Észak-Magyarország, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-30 / 278. szám

ESZAK-MAGYARORSZÄG 4 Vasárnap, 1969. rvov. 30. Csütörtöktől új magyar film a mozikba»: SIROKKÓ A mérnék és Jarcsó Miklós SS éléniv visszhangot keltenek. Formanyelve, szigorú, szűk. szavú fogalmazása, s nem utolsósorban sokszor érzelme­ket érintő igazságkeresése, a filmjeiből kitapintható dehe- roizáló törekvések nem min. dig találkoznak a közönség tetszésével, és az alkotások művészi értéke nemegyszer tlvész a megszépített emlé­kek, vagy a különféle roman­tikus hitek megbántása felet­ti felháborodásban, vitákban. Hogy ezek mennyire jogosak, vagy jogtalanok, itt nem vi­tatjuk, erről többször írtunk. Néhány nap múlva, decem­ber 4-én, francia—magyar koprodukcióban készült Jan- csó-íilm kerül a közönség elé. A Sirokkó várhatóan is­mét élénk szakmai és közön- ségvisszhangot fog kiváltani. A film főcíme előtt elhang­zik egy előszó. Régi híradók, újságkivágások, térképek fel­idézésével emlékeztet a film történési idejének történelmi hátterére. Az 1930-as évek elején a horvát nacionalisták mozgalma rendkívüli módon megerősödött. Az usztasák sorra merényleteket követtek el szerb politikusok ellen és e. merényletsorozat áldozata lett hajdan Sándor jugoszláv király és Barthou francia miniszterelnök. A horvát na­cionalisták soviniszta törek­véseit a fasizálódó magyar kormányzat rokonszenvvel nézte és támogatta. Sőt ré­szükre kiképzőtábort bizto­sított egy határ menti kas­télyban és annak környékén Az előszó végén elhangzik a figyelmeztető szándék: azért készült e film, hogy figyel­meztessen az erőszakra, fi­gyelmeztessen nacionalista, fasiszta megmozdulásokra. A forgatókönyvet Hernádi Gyu­la írta, a film zenéjét Vuji- csics Tihamér szerezte, az operatőr Kende János. il fi!síi iiriénete vékonyszálú. Marko Lazar, aki több merényletet veze­tett és hajtott végrt? szerb po­litikusok ellen, 'Magyaror­szágra jön a kiképzőtáborba. Itt él és készül további fel­adataira, a magyar kormány támogatásával. Nem érzi ma­gát azonban biztonságban, mert a vele levő usztasákban nem bízik. Igaz, azok is bi­zalmatlanok vele. Aki isme­retlenül közelébe jön, lelöve­ti. Teljesen magára marad, elszigetelődik a többiektől, gyűlölete fokozódik. Most- már nemcsak mindenfajta hatalom, hanem társai ellen is. Végül is társai a magyar kormánnyal úgy egyeznek meg, hogy kiadják Marko Lá­zárt élve, vagy holtan. Ez az ára a további szervezkedés­nek. Marko Lazar a halált választja, társai végeznek vele, s végül halála után hőssé avatják, példaképük lesz, az ő nevére esküsznek fel. Jancsó ebben a filmjében is, mint a korábbiakban, ar­ra keresi a választ, hol az ember helye a társadalom­ban, milyen az ember, az egyén viszonya a forradalom­hoz. Hasonlít ez a téma a ko­rábbi Jancsó-íilmek témái­hoz, de itt markánsabban raj­zolódik ki az alkotók állás- foglalása. Egyértelmű megfo­galmazást kap a nacionalista gyűlölködés elitélése és le­lepleződik a hajdani magyar kormány és a nyílt fasiszta terroristák kapcsolata. Marko Lazar bizalmatlan mindenki­vel. Nem tűnik ki pontosan, all-e valaki mellett, de úgy tűnik. hogy , mindenkivel szemben. Elkötelezett forra­dalmárnak tartja magát, és innak tűnik eleinte társai vemében is, de egykori tár- li, a különféle hatalmak ki- mlgálói végeznek vele. Ez az alak sok helyre behelyettesít­hető. MiHÉÍi IRÜVéSZ kialakított formanyelvéhez, kifejezési eszközeihez kon­zekvensnek maradni, illetve az általa legjobbnak vélt utat járni akkor is, ha mások azt vitatják. De feltétlenül meg kell újítania magát min­den alkotásnál. Jancsó Mik­lósnál jelentkezik az önismét­lés. Például a film két női főszereplőjének szituációi, mozgásai szinte azonosak a Csend és kiáltás sógornőinek mozgatásával. Vagy a terror­legények közötti faggatózás a múlt és a különféle kapcso­latok után a Szegénylegénye­ket juttatja eszünkbe. A for­ma mintha felébe kerekedne a mondanivalónak. Jancsó szűkszavú utalásai, fogalma­zási szigorúsága mögül nehéz a szereplők kapcsolataira, viszonyaira következtetni. tetteik indítékait minden két­séget kiáróan felismerni. Végtelen mozgások, forgata­gok, fél mondatos utalások ki­csit kaotikus képsoraiból kell következtetnünk. De ha vé­gigkövetkeztetünk: a képso­rait, újra meg óira átelemez­zük és szimbolikáin, parabo­láin sokat meditálunk u ve­títés után is, Jancsó Miklós mondandója tisztán áll előt­tünk, vitathatatlanabb egyér­telműséggel, mint például a Fényes szelekben. A film, mint említettük; francia—magyar koproduk­cióban készült, s központi alakját, Marko Lázárt, Jacques Charrier kelti életre. Más szereplők szinte csak asszisztálnak mellette, pedig sorukban van Marina Vlady, a világhírű francia filmszí- nésznő, Éva Swann ugyan­csak francia színésznő is. A magyarok közül nagyobb sze­rephez jutott Bánffy György, Bujtor István, Madaras Jó­zsef, Kozák András. Több ki­sebb szerepben magyarok és franciák vegyesen találhatók. fi Sírok!Mva* ffisS nem lépett előbbre. Nem lé­pett. vissza sem, de az előre­lépés, a megújulás hiánya, a sémákba merevülés veszélyét sejteti, és az egy olyan tisz­teletre méltó, kiváló filmmű­vésznél, mint Jancsó Miklós igazán sajnálatos lenne. Ez nem zárja ki viszont, hogy további filmjeit érdeklődés­sel várjuk. Benedek Miklós Mindketten most kapták meg A. szocialista kultúrá­ért kitüntetést, a felszaba­dulás óta végzett negyedszá­zados népművelési tevékeny­ségükért. A megye két távol­eső településén dolgoznak, különböző munkakörökben — de ugyanazért az ügyért. Polatsek Gábor mezőgaz­dasági mérnök. Ahogy mon­dani szokták: régi vágású szakember. Szikszón él, de az egész encsi járásban jól is­merik. Nem gubózótt be va­lamilyen irodába. — Már a háború előtt ezüstkalászos tanfolyamokat szerveztem az akkori Abaúj megyében — emlékezik visz- sza. — S. hogy nem dolgoz­tam hiába, arra bizonyságul hadd említsem meg: például a halmaji Aranykalász ter­melőszövetkezet teljes mai vezetősége hajdani ezüstkalá­szos tanítványaim közül való. És a mostani falusi fiatalok is elgondolkozhatnának egy­kori kedves tanítványom, Badi István példáján, aki 15 évesen, külön engedéllyel vizsgázott a felnőtteknek ren­dezett tanfolyamon. Badi István most a kázsmárki tsz elnöke. Meg a szakmabeliek között is eltérőek a vélemények a népművelés termelést. ,segítő lehetőségeiről. Polatsek Gábor érvei kézzelfoghatók, szá­mokkal mérhetők. Két és fél évtized alatt előadások szá­zain, tanfolyamok tucatjain terjesztette az eredményes gazdálkodás tudnivalóit, fo­gásait. Közben jó maga is szüntelen frissítette ismere­teit, együtt fejlődött szaktu­dományával. Az ő szervező- készségének köszönhető első­sorban, hogy ma az encsi já­rás négy tsz-ében bemutató gazdaság szolgálja a szakjel­legű népművelés ügyét. Aba- újdevecserben pedig az ő irá­nyításával mezőgazdasági ki­velódési könyvtár, a sajátjá­ból kölcsönzött. Most már 1600-as köteles könyvtárral dicsekedhet a falu. — Eldugott faluban érzi meg igazán az ember, milyen hatalma van a könyvnek. És biztos vagyok benne, hogy a mélyrehatóié tájékozódásnak, a legmaradandóbb értékű lu­dasnak ma is a könyv a leg­biztosabb eszköze — forgal­mazza meg hitvallását Mol­nár Ferenc. — Sok helyen panaszkodnak, hogy a tv el­vonja az embereket az olva­sástól. Nálunk is egyre több lakásban van televízió, már 33 készülék van a faluban, de a könyvtárban nem lett Képesítés nélkül? j*. Polatsek Gábor cs Novak Ferenc „tapasztalatcseréje” a nép­művelési tanácskozás szünetében. NEMAN'V esztendővel ez­előtt azt hittük, hogy nap­jainkban már ismeretlen fo­galom lesz a képesítés nélkü­li nevelő. Átmeneti megol­dásnak szántuk, de még ma sem sikerült megszüntetnünk. Megyénkben nincs olyan já­rás, ahol teljes egészében fel tudták volna már számolni a szakképzetlen pedagógusok foglalkoztatását. Az objektív helyzet kény­szeríti arra a járásokat, hogy foglalkoztassák a pedagógus végzettséggel nem rendelkező fiatalokat. Kevés a pedagó­gus, s a meglevők közt sok a nő, akiket a szülési szabad­ság ideje alatt helyettesíteni kell, a frissen végzettek nem szívesen mennek ki a kis falvakba. Marad ez a megol­dás. Ügy látszik, egy-két esz­tendőn belül nem is tudunk változtatni rajta. Az egyetlen, amit a járások vezetői tehet­nek: arra ösztökélik őket, hogy levelező úton végezzék el vagy a főiskolát, vagy a tanítóképzőt. Talán a szeren­csi járás van a legkedvezőbb helyzetben, mindössze 12 ké­pesítés nélküli nevelője van, és valamennyien közvetlenül államvizsga előtt állnak. Ez a járás az egyetlen a megyénk­ben, amelyik négy éve , nem vett fel újabb, képesítés nél­küli fiatalt. A többi járásban azonban még megközelítően sem ilyen kedvező a kép Nem sorolnánk fel valameny- nyit. csak azokat említenénk, ahol kirívóan sok diploma nélküli nevelő foglalkozik a gyerekekkel. Az adelényi já­rás iskoláiban 83, az ózdi já­rásban pedig 54 képesítés nélküli nevelő tanít. Megdöb­bentő számok ezek önmaguk­ban is. De méglnkább azzá válnak, ha szembesítjük más, oktatásügyünk fejlesztését célzó intézkedésekkel. Millió­kat fordítunk a körzetesítés­re, a szakrendszerű oktatás általános bevezetésére. Erőfe­szítéseket teszünk a falusi és városi iskolák közötti különb­ségek megszüntetésére. Ezzel szembesítve a képesítés nél­küli nevelők nagy számát, va­lóban nyugtalanítónak talál­juk a helyzetet. Hiszen ma­gával a szakrendszerű oktatás kiterjesztésével, bármilyen sokba kerül, még nagyon ke­veset tettünk. A falusi és a városi iskolák közötti különb­ségeket csak a szaktanári ok­tatás általánossá tétele tudja megszüntetni. NEM AZT AKARJUK mondani, hogy szüntessék meg a képesítés nélküli neve­lők státuszát. Az adott körül­mények között ez pusztán vágyálom lehet. És azt sem akarjuk mondani, hogy ezek a fiatalok — többségükben — nem tesznek meg mindent azért, hogy becsülettel telje­sítsék vállalt feladatukat. Csupán a figyelmet szereti nénk felhívni egy oktatásügyi helyzetünk lényegébe vágó problémára. Hiszen az oktató­nevelő munka nagy feladat: az a pedagógusnak és az a társadalomnak. A főiskolákon és az egyetemeken éveken keresztül tanítják azokat a fiatalokat, akik pedagógus- gályára lépnek. Az ismeretek birtokában vannak — legyen az szakmai vagy módszertani — és mégis nehéz a pálya­kezdésük. Nehéz helytállniuk. Milyen gondokkal küzdhet akkor az a fiatal, aki a kö­zépiskola padjából kikerülve egyenesen a katedrára lép? Tudjuk jól, hogy a tantes­tületek tagjai foglalkoznak velük, segítik munkájukat, óráikat is gyakrabban láto­gatják. De elég-e ez ahhoz, hogy valóban jól lássák el feladatukat? Nem tartjuk valószínűnek. A megoldás nagyon nehéz. Nagyon nehéz, mert az objek­tív körülmények — a peda­gógushiány, a város vonzása és a pedagógusok szociális és életkörülményeinek jelenlegi helyzete — még nem teszik lehetővé, hogy egyértelműen kimondhassuk: felszámolhat­juk a képesítés nélküli fog­lalkoztatást. Nem is ez a cé­lunk. Mindössze szólni sze­retnénk az olyan nézetek el­len, hogy: „mit csináljunk, ez van.” Nem lehet ebbe bele­törődni. véglegesnek elfogad­ni. Keresni kell a megoldás módját. Mert van azért meg­oldás. Egyes járásokban — így például a sátoraljaújhe­lyiben és az ózdiban — anya­gilag is ösztönzik ezeket á fiatalokat arra, hogy tanulja­nak. Az első vagy a második év befejezése után emelik a bérüket. A sátoraljaújhelyi járásban arra is van példa, hogy megszakítják a munka- viszonyt azokkal, akik nem kívánnak tovább tanulni. De sajnos, nem mindenütt van így. Van ahol egy kissé bele­törődnek. " TELJES MEGOLDÁST per­sze mi sem tudunk javasolni. De azt igen. hogy mindazok, akiknek lehetőségük van a változtatásra, foglalkozzanak a problémával. Oktatásunk helyzetének javításában ez az egyik kulcskérdés. 25 eve alakult meg a Ma­gyar Nemzeti Függetlenségi Front. Erre emlékezik a tele­vízió szerdán este Szegedi megemlékezés címmel. Első­ként ezt a műsort ajánljuk olvasóink figyelmébe. Szer­dán, a délelőtti ismétlések között a korábban már sugár­zott, Mi és ők című három­részes tv-filmet láthatjuk, este pedig, a magyar—cseh­szlovák labdarúgó VB-sélej- tező mérkőzés közvetítését a Telesoort műsorában. A hét egyéb műsorai közül bizonyára sok embert érdekel Kibédy Ervinnek, az ismert állítási parkot rendeztek be a művelődési ház udvarán, s bemutató pavilonokat is épí­tettek, Polatsek Gábor 40 évi szol­gálat után 1969 őszétől már nyugdíjas. De a népművelés­től nem vonult vissza, mosta járási művelődési ház mező- gazdasági szakreferense. Molnár Ferenc, a másik ki­tüntetett, 1942 óta a Hegy­közben megbúvó Nagybózs- ván tanít. A falu elnevezése megtévesztő, hiszen még 300 lakosa sincs. (Csak a hozzá- képest még kisebb Kisbózs- vához képest számít „nagy­nak.”) Ilyen kis településen ma is a tanító a művelődés­ügy mendenese. Ez a töré­keny termetű, csendes szavú féríi kapatta rá a bózsvaia- kat az igényes olvasásra. Míg nem volt a faluban közmű­kabarészínésznek szombat esti önálló műsora, áz „Én azt hi­szem, hogy normális vagyok” és ha most már szombat ke­rült szóba, az aznapi műsor­ból két filmet emelünk ki. Az egyiket délután láthatjuk: Kovács András hajdan so?< vitát kiváltott Nehéz emberek című alkotását. A másik film a Betondzsungel című angol alkotás, éjszaka kerül sugár­zásra. E film középpontjában egy börtön áll, a bűnöző-tár­sadalmat ismerjük meg, és azt a rendezői állásfoglalást, amely szerint ebből az élet­formából nem vezet útatisz­kevesebb a látogató. Aki egy­szer rákapott a könyvre, táv­nak az olvasás mindennapi tápláléka marad. Molnár Ferenc „tiszteletdí­jas” községi könyvtáros. Azért, hogy heti 6 órát, vagy­is havi (24 órát tölt hivatalos könyvtári tennivalókkal, have 94 forintot kap fáradságáért Könyvtárosi óradíja tehát nem egészen négy forint. Ö maga egy szóval sem sérel­mezte ezt a jelképesnek is kevés „tiszteletdíjat”. Hiszen bizonyára ugyanilyen önzet­len odaadással szolgálna könyveknek teljesen ingyen is. Az ügy jelentősége kíván ja meg, hogy az illetékesek módot találjanak a művelő­dés önzetlen munkásainak arányosabb anyagi megbe­csülésére. Bcreez József tesség felé. Szombaton tesz egy érdekes kisfiún is, József Attila halálának évforduló­jára bemutatják az Öngyil­kosság című. Kása Ferenc alkotta kisjátékfilmet. Szom­baton hangzik el Beethoven Tavaszi szonátája, és szombat esté lesz Télapó-műsor fel­nőttek részére. A gyerekek sem panaszkodhatnak, de őhozzájuk pénteken este jön el a Télaoó, a Hókuszpókusz című műsorban. Ugyancsak pénteken este lesz Színes ope- rettmuzsika. maid u fővárosi kerületek vetélkedőjében a XVIII. és a Vili. kerület mé- *ri össze erejét. Lesz persze más vetélkedő :is,' vasárnao újra jelen filézi a Röpüli páva. Ez alkalom mai a nógrádiak és komáro­miak dalolnak. A1 Ki minek mestere? sorozatban pedig vasárnap délután a fiatal vil- lanvszerelők vetélkednek. Végű] félMviuk olvasóink' Heveimét a Kék fény csütör­töki jelentkezésére, ugvan csak csütörtökön A nyuntalav nyugdíjas című. Zgverka Já­nosról készített dokumen­tumfilmre, és a hét végén ismételten jelentkező Víz­szintes—függőleges kereszt- rejtvény-esztrádműsorr*. Kutass László Bizony mondom ucktelí akik éltek: jajban cs sírással születtem düh fájdalom naponta csépeli inig felnőtté törettem s halálom sem lesz lcányálom *aíl' Csulorás Annamária 4 jövő hét ív-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom