Észak-Magyarország, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-24 / 195. szám

ESZAK-MAGYAROR5ZAG 5 7 -------' Vasárnap, 1969. eug. El. — é s az emberekkel való törődés Napirendé« az anyag mozgatás R fe«feta!f$Éü eaeléséüá óljai Féns:, gép, szemléiéi és ember M] agyon érdekes cikk­I ll sorozatot olvastunk az * V ' Eszak-Magyaror szagban a munkaerő mozgásról. Olyan probléma ez, ame- lyet nem könnyű megol­dani. Es nemcsak azokat érinti, akik már mozognak, hanem azokat is, akik még nem szánták rá magukat a döntő lépésre, vagyis készü­lőben vannak. Nehéz a mun­kaerőhiánnyal küzdő üzemek­ben a visszamaradok helyze- zete is, hiszen rájuk vár a már eltávozott munkájának elvégzése is, és ez oka újabb és újabb munkahelyi kon­fliktusoknak. Nem a minden­kori időben megtalálható vándormadarakról, vagy a nagyon indokolt (például la­kóhelyhez közelebbi elhelyez­kedés, esetleg magasabb ke­reseti lehetőség) okból leszá­molok, vagy leszámolni ké­szülőkről van szó, hanem azokról, akik — ha a mun­kahelyükön csak kicsit is jobb volna a közhangulat, bánásmód — szívesebben ma­radnának, mint mennének." Így kezdődik a szerkesztő­ségbe érkezett, s e témával foglalkozó levelek egyike. Sz. Oy. személyében olyan em­ber írta, akikből a gyár, ne­vezetesen az LKM féltése, az aggódás beszél, aki látja a munkaerő-vándorlás morális, anyagi, illetve az emberi sor­sokra való kihatását. És egy­ben latja a belső okot is. A munkaerő-mozgás, a he­lyenként fellépő munkaerő- hiány erősen foglalkoztatja a gyárak politikai, gazdasági, munkaügyi vezetőjét. Ez ért­hető is. Általában a dolgozók 30 százaléka mozgásban van, van ahol egy év alatt a fi­zikaiak 40 százaléka kicseré­lődött, vannak építésvezető­ségek ahol fluktuáció- és munkaerőhiány miatt felére csökkent a létszám. Van ahol beszélgetések, másutt kérdőívek alapján akarják megtudni, ki miért megy el. Fejlettebb üzemek­ben szociológusok, pszicholó­gusok nemcsak az elmenő­ket, hanem a gyár többi dolgozóját is megkérdezve igyekeznek megállapítani az okokat. De bármilyen mód­szer, egy ok mindig szerepel: az emberekkel való törődés, a dolgozók és a közvetlen veze­tők kapcsolata. Egyik nagy­üzem pszichológusai vala­mennyi dolgozóval való be­szélgetés alapján az elmenés két fő okát. állapították meg. Egyik: irreálisak az adott munkahellyel szembeni kö­vetelések, másik: rossz a dol­gozó és a közvetlen vezető kapcsolata. aivság lenne a dolgozó és a közvetlen vezető kapcsolatában valami különlegeset, megvaló- síthatatlant keresni. Próbál­juk ezt esetenként elemezni. A Lenin Kohászati Művek egyik hengerésze az elmenés- sel kapcsolatban így véleke­dik: „Én egész életemet itt akarom ledolgozni”. A ragaszkodás okaként csak egy mozzanatot. Egy íz­ben szem- és fültanúja vol­tam, amikor közvetlen veze­tőjével arról beszéltek, ho­gyan lehetne a hengerlési fo­lyamatot meggyorsítani, amely egyben a minőséget is javítja. Közvetlen vezetője úgy beszélt ezzel az ember­rel, mint egyenlő partnerrel, mint munkatárssal. „Megtaláltam a számításo­mat” — mondotta a Miskolci Üveggyár dolgozója, és arról beszélt, hogyha valami tech­nológiai módosítást javasol a főmérnöknek, az nem megy el mellette süket fülekkel. Olykor vitáznak, de ha a munkásnak igaza van, akkor elismerőleg mondja neki: „Ügy látszik, jól érti a szak­máját”. Az említett esetek azt mu­tatják, hogy a dolgozók je­lentős részének nincs prob­lémája a közvetlen vezetőjé­vel. különösen nincs a való­ban jól működő szocialista brigádokban, ahol a csoport- vezető, a művezető, a telep­vezető. a brigád vezetője, il­letve a brigádtag. Ezekben a brigádokban a munkahelyin túl mély emberi kapcsolatok is kialakulnak, amelyek csöp­pet sem veszélyeztelik, ellen­kezőleg, növelik a közvetlen vezetők tekintélyét. Ezekben a brigádokban nincs fluk­tuáció. „Megtaláltam a számításo­mat. Már a tizennegyedik éve vagyok itt, az ózdi kirendelt­ségen” — mondta a napok­ban Váradi Ferenc, az ÉPFU egyik gépkocsivezetője. A miértre elmondotta, hogy ezer szál fűzi a munkatársaihoz, a megrendelőkhöz. Az egyik főfuvaroztató építésvezetője így beszél vele: „Ferikém, ha maga ott van, tudom, hogy nem lesz hiba”. A családja Vajdácskán lakik. A tsz-be is hívják, de itt erősebb a von­zás. És ebben benne van, hogy a korábbi nyomorúságos telep helyén korszerű telep, öltöző, mosdó épült. A telep­vezető keménykezű, nem néz el hibát, de igazságos, és bármilyen problémával men­nek hozzá, segít. Ez látszó­lag apróság. Dédestapolcsányban egy másik telep pilótájával ta­lálkoztunk. Jó munkaerő. Szeret is ott dolgozni. De cg benne egy sérelem. Nyolc óra munkabére lóg a levegő­ben. ' Kétszer szólt' a telep­vezetőnek, az beküldte őt a miskolci központba, onnan visszaküldték, hozzon egy igazoló írást. Végül is a vál­lalat vezetőjének kellett az üggyel foglalkozni, amelyet a telep adminisztrátorainak kellett volna elintézniük. P ár héttel ezelőtt a sze­mélyzeti és a munka­ügyi vezetőkkel ankétet tartottunk a szerkesz­tőségben. A részvevők el­mondották — és ezt az üze­mekben dolgozók panasza még jobban megerősíti —, hogy egyes, főleg alsó beosz­tású vezetők, tisztviselők akarva, nem akarva, sokszor megsértenek embereket. A sértések dagadnak, duzzad­nak, aztán csoportos elmo- nésben csapódnak ki. De akik a sértést elkövetik, azok ma­kacsul és mozdulatlanul a he­lyükön maradnak. „A helyzet egyre feszül­tebbé válik a dolgozók és egyik-másik vezető között — olvashatjuk Cs. Gy. leveléből. — Elharapózott, a munkás­emberekkel szembeni durva bánásmód és a komisz hang­nem ...” „Érdekes körülmény — írja egy másik levelező —, hogy többnyire nem az úgynevezett nagyfőnökök, hanem o kís- főnökök pökhendi, nyegle, gyakran minősíthetetlenül durva magatartása teszi el­viselhetetlenné a helyzetet. A keresetek alakulása csak má­sod- és harmadrendű ténye­ző, az emberi magatartások­kal van a baj." A munkásosztály az utób­bi években nagy fejlődésen ment át. A megyében több ezer az olyan fizikai munkás, aki érettségivel, technikum­mal rendelkezik, illetve most tanul, Sokat fejlődtek azok is, akik különféle szakmai kép­zéseken vettek részt, illetve a szocialista brigádszerződés­ben vállaltak szerint végez­ték önművelésüket És szin­te döbbenetes, hogy mégis akadnak csoport-, mű- és üzemvezetők, akik megen­gedhetetlen hangokat hasz­nálnak. Van ki úgy véli: ez új je­lenség. De nézzünk egy pél­dát. Az egyik kis termelő- egységben a dolgozók a sajtó képviselőinek panaszolták el, hogy a vezető durva, gorom­ba. Kollégája a miértet így jellemezte: „A munkához nem nagyon ért, az emberek­hez még kevésbé, és azt hi­szi, hogy nagy hanggal min­dent el lehet intézni. Van is valami igaza. Egyszer durva magatartása miatt már fe­gyelmit indítottak ellene, de az ügyet »elsimították Nos, ha a gyökereket ku­tatjuk kiderül, hogy nem mai eredetű, sőt! A kifogásolt magatartású kisvezetők, kis- főnökök jó pár évvel ezelőtt alakították ki vezetési stílu­sukat. A csak utasításos rend­szerben ez talán kevésbé tűnt fel. A reform szelleme az egész társadalmat kezdi át­formálni. A vállalatok felső vezetői és a középvezetők nagy része, akik jobban kap­csolatban vannak a külső élettel, sokat formálódtak, azonosultak az új gazdasági rendszerrel. És ezt lehet el­mondani sok csoportvezetőre, művezetőre, stb. De vannak emberek, akik makacsul ra­gaszkodnak a régi, megcson- tosodolt módszereikhez. A megye egyik társadalmi veze­tője így jellemezte az ilyen emberek lelki rugóját: „Véleményem szerint en­nek egyik oka a kényelmes­ség, a felelősségtől való ir­tózás, a hozzá nem értés, az általános fejlődéstől való el­maradás. De hibás az adott üzem közép-, sőt a felső ve­zetése is. Miért tűri az ilyen kiskirályok káros uralmát?” A reform lehetővé tette a szabad munkavállalás lehetőségét. A tapaszta­lat az, hogy a becsüle­tes dolgozók nem nagyon él­nek vele, ragaszkodnak az üzemükhöz. És ha ilyen ra­gaszkodó emberek kiskirályok önkényeskedése miatt elmen­nek, az nagyon súlyos kriti­ka az adott üzem vezetésé­re. A vállalatoknak meg kell találniuk a módot a „nagy­hatalmú” vezetők megfékezé­sére, az emberséges magatar­tásra való nevelésre. Csorba Barna i KnvüNK I őszinték. a LLGYUNK| vállalatok egyébként is szűkös beruhá­zási, fejlesztési eszközeiből vajmi kevés jut az anyag- mozgatás korszerűsítésére. Pedig — kár volrja tagadni — a szállítás, a rakodás gé­pesítése igen eszközigényes feladat. Toldozással, foldozás- sal itt semmire sem jutunk. Éppen az okozza a legtöbb gondot, hogy a vállalatok számottevő részénél a gyár­tás bővítése is sok kis lép­csőben történt. így ma nem ritkák a sok telephelyű gyá­rak, a szétforgácsolt műhe­lyek és raktárak. Megyénk számos üzemében kiszámítot­ták már, hogy e szétforgá- csoltság miatt mennyire ész- szerűtlenül nagyok a szállí­tási távolságok és mennyire meghatványozódnak a rako­dási tennivalók. Van azonban a dolognak egy másik oldala is. Mert: ha netán van is pénz a fej­lesztésre, a korszerű szállító- és emelőgépek, eszközök be­szerzésére, a feladat ekkor sem könnyű. Az üzemek ugyanis jelenleg jóformán csak a bolgár gyártmányú elektromos és magyar gyárt­mányú Diesel-üzemű targon­cákat vásárolhatnak korlátlan mennyiségben. Speciális ra­kodó feladatok elvégzésére azonban ezek többnyire nem alkalmasak. Ezeket a speciá­lis eszközöket — például a szállítószalagokat, függőpá­lyákat, mozgékony kis emelő- targoncákat a vállalatok vagy maguk barkácsolják, vagy nyugati import útján szerzik be. időben azon­ban, éppen az új mechanizmus pezsdítő hatására, több új kezdemé­nyezéssel találkozhatunk a szállító-, anyagmozgató gépek gyártásában. Épülnek a hazai előállítású univerzális függő­pályák; megkezdődött a transzkonténerek, s a hozzá­A SZÖVETKEZETI moz­galom kialakulása kezdete óta magában hordja a ta­pasztalatok, a jó módszerek terjedését egyik községből, városból a másikba. Emlékez­hetünk rá, hogy nagyon sok közös gazdaság első tétova lé­péseit úgy tette meg, aho­gyan azt elleste a közelében levő néhány hónappal, vagy legfeljebb egv-két évvel „idő­sebb” társától. Azóta megerő­södtek a szövetkezeti gazda­ságok, szinte mindegyike gyűjtött gazdag saját tapasz­talatokat. De vajon hogyan vándorol­nak manapság egyik helyről a másikra a felgviilémlett tanulságok, a gazdálkodás és a szövetkezeti élet bevált, gyakran milliókat érő jó módszerei? A termelőszövet­kezetek alapos ismerői szerint a kép eléggé vegyes. Több­féle nézetet, magatartást fi­gyelhetünk meg. Vannak ma­kacs emberek, akik valamiről Másfél liilométer lárdu Ebben az esztendőben már több mint egy kilométer í hosszú járda épült meg Hév- j leányváron. A község lakói I azonban ezzel még nem fe- j jezték be az erre az eszten­dőre tervezett járdaépítést. Az év hátralevő részében még mintegy 500 méter hosz szúságú járdát szeretnének megépíteni, hogy most mái szinte valamennyi utcábó' száműzzék a vendégmarasz­taló sarat. Ha az év végért elkészül az erre az eszten­dőre beütemezett másfél kilo­méter járda, akkor Révleány­vár valamennyi kövezetlen utcájában lesz — legalább az egyik oldalon — járda. juk szükséges egyszerűbb markoló, emelők hazai gyár­tása is. A Salgó—Dexion ele­meket a legtöbb borsodi üzemben használják. Ezekből a Marklin-játékhoz hasonló rendszerben elsősorban rak­tári polcok építhetők. Üze­meink ellátása azonban a korszerű szállító- és rakodó­gépekkel aligha oldható meg csak kizárólag hazai gyártás­sal. Szükség van a szocialista országok összefogására, hatá­rozottabb konstruktívabb nemzetközi együttműködésre is. Ezek után lehet, hogy fur­csán hangzik a megállapítás: nem a pénz és nem is a gép a szállítás, az anyagm-izga* as korszerűsítésének legszűkebb keresztmetszete. A szemlélet­tel van a fő baj üzemeinkben. Számtalan tény bizonyítja ugyanis, hogyha valamit na­gyon akartunk, ahhoz meg­teremtettük a szükséges fel­tételeket, elhárítoHunk az út­ból minden objektív aka­dályt. Néhány nagyüzemünk — s a kisebbek közül is több vál­lalat — példája bizonyítja, hogy saját erőből is minta­szerűen meg lehet szervezni a belső anyagmozgatást., a szállítást. A munkaerő-csök­kenés a magyarázata, hogy erre előbb-utóbb minden üzemben rá kell döbbenni, s ha ma látszólag nagyobb ösz- szegbe is kerül a befektetés, ez rövidesen kamatos kamat­jával megtérül. Érdemes te­hát a jó példákat tanulmá­nyozni. Az üzemek megláto­gatását a bankemberek fi­gyelmébe Is ajánljuk. Nem revízió, számonkérés és fele­lősségre vonás céljából, mert az anyagmozgatás korszerűsí­tésének megszálottjai így vagy úgy megkerülték és megsértették a paragrafusok, rendeletek betűit. Hanem azért ajánljuk szíves figyel­mükbe, hogy tegyék szabá­lyossá és határozottan segít­szentül hiszik, hogy azt ők csinálják a legjobban. Évek óta ugyan egy lépést sem jut­nak előbbre a gazdálkodás egyik, vagy másik ágában, ám módszereiket illetően mégis kitartanak saját néze­teik mellett. Más helyen meg azt láthatjuk: bár elismerik, hogy eljárásuk nem valami eredményes, de egyre bizony­gatják, hogy az ő körülmé­nyeik között nincs más meg­oldás. Sokféle emberi tulajdon­ságból fakadhat az ilyen és ehhez hasonló magatartás. Idézzük csak a régi közmon­dást: „A szomszéd rétje min­dig zöldebb”. Valószínű, olyan időben keletkezett ez a szólás-mondás, amikor egyik vágj' másik parasztember a keserű irigységben keresett vélt menedéket. Mégis: ma is idézhetjük ezt a mondást. Mert, ha a szomszéd rétje va­lóban zöldebb a miénknél, akkor nézzük meg, hogy mi­től az! Szerencsére a termelőszö­vetkezetek sokaságában ilyen értelemben figyelik a „szom­széd rétjét”. ÉPPEN a legjobb szövetke­zeti gazdaságok vezetői és tagjai emlegetik büszkén, hogy. hol mit látnak, tanultak és hasznosítottak ön­magukról. Mindjárt megje­gyezhetjük: ez így is van rendjén! Sok szó esik mostanában a mezőgazdaság műszaki fei- 'esztéséről. új növényfajták elterjesztéséről, az állatte­nyésztés módszereinek válto­zásairól. A mi korunk egyik iellemzője a gazdálkodás vi­lágának állandó és egyre gyorsuló változása. Ebből pe­dig következik, hogy a nél­külözhetetlen ismeretek mennyisége többszöröse a j 20—30 év előttinek. De ehhez I még számítsuk hozzá: nagyon sék, ösztönözzék másutt is a hasznos tevékenységet, ame­lyet akár a DIGÉP-ben. akár a TVK-ban e téren kifejte­nek. Mint már említettük, az idén egyetlen vállalat sem kért bankhitelt az anyagmozgatás korszerűsítésére. De ha kért volna, vajon nem marad-e alul a kérelem a termelést bővítő, a nagyobb nyereséget kimutató beruházásokkal ví­vott versenyben? A szemlé­let, a módszer olykor a gaz­daságirányítás felsőbb régiói­ban is fejlesztésre, korszerű­sítésre szorul. Ügy is mond­hatnánk: az új mechanizmus szabályozó eszközei hatéko­nyabban kell hogy szolgálják a munka termelékenységének emelését, mint ahogy az ed­dig eltelt másfél évben ezt szolgálták. Témánkat mindvégig mű­szaki, gazdasági oldalról vizs­gáltuk, de nem szabad meg­feledkezni társadalmi, szociá­lis, emberi vonatkozásairól sem. A legnehezebb fizikai munka gépesítéséről, a legna­gyobb baleseti veszélyforrás felszámolásáról van szó. Az anyagmozgatás korszerűsíté­sével lényegében felszámol­juk azt az elmaradott és kép­zetlen munkásréteget, ame­lyet a cipekedés, a testi meg­erőltetés nem ritkán lelkileg és szellemileg is megnyomo­rít. A technika, a rend, a szervezettség egyben új ala­pokat teremt; növeli a mű­szaki ismereteket, a fegyel­met és az igényeket, s fel­számolja a lumpenproletár életforma és gondolkodásmód utolsó gyökereit is.__________ AZ ANYAGMOZGATÄS, a szállítás gépesítése legfel­jebb ilyen pozitív értelemben lehet egzisztenciális kérdés. A kenyerét senkinek nem fe­nyegeti. Erre a vállalkozásra nem fizethet rá sem a nép­gazdaság. sem a vállalat, sem pedig a dolgozó. sok részletmegoldást, egysze­rűnek látszó „fogást” maguk­nak a szövetkezeti szakem­bereknek, dolgozóknak keli megtalálniuk. Hát mennyivel könnyebb mondjuk egy gép gazdaságos hasznosítását, vagy egy növényfajta iga­zán eredményes termesztését megvalósítani, ha annak for­télyait megfigyelhetjük egy másik gazdaságban, mint ak­kor, ha csak önmagunkra utalva kísérletezünk! Dicsérik sok vidéken a tsz- ek területi szövetségeit. Min­denekelőtt azért, mert jó kez­deményezői és szervezői a hasznos tapasztalatcseréknek. Valóban: nemcsak a működési szabályzat szerint, hanem az élő gyakorlatban is ők a leg- felelősebb gazdái annak, hogy egy-egy szövetkezet ne legyen „bezárt világ”, hanem szaba­don adja és fogadja a szö­vetkezett élet sokszínű ta­pasztalatát. GYAKRAN viia kerekedik arról: hol és mit érdemes megnézni egy-egy ilyen ta­pasztalat csere alkalmával. Vannak, akik úgy vélik, hogy az az igazi, ha minél távo­labbi vidékre mennek. Per­sze. bizonyára van sok min­den, amit a közelben nem le­het fellelni, vagvis indokolt és hasznos egy távoli szövet­kezet tanulmányozása. Ám az esetek többségében — sok példát lehetne rá sorolni — mégis a legközelebb eső, adottságaiban, körülményei­ben leghasonlóbb gazdaság módszerei bizonyulnak igazán hasznosnak. Ezért biztat jó eredményekkel a területi tsz- szövetségek olyan törekvése, hogy elsősorban a saját kör­zetük kimagasló szövetkeze­teinek jó tapasztalatait ter­jesszék és tegyék általánossá. Mindig érdemes meglátogatni a szomszédot, ha így <'»nulni lehet II. U A szabály Kiesén is szabály Augusztus 22-én Zemplénagárdra igyekeztünk. Közben Rlesén beugrottunk a helyi általános fogyasztási és érté­kesítési szövetkezel önkiszolgáló élelmiszerboltjába. Kenye­ret és felvágottat akartunk venni. De kis híján kifordultunk az üzletből. Pedig az önkiszolgáló szép és áruválasztéka is bőséges. Csakhogy ... Csakhogy annál a pultnál, ahol a kenyeret és a felvágot­tat. lehetett venni, egy fiatal fiú volt az eladó. Állítólagos fehér köpenye szurokfekete volt. S legnagyobb megdöb­benésünkre, azon a pulton, amelyiken a kenyeret szelte és a szalámit vágta, azon a pulton és mérlegen mérte a hagymát is. Azt pedig már valóban felháborítónak tartot­tuk, hogy az egészségügyi előírásoknak fittyet hányva, nem takarták le a felvágottal. Minek is, sűrű gomolyban száll- dostak fölötte a legyek... Semmiképp sem hisszük, hogy ez jó lenne így. A sza­bály Rlesén is szabály. S már csak azért is szembetűnt mindez, mert a bolt többi részén példás rend uralkodott. Annak az eladónak a köpenye pedig, aki a pénztárban ült, ragyogott a tisztaságtól. Cs. A. AZ UTÓBBI Érdemes a szomszédba látogatni! Ö

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom