Észak-Magyarország, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-20 / 192. szám
6 ÉSZAK-MAGYARORSZÁG Szerda, 1969. augusztus 20. világűrbe? Mi az a hajtó erő Tapolcai idill Nyáron át az ország minden részéből felkeresik a miskolc-tapolcal csónakázótavai és parkját. As Országos Népművelési Tanács felhívása; Száz falu — száz könyvtár! í NÉHÁNY HÖNAP és 1970- 2 et írunk. Ez év eddigi legna- i gyobb technikai szenzációja az ember Holdra lépése, i Azért mondom, hogy eddigi, , mert már edzettek vagyunk a szenzációktól, kezdve attól a i pillanattól, amikor Gagarin először felszállt az űrbe. i Furcsa, hogy évszázadok óta mennyire várta az embe- < riség azt a pillanatot, ami- i kor lábát egy idegen égitestre teheti, s mire elérkezett a ; nagy pillanat, mindenki a i ‘ : technikai eseményeket viI gyázta, az űrhajósok étkezésére, érverésére figyelt. A ‘ televízió képernyője előtt ült, i esetleg még bosszankodott is, i ha a kép nem volt elég éles I több százezer kilométer táv> tatából. Ki szólt elábrándozó, lírai I hangon az eseményről? Hány » újságíró mert csodálkozni a ■ technika nagyszerűségén. Az 3 űrhajózás sikersorozatai óta 1 elfelejtettünk csodálkozni. i Természetes minden. Talán ; az első űrséta is több lírai éri zfclemmel járt, mint a Hold« ra-lépés. . A modern ember ugyanis i már nem mer csodálkozni. > Valahol ott mélyen bent bevallja magában, hogy ebből < az egész technikai bravúrból i ő ugyan egy árva szót sem ért, de azért vannak a tudó- ! sok, hogy produkáljanak, az ember pedig azért van, hogy i feszülten, komolyán, szakér! telmet színlelve figyelemmel ! kísérje az eseményeket. I Ezeket a gondolatokat váltotta ki belőlem egy régi Vasárnapi Üjság cikke, amelynek címe: A legújabb magyar vasút. Hajdan élt kollégánk 1870-ben írta. Ez a legújabb vasút pedig itt épült Miskolcon. Csodálatos találmány. Egyedüli az országban, neve L opresti vasút, feltalálója báró Lopresti Gyula. A találmányt a magyar kormány 50 000 forintért vette meg, s a találmánnyal együtt azt a jogot is, hogy hasonló vasutakat építhessen diósgyőri, ungvári, máramarosi és más állambirtokokon. AZ ELSŐ HAZAI kísérleti vasút Diósgyőrben készült. Ezt ámuldozza körül régi kollégám, aki még annyira szívből tudott lelkesedni a csodálatos dolgokért. Íme, hogyan tájékoztatja olvasóit: „ __egy csodálatos könyn yed kis vasútka kígyózik jel a rengetegbe; sehol körülte semmi élet, a vasúti őrházak vörös, fehéren koczkázoit jel- táblái nem zavarják a természet gyönyörű képeit, s a gőzösök dissonáns moraja nem háborgatja a völgy magányát, melyet csak olykor ver fel a fajdkakas éles őrssava. És mégis itt vasút visz keresztül. A vékony síneken ott jön a hosszú kocsisor, előtte semmi gőzgép, utána is semmi hajtóerő — az egyenes pályán mintegy alvilági szellemtől vonva úgy siklik gyorsan tovább terhével lefelé." íme a csoda. Se ló, se az úgy látszik még nem túl közkedvelt ' „dissonáns” moraja gőzmozdony. Egy kocsisor, amely látszólag magától ereszkedik le a Bükk lejtőin. Ehhez képest micsoda lako- nikus tömörséggel tájékoztatta a világsajtó az emberiséget a Holdra-szállásról: „Armstrong magyar idő szerint hétfőn hajnalban, a vasárnap este Holdat ért holdkompról kiszállt...” Hogyan kerül az ember a és hogyan hozza működésbe a rakétát? Ezt bizony nehéz lezser, olvasmányos stílusban megfogalmazni. Az 1870-ben író krónikás önmagának is imponáló hozzáértéssel, köny- nyedén számol be annak a technikai bravúrnak működési elvéről, amely annyira egyedülálló, hogy Diósgyőrön kívül csupán egy van még belőle a világon: „A hajtóerő e könnyed kis vonaton a nehézség vagyis tulajdonképpen a föld vonzó eleje, és így oly tényező, amely semmi költségünkbe sem kerül. Ez viszi a hegyi terményekkel megrakott kocsikat a lassú lejtőn, de sima úton lefelé, és pedig oly gyorsasággal, mely óránként 3 mérföldet tesz meg máris, a begyakorlás után pedig majdnem a tiszai vonatok gyorsaságával fog versenyezni...” Micsoda szenzáció 1870- ben. Persze a nehézségi erő felfelé nem húz, ezért az üres kocsikat „ ... az elejükbe fogott egy pár ló könnyedén szállítja visszafelé a hegyeic közé." Az újságíró ezután más vidékeknek is ajánlja a Diósgyőrben olyan jól bevált olcsó, különleges technikával működő vasutat. Ez volt tehát a szenzáció Miskolcon száz évvel ezelőtt. A vasutat sokáig használták, később kötélpálya rendszerrel módosítva, s így a lovakat ki lehetett iktatni. Nem tudom, hány baleset történt, hány emberéletet követelt ez a vasút. De ez minden technikai bravúrral velejár. Csak arra emlékszem, hogy 1945 után még szállítottak így rönkfát a hegyekből, s egy alkalommal, mint a veszélyt nem ismerő gyerek, magam is feltelepedtem több favágóval egy rakott, láncokkal megerősített szállítmányra. NEM JUTOTT ESZEMBE hogy féljek, csak akkor, amikor a kemény erdei emberek arca egy pillanatig elmélyült kifejezést öltött, majd szótlan komoran keresztet vetettek, mielőtt feltelepedtek. A korábban jókedvű társaság csendben tette meg a jó félórás utat lefelé. A torkot markoló félelem ragályos. Nem hiszem, hogy az űrhajósok jobban szoronganának, mint azok a favágók, akik a Lopresti vasúton utaztak. Adamovics Ilona Népünk az emlékezés és az alkotó munka jegyében készül a felszabadulás negyed- százados évfordulójára. Huszonöt év alatt páratlanul nagy gazdasági, társadalmi és kulturális átalakulás történt hazánkban. A müveit nép eszménye, amelyet legjobbjaink régtől óhajtottak, a kulturális forradalom hatására először válik valósággá történelmünk folyamán. A városi és a falusi életforma közötti különbség csökkentése, a falvak, különösen a kis települések kulturális lehetőségeinek javítása azonban még igen nagy erőfeszítéseket követel. Valamennyi dolgozó ember számára meg kell teremteni a művelődés a tájékozódás és az aktív társadalmi közélet lehetőségét. Ez egyre sürgetőbb, a gazdasági és a társadalmi fejlődés gyorsításához is nélkülözhetetlen tennivalónk. A szocialista forradalom eddigi eredményei újabb tettekre ösztönöznek bennünket. Az Országos Népművelési Tanácsban részt vevő szervek felhívással fordulnak a tanácsokhoz, a szakszervezeti bizottságokhoz, a KlSZ-alap- szervezetekhez, a népfrontbizottságokhoz, a nőtanácsokhoz, a különböző szövetkezetekhez és az üzemekhez: — Fogjon össze a falu lakossága, munkások, parasztok, értelmiségiek, valameny- nyi társadalmi szervezet a művelődési lehetőségek növelése érdekében! — Örökítsük meg felszabadulásunk huszonötödik évfordulóját száz faluban új könyvtár létesítésével! — Segítse minden szervezet a száz könyvtár létrehozását lehetőségeinek megfelelően tervvel, építőanyaggal, munkával! Meggyőződésünk, hogy e könyvtárak létrehozása olyan cél, amelyért érdemes összefogni és amely a legméltóbban teszi emlékezetessé a felszabadulás évfordulóját. Az Országos Népművelési Tanácsban részt vevő állami és társadalmi szervezetek azzal is segíteni kívánják e terv megvalósulását, hogy az 1970- ben e felhívás nyomán létesülő klubkönyvtárak berendezését és felszerelését (könyvállomány, televízió, rádió, magnetofon, bútorzat stb.) jelentős összeggel segítik. Az újonnan létesített, a működési követelményeknek megfelelő intézmények em- lélcplakettet és oklevelet kapnak és nevükben is viselhetik a „Felszabadulási emlék- könyvtár” megjelölést. A. megyei népművelési tanácsok ezért 1969. december 15-ig küldjék meg az ONT titkárságának azoknak a falvaknak a nevét, ahol a felszabadulás huszonötödik évfordulójának évében c felhívásra klubkönyvtárat kívánnak létrehozni. ilBliBIIBIlBMBllBIIBilBüBlllllBIIBIIBólHB lüaiillllllllllillllllilll IIIBIIBIIB!IIIIBHIIfBllBIiBi!BlíBII«IIIB!llf!BlllliriBIICll8firiiBIIB:>BilBIIIIII|IBIIB|IBIIIIfl!| iiiiiiiifiitiiitiiiiiiiiaMaiiiiiiuiiiiiniiuigimiiiii.ig, iiBiiaiiaiiaiiaiiaiiBfiaiiaíiaiiaiiiüicaiiaiiaii A p&pnrl néhány másodt\ l/St/UtJ percig tartott, egy ártalmatlannak vélt kérdés után. De úgy éreztük: ólomnehéz órákig tart, súlyosan ránehezedve a dobhártyára, mert nem is igazi csend volt, hanem inkább olyan, mint amikor valami pokoli nagy zajban megsüke- tül az ember. Ilyen lehet, amikor nagyon nagy repülőgépek sokadalma, nagyon nehéz bombateherrel zúg cl fölöttünk. Igen, úgy érződött, órákig nehezedik ránk, pedig csak néhány másodpercig tartott. Mélyítette, még rosszabbá tette ezt a csendet, hogy addig a néhány másodpercig sem a lány, sem a fiú nem mosolygott, pedig egészen addig mind a kettő mosolyogva beszélt, akármiről is volt szó. Akkor eltűnt róluk a mosoly is, mintha ledörzsölte volna arcukról az a hirtelen föl- rémlő. süketítő gépzúgás. Körülöttünk világos, tiszta házak, toronyépületek, modern, nagy üvegű üzletek, egy nemrég épült, valóságos új város, a Kilián. — Tetszik Miskolc? A kislány nevet. Mindig nevet, kedvesen, bájosan. A fiú is mindig mosolyogva válaszol. Valahogy nehéz elképzelni, hogy ezekre az emberekre haragudni is lehet és hogy ők is tudnak haragudni. — Nagyon tetszik! A kiláC S E tónál is voltam. Milyen szép! — Mit szeretsz a legszívesebben csinálni? Magázni kellene őket, de valahogy nem sikerül. Tizen- három-tizennégy éveseknek látszanak, pedig húsz körül járnak. Meg különben is, mintha már nagyon régi ismerősök lennének. — Hanglemezt hallgatni. Meg kötni. — Felemeli a kosarat, mely most is tele piros pamuttal és egy készülő pulóverrel. — Néha a fiúknak is segítek kötni, mert a fiúk ügyetlenek — nevet ró társára., — Igen, mi nem tudunk jól kötni — ismeri el csendesen a fiú. — Ők segítenek. — De