Észak-Magyarország, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-03 / 178. szám

Vasárnap, 1969. aug. 3.

ESZAK-MAGYARORSZAG 3

Törik a dohányt

A szentsimoni tsz-bcn megkezdték a dohány törését, s mintegy 30 mázsás szállítmányt indítanak útba a beváltukhoz.

Fontos tanácskozás líiráldon

kozásukat az Ózdvidéki Szénbányák szocialista brigádvezetői. Napirenden az első félSzocialista brigád a pataki Kossuth TszMegyénk egyik legnagyobb mezőgazdasági termelőszövetkezete, a sárospataki Kossuth Tsz jó eredményeit annak köszönheti, hogy vezetői, tagjai szorgosan keresik, alkalmazzák a leginkább célravezető gazdálkodási, munkaszervezési módszereket. Az a felismerés, hogy nem mindegy, ki mit gondol munkájáról —, hogy a céltudatos tevékenységgel forintokban is pontosan kifejezhető nagyobb teljesítmény érhető el, mint a közömbös munkavégzéssel — már 1063- ban oda vezetett, hogy a kertészetben kialakították az első szocialista brigádot, 25 taggal. A tsz-ben az idén már négy szocialista brigád tevékenykedik: a kertészet mellett a baromfitelepen, az első számú tehenészetben, s a gépműhelyben is. örvendetes,

hogy a 73 brigádtag közül 37 a KISZ-korosztályba tartozik.

A szocialista brigádok lettek a munkaverseny lendítői. A múlt évben a brigádok termelési tervükön felül 580 000 forinttal gyarapították a közös jövedelmet. A betakarítási munkák versenyében az «első helyet érték el a járásban. Tavaly két szocialista brigád külön 10 000 forint jutalmat kapott. Az idei aratásnál a versenyzők ösztönzésére 22 000 forint különdíjat tűztek ki.

Az együttes munkán kívül valamennyi brigádtag szervezett politikai oktatásban vesz részt, s a szakmájuknak megfelelő továbbképzésükre is 'gondot fordítanak. Együtt járnak kirándulásokra, s kulturális rendezvényekre. A pataki Kossuth Tsz-ben valóban példás közösségekké kovácsolód- tak a szocialista brigádok.

Csatornaépítés a Taktaközben

évi munka értékelése szerepelt. Az értekezleten megjelent Dankó István, a bányász- i szakszervezet képviselője és Kádár Sándor, az SZMT képviselője, valamint a gazdasági, műszaki és társadalmi vezetők.

Kovács Béla, KISZ-titkár megnyitója után, Kriston Gyula, a vállalat szakszervezeti bizottságának titkára tartott beszámolót. Értékelte a mozgalom 10 éves eredményeit, az északi bányavidék szocialista brigádjainak munkáját. Az ózdi szénbányák — mondotta a a többi között — 102,9 százalékra teljesítette félévi tervét, és mintegy tízezer tonnával több szenet adott, mint amennyit a terv előírt. A legfontosabb feladat a minőség javítása, a gazdaságosságra való törekvés. Ezután a brigádok anyagi, erkölcsi elismerésének fontos szerepéről szólt.

A beszámolót élénk vita követte. A felszólalások világosan körvonalazták a jövő tennivalóit, hogy még eredményesebben eleget tehessenek a brigádok a hármas jelszónak.

A Taktaközi Vízgazdálkodási Társulat kezelésében közel 250 kilométer hosszú belvízlevezető csatorna van. Az elmúlt öt év során közel 130 kilométer hosszan újították fel a csatornahálózatot, hogy még eredményesebben tudjanak megküzdeni a belvízzel. Az átépítés során több mint 200 ezer köbméter földet mozgattak meg, s az eddig elvégzett munkák értéke megközelítette a 10 millió forintot.

Különösen az elmúlt esztendőben végeztek nagy munkát: több új munkagépet vásároltak, s így egy év alatt kétszer annyi földet tudtak megmozgatni. mint előzőleg évente. Tevékenységük eredményeként ma már mindössze csak 2500 —3000 katasztrális holdat fenyeget belvíz, a korábbi 8000 —8500 katasztrális holddal szemben.

A társulat a IV. ötéves terv időszakában szeretné teljesen kiépíteni a belvízlevezctő csatornahálózatot a Taktaközben. A hátralevő munkák értéke szintén 10 millió forint körül van.

Papírtányér Diósgyőrből

A Diósgyőri Papírgyár rövidesen új termékkel, a papírtányérral jelentkezik. Az ehhez szükséges présszerszámokat a Lenin Kohászati Művek készíti. A tányérokat a porcelánból készültekhez hasonló méretben és formában gyártják majd. Felületüket műanyagréteggel vonják be, így azok alkalmasak lesznek mind a hideg, mind a meleg ételek

felszolgálására. Az egyébként egyszeri használatra szolgáló papírtányérok külföldön elterjedtek, beváltak, s feltehetően itthon is népszerűek lesznek. Használatukkal a háziasszonyok mentesülnek a mosogatástól. s higiénikusan megoldható az étkezés kirándulásokon, különféle rendezvényeken.

II.

Néhány vállalatnál többé- kevésbé már korábban is elemezgették az eltávozás okait. A munkaerőhiány, a növekvő tendenciájú fluktuáció és ezek gazdasági kihatásai ma szükségszerűen megkívánják ezt. Van, ahol elég magas színvonalon, az üzemi szociológia segítségével elemezgetik a munkával való azonosulás, vagy az elvágyódás tényezőit, okait, a különféle hatásokat. Van, ahol beszélgetések, másutt kérdőívek alapján mérik fel, ki hova és miért megy el az üzemből. A Borsodi Vegyikombinátban a munkalélektani laboratórium is foglalkozik ezzel.

— A munkalélektani laboratórium — közölte Soós István — minden leszámolóval kérdőívet töltet ki, érdeklődik, miért megy el. Ebből a következő derült ki: 29,4 százalék a lakásprobléma miatt, illetve azért ment el, hogy otthonához közelebb kerüljön,

22,5 százalék kevesellte a kapott bért, 10,2 százalék más munkakörbe, 5,3 százalék magasabb munkakörbe került, 7 százaléknál a kilépési indok a tanulás, 5,8 százaléknak igazolatlan mulasztások, illetve fegyelmik miatt szűnt meg a munkaviszonya.

Itt a fő mozgató tényező a lakás és a bérezés. Ez az indok fennáll a legtöbb vállalatnál.

— Nálunk, az ÉMV-nél — mondta Szende Béla —, a leg-' általánosabb indok a lakás. Ha nagy távolból még el is jönnek az emberek, egy darabig eléldegélnek a munkásszálláson aztán közük: lakás kell, vagy hazamennek. Nem akarnak a családtól távol lenni. Sokan azt mondják, azért mennek el, mert kevés a bér. Ez nem mindig fedi a valóságot, hiszen olykor a következő munkahelyen kevesebb bért kapnak. Igaz, hogy kis százalékban, de akad olyan is, aki valamilyen kötelezettség, például gyermektartás elől menekül.

A skála elég széles. Az eltávozást sokszor befolyásolja a szociális igények kielégítésének hiánya. Korántsem mindegy, hogy a munkás utcai ruhában mehet-e az üzembe, van-e jól zárható szekrénye, mosdó, öltöző, vagy pedig falon levő szögnél nincs más, ruhája számára, és őskori mos- dási lehetőségek keserítik életét. Beleszól a maradásba, eltávozásba, hogy csökkentett munkaidőben dolgoznak-e, vagy sem, mennyi utazási költséget térít a vállalat, otthonos-e a munkahely. És van eset, amikor a dolgozó az üzemben tapasztalható szervezetlenség, a sorozatos anyaghiány, majd az ezt követő hóvégi hajrá, az ingerült légkör miatt megy el.

©

— Többet kell törődni a dolgozókkal! — hangzott többször is ankétünkön.

— Többször azt tapasztaljuk — mondotta Králik János —, hogy az emberek néha látszólag apró. jelentéktelen dolgok miatt mennek el. Valami apróságot — s jogosan — kér a csoportvezetőjétől, és bár háromszor is megismétli a kérést, nem teljesítik. Előfordul, hogy valaki a családban beteg, vagy éppen a dolgozó közeli rokona házasságot köt, szabadságot kér, és nyersen közük vele: nem mehet. S van. aki pusztán azért megy el, mert nem beszélnek vele tisztességesen.

Némely vezető magatartása erősen kifogásolható. Egyik dolgozót, aki évtizedig nem mozdult el korábbi munkahelyéről, jó véleménnyel voltak róla, új vezetője így fogadta:

— Volt már fegyelmije? Nem? Itt majd lesz!

Remek fogadtatás. Egy másiknak a vita hevében ezt csapta fejéhez művezetője:

— Magát nemcsak a gyárból, hanem a városból is kitil- tatom!

Egy következő úgy akart rendet teremteni, hogy megütött egy idős dolgozót.

Egy másik üzemben egy sor dolgozó elmondotta, hogy a művezető rendszerint így beszél velük:

— Magának nem írom be a rezsit. Miért? Mert nem tetszik a pofája! S ha nem tetszik, mehet!

Ismeretes, hogy lapunk olvasóihoz kérdőíveket juttattunk el. Nem egyen felhívták a figyelmet az üzemi kiskirályokra. És kapunk levelet i névvel, név nélkül, amelyeknek központi szereplője a cső-, j portvezető, a művezető, aki}7 embereket sérteget, mérgezi az' üzem levegőjét, elüldöii a dől- ' gozókat. Ha valaki elront egy.l munkadarabot, az okozott kárt, rendszerint megfizettetik vele.; Ritkán tapasztalható, hogy fe-, lelősségre vonnák az üzemi kiskirályokat, akik megront-1 ják az üzem levegőjét, maga-; tartásukkal fluktuációt idéz-; nek elő, amelynek anyagi kö-g vetkezményei is vannak azi; üzemben. Néha még a nagy- vállalatok vezetőinek, vagy éppen vezérigazgatóinak is fog-! lalkozniuk kell az ilyen kis-1 királyok megfékezésével, esi figyelmeztetni őket, hogy leg-;; elemibb emberi kötelesség, alj vezetés nélkülözhetetlen fel- v tétele; embernek tekinteni a másikat is. Van üzem, ahol II nemcsak azt figyelik, miért! mennek el az emberek, hanem ] azt is, melyik üzemből, me-1 lyik munkahelyről történik ai legsűrűbben. És erről már kö- 5 vetkeztetni lehet egyik-másik § vezető magatartására. >'

©

És nézzük az érem másik [ oldalát. Nem egy munkás jól-( cső érzéssel beszél róla, hogy J vezetői elismerik munkáját, í megvalósítják javaslatait. Az }j LKM öntőcsarnokában egyik f dolgozó elmondotta, hogy *;• neki igen jólesik, hogy az elő- }• munkás, a csarnokmester, ha •! arra megy, előre köszön, oly-} kor kezet fog vele. i

— Ilyenkor még a munka | is jobban esik — mondotta. >

De hát olyan rettenetes nagy !• dolog ez? Az anyagi lehetőségek korlátozottak. De az emberségben, az elismerésben végtelenül nagyok a lehetőségek.

Csorba Barnabás

(Folytatjuk)

Nagyjavítás Ózdon

Miért Hetitek tőiket?

A durvahengerműi nagy munkákban részt vesz hat nagyvállalat és az ÓKl) üzenteinek mintegy 1400 dolgozója. Lakatosok a bugasor szerelésén.

A termelőszövetkezeti tagok és alkalmazottak rendszeres munkája az állami vállalatok termelőműhelyeiben különösen kiélezte a két szektor dolgozóinak bérfeszültségeit. A termelőszövetkezetek élelmes vállalkozói gavallérosan, néhol 3—5 forinttal is rálicitáltak az iparban szokásos bérekre, s ezzel magukhoz édesgették a szakmunkásokat, a segédmunkásokat; könnyen fizethettek egy-egy átlagos képességű szakmunkásnak akár 13—14 forintot is óránként, hiszen a termelőszövetkezet ennek az összegnek két-háromszorosát is megkapta a vállalattól.

„Tőlünk a vállalat az egy forint órabéremelést is sajnálja, a vendégmunkásokért viszont 30—40 forintot is fizet a tsz-nek óránként” — így panaszkodtak a helybeliek. A szóban forgó 30—40 forintos óránkénti térítés — ezt, persze, a munkások nem tudhatják — nem a vállalati béralapot, hanem a termelési költségek egyéb tételeit terheli. A bérköltségek ugyanis a termelés más költségeinél lényegesen szigorúbb ellenőrzés és szabályozás alá esnek. A bérköltségek uián például adót és közterheket fizetnek a vállalatok az államnak. Ezenkívül a bérnövekedés levonásra kerül a részesedési alapból is (Vagyis a bérfejlesztés végső soron az év végi nyereségrészesedést csökkenti.) Erre a szigorú szabályozásra azért van szükség, hogy a bérek semmiképpen ne növekedjenek gyorsabban, mint a fedezetül szolgáló fogyasztási javak, árualapok. A népgazdaság lehetőségeit, erőforrásait meghaladó béremelések óhatatlanul áruhiányhoz, inflációhoz vezetnének. Egészen más elbírálás alá esnek a termelési költség azon tételei, amelyekből a tsz-ek által végzett „bérmunkát” is fizették és fizetik még egyelőre.

Miért fizethet a termelőszövetkezet többet a munkásoknak? — ez a következő kérdés. A választ kezdjük azzal: az állami vállalatok a nyereség, a termelőszövetkezetek a bruttó jövedelem növelésében érdekeltek. Vagyis eltérő a különböző szocialista szektorhoz lartozó üzemek érdekeltsége. A tsz-ek értékesítési árbevételeikkel (miután levonták belőle a felhasznált anyagok értékét, az állóeszközök pótlására szolgáló amortizációt) szabadon rendelkeznek. A bruttó jövedelemből eleget tesznek fizetési kötelezettségeiknek (például adót fizetnek), a fennmaradó részt viszont belátásuk szerinti arányban fordíthatják a tagok, az alkalmazottak munka szerinti díjazására, tartalékolásra, illetve a termelés bővítésére.

Más fogalmazással: a termelőszövetkezetek jövedelemszabályozása kötetlenebb, mint az állami vállalatoké, mert az felel meg jobban a szövetkezeti tulajdonformának, gazdálkodásuk színvonalának. Mivel a termelőszövetkezetekben nincs bázisbér-szín vonal szabályozás, az alkalmazottak „kölcsönzéséért” kapott „bruttó jövedelemből” könnyűszerrel emelhették a bérmunkára átengedett tsz-alkalmazottak bérét, a mezőgazdasági üzemnek még így iß marad haszna a vállalkozáson. Nyilvánvaló a helyzet fonáksága, a gyári tsz- alkalmazottak által okozott bérfeszültségek, főként erkölcsi, de részben anyagi kára Az eset kapcsán — tegyük hozzá, helyesen —- most nem a szövetkezetek bruttó jövedelemérdekeltségét számolják fel, hanem a tsz-ek és az állami vállalatok között kötött munkaerő-átengedésre vonatkozó visszás szerződéseket érvénytelenítik

z irányító szervek egyébként állami támogatások, hitelek nyújtásával, keretszabályokkal és más módon, megfelelően befolyásolják a tsz-ek személyi jövedelempolitikáját. Így a tsz-tagság jövedelme általában = végzett munkával arányban, a népgazdasági terveknek megfelelően alakul, lehetővé téve a mezőgazdasági termelés fokozását, a hatékonyság növelését. K, |,

Tegnap, augusztus 2-án, szombaton a királdi Béke-forrásnál tartották meg tanács-