Észak-Magyarország, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-225. szám)

1969-09-27 / 224. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 Szombat, 1969. szept. 27. Ülést tartott a SZOT Kekkonen Budapesten Pénteken, az ÉDOSZ szék­hazában ülést tartott a Szak- szervezetek Országos Taná­csa, amelyen a SZOT-tagokon kívül a szakszervezetek me­gyei tanácsainak elnökei is részt vettek. Első napirendi pontként dr. Beckl Sándor, a SZOT titkára az első félévi gazdál­kodásról és az ezzel kapcso­latos szakszervezeti munka taoasztalatairól számolt be. Kitért arra a jelenségre, hogy az ipari termelés fejlő­désének idei üteme a koráb­biaknál mérsékeltebb. A gazdálkodásról szólva, a SZOT titkára felhívta a fi­gyelmet, hogy esetenként el­kényelmesedés tapasztalható a termelő vállalatoknál. A múlt évihez hasonló nyere­ség elérése ugyanis nem igé- nvel a korábbinál nagyobb erőfeszítést a vállalatok je­lentős részénél. Az előadó ezután részle­tesen foglalkozott a termelé­kenységgel, amely egyelőre legelmaradottabb tényezője gazdasági életünknek. A negyedik ötéves terv elő­készületeiről szólva, a SZOT titkára- tájékoztatta a ta­nácsülést, hogy a gazdasági bizottság a SZOT-tól is véle­ményt kért a terv koncepció­járól. A munkaverseny ró! A szocialista munkaver­seny kérdéseit elemezve be­jelentette, hogy vitára bocsá­tották a szocialista brigád­mozgalomban részt vevők ha­tásosabb anyagi és erkölcsi megbecsülésének tervezetét. A SZOT elnöksége és á KISZ intéző bizottsága még az idén együttes ülésen meg­tárgyalja a szocialista bri­gádmozgalom Irányítására vonatkozó átfogó irányelve­ket is. Bejelentette azt is, hogy a közeljövőben kidolgozzák a vállalatok részére adomá­nyozható kitüntető elismeré­sek korszerűsítését célzó ja­vaslatokat is. A szakszervezetek vélemé­nye szerint magasabb kitün­tetésben csak olyan vállalato­kat helyénvaló részesíteni, amelyek a gazdálkodásban, az emberekről,, való gondos­kodásban, a népgazdaság ér­dekeinek szolgálatában való­ban tartósan kimagasló ered­ményeket értek el. Ezért a kiváló vállalat cím, továbbá a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlajának ado­mányozását is korszerűsíteni kell. A tanácsülés részvevői kéz­hez kapták a SZOT és a KISZ Központi Bizottságának felhívástervezetét a felsza­badulási munka versenyre. E felhívást a tanácsülés állás- foglalása után teszik közzé. Az árakról A továbbiakban arról szólt, hogy ez év első felében a fogyasztói árindex 2 száza­lékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban. Az árak emelkedését illetően a dolgo­zók leginkább azt vitatják — és ezzel a szakszervezeteknek is komolyan foglalkozniuk kell —, hogy a statisztikai átlagok a valóságban egyes rétegeknél másként szóród­nak. Az alacsonyabb jövedel­mű és nagycsaládos dolgozó rétegek által fogyasztott cik­kek ár-színvonala az átlagos­nál jobban növekedett és azt a bérnövekedés sem ellensú­lyozta mindig. Befejezésül a munkaidő csökkentésről beszélt, amely az érintett mintegy kétmillió ipari és építőipari dolgozó számára 1970. december 31-ig fejeződik be. Ezután Somoskői Gábor, a SZOT titkára a két ülés kö­zött végzett munkáról szá­molt be. Kiemelte, hogy a szakszer­vezeti mozgalom a SZOT legutóbbi ülése óta tovább fejlődött. A SZOT titkára ezután a differenciáltabb anyagi ösz­tönzés. a munka szerinti el­osztás érvényesítését hangsú­lyozta. Indokolt volna pél­dául a régi, jól dolgozó szak­munkások bérének fejleszté­se, ehelyett többnyire éppen az új munkások bérét eme­lik. Fontos feladat, hogy leg­később a negyedik ötéves terv előkészítése során ezen a területen is gyökeres válto­zás történjék. Harmadik napirendi pont­ként a SZOT meghallgatta a VII. szakszervezeti világ- kongresszus előkészítéséről szóló jelentést. A kongresszust ez év októ­ber 17—31-ig Budapesten rendezik. A tanácsülés a beszámoló­kat, előterjesztéseket vita után elfogadta. A SZOT el­fogadta azt a felhívást is, amelyet a KISZ Központi Bizottságával közösen bocsá­tanak ki a felszabadulási munkaverseny kibontakozta­tására. Személyi változások Negyedik napirendi pont- Ként néhány személyi kérdés­ről tárgyaltak. Varga Józsefet — nyugál­lományba vonulása miatt — a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége főtitkári funkció­jából felmentette és megvá­lasztotta a szakszervezetek központi vezetősége elnöké­nek. A tanácsülés a felmen­tést jóváhagyta és Varga Jó­zsefet munkájának elismeré­sével felmentette SZOT el­nökségi tagsága alól. Tóth Tibornét, a SZOT tagját a Ruházatipari Dolgo­zók Szakszervezetének köz­ponti vezetősége a szakszer­vezet főtitkárává választotta. A tanácsülés Tóth Tibornét tisztségében megerősítette és a SZOT elnökségének tagjá­vá választotta. Dr. Siklós Jánost a SZOT elnöltsége elfogadta a Nép­szava főszerkesztőjének. A tanácsülés a kinevezést jóvá­hagyta, Siklós Jánost ' a Szakszervezetek Országos Tanácsa tagjává kooptálta és megválasztotta a SZOT el­nökségi tagjává. Huszár Józsefet, a ferenc­városi fűtőház volt szb-titká- rát — a Vasutasok Szakszer­vezete elnökségének javasla­tára — a tanácsülés a SZOT- tagságából visszahívta. (Folytatás as 1. oldalról.) díszzászlóalj parancsnoka je­lentést tett a Finn Köztársa­ság elnökének, majd felcsen­dült a finn és a magyar him­nusz. Közben 21 tüzérségi díszlövést adtak le a finn ál­lamfő tiszteletére. Dr. Urho Kaleva Kekkonen Losonczi Pál társaságában ellépett a díszzászlóalj előtt, s köszön­tötte az egységet. Úttörők vi­rágcsokrokkal kedveskedtek a vendégeknek, akik ezután a fogadtatásukra megjelent magyar közéleti vezetőket, s a diplomáciai képviseletek vezetőit és tagjait üdvözöl­ték. Dr. Urho Kaleva Kek­konen Losonczi Pál társasá­gában elhaladt a fogadtatás-' ra megjelent fővárosi dolgo­zók sorai előtt, s barátságo­san integetve, köszöntötte őket. Magyar és finn zász­lócskák emelkedtek a ma­gasba, a fogadtatás részvevői meleg szeretettel köszöntöt­ték a testvéri finn nép kép­viselőit. Ezután Losonczi Pál mon­dott üdvözlő beszédet: Megtiszteltetés számunkra, hogy elfogadta meghívásun­kat és kíséretével együtt megismerkedik népünk mai életével és munkájával. Az ön magyarországi tartózkodá­sa nagy esemény és öröm mindannyiunk számára. Biz­tosak vagyunk benne, hogy találkozásunk tovább erősí­ti országaink és népeink szo­ros baráti kapcsolatait. Nixon sajtóértekezlete Kis Csaba, az MTI, tudósí­tója jelenti: Nixon elnök szerint az Egyesült Államok „jó úton jár Vietnamban. Olyan úton, amely véget vet a háború­nak”. Az elnök azonban kö­vetelte ennek a politikának feltétel nélküli támogatását az amerikai néptől, s elhá­rította az Egyesült Államok­ról a felelősséget a háború elhúzódásáért, a tárgyalások zsákutcájáért. Losonczi Pál szavaira Kék. konen elnök válaszolt. Őszinte köszönetét fejezte ki a rendkívül szívélyes fo­gadtatásért és a baráti sza­vakért. — Nem először já­rok itt; tudom, hogy ma­gyarországi látogatás a finn ember számára olyan mara­dandó élményeket jelent, amelyekre csak itt tehet szert. Mi, finnek egy család­ba tartozunk önökkel, ma­gyarokkal. Vérségi, etnikai kapcsolat van közöttünk, s nyelvünk is hasonló csengé­sű. Mi, az önök vendégei, tud­juk, hogy egy szorgalmas nép korszerűen fejlett or­szágába érkeztünk, amelynek A fegyveres erők napján, szeptember 29-én nemcsak a laktanyákban lesznek ünnep­ségek és rendezvények, ha­nem a megye járási székhe­lyein és városaiban is. Eze­ket mindenütt a KlSZ-bizott- ságok szervezik. Miskolcon szeptember 29- én, hétfőn délután négy órai kezdettel rendezik meg az ifjúsági menetdalversenyt. Ezen katonai alegységek, if- júgárda-századok, úttörőcsa­patok és KlSZ-alapszerveze- tek vesznek részt. Á menet a Felszabadítók útján, az SZTK rendelőintézet elől indul az SZMT-székházig. A megyei pártbizottság székháza előtt a megye és a város vezetői üd- vözlik az énekelve vonuló ifjúságot. Itt foglal helyet a kilenctagú zsűri is, amely ér­tékeli az egyes egységek éneklését. A menetdalverseny rész­vevői a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa székhazának színháztermébe vonulnak, ahol a fegyveres erők napjá­nak tiszteletére ünnepi ifjú­sági nagygyűlésre kerül sor. Ezen az ünnepségen részt vesznek a fegyveres testüle­tek képviselői is. Ünnepi be­szédet mond Dudla József, a KISZ Borsod megyei Bizott­ságának első titkára. Az ün­nepség után a Földes Ferenc Gimnázium irodalmi színpa­dának tagjai adnak műsort. eredményeivel érdemes meg­ismerkednünk. Érdekes, sok­oldalú program vár ránk, amelyet házigazdáink állítot­tak össze számunkra. Nagy várakozással tekintünk láto­gatásunk elé az önök szép országában, s már előre is öröm lölt el bennünket. A díszegység díszmenete után a vendégek gépkocsiba ültek, és a magyar államfér­fiak társaságában szállásuk­ra hajtattak. Losonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsa elnöke pénteken este fogadást adott az Országházban dr. Urho Kaleva Kekkonen, a Finn Köztársaság elnöke tisztele­tére. A miskolci menetdalversenyt és nagygyűlést a megyei és a városi KISZ-bizottságok kö­zösen rendezik. A KISZ-bizottságok kö­szöntő ünnepségeket rendez­nek a megye valamennyi vá­rosában és a járási székhe­lyeken, amelyeken szintén részt vesznek katonák, határ­őrök, rendőrök és munkás­őrök is. A KISZ-szervezetek és KISZ-bizottságok, vala­mint a középiskolák a fegy­veres erők napja alkalmából laktanyalátogatásokat is szer­veznek. A laktanyákban ren­dezendő ünnepélyes állo­mánygyűléseken részt vesz­nek a megyei és a Miskolc városi KISZ-bizottságok tit­kárai. Ünnepi megemlékező gyűléseket rendeznek az ií- júgárda-századok is. Csütörtökön, szeptember 25-én tudósítást közöltünk a fegyveres erők napjának ün­nepségsorozatáról. Azt írtuk, hogy szeptember 29-én taní­tási szünet lesz az iskolák­ban. A tanácsok művelődés- ügyi osztályaitól kapott tájé­koztatás szerint megyénkben és Miskolcon az iskolaigaz­gatók hatáskörébe tartozik, hogyan ünnepük meg a fegy­veres erők napját. Az előké­születek — harci játékok és más honvédelmi rendezvé­nyek szervezés^ — számos helyen megtörténtele Ifjúsági rendezvények a fegyveres erők napján itlllllllllllllllllllllll Oravec János Szén és rmiiiiiiiiiiiiiiimmi 4. JÖZSI mozdulatlanul ült a dikó sarkán. Egyedül volt a konyhában. Átkozta magát, mert nem ment el éjszaka, még a sötétben, ahogy szokta. Nappal egészen más itt min­den. Hirtelen az jutott eszé­be, mennyire szégyellte ma­gát reggel, amikor fel kellett öltöznie. Kapkodva rángatta magára a nadrágot, s közben . majdnem föleáett. Aztán fél­meztelen mosdott, s alaposan, mert tudta, hogy Bori figye­li. A feléje nyújtott törülkö­zőnek csak az egyik felét használta. Inget húzott, ügyetlenül betűrte nadrágjá­ba, aztán leült, és nem tud­ta. mit kell csinálni. Mikor Bori mosdott, elfordította fe­jét. Délben paprikás krump­lit lett eléje az asszony és állandóan kérdezgette, szin­te nem hagyta enni: „Nem forró-e?, Elég sós-e?, ízlik- e?” Közben leült egy hoked­lire, szemben vele, fejét két kezére támasztotta, és nagy barna szemeivel azt nézte, hogy ő hogyan eszik. Ez ide­gessé tette. Megállt az evés­sel, az üres kanalat nézte, és hirtelen Bori férje jutott az eszébe. Ismerte, dolgozott is vele. „Este elmegyek” — mondta akkor, és félretolta a cseréptányért. Ebéd után egyszer el is kellett bújnia az ajtó háta mögé, mert ko­pogtattak. A szomszédasszony volt „Egyedül vagy, Bori?” — állt meg az ajtónyílásban. Kért valamit és elment. Ak­kor ő Borinak szegezte a kérdést: „Miért kérdezte, hogy egyedül vagy-e? Ki szo­kott nálad lenni?” Bori mo­solygott, és csak ennyit mon­dott: „Hát ki lenne itt ve­lem? Hát te.” Aztán kendőt terített a fejére, és elment vízért. De milyen sokáig távol van. A magány, a vi­lágosság, a várás türelmet­lenné tette Józsit. Egyre azon járt az esze, mit cselekedne, ha most jönne valaki. Ekkor vette észre magán, hogy ő tulajdonképpen egész nap félt. .. Mikor Bori megjött a fakupával, Józsi fellélegzett. — No, te se mégy el ma este — mondta mosolyogva, és Józsi homlokához nyomta esőtől nedves arcát. — ösz- szezártak velem a katonák — folytatta, miközben lerázta a kendőről az esővizet. — Kö­rülvették az egész Vándor­telepet. A kerítésnél minden tíz lépésben katona áll, szu- ronyos puskával. Engem meg is szólítottak. Rájuk nevet­tem és továbbmentem. Itt kell maradnod most már, akár van kedved, akár nincs... Este nem gyújtották meg a karbidlámpát._Bori ujjatlan, rövid ingben imbolygott a sötétben, aztán lefeküdt. Hív­ta a férfit is, de az nem vet­kőzött le, csak mellé dőlt ru­hástól. meddő — Miért nem vetkőzöl le? — kérdezte az asszony. — Nem szeretem így ... Józsi nem válaszolt. Szere­tett volna rágyújtani, de már elfogyott a dohány. — Félsz? — kérdezte újra Bori. — Kitől? Csak nem tő­lem? — és halkan elkacagta magát. JÓZSI gondolatai egészen máshol jártak. Már sejtette, mire készülnek a katonák. Ki is mondta: — Az éjszaka összeszed­nek minket. És rólam még majd az is kiderül, hogy vö­röskatona voltam. — Majd azt mondjuk, hogy a férjem vagy — suttogta gyorsan Bori. — Meg, hogy soha nem voltál katona. — .Nem! — szólt harago­san a férfi. — Ne beszélj! Aludj. — Csak' jót akartam... — Nekem te ne akarj jót! Az asszony nem szólt töb­bet. A fal felé fordult. Jó­zsi megszánta. Óvatosan át­ölelte az asszony vállát, és maga felé fordította. — Nem szerettem az ura­mat — mondta könnyezve Bori. — Csak téged. — Tudom, Bori. Tudom ... Ekkor kezdték meg a dö­römbölést valamelyik szom­széd ajtaján. Utána nyom­ban egy másikon, a harma­dikon és az övékén is. Ügy visszhangzottak az ajtóra mért ütések, mintha a világ összes ajtóit döngették vol­na. Bori reszkető kézzel meg­gyújtotta a karbidlámpát, és egy kissé megnyitotta az aj­Megélénkült a kolónia. Az asszonyok és a gyerekek sír­ni kezdtek. A férfiak álmo­san, félig felöltözve átlépték a konyhák küszöbét, és ta­katonákkal, akik kíváncsian tekintgettek be a nyitott aj­tókon. A sánta kisbíró elki­áltotta magát: — Férfiak felöltözni! Kife­lé! dig Bori háta mögött állt. — No, mi lesz már? — ki­áltott rá a kisbíró. — Talán oda vagy kötve az asztal lá­bához? — és röhögni kezdett. Az egyik tiszt odalépett Borihoz. Figyelmesen meg­nézte, aztán kesztyűs kezével az ingen keresztül megszorí­totta az asszony egyik mell­bimbóját. Borinak könny szökött a szemébe, és halkan felsikoltott. A tiszt keze ott­maradt az asszony mellén, gúnyoros ajka ezer, alig ész­revehető rezdüléstől vonag- lott. Ekkor odalépett a má­sik, a fiatalabb tiszt is, eré­lyes mozdulattal elhúzta tiszttársa kezét, és az asz- szonyra nézett. A nagy, ijedt, fekete szemekben egyetlen könnycseppet látott. Józsira mutatott és megkérdezte: — A férje? Az asszony nem válaszolt. Józsi félretolta az ajtóból Bo­rit, és kilépett a tiszt elé. Aztán visszanézett. Ekkor csordult ki a könnycsepp Bo­ri szeméből. A szuronyos katonák elve­zették a férfiakat az utcára, ahol esett az eső. és nagy volt a sár. Itt összegyűjtötték a többi kolóniából is az embe­reket, aztán felkísérték őket a barakkba, ahol sötét volt és hideg. BORI arcra borulva sírt a dikón. Kint, a gangon, asz- szonyok beszélgettek. A be­zárt ajtón keresztül is jól hallotta, hogy róla van szó: — A szégyentelen. Tudtam én, hogy nem volt egyedül. Látta? A tisztekkel is kikez­dett ... Belőle se lesz már a bányászok védőszenlje ... (Célzás Szent Borbálára, a bányászok védőszentjére.) (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom