Észak-Magyarország, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-10 / 184. szám
Vasárnap, 1969. aug. 10. ESZAK-MAGYARORSZÄG 5 A kettes villamos teljesen megtelik este fél tízkor. A vasgyári gyógyszertárnái mindenki leszáll. A tömeg kettéválik. Fele a kis utcán elindul a DI- GÉP felé, másik fele kényelmesen ballag az LKM egyes kapujához. — Te Jóska! Tudod-e, hogy olyan korán van, hogy talán még a kapu sincs nyitva ... Sokan nevetnek ezen a megjegyzésen. A Lenin téren többen kiválnak a tömegből, öt-hat asz- szony és lány földre tett kosárból napraforgómagot árul. Sok pohárral kerül a zsebekbe. Elnézem a vevőket. Van köztük mindenféle, öreg, fiatal, egészen jólöltözött, olyan, aki munkábamenet is ad magára, de itt beborít egy pohár magot a zsebébe. Ügy látszik, gyárkapun belül már nem restell köpködni. Paradicsomot, atoál tessék... Persze vannak itt árusok szép számmal a makukás asz- szonyokon kívül. Az jó dolog, hogy egy öreg bácsi mindenféle újsággal megtömött táskával áll a kapu előtt. Talán még a bőröndből árult cigaretta is elmegy. Mit mondhatunk a három darab paradicsomot egy forintért áruló asszonyokról? Hullámokban jön a tömeg, ahogy egy-egy villamos vagy autóbusz kiereszti utasait. Eljönnek a Felsőzsolcai Szabad- s 'aharcos Tsz csinos standja előtt. Csak ráccsal van elzárva. s közben a langyos esti szél messze viszi onnan a sár- g idinnve. a paradicsom, paprika illatát. Milyen jó lenne, ha ez lenne nyitva műszakváltáskor, vagy az fmsz csinálna egy elárusító helyet, s az éj- s -akásoknak nem kellene a f 'ldre rakott gyümölcsből, paradicsomból, paprikából vásárolniuk. Csendes percek Tíz óra előtt az utolsó tíz perc csendes. Kihalt a tér. A i oldséget árulók összepakolják portékájukat. A kijövök már náluk nem vásárolnak. Elmegy i : újságos bácsi is, csak a tra- íikos marad. No meg a makukások. Néhány újabb nő érkezik. Karjukon szatyor. Álldogálnak, beszélgetnek. Férfiak is csatlakoznak, ketten-hárman. Valami fontos megbeszélnivalójuk lehet. Elkésett munkás rohan át a 1 -ren. Órájára néz, még tíz perc. Odalép a kis csoporthoz, s félrevonja az egyik sárga k irdigános fiatal cigánylányt. Topén idejönnek. Egy félig k 'sz stand oldalát támasztom, d ■ mellettem az újságárus bódé sötét árnyékot vet. A lány rámnéz, s mivel nem figyelek rá, gyorsan leguggol, szatyrában koccan valami, majd erős szil- Vapálinka-bűz csap felém. — Hogy? — kérdi sietve az ember. — Amennyi szokott. A vevő berohan a gyárba, a lány visszasétál ártatlannak Iá 'szó táskájával a csoporthoz, k ég néhány perc és fújnak. És e kor igazán meglepő dolog történik. .. mint a templomi gyertyát A táskákból, szatyrokból 11- tc- 'cs üvegek kerülnek elő. A gyárkaputól tíz lépésre, egymástól másfél méternyire felső-akoznak az asszonyok. Megszámolom. éppen öten vannak. K át kézzel tartják mellük előtt az Üveget, szájukon egy lebontott féldecis pohárral, amelyek meg-megkoccannak időnként. Állnak és várják a szirénaszót. A látvány egyszerre bosz- szantó és komikus is. A búcsún gyertyát hordó asszonyokra emlékeztetnek „lámpással” a kezükben. Furcsa módon, ahogy ielbú- gott a sziréna, abban a pillanatban lépték át a küszöböt az emberek százai. Nyilván már itt várakoztak, de mivel munkafegyelem van, hamarabb egy perccel sem jönnek ki. No persze ott van a rendészet is. ök a fegyelem, a rend őrei kapun belül. Milyen jó lenne, ha hatáskörük kiterjedne a kapu elé is. De mit is beszélek, hiszen közben a pálinkás asszonyokat kell figyelni. Igen, sajnos, a hazafelé tartó rendész is megáll egy kupicára. Az asszonyok idegesek. Mégis csak idegen vagyok itt, s már korábban szemet szúrtam nekik. Odalépek a legszélsőhöz. Harminc év körüli falusi asz- szony. — Látom, itt jóféle kisüsti van. Ha kijön az uram, megmondom neki, hogy igazán fizethetne egy féldecit, amiért ilyen sokáig várok rá. Az asszony észrevehetően megkönnyebbül. Közben a sor végén ugyancsak nagy a forgalom. A szép cigánylány nem győzi mérni a bőtorkú embereknek az italt. Persze pohár csak egy van, úgy jár kézről kézre. Az üveg hamar kiürül. — Add már a másikat — szól hátra egy fiatal férfinak, aki szintén a társasághoz tartozik. Míg bontogatja a táskát, •a vevő a másik asszonytól vesz. Bosszantó. Testes öregasszony körül alakul még ki társaság. Ezek idősebb emberek. A másik három nőnek nincs nagy forgalma. Fél óra múlva majdnem sírva mutatja félig telt zöld üvegét szomszédjának egy sárga, kötött ruhás nő. — Hát nézze, érdemes? — mindenki azokhoz megy ... — Tessék mondani, nem jött még a férje? — kérdi tőlem a falusi asszony, jó hangosan, hogy a többiek is hallják. Gyanakszanak, de nem félnek..» Már mind figyeli, jön-e tényleg valaki, -'agy csak ... Végre jött. Állunk, maradunk még, beszélgetünk. A cigánylány partnere odamegy a falusi asz- szonyhoz. Hallom, hogy az nyugtatja: — Menjen már, az ura! Most jött ki... A cigány fiú gyanakszik. Mellénk áll és hallgatózik. Háromnegyed tizenegykor hazalndu- lunk. A villamosra felszállnak a makukások is. Jön két rendőr, az egyiket lehívja: — Szedje le a többit is ni, ne csak engem... a pálinkásokat is... No lám, itt van összetartás. Csakhogy, mintegy varázsütésre, gyorsan elindul a villamos. A díszes társaságból csupán egy makukás asszony került kézbe. A pálinkás asszonyokról mindenki tud, nem hiszem, hogy az illetékesek csak ebből a cikkből értesülnek. Persze egyenruhában nem lehet őket elcsípni. Mély a szatyor, meg ott vannak a férfiak, akik a tartalékkal lelépnek. Azt azonban örömmel láttam, hogy a kifelé jövő munkások többsége érdektelenül halad el az asz- szonyok mellett. Csak néhány „törzsvendég”, nagy italozó kap gusztust a közös pohárra. A munkások kiáramló tömegének egy-két százaléka, vagy még annyi sem. Az öt asszony közül hárman egy litert sem adtak el. Többen gúnyosan odaszóltak: Itt vannak már az ecetesek! Jobban kellene ügyelni a gyárkapu előtti rendre, este tíz órakor is. A pálinkás asz- szonyok jelenléte gyalázat, s tudomásul kellene venni, hogy a kulturált munkásosztály nem igényel ilyen „kiszolgálást”. Adamovics Ilona 4 lakásgondok két „ELNÖK ASSZONY, tessék segíteni...” „Csak érdeklődni jöttem, mégis, mikor kapok lakást?” „Én már nem bírom további...” „összedől a ház felettem ...” „Vizes és penészes minden, egész nap ég_ a villany, becsorog az eső a pincébe, ahol lakom, nincs levegő ...” „Nem kell nekem ,palota’ bérházi lakás, csak egy szobát tessék adni... 1” Vajon a hatáskeltés kedvéért íródtak-e így idézetként ezek a sorok? Nem. Hiszen a valóság a lakásproblémák valóságának egyik oldalát jelentik. Majdnem azonos formában alkalomról-alkalomra elhangzanak panaszos, de nem vádló emberek szájából, minden hónap keddjén Kémmel Lajosné országgyűlési képviselő, az I. kerületi tanács vb-elnökének fogadónapján. Miskolc I. kerületében körülbelül 8 ezer tanácsi és szövetkezeti lakásigénlőt tartanak számon napjainkban. A kérelmek nagyobb hányada jogos. Segíteni pedig igen kevés családon lehet. Miért? A feltett kérdésre egyszerűen és röviden azt válaszolhatjuk, kevés az új lakás. Csakhogy ez hiányos felelet, mert nem ad magyarázatot a szűkösség minden okára. A második világháború alatt városunkban is igen sok családi otthon elpusztult.. Az újjáépítés és az ipari termelés megindulása idején pedig, már megkezdődött a környező falvak lakóinak Miskolcra vándorlása. A háborúban otthonukat vesztett és a vidékről beköltöző családoknak viszont lakás kellett. Ezt csak úgy tudta megoldani az államigazgatás — bár szándék szerint csak átmeneti jeleleggel —, hogy mosókonyhákat, pincéket, tehát alapvetően lakásoknak alkalmatlan és nem ritkán egészségtelen helyiségeket utalt ki a fedél nélkülieknek. illetve a rászorulók kiutalás nélkül maguk foglalták el ezeket. Az így kialakult helyzet sajnos állandósult az 50-es években, amikor a nagy iparfejlesztés során az épülő új lakásokat, az üzemek kapták, hogy letelepíthessék vidékről bejáró dolgozóik egy részét. Az elosztásnak ez a formája a 60- as évek közepéig nem változott. AZ IMÉNT elmondottak csak az egyik nehéz örökséget jelentik. A múlt társadalmi rendszer visszamaradt másik hagyatékát a napjainkig már teljesen elavult lakónegyedek adják. Ilyen a Gordon-, a Szondy- és a Csorba-telep valamint a Bábonyibérc, ahol évről évre mind több és több ház válik romossá, sőt élet- veszélyessé. A helyzet súlyosságát még csak tetézi, hogy a város lakossága az idő múltával rohamosan duzzadt és duzzad. Ma már megközelíti a 180 ezret. S nem utolsósorban talán éppen ennek köszönhető, hogy több ezer család él albérletben. Ugyanakkor az elavult lakónegyedek, s a város fejlődése egyre növekvő számban követelik meg a lakóépületek lebontását. A múlt évben 300. az idén pedig 400 lakás szanálására kerül sor városunkban. Mindemellett az I. kerületi tanács ez évben OS tanácsi és valamivel több mint másfél száz szövetkezeti lakást kapott az elosztás során. S ez igen nagy, fejlődést jelent, hiszen a hatvanas évek elején egy-egy eesztendőben mindössze 30—40 jutott, az ötvenes években pedig még eny- nyi sem. Mintatelepet építenek Nagy elnőye a Miskolci Építőipari Szövetkezet által épített lakásoknak, hogy egyéni elképzelések is meghatározhatják az építendő házak nagyságát és stílusát. Építenek családi és sársas házakat, nem nagy volumenben, mindösszet 14 millió forint az évi árbevétele a szövetkezetnek. Most, hogy gazdaságilag is stabilizálódott a szövetkezet, új fejlődés várható. A saját erőből történő fejlesztésen kívül 2,3 millió forint értékű gép juttatását várják az OKISZ- tól. A sátoraljaújhelyi járás községeinek egészségügyi ellátása az elmúlt három évben jelentősen javult. A harmadik ötéves terv eddig eltelt szakaszában a tervezettnél több új rendelőt és orvosi lakást építettek. Eddig négy körzeti és négy fogorvosi rendelőt, lakást és várót adtak át. Üjabb két ilyen létesítményt jövőre fejeznek be. Így a járásban az Ezzel a gépi beruházással lehetővé válna, hogy elvállalják a Szentpéteri-kapuban építendő S20 lakásos OTP mintatelep építését. 240 ezer forintos kerettel már megbízást kaptak a tervdokumentációk készítésére. A szövetkezet állandó munkaerő-hiánnyal küzd, ha ötször ilyen nagy volna, mint jelenleg, akkor sem tudná kielégíteni az igényeket. Eredményeik között említik meg, hogy 1968-ban már 23 nap nyereségrészesedést fizettek egy körzeti orvosra jutó lélek- szám a tervidőszak eleji 3400- ról 2450-re csökken. Az ötéves terv elején az egész járásban egyetlen fogorvos rendelt, ma- pedig már öt fogorvosi körzet van. Három év alatt öt napközi otthont építettek öregeknek, s az elkövetkező másfél évben még két ilyen szociális létesítmény nyílik a járásban. ki 50 ezer forint értékű fejlesztés mellett. Az idén még több lesz a nyereség. Az árbevétele a szövetkezetnek körülbelül 5 százalékkal lesz magasabb a tervezettnél. Az első fél évben 1.2 millió forinttal nőtt az árbevételük 1968-hoz viszonyítva, a szűkített önköltségük befejezetlen állomány pedig 570 ezer forinital lett több. A Miskolci Építőipari Szövetkezet történetében jelentős esemény lesz, hogy ebben a hónapban adják át az általuk épített több szintes épületekben a 100. lakást. Komoly problémát jelent a szövetkezet tagoltsága; 14 telepük van a város különböző helyein szétszórva. Gazdaságilag is kedvező volna egy központi telephely létesítése. Ehhez a tanács segítsége szükséges; mivel a 2,6 millió forint értékű rövid lejáratú kölcsönt 6 év alatt, csak saját erőből nem tudnánk törleszteni. Ezt a központi telephelyet az Űttörőpark közelében akarják felépíteni. (h) Három év eredményei Csillagok a földön és az égen Minden jól indult — Letört a csoroszlya — Nappal minden Az éjszaka A távolban látni a Tiszalöki Erőmű halvány körvonalait, amint szétszórják fényüket a hidegsugarú neonlámpák. Tiszta az idő, s a fekete égen „karnyújtásnyira” egymástól, hunyorognak a csillagok. Lenn a földek közepén sárgás fényfüzér kúszik mind messzebbre a víz felé. Traktorok vonulnak éjszakai szántóversenyre. A zászlós karókkal határolt oldala Miért volt szükséges mindezt elmondani? Hogy reálisabban ítélhessünk, hogy tisztán lássuk a lakásgondok mindkét oldalát. Tehát tudjuk, nem arról van szó, hogy a tanács vezetői nem értik meg a körülbelül ötezer mosókonyhában, pincében és egészségtelen körülmények között élő, betegségekkel küzdők helyzetét, vagy nem akarnak segíteni a körülbelül 80 romos, már élet- veszélyes házakban lakó családokon, hanem éppen az örökségek terhétől megkö- tötten képtelenek az eddiginél többet tenni. Más szóval, hiába épül évente több száz lakás Miskolcon, mindez még mindig kevés, akárcsak az I. kerület gondjainak megoldásához is. Ennek ellenére — s ezt jó leírni — a jogos igénylők nagyrésze türelmes. Jóllehet. nem mindig vizsgálják saját és sorstársaik állapotait ilyen összefüggésekben. De amikor az elnöki fogadóóra, vagy más alkalommal felkeresik a tanácsot, s szembe kerülnek ezekkel az őszintén elmondott s valóságos indokokkal, már nemcsak türelmesek, de megértők is lesznek. Különösen, mert tapasztalják a legjobb szándékot, s mert alkalomról alkalomra megoldást segítő tanácsokkal térnek meg útjuk- ról. IGEN. NÉHÁNY ÉVIG talán, csak ez a kiút: megértés és türelem mindkét oldalon. Addig minden esetre, amíg a házgyár forradalmat nem hoz Misolc és így az I. kerület lakáshelyzetében is. S talán nem túlzott optimizmus, ha azt mondjuk, nem is olyan távoli jövő, nem is olyan távoli valóság ez. B. P. kiderül táblán itt is, ott is, átfut valaki. Kezükben piros-fehér rúd és zseblámpa. A Tiszával szemben a tábor felől katonai, légvédelmi reflektorok sétáltatják liláskék fénysugarukat a rozsdaszínű földön. Tv-felvétel készül. Azután hirtelen visszafut ez a nappali világosság a fon- csorös tükrök mélyére, és megszólal a versenystúdió hangszórója: „Figyelem! Figyelem! Kérjük a versenyzők szak- tanácsadóit és kedves nézőinket, húzódjanak a kordonok mögé'. Néhány perc múlva megkezdődik az országos ifjúsági mezőgazdasági vetélkedő éjszakai szántóversenye. A startot három piros rakéta felröppe- nése jelzi.” A rakéták szikrázva rohannak magas ívben a sötétben, majd egy szeszélyes rándulással orrabuknak, s már kapja is magához parázsló kis testüket a föld. Még egy utolsó erőfeszítéssel nagyot lobbannak, s kihal vöröslő fényük. Felzúgnak a motorok, az ekék- megfogják a földet, s mar gyúródnék is az első barázdák. Az ötös parcellán indul Lip- ták Vendel a Hejőmenti Állami Gazdaság traktorosa. Egyenletesen húz az MTZ, s a parcella végén a felszabadult izgalom hangján megszólal Büdi László, a felsőzsolcai Szabadságharcos Tsz gépcsoportvezetője, a borsodi fiatalok szakmai felkészítője: — Jól jön a fiú, nem lesz semmi baj, ha így megy tovább. Dem j én Ferenc, a Borsod megyei KISZ-bizottság munkatársa szótlanul rábólint, — maga is így gondolja. A ItlP/OllV ekkorra már HU/«»IIV szétszóródott. Némelyik traktoros túl mélyet fogott ekéjével, s kipörög a hátsókerék. Mások meg nehezen vonszolják magukat.. Hiába. ismeretlen gépen, a Tiszalöki Állami Gazdaságtól kapott ekével dolgoznak. Közben meg- megállnak a tábla közepén, le- szállnak a nyeregből megnézni a barázdát, szépre sikerült-e. egyenletesen szántott-e az eke, nem sikerült-e mélyebbre vágj' kevesebbre 22 cm-nél. a középmélyszántásnál. Lipták Vendel lerótta első barázdáját. — Ez jól sikerült, fiam — kiált oda neki Büdi László. Ö csak ingatja fejét, elégedetlen: — Nem jó az ekém, Laci bácsi. A középső fej nem fog semmit, az első meg a harmadik pedig, túl mélyen fordít. Gyenge szél kerekedik, elkapja az ekék nyomán füstfelhőként kavargó port, s egy pillanatra olyan tisztán ragyog- nak a traktorok szétszórt lámpái, mint a földrehullott csillagok. Jó ez a szél, mert kisimítja a gépeken ülő emberek redős homloka alól a feszült izgalom görcsét, s egy kicsit frissebb figyelemmel vigyázhatják maguk előtt és maguk mögött a barázdát. — Gyerekek! Letört a cso- roszlyám, kerítsetek egyet, valamelyik kiállt gépről, — hallatszik Lipták Vendel kiáltása a tábla közepéről. A borsodiak közül többen szaladnak kezükben villáskulccsal a barázdavégen álló traktoroshoz. Nem járnak sikerrel. Ezért Demjén Ferenc a pontozóbírákat keresi, megtudni, jár-e pontlevonás ilyen váratlan „baleset” esetén? Némi megnyugvást jelent, hogy nem. — Eh! Így, csoroszlya nélkül, csúnya lesz a barázda, telehullik röggel, és rücskös marad a fala, — elégedetlenkedik versenyzőnk. — Nem baj, fiam. eriggy tovább — nyugtatja Büdi László. Megjelennek a bírák is. mérik az ekenyom mélységét, s feljegj'zik pontozólapjukra. — Jó szórás ez, szép egyenletes — szól egyikük. Mindenki megnyugszik egy kicsit, lám még így, csoroszlya nélkül, sánta ekével is sikerül megoldani a feladatot Lipták Vendelnek. Csak Büdi László nem akar idő előtt örülni. — Majd holnap eldől, világosban látja az ember, hogy mit végzett. Igaz, rosszabb szántás is van itt... Elmúlt 11 óra. Három vörös rakéta fut a sötét égnek, s szikrákat szórva jelzi, letelt a kétórás versenyidő. Vélje az éjszakai nak. A versenyzők, akik még nem végeztek, kifordulnak a táblából, s megindulnak a többiek után a tábor felé. Ez történt pénteken éjjel a Tiszalöki Állami Gazdaság rá- sompusztai földjén ... Bodvai Péter Ecetesek a gyárkapu előtt
