az említett riporte­rek ugyanis hitelt érdemlő adatok alapján kiszámították, hogy Jacqueline asszony a világ legdrágább felesége. Már a házasság első évében kerek húszmillió dollárjába került a multimilliomos Onassisnak. Pedig az Anderson—Spark kettős ebbe az összegbe még csak nem is számította bele az esküvővel kapcsolatos ki­adásokat, sem a házassági ajándékokat, hanem csupán a házasság utáni kiadásokat tüntette fel. A legnagyobb kiadási tételek a következők voltak: — A házasság első évében Jacqueline asszony több mint 4 millió dollár értékben vá­sárolt magának ékszereket Athénben, Párizsban, New Yorkban és másutt. — Ugyancsak az első évben teljesen kicserélte gardrób­ját és telezsúfolta azt a leg­különbözőbb alkalmakra ké­szült új ruhák és öltözékek tucatjaival. A Párizsból meg­rendelt öltözékek mindegyi­ke átlagban 4000 dollárba ke­rült. — Jacqueline asszony a negyvenedik születésnapjára „különleges” gyűrűt kért a férjétől. Azt is megkapta. Pompás gyémántgyűrű volt, annyi karátos, ahány éves Jacqueline. ^ — Az új asszony nyomban a házasságkötés után elköl­tött 100 ezer dollárt, amikor Onassis luxusvillájában be­rendezkedett. Az volt az első dolga, hogy a remek bútoro­kat mind egy szálig kidobat­ta és újjal cserélte ki, ame­lyet közvetlenül New York­ból repülőgépen szállíttatott. Az ok: a régi bútort annak idején Onassis asszony egy­kori barátnője, Maria Callas választotta ki. . Jacqueline valóban lépten- nyomon kétmarokkal szórja a pénzt. Athénben egyedül­álló tengerparti villát vásá­roltatott a férjével, mert a városi zaj „tönkreteszi az idegeit”. Ha Jacqueline Pá­rizsba vagy New Yorkba re­pül (márpedig gyakran uta­zik), akkor saját ülése köze­lében minden helyet megvá­sárol. Ezek aztán üresen ma­radnák. Ugyanis „nem bírja maga körül az idegeneket”. MoSt viszont, az utóbbi idő- 1 ben,' amikor Jacqueline gyak­rabban tanúsít „érdeklődést” és „kíváncsiságot” az embe­rek iránt, a körültekintő férj gondoskodott felesége egyéni védelméről: az asszony min-' den lépését a híres amerikai Pinkerton ügynökség két tit­kos megbízottja követi, s „megóvja őt a kíváncsiak to­lakodásával szemben”. A Pin­kerton ügynökség ezért napi 1500 dollárt könyvel el. ♦ Az amerikai újságok bőven írnak Jacqueline asszony dol­lár-könnyelműségéről, és em­lékeztetnek rá, hogy volta­képpen „nincs új a nap alatt”: Jacqueline már első házassága idején ilyen volt, és ezért nemegyszer nézetelté­rései támadtak elnök-férjé­vel, valamint a Kennedy-csa- láddal, amelynek vagyonát az Egyesült Államokban 700 millió dollárra becsülik. Az őszi amerikai hanglemez- piacnak már megvan a „best­sellere”: egy szatirikus lemez, amelyen két színész és egy színésznő a multimilliomos Onassis és Jacqueline sajtó­értekezletét parodizálja. íme, néhány részlet belőle: A RIPORTER: — Milyen volt a nászéjszakájuk? ONASSIS ASSZONY: — Pompás... Azok a gyönyörű virágok .., Azok a remek éte­lek... No meg a világ min­den részéből összesereglett vendégek... Közben, mintegy a háttér­ből, Onassis sóhaja hallható: — Egynjillió-háromszáz- nyolcvanezer-hétszáztíz dol­lárba került... A RIPORTER: — S milyen volt a nászút? ONASSIS ASSZONY: — Először világ körüli hajóutat tettünk, majd repülőgépen északra utaztunk... ONASSIS (halkan, mintha magában számolna): — Hat­millió-hétszáznegyvennégy- ezer-Ötszáztizenkilenc dollár«; A RIPORTER: — Kiket hívtak meg a hét végén sor­ra kerülő gálapartyra? ONASSIS ASSZONY: — Nos,... eljön a perzsa sáli a feleségével, ott lesz a millio­mos Paul Gentty... ONASSIS (ismét számol): — Nyolcszázötvenhatezer-há- romszázharmincegy dollár ... ONASSIS ASSZONY: — ...ezenkívül eljön Lee, a nő­vérem, s férje, Radziwill her­ceg... ONASSIS: — Hat dollár és nyolcvankét cent... A riporter utolsó kérdése így hangzott: — Voltaképpen mit vár a jövőben a házasságától1? ONASSIS ASSZONY: — Egymilliárd-nyolcszázhuszon- kilencmillió-hétszázötven- nyolcezer-háromszázhuszor»- egy dollárt .és öt centet... * Bár paródiáról és szatíráról van szó, a megfigyelők véle­ménye szerint epésen meg­rajzolja Jacqueline második házasságának „dollárportré­ját”. Sokak szerint merőben dollár-házasságról van szó. Arisztotelész Onassisnak azonban egyelőre még van dollárja. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom