Észak-Magyarország, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-30 / 278. szám

ífotörnóp, 1969. nov. 30. — ........----------------~ -------------------— —'— ÉSZAfC-MAGYARORSZÁG S K özségről községre ♦ Fapuskás „habom" ♦ Megszépült emlékek ♦ Tizszer több pedagógus ♦ Film a fejlődésről ♦ 300 új otthon A megyaszói dombokon, a baksi lejtők alján csata dúl. A Felszabadítók útján vonul­nak be a győztesek első egy­ségei a község házai közé. Mire e sorok megjelennek, a fellobogózott, ünnepre öltö­zött megyaszói házakból ki­lépnek a felnőttek, akik ed­dig a fényesre tisztított ab­lakszemek mögül nézték a „harcok” alakulását, s ma­gukhoz ölelik a fapuskás kis- katonákat, a hideg, csípős széltől pirosra festett arcú gyermekeiket. A mai nagy ünnepen, a felszabadulás 25. évforduló­jának reggelén az úttörők kis harci játékával, az egykori felszabadító harcok néhány mozzanatának felelevenítésé­vel kezdődött meg a három és fél ezer lakosú község há­lás emlékezése. o I Csaknem egyhónapos „nyom­olvasás” a nagy törté­nelmi pillanat emlékeinek gondos összegyűjtése előzte meg ezt a fapuskás „hábo­rút!” A település, amelynek .. létét már 1227-ből származó *. írásos emlék is bizonyítja, most a múlt legutóbbi és legszebb negyedszázadának emlékeit melengeti. Magnószalag is őrzi Kiss András nyugalmazott igazga­tó tanítónak, az egész község .1 Bandi bácsijának visszaemlé- . kezeseit. És vele együtt so­kan emlékeznek még eleve­nen az 1944. november 19- fcöl november 30-ig tartó megyaszói harcokra, a szovjet hadsereg itteni szárnyán küz­dő román ezredekre. A fel­szabadító hősök köziig másfél- ezren pihennek a megyaszói földben, © Sáros, félelmekkel és re­ményekkel teli volt az a 25 évvel ezelőtti november. Az emlékezés könnyet fakaszt a kilencven esztendőn is jóval túl járó Vigh József né sze­méből. Egy másik, hasonló korú nénike is csak azt haj­togatja* „Szegény, nagyon szegény volt, lelkem, ez a mi falunk...” Kiss Sándor, az idős ta­nácselnök-helyettes is komor arccal kezdi az emlékezést. Egy háromszáz méteres út­szakasz kivételével minde­nütt tengelyig ért a sár Megyaszón. Villany persze nem volt, A több ezer hol­das Harkányi és a Széchenyi birtok jármát nyögték. Amikor a földosztásra em­lékezik, már . mosolyog. Nyolcszáz ember csaknem három és fél ezer hold földet kapott a határban. e ■: ■ • — Es képzelje csak, milyen szegények voltunk — meséli — A földosztó bizottság el­nökének be kellett mennie valamiért Szerencsre. S ne­hogy szétszakadjon gyen­gécske lábbelije a hc"szú úton, kézben vitte, mezítláb gyalogolt a hivatal kapujáig. És milyen küzdelmes volt megművelni a juttatott föl­deket. Az Újvilág tanyán lé­vő akkori szovjet állatkór­házból kapták kölcsön az el­ső lovakat. A Nagymajos ta­nyán meg egy elhagyott öreg traktorra leltek. — Azzal az öreg Fordson- nal végeztük az első közös munkát — emlékeznek a mai Aranykalász Tsz tagjai, akik­nek ma 28 és félmilliós kö- \ zös vagyonuk , 34 erőgépük, hét nagy teherautójuk van. © Goda József iskolaigazgató említi, hogy Megyaszón már 1753-ban működött iskola, és a felszabadulás előtt még csak 4—5 pedagógus tanította a több száz gyermeket. Ma az iskolában és az állami gyermeknevelő otthonban összesen több, mint 50 szak­képzett nevelő, pedagógus ta­nít. A nyolc osztály elvégzé­se után a gyermekek több, mint 60 százaléka tovább ta­nul. 25 esztendővel ezelőtt: 2—3 egyetemi végzettségű em­ber élt ebben a jókora köz­ségben, s azóta több, mint százan végeztek egyetemen, főiskolán. Mészáros Lajos, az egyik pedagógus filmet készített Megyaszó fejlődéséről, az új létesítményekről Hosszú len­ne felsorolni, mi minden sze­repel a film kockáin. íme, a legfontosabbak: A 275 fé­rőhelyes gyermekotthonná átalakított volt Harkányi­kastély, a villanyvilágítás, 20 kilométer kövesút. nyolctan­termes iskola, négy pedagó­guslakás, egészségház, orvos­lakások, óvoda, gyógyszertár, postaépület^ új tanácsháza, tűzoltószertár, új üzletek, tej­A szovjet—magyar műsza­ki-tudományos együttműkö­dési bizottság fennállásának huszadik évfordulója álltái, mából szovjet delegáció tar­tózkodik hazánkban. A kül­döttség képviseletében pénte­ken Miskolcra látogatott J. A. Nazarov, az együttműkö­dési bizottság tagja, a Szov­jetunió Minisztertanácsa mellett működő műszaki és tudományos állandó bizottság gépipari osztályvezetője. Az ismert szovjet szakem­ber — a megyei és a Mis­kolc városi Pártbizottság, va­lamint a Gépipari Tudomá­nyos Egyesület borsodi szer­vezetének felkérésére — Mis­kolc felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából tar­tott előadást a szovjet—ma­gyar technikai együttműködés húsz esztendejéről, s gép­ipari technológia fejlesztésé­nek irányzatairól. Vendégünk a Diósgyőri Gépgyárba látogatott, ahol találkozott a vállalat vezetői­vel, s ismerkedett az üzemek­kel is. Ezután a Nehézipari Műszaki Egyetem rektori ta­hűtőállomás, a tsz egész sor új gazdasági épülete és még sorolhatnánk sokáig. \Almássy László tanácstit­kárral járjuk a községet. — Kilencéves voltam, amikor felszabadultunk — meséli. — Pontosan csak ar­ra emlékszem, hogy minde­nütt térdig ért a sár. Az öre­gek azt mondják, hogy a sárnál is jobban szorított a gond. — Ez volt a faluszéli, hí­res Tulipán-csárda — mutat egy épületre. — Most itt van a község közepe. Három­száz új, összkomfortos csalá­di otthon épült az elmúlt években, és legalább ennyi, házat újjáépítettek. Szobát, verandát, fürdőszobát tol­dották hozzájuk. Aztán arról beszél, hogy a településnek azért még ma is akadnak gondjai. De aztán hozzáteszi, hogy lépésről lé­pésre valamennyit meg tud­ják oldani. Hamarosan meg­kezdik vagy három kilomé­ternyi betonjárda építését. Nagy gond a vízhiány, de már készül a vízmű tanul­mányterve. Az iskola jövőre 100 férőhelyes napközi ott­honnal bővül. Az állami gyermekotthon tatarozására vagy négymilliót kaptak, s a szövetkezet 600 ezer forintért új üzletházat épít. Ha ír Megyaszóról — mondja búcsúzóul — említse meg azokat, akik napjaink­ban a legtöbbet tették közsé­günkért. Ünnepi tanácsülé­sünkön nyújtjuk ót a közös­ségért kitüntető jelvény arany, ezüst, illetve bronz fokozatát, és az elismerő ok­leveleket a legjobb társadal­mi munkásoknak, id. Imri Józsefnek, Gecső Bertalan­nak, Békés Bertalannak, az Aranykalász Tsz, az általá­nos iskola, a nevelőotthon és az ÁFÉSZ kollektívá­jának, valamint Szűk Lász­lónak, ördögh Károlynak és I Gazdók Lászlónak. nácstermében Dojcsák János, a megyei pártbizottság titká­ra. Havasi Béla, a miskolci pártbizottság első titkára, dr. Zambó János, az egyetem rektora és Lizák József, az egyetemi pártbizottság titká­ra fogadta J. A. Nasarovot. Jelen voltak az egvetem rek­torhelyettesei és a három kar dékánjai is. Dr. Zambó Tános táiékoztatta a vendégeket az egyetem tevékenységéről, majd együttesen meglátogat­ták a gépipari technológiá­val foglalkozó tanszékek mű­helyeit és laboratóriumait. Ezt követően a nagy elő­adóteremben került sor a szovjet szakember előadásá­ra. J. A. Nazarov az együtt­működési bizottság nevében köszöntötte nagyszámú hall­gatóságát. majd rámutatott, hogy a szovjet küldöttség magyarországi látogatásának célja: megvitatni az elmúlt húsz esztendő közös tapasz­talatait és a jövő feladatait. Elmondotta, hogy az együtt­működés két évtizede alatt mindkét országban számos technikai problémát sikerült Milyen lesz a téli zöldség- eilátás? A mezőgazdasági felvásár­ló és értékesítő vállalatok fel­mérték a zöldségfélék idei termésének és forgalmának helyzetét. B'igyelemre méltó, hogy tovább bővült a szabad­piaci értékesítés, mégpedig anélkül, hogy csökkentette volna az állami és szövetke­zeti kereskedelem és az ál­lami feldolgozóipar forgal­mát. Az őszi cikkek közül azonban továbbra is gondot okoz majd a vöröshagyma­termés. melynek nagyrésze az esőzések miatt romlásnak indult. Karfiolból azonban lénye­gesen nagyobb a termés a ta­valyinál, a fejes káposzta for­galma azonban nem éri el az 1968. évi szintet. A ter­méskiesés tízezer tonnára te­hető. Ellátási zavarokra azon­ban nem kell számítani, s lesz elegendő paprika is. Ked­vezőnek ígérkezik az ellátás sárgarépából, petrezselyem­ből, zellerből és kelkáposztá­ból is. Ötszörös termés Amikor néhány esztendő­vel ezelőtt megalakult az Abaújszántói Állami Gazda­ság, zömmel gyenge minősé­gű, „foghíjas” szőlőket örö­költ elődeitől. A valóságos rekonstrukcióval felérő gon­dos művelés, az évenként ki­szórt ezer vagon szervestrá­gya visszaszerezte az abaúj- szántói nagyüzemi szőlők ré­gi hírnevét. Egyik boruk már az idei nemzetközi borverse­nyen is aranyérmet nyert, s végre gazdagnak mondható a szüret eredménye is. Hétezer mázsa szőlőt szedtek le a gaz­daság tábláiról, ami holdan­ként 25 mázsás átlagtermést jelent. Ez duplája az előző évben elért mennyiségnek, és mintegy ötszöröse annak a termésnek, amit az egykori célgazdaság tudott elérni ezen a területen. közös erővel megoldani. A szovjet és a magyar szakem­berek kölcsönösen felhasz­nálták egymás tapasztalatait, ami sok anyagi erőforrás és idő megtakarítását tette lehetővé a fejlesztések és be­ruházások során. A szocialis­ta országok teljesen ingyen juthatnak egymás tudomá­nyos eredményeihez, doku­mentációihoz. Az előadó ezután arról szólt, hogy korunk tudomá­nyos és technológiai haladá­sa hasonló feladatokat állít a szovjet es a magyar szak­emberek elé. Beszélt a gép­gyártás új fejlődési irányai­ról. Hangsúlyozta, hogy a legkorszerűbb, számítógépek­kel irányított, programvezé­reit gépek uralkodóvá válá­sával az embernek mind ke­vesebb fizikai erőt kell kifej­tenie munkája során. A fej­lődés oda vezet, hogy az em­berek egyre inkább a. terme­lés megfigyelőivé, szellemi irányítóivá válnak, s megszű­nik a régi értelemben vett fi­zikai munka. F. T„ Pozsonyi Sándor J. A. Nazarov Miskolcon Ünnepi díszt ölt Miskolc Közeledik december 3-a, Miskolc felszabadulásának napja. A szabadság negyedszázados születésnapjára méltó, ünnepi díszbe öltözik a város. Hetek óta ezen fáradoznak dekoratő­rök, villanyszerelők és kirakatrendezők. A tűzoltóiéira fokán magasra feltornázzák magukat a fény mesterei: az ünnep es­téjén reflektorok világítják majd meg a belváros néhány hí­res pontját, szebb épületeit. Hatalmas transzparensek, ünnepi kirakatok is az évfordulót köszöntik. Képriportunk a város díszítésének néhány mozzanatát igye­kezett megörökíteni. Méltón illik a városképbe a transzparens. A színház óráját világítja majd meg a reflektorok fény- csóvája. ünnepi kirakat a főutcán, I :iasüK Fotó: Szabados György

Next

/
Oldalképek
Tartalom