Észak-Magyarország, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-20 / 192. szám
I Srerda, 1969. augusrtus 20. ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 A ricset kenyér Rokonláloqatóban jártam a Bodrogköz legtávolabbi csücskében, Zemp- lénagárdon. Ebédnél feltűnően szép, s jó ízű kenyér került az asztalra. — Honnét való ez a kenyér? — kérdeztem. — Ricséről. Most, az augusztus 20-1 ünnepre készülőben, eszembe jutott ez az első találkozás, ezért indultam a helyszínre, újkenyér-nézőbe. Az, hogy üzem, nem találó elnevezés arra a helyre, ahol kenyér és kifli illata fogadja a belépőt. Még gyermekkoromból kitörölhetetlenül él bennem a pékség képe, ahová mindig áhítattal léptem be vásárolni. (A mi utcánkbeli péknek a műhelyében volt az árusítóhelye is.) Itt, a Sátoraljaújhelyi Sütőipari Vállalat ricsei részlegében, a lisztadagolástól kezdve a dagasztásig, s a kenyérformázásig minden munkát gépek végeznek. Három nagyteljesítményű olajkemencében sülnek a friss zsemlék, kalácsok. Csak a sütőlapát, s a bennem változatlanul feltámadó ünnepi áhítat idézi a régi pékséget. öt ember elég egy műszakban ahhoz, hogy 2 ezer kenyér kerüljön ki a kemencéből. — Azért a péktől függ, milyen lesz a kenyér — felel ki nem mondott kérdésemre Téglás feertalan szocialista brigádvezető. — A gépnek nincs szíve, de az ember hozzáadhatja a magáét. Az is igaz, hogy a gép már nem rontja el, ha jól összeállított tésztát kap. — Mégis, miért van annyi jogos panasz sok helyütt a kenyér minőségére, ha ilyen jót is lehet sütni? — szegezzük az ünneprontó kérdést Körösi Bélának, a Sütőipari Vállalat velünk volt igazgatójának. — Vem minőin rek a hibásak, s akik igen, azokat rajta is lehet kapni a mulasztásukon. A nagyobbik gond, ami miatt a pékek feje ugyanúgy fő, mint akiknek szalonnás kenyér jut, hogy nem minden malom őröl jó lisztet. Itt, Ricsén szerencsénk van, hogy a helyi malom lisztjéből szinte nem is lehet rossz kenyeret sütni. Az se mindegy, elég „érett”-c a liszt. Kevesen tudják, hogy a lisztből akkor lesz rugalmas, foszlós kenyér, ha őrlés után legalább két-három hétig pihen. Ezalatt alakul ki a kívánatos szerkezete, minősége, mint ahogy a jó bor is a hordóban érik be. Mi, ha helyben nincs elég liszt a raktáron, a jó hírű alföldi malmokból; Hajdúnánásról, Balmazújvárosból hozunk utánpótlást. Inkább vállaljuk a mesz- szebbrő] való szállítást, mert megéri, megtérül a jobb kenyérben. Erre most már megvan a lehetőségünk. A ricsei sütöde egy *ucat község lakosságát látja el — Karcsútól, Cigándon kezdve, Révleányvárig — jó ízű kenyérrel. Napi két műszakban dolgozik a 10 munkás. Sokat beszélünk, írunk mostanában a rugalmas vezetés szükségességéről. Egy fi- gyelemre méltó adalékkal ehhez is szolgálnak a ri- csciek. — A ricsei gépeket, kernen céket.l kilós kenyerek gyártására méretezték. Általában falun a nagyobb méretű kenyereket szekták meg Ilyet szerettek volna inkább tőlünk is. Kerestük a lehetőségeket a megoldásra, s végül sikerült egyeztetni a vevők kívánságát a gazdaságosság elvével. Kipróbáltuk, hogy a gépek átállítás nélkül alkalmasak másfél kilós kenyerek készítésére ic. S ily nagvsá- got még jól átsüt a kemence. Rátértünk erre a méretre, s ma már ez a legkeresettebb környékszerte. A mindenüvé c,érős71™i' technikai forradalom következtében változó munkafeltételek miatt változik az em- j berek táplálkozási igénye, s ez mindennapi kenyerünkre | is vonatkozik A ricsei sütödében ma már 10 féle pék- ■ áru készül. S az új ízes ke- j nyer- és péksütemény-faj-1 Iákból is növelni tudják a j választékot. Bcrccz József A fejlődő Tisxasxederkény 300 lakás a városközpontban Új építési mód Mesterséges • tó A Városépítő Tervező Intézet hat évvel ezelőtt, 1963- ban készítette el Tiszaszeder- kény általános rendezési tervét. Ennek alapján beépítési tervet szolgáltattak a második tízezres lélekszámú városrészhez. Időközben azonA Pécsi Porcelángyárban felújították egykori világhíres termékük — a különleges technológiával készülő úgynevezett magas tűzön égetett — zsolnai fajansz gyártását. Ezzel a termékkel lett világhírű a gyár. Először az 1878- as párizsi világkiállításon mutatták be, és gyártása 1910 táján szakadt meg. Most különleges kill- és belföldi igények kielégítése végett készítését felújították, és rövidesen üzemszerű gyártásra rendezkednek be. ban az eredeti elképzelés megváltozott. Ugyanis a blokkos építési mód helyett Tiszaszederkényben is a házgyári termékekkel történő építkezést akarják bevezetni. Ez azonban csak a korábbi beépítési terv módosításával oldható meg. Ezért a városi tanács megbízta a Miskolci Tervező Vállalatot, hogy az lij helyzetnek megfelelően készítsen el egy új beépítési tervet. A tervező — V. Csizy Klára építészmérnök — a város- központra és a városközpont lakóterületének kialakítására részletes javaslatot dolgozott ki. A terv a közelmúltban készült el. Az új beépítési terv szerint a városközpont — a mesterséges tóval együtt — az 1-es és a 2-es szomszédsági egység, illetve a már meglevő és a majdnem felépülő városrész között kap helyet, mintegy 120 méter széles területen. Újszerű Csizy Klára tervében, hogy a korábbi elképzelésektől eltérően a leendő városközpontban lakásokat is építenek, összesen háromszázat. míg a 2-es szomszédsági egységbe mintegy 3000 lakás megépítését javasolja a tervező. A városközpontban 4 ötszintes, továbbá 3 tízemeletes lakóház felépítésére kerül sor. Valamennyit házgyári termékekből szerelik össze. A mesterséges tó építésével kapcsolatosan a tervező koncepciója azonos az eredeti tervben szereplő elképzeléssel, vagyis azzal, hogy a létesítendő dísztó környékét a városközpont kialakítására tartják fenn. A városközpont keleti oldalán az intenzív beépítési módot tekinti célszerűnek, így a meglevő és a majdan felépülő új városrész között az egész város és járás részére megfelelő nagyságú intézmények, középületek kapnak helyet. A déli oldalon a téregyüttes lazárását kereskedelmi egységek elhelyezésével javasolja megoldani. A tervező — az ésszerű városkép kialakítása érdekében — lépcsős (teraszos) beépítést alkalmazott, amely keleti és nyugati irápyban egyaránt változatos utcaképet ad. Az új beépítési tervben szereplő több mint 3100 lakás felépítésével, mintegy 10 évre biztosítottnak látszanak azok a teltételek, amelyek Tiszaszederkény további fejlesztéséhez — a város kulturális, egészségügy' •meske- delmi és vá. .dezési szempontjából egyaránt — szükségesek. Véget ért a nyári gyermekklub Mint a Borsod megyei II. Rákóczi Ferenc Könyvtár gyermekkönyvtárának vezetője, Bárdos Józsefné tájékoztatott, eredményesen zárult a nyári gyermekklub munkája. A változatos program kellemes és vidám órákat szerzett a gyermekeknek. Igen emlékezetes marad számukra többek között a már lapunkban is említett, a Borsod megyei Rónai Sándor Művelődési Központ és az úttörőház klubtagjaival közös több foglalkozás. így például a fehérkőlápai akadályverseny, a gulyakúti őrsi portya, vagy a könyvtári állat - parádé-vetélkedő; A Gárdonyi Géza Művelődési Házban labdarúgásban mérték össze erejüket a klubtagok. A gyermekkönyvtár a klub egyhónapos életéről gazdagon illusztrált naplót készített. a tenger szürke nennCI von' mint az ólom. A kikötő zegzugos, keskeny utcái tisztára seperve várták az ünnepet. Néhány esőcsepp csapódott a kockakövekre, de mire megcsapolták az első söröshordókat, kisütött a nap. Zászlódísszcl köszöntötte Július 22-él, a népi Lengyel- ország megalakulásának negyedévszázados jubileumát — vagy ahogy nemegyszer <--11r,Hnm „ lrnnu''lpktŐl az A szovjet—lengyel fegyver' barátság emlékműve. „ezüstlakodalmat’’ — Kolobr- zeg is. Ez a 22 ezer lakosú kereskedelmi és halászati kikötővároska — a Balti-tenger két óriása, Gdansk és Szczecin között — a Parseta folyó és a tenger ölelkezéséből született, több mint 9 évszázaddal ezelőtt. Neve talán a második világháború- ‘ ban szerepelt a legtöbbször, hadijelcntésekben. A német fasizmus elleni harcban született szovjet—lengyel fegyverbarátságot hirdeti a tengerparton magasodó emlék- mii is. Minden átmenet nélkül népesedett be a kikötő. Mintha egyszerre hagyták volna el a város köházait az emberek. hogy benépesítsék a kikötő tengerről elnevezett utcáját, a „port" kapitányságának környékét, hogy a napsugárral együtt köszöntsék a tengert. A tengert, amely munkájuk és kenyerük. hétköznapjuk és ünnepük. Drilírn a ten{,cr kék uciuGH volt_ min( ég. Az amúgyis mozgalmas kikötőben hullámzott a tömeg. Csak a felloboqózott hajók — sárga testű halász- bárkák. nemesen barna vitorlások. fehér ragyogástí kirándvlöhaiók. élénk piros jachtok, ólomszürke, vas- testű iskolahajók — pihentek hullámbölcsőjükben a folyó torkolatánál. Az emberek fáradhatatlanul éltek, ünnepeltek. Etették a telhetetlen sirályseregei, ellepték a kőből, betonból épült hullámtörőt, megszállták a világítótorony bástyáit és lépcsőit, testükkel hütötték a tengerpart finom, forró homokját, színes sátrakat feszítettek a park fái alá. Teljes üzemmel dolgoztak a lacikonyhák és a tranzisztoros rádiók. A tengerészek. apácák, civilruhás halászok. miniszoknyás lányok, külföldi turisták és gyerekkocsik tömegében úgy haladtam előre. mintha a tenger hullámaival kellett volna megküzdenem. Árnyékot, pihenést és sört egy fából készült hamisítatlan kikötő-kocsma asztalánál kaptam. Es hozzá jó társaságot.. A vendégségbe érkezett német iskolahajó gépmestere teljes tengerész harcidíszben terpeszállásban állt és valamit magyarázott, a svéd halász, aki az ünnepre szigetről, szótlanul pipázott és bólogatott, orosz turista ismerősöm útiszótárát lapozta, a szakállas aszkétaarcú idősebb lengyel — akiről később kiderült, hogy rabbi volt valamikor — élénken gesztikulált és minduntalan közbeszólt. En az asztalfőnél ülő idősebb embert figyeltem. akiről tudtam, hogy egy lengyel halászhajó fedélzet- mestere. Néztem a szemét, amely huncutul mosolygott, és közben tisztán hallottam az ünneplő kikötő zaját, a hajókürtök bődülését, a céllövölde robbanásait, a sirályok rikoltozását, a körhin- tás recsegő trombitáját. Aztán mintha csak összebeszéltünk volna, a fedélzet- mester és én megemeltük a korsói, szó nélkül, de mosoruccant át a Skandináv-félti tenger kapuja Kolobrzrgnél. lyogva koccintottunk, lehúztuk a sört és szinte ugyanazzal a mozdulattal, kezünk fejével töröltük le a habot a szánk széléről. Jiff, a tenger fekete volt. mjn( az 0jaj a kikötő pedig, ha lehet, még zajosabb. Az egyik helyen fiatalok taposták keményre a tengerpart homokját. ott, ahol a kagylóhéj alakit szin- padtető felerősítve verte vissza az amúgyis erős gitárzene hangját. Távolabb, a part fái alatt, fúvószenekar hangszerein csillogott a kikötő ezernyi fénye. És egyszer csak csoda történt. Egy lámpafüzérrel feldíszített sétahajó hangszórója kezdte. A tengerről, a munkáról. a szerelemről, az élet szépségéről szóló dal utat talált a hangok útvesztőjében, eljutott az emberekhez. Aztán a rádlóheli énekessel együtt énekeltek a sétáló emberek, ezt játszották a gitárzenekarok és a fúvószenekar. ezt a zenét sugározta az egy hullámhosszra állított rádiók tömege. Dalolt az egész folyó, az egész kikötő, a tengerpart... Aztán elfáradtak az emberek, Lehűlt a levegő, lecsendesedett a kikötő. Csak a tenger nem fáradt cl. Monoton egyhangúsággal dolgozott. szakadatlanul küldte kifogyhatatlan hullámait — üzenetét a már nyugovóra tért embereknek — a partra. Egy fiú és egy leány állt szemben a tengerrel. Nézték a parton elhaló hullámokat. Aztán a lány a vízbe dobta azt az egy szál virágot, ami egész nap a haját diszítette. Nyugovóra tért a város. Lámpák vigyázták az emberek álmát, Csak a magasra nőtt világítótorony villanásai szeletelték, mérték az időt. Kép, szöveg: Oravec János A világítótorony.
