Észak-Magyarország, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-24 / 195. szám
eSZAK-MAGYARORSZÄG 6 Vasárnap, 1969. aug. 24. Az úszó fatörzstől az űrhajóig A közlekedés története akrw Őszi seregszemle 40 pavilonban 450 kiállító — Gyakorlati bemutatók — Utazási kedvezmény — Szeptember 5-től 15-ig találkozó a Városligetben tatja a lehetséges választékkor kezdődött, amikor az ember története. A közlekedés története annak a csodálatos diadalútnak a története, amelyet az ember a tudomány és a technika segítségével már eddig is megtett. Ott húzódik emögött nemcsak a találmányok és a felfedezések tömkelegé, hanem az egész emberiség sok ezer esztendős küzdelme a természet megismeréséért, legyőzéséért. Ezekhez a gondolatokhoz jut el, aki a budapesti Közlekedési Múzeumba ellátogat. Hazánknak ez a legnagyobb Klipper típusú vitorlás modellje. műszaki múzeuma a múlt század vége óta gyűjti a közlekedés tárgyi emlékeit. A múzeum a közlekedés valamennyi ágazatának a történetét bemutatja az első közlekedési eszközöktől; a folyón úszó fatörzstől, szánkótól az egyszerű kerekes járművektől kezdve egészen az égitesteket ostromló űrhajókig — képekben, okmányokban, eredeti eszközökben és modellekben. Lehetetlen még csak megközelítően is felsorolni a múzeum gazdag anyagát. De talán mégis érdemes megemlíteni a vízi közlekedés olyan ősi eszközeiről készült rajzokat, mint a tömlőtutaj, a későbbi fejlődés folyamán pedig a fából faragott hajóvontaló ember-hámot, a Kolumbusz 1492-ben készült Santa Maria nevű zászlóshajójának modelljét, a gabonaszállító gőzös hajóknak a kicsinyített mását. Itt van a legelső dunai gőzhajó, a Carolina modellje és a látogató különös izgalommal szemlélheti a Lenin atom jégtörőhajó kicsinyített mását. A közúti közlekedés fejlődésének különösen a tárgyi emlékeit kell kiemelnünk. Itt látható az a postai levélgyűjtő alkalmatosság, amely 1901-ben készült, motorja egyhengeres és négylóerős teljesítményre volt képes. Különösen gazdag a múzeum vasút-gyűjteménye. Mozdony modelljei világviszonylatban is kismelkedőek. A légi közlekedés történetét is igen érdekes és jó összeállítású anyag ismerteti az első kísérletektől egészen az űrrepülésig. Megtalálható itt Huska Vilmosnak 1.912-ben Miskolcon szerkesztett 25 lóerős repülő modellje is. A múzeum feladata azonban nem csupán a múlt feltárása és bemutatása. A közlekedéstörténetén túl megismerheti a látogató a mai közlekedés technikáját és a fejlődés irányvonalát is. A Városliget, a fővárosi vásárváros ismét a lázas készülődés .zajától hangos. Árut szállító gépkocsik, sürgőforgó emberek, helyükre kerülő bútorok, hűtőszekrények, textiliák s sokféle más fogyasztási cikk, ezt látja ma a szemlélő. A hazai ipar már hagyományosnak számító őszi seregszemléjét a Budapesti Őszi Vásárt szeptember 5. és 15. között rendezik meg, jóval nagyobb területen, mint a múlt évben. Idén a kiállítók 40 pavilonban, valamint a szabadtéren összesen mintegy 50 ezer négyzetméter területet foglalnak cl áruikkal, a nemzetközi vásár területének kétharmadát. A tavaly született elhatározás eredményeként a vásár valóban az ipar, a kereskedelem és a fogyasztók találkozója lesz, már azért is, mert csak forgalomban levő, vagy a közeljövőben forgalomba kerülő termékeket állítanak ki. Mód lesz arra is, hogy a kereskedelem a helyszínen kössön megállapodásokat az ipar képviselőivel, azonnali, vagy rövid határidőn belüli szállításokra. örömmel üdvözlendő új vonása lesz az ez évi Budapesti Őszi Vásárnak, hogy a nagy- közönség számára nemcsak kereskedelmi vállalatok, de maguk a gyártók is közvetlenül felkínálják termékeiket. A többi között a Győri Pamutszövő- és Műbőrgyár, a Duna Cipőgyár, s a Videoton kínálja majd saját árusító pultjainál legújabb termékeit. A vásáron 450 vállalat, kisipari szövetkezet és kisiparos állít ki. A fővárosi gyárak mellett nagy szerep jut a vidék iparának, közöttük a Hajdúsági Iparműveknek, a Jászberényi Hűtőgépgyárnak, a Tiszai Vegyiműveknek, a Borsodi Vegyikombinátnak. A gyárak* vállalatok nagyrésze gyakorlati bemutatókat tart a vásár idején. így a konzerváruk, a háztartásvegyipari, s a textilipari cikkek ésszerű, korszerű felhasználásáról. Ott lesz a vásáron a KON- ZUMEX és a HUNGARO- COOP is, olyan árucikkekkel, amelyek eddig alig, vagy egyáltalán nem voltak találhatók a kereskedelmi forgalomban. Ez a részvétel mintegy ösztönzés a hazai gyártó vállalatok számára, s ugyanakkor a kereskedelmet is tájékozról. A vásár vidéki látogatói, ahogy a korábbi években, úgy ebben az esztendőben is 3.1 százalékos vasúti kedvezményt kaphatnak. Szombaton és vasárnap pedig úgynevezett családi jeggyel, 30 forintért tekintheti meg a vásár gazdag látnivalóit egy négytagú család. A „Derű” mozdonymodcil 1817-ből. 1 íimodésoh rövid pórázom E. Kovács Kálmán aforizmáiból Sokszor túlbecsüljük annak az értékét, amit nem sikerül elérni vagy megkaparintani. * Szomorú az, ha a feleség a férj távoztakor mindig megkérdi: a szemüveged nálad van, fiam? * Ha a szerelmed horgász, akkor a vízjárás, ha kártyás, akkor a lapjárás iránt érdeklődj! * Utóbb a szemétlapát is szemétre kerül. Ha a szerelmesek bezárják az ajtót, a szemérem kiszökik az ablakon. * Aki csak rosszat mond a szerelemről, azt sohasem szerették. * A középszer csak ott tud uralkodni, ahol félelmetes hadállásai vannak. * Az még nem tesz költővé, hogy bonyolultan fejezed ki a semmit. * Aki magára hagyja a gyermekét, az annyi, mintha pisztolyt adna a kezébe. * Akik nem a munkájuk révén akarnak boldogulni, azokból lesznek a gonoszok és szerencsétlenek. * Az elvtelen minden szélhez igazítja a vitorláját. * A barátságnak az életveszély a próbaköve. Asbóth Oszkár 1928-ban készítette cl a világon az első helikoptert, amely pilótájával felemelkedve hosszabb ideig lebegett és minden irányban képes volt a mozgásra. jdnem... Ez az öníés úgyugk£: dődött, mint a többi. A vályú alá állt, elnézte, amint a be- hemót März-kemence csiga- lassúsággal, a csordulásig fordul, s olajas gömbörödéssel megjelennek az első acélcsöp- pek. Futkároztak az aranysárga gömböcskék, labdaként egymásnak ütődtek, s a to- szintástól szétrobbantak. A csapolás csak eddig érdekes, utána megismétlődik, amit százszor-ezerszer látott. Jön a lávafolyam, elsodorja a játékos gömböcskéket, s a daru beleremeg az üstbe zúduló 1700 fokos acéltól. Tekintete már az automata mérlegre tapadt. Magában számolt: százhuszonnyolc százhuszon- kilenc — és nSSÉ>nyomott egy gombot. A sziréna vijjogva felsírt. A kemence összekapta száját — a mérleg nyelve megállt a 130-as szómnál. Százharminc tonna folyékony acél az üstben, fortyogó baracklekvár ... A sziréna elhessentett mindenkit a környékről. A roppant acélkötelek zajtalanul emeltek az üstön, s lódulás nélkül indult a daru az öntőformák felé, ahol azbeszt emberek várakoztak, nyugodtan, mozdulatlanul, ki-ki a maga helyén, mint megannyi szobor. A darus „rácentizett” az öntőforma tölcsérére. A szobrok már éppen megelevenedtek, nem fürgén, hirtelenkedve, inkább komótosan. Itt nincs helye semmiféle kapkodásnak. A mesterség titkában járatosak tudják, a folyékony vas mindaddig kezes bárány, amíg törvényei szerint cselekednek, de csak egyszer,' egyetlenegyszer kapassa el magát az ember, menten kibújik belőle az ördög. Tehát csak úgy, mint tegnap, tegnapelőtt, azelőtt, nevesincs elődök tempósságával és előítéletével: „Folyékonyan kutyaportéka a vas!” Az azbesztemberek hirtelen elszálltak, az öntőpad vasa rémülten csattogott a fatalpú bakancsoktól. A daru és az üst nehezen ülepedő, kormos porfelhőbe burkolózott. A ko- rompöfetegben mindössze két ember maradt. A légkondicionált darukosárban várták: most mi lesz?! Nem tudták, minden porcikájukkal érezték: ez a halál előtti pillanat. Pista artikulátlan hangot hallatott, Jancsi csak annyit kiáltott: „Zolikám!” Egy rugdalózó, kékszemű, igazi „szerelemgyerek” pöttöm karja csapott Jancsi kezére, mintha mondaná: nyugi, apa, ne moccanj, ne nyúlj semmihez! Gombok, kapcsolók, karok arasznyira Jancsitól, és nyugton tud maradni. Megértette, gépe beteg, s mert baját nem ismeri, legjobb, ha veszteg marad. Mereszti a szemét a kosárból, de a fekete por még nem oszlott el. Tekintetét az üst felé szegezi, várja, hogy kivilágosodjék. Azzal az üsttel történhetett valami, következésképp a folyékony acéllal, a veszedelmek veszedelmével; ha ki- löttyen mind az ezerháromszáz mázsa, elpusztítja, ami útjába kerül, az öntőpadot, lenn a síneket, s fenn az embereket a darukosárban. A por lassan leülepszik. Az üst megdőlve, az acél éppen hogy ki nem csurran. Felnéz a kerekeket rögzítő csavarokra — egy részük hiányzik, s ezért zuhant az üst egyik oldala vagy húsz centit. A rettenetes rázkódástól a darun felhalmozódott por szinte felröppent. A kötelek fönnakadtak valamin, megfogták az üsöt. Az öntőt óJStof'Síí: szólással visszaszállingóznak, tisztes távolból mustrálgatják az üstöt, a köteleket. A darusok menekülésre gondolnak, itthagyni az egészet. De akkor a 130 tonna acél belefagy az üstbe, s nincs az az ember, aki ekkora tönkkel kezdeni tudna valamit. Az üst mozdulatlanul áll az öntőforma tölcsére fölött. Jancsi rátapasztja fülét a darura, hallgatja a vasat, nem zajonganak-e benne gyanús zörejek. Nem. Tehát az acélt meg kell menteni. Egymás mögött hat tölcsér tátong, várja az acélt. Jancsi úgy gondolja, ha az első adagot kiönti, a megkönnyebbült terhet még jobban tartják majd a lélekmentő vasak. Lekiált az olvasztároknak: — Eresszétek meg! Az azbesztszobrok nem mozdulnak. — Ez az egyetlen megoldás! — ismétli. Megindul egy, aztán még egy, majd egy harmadik is. A motozás az üstön pirinyót se mozdít a roppant terhen. öm- leni kezd az acél. Megtelt az első forma. Méternyit arrább kell menni, de húsz tonnával már kevesebb van az üstben. — Majd centizek! — kiált le Jancsi. — Menjetek onnan! Nem mennek, mögé húzódnalc. Jancsi már egyedül van a darukosárban, két életet minek kockáztatni. A darunak csak egyirányú mozgást kell végeznie, s ha igen-igen lassan indít, az üst mozdulatlan marad. Furcsa jó érzés keríti hatalmába. Nem, arra nem gondol, hogy rajta a világ szeme — a hősök nem gondolnak ilyesmire. Az jut eszébe, most úgy kell mennie darujával, hogy hozzá képest a csiga olimpiai bajnoknak érezhesse magát. Ezt a tempót még sose próbálta, pedig huszonhét éve van darun. Nem centizik — milliméle- rezik, s boldog, hogy gépe tökéletesen engedelmeskedik akaratának. Nem tudja, csak sejti, mennyit haladt. Amikor már érzi, a tölcsér közelébe ért, letekint munkatársaira. A kezek még fent, aztán egyre lejjebb ereszkednek. — Állj! És már nemcsak az a három forgolódik az üst körül. Jancsi füle szorosan a daru vasára tapadva. Huszonhét év minden tudósa belesűrűsödik ebbe a figyelésbe. Érzi a feszülő vasak könnyebbülését, mintha sóhajtanának, s a drótok citerajátéka „vastagodna”. Feltekint az automata mérlegre, s fennhangon és visszafelé' számol, mint az űrpilóták: „Kiler /enhárom. kilencvenkéltő, kilencvenegy ...” és már az öntőket lesi, várja az intést. Megint eltrappolnak, ismét oszlopok mögül kukucskálnak. Jancsi jól megtanulta, ha uralkodni akar a vason, a folyékonyan csakúgy, mint a formába kényszerítetten, elsősorban önmagának kell parancsolnia, le kell küzdenie lelkendezését, mely elhamarkodott mozdulatok veszedelmével terhes. Most már talán a millimétereket is részeire aprítja. A veszély még mindig nem múlt el, mindaddig nem múlik el, amíg az utolsó tonna acél is lei nem csurgott az üstből. A/ iiídilen öntőformá- UlUfMI nál már cj_ rogatóan dorombolnak a kö telek. Fülét leveszi a vasról, elveti magát az ülésen, tekintete egyetlen pontra, a mérleg nyelvére szegeződik, elszámol, megint számol, halkan, dudorászón, visszafelé. A zérót telitorokból üvöltené túlkióllva az öntőcsarnok lármáját, de nincs hozzá ereje Szemét behunyja, keze közé temeti arcát, s ő a nap hőse. több milliós érték megmen- tője megkönnyez egy árva kis. gondolatot: „Majdnem apa nélkül maradtál, kisfiam ...” A zéróra odalent „beindult a lelkes éljenzés „rakétája’ de G. János darukormányo. csak arra gondolt, ha haza megy, egész délután a fiávr fog hancúrozni .. Gulyás Mihály
