Észak-Magyarország, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-10 / 184. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6 Vasárnap, 1969. aug. 10. — Meghívlak sörre — mondta az öltözőben Ta­más a barátjának. — Csak nem kölcsöndíjat akarsz fizetni a bicikliért? — nézett fel a lócáról Karcsi. — Ugyan! — tiltakozott Ta­más. Kérdezni szeretnék va­lamit. Karcsi már előbb felöltö­zött. Nézte barátját, kapkodó mozdulatait. Tamásról szinte vibrált az idegesség. — Tényleg — szólalt meg elgondolkodva Karcsi. — Nem is mondtad, hogy sikerült a kirándulás. Tamás felkapta fejét és szinte durván vágta oda:----Jól! Hogy sikerülhet egy k irándulás? Csakis jól. Karcsi megrántotta vállát. Izmos ujjaival megpuhintott egy cigarettát, komótosan rá­gyújtott és a plafon felé fúj­ta a füstöt. Tamás bevágta a vasszekrény ajtaját, markával összeharapta rajta a lakatot, és máris viharzott kifelé. A gyárkapuban automatikusan odatartotta nyitott táskáját a rendésznek. Csak a sarki kocsmában nyugodott meg kissé az első korsó sör után. vei Mária bő nyári szoknyát akart felvenni, de én kijelen­tettem, hogy csak nadrágban jöhet. Hogyne, majd minden­féle pacák nézhesse az úton a combját... No, mégiscsak el­indultunk. Mária ment elöl, én utána a hátizsákkal. A mi kis utcánkban, ahol alig van forgalom, mellette karikáz- tam. Még beszélgettünk is. De amikor kiértünk a nagyfor­galmú útra, ott aztán megint csak előre engedtem, mert a KRESZ se engedi a két ke­rékpárt egymás mellett, de meg annyi gépkocsi, motor száguldott el mellettünk, hogy másképp nem is lehetett. És ekkor majdnem baj történt. Mária valamit szólt nekem, hátra is nézett, közben a kor­mányt balra rántotta. Kis hí­ján majdnem elütötte egy szembe jövő őrült autós. Be­letapostam a pedálba és megelőztem Máriát. Még a veríték is kivert... Arra gon­doltam, inkább engem üssön el valami száguldó vadmo- loros, mint Máriát. Igen ám, akkor meg az kezdett idegesí­teni, hogy nem látom, nem tarthatom szemmel. Lelassí­tottam, és intettem neki, hogy ,iiiiiiiiiiiiiiii iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii mii iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Minit Oravec János Kirándulás, biciklivel iiiiiiinnininniniiiiininniininiinniiinniiiiniiinniiniiiininni — A bicajt majd ma dél­után átviszem — mondta kis­sé kapkodva a sör után. — Letakarítom egy kicsit. — Ugyan, ráérsz vele — szólt közbe Karcsi, miközben egyre azon járt az esze, mi­től ideges most ez az ember. — Te, Karész! ■— szólalt meg hirtelen’Tamás. — Ugye, te sokat jársz kirándulni a feleségeddel? Karcsi bólintott és kor­tyolt a sörből. — Ha kiértek a műútra, te hol szoktál menni a bicajjal? Elöl vagy hátul? — Nem éútem. — Hát, amikor nagy a for­galom és nem mehet egymás mellett a két kerékpár, te hol karikázol? — Mindegy — válaszolta közömbösen Karcsi. — Hogyhogy mindegy? — Hát úgy, hogy mindegy. Ha nem mehetek Kati mel­lett, akkor előtte, vagy a háta mögött megyek. Csak ez a két lehetőség van. • Nemde? Egyébként, miért vagy így begerjedve? — Csak! Egy darabig nem szóltak, aztán Karcsi megkérdezte: — Mária jól érezte magát? — Miért Mária? Ketten ki­rándultunk, én is ott voltam. — Tudom. De azt látom rajtad, hogy te nem érezted jól magad. Tamás egy darabig fészke- lődött, aztán beszélni kezdett: ___Tudni! annyiva ké­1 uuuuí szültem erre a kirándulásra. Igaz, nem az én találmányom volt, hanem Máriáé. Titeket akar utánozni és talán igaza van. Rendbe­hoztam a bicajomat, tőletek elkértem a Katiét. Azt is le­ápoltam, megolájoztam. — Felesleges volt — szólt közbe Karcsi. — Rendben van az a gép. Én tartom rendben. — Nem érdekes — folytatta Tamás. — Mária bevásárolt. Szombaton este becsomagol­tam mindent a hátizsákba. Vasárnap már hajnalban fel­ébredtem. Szép idő volt, szó­val minden stimmelt ehhez a kiránduláshoz. Igaz, reggel egy kicsit összevitatkoztunk, mi­menjen előre. Mondanom se kell, ez is csak addig volt jó, amíg el nem zúgott egészen közel hozzánk egy gépkocsi. Ismét előre mentem. Te, Ka­resz! Én akkor már nem lát­tam a pipától. Gondoltam ak­kor már mindenfélét. Egysze­rűen nem tudtam eldönteni, mi a helyes. Végképp elöl maradtam. Elhallgatott, kortyolt a sör­ből, aztán így folytatta: ___ VéorP odaértünk ar­T c^l c ra a nyamvadt, divatos fürdőhelyre. Kiválasz­tottam a tó partján, a bok­rok között egy kis tisztást. Megraktam a tüzet, nyársat vágtam, elkészítettem rájuk a szalonnát, a vereshagymát. Hozzákezdünk, forgatjuk a nyársat. Látom, a füst marja Mária szemét. Mondom neki, cseréljünk helyet. Jó ott ne­ki — mondja és meg sem mozdul. Káromkodni lett vol­na kedvem, de nem szóltam. Szépen sült a szalonnám, be­vagdalt teteje kinyílt, mint a tangóharmonika. Levettem a nyársról. Amíg elfordultam, Mária beleejtette szalonnájáta tűzbe. Ekkor már nem sok hí­ja volt, hogy nem kezdtem el ordítani. Ö meg csak moso­lyog. Félreültem és odaadtam neki az én zsíroskenyeremet, hogy egyen. Én meg új sza­lonnadarabot tűztem a nyárs­ra, de azért figyeltem. Mit gondolsz, mit csinált? A há­tizsákban kotorászott, aztán nekiállt kibontani az egyik májkonzervet. Látom, hogy az ujjával akarja felfeszíteni a körülvágott konzerv tetejét. Már éppen szólni akarok, hogy ne tegye, amikor végig­karcolta kezefejét. Akkor az­tán kiborultam. Elkezdtem ordítani, hogy nekem most már elegem van ebből. Lete­szem a nyársat, megyek oda hozzá, hogy megnézzem a ke­zét. Azt hiszed, megmutat­ta? Nem, pajtás! Az istennek se. Csak elkezdett pityereg- ni... Tamás idegesen kortyolt a sörből és cigarettára gyújtott. — Történt még valami? — kérdezte később gúnyosan Karcsi. — Ha tudni akarod, tör­tént — kapott a kérdésen Ta­más. — Fél órát ücsörögtünk a kerthelyiségben. A pincér ránk se hederített. Tudtam, hogy Mária nagyon szomjas, de egy szót sem szólt. A mel­lettünk levő asztalnál egy család ült. Én akkor vettem észre, amikor a kisgyerek sírni kezdett az anyja ölében. No, gondoltam magamban, még csak ez hiányzott. A kis­gyerek állandóan azt nyávog­ta, hogy éhes. Néztem az em­bert. De az csak ült a színes napernyő alatt, mint valami szobor, és törölgette izzadó homlokát. Ekkor rohant el a mi asztalunk mellett a pin­cér. Mondanom sem kell, el­kaptam a fehér kabátját. Szé­pen, nyugodtan kértem, hoz­zon nekünk sört, a másik asz­talhoz meg, amit kérnek, ne sírjon az a gyerek. És hozza magával a panaszkönyvet is. Mit gondolsz, mit válaszolt? A szemembe röhögött és azt mondta, hogy a sör és a pa­naszkönyv nem fér meg egy­más mellett a tálcán. Azt hi­szem, valami olyasmit mond­tam a pincérnek, hogy ruhás­tól fürdetem meg a .tóban. Kijött a főnök is, aki aztán gyorsan intézkedett. Szótla­nul ittuk meg azt a hitvány, meleg sört. Ebédelt mellet­tünk a család is. Az ember habzsolta a halászlét, fel se nézett. Hogy micsoda pacá­kok vannak a világon ... Karcsi csendesen megszó­lalt: — Én szújbavágtam volna a pincért, vagy adtam volna előre egy tízes borravalót. A vendéglátónál csak ez a két eset lehetséges ... ___Ppru'/o nehogy azt ■ Cl S£,C, gondold) hogy ezzel vége volt a napnak — folytatta elgondolkozva Ta­más. — Mikor kijöttünk a kerthelyiségből, Mária azt mondta, sehová se megy ve­lem többet, mert állandóan cirkuszolok, nyüzsgők, bele­avatkozom mások dolgába és emiatt lesül képéről a bőr. Éreztem, hogy igazságtalan volt velem, hiszen azt akar­tam, hogy az a vasárnap, az a kirándulás a lehető legjobb legyen. Nagyon akartam, hogy éppen ő érezze nagyon jól magát. Azt akartam, hogy minden nagyon szép legyen,, és neki még a kisujját se kell­jen mozdítani.,. — Éppen ez volt a baj — csapta le az asztalra az üres söröskorsót Karcsi. — Ide­figyelj, pajtás! Miféle kirán­dulás az, ahol az ember nem teheti azt, amihez kedve van? Látszik, hogy még nem volta­tok együtt kirándulni. Miért nem engedted, hogy szoknyá­ban menjen? És csak egy jót kellett volna kacagni azon, hogy a szalonnát beleejtette a tűzbe. Amikor pedig megkar­colta a kezét zsebkendőddel kellett volna bekötni és nem ordibálni. Karcsi gondolkozott. Lassú mozdulatokkal eloltotta a ci­garettavéget a hamutartóban és csendesebben így folytatta: — A tó partján másképp telik el a nap, mint bent a városban, vagy a lakásban. Sok minden egészen váratla­nul előfordulhat. Ilyenkor mindig arra kell törekedni, hogy ezek a váratlanságok a mi jókedvünket szolgálják. Egyébként is, tudod, vannak olyan dolgok, melyeket hagy­ni kell gurulni a maguk út­ján, a maguk sebességével, a maguk tehetetlenségével. Egy egyszerű kirándulástól ne várj többet, mint amit ad­hat. Még akkor sem, ha egy évben egyszer kerül sor rá. — És a sörügy? — kapta fel a fejét Tamás. — Abban sem volt igazam? ___AMtnn teljesen igazad t i Iliid u voU Ilyen eset miatt már én is összezördül­tem Katival. Valahogy ő sem érti meg, hogy az ember nem változik meg azáltal, hogy levette a munkásruhát és ün­neplőbe öltözik... — Mondd, Karesz — kér­dezte elgondolkozva, egészen halkan Tamás — miért borul ki az ember olyan egyszerű kérdéstől, hogy elöl menjen a biciklivel, vagy hátul? Karcsi ingatta a fejét: — Nem Nem tudom. tudom, pajtás. A MODELL A modell alacsony pódiumon ül, teljesen mozdulatlanul. Körülötte vagy húszán ülnek vázlatfüzetekkel, s rajzolják. Készülnek a krokik, a moz­dulatrajzok. öt percenként szól valaki a modellnek, mire pozitúrát változtat. Később széket emel a dobogóra, s ülő vázlatok sokasodnak a vázlat­esetleges megbélyegző véle­ményt, a kaján megjegyzése­ket, az említett szűkös órabér­ért modell legyen. (Tudni kell, hogy a modell legfeljebb napi 2—3 órát dolgozik ebben a munkakörben, általában nem is a hét minden napján, tehát keresetnek semmiképpen sem tekinthető a díjazása.) Krokizás közben Eüzetekben. A művésztelepe­ken megszokott dolog ez, min­den nap több órán keresztül folyik a krokizás, s a modell utána hullaíáradtan húzza ma­gára fürdőköpenyét. Ugyanígy folyik a munka a különböző szakkörökben, társas műter­mekben. Még nehezebb, ami­kor nem krokizáshoz áll a mo­dell, hanem festményhez, szo­borhoz, s amikor órákon, na­pokon és heteken keresztül cell ugyanabban, a sokszor na­gyon fárasztó pózban állnia, ülnie, feküdnie, hogy aztán egy értékes, vagy kevésbé ér­tékes képzőművészeti alkotá­son jelentkezzen újra, illetve segítse annak az alkotásnak a megszületését. A szakkörök —. a főváros­ban is, de különösen vidéken — gyakran küzdenek modell- hiánnyal. Legutóbb a tokaji művésztelepen is kiesett né­hány nap a krokizásból, mert nem volt a telepnek modellje. Egy régi, már teljesen ela­vultnak tekinthető felfogás a modellt valahova a prostituál­tak közé sorolja és ha valaki modellt állt, azt csaknem a prostitúcióval tartja azonos­nak. Jaj, de téves ez a felfo­gás! Téves, de élő, s ez gondot okoz művészeknek, művészcso­portoknak és művészeti okta­tási intézményeknek egyaránt. A rendkívül alacsony, órán­ként 10 forintos díjazás sem vonzó (ez is ellene szól a prostitúcióval való összevetés­nek), kell hozzá a művészet szeretete, kell valami jó érte­lemben vett megszállottság, s annak érzete, hogy munkájá­val a művészetet, a művészet és a művészek fejlődését szol­gálja. Csak ilyen érzésekkel képzelhető el, hogy valaki szembeszállva a már említett régi felfogással, vállalva az Fotó: Szabados György A közelmúltban egy model­lel beszélgettünk. Húszéves, könyvelő egy nagy vállalat­nál, másfél éve érettségizett, egyetemre készül, irodalom­történelem szakos tanár sze­retne lenni és kiegészítőként a művészettörténettel is fog­lalkozik. Általános iskolás ko­ra óta rajzol, maga is tagja az egyik nagyobb képzőművésze­ti szakkörnek. Dolgozik a szakkörben és egyben modell is lett ugyanott. Csaknem két éve áll modellt szakköri társa­inak, s mivel az egyik nyári üdülőtelepen modellhiány volt és szakköri társai közül töb­ben voltak ott, vállalta, hogy odautazik és segít, hogy ne akadjon meg a művésztelep munkája. Más szakköri társai hívására jött egy újabb mű­vésztelepre, hogy a krónikus modellhiányon segítsen, s hogy a művésztelepen részvevők gyakorolhassák a minden kép­zőművészeti munka alapját, a rajzolást, a krokit, a mozdu­latrajzot. Az egész évi sza­badsága elment a két művész­telepi munkával. De szívesen csinálta. Szívesen, mert szere­ti a képzőművészetet, szereti a festészetet és szereti azokat, akik ezzel foglalkoznak. Nem volt könnyű elkezdeni a mo- dellállást. Nem volt könnyű először ruhátlanul odaállni a pódiumra, de azt is érezni kellett, hogy akik körül ülik, nemcsak a nőt látják benne, illetve nem az általános köz­felfogás szerinti nőt látják, hanem a rajzolni való témát, a mindig alkotásokra ihlető emberalakot, és azokat a for­mákat, amelyeket megrajzolni és kompozíciókba beépíteni minden művésznek és szakkö­ri tagnak alapvetően tudni kell, ez úgyszólván az ujjai- ban kell, hogy legyen. Egyéb­ként csökkentett munkaidővel dolgozik és igen gyakori, hogy napi 9 órai munka után még három óra hosszat modellt áll. Roppant fárasztó. De ügyszere­tettől fűtötten, a művészet iránti tisztelettel le lehet gyűrni ezt a fáradtságot. Nehéz a modell dolga. Fá­rasztó maga a munka, nem egészen közömbös a sokszor még bizony kedvezőtlen társa­dalmi megítélés. Mégis csinál­ja és , csinálják mások is. A művészet iránti szeretettel és hittel és nem a pénzért. Mert nem testiségüket eladók, ha­nem a művészet előrelépésének névtelen szolgálói. Benedek Miklós Napfoltok a rajzlapon r , -V•''■■■ . , i. Égett pontok—Houston fisette a táviratokat — Különös szerep — Látják?... Itt ebben a vakító fehér körben azokat a csoportos..., no itt meg magá­nyos sötét pontokat.. Ezek a napfoltok. Szerencse, hogy Armstrongék holdutazása alatt nem volt ennyi, mert akkor nagyobb lett volna a sugár­veszély — magyaráz ifj. Bar- ta Lajos geofizikus, aki leg­alább olyan szenvedélyesen ku­tatja a kozmosz „üzeneteit”, mint a karsztvizeket. Csillagvizsgálója egy tisztás tágas köre a hegy tetején, a jósvafői Tohonya-tető maga­sán. Műszerei egy betonpa­pucsban, vasrúdon nyugvó távcső — melyhez falépcsős létra vezet — s egy napsugár­zásmérő. Ez utóbbi különös, és mégis egyszerű „berende­zés”. Ökölnyi üveggolyó, egy dinnyeszelet alakú lemezkeret­be fogva. A keret belső falán azúrkék alapon fehér csíkozá­sé papírdarab, melyen a me­rőleges vonalak a nappali órá­kat jelentik. Közepén szinte megszakítás nélkül sötétbarna, sőt pontonként fekete sáv. Er­ről leolvashatjuk, hogy ezen a napon szinte egy percre sem takarta felhő a Nap arcát. Igen, ilyen egyszerű, mert az üveggolyó összegyűjti egy pontba a napsugarakat, s ez a pontocska úgy halad, bajról jobbra a kék papíron, ahogy a Nap megy az égen keletről nyugatra... A napfoltok közben hol éle­sebbek, hol elmosódottabbak a rajzlapon, ahová a távcső, mint egy vetítőgép rajzolja az alig gyermektenyérnyi Napot. Réz­fejű csavarok igazítják a len­cséket, hogy minél tisztább képeket adjanak. Meglehet, hogy ez a szabad­téri obszervatórium még híres lesz egyszer. Hiszen innen fi­gyelte a Holdat az Apolló 11.' útja idején ifj. Barta Lajos. — A Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió közti térségben Európában nem volt csillagvizsgáló hivatalos kapcsolatban a houstoni űrköz­ponttal. Pedig az e területről származó megfigyelések igen fontosak és jelentősek voltak a tudósok számára, hiszen adott időben, tehát amikor fölöttünk delel a Hold, Nyugat-Európá- ban már nyugszik, Kelel-Euró- púban pedig még csak kél, s így nem lehetnek oly precízek a megfigyelések. Más szóval, kimaradt volna egy lényeges megfigyelési zóna. Mindebből érthető, hogy Magyarország* s így Jósvafő is különös sze-' rephez jutott az Apolló—1L útja idején. Az űrközpont meg­bízásából naponta táviratban küldtem megfigyeléseimet Houstonba. A napfoltok már élesen ki­rajzolódtak, a távcső szemhez illeszthető rézkarikája előtt a rajzlapon. Itt akkorák, mint egy gombostűfej. A valóságban több ezer kilométer átmérőjű láng- és gázfelhők ... Bódvai Fctcr Az elmúlt hét könyvújdon­ságai közül elsősorban egy mo­dern egyfelvonásosokból álló kétkötetes gyűjteményre hív­juk fel a figyelmet. A játszma vége az összeállítás címe, és többek között Strinberg, Piran­dello, Cocteau, O’Neil, Wilder, Brecht, Beckett, Frisch, Albee egy-egy egyfelvonásosát tartal­mazza. Érdekes összeállítás a néhány éve meghalt Reményik Zsigmond novellagyűjteménye, amelynek A vén telepes Car- melo története a címe. Miután a televízióban éppen most van műsoron a Rinaldo Rinaldini története, könyvkiadásunk jó üzleti érzékkel adta ki Chris­tian Vulpius könyvét, amely Haramiák kapitánya címmel ifjúság számára közli a történe­tet. Végül a krimi kedvelőinek is valami, megjelent Agatha Christie könyve a Holttest a könyvtárszobában. Ügy látszik, Agatha Christie minden nyelven és minden mennyiségben kapható, mert az angolul olvasók eredetiben ol­vashatják több kötetét, köztük a Death on the Nile, a The murder of Roger Ackroy, vala­mint a The mysteric of the Blue Train címűt. Új müvek a miskolci kömgvesholf okban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom