Észak-Magyarország, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-24 / 195. szám
Vasárnap, 1969. aug. 24. eSZAK-MAGYARORSZAG 7 A becsületes megtaláló A zt hinné az ember, talált pénz ma már csak a mesében van. A mesebeli szegényember sok pénzt talál, meggazdagodik, boldogan éli világát, véletlenül sem jut eszébe azon tűnődni, kié lehetett a pénz, ki veszíthette el. Tatártól, töröktől föld berekken tett pénzeket hébe-hóba ma is kifordít még az eke, ám ezekből meggazdagodni nem lehet. A mai embert a saját pénze érdekli a legjobban és mégis megtörténik, hogy elveszti. Nem kártyán, lóversenyen, csak úgy, egyszerűen kicsúszik a zsebéből, legtöbbször a károsult maga sem tudja, hogyan. Ha táskában van a pénz. akkor rendszerint az igazolványok, egyéb okmányok is ott vannak vele és ilyenkor a szegény kárvallott egyetlen reménye a „becsületes megtaláló”. „Kérem a becsületes megtalálót — írja az újsághirdetésben —, a pénzt megtarthatja, de az igazolványokat juttassa el”... Es a „becsületes megtaláló” a világ legbecsületesebb dolgának tartja, hogy a talált pénz őt illesse meg. Névtelen levélben visszaküldi az okmányokat, vagy egyszerűen csak bedobja az illető levélszekrényébe, esetleg eldobja az utcán, belöki egy kukába, és örül, hogy a mások szerencsétlensége szerencséssé tette. Hogy is néz ki némely „becsületes megtaláló”? Elmondanék egy esetet. Az ügyeletes rendőrtiszthez háromezer forintot visznek be. Találták a miskolci vásárcsarnok előtt. Nahát, milyen becsületes megtalálók! A tiszt mosolyog. A pénz kötegbe kötve feküdt a járdán. Se igazolvány, se egyéb okmány nem volt vele. Még csak be sem volt csomagolva. Szinte egyszerre pillantotta meg két egymással szembe jövő járókelő. Az egyik rátette a lábát és így szólt: — Ez az én pénzem, én találtam! A másik sem hagyta a magáét: — Menjünk akkor a rendőrségre! Elmentek, leadták. Kis idő múlva egy férfi jelentkezett az ügyeletes tisztnél és "lőadta, hogy elvesztett ötezer (!) forintot! ötezret mondott a három helyett! Ügy látszik, ő már nem volt egészen becsületes elveszítő! E s lnézést kérek, hogy e jegyzetben pozitív példa nem sze- j repel. Az életben vannak valóban becsületes megtalálók is, akik tudják, hogy a talált tárgyak egyedüli biztos helye a rendőrségen van. Csak így maradhat valóban becsületes a megtaláló és kevésbé nyugtalan az elveszítő. — borsodi — 4 jövő hét tv—wtíí&orából A jövő hét televízióműso- rából elsőként két magyar tv- játékra hívjuk fel olvasóink figyelmét. Szombaton este kerül képernyőre Szerb Antal VII. Olivér című regényének tv-adaptációja. A tv-komé- diát Palásthy György és Kény» Tamás készítette, a címszerepet Darvas Iván játssza, a további szereplők Bárdy György, Major Tamás, Moór Mariann és Garas Dezső. A másik tv-játék orosz klasszikus — Turgenyev — munkájából készült, címe: Vidéki asszonyság. A vígjáték egy vidéki kistisztviselő feleségéről szól, aki a szomszéd föld- birtokos, egy/ magas rangú tisztviselő hazalátogatását használja fel férje kinevezte- téséhez. Főszereplők Vass Éva és Benkő Gyula. Vasárnap, augusztus 31-én este látható. Színházi közvetítést is ajánlunk olvasóinknak, mégpedig olyan előadást, amelyet a Miskolci Nemzeti Színházban vettek fel annak idején. A Harminchárom névtelen levél az év első felében kellemes estéket szerzett a miskolci színházlátogatóknak. Most az egész ország megismerheti, s megismerhetik azok a miskolci és borsodi nézők is, akik az élő bemutatáskor valami oknál fogva nem láthatták. Méhes György vígjátéka kedden kerül a közönség elé. A komoly zene kedvelőinek figyelmébe ajánljuk a szerda esti műsorból az Ungár Imre zongoraművészről készített portréfilmet, valamint a jövő vasárnap este látható összeállítást a nyári zenei estékről. A képzőművészeti adások iránt érdeklődők csütörtökön A Tv Galériája sorozatban Berki Viola kiállítását és az ahhoz kapcsolódó beszélgetést élvezhetik. Értékes fél órát ígér Farkas Gabi versekből és dalokból összeállított szombati műsora. A filmek kedvelői sem panaszkodhatnak majd a következő héten. Szerdán egy nyugatnémet filmszatíra, a Jebal Decks bosszúja látható. Az 19R7-ben készült tv-filmben egy idős bankhivatalnok áll bosszút a bankon igen sajátos módon. Csütörtökön este Alída Valiival láthatjuk a Music Roma második részét pénteken pedig Mickey Rooney főszereplésével látunk érdekesnek ígérkező, izgalmakban bővelkedő filmet, címe: A vadászat. Végül szombaton két filmismétlésre hívjuk fel a figyelmet: délután a Chariot, a vándormuzsikus, Chaplin kisfilmje kerül képernyőre, éjjel pedig a közönség kívánságára a Ha már nem lennél az enyém című olasz zenés film. Érdemes lesz képernyő elé ülni csütörtökön a Szombattól hétfőig című riportfilm, pénteken a Közöny vagy félelem című dokumentumfilm vetítésénél. Ugyancsak pénteken látható Az öltözködés művészete sorozat tizedik adása. Új napkosi otthon as öregeknek „A szocialista társadalomban a szociális tevékenység az emberről való gondoskodás egyik formája” •— állapítja meg az a beszámoló, amelyet a Sátoraljaújhelyi városi Tanács Végrehajtó Bizottságának legutóbbi ülésén vitattak meg. A zempléni részek székhelyén az utóbbi években figyelemre méltó eredményeket értek el a szociális gondoskodás kiterjesztésében. Arányosan megnövelték az e célra szolgáló költségvetési előirányzatot, hogy a segélyezésre szorulókat méltányos összeggel rendszeresen támogathassák. Ezen kívül egy év alatt 47 514 forint rendkívüli szociális segélyt is kiutaltak. Megszerveztek a ráutaltak területi gondozását, s ebben a munkában dicséretes segítséget nyújtanak a tanácsnak a Vöröskereszt és a nőtanács önkéntes közreműködői, a vállalatok közül pedig az El- zett Fémlcmezipari Művek, s a Hegyalja Ruházati Ktsznői szocialista brigádjai. Ezek az önkéntes társadalmi munkások felkutatják a szociális segélyre jogosultakat, közreműködnek panaszaik kivizsgálásában. A szocialista brigádok tagjai a nőnap, anyák napja alkalmából, s a téli ünnepeken maguk készítette süteményekkel, üdítőitalokkal, virágokkal kedveskednek a magukra maradt öregeknek. Az öregek napközi otthona ideiglenesen a művelődési ház egyik kis szobájában működik. A szűk helyen azonban 22 főnél többet nem helyezhetnek el. Ezért a városi tanács végrehajtó bizottsága határozatot hozott új, 50 sze- mélyes napközi otthon kialakítására a rászoruló öregek számára. Az építési munkák jó ütemben haladnak, s már az őszre tervezik az új napközi otthon átadását. Dinnyevásár az országúton • .- V# mm ötletes módon a Budapest—Miskolc országút mellett, Aszód határában állították fel azt az elárusító bódét, ahol a csányl vándordinnyések termclvényét árusítják. Sxcptemhcr 14-én Orpheus az aggteleki barlangba látogat Három hét múlva, szeptember 14-én, vasárnap délelőtt 11 órakor ismét az aggteleki alvilágba, pontosabban a barlang hamar híressé vált hangversenytermébe látogat Offenbach hőse, Orpheus. A klasszikus operett számára ennél természetesebb és stílusosabb miliőt igazán nem teremthetnének egyetlen színpadon sem. A Budapesti MÁV Szimfonikus Zenekar lép pódiumra Breitner Tamás vezényletével, a főszerepeket pedig Le- hóczky Éva, Bartha Alfonz, Palócz László, Barlay Zsuzsa és Kishegyi Árpád éneklik. Az összekötő szöveget Rom- hányi József írta, Tallós Endre lesz a narrátor. Zemplénagárd és a határőrök A határőröket, ha szolgálat közben, vagy a falu utcáin találkoznak velük, úgy köszöntik a falubeliek, mint közeli családtagjaikat. Aminthogy már jónéhány egykori itt szolgált határőr — bár az ország túlsó csücskéből vetette ide a kötelességteljesítés parancsa —, leszerelés után is itt maradt, egy életre. Idekötötte a szíve, itt alapított családot. Kell-e ennél meggyőzőbb bizonyság, mennyire befogadta, magáénak érzi határőrző fiait Zemplénagárd. MesQVökercznck Farkas Nándor a távoli Dunántúlról, Pécs környékéről vonult be az itteni határőr- laktanyába, több mint másfél évtizeddel ezelőtt. Ma már törzsökös agárdinak számit, közismert, megbecsült ember a községben, boltvezető. Legnagyobb fia azóta kikerült az iskolából, s őt már a Tisza csalja majd haza — bárhová vetődjék. Kántor József is határőrből lett agárdi lakos. Ide köti családja, munkája, ö az állami gazdaság gyümölcsösében dolgozik. Az egykori határőr. Bállá István a beregi Lónyát cserélte fel a Bodrogközért, egy itteni leányért. Most a termelőszövetkezetben trak- torszereló. S hány agárdi lányból lett más vidékre vitt menyecske. aki az élet rendje, a körülmények alakulása szerint oda követte férjét, akivel itt ismerkedett meg. Az iskolás fiúk meg úgy ragaszkodnak a mindig barátságos katonákhoz, mintha imiMtnitnii Az öreg most is akkor jött át hozzánk, amikor vacsorához ültünk. Apám jó szóval invitálta: — Tartson velünk, István bátyám! — Csak isten áldásával — húzódott még hátrább a kopott konyhaszékkel —, az enyém már megvolt. Mi ettünk, ő beszélt: — Kicsit húz a vállam. Kinyomtam máma a nagy akácot ott a farmezsgyén. Tizenegy guriga lett a derekából, kilenc a vastagabb ágakból, meg tizenöt kéve gally. — Hű, a míndenit — rándított a nyakán apám két kanál között. — Jó nagy volt! — Hát azt még az apám bátyja ültette. Alighanem ki- lencvenhét őszén, amikor az új portát is megvettük. — Akác jó tüzelő — szólt közbe anyám is. — Az igen — bólogatott az öreg. — Reggel kivágja az ember, délben már főzhetsz vele. Ügy ég, mint az olaj! Anyám kibontotta az asztalkendőbe bugyolált héjában sült krumolit. Forgattuk, fújtuk, hámoztuk. Sót, paprikát hintettünk rá, azzal ettük. Közben hallgattuk az öreget. — A sült krumpliról jut eszembe — mondta az öreg —, én fogoly vótam, amikor ott kint elkezdődött a zenebona. Vagy két-három magyar társunk, akik körül vó- tak aggatva lőszerrel, meg pisztolyokkal, bejött egyszer a lágerbe. Azt mondják, akarunk-e harcolni a burzsujok ellen? Felcsapunk-e Lenin katonájának? Ki az a Lenin? Nem egyszer láttuk, hogy Az az orosz Kossuth Lajos, röptiben lefagyott a veréb! azt mondja az egyik társam, Nacsak, elég az hozzá, ott a halasi tanító. Na, mondom, toporgok a drótozott bakancs- akkor menjünk, ha már ban, amikor valaki mellém üzent! És mentünk. Szu- lép. Lenin volt. Annyira áll- ronyos puskát kaptunk, tam tőle, mint ez a stelázsi. hat tölténnyel. Azt mondják, Azonnal megismertem. Ki- hn elfogy, ott a b^jonét.. A húztam magam, összeütöttem fóradalom katonája nem mis- a bokámat. Kerestem a pusm.AAA/>AAAAA7;AArA/.VA7>AAAWAA7AW>AAAAA>AAAAA7/7/77mAAAAAAAAW/AMAA/M//’/A/A7AAAAWAJ. Annus József: Két sült krumpli 7ZS2^AAAWAA//7A//A7AA777AA/WAAAAAAAAAAAAA/AAA/A>A/ww7MAWAAMAJA/AjjAA>JA2mJ7AL másol. Nagy szükség persze nem vót a puskára. Leginkább strázsát álltunk. Ha néhány gyerek vagy asszony arra kódorgott, elég vót kiabálni. Nacsak, elég az hozzá, egy jó fogós hajnalon Lenin palotája előtt álltam posztot. Hárman virrasztot- tunk kint a ház előtt, kettő a kapuban, a többiek bent a gangon. Ormótlan nagy gang vót ám az! Pontosan ötven oszlop tartotta az ereszt, csupa vörös márványból! Mondom, hideg volt. Nem hűvö- secske. mint itt januárban. Holló’ Ott olyan időben még kiskabátban járkálnak. Hanem akkor a köpönyegben, de még a bundában is össze kellett húzódni. Kutya hideg volt. Ha az ember köpött egyet, hát az koppant a földön. Megfagyott, mire leért. kaszíjat, hogy szabályos legyen a hapták, de Lenin nem engedte. Ügy nyújtotta parolára a kezét, mintha csak földszomszédok lennének. — Hova is való maga? — kérdezte. — Én kérem. Vásárhelyre, Gorzsára. Az öregapám Orosházáról gyütt oda annakidején. — Szóval magyar? — Igen. Pópity István, szolgálatára’ \ — Jól van, István. De akkor lesz igazán jó, ha maguknál is a paraszté lesz a föld, aztán az hordja padlására a búzát, aki learatta. — Milyen nyelven beszéltek? — kérdezte a húgom. — Hát magyarul! — Lenin tudott magyarul? — Lenin? Hát hogyne tudott volna! Tizenkét nyelven tudott. Ennyi országban bujdosott a cári pandúrok elől. Mert félt ám tőle a cár! De a nép sehol nem adta föl. Nacsak, elég az hozzá, hát beszélgettünk. Azt kérdi tőlem: — Aztán nem fázik itt, István? — Jobban csak a kezem, meg a lábam. — Na, fogja! Avval a zsebibe nyúlt, oszt kivett két olyanforma sült krumplit, mint az ott a szélin. A markomba nyomta. Jó meleg volt még. — Köszönöm, de akkor meg magának nem marad ... — Tegye csak el, nekem van még vagy tíz. Rakott az asszony ... Hanem a lába ettől még megfagyhat. Na, jöjjön! Belülkerültünk az ajtón, leültetett egy sámlira. Oldozni kezdte a bakancsát. — Hányas lába van? — kérdezte. — Negyvenegy — mondom. — Nagyszerű! Akkor ez pont jó magának. Cseréljünk! — No, de ... — Gyerünk tovaris, gyerünk! Tanulja meg, hogv mindig annak kell a jobb bakancs, aki nehezebb strázsá' áll. El is cseréltük a lábbelit Lenin az én drótozott bakan csomban ment föl az irodé iába ... Nem tudom. István bátyán látta-e valaha Lenint. Ha erő sen rágondolok, én látom. De mindig az István bátyám drótozott bakancsában ... azok testvérbátyáik lennének. — Ez a barátság az iskolai munkának is hasznára válik — mondja határozottan Balogh László tanár, úttörővezető. — Iskolánkban megszerveztük a határőr úttörőszakaszt, s a határőrség KISZ- szervezetéből járnak hozzánk a katonák, afféle önkéntes kiképzőnek. Ezek a foglalkozások mindig érdekesek, a gyerekek játszva ismerkednek az életkoruknak megfelelő szinten a honvédelmi tudnivalókkal. A honvédelmi nevelés nálunk a mindennapok gyakorlatában is kiállta már a próbát. Gyere csak ide, Laci — szól oda az ünnepség szünetében egy szőke, már majdnem fiatalemberhez —, s mondd el. miért kaptatok a bátyáddal együtt jutalmat. — Tuzséron, odaát a Tiszán, az már Szabolcs megye, volt meccs, s arra sokan átjöttek rendes határátlépővel itt, a mi határszakaszunkon — magyarázta Ferkovics László. — Mi Bertivel, a bátyámmal. aki akkor nyolcadikos volt, épp kint voltunk a határmenti legelőn. A nagy melegben behúzódtunk a juhászkunyhóba. s onnan néztük a nagy forgalmat. Meg az is eszünkbe jutott, amit az úttörőknél tanultunk a határőröktől. hogy a határsértők gyakran felhasználják az ilyen alkalmat, és a tömegben észrevétlenül átjönnek, engedély nélkül. Kezdtük hát jobban figyelni a határon túli bokrost. Valami gyanús mozgást vettünk észre odaát. A rendes szándékúak az úton járnak. Aki bújkál. rosszban sántikál. Hamarosan átóvakodott a mi felünkre három suhanc, s itt csatlakoztak a többiekhez, mintha oda tartoznának. Bátyám beszaladt az őrsre, jelentette, hogy mit láttunk. Én meg addig szemmel tartottam a gyanús idegeneket. A két fiú segítségével el is fogták a határőrök a három nemkívánatos látogatót. 4 kultúra katonái A mostani határőrök közül Király László őrvezető, mint KISZ-titkár — civilben forgalmista gyakornok Ózdon — aztán Dakos Ferenc őrvezető, karcsai fiú. aki leszerelése után tanító szeretne lenni — a határőr úttörőszakasz fő patrónusai. Dakos Ferencnek ez jó előiskola választott hivatásához is. Egyúttal ő a népi tánccsoport egyszemélyes „zenekara” az ő harmónika kíséretére táncolnak az együttes tagjai. Berecz József l t J