azért lemezezni jobban szeretek — mondja újra a lány Majdnem amiért meg nem beszél szépen magyarul, de csak tavaly nyáron érkezett, most tanulja a nyelvet. — És nagyon szeretek magyar emberekkel beszélni. Mindenről csak beszéljek! — A slágereket is szereted? — Bizony szeretem! Szeretem hallgatni Koncz Zsuzsát, Kovács Katit, Harangozó Terit ... Lassan, óvatosan ejti a neveket, és mindegyik után nagyon örül, hogy szépen tudta kiejteni. A fiú szólal meg: — En Illéseket szeretem. Nagyon tetszik az együttes. És szívesen nézem a labdarúgókat is, szeretem a mécsesét. — Van már csapatod is? Nem érti a kérdést: — Kinek szurkolsz, melyik csapatot szereted a legjobban? — A Dózsát! — Gyorsan, udvariasan hozzáteszi: — De megnézem majd itt is a csapatot, itt van a pálya a közelben, és majd ezt a csapatot is szerelem... — És még mivel szeretitek tölteni a szabad időtöket? — Sétálgatunk. — Pinpongozunk. — Tévét nézünk. — Rádiózunk. — Moziba járunk. — Sokat vagyunk a jó levegőn. Sétálni nagyon jól! — Sétálni nagyon jó! Sokat sétálunk a szép utcákon. — Igen, az utcák szépek, jó sétálni az utcákon! A kislány ban nyúlik egészen a derekáig, eléri a dó szárú, hosszú nadrágját is. A fiú ugyancsak kékcsfekete, rövid haját oldalra fésüli. Apró termetű- ek, törékenyek, kedvesek. Mint a többiek is itt kieüliV. tünk, akik némelyik■; hata1- mas, széles karimájú szalmakalapot hord, és magyarul köszön alóla: „Jó napot kívánok''' — Sétálni jó! Sétálni jó a szcp utcákon! — És kirándulni is nagyon szeretünk! — Voltunk már itt... ahol szép ... nagyon minden ... A neve nem jut eszembe .. — Lillafüred? — Igen! Igen! — A barlangot is láttuk, szép barlang nagyon! — Nálatok is vannak barlangok? Ártalmatlannak tűnt a kérdés. Ártalmatlannak, de nem volt az. Kár, hogy elhangzott. A fiú válaszol: — Vannak barlangok, de gyárak vannak benne ... Csend nehezedett ránk, sú- yos, terhes csend. Ilyen lehet ; légiriadók csendje is, amikor a szirénák már elhallgattak, és a várakozó emberek tudják, hogy néhány másodperc múltán megremegteti a levegőt a nehéz bombákat cipelő óriásgépek zúgása. ’ „Vannak barlangok. de gyárak vannak benne.” A kislány sem mosolygott, a fiú sem, pedig eddig mindketten mosolyogtak, bármiről is oe- széltünk. Körülöttünk mo. dern, új város, toronyépületekkel, tiszta, világos házakkal, szép üzletekkel, járdákkal. „Sétálni nagyon jó! Sokat sétálunk a szép utcákon!” Ügy érződött, órákig nehezedik ránk a csend, pedig csak néhány másodpercig tartol!. Valamiért nem mertünk egymásra nézni. Mintha szégyellnénk magunkat, hogy még ma is lehetséges mindaz • szörnyűség, amit a barlangban elhelyezett gyárak jeleznek — Jó itt lenni Magyarországon? Nagyon jó! Sza|^ lünk. Rádióműszerészetet. elektroműszerészetek nyomdászatot. Ha hazamegyünk. Vietnamba, dolgozunk. Ezekben a szakmákban, amiket itt. megtanulunk. Már mindketten újra mosolyognak. A kislány szól: — Mindenütt jó, de legjobb otthon! — Ezt itt tanultad? — Itt is hallottam, de nálunk, Vietnamban is tudják ezt. Gyorsan elmondja sajáí nyelvén is A fiú rábólinl. majd ő szól: — Mikor visszamegyünk, akkor már béke lesz . . . Béla Priska Tibor ^ Egy évszázad
