Észak-Magyarország, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-225. szám)
1969-09-10 / 209. szám
Szerda, 1969. szept. 10. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG !> ea Lehet egy-két Millióval több? Az urnád Biízakalász társat keres A gazdasági óv vége még elég messze van, de az arhó- tiak termelőszövetkezetében, a Búzakalászban már készítettek egy olyan hozzávetőleges számítást, hogy mit is várhatnák ettől az esztendőtől Barcsák Béla, a tsz elnöke az Idei tervről szólva nevetve jegyzi meg: — Azt hiszem nem lesz baj, ha egy-két millióval többet teszünk le a közös asztalára. A kavicsbánya nem hoz annyit, mint az előző években, de ez nem baj, mert a növénytermesztéstől viszont mintegy kétmillióval több bevételt várnak, mint ameny- nyit terveztek. A búza a tervezett 14,5 mázsás tervvel szemben 16 mázsás átlaggal fizetett. Árpából 15,3 mázsa az átlagtermés. A különböző magféleségek vagy félmillió forint többletbevételt jelentenek. A fiatal ültetvények, a gyümölcsös és a szőlő 700— 800 ezer forint pluszt hoznak. 2-3 millióval betársulnának Hamarosan megkezdi az üzemelést a tsz nagy beruházása, a korszerű hűtőház. 800 ezer forintos beruházással megkezdték a hűtőházhoz vezető bekötő út építését is. — Jövőre lenne pénzünk újabb fejlesztésekre, további beruházásokra is — mondja az elnök. Megépítjük a tsz új irodaházát. Erre már megvan a pénzünk. Megépítjük mintegy háromnegyed milliós költséggel a tsz saját, Szomolyán megépül a Lenin utca burkolata. Ez volt eddig a község legrosszabb útszakasza. Esős évszakokban járhatatlan vízjárás volt az úttest. A járási tanácstól kapott 400 ezer forintos támogatóssal és a község erőiis. Ezen felül is lenne mintegy 2—3 millió forintunk egy hasznot hozó beruházásra. Szeretnénk valami nagyobb fába vágni a fejszét, például egy nagy sertéshizlaladát építeni. Most társat, vagy társakat keresünk egy ilyen nagyobb, közös beruházáshoz. Szívesen fognánk össze valamelyik környező tsz-szel, vagy állami gazdasággal. Repülőgépen Moszkvába Az okos, ügyes gazdálkodás mellett a jó versenyszellem is egyik „titka” az arnóti eredményeknek. Az egymással versengő brigádok előtt nagy tét is állt az idén. A tsz vezetősége megszavazta, hogy a legjobb brigád valamennyi tagját egyhetes külföldi jutalomkirándulásra viszik. A brigádok maguk választhatták ki a nekik legjobban tetsző külföldi IBUSZ társasutazást. Zömmel asszonyokból és lányokból álló négy brigád küzd az elsőségért. Most már szinte biztosnak látszik, hogy Zákány Jánosné brigádjának jut az elsőség, de Kiss Sán- dorné lelkes kollektívája még megszorongathatja őket. Az már egészen biztos, hogy a verseny győztesei Moszkvába és Leningródba látogatnak el, méghozzá repülőgépen. Ezt az utat választották ki a külföldi társasutak közül. A jövő. „aranyfedezete“ Szívesen beszélnek az ar- nótiak a tsz büszkeségéről, vagy ahogy ők mondják, a nek összefogásával most két ütemben megépítik az útszakaszt. Az alapozáshoz szükséges követ például a Sarló- Kalapács Tsz adja az útépítéshez. A földmunkát a lakosság végzi. jövő „aranyfedezetéről” a falu feletti dombon levő gyönyörű gyümölcsösről. A 80 hold meggy, a 20 hold cseresznye, a 100 holdas almásként és a pontosan 96 ezer tőke szőlőnek még csak egy kis része fordul termőre a jövő esztendőben, de „kóstoló” mór így is akad. vagonszámra. Bakó András, a kertészetet vezető agronómus büszke is erre az ültetvényre, amelynek nagy részét már a telepítés óta ismeri. Ma már csak mosolyogva emlékszik arra, hogy kezdetben néha szinte harcolni is kellett ezért a gyümölcsösért. Harcolni azért, hogy megkapja a magáét, hogy elvégezzenek benne minden szükséges munkát. Ma már mindenki tudja a tsz-ben, hogy az elkövetkező években ezek az' ültetvények jelentik majd a legbiztosabb forintokat. A város és az iparvidék piacainak közelsége és a saját hűtőház még csak növelik a gyümölcsös és a szép csemegeszőlő értékét. Minden reményük megvan arra az arnótiaknak, hogy az idei évhez hasonlóan, az elkövetkező esztendők vége felé is megkérdezhetik: lehet, egy-két millióval több? <p. s.) Eltűnnek a — Igen! A férfi belépett a városi rendőrkapitányság egyik szobájába. Miskolc térképére nézett. — Hol vannak a zászlócskák? — Nincsenek! Lesöpörtük! — válaszolt nevetve a tiszt. — El tudja képzelni, milyen örömmel söpörtük le? Mert nem szedtük, valósággal söpörtük ! A zászlócskák a „H”-betűs gumicsizmás betörő tevékenységét jelezték, Pólko- vács Jánosét. Pálkovács János 19 éves, sajószentpéteri születésű, Miskolc, Bábonyi bérc, Újtelep 48. szám alatti lakos. Tehát valóban abban a körzetben lakik, melyet a rendőrök annak idején behatároltak. Iparitanuló iskolába járt, de otthagyta. Már régóta sehol nem dolgozik. Rendkívül büszke arra ■— amit már csak a kihallgatás zászlócskák során tudott meg —, hogy a rendőrség a „H”-betús gumicsizmát, illetve a csizmát viselő embert kereste. Ö maga nem gondolt arra, hogy ez a csizma nyomot hagy. Nagyon szereti, ha megdicsérik. A kihallgatás során egy- egy dicsérő szó utón valósággal áradt belőle a mondanivaló. Szívesen dicsekszik, és büszke arra, amit tett. Legalábbis még most, az elején. Később nyilván megváltozik majd a véleménye, hiszen a börtön eléggé vaskos pedagógus. Általában a késő esti órákban indult el hazulról, egykét órát sétált, terepszemlét tartott, legtöbbször olyan épületek előtt, amelyeket már korábban ismert, valamilyen ügyben már járt ott. Mikor meggyőződött a „levegő tisztaságáról”, akkor tört be. Csak pénzt keresett, mást nem mert elvinni. Miért hagyott maga utón mindig nagy rendetlenséget? Miért szórt, szét mindent? Szerinte azért, mert dühös volt, ha nem talált pénzt. Vagy nem eleget talált. Persze, a kriminológiával foglalkozó embereknek nyilván nem új ez az eset, és egyáltalán nem új ez a típus: a dicsekvő, kissé hiú ember, feltűnési vágytól hajtottam Valahol ezzel magyarázható a rendetlenség is, hiszen például a bölcsödében a kisgyerekek pelenkáit, fehérneműit is szétszórta, összetaposta, márpedig ezeket olyan helyen találta, ahol pénzt igazán nem szokás tartani.De róla elég is ennyi, nem az ő alakja fontos ebben a történetben, hanem: bemutatni valamit a rendőrség munkájából. Abból a szívós, n^gy türelmet, kitartást követelő munkából, melyet nap, mint nap végeznek a nyomozók. Igen, bemutatni egy részt ebből a munkából, valamelyest emberi közelségben. — Hát végképp nem figyel ide? — kopogtatta meg a nyomozó a zászlók nélküli térképet szemlélgető férfi hátát. — Tessék? De várjon csak! Azon gondolkodom, hogy minek kellettek ide azok a zászlók... — Azért, hogy idegesítsenek bennünket. — Hogy idegesítsék magukat? — Igen. Ha beléptünk, rögtön a térképre esett a tekintetünk. Mindig láttuk a zászlókat. Mennyi zászló! És még mindig a térképen valamennyi! Hát meddig? Mikor szedjük már le? Gyerünk! Persze, bejelölhettük volna magunknak is a térképen a betöréseket, és a térképet betehettük volna a fiókba. De így jobb, kinn, mindig előttünk. — Most nincs újabb zászló...? — Most nincs. De lehet, bármelyik nap lehet újabb, egy másik betörőtől... Viszont az előbb azt akartam mondani, hogy úgy emlékszem, annak idején valami sörről volt szó. Hogyha eltűnnek a zászlók, akkor meghív bennünket egy üveg sörre. — Szívesen. Magának úgyis többe került a pezsgő. Priska Tibor (Vége) Ros&stul sikerült bem isíaíkosá s A cipőipari vállalatok és a Cipőbolt Vállalattal vásárlással egybekötött bemutatót tartanak a Budapesti őszi Vásáron. 50 férőhelyes üzemi óvodáját Útépítés Szomolyán Összefogással könnyebb Nem illik lóhátról tárgyalni A Sályi községi Tanácson, Nagy Sándortól, a tanács vb- .elnökétől hallottuk a követ- ■ kező históriát. Egy az egyhez továbbadjuk, hátha okulnak belőle az ügy szereplői. ~A minap megjelentek Sályban a GELKA-szerviz megbízottai. Már nagyon várták őket a tanácson, mert . a hangos híradó berendezé- S se már vagy három hónapja rossz, s nincs, aki megjavít- 1 sa. Pedig a több kilométer hosszú községben nagy szükség van a „motorizált kisdobosra”. A mezőkövesdi ve- , gyesipariak sajnos nem vállalták a munkát, no, de sebaj, gondolták Sályban. majd jön a GELKA. A mezőkövesdiek helyett ugyanis ők vélték át e területen a szerviz- | szolgálatot. Jövetelüket még levél is megelőzte, amely udvariasan közölte, hogy a 1 jövőben hetenként kétszer látogatják le a községet, s el- j végzik a szükséges javításokat. Nos, megjelentek, de a ! bemutatkozásuk nem a legjobban sikerült. Először az derült ki, hogy a hangos hir- ; adóval egyáltalán nem foglalkoznak. Ami pedig az orvoslásra váró tv-ket és egyebeket illeti, abban is új rendet vezetnek be. Eddig ugyanis a tanácson, egy fű" zetbe írták össze a szerviz részére, hogy hol, mi a javítanivaló. A tanácson szívesen vállalták ezt a többlet- munkát, amellyel részben a lakosságot, részben a javítókat is segítették. A füzetben összesítve várta őket az elvégzendő munkák listája. A gelkások kijelentették, hogy a füzetre semmi szükség. Csakis azokat a javításokat végzik el, amelyeket hozzájuk jelentenek be, külön- külön írásban. A tanácselnök szavai szerint „szinte csak úgy lóhátról tárgyaltak” a sáivi tanács vezetőivel, ami bizony nem esett jól, mert hiszen ők segíteni, könnyite- ni akartak munkájukon. És kiderült az is, hogy a szerviz új gazdái bizony nem heti kétszer, hanem legfeljebb J egyszer teszik majd tisztele- | lüket Sályban. A sályiak szerint ez utóbbi még érthető is, hiszen nagyon sok a dolguk. Még csak annyit az esethez, hogy Sályban nagyon bíznak a GELKA jó munkájában. remélik, hogy a rosz- szul sikerült bemutatkozást hamarosan sikerül feledtetniük. Szeretnék hamarosan a jól működő hangos híradón keresztül is megdicsérni, sőt, propagálni a GELKA munkáját. „Piros, negyvenszáz ulti, kanaszta, romi!” Naponta mondjuk átszellemülten, az asztal mellett ülve, szűkebb társaságunkban. Száz éve kezdték el hazánkban a kártyagyártást — természetesen manufakturális körülmények között. Manapság azonban alig van olyan család, ahol ne lehetne megtalálni a kártyát. Legnépszerűbb változatlanul az úgynevezett magyar kártya, ezzel számtalan játék űzhető. Közülük az ultisok tábora a legtekintélyesebb. Jó agytoma a különböző kártyajáték, persze addig, ameddig játék, amíg nem nagy tétekben űzik. Hajdanában nem egyszer ezer holdak cseréltek gazdát egyetlen éjszakán a földbirtokos arisztokraták között, akikre aztán később ezt mondták: „Elkártyázta a vagyonát!” Napjainkra a kártya „megszelídült” és kevés kivétellel valóban a kellemes, szórakoztató időtöltés eszköze, a variációkészség jó fejlesztője. Száz év a kártya világában is nagy idő. Száz éve készítik nálunk a kártyát. A legnevesebb kártyamágnás dinasztiának Magyarországon a Piatnik családot jegyezte fel a krónika. Lakosztályuk a Rottenbiller utca 17-ben volt, ahol jelenleg a Játékkártyagyár és a nyomda üzeme található. Az 1956-os ellenforradalom zűrzavarában itt is járt a Piatnik család egyik tagja, remélve, hogy ismét 6 lehel a „tulaj”. Azonban pár napos pásti tartózkodása után csalódottan visszament Bécsbe. Tudomásul kellett vennie, hogy neki „nem osztottak lapot!” A Játékkártyagyár és Nyomda különböző termékeinek jelenleg 85 százalékát exportálja. Ez igen tekintélyes mennyiség. Vevőköre 30 országra terjed. Legnagyobb vásárlói között a Közép-Kelet országai találhatók, de jó piaca Svédország, Dánia, Anglia Is. A hazai „fogyasztás” évi másfélmillió pakli: magyar és francia kártya, s még számtalan gyermekkártya- fajta. A honi ultisok, römisek, kan asz tások, bridzsezők, hatalmas tábora köszönti a 100 éves hazai kártyagyártást, bízva abban, hogy változatlanul jó lesz a „lapjárás” — vagyis a kártya minősége, amely ma világszínvonalon készül a Rottenbiller utcában. Újabb csoport indul az NDK-ba A napokban értekezletre hívták az NDK-ba szakmai gyakorlatra utazó borsodi fiatalokat. Az utazással és a kinntartózkodással kapcsolatos tudnivalókról a tájékoztatót a megyei tanács munkaügyi osztálya tartotta a Szakszervezetek Megyei Tanácsának színháztermében. A 3 éves gyakorlatra utazó fiatalokat öt csoportban szállítják a különvonatok a miskolci Tiszai pályaudvarról. Az első csoport szeptember 11-én, az utolsó pedig október 2-án indul Kari Marx- Stadtba, Rizába és Winokba. Az ország minden részéből mintegy 13 ezer fiatal dolgozik majd az NDK három megyéjében, ahol szakmailag továbbképezik magukat, kicserélik a tapasztalataikat és elsajátítják a német nyelvet Elek Miklós, a kinntartózkodó fiatalok KISZ-titkára a kinti viszonyokról beszélt bővebben. Elmondta, hogy a német elvtársak szeretettel I várják őket s a kint dolgo- ' zó társaik — akik már 2 éves tapasztalattal rendelkeznek —, bármiben a segítségükre lesznek. (A. 3.) , A k ártya 100 éve
