Észak-Magyarország, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-30 / 278. szám

Vasárnap, 1969. nov. 30. ESZAK-MÄGYARORSZÄG 5 “I* udjátok-e# mi a haza? Gyerekkoromban tanult versike sora zümmög a fülembe. Versike az állami elemi népiskola harmadik osztályos' tankönyvéből; ver- sike-tölcsér, amelyen át a ■.honszerelem” már ezen a fo­lton konok kis .koponyánkba hecsordítható volt. Tudom, emlékszem: fújtuk is éppen eleget, mint a magyar hiszek­egyet, meg a többit. Hogy is szól Huxley Szép új világa-' nak az a bizonyos versike- tölcsére? „Szóma, ha mon­dom, segít a gondon, egy-két köbcenti helyrebiccenti...” Akkor persze még nem volt hipnopédia, így hát kórusban fújtuk a verseket, s majdnem annyira gépszerűen is. mint amilyen gépszerű ott abban a Képszerű „új világban”. S március 15-én rövid sö­tétkék nadrágban, fehér ing­ben féltenyérnyi kokárdával a mellünkön dideregtünk az ünnepségen, hallgattuk a Szózatot, meg az Igazgató úr lángzó szózatát’. Akik na­gyobb hazafiak voltak, azok drágább, bonyolultabb ko­kárdákat tűztek föl, azok előbbre is állhatták a sor­ban, Az én kokárdámat ak­koriban már anyám csinálta meg keskeny piros-fehér-zöld szalagból. Apám régen kato­na volt valahol; hős honvéd, „magyar hazafi a Hargi­tán ... ” Azóta sokat hallottam, ta­nultam a hazaszeretetről. Nem is ilyen versike-fokon, nem is ennyire hazug, hamis érzeményektől, szivrezdülé- sektől, fölcifrázottan. Ha most mégis ez a verssor zümmög bennem, annak az üz oka, hogy nemrégiben módom volt végighallgatni ügy vitát. Hazaszeretetről, ha- zafisáqról, Meddig hazafiság, s mitől lesz nacionalizmus a hazaszeretet? Mi a különbség a polgári hazafiság és a szo­cialista hazafiság között? Mit jelent a szocialista hazafiság ihternacionalizmusa? A vita részvevői ezekről a kérdések­ről mondták el véleményüket. Vagy — nem mondták el. Ki ü tudományos alaposságú meghatározásokat hiányolta, ki amolyan írói példabeszé­dekbe bújtatott tanulságokat kockáztatott meg arról, hogy valami nincs egészen rend­ben nálunk a hazafias neve­tés iskolájában. Ahazafiságról, ha? mafias nevelésről bizony jó héhány esztendeje vitatko­zunk már; hol ezen, hol azon a fórumon, hol ilyen, hol olyan előjellel. Vitatkozunk ... Mert a „ma embere” a vitatkozó ember. Aki kapásból tüzel, s szinte csőből, jobb vagy bal kézzel egyaránt jól kezelve a vita fegyverét. S lövedékei, rög­tönzötten Is briliáns, muta­tós érvek, mindig célba ta­lálnak. A baj talán csak az; a vita önmagában vita ma- rod. Sőt, az utóbbi idők vitái­nak megvan az a sajátos tu­lajdonságuk, hogy minél to­vább tartanak, annál bonyo­lultabbá, ködösebbé, áttekint­hetetlenebbé lesznek a leg­egyszerűbb. legtisztább, leg­kézenfekvőbb fogalmak is. A vita ugyanis különösen akkor nem tisztáz semmit, ha nem a tisztázás jegyében fogant, ha érvei és érzelmei nem a kol­lektív érdek, a közösségi ér­vényű tanulság levonása mi­att hevülnek, hanem valami más miatt. Sok ilyen érv és érzelem heviil mostanában. De tudjuk-e hát, mi a haza? Nem tudom. Azt hiszem, ez nem is tudás-nemtudás dolga. Azt hiszem, a hazafi­ság fogalmának tudományos alaposságú definíciója nem oldana meg semmit. Legfel­jebb a vitából kapcsolna ki oda nem való „eszméket". Bár azokat, legalábbis hin­nünk kellene ebben, a törté­nelem már régesrég kikap­csolta. Ki a jó hazafi? Milyen a mi hazafiságunk, a szocialista hazafiság? Erről mit monda­nak a viták, a vitatkozók? Hazafinak lenni mit jelent? Szenvedélyek zászlózását? Jelszavak és menetek harso­gását? Elementáris, vagy csak közhelyszerű érzéseket? Az érzésekről beszélünk-e vitá­inkban egyáltalán? Mert a hazaszeretet — a szóban is benne van — érzelem, még ha tudatos, kiforrott meggyő­ződés diktálja is. Erzelmes- ség és tudatosság összefont ereje, dinamizmusa, tömege­ket mozdítani tudó aktlviz- mus. A vitának — bármiről le­gyen is — van egy sajátsá­gos ás általános érvényű vo­nása; részben logikai, rész­ben pszichikai jellemzője. A vita a kollektívát résztve­vőkre, vitatkozókra, a vita­tott témát érvekre és ellen­érvekre választja szét. A vita differenciál, elemez, ezáltal széttagol. Még akkor is el­választ, széttagol, különít, ha a vitázókat azonos, közös ér­dek ülteti asztalhoz. A vitá­ban az általánosan érvényes gondolatok, elvek Is egyéni megfogalmazásban jelentkez­nek, a vita az egyéni meg­nyilvánulás fóruma. S ez — amennyiben jfr és üdvözítő az egyén szabad ki­bontakozása, az intellektus szabadsága, a valóságos szó­lásszabadság, szocialista tár­sadalmi rendünk e vívmánya — ha nem erősül a minden­kiben egyaránt élő, izzó ér­zelmi azonultsággal, ha nem hisszük az egyetemes, a kol­lektív érvényességű egész igazságát, célhoz vivő helyes­ségét, a, részletek ellentmon­dásaival vitatkozó kételyek elbizonytalaníthatnak ben­nünket. Kell ez a minden kétely fölé emelni képes hit, ez a lelki bizonyosság! Kell, mert nevelődünk általa, s nevel­hetünk másokat is. A meg­győződés nem egyszerű tu­dati folyamat, nem csupán egy logikai sor végeredmé­nye. Íróink közül sokan leír­ták .már — különösen az utóbbi esztendőkben — nem­csak tanulságul, de figyel­meztetésként Is: a tudat for­málása érzelmeink művelé­sét is kell, hogy jelentse! Az ember érzelmeivel együtt tel­jes értékű. A szocialista em­ber is így igazán szocialista ember. Mégis, mintha el-elfeled- keznénk az érzelmi nevelés­ről. Ideológiai-politikai neve­lésünk, világnézeti agitáci- ónk mintha kevéssé tartanú tontosnak az érzelmekre való hatást, mintha egyoldalúan csak a racionális magyarázás érvényesülne meggyőző munkánkban. Elidegenedés­ről, közönyről beszélünk; mi alakítja ki a közöny érzelmi passzivitását, az elidegene­dés hátat fordító magatartás- formáit. Csak a valóságban adott, objektív tényszerűsé­gek? Vagy a nyugaton diva­Szivügvilnk a szakemberképzés tos pózok utánzása csupán? Vagy mégis arról van szó esetleg, hogy volt egy idő­szak társadalmunk életében, amikor egy előző kor reak­ciójaként az individuum, az értelem egyéni felszabadulá­sát ünnepelve elfeledkeztünk a közösség iránti kötelessé­günkről, az útról, amelyen a tömegekbe hatoló eszme anyagi erővé válik? Olvastamjä“°k zett felmérések elszomorító következtetéseit. Olvastam arról írásokat, néha talán túlzókat, de mindenképpen elgondolkodtatókat, hogy mai fiataljaink nagy százalékában nem élnek hazafias eszmé­nyek, nem törődnek nemzeti múltunkkal, haladó hagyo­mányainkkal. S aggasztó — bár nem szeretek fölöslege­sen aggódni —, hogy mintha növekedőben volna az a ré­teg, amelynek eszményei ugyan vannak, de ezek a mi társadalmunktól, a ml jö- vőnktől, a mi morálunktól gyökeresen eltérő, világunk­tól idegen eszmények. Tudjátok-e, mi a haza7 —• Kérdezném őket, de nem me­rem. Vállat v.onnának, azt mondanák, menjek a fenébe, hagyjam őket békén. Nem tudják, nem is érdekli őket. vala­mit a viták után! Az irodalom, a költészet, a film milyen sokat tehetné. No, nem Pósa Lajos, nem a „népiskola” tanköny­vének tölcsér-versikéi mód­ján. De hát vart-e az utóbbi évtizednek hazafias költésze­te? Vannak-e művészetükkel ható, agitáló hazafias verse­ink? S a dalok! Hol vannak azok a dalok, amelyek nem a turulról, nem Krasznahorká- ról, nem egy sötét történelmi kor itt-olt kallódó érzelmi hordalékáról, de « mi ha­zánkról, a mi hazaszerete­tünkről szólnak? Sokat vitázunk, keveset da­lolunk mostanában. Papp Lajoc Fejlődik Borsod megye közlekedése Tenni kellene A Központi Statisztikai Hi­vatal adatai szerint Borsod- Abaúj-Zemplén megye lakói­nak száma közel 800 ezer. Itt van az ország legnagyobb vidéki városa, Miskolc; há­rom nagy ipari városa. Ka­zincbarcika, Ózd és Tisza- szederkény Is jelentősen fej­lődött az elmúlt években és a közeljövőben még nagyobb fejlődésre lehet számítani. Éppen ezért lényeges, hogyan alakul a megye közlekedési hálózata. Szabó Gyula, a Közlekedés­éi PostaUgyi Minisztérium ta­nácsi főosztálya közgazdasági és forgalmi osztályának a vezetője a megye jövőjéről a következőket mondotta: — A közelmúltban Miskol­con a párt és a tanács veze­tőivel megvitatta a minisz­térium: 1970-ben milyen fej­lesztést akarunk a megyével egyetértésben végrehajtani. — Szeretnénk olvasóinkat tájékoztatni arról, hogy mi­re számíthat Borsod megye jövőre? — Már eldöntött tény,4 hogy 1.970-ben jelentős össze­get biztosít a KPM a vasút fejlesztésére. Több városban sor kerül vágánykorszerűsí­tésre, ezenkívül Sátoraljaúj­helyen a vasútállomás csa­tornázása is megkezdődik. Üj felvételi épület létesül többek között Ernődön. Jövő­re megkezdődik a hidasné­meti állomás felújítása is, ami azonban több évig tart. —- A negyedik ötéves terv- éveiben mire számíthat a megye? — A KPM több mint 900 millió forintot szeretne jut­tatni a vasút korszerűsítésé­re. Terveink szerint 1971 és 1975 között kerül sor a Fü­zesabony—Mezőkövesd, Mis­kolc—Sajóecseg, Mezőkövesd —Ernőd közötti vasútvonal korszerűsítésére. Előrelátha­tólag megkezdődik a Takta- harkány—Szerencs közötti vasútvonal rekonstrukciója Is. Nagy munka lesz az Ózd —Sajóeicseg közötti vonal vil­lamosítása. Miskolcon a ne­gyedik ötéves terv utolsó esztendejében tervezzük a Tiszai pályaudvar rekonst-' rukclójának megkezdését. A megyeszékhelyen 1971-re el­készül a villnmosvontatási telep. — Hogyan fejlesztik tovább » megye 8497 kilométer hosz- szú úthálózatát? — A közúti hálózaton mind nagyobb és nagyobb forgu- lom bonyolódik le. Ezért szükséges az utak korszerű­sítésén kívül azok rendszeres karbantartása is. A minisz­térium a negyedik ötéves- tervben több mint 920 mil­lió forintot tervez a megyei úthálózat bővítésére, karban­tartására. — Néhány konkrétumot is szeretnénk hallani. — Már biztos, hogy befeje­ződik a 3-as számú. Buda­pest—Miskolc közötti főköz­lekedési út korszerűsítése Ezenkívül sor kerül a Kere- csend—Eger—Bánréve közöt­ti út felújítására. Terveink között szerepel Miskolc— Bánréve és a Miskolc—Sá­toraljaújhely közötti út re­konstrukciója is. Miskolcon megépül a negyedik ötéves terv ideje alatt a gömöri fe­lüljáró és ezzel valamennyi vasúti kereszteződés kétszin­tű lesz. — A kormányhatározat értelmében a KPM-nck gon­dot kell fordítania a bekötő utak építésére Is. Mit tesz­nek ennek érdekében? — Minden olyan települést, ahol kétszáznál több lakos van, megfelelő bekötő úttá! kell ellátni. Az elkövetkező években a megye területén Hejőpapl, Hejőbába, Netnes- bikk kap bekötő utat. — Hogy alakul a megye területén a közúti személy­szállítás? — A pil ■*>■ 'atnyi tervek szerint 400 autóbuszt kiselej­tezünk, melyek helyett jobb, korszerűbb kocsik kerülnek forgalomba, ezenkívül az autóbuszpark bővítését is tervezzük: 90—95 autóbusz- szal. Az új kocsik befogadó­képessége nagyobb, kényel­mesebbé válik ezzel az uta­zás. — Üj autóbusz-állomások épülnek? —- Terveink szerint Ede- lény, Sátoraljaújhely, Ka­zincbarcika és ózd kap kor­szerű autóbusz pályaudvart. — A teherszállításról mit mondhatunk? — Sor kerül Miskolcon as AKOV-tclep bővítésére, ezen­kívül Abaújszántón új teher­autótelep építését fejezik be. — A személyautó-tulajdo­nosok részére mit tartogat a. negyedik ötéves tervjavaslat? — Mór biztos, hogy az AUTÓKER olyan fióküzletet: nyit Miskolcon, ahol 12 ezer fele személygépkocsi-alkat­részt lehet megvásárolni. Azt szeretnénk elérni, hogy a személy au tó-tula jdonosoknak ne kelljen a különböző al­katrészekért Budapestre utazniuk. — Hogyan fejlődik tovább a posta az elkövetkező évek­ben? — Üj postahivatal épül Miskolcon, a Kilián-telepen, 5 ezer állomásos új telefon- központtal. A rádió- és a televízióműsor vételének megjavítása érdekében is kü • Iönboző intézkedéseket tesz a posta. Ezenkívül tartnlékadó- katkap Miskolc, mellyel régi kérés valósul meg. Az új in­tézkedések nyomán Borsod- Abaúj-Zemplén területén je­lentősen megjavul a tv-adás vétele. A Kossuth és a Pe­tőfi adók műsorát is zavar­talanul lehet majd hallgat­ni. Kazincbarcikán is új, két­ezer állomásos telefonköz­pontot létesítünk, Mezőkö­vesden pedig már jövőre be­fejeződik a posta korszerűsí­tése. Fahldy József Nem tudunk utazni, kérem...! A bodroghalmi Szabad Föld Tsz arról híres járás- szerte, hogy ott dolgozik a legtöbb szakember. A közös gazdaságban egyetemet vég­ett mezőgazdász, négy fiatal technikus és jó néhány me­zőgazdasági szakmunkás ta­lálta meg számítását. Ugyanakkor a termelőszö­vetkezet gazdái felismerték szükségességét, éppen ezért szívügyüknek tekintik a további szakemberképzést is. Jelenleg is többen végzik az abaújszántói szakmunkás- képzőt, Sokan, sokat és sokszor jogosan szidjuk a közlekedési vállalatot. A legtöbb kritika az állandó zsúfoltság, a gyakori késés, Járatklma- radás miatt hangzik ék A közlekedési vállalat vezetői azzal védekez­nek. hogy a szükségesnél tokkal kevesebb az autóbusz és villamos, » meglevő tömegközlekedési eszközök egy részének nem kielégítő a műszaki állapota és sok gondot okos a munkaerőhiány Is. Ezek tények. Reméljük, ba lassan Is, de egyre javulnak utazási lehetősé­geink. De addig Is, hogyan lehetne elviselhetőbbé tenni a naponta ránkszabott tortúrát, vagyis mit tehetnénk ml, utasok a meglevő körülmények ■ között, hogy javítsunk saját helyzetünkön. „Mert az Igazság az, hogy nem tudunk utazni, kérem I” — mondta a minap egyik sorstársam. Igaza van. Utazni, különösen a ml viszonyaink között ugyanannyi, mint al­kalmazkodni. De ml - tisztelet a kivételnek -, nem tudunk, vagy nem akarunk alkalmazkodni. Mert, ha össze vagyunk zárva „a ro­bogó szardlnlás dobozban”, csak magunkra figyelünk. Mindenki a másik utastól vár türelmet, tiszteletet, megértést önmagának. En­nek pedig mi magunk, az utasok Isszuk meg a levét. Ide­gesen, fáradtan, szakadt harisnyával, vagy leszakadt kabát* smbbsl és sokszor éppen a viták, torzsalkodások miatt késve érkezünk mun­kahelyünkre, vagy haza. íme a tükör, íme néhány példa: Az ügyetlen Rendszerint nem tehet róla, szegény. Ha akarná, sem vá­laszthatná meg helyét rósz- szabbul a buszon vagy a vil­lamoson. Rendszerint a fő­sodrás vonalában vet hor­gonyt és a tőle legtávolabbi fogantyút markolja. Táskája — amennyire csak karja hossza engedi — valahol a harmadik és negyedik szom­széd között kallódik és okoz kisebb határvillongást. Nagy- nehezen észreveszi, hogy rossz helyen áll. Megpróbál helyet változtatni. Szemrehányó pil­lantások követik kísérletét Már-már sikerül is és moz­gása közben átrendeződnek körülötte a megbolygatott embereik, amikor minden át­menet nélkül visszatér előbbi pozíciójába. Ugyanis közben rájött, hogy ez valamivel mégiscsak jobb... Amikor pedig leszállna, ka­bátja gombja egy szatyort is ánaga után vinne, ami egyéb­ként bárkivel előfordulhat. A baj Igazán akkor kezdődik, amikor megpróbálja kigom­bolni kabátját a szatyorból. Először, természetesen, még- jobban összekuszálja a háló szemeit Ideges mozdulataival, aztán feltartott fejjel tűri. hogy mások szabadítsák meg a szatyortól. A busz, vagy a villamos közben áll... Egy hasonló esetben hang­zott el a következő bölcs ja­vaslat: „Mély tisztelettel kö­szönnénk meg vagv kétszá­zan, ha mindketten leszállná- nstk. és a járdán intéznék el megismerkedésük formasága­it.” \ A hátizsákos Ha az agresszív fajtához tartozik, akkor a legvesze­delmesebb. A hátizsák ugyanis akkor igazi, ha kisebb zse­bek is vannak rajta külön­féle — egyébként szelíd — csatokkal. A csatoknak vi­szont hegyes szögre emlékez­tető részei vannak. Na már most. ha a hátizsákos nem úgy áll meg. hogy a háta mö­gött ne legyen forgalom, ak­kor megnézhetik ruhájukat, akiket a sors arra kényszerít, hogy mellette sodródjanak előre a járműben. A hátizsákos különösen ak­kor tudja Igazán megkeserí­teni utastársai perceit, ha nem bír magával, állandóan for­golódik és jobb helyet keres magának. A degeszre tömött és harapós fogakkal rendel­kező hátizsákot egyébként is különleges tisztelet övezi és kíséri útján. Ez a tisztelet a busz, vagy villamos plafon­iáig csap olykor, ha a háti­zsák gazdája csak magával és rakományéval törődve végig­szántja a járművet. Igen, szó szerint végig­szánja. A barázdába pedig belehullanak — mint a ma­gok — a rögtönzött megjegy­zések, észrevételek, javasla­tok. Es ml sarjad ebből majd utazásunk tavaszán? Remél­hetőleg egy hátizsákra való idegszál — drótkötélből,.. Az önző Rendszerint nem kristály- tiszta típus. Az önzéssel együttjárhat a lustaság, az erőszakosság, a bőbeszűdéség, a rosszindulat, a szemtelen­ség, a rádiózás szenvedélye, az ügyetlenség és esetleg egy hátizsák is. A magyar nyelv értelmező szótára szerint az önző ember csak a maga javát, hasznát, érdekét tekinti, azt hajhássza, s másokra nincs tekintettel. íme egy példa a megfogal­mazás alátámasztására: Az egyik esetben — ponto­san lemértem — négy percet állt a csuklós busz az egyik megái1 óban. mert a hátsó aj­tót nem lehetett becsukni. Azért nem lehetett a hátsó aj­tót becsukni, mert valaki nem engedte, ott állt csimpaszko­dott a lépcső szegélyén. Már valóban nem lehetett neki he­lyet szorítani, de ő ezt nem vette tudomásul. Markolta a fogantyút és várt. És vele vártunk mi is vagy kétszá­zan, mert a kalauz — nagyon szabályosan — nem indította a buszt. Kétszáz ember várt négy percet, ami Összesen 800 perc, vagyis több mint 13 óra. „Miért nem száll le?” — kér­dezték tőle többen. „Miért pont én maradjak le?” — ki­áltott vissza. — Ha én nem mehetek, ne menjen más se!”- * Hát ilyenek lennénk mi, utasok? Szó sincs róla. Nagy többségük udvarias, türe'rhes, megértő. Tud és akar alkal­mazkodni. Mert emberi mó­don tud és akar utazni. Oravec Janó*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom