Észak-Magyarország, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-225. szám)
1969-09-07 / 207. szám
6 ÉSZAK-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1969. szept. 7. Szemtől szembe a betörővel — Mondja, honnan van ennyi pénze? A nyomozótiszt kérdésére a fiatalember könnyedén válaszolt. — A totón nyertem. — A totón —■ bólintott a tiszt. — És mikor? — Pár évvel ezelőtt, 1967- bcn. •— Melyik hónapban? — A hónapra már nem emlékszem. Valamikor ősszel. — Milyen összeget nyert? — Forintnyi pontossággal ezt mór nem tudnám megmondani, de nagyon szép nyeremény volt, komoly ősz- szeg. — Annyira komoly, hogy még mindig van belőle, ugye? Nem vásárolt semmit, nem költekezett, nem tette takarékba, hanem szépen megőrizte. Így volt? — A nyereményről nem szóltam senkinek, valóban eldugtam egy jó helyre, és csak akkor veszek el belőle valamicskét, ha szükségem van rá. A nyomozóknak egyre jobban tetszettek á válaszok. Ügy alakulgatott a besezél- getés, ahogyan remélték. — Szóval csak akkor vesz ki belőle valamicskét, amikor szüksége van rá. Mint most is, néhány ezer forintra, hogy sétáljon Vele az utcán egyedül és esetleg megigyon néhány pohár sört Mondja, nem találja ezt a mondókát kissé nevetségesnek? Hiszen, nyilván megkérdezzük majd a takarékpénztárat, és ott esetleg kiderül, hogy nem is volt akkor ilyen nyeremény... Mondja, miért hozták magát ide ebbe a fogdába? — Mert nem tisztelegtem. — Nem tisztelgett. Hát mióta katona maga, hogy még tisztelegni serií tud? Mikor vonult be? \ — Március harmadikén. •— Mikor?! — Március harmadikén! A két nyomozótiszt kitörő örömmel fogadta a dátumot. — Ragyogó! — Nagyszerű! I — Jól van, fiam! — Március három! Ez igen! Majd hogy nem ölelgetni kezdték a fiatalembert, aki viszont egyáltalán nem lelkesedett a rendőrtisztek öröme láttán, bár akkor még nem GO' iCOGGG tudta, miért deríti egy dátum ekkora jókedvre’ őket. Annyit viszont sejtett, hogy neki ebből az örömből túl sok jó nem származhat.. Hadd idézzük fel mégegy- szer a gumicsizmás ember téli betöréseinek utolsó dátumát: február 28. Ekkor tört emberről mondanék jő hírt? j | — Ne idegesíts már, nem |'j vagyok olyan hangulatban! í Beszélj, mi van? Társa ismertette a történte- m két, majd elmondta, hogy a fiatalemberről felvett ujjle- nyomatokat hamarosan viszi egyik kollégájuk Budapestre, H hogy a szakértők összeha- ' j sonlítsák azokkal az ujjlenyo- ; j matokkal, amelyeket a gumi- csizmás ember hagyott több G betörésének helyszínén is. Ha G ezek egyeznek, minden rend- G ben van! ü Hamarosan elmentek az OTP-be is, ahol megtudták, hogy a megadott időpontban nem fizettek ki nagyobb nyereményt. Különben a nagyobb nyereménynél a felvevő nevének is itt kellene szerepelnie. A nyomozók nem is vártak mást. A betörőcsoport egyik munkatársa az ujjlenyomatokkal elindult Budapestre. A hivatalos eligazítás után a csoport vezetője még így „ Mostan emlékesem* ..w 4 karosai be a Dominóba, itt találták meg utoljára a nyomát, majd hónapokig szünet következett. A még mindig jó kedvű két tiszjt közül az egyik újra a fiatalemberhez fordult, akiről viszont a nevetés láthatólag elröppentette a maga- biztosságot. — Miért vonult be maga március harmadikén, mikor a bevonulás általában ősszel van? / — Édesapám intézte el, /hogy bevigyenek. — Miért tartotta ezt szükségesnek az édesapja? Nyilván volt rá valami oka! — Igen... úgy gondolta, hogy ott majd rendbe szednek... megnevelnek. Hiszen nem árt az senkinek! — Nem bizony. Nagyon jól gondolta az édesapja ... Jól van, most visszamegy a fogdába! A két tiszt megkérte a helyőrség illetékesét, vigyázzanak jól a fiatalemberre, még nagy szükség lesz rá, majd visszaindultak a kapitányságra. Miután az eseményről jelentést tettek feletteseiknek, egyikük a Béke étteremben helyszínelt kollégáját kereste fel. — Nos, hadnagy elvtárs, mit szólnál egy jó hírhez? — Azt, hogy nagyon elkelne! Es, ha a gumicsizmás szólt hozzá. — Ide figyelj! Mihelyt a fiú ujjlenyomata egyezik a betörés színhelyén találtak valamelyikével, azonnal felhívsz! Ahány egyeztetés, annyi üveg pezsgőt kapsz! — Rendben! Priska Tibor Következik: „Én voltam,’’’ Mondják, hogy valamikor, réges-régen víz lepte be, mocsár fojtogatta a karcsai vidéket. Egyedül a kopár domb bukkant elő a nedves, lápos, véget nem érő és mindent beborító szomorúságból. Ház akkor csak a dombon lehetett. A földművelésnek hírét sem hallották az emberek. Örültek, ha nádra leltek, ha akadt néhány hal a hálóban. Történt egyszer, hogy két halász kimentett egy leányt a vízből. Már alig volt benne élet. Hát még mikor megtudták, hogy nem más a lány, mint a víz alatt élő, jó tündérek királynője. A fekete boszorkányfiúk nem hagyták békén a tündérlányokat, előlük menekültek, palotának való csendes helyet kerestek. A királynő látta, hogy jó emberek a karcsaiak. megélhetnek majd egymás mellett. ... Harangzúgásra ébredtek másnap reggel az emberek. Alig hittek a szemüknek: csodálatos palota állt a dombon. Oly fényes volt a fala. mint a tükör, és bűbájos, szívet megállító nóta szólt ki odabentről. Az ajtó csukva volt, így nem mehettek be a karcsaiak. Aztán már nem is akartak, mert megszokták a palotát. Kinn meg a hal sohsem fogyott ki a vízből. Mikor múlt az idő, egyszer arra ébredt a karcsai nép, hogy tárva-nyitva az ajtó. Eltűntek a tündérek, így birtokukba vették az épületet, haranggal hívták haza, ha eltévedt valaki közülük. De a harang egyszer eltűnt. A tatárok elől menekültek a nádba, a harangot meg elásták. Fél esztendő múlva már nem találták sehol, de elfelejtették a helyet, ahol elrejtették ... Aztán sokára csak megtalálták, jó mélyen a földben. Hat pár ökörrel vontatták nagy öröm közepette a templom felé. Már majdnem fenn volt a harang, mikor valaki — sohasem derül ki, ki volt a csínytevő —, megszólalt a kút mélyéről* — Jaj, az ujjom!.;: A harangot ijedtükben visszaejtették a karcsaiak. Azóta sem került elő. De mondják, hogy minden századik esztendőben, pontosan az első kakaskukorékoláskor megszólal a föld mélyén a harang... Hány harangzúgás telhetett el azóta... De — és ez már nem a szájról-szájra szálló tündérlegenda — nemhiába ihlette meseszövésre a templom a karesaiakat, a maiak őseit. Erdők őssi kincsei © Szedik a csipkéi o Hoz-e termést a Kosa ragosa? « Svájcba utazik az őszi vargánya Aligha akad olyan növény, amelyet valamilyen módon ne tudnánk felhasználni, értékesíteni. Egyikből szörpöket, másikból gyógyszeralapanyagot, a harmadikból pedig valamilyen hasznos tárgyat készítenek. Van olyan, amelyiknek virágja értékes, van olyan, amelyiknek gyökere vagy levele. A legtöbbnek persze a termése. Így azután nincs az évnek olyan (Szakasza, amikor a gyűjtőknek nem lenne érdéA síroké & Mátra cs a Bükk között, Egertől északra, Sírok községnél található az Aba-nemzctség»vára. mes kimenniük az erdőbe, a mezőre. Hiszen kincseiket önként adják át az embernek. Bár még zöldek a fák levelei, de már a közelgő őszt jelzi az, hogy megérett a csipkebogyó. Ütszélen és fák tövében egyaránt megtalálható. Borsodban különösen sok van belőle Arló és Aggtelek környékén. Az Erdei Termékeket Feldolgozó és Értékesítő Vállalatnál megtudtuk, hogy Borsod, Heves, Hajdú és Szabolcs megyében — gyűjtőterületükről — jó termésre van kilátás. Nem kevesebb, mint 35—40 va- gonnyi csipkebogyót gyűjthetnek össze a területről. A vállalatnál kíváncsian várják, hoz-e termést az idén az elmúlt években kiültetett, magas C-vitamin tartalmú növény, a gyönyörűszép névre kresztelt japán Rosa rugósa? Hazánk nyugati részén, Sopron környékén már terem. Nálunk az erdőgazdaságokban telepített növény az idén hoz először termést. Bár színe hasonlít a csipkebogyóéhoz, magasabb a C-vitamin tartalma, annak körülbelül négyszerese. Az ősz közeledtét jelzi, hogy a som is érik már. Magyarországon főleg a Bükk és a Zempléni hegység klímája kedvező ennek a növénynek. Bükkszentkereszt, Aggtelek és Szin környékén már megkezdődött gyűjtése. De szedik a szedret is, és rövidesen megkezdődik az ízletes őszi vargánya összegyűjtése is. Az időjárás kedvez ennek a gombafajtának, s ezért a tavalyinál nagyobb termésre számítanak. Az ízletes csemegéből sajnos kevés marad nálunk: a svájci megrendelők már nagyon várják. Ahogy múlik az idő és sárgulnak az erdő fáinak levelei, újabb erdei növények termését gyűjtik majd össze. Szeptember végén, októberben a kökény és a galagonya lesz a sláger. Az előbbi szörp-, az utóbbi gyógyszeralapanyag. Az erdők, mezők kincseivel szinte mindenütt találkozhatunk. Gyűjtésükkel nagyon sokan foglalkoznak. Csupán ennél a vállalatnál körülbelül ezer ember járja az erdőket. Jó kereseti forrás. Cs. A. Pilvax szivar, Corvina r nagy reMámdohozban A vásári hagyományoknak megfelelőim a magyar dohányipar az idei BOV-rc is visz újdonságot. A vásáron kezdik árusítani a kubai jellegű Cs minőségű, tengerentúli dohányból készült, kesernyés zaftialú Pilvax szivart, darabonként külön-külön fémtokban és hatos hengeres gyűjtődobozban 11, illetve C6 forintért. Már tavaly sikert arattak a dohányipar 20 centiméter hosszú reklám cigarettásdobozai, amelyek közül elsőnek a Corvináét használják fel gyüjtöcso- magoiásként. Az „óriás” doboz- hon 10 csomag Corvina lesz, külön füstszűrös és filter nélküli összeállításban. Üjdonság lesz az is, hogy az illatos Club pipadohányt a sokat kifogásolt „pakli” helyett a vásáron , már műanyag tasakban hozzák forgalomba. A dohányipar újdonságait a vásár 10 napja alatt csak a helyszínen árusítják, utána kerül forgalomba másutt is. Dohámjos Miért vonzódnak a szenvedélyes dohányosok olyan nagy előszeretettel a vonatok „nemdohányzó" feliratú fülkéibe? Holott sokkal nagyobb a szenvedélyük korlátlan kiélésére biztosított szakaszok összalapterülete. Még kezdő utazó koromban együttérző szánalommal arra gondoltam: lám, milyen indokolt nálunk még napjainkban is az analfabétizmus elleni küzdelem, ha ennyien lepleződnek le a vonaton, akik nem tudnak olvasni. Ezt a feltevésem később kénytelen voltam elvetni, mert a tilosban füstölő utitársaim többsége elmélyülten tanulmányozta valamelyik sajtóterméket. A legérthetetlenebb tünet az, hogyha a szomszédos dohányzó fülkében több a hely, válogathatnának ablak melletti, menetirányú elhelyezkedési lehetőségekben, akkor is valami ellenállhatatlan belső ösztönzéstől űzve, a zsúfoltabb tilosat választják. Megkülönböztetetten udvarias figyelmeztetésre a következő reagálási variációk várhatók: Teljes süketség mímelése. Mefisztói kacaj, a kellemetlenkedő kérdező kihívó fefmérése, s a füsttel való szembefúvása. Nyájas visszakérdezés: meddig tetszik utazni? Elvi indoklás: Nem állhatam másnak a dohányfüstjét. S a legrejtélyesebb• még soha nem láttam, hogy a kalauz bárkit is megbírságolt volna a tilosban dohányzók közül. Pontos adat evre nem Gj jelöli meg születését, de valószínű, hogy már az 1100-as években kezdték iss emelni sziklavastug falait RÍ a messziről hozott, az idők sf múlásával, a tűzzel, vízzel, ^ tatár, török pusztítással | azóta is dacoló kövekből. ^ A román stílus jegyeit, az $ akkori mesterek teremtő % fantáziáját, kőfaragó tu- ^ dását viseli magán ha- zánk egyik legrégibb ne- $ mes egyszerűségében is R / iS fenséges épülete. Valóságtörténetéhez hoz- ^ zú tartozik: a reformáció is s idején az/éneklő prédiká- ^ tort, Sztárai Mihályt kö- ^ vette a karcsai nép, s át- ^ tért a protestáns hitre, s Aztán mindig azt a val- ^ lást követték a domb lő- ^ vében élők, melyet éppen § az akkori uraság követeik Mária Terézia adta vissza ^ végleg a reformátusoknak. $ í.. A templom műemlék. Ojjászületve, régi és hite- $ les egyszerűségében őrzi a $ nép. A karcsai ember ^ nemcsak a köveket vi- 5 $ gyázta, de a leikéből ki- $ fakadó, költői tündérle- i; gendát is tovább adta szá- K zadokon át. (gy. k.) i
