Észak-Magyarország, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-10 / 184. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 Vasárnap, 1969. aug. 10. Miért olyun kevesen? Bukás vagy kisiklás? N'égy év alaíí — aim “■“** azt je­lenti, hogy négy alkalommal — összesen 630-an vettek részt a borsodi nyári egyetemen. S na­gyon sokan voltak, olyanok, akik kimaradtak: szerettek vol­na eljönni, de férőhely hiányá­ban nem fogadták el .jelentke­zésüket. Az ötödik alkalommal pedig hideg zuhanyént érte az ünnepélyes megnyitó részve­vőit: ezen a nyáron mindössze 22-en, igen, nem tévedés, csak huszonketten jöttek el. De még a jelentkezők létszáma is mész. sze elmaradt a szokásostól, mindössze 55-en jelentkeztek. A lemorzsolódás az indulásig több mint 50 százalékos. Érthetetlennek tűnt az egész, s*a korábbi évek virágzó, pezs­gő nyári egyetemi életével szembeállítva — legalábbis az első pillanatban — bukásnak látszott. Az okokat — úgy véljük — nemcsak mi, hanem mindazok ^keresték, akik a borsodi nyári egyetemet szívügyüknek tekin­tik. Az, hogy itt, Észak-Ma- gyarországon nincs helye egy ilyen, nyári szabadegyetemnek, már rég megcáfolta magának a szabadegyetemnek a léte. De azon túlmenően is: ez a vidék, sajátos természeti kincseivel, ipari létesítményeivel megfe­lelő ..anyagot” nyújt egy kö­tetlen — szórakozással, ország­járással egybekötött — isme­retszerzésnek. Sőt, mivel hazánkban ez az egyetlen olyan, amelynek ott­hona műszaki egyetem, bizo­nyos fokig speciális ismeretter- jesztést, ismeretszerzést is biz­tosít. h a liircsu. az esztendőben, hogy akkor voltak a legkevesebben, amikor egyébként egy sor új ered­ményt sikerült elérni. így pél­dául négy esztendő alatt nem sikerült egy rendes, tisztességes jegyzetet összeállítani. A sten- cilezett példányok szinte olvas­hatatlanok voltak. Idén szerény kivitelű, de nyomtatott jegyzet várta a hallgatókat. Igazodtak a korábbi évek ta­pasztalataihoz is. Az egyetem felépítését, történetét idén elő­Valahol körül kellene határolni A termelőszövetkezetek kulturális alapjának felhaszná- nálása megközelítően sem egységes. Találkoztunk mar olyan helyes kezdeményezéssel, hogy a szövetkezet vállalta a képzőművészei mecénásának szerepéi, s nemcsak helyiséget biztosított a kiállításnak, hogy a tagok megismer­hessék egy-egy művész munkásságát, hanem részben maga is képvásárló lett, részben hitelt biztosított tagjainak u kcp- vásárláshoz. Más tsz-eknél a közoktatás segítése jelentkezik markáns vonásokkal. Éppen az elmúlt héten számoltunk be a csobaji Tiszavidék Termelőszövetkezet példamutató tetté­ről (a községben lakó minden olyan gyermek számára, aki középiskolában kíván■ továbbtanulni, egységesen, havi 200 forintos ösztöndíjat biztosít). Sajnos, az említett példák még eléggé ritkák, s bár az lenne a törekvés, hogy ez legyen jellemző a szövetkezetek kulturális alapjának felhasználására, s az ilyen, vagy ehhez hasonló művelődéspolitikai szemlélet uralkodjék mindenütt, ettől még sajnálatosán messze vagyunk. Ha megnézzük, hogyan képezik és mire használják a szövetkezetek többségénél a kulturális alapot, szembetűnik a kultúra túlzottan tág értelmezése. A közelmúltban egy középnagyságú termelőszövetkezet kulturális alapjának felhasználását nézegettük. A főkönyvelő tájékoztatása szerint kulturális és sportcélokra 15 ezer forintos évi alapot képezlek, viszont látogatásunkig, tehát fél év alatt 3951 forintot használtak fel összesen. Ebből hetszáz forint jutott könyvekre, azaz az egész évre tervezett összegnek nem egészen öt százaléka, a többi brigádtalálkozók és kirándulások költségeire ment el. Ez gyakorlatilag kisebb részben útikölt­ségeket, nagyobb részben csapolt cs palackozott söröket jelent. Amikor arról érdeklődtünk, általában mire szokták felhasz­nálni az elmúlt évek gyakorlata szerint a kulturális alapot, elmondták, hogy rendszeresek a kirándulási és brígádtalál- kozó-költségek, hozzá szoktak járulni a nőnapi, a gyermek­napi és a mikulási költségekhez, ha kell a nőtanács helyi szervének, azt is segítik, támogatják a községi kórust, meg a sporttevékenységet. Mindezek az évi könyvelésben nem mu­tatkoztak, erről csak szóbeli tájékoztatást kaptunk és a köz­ségben a sport támogatásának igazolásával nem találkoztunk. Amikor azután érdeklődtünk, vajon a községi művelődési ház fenntartásához hozzájárul-e a szövetkezet, támogatja-e • azt, ,egy bizonytalan vállvonogatás volt a válasz, és egy félénk megjegyzés, amely szerint „tavaly volt róla szó, de aztan abba­maradt”. .. .. E z a példa bizony, más képet mutat, mint az ösztöndíjat folyósító, vagy a képvásárlást segítő szövetkezet kultu­rális alapjának felhasználása. Holott még ez is a jobbak közül való, hiszen könyvvásárlás és a kórus támogatása is sze­repel benne. Sajnálatos módon a társas kirándulások, fürdolatogatások, a csak kellemes időtöltést szolgáló és brigádtalálkozóknak el­nevezett poharazgatások valahogy bcsorakoztak a kultúra zászlaja alá, ezeket a tevékenységeket mint művelődési alkal­makat tartják nyilván és költségeit a kulturális alapból fe­dezik. Jgen sokszor találkoztunk már Lillafüreden, Tapolcán az ország vagy a megye távolabbi részeiből jött kiránduló tsz- tagokkal, akiket a kulturális alap terhére elhozlak autóbuszon, aztán az első fűszerboltnál, vagy egyéb italmérő helyen be­söröztek, várták a visszaindulást. Nehéz elfogadni, hogy ez is kulturális, azaz tudatformáló, nemesen szórakoztató tevé­kenység. , . ' ■ J óllehet a tsz-ek önállósága igen széleskörűen biztosítja az elhatározási szabadságot, s annak megszabását, hogy a közösség mire költse kulturális alapját. Ha a szövet­kezeti önállóság ennek befolyásolását nem engedi kellő mér­tékben, úgy feltétlenül kívánatos lenne a kultúra fogalmának szorosabb körülhatárolása, valahol meg kellene szabni, meddig terjed az a tevékenység, ami a tudatformáló közművelődés, önművelés nemes szórakozás fogalma alá gyűjthető, s a kul­turális alap valóban iljren célokra lehessen csak felhasznál­ható. Ha reumafürdőt vesz igénybe a szövetkezet, meg az ország túlsó sarkában kívánja sörrel megvendégelni tagjait, ám tegye, ha van rá fedezete, de ne tudatosodjon mindez kulturális tevékenységként. Az okosan és gaz.daságilag is he­lyesen képzett kulturális alap felhasználásában ne ez legyen a domináló elem, hanem a közoktatásban részvevők támoga­tása, a tudatformáló népművelési tevékenység fedezése és a tartalmas szórakoztatás biztosítása. (benedek) szőr írták le. Korábban ez elő­adáson hangzott el. Persze, mindezt már csak azért is meg kellett csinálni, mert rövidült a nyári egyetem. Eddig két hétig tartott és 2200 forintba került, az idén viszont mindössze 10 napos volt, 1800 forint részvételi díjért. A távolmaradásban közreját­szottak valutári s okok is. Ter­mészetes azonban, hogy pusz­tán ez az ok nem vezetett, mert nem vezethetett ilyen hirtelen létszámcsökkenéshez. A na­gyobb és lényegesebb ok a szervezésben van. Sajnálatos eset indította meg a lavinát. Súlyosan megbetege­dett a nyári egyetem eddigi tit­kára. így — különféle huza­vonák következtében — kiesett a szervezési időszak nagy része. Rozgonyi Tibor, a nyári egye­tem idei titkára mindössze ta­vasszal vállalta el a funkciót. Gyakorlatilag alig volt már ideje rá, hogy tenni tudjon va­lamit. (Az ő érdeme egyébként az új jegyzet elkészítése!) Sőt — teljesen érthetetlen momen­tumként —, amint azt dr. Gyu­lai Zoltán, a nyári egyetem, el­nöke elmondotta, alig kapott segítséget a TIT-től. így a meg­hívók kiküldésénél semmiféle támpontja nem volt. S ami még súlyosbította a helyzetet: az ■utolsó pillanatban készült cl a /nyári egyetem prospektusa. Nem részletezzük tovább. Annyit azonban meg kell álla­pítani: hasonló gazdátlanság­nak nem szabad még egyszer előfordulnia, mert befolyásol­hatja az. egész nyári egyetem jövőjét! Dr. Gyulai Zoltán, a nyári egyetem elnöke és lelkes patró- nusa csak lüsiklúsnak minősí­tette az idei esetet. De a követ­keztetéseket természetesen ö is, és valamennyi kollégája levon­ta. Elmondotta, hogy a jövőben még inkább a Nehézipari Mű­szaki Egyetem irányítása alá szeretnék vonni a szabadegye­temet, természetesen úgy, hogy a TIT továbbra is gazdája ma­radna. De a program összeállí­tásánál kapcsolódnak majd az egyetem és a város, valamint Észak-Magyarország nagyobb eseményeihez. Es — s ez lénye­ges lehet a részvevők számá­ban — szerelnék, ha a meghí­vások is inkább az egyetem ha­táskörébe tartoznának. Érde­keltségi területükről, társintéz­ményekből tudnának hallgató­kat hívni. Szerclncnli 'Sg*'3 kisiklás volt az idei nyári egye­tem esete. De azért nagyon ko­molyan el kell gondolkozniuk az eseten mindazoknak, akik valamilyen módon kapcsolat­ban állnak vele. S már post el kell kezdeni a felkészülést a hatodikra: időben és jól. Ez az egyetlen megoldás. KALÄSZ LÁSZLÓ: Fémf huh a nap szirma úszik a vízen szél söpri feltornyozza az utakon a hegyeken a fák alatt nincs már semennyi fclcsipdesték a madarak vagy a hangyák buzogták le a gyökerekhez fény hull Iiultong hajamat beborítja szemembe pereg hunyorgok behunyom őket álmaimba fény gyönyörű fém hulló szirom nap gyönyörű nap világ rózsája cl ne hervadj (Lenkey Zoltán rajza) Csutorás Annamária Kórusmozgalom és művelődés hogy ezeknek a valóban ki­emelkedő felkészültségű együt­teseknek a nagyobbik része vi­déken működik. Kevésbé ör­vendetes azonban, hogy az él­mezőny színvonala alig van hatással kórusaink zömére, a „derékhadra”, hiszen az lenne a kívánatos, ha a legjobbak példája kisugározna a kevésbé tclicsítöképes együttesekre. Á KÓRUSOK TÖBBSÉGE ugyanis igen jelentős művelő­dési tényező. Kodály Zoltán és tanitványi köre már a har­mincas években felismerte, milyen fontos eleme a zenei művelődésnek egy-egy jól mű­ködő falusi, vagy kisvárosi ve- gyeskar. Igaz, akkoriban a vi­déki hangversenyélet olyan fejletlen volt még, hogy a kó­rus adhatta az egyedüli, élő zenei produkciót. A kórusok mezőnyének mi­nőségi széthúzodásához jelen­tősen hozzájárult a nemzetkö­zi kapcsolatok megélénkülése is. A legjobbak mind gyak­rabban vesznek részt nyugati versenyeken s fesztiválokon és a díjakban is mérhető siker elérése érdekében nemegyszer feláldozzák hagyományos, tar­talmas, széles dinamikai ská­lájú kórushangzásunkat, s át­veszik a külföldi iskolák stílu­sait. A nálunk újabban elsza­porodott, magas művészi szín­vonalat képviselő kamarakó­rusok többsége is külföldi hangzás-eszményekhez igazo­dik, s így bármilyen értékes zenei teljesítményt nyújt, elő’ segíti a minőségi differencia1 lódást. Természetesen nem lehetüp ellenzői a minőségi munkának a magas zenei-szakmai színvo nalat elérő korusműveszetne! de arra van szükség, hogy a; élmezőny minél hathatósabbai befolyásolja kóruséletünket, hogy az együttes éneklés tár sadalmi, mozgalmi hatása megerősödjék. Ehhez jelenlei sajnálatosan hiányoznak szervezeti keretek. Vannak szép számmal, kiemelkedé énekkaraink, s még több a kő' zepes teljesítményre képes; együttes, mégsem beszélhetünk" magyar kórusmozgalomról. Csaknem húsz esztendeje meg­szűnt az öntevékeny dalosok' szövetsége, s ez a hiány a to­vábbfejlődésnek ma már igen, komoly akadálya. AZ ÖNTEVÉKENY muzsi­kálás valamennyi formáját összefogó szövetség szárnyakat adhatna a kórusmozgalomnalc, szilárd keretet biztosítana a közös zenei-népművelési mun­kához. Ki kellene aknázni végre ■ szervezett formában mindazo­kat a lehetőségeket, amelye­ket a magyarországi kórus­munka nyújt, hogy énekkara-' ink még inkább betölthessék művészi társadalmi funkciói­kat, s hogy a minőség követel- I menye általánossá válhassék. Brener János a ÉNEKKARI kultúránk ma­gas színvonaláról tanúskodik, hogy amatőr együtteseink mintegy tíz esztendeje sorra aratnak szép sikereket nem­zetközi kórusversenyeken és fesztiválokon. A színvonalas vetélkedésben elnyert sok ér­tékes díj és oklevél joggal töl­ti cl örömmel mindazokat, akik kórusaink fejlődését fi­gyelemmel követik, ám ezek a jelentős eredmények sem fedhetik el énekkari mozgal­munk megoldásra váró gondja­it, problémáit. A felszabadulás előtt mint­egy 800 felnőtt kórus működött Magyarországon. Számuk 1950 —53 között 3000-re ugrott, majd erősen visszaesett, s ma ismét 800 körül jár. Aligha tagadható, hogy az ötvenes évek hatalmas számszerű fej­lődése nem volt teljesen meg­alapozott. Kórusnak számított kis üzemek 10—15 tagú, csak egy szólamban éneklő „mini”- tígyüttese is, hogy javítsa a Statisztikát. Azzal azonban semmiképp nem lehetünk elé­gedették. hogy a kórusok szá­ma napjainkban is azonos a harminc évvel korábbival. A jelek szerint fejlett isko­lai zenetanításunk kis mér­tékben nevel utánpótlást a felnőtt énekkaroknak, holott az iskolákban körülbelül 1200 if­júsági kórus tevékenykedik. Minden énekkar eredményes munkájának legfontosabb elő­feltétele a karnagy személye, hiszen vonzóvá kell tennie a próbákat. Felnőtt kórusaink zenei fel- készültségében, színvonalában az utóbbi évtizedben jelenté­keny differenciálódás követke­zett be. Az együttesek mintegy negyede nagy mértékben növel­te szakmai tudását, részt vett •— és vesz — az országos mi­nősítéseken. Természetesen ki­sebb azoknak a kórusoknak a száma, amelyek betörtek a nemzetközi élmezőnybe, s amelyeket Európa-szerte szá­mon tartanak. Örvendetes, A most kezdődő hét első nap­ján ismételten nemzeti estet Iáhatunk a Tv műsorában. Kedden este a Finn Televízió jelentkezik, hogy dokumentum- filmekkel, riportokkal, útiké­pekkel, show-müsorral és já­tékfilmmel ízelítőt nyújtson mindennapos munkájából. A hét egyéb műsorai közül elsőként két magyar tv-játékot ajánlunk olvasóink figyelmébe. Az egyiket pénteken este sugá­rozzák. A címe Legenda a pán­célvonatról. Egy harcolva visz- szavonuló páncélvonat parancs­nokának és komisszárjának tör­ténetét látjuk abban az idő­pontban, amikor 50 évvel ez­előtt, 1919. augusztus elején a tanácskormány bukásáról érte­sülnek. A másik tv-játék szom­baton kerül képernyőre. Balzac regényének tv-adaptációja, a Gobscc Déry Tibor fordításá­ban és Horváth Gabriella tv- adaptációjában kerül elénk. Az ismert mű főszereplőjét, a pá­rizsi uzsorást Kovács Károly alakítja. Három filmet ajánlunk néző­inknek a hét. műsorából. Szer­dán Sardu és Najac nálunk is jól ismert műve, a Váljunk cl! ezúttal nyugatnémet tv-vígjá- lékként jelentkezik, s könnyű, nyáresti szórakozást ígér. Csü­törtökön Csehov Dusecska cí­mű, kevéssé ismert elbeszélésé­nek tv-film változatát láthat­juk a Klasszikusok tv-filmen sorozatban. Végül olvasóink fi­t BERENCSY SÁNDOR: ♦ Megöregedett múltból induló síneken haladt megöregedett harminc év alatt Apáin szíve ökölnyi máglya elégette az életét magányossága szótlanul élt hozzám szívéből sose szólt bőre alatt koromból másik bőre volt KISS TIBOR: 0Oédlalem Születésemmel esak nevet kaptam, s lehetőséget: kezdjek — folytassak. Fejfák rohadnak, átbuknak felettem az évek, törvényeim köbe vésem, hiszek, szeretek, félek, piciny örömök füzérét magamra rakom, sebeimet takargatom. Anyám világra hozott — a többit én vállalom. A jövő hét tv-műsorából gyeimébe ajánljuk a vasárnap, augusztus 17-én délután ismét­lés keretében képernyőre ke­rülő Casablancát. Igen érdekesnek ígérkezik egy pénteken jelentkező riport­film. A címe Háttérben. Azokat az embereket akarja bemutat­ni, akikkel a nagyközönség rit­kán találkozik. Az első adás a vasutasok körében készült, és azokat a vasúti dolgozókat mu­tatja be, akik az utas bizton­ságát vigyázzák anélkül, hogy személyesen találkoznának ve­le. Felhívjuk a figyelmet a Körkép című irodalmi-művé­szeti összeállítás pénteki adá­sára, és bizonyára kellemes fél­órát jelent majd szombaton este Ráday Imre versmondó műsora. A komoly zene kedvelői szer­dán este Manuel de Falla zene­szerzői portréját nézzék meg, csütörtökön pedig a Bernstein- sorozat legújabb, a népzenéről szóló részét. A könnyűzene kedvelői szinte mindennap ta­lálnak kedvükrevalót, már a keddi finn műsorban is lesz könnyűzenei show. szerdán meg a Show-hivatal jelentke­zik, csütörtökön Mahaila Jack- sont hallhatják, szombaton két részben zajlik a táncdalfeszti­vál döntője (a két rész között pihentetőül kis tv-komediák szerepelnek), végül vasárnap este a Charlie Drake világa cí­mű angol show-film zárja a hetet.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom