Észak-Magyarország, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-02 / 255. szám

• nap, »o?. nov. 2. 6SZAK-MAGYARORSZAG 7 „Mostan emlékezem..." A füzér! várról Rozsdavörös és fakósárga lombok között ballagunk a hegyek közé ékelt, kanyárgó úton, A békés házak ajtaján iskolatáskás gyerekek lép­nek ki a tiszta napsütésbe... Amott, a messziről kéklő hegyek egyikén, hajdani büszke vár romja magasodik. Ahogy közeledünk felé, mind nyomasztóbb érzést vált ki. Mire befut az út a hatalmas szírt lábához — szinte rá­zuhan az emberre a csodá­latos, ámde mégis szoronga­tó, sokáig emlékezetes hatá­sú élmény. A füzéri várhoz sziklába vájt lépcső vezet egyre ma­gasabbra, fel a sziklaóriás csúcsára. Odalenn — ha visz- szanézel —, a hegyek lábai­nál élő és viruló hegyközi medencét, hazánk egyik leg­szebb táját szinte elárasztja az éles fényű, késő őszi nap­sugár. A várrom sötétbe ve z.. . Sötét évszázadolt, véres viszályok, hatalomért szőtt fondorlatok emlékét, hiteles, vagy legendás történetét idé­zi a vár. — Sok ura vöt ám ennek r nagy palotának. Mindig ar. bírta, kinek sok aranya, ka­tonája, meg jobbágya vót Olvastam még gyerekkorom­ban, hogy az Aba nemzetsé- í é, aztán meg a Perényleké vót sokáig — emlékezik ' issza egy idős, füzéri em­ber, Orosz Miklós. Nemcsak az egykori fel­jegyzések mondják, de ma :s apáról fiúra száll a híre, hogy itt őrizték a mohácsi '. ész után Szent István koro­náját. ... Rémülettel nézett fel a ré" sokáig a várra. Mesé­be' és legendákat szőtt is­meretlenségbe, felhőkbe bur­kolózó tornyaihoz. És ha e lörténetek őrzik Is a nép ter­mészetes látásmódját, a visz- szatérő népmese! fordulato­kat _ mégis véres, rémületes történetek ezek. Mint ahogyan az a história Is. melyet ugyancsak Orosz . Miklós őrzött, meg, nagyapja, j: pfá szavaival: ‘ — Itt lakott sokáig a esej- tei' szörny... Csak így hívták a szép, de csupa szeplő Bá­rkor! Erzsébetet. Vót neki ti­zenegy leventéié. Az egyikbe nagyon szerelmes vót. s. hogy tessen neki, hát fehér­75 esztendős jubileumához érkezett a Sajőszentpéteri Üveggyár. Réthly Gyula, az ÉGSZI Miskolci Kutató Szer­vezetének tudományos mun­katársa ez alkalomból, több esztendei kutatómunka ered­ményeként, könyvben foglal­ta össze a gyár történetét. Az Üveggyár a Sa jó-parton cí­mű, több mint 200 oldalas kö­tet a napokban jelent meg. Réthly Gyula valójában gyártörténetet írt, ugyanak­kor azonban munkája szinte az egész magyar üveggyártó ipar fejlődését, s különöskép­pen az öblös üveggyártás tör­ténetét tükrözi. Hosszasan foglalkozik a Sajószentpéterl üveggyár alapítását megelő­ző ipartörténeti adalékokkal, Valamint a gvár részvénytár­sasági alakulásával, amelynek keretében 1804-ben Sajó- szentpéteren megkezdhette munkáját a ma is működő gyárüzem. Részletes, elemző módon kíséri nyomon az új részvénytársaság, illetve gyár első éveit, gondosan idéz a korabeli sajtóorgánumokból, valamint a levéltárakban fel­lelhető, a gvár történetére vonatkozó aktából, markin- sán megmutatva mindenütt a részvényekkel végzett mani­pulációkét. s a gyárat kezé­ben tartó tőkés csoport gaz- óanodását. Ily módon kíséri nyomon a ftvár fejlődéstörténetét, min­denkor megmutatva ennek iparfeüődési. közgazdasági. s nem utolsó sorban szncíolő- ßiai vonatkozásait is. Kiemel­ne mosta orcáját a szűzlá­nyok véribe... Akkor a ti­zenegy vitéz kardra kelt az úrnő szerelméért Sorra hal­tak, már csak ketten vívtak utolsó csepp vérükig. Az egyik vót a csejtei szörny- asszony szerelme. És őt ölte meg a másik... Látva ezt Báthori Erzsébet, leugrott a vár fokáról. Azt is mesélik, hogy a vá­rat a kurucok csillagának le­áldozásakor a labancok rom­bolták le, A rablás reményé­ben néhány férfi segített az öldöklésben, rombolásban. A hitszegők nem sokáig élvez­hették a zsákmányt A nép ítélkezett: mind felakasztot­YICTOR VASARELY, azaz: Vásárhelyi Győző neve talán a legtöbbet emlegetett, a leg­divatosabb név napjaink nemzetközi képzőművészeti életében. Vasarely művészete azért divatos, mert korszerű, mert hű kifejezője a hatva­nas évek világának, annak a világnak, melyet a maga ké­pére és hasonlatosságára for­mált a szociális — az ő eseté­ben nyugodtan leírhatjuk: a ten foglalkozik az 1938 és 1944 közötti Időkkel, a fasiz­musba hulló társadalmi rend­ben élő gyár történetével, s külön azon belül a különböző Jogfosztó rendelkezések kiha­tásaival. 75 esztendőből 25-öt a gyár már a felszabadult hazában élt, és szinte természetes, hogy a legutóbbi 25 év tár­gyalásának szentel a szerző legtöbb helyet s ezt ismerte­ti a legnagyobb részletesség­gel. Különösen ebben a feje­zetijen elemzi a kutató-szer­ző a gyár termelési, gazdasá­gi mutatóit igen precízen és aprólékosan, s a kötet e része — legalábbis az átlagolvasó meglátása szerint — a gyár felszabadulás utáni fejlődésé­nek, időközben adódó problé­máinak hű tükre. (A szak­mai elemzés nem a hírlapi re- ccnzor feladata.) A kötet be­mutatja a gyár kitüntetett dolgozóit, valamint ismerteti az irodalomjegyzéket. A könyvet száznál jóval több fénykép és grafikon teszi szemléletessé. A szerkesztés Paulovits Ágoston gondos munkájáról tanúskodik. Réthly Gyula könyvét ér­deklődéssel olvashatja min­denki, aki szőkébb pátriánk egyik érdekes gyára iránt ér­deklődik, mert a kötet olvas­mányos, és hasznosan bön­gészheti az üveggyártó ipa­runk múltját rendszerezetten kutató is, mert a kötet tudo­mányos igényű és megalapo- zottságú. (hm) ta a bűnösöket. Az útmenti tájat, a várheggyel szemköz­ti magas halmot ma is Akasztóhegynek hívja a nép. A hajdan messzi tájak fe­lett őrködő, mindenki által rettegett vár — melyben sok népnyúzó élt — ma romanti­kus legendaforrássá, a táj va­rázsát szépítő műemlékké szelídült. A szikla tetején magasba törő szürke romokra — ha rámutat ma a környékbeli nagyapa, azt mondja az unokának: — Látod, fiacskám T Ott fenn fák, virágok vannak, és ott élnek a gólyák... Gyárfás Katalin szocialista — gondolkodás és a modem technika. 1928—29-ben Bortnyik Sán­dor „Műhely”-ében kezdte képzőművészeti tanulmá­nyait. Megismerkedett a kon­struktivizmussal, azzal a mű­vészeti irányzattal, mely a geometrikus formákból alko­tott rend segítségével akart úrrá lenni a kor szellemi éle­tében dúló zűrzavar felett. Természetesen, a Horthy-re- zsimben nem érhetett célt az a mozgalom, a tisztaságot, fe­gyelmet kifejező műalkotá­sokkal díszített egészséges munkás-lakónegyedek meg­maradtak tervnek. Vasarely ebből a fojtó légkörből Pá­rizsba menekült. A siker nem hullott az ölébe: 15 éven át alkalmazott grafikai munkák­ból élt, plakátot rajzolt, könyvet, tervezett. De szabad­ságot csinált a szükségszerű­ségből, ezekben a grafikai munkákban egész életművé­nek a tervét vázolta fel; a Műcsarnok-beli kiállításon meglepetve fedezi fel a láto­gató a művész első munkái­ban az életmű egész tervét. S a mű hátterében meghú­zódó. azt ihlető gondolkodást is. Vasarely ugyanis azért fordult a plakát, a könyvbur­koló felé, azért tette munkáit sokszorosításra alkalmassá, mert azokhoz a tömegekhez kívánt szólni, akiknél? a hir­detőoszlop, a tűzfal, a kirakat pótolja a múzeumokat, ele­gáns kiállítási termeket. A háború után — részt vett az ellenállási mozgalomban — Iáihatott hozzá a grafikai munkáiban kidolgozott terv megvalósításához. A sokszo­rosítás lehetősége kedvéért kezdetben a fekete-fehér szí­nekre egyszerűsítette festmé­nyeit. A formák térbeli hely­zete n mozgás időbeliségével egészült ki a negyvenes évek­ben készült fekete-fehér mű­vein. A formák szinte mate­matikai képlettel kifeiezhető viszonyban vannak egymás­sal. Színes táblaképein ha­sonló technikát alkalmazott. Munkásságának az esztétikán túlmutató jelentőségét így fo­galmazta meg: ..A mozgáson alapuló műalkotások olvan humanista, tartalommal töltik meg a plasztikus művészete­ket. molv egyaránt kihat, ezek esztétikái, erkölcsi, gazdasági. Festői környezetben, Pere­ces erdei utcái felett, közel az Ostoros hegy lábához, emel­kedik a szállodai színvonalú négyszintes „József Attila” munkásszállás. Hatmillió fo­rint beruházással 19ö4-re építette meg a Szénbányásza­ti Tröszt. Még két évvel ezelőtt mind a hatvanhárom hálószobája foglalt volt, több mint két­száz fővel. Jelenleg csak a földszinten és az első eme­leten. huszonöt szobában lak­nak bányászok (hetven fő kö­rül). A két felső szintet a Megyei Idegenforgalmi Hiva­tal kisegítő szállásként hasz­nosítja a Bükk hegységet lá­togató bel- és külföldi tilris­társadalmi arculatára... Ez a művészet lendületet ad a gépi eljárások alkalmazásának, a művészi gondolatok cseréjé­nek, közösségi terjesztésé­nek... Ez a bolygó új folk­lore-ja ..." ÜJABB MÜVEI, geomet­rikus elemekből felépülő, ha­talmas színes táblák, a kép síkján a tér több dimenzióját igyekeznek az optika törvé­nyei alapján bemutatni. Olyan tér-problémák festól megoldásai, melyek közelebb vannak az építészet, sőt, a városépítészet feladatköréhez, mint a festészetéhez. Művei, kis túlzással: olyan várostervek, melyek a mai ember igényét, a minden oldalú fejlődést lehetővé tevő . környezetre akarják kielégí­teni. „A többszínű város — többszínűségen burkolóanya- j gainak változatossága érten­dő: írja Vasarely — tökéletes | szintézist jelent számomra. A | művészetek egybekapcsolásá- ; nak elve n plasztika vala- I mennyi ágát kelti új életre, i teljes funkcióban ... A több- I színű város valósítja meg azt j az egyetlen építészeit szinté­zist, amely az anyagi tér plasztikai értékének olyan szellemi, lelki kiterjedést biztosít, amelynek kapcsolata van a jelenkori társadalmi szerkezettel. A műalkotást te­hát beolvasztjuk a közös­ségbe”. Imponáló program ez, mű­vészeti megfelelője a modern technikának, mely lakható űrállomásokat tervez, olyan számológépeket épít. melyek­nek memória-egysége több információt tárol és közöl a pillanat tört része alntt, mint a világ legnagyobb könyvtá­rai. Vasarely művészete része annak a társadalmi átalaku­lásnak. melyet a szocializmus fogalmával teszünk érthe­tővé. BUDAPESTI kiállítása ta­lán a legteljesebb, amit a művész valaha is, a világ bármely pontján rendezett. S ez nem véletlen. Vasarely ma is magyarnak vallja ma­gát, mindent, amit elért, megvalósított, szeretné meg­osztani azzal n közösséggel, mely útnak indította. S. Cs. ták és diákok számára. Az itt elszállásolt bányászok lét­számcsökkenésének oka: a pereces—erenyői szénterme­lés súlypontjának eltolódása a közeli Lyukó-völgyre, melynek felső végében ugyancsak korszerű szállás épült. A perecesi „József At­tila” szálló a maga egészé­ben kitűnő turislaháznak fe­lel meg, hiszen e gyönyörű környék idegenforgalma gyorsan nő, az épületre azon­ban szüksége van a bányavál­lalatnak. Pereces jelentősége a szén- termelésben közismert. A miskolci szénbányászatnak ebben a másfél évszázados centrumában az otthonra lelt családok mellett vidéki vándormunkások is megfor­dultak, s kaptak szállást. Régi szálláshely volt az ún. „Hat ház”, melyet még a műit század végén építtetett a kincstár, — a jelenlegi sza­badtéri színpad felett sorako­zó hat téglaház, kezdetben, s az azt követő évtizedekben zsúfolt ágyas szobákkal. — ma már belülről átalakított fürdőszobás családi lakások. A felszabadulást követő bá­nyásztoborzás idején, főleg az ötvenes évek elején, vidé­ki bányamunkások újabb nagy tömegeit kellett elhe­lyezni: felépült a Kossuth- és a Béke-szálló, az I. sz. Dózsa, valamint a Bányász Mélyépítő Vállalat munkás- szállója. Ezek az épületek mint tömegszállások a „Hat házzal” együtt több mint négyszáz embert fogadtak be, zömmel dél-borsodiakat, bod­rogközieket, szabolcs-szntmá- riakat. A korszerűsítés ideién, midőn a József Attila szálló létesült, a zsúfolt tömegszál­lások legnagyobbrészt családi lakásokká rendeződtek. Közvetlenül a Kossuth- és Béke szállásépületek felett a megépült modern munkás- szállás minden igényt kielé­gít két- és négyágyas háló­szobáival. melyek kényelmét külön mosdók, beépített szekrények, sőt szobarádiók is. emelik, minden szinten hideg-melegvíz-szolgáttatású fürdővel, zuhanyozóval, toa­lettel, ugyancsak minden szinten villamosított főzőhe­lyiséggel, a földszinten igen ízlésesen berendezett három vendégszobával, külön tv-s, nagy előadóteremmel, ottho­nos kis olvasószobával. A földszinten még betegszoba is van toalettekkel, melyet ■— szerencsére — ritkán kell igénvbe venni. Szá’iásköltség a szokásos havi 140 forint. Szívesen fizetik. Az üzemi koszt (reggeli, ebéd, vacsora) napi 9,20 forintba kerül, aki akarja, ezt szállodai főzöge- téssel pótolja. A szállodai rend és köz­szellem megteremtésében a gondnokság nagy és szép munkát végez. A lelkiisme­retesen takarított folyosókat, helyiségeket ízléses képek, gondosan ápolt virágok dí­szítik, a rendre, csinosságra figyelmeztető felírásokat szel­lemes, kedélyes rajzok il­lusztrálják. ‘A belső nevelés, továbbképzés beszédes pél­dái: biztosítva van a perece­si általános iskola esti tago­zatában a nyolc osztályú vég­zettség megszerzésé. A gond­nokság nemcsak ösztönző, szervező tevékenységgel se­gíti ezt elő, hanem házi in- struálásban is részesíti azo­kat, akik ezt óhajtják. Folyik a bányászati technikumi kép­zés, sőt, van a szállásnak műszaki egyetemi hallgatója is. A népművelési tevékeny­ség színvonalát illetőleg: két­hetenként folynak a mun­kásakadémiai előadások, igen jól összeállított tematikával. Az itteni munkásakadémia megvei szinten az első. 28 je­lentkező helyett 72-en kap­tak oklevelet az akadémiai részvétel után. Jól meg van szervezve a bányaüzemi szak- szervezet havonkénti TIT- előadássorozata. Van itt .«le­ven, pezsgő öntevékeny iro­dalmi kör is, melynek ren­dezvényein gyakran részt vesz a perecesi bányászzene­kar. Az olvasómozgalom is szénen fejlődik. Érthető, hogv az itt lakók szeretik második otthonukat. Ez a szép pihenőhely, mely­nek minden ablaka vonzó, kedves tájakra nyílik, nem­csak kényelmet, de egyúttal a jövőre nézve is kitekintési jelent: sokan, különösen a fiatalabbak, itt töltik sza­badságuk. sőt az ünnepek egy részét is. ilvenkor érnek rá szétnézni, tájékozódni. Pár­választás. vagv a vidéken ha­gyott család behozása — ez a terv. ez a szándék keresi a megvalósulás útját. Ez az út nagyon is járha­tó. Ha arra gondolunk, hogy az itteni bérezés magas szin­ten mozog, hasonlíthatatla­nul magasabban, mint a múltban, s ha arra gondo­lunk. hosv van itt tér. lehe­tőség az építkezésre, bérhá- zak is varrnak, s él a vágy a csa'ádi élet melege iránt, nem is oly nehéz kimonda­nunk: miért ne sikerülne Lajos Árpád Könyv a Jubiláló üveggyárról Victor Vasarely kiállítása a Műcsarnokban A József Attila munkásszállás frontja (kelet felől). Bányászok munkásszállása Perecesen

Next

/
Oldalképek
Tartalom