Észak-Magyarország, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-20 / 192. szám
Szerda, 1969. augusztus 20. ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 p- Napirenden íis a nytifgmoxgatán A leraeltinpíi eiseléséoek Étjei Gazdasagodé a gépesítés? LAPUNK I vasárnapi szá- l niaban jelen-. , meg cikkünk első része Az •i eitelt, viszonylag rövid idő clatt is több gazdasági vezető véleményét sikerült rr.eg-f- 1 mernünk. Egybehangzóan egyetértettel: azzal, hogy kü- , lönösen az új gazdasági mc /' chanizmus körülményei kö- 'zöll, amikor a reform sok vonatkozásban megtermékenyítette a vállalatok tevékenységét és gazdálkodását, szükségszerűvé válik az eddig mellőzött anyagmozgatás korszerűsítése Arról is kaptunk véleményeket és adatokat, hogy a gépesítést, a fejlesztést ma különösen körültekintő és szigorú gazdasági kalkuláció előzi meg Eorsod megye üzemeiben. A fejlesztés várható kiadásaival szembeállítják az elérhető megtakarításokat munkabérben, anyagban, állóeszközben, stb., a javaslatok közül pedig csak a leg^ jobb hatásfokú intézkedéseket valósítják meg. Ugyanakkor elismerték, hogy az anyagmozgatás korszerűsítése ma még ritkán kerül ezek k.ózé. Információink szerint az idén például még egyetlen vállalat sem igényelt fejlesztési hitelt ilyen célra. Az anyagmozgatás átfogó korszerűsítésével járó kiadó - sok általában tetemesek. A mai szállítási metódus alapján kimutatható megtakarítások viszont igen szerények, mivel ez utóbbiak közt többnyire csak a felszabaduló szállítómunkások munkabérét kalkulálják. Végül is a szállítások azt mutatják, hogy a létszám-megtakarítás révén legfeljebb 10—"0, vagy még több év alatt térülhetnek meg a drága fejlesztési. gépesítési költségek. _________ | MAGYARORSZÁGON olcsó a munkaerő és drága a gép. Ezért gazdaságtalan az anyagmozgatás korszerűsítése — a legtöbbször ezzel érvelnek a vállalati vezetők. El kell ismerni: sok igazság van e megállapításban. De az ipari forradalom küszöbén, a manufaktúrák időszakában is olcsóbb volt az ember, mint a gép (elnézést a történetiet- ien hasonlatért) — a kapitalizmus azonban ennek ellenére látványos gyorsasággal fejlődött. A jó kalkuláció ugyanis nem szatócs módra. ádom-kapom alapon készül, teljesen függetlenül _a távlatoktól, a műszaki fejlődés irányzataitól és a várható gazdasági hatásoktól. Jelenleg a korszerűtlen anvag- mozgatás úgynevezett rejtett költségeivel általában sehol nem számolnak, holott ez gyakorta többszöröse a nyilvánvaló költségeknek, a szállító- és rakodómunkások bérének. Azokon a helyeken, mint például a Tiszai Vegyikombi nótban. de a BVK-ban is, ahol meglehetősen szűk a helyi raktárkapacitás, és már az üzem építésének kezdete óta tudták, hogy termékeiket a közvetítő kereskedelmi szervek, illetve a felhasználó mezőgazdaság felé közvetlenül a megtermelés után el kell szállítani, általában kielégítőnek mondható a belső szállítás gépesítése. De a megye más üzemeiben, elsősorban az LKM-ben, az ÖKÜ- ben és a Borsodnádasdi Lemezgyárban is találkozunk helyi törekvésekkel, hogy gépekkel pótolják a nehezen beszerezhető munkaerőt. A vállalati közgazdászok már régóta hangsúlyozzák, hogy az anyagmozgatás korszerűsítésével járó megtakarítások egy része teljes biztonsággal kalkulálható, a másik részről viszont még a hozzávetőleges becslések esetén is bizonyos kockázatvállalás szükséges. A teljes biztonság a kockázatmentesség az anyagmozgatásban is, a gyártásban is a régi, idejét múlt módszerek konzerváló- ja. Azt például egyszerűbb elhatározni, hogy üzembe helyeznek még egy gyártóberendezést,' ha — mondjuk — az adott termék keresett és n piacon jó áron értékesíthető. mert n nyereségből általában rövid idő alatt megtérül a befektetés, ilyenkor azonban többnyire nem kalkulálják a szükséges anyagok, a késztermék nyílt és rejtett szállítási, raktározási, készletnövekedési költségeit; mindazt,- amit a zsúfoltság, a szervezetlenség és általában a hagyományos módszerek konzerválása okoz. információs rendszerünk módszerünk is az extenziv fejlesztés Irányába hat, fokozva meglevő létszám- és termelékenységi gondjainkat. Sajnos, a te-me- lés vezető szerepét mechanikusan értelmezve népgazdasági méretekben is sokáig elhanyagolták a hatékony munka komplex feltételeinek vizsgálatát, fejlesztését; a közlekedés, az úthálózat, a kereskedelem, a szolgáltatások bővítését és korszerűsítését. Ez az erősen leszűkített termelési szemlélet nem egyszer még nnpjainkban is kísért. Ezzel a témával azonban következő cikkünkben foglalkozunk. JELENLEGI és kalkulációs Fizikusok vándorgyűlése Augusztus 21-én kezdődik a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen az Eötvös Lóránd Fizikai Társulat vándorgyűlése. Az első nap tudományos programjában barta György, Délre JAszló. Kuli Gyula és Geszti Tomii« előadását hallhatják a részvevők, 22-én Szabó János Szatmári 7.nltán. Csongor Éva és Bozóky László számol b” kutatási területének egv-cgy éulekese'ob problémájáról. 23-án a fizika általános és középiskolai tanításának jelenlegi helyzetéről-, a tudományegyetemi fizikaoktatás és a műszaki egyetemi mérnök-fizikusképzés problémáiról referálnak- Marx György, l'áUfy Györgyné, Holies T ászló, Jánossy Lajos, Hagy Károly és Vallcó I. Péter. A tanácskozás részvevői a lu- InmányOs programon kívül Miskolc-Tapolcán állófogadáson. az aggteleki barlangban pedig hangversenyen is részt vesznek. • • . Ünnepség az Ózd» városi Tanácson Augusztus 18-án délután 4 órakor az Özdi városi Tanácson emlékeztek az alkotmány születésére, szóllak azokról az eredményekről, amelyek a város fejlődésében öltenek testet. \ A megemlékezést kitüntetéssel, jutalomosztással kötötték egybe. A tanácsapparátusban a kezdettől dolgozó és a később bt kapcsolódó tanácsi dolgozók között a törzs- gárdatagságuknak megfelelően 10—15 éves munka után és alapján ezüst és bronz fokozatú maketteket nyújtottak át. Így 12 tanácsi dolgozó az ezüst fokozat törzsgárda tagságot, 6 nap juta- iomszabadságot és a havi illetményének 50 százalékát, 22-en pedig bronz fokozatú kitüntetést. 3 nap jutalom- szabadsagot és a havi illet- , níényük 30 százalékát kap- : Iák meg. IN. Gy.) I A városfejlesztésről Fejlődő demokratizmusunk értékes gyümölcse ífta: ctr. Fekete László A várospolitika, városgazdálkodás, városüzemeltetés komplex, egymásból logikusan következő, sajátosan olyan szervezett, tervszerű te- vékenység, melynek célja a település lakóinak — munka- éj életkörülményeinek — javítása, és széles körű gondoskodás az állandóan növekvő igények és lehetőségek rendszeres számbavételével. A város leegyszerűsítve egy nagy háztartás, amelynek éppúgy megvannak a rövid- és középtávú, de hosz- szűtávú fejlesztési célkitűzései, a rendszeres — tervszerű és váratlan — fenntartási tennivalói, mint a legkisebb közösségnek, a családnak. Kö/össcjíi munkára van szükség A háziasszonyok is számba veszik a család rendszeres, visszatérő kiadásait, s azokat fontosságuk, sürgősségük szerint sorolják, és megtervezik közösen a tartós fejlesztéseket, melyek mindmind a >cis közösség életkörülményeit javítják, az otthont meghittebbé, kényelmesebbé teszik. Mondjuk meg őszintén, hogy ez a kis „háztartási költségvetés” összeállítása nem mentes a vitáktól, s mindenki az érvek sokaságát mondja el az általa indokoltnak tartott beszerzés mellett és mások ellene. Tehát ha egy kis közösségben viták vannak a fenntartások, fejlesztések megválasztásában, úgy egy nagyobb közösségben — egy adott válóiban — még szélesebb körit, jelelőssépteljesebb, a közösségi élet demokratizmusának még jobban megjelelő vitáknak tan és kell, Hogy helye legyen. Mindezt azért, mert egy nagyobb közösség többségének érdekeit érinti. Az új gazdasági mechanizmus kerete: között a város önállósága mindjobban eléri a kívánatos mértéket. Tehát a döntéseknél nem kap már . felülről” kötelező szempontokat, hanem ajánlásokat és az országos célkitűzésekre vonatkozó információkat. A növekvő jogokkal, a nagyobb önállósággal helyesen a növekvő kötelességek is együtt - járnak. Annak megállapítása, hogy e nagy' közösségnek melyek az elsődleges igényei, melyek nem tűrnek halasztást, ma már nem egyszerű, hanem mind összetettebb, bonyolultabb feladat. A feladatok meghatározásában, azok végrehajtásában mind jobban szélesedő közösségi munkára van szükség. A közösségi munka pedig csak úgy képzelhető el, ha a párt elsődleges elvi irányító munkája mellett a tennivalók meghatározásában, s azok megvalósításában nemcsak az igazgatás szervei, a tanácsok tagjai és aktívái munkálkodnak együtt, hanem a város lakóinak mind nagyobb hányada. Ezen alapvető feladat vég- rehaitását szolgálták és szolgálják a tanácstagi beszámolók, a fogadóórák, a pártna- pokon, törnegszervezeti r?n- dezvényeken elhangzott előadások, viták, s a különböző szervezett eszmecserék. Ezt szerettük volnál bővíteni azzal, hogy az £szak-Ma- nyamrszáp hasábjain a városfejlesztés és rendezés terveiről röviden beszámoltunk és kértük a közösség taglalnak, a város lakóinak véleményét. észrevételét. A kezdeményezés eredményes, nagyon hasznos, de több vonatkozásban — pozitív és nega- t tív értelemben — is meglepő volt. Az eredményességet igazolja, hogy a szóban, s a különböző rendezvényeken elhangzott hozzászólásokon kívül több mint 50 levelet kaptunk, melyek — egyes levelek soksok aláírói következtében — több száz városlakó véleményét, észrevételét és javaslatát fejezték ki. E nagyfokú közéleti aktivitást mindenképpen a fejlődő szocialista demokrácia értékes gyümölcsének tekinthetjük. Hasznosságát azzal tudnám lemérni, hogy a város elfogadott — megvalósult —, vagy a megvalósítás stádiumában álló terveit a levélírók és javaslattevők többsége helyeselte. Amikor hibákat tettek szóvá, az is megalapozott és indokolt volt. Mindezek a tanácsok és végrehajtó bizottságaik számára döntéseik megfelelő voltát igazolják és azt, hogy állásfoglalásunk általában találkozott a lakosság véleményével. A meglepő tapasztalatot egyrészt úgy fogalmazhatnám meg, hogy nem is vártuk, hogy fiatalok és öregek, háziasszonyok és nyugdíjasok, nagyüzemi munkások és tudományos kutatók. ilyen részletességgel feltárják, amit jónak tartanak, s ennyire elemző módon állítják össze a meglevő hibavagy hiányjegyzéket. A levelekből leszűrt és munkánkra nézve negatív tapasztalatot az jelzi, hogy a város lakosságának egy része még nem eléggé tájékozott a városrendezés, -fejlesztés céljait, azok szükségességét illetően, sokszor még közvetlen környezetében sem. Válasz a UérdóseUre, megjegyzésekre, javaslatokra Jelen helyzetben nincs lehetőség arra, hogy válaszoljak a levelekben foglalt kérdésekre, kívánságokra, jogos és vitatható észrevételekre, hanem néhány általános problémára szeretnék összefoglalóként reflektálni. Miskolc város mai helyzeténél nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy honnan indultunk el, s mi volt az örökségünk. A felszabadulás előtt a város kommunális szolgáltatása, az egészségügyi, oktatási ellátás színvonala, l'.özintéz- mény-hálózata, középület- és lakásállománya — akár a lakások számára vetítve, akár természetes egységben — alacsonyabb volt, mint sok más kisebb városban, például Vácott. Veszprémben, vagy Székesfehérvárott. A fel- szabadulást követő gyors iparosítás a munkaképes korú népesség szinte korlátlan foglalkoztatását, a város lé- lekszámának soha nem hitt gyors növekedését jelentette. Ez viszont gyengítette az élet- körülmények javítására tett jelentős intézkedések hatását, és a feszültségek feloldásának elhúzódását hozta macával. Ma már könnyű, de talán értelmetlen is bírálni az ötvenes évek városfejlesztési intézkedéseit Az elszórt kis lakótelének, a távlatokat nem kellően figyelembe vkvő közművesítés. a kevésbé igénves intézményépítéseket úgv lehet és kell szerintem felfogni, mint cgv olyan jó szándékú törekvést, hogy ..kétszer ed az, aki gyorsan ad”. A lo- hclőségn'-e> sokszorosan meghaladó igények hozták magukkal az előbb említett intézkedéseket és azt, ami ma mind élesebb kontrasztként jeleni]« meg. Mindezt azért tartottam szükségesnek leírni, mert ez is hozzá tartozik az igazságos elemzéshez és ezek a problémák nemcsak miskolciak. Sok levélíró megjegyzi, hogyha mindaz, ami 1945 után épült a városban, viszonylag koncentráltan valósult, volna meg, akkor ma már nem lehetne a városra ráismerni. Ez így igaz. Viszont a másik oldala a képnek az, hogy minden egyes lakás bontása csökkentette a lakásalapot, és egy-egy nagyon súlyos lakás- probléma megoldása ígéret maradt. 1958-ban Miskolcon közel 100 lakást oszthatott el a tanács az arra rászorulók között. Ebből lehetett volna-e szanálni, például az új, most épülő állami áruháznál több mint 80 lakást, vagy a Gordon első házgyári termékeiből készülő épületénél közel 90 darabot? Azt hiszem, a válasz nagyon is egyértelműen — nem. Tehát az igények korszerűbb kielégítésének, a város fejlődésének van és kell, hogy legyen reális üteme, melyet a rendelkezésre álló eszközök determinálnak. Ezek figyelembevétele nélkül ösz- szeállított programok, rövid és középtávú tervek ígérgetésnek bizonyulnak, ártanak a párt tudatos, tervszerű politikájának és a városvezetés hitelét nagymértékben rontják. Ma már aktuális olyan célkitűzés is — ami néhány évvel ezelőtt megvalósíthatatlan volt, amikor több mint 60 általános iskolás jutott egy tanteremre —, hogy fel kell számolni folyamatosan az elavult általános iskolákat, és a korszerűbb oktató-nevelő munkához korszerűbb feltételeket kell minél előbb biztosítani. Egy másik — több levélben jogosan bírált — problémakör: Miskolc belvárosának állapota és a lassúnak tartott korszerűsítése. Meg kell jegyeznem, hogy rendezési terveink a belvárost nem a tanácsháza környékének tekintik. hanem szűkebb értelemben a Szinva—Béke tér — Fazekas utca és a Szent Anna templom állal bezárt területet. A bővített programban a Kun Béla utca, a Vörösmarty és az Arany János utca, a Népkert környéke, a Papszer utca, és az Avasnak a város felé eső területe is benne foglaltatik. A Béke téren megvalósult beruházások, az ez évben előirányzott további korszerűsítés. az állami áruház, a Borsodi Szénbányák székhaza, az ÉMÁSZ-irodaház, a Hoffmann Ottó utcai bontások, és az ugyanezen helyen folyó lakás-, óvoda-, üzletépítések, a 2. sz. Szakközépiskola és kollégium, a megyei tanács- háza bővítése, a főutcái üzletek belső és külső rendbetétele, a jelentős belterületi útkorszerűsítések, a Pece folyamatos zárt szelvénybe helyezése. a Szinva burkolása és részbeni lefedése, több százmillió forint fejlesztést reprezentál, ami sok is, de kevés is. Sok azért, mert nem hasonlítható össze, sem a feladat nagyságát. sem arányait illetően — a több levélíró által példaként említett — Salgótarján vagy Szolnok város belső városi rekontsruk- ciójával. Kevés viszont azért, mert még nem sikerült a Széchenyi utca zártsoros, eléggé elavult városképét fellazítani. igényesebbé, városiasabbá fejleszteni. Nem sikerült továbbá zöld térrel még esztétikusabbá tenni a városközpontot. Még mindig kevés a jövőbe mutató. megfelelő színvonalú közintézmény, korszerű külsővel és igényesebb belső tartalommal létesített üzlet. Sok még az elavult lakás, a külső szemlélőnek sokszor romantikus. ..macskaköves" utca. kicsi házaival. de az ottlakóknak egyáltalán nem városi ellátást nvúiló otthonnal és mÄg inkább körnvezett»l. Őrizni, óvni. védeni kell műemlékeinket, a miskolci jellegze- tességű városképet mutat) építmény-együtteseket. Nem szabad azonban összetéveszteni az elavultat — a levegőtlen, zárt beépitettségű lakásokat. a korszerűsíthető, vagy más megfelelőbb célra hasznosítható sajátos épület- csoportokat —, a múlt progresszív értékeinek ápolásával, megmentésével. Mirdezt azért tartottam szükségesnek leírni, mert volt aki jogosan sürgeti a Tanácsház tér és Kossuth utca—Széchenyi utcasarok további bontását, mielőbbi korszerű beépítését, voltak viszont, akik ezt a sajátos „miskolci arculat” megőrzése érdekében értelmetlennek és feleslegesnek minősítik. Az előbbiekben nem teljességgel felsorolt folvó vagy befejezett építkezések, s az ez év végén megkezdődő és 1970- ben folytatódó bontások — a Béke télen, Tanácsház téren, n Székelykerl környékén — és a kezdődő építkezések a tervszerűen rekonstruálódó belváros képét tovább javítják és a változás mennyiségi mutatói mellett minőségileg is sokat fognak jelenteni. Sokan tették jogos kifogás tárgyává az utak rendszeres karbantartásának hiányát, a köztisztaság nem megfelelő voltát, a parkok, pihenőterületek mepóudsát és megvédését a rongálóktól, kártevőktől. A tanácsok és szerveik 3 rendelkezésre álló eszközökkel, ha kell adminisztratív úton is többet tesznek évről évre a helyzet javításáért. Mindez azonban önmagában kevés. Nemcsak, és elsősorban nem az adminisztratív intézkedések az elsődlegesek. Nem lehet minden parkot, fénycsövet. padot és virágtálat éjjel-nappal őriztetni hatósági közegekkel. Mindezekhez a lakosság, a közösség mind nagyobb támogatása, következetes fellépése cs a rongálok visszariasztása szükséges, mert a károkozók is — sajnos — miskolciak. Olyan társadalmi légkört kell valamennyiünknek teremtenünk, hogy az ilyeneket ne gyerekes csínytevőknek tekintsük, hanem a társadalmi tulajdon rongálóinak. akiket ezért a törvény szigorával kell megbüntetni. . Nem felejtem el, hogy egyszer Dunaújvárosban járva a városi tanács elnöke büszkén mutatta az új építkezéseket, a tiszta utcákat, a virágos kapualjakat. Az egyik épület lépcsőháza viszont szemetes. piszkos volt. Erre az elnök elvtárs megjegyezte, hogy itt biztos vidékiek jártak, mert dunaújvárosi ilyet nem csinál, és nem tűr maga körül. Köszönet Befejezésül és összegezve szeretnék a tanácsok és szerveik nevében köszönetét mondani mindazoknak, akik javaslataikkal, véleményük őszinte leírásával, észrevételeikkel. sok hasznos tanácsol adtak. Azt hiszem, megállapítható az is. hogy a cikksorozat nemcsak jó javaslatokat, ötleteket eredményezett, hanem érdeklődést is keltett a miskolciakban saját városuk jelene és jövője, de problémái és gondjai iránt is. Hozzájárult a városunk iránti szeretet elmélyítéséhez. A levelekben foglaltakat tovább tanulmányozzuk, és azokat munkánk során figyelembe vesszük. Több levélre — azok tartalmát tekintve — folyamatosan válaszolni is jogunk. Ígéretünkhöz híven a legjobb javaslattevőket, a sok jő ötletei tartalmazó levelek íróját a város felszabadulásának 25. évfordulója