Észak-Magyarország, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-225. szám)

1969-09-07 / 207. szám

Vasárnap, 1969. slept. 7. 6SZAK-MAGYARORSZAG 5 TAVALY SZÜLETETT az ötlet. Nem íróasztal mögötti töprengés szülte, hanem az élet, a valóság követelte. Lé­nyege: legyen hazánkban évente legalább egyszer egy nagy hármas randevú, ami­kor a termelők, a kereskedők és a fogyasztók találkoznak. A cél: jobban meistperni egymást, egymás lehetőségeit es egymás igényeit. Az idei Budapesti őszi Vá­sárt már a tavaly szerzett tapasztalatok alapján, még inkább a fogyasztók igényei szerint rendezték meg. Mé­retei kétszeresre bővültek. A tavalyi 30 000 négyszetméter kiállítási terület ugyanúgy megduplázódott, mint a ter­mékek száma. És az idén a tavalyinál is nagyobb terüle­tet kapott az építőipar, vala­mint a vasipar és a nehéz­ipar. Kiderült, hogy a fo­gyasztói igények nem szorít­koznak a könnyűipar és az élelmiszeripar területére, mert az emberek nemcsak enni és ruházkodni akarnak jobban, hanem lakni és élni is. Ezért az építési iparága­zatok az idén már 13 válla­lattal fonultak fel és a kö­zönség elé tárták tevékenysé­güket. Borsod megye építőipara is ott van a vásáron. Beton- és Vasbetonipari Művek kiállí­tási területén mutatkozott be a vállalat miskolci és alsó- zsolcai gyára. Slágereik: az előregyártóit épületelemek és vasbetonkészítmények. Si­kerük nagy, hiszen, az embe­reket hovatovább jobban iz­gatja és érdekli a lakásprob­léma lehetőleg gyors meg­oldása, mint a táplálkozás, vagy a ruházkodás. A Mis­kolci Tervező Vállalat is re­mek kiállítást hozott össze. A NEHÉZIPARI üzemek közt találjuk a vásáron az Ózdi Kohászati Üzemeket és a Borsodnádasdi Lemezgyá­rat. Az ÓKÜ ismert termé­kekkel szerepel, lemezgyá­runk azonban újdonságokat is bemutat. Főleg a mező- gazdasági üzemek vezetői cs dolgozói érdeklődnek a gyár lemezkészítményei iránt, amelyek közt etető és itató vályúkat, szemestermény­tárolókat és más, a mezőgaz­daságban hasznosítható tár­gyakat találnak. A tokaji Vas- és Fémipari Ktsz-alu­míniumból készült víkendház ablakkeretei iránt is nagy az érdeklődés. Két vegyikombinátunk — a tiszai és a borsodi — szin­tén az érdeklődés középpont­jában van. A TVK nemcsak festéktermékeivel hívta fel magára a figyelmet, hanem vegyipari gépeivel, gépsorai­val és műszereivel is. A BVK műtrágyáival és Supe- rint (46 százalékos karbamid), állati takarmányozáshoz hasz­nálható termékével szerepel. Utóbbi iránt különösen nagy az érdeklődés, hiszen a vegy­ipar termékeinek állatte­nyésztési felhasználása új­donság hazánkban. Odafi­gyelnek a látogatók a BVK egyik színes fémpótló mű­anyagtermékének megmun­kálási bemutatójára is. Ez a termék az idei BNV nagydí­ját is elnyerte. Tovább sorolhatnánk a borsodi üzemek, gyárak, vál­lalatok, kisipari és háziipari szövetkezeteinek neveit, ter­mékeit, de sokáig tartana. Megyénk 21 kiállítóval sze­repel a vásáron, és az orszá­gos vállalatok, trösztök be­mutatóin belül is vannak borsodi termékek, vagy a Együttműkiűési szerződést kötöttek A Tiszaszederkényi városi Tanács és a Tiszai Vegyi­kombinát szakszervezeti ve­zetői meghatározták együtt­működésük továbbfejlesztésé­nek főbb elveit, módszereit. Az erről szóló szerződésben hangsúlyozták: az együttműködés a köl­csönösség elve alapján valósuljon meg. A két szerv a jövőben együttműködik a munkaerő­gazdálkodási terv kidolgozá­sában és végrehajtásában, megkülönböztetett figyel­met fordít a fiatalok és a nők elhelyezésére. A művelődés- politikai elvek összhangjának megteremtése érdekében nép­művelési programot készít: A tanács és az szb meg­állapodott abban is, hogy munkatervüket egymás­nak megküldik. Az együttműködési szerző­dést dr. Kovács Albert, a Tiszaszederkényi városi Ta­nács vb-elnöke és Bedi Gyu­la, a TVK szakszervezeti bi­zottságának titkára írta alá. kész árukban Borsodban gyártott alkatrészek. A VÁSÁR FŐSZEREPLŐ­JE most is a könnyűipar és az élelmiszeripar. A ruhák, cipők, bútorok és az élelmi­szerek most is remekek, a vá­laszték nagy. Sok az új ter­mék is — főleg az óriás élelmiszeripari pavilonban — és magas színvonalú, gusztu­sos a csomagolás. A vásáron ugyanis nemcsak az áruk korszerűek, hanem a csoma­golás és a kiszolgálás módja is. Jó lenne mindazt, ami a vásáron látható, a hétközna­pokon boltjainkban, keres­kedelmi üzleteinkben vi­szontlátni. A belkereskedelmi miniszter megnyitó beszédé­ben buzdított is, hogy a fo­gyasztók a boltokban kérjék és követeljék a vásáron meg­ismert árukat és az ott alkal­mazott csomagolást, nem utolsósorban a gyors, udva­rias, színvonalas kiszolgálást is. Helyes a biztatás, érdemes megfogadni, mert kereske­delmünknek bőven van még tennivalója, hogy a hétköz­napokban is a vásár színvo­nalán elégítse ki a fogyasztók igényeit. Persze, ez a fő. gyasztókon is múlik. (sz. j.) Szabad hazában — Lenin útján Uj mozgatom az úttörőéletben Interjú Havasi Bélával, a/ útsöroszftvdbég A nyári szünidő ezernyi emlékével tarsolyukban, né­hány nappal ezelőtt ismét az iskolában találkoztak a gye­rekek. Sok felnőtt már hóna­pok óta azon fáradozott, töp­rengett, hogy a kisdobosok és úttörők tízezreinek játékos és romantikus elemekkel át­szőtt, tartalmas és esemé­nyekben gazdag programot állítson össze. A hagyományos tevékeny­ségen kívül, milyen új akció­ba kapcsolódhatnak be az 1969—70-es tanév hónapjai­ban a pajtások? Erről beszél­gettünk Havasi Bélával, a megyei KISZ-bizottság titká­rával, a Borsod megyei Út­törőelnökség elnökével. — Milyen a gyerekek szer­vezettsége? Mennyien kapcso­lódnak majd be a következő időszakban az úttörőmunká­ba? — Több, mint tízezer új kisdobos és 11 525 frissen avatott úttörő sorakozott fel Borsod megye iskoláiban szeptember 1-én. A 385 csa­pat és a 91 kihelyezett raj­ban összesen 97 940 tagot iiicíivei elnökével számlál a mozgalom. Me­gyénkben a szervezettség el­érte a 89 százalékot. Itt sze­retném megemlíteni, hogy öt­ezer felnőtt vezetőre hárul az úttörőélet irányítása; közü­lük 1660-an KISZ-istnk, ifi- vezetők. ' — A jövő év tavaszán két nagy évforduló megünneplé­sére készülünk. Ilallhatnánk-e arról, hogyan emlékeznek meg a történelmi dátumokról, azok sorsunkat és -Kainkét formáló jelentőségéről a gyer­mekmozgalom képviselői? — A Magyar Úttörők Szö­vetségének országos elnöksé­ge felhívást intézett a pajtá­sokhoz. Hazánk felszabadulá­sának negyedszázados évfor­dulóját április 4-én. Lenin századik születésnapját ápri- lis 22-én ünnepeljük. Ennek tiszteletére új mozgalmat in­dít el az úttörőszövetség. Az úttörőmunka égjük eszköze­ként, a próbázások követel­ményrendszerébe beépítve kezdődik a Szabad hazában — Lenin útján elnevezésű mozgalom. Célunk, hogy tet­Lcgenda és valóság Emlékezés a régi Vajdácskára Vajdácska, Az utazót, a lá­togatót az első hallásra meg­ragadja, kíváncsivá teszi ez a név. Vajon miért becézi már évszázadok óta faluját, mint kedves gyermekét a nép? Amit erről a legöregebbek tudnak, az félig valóság, félig legenda. Csak az árvíz igaz Ügy mesélik, hogy 300 év­vel ezelőtt, 1669-ben hatal­mas árvíz pusztított a kör­nyéken. A Bodrog a laposabb területekről elűzte az embe­reket. A megriadt népet egy Vajda nevű férfi vezette az itteni dombokra. Az „új ha­zát” talált emberek hálájukat akarták kifejezni, amikor ró­la nevezték el immár bizton­ságos falujukat, s becézget- ték, mint kedves gyermekü­ket. — Ebből a legendából csak az árvíz igaz. Hiszen a tele­pülés már 1669 előtt is léte­zett, sőt nevével (Wayda) már a XII., XIII. századi ado­mánylevelekben is találkoz­hatunk — mondja Szűcs Ist­Látogatás a Biogálban A Biogal Gyógyszergyár­ban (öbb viet­nami gyógysze­rész és gyógy­szerésztechni­kus nyer to­vábbképzést. Tanulmányoz­zák a galénu- szi készítmé­nyeket — a gyógynövények­ből készült ki­vonatokat. A képen: Le Ngoc Man, Hang Thi' Gan, Stane Jánosné vegyésztech­nikus és Tran- Nguycn Huu gyógyszerész. ván, református lelkész, aki megírta a község történetét. Igaz, talán nem is az ere­det-történet a fontos ebben a legendában. Egy másik faj­úi történelmi hűség. Az, hogy bár meseszerűen, de megőriz­te az utókornak a bodrogközi nép évszázados küzdelmének emlékét szeszélyes kenyéradó gazdájával, a Bodroggal. Ez a nép ajkán élő történet azt is bizonyítja, hogy a nehézsorsú ember azt színezi széppé, ami könnyeket fakasztott szemé­ből. Favázas ekével, kézi hadáréval A 77 éves Lukács Feri bá­csi is ölfáért járt az ártéri er­dőre, favázas ekével szántott, sarlóval aratott és kézihada- róval csépelt fiatal korában. Nem is felejti ki mindezt semmi pénzért sem „mesé­iből”. Meglehet azért is, mert ő inkább emlékezik, mint me­sét mond, amikor felkeresik régi népdalok és népszokások felől érdeklődve, messziről jött emberek. Mert gyakran járnak hozzá ilyen vendégek. S ő ilyenkor maga mellé szó­lítja feleségét, Zsuzsa nénit: — Gyere már, s szóljál, ha nem jól emlékszem. Most is itt ülnek egymás melleit, az 51 éves karosló­cával „körbefogott” asztal mellett, a főutca egyetlen zsúpfedeles kis házának konyhájában. A kora esti fél­homályban alig csillan a tü­kör Feri bácsi kezében. Kö­zelebb hajol a „rozsdafoltos”, valamikor vakító üveglaphoz, s úgy fésüli ?zép, fehér baju­szát. Hamiskásan kacsint, le- gényesen kihúzza magát, mi­közben kérdezi: — Akkor hát, hol is kezd­jük? No jó — hagyja hely­ben saját gondolatát. — Ta­lán azzal, milyen is volt itt a világ a mi fiatalságunk idő­jén. Jó? Mondom, ahogy eszembe jut. — Messze estünk ml min­dentől. Amikor először lát­tunk biciklit az utcán, szalad­tunk ijedtünkben amerre lát­tunk. mert azt hittük az ör­dög szekere jön. Az autóról már nem is szólva ... — Ajaj! Az Iskola is más­képp volt... A felét jártuk a mostaninak. Négy osztályt. Jegyet, vagy mifenét nem adott a tanító, hanem mindig le kellett kontrázni azt. aki hilványabbul tudott. Juta­lomból ilyenkor az első pad- ban ülhettünk. — Azt ki ne hagyd — szól közbe Zsuzsa néni —, hogy nyolcéves korban kezdtük, s jiogy a tizenkettedikben kel­lett vizsgázni olvasásból, föld­rajzból, történelemből meg bibliaitól. Sarkaníyús csizmába« — Mondom én is. mon­dom... Na! Mi is volt eszembe? Megvan! A régi idő cifrasága. Mi akkor még sar- kantyús csizmában és bokré- tás kalapban jártunk. A .lá­nyok is csizmát viseltek ... Az udvarlás is másképp ment, Vasárnap a lányok (Tündig virággal a kezükben sétáltak, a legények pedig el­lopták tőlük. Persze, a huncut teremtések csak annak en­gedték, aki tetszett nekik. Komolyabbra akkor fordult n dolog, amikor a legény már minden szombaton odaadta választottjának a zsebkendő­jét, hogy mossa ki. Ettől kezdve aztán másra nem nézhetett a lány. mert aki csalfa volt, az többé senkinek se kellett. Szóval, más. más világ volt, egészen más... Nehéz is. meg szép is. ugyan­úgy, mint a mai fiataloknak ez a mostani. Bódvai Péter leikkel múlássá« ki a gyere­kek hazaszeretetükét, gazda­godjon érzelemviláguk, is­merjék meg szőkébb környe- ■ zetük cs egesz hazánk sza­bad éleiének, az elmúlt hu­szonöt óv eredményeit. A fel­hívást a tanévnyitón ismer­tettük az úttörőkkel. — Milyen tettekkel bizo­nyíthatják a mozgalomban való részvételüket, ugyanak­kor a próbapontok teljesíté­sét az úttörők? — Korábbi jelszavunkhoz híven, ezután is „zöld utat” adunk a csapatok elképzelé­seinek, a helyi sajátosságok­ra és lehetőségekre épülő munkának. Ajánlásokat adunk, amelyek segítségével vonzó és úgy hisszük, sok­színű programot állíthatnak ssze városokban, falvakban, sőt a legkisebb településeken is a gj’erekek számára. Ugyanakkor azt is hangsú­lyozni kívánom: figyelembe vesszük a gyermeki lélek ér­zékeny reagálását a külvi­lágra, várjuk hasznos ötletei­ket, s támaszkodunk öntevé­kenységükre. Számtalan ja­vaslatunk közül csak néhá­nyat említenék: akadályver- senyeket, harci túrákat, ki­rándulásokat, emléktábortü­zeket és más ünnepségeket szervezhetnek a vezetők a gyerekeknek az első időszak­ban. A lakóhelyük felszaba­dulásának évfordulójára ké­szülve emlékek és visszaem­lékezések összegyűjtésével, az elesett hősök sírjának gon­dozásával, a felszabadításban részt vett és ma is ólő szov­jet emberekkel való levele­zéssel és még számtalan mó­don tiszteleghetnek a felsza­badítók emlékének. Április 4-re emlékligetek, úttörőpar­kok. úttörőmúzeumpk és em- . lékfák létesítésére, az emlék- stafétában való részvételre gondolunk elsősorban. I^enin születésének 100. évforduló­jára a nagy proletárvezér életútjának megismerését, kutatását, a nevét viselő in­tézmények, irodalmi alkotá­sok, filmek felkutatását és megismerései tűzhetik ki cé­lul az úttörők. — A hátralevő hónapokban milyen akciókkal, események­kel tölthetik meg az úttörő­életet, tehetik színesebbé és elevenné a munkát a gye­rekek? Az utolsó hetekben a moz­galom befejezéseképpen a nemzetközi gj'ermeknapra. az úttörőavatásra készülünk. Ak­kor kerül sor ünnepélyes csa­pat össze.i övetel ökre, gyermek - napi vidám összejövetelekre, s az avatások után a nyári úttörőmunka előkészítésére. Azt is el kell mondanom, hogy már mostanában készü­lünk az 1971-es esztendő nagy eseményére: az úttö­rőmozgalom negyedszázados jubileumára is. A huszon­ötödik évre már gyűjtjük az ötleteket. Gyárfás Katalin Évkezdet az öregeknél Az iskolai évhez hasonlóan, bensőséges hangulatú megnyitóval kezdte meg Tiszakarádon harmadik mű­ködési évét az öregek napközi otthona is. Erre az al­kalomra a kiskertjükből szedett virágokkal, a maguk készítette kézimunkákkal díszítették fel a művelődési házban levő otthonukat az öregek. Még a padlót borító szőnyeget is maguk szőtték. Egyébként több mint tíz­ezer forintos bevételre letek szert a közösen készített és értékesítőt hímzésekből, szőttesekből, szőnyegekből, pár­nákból. A családias „évnyitón ünneplőbe öltözve, mind a húszán megjelentek. Egy 79 éves „napközis”. Bakó Ist­vánná emlékezett meg az eltelt három esztendőről, el­mondva, bizony igen hálásak Tiszakarád társadalmá­nak, amely nekik, a magukra maradt öregeknek csa­ládot pótló otthont teremtett. Elismeréssel szólt gon- ládot pótló otthont teremtett. Elismeréssel szólt gond­noknőjük. Kovács Gyuláné érdemeiről, aki szeretettel törődik velük, még a „foglalkozáson kívül”, a lakásukon is meglátogatja őket, intézi ügyes-bajos dolgaikat. A járási tanács egészségügyi csoportja képviseleté­ben Kőműves Miklósné szociálpolitikai előadó köszön­tötte a tiszakarádi napközis öregeket, további erőt. egészséget, derűs öregséget kívánva nekik. ^ ____ H ármas rutai i Indapesti Őszi Vásáros)

Next

/
Oldalképek
Tartalom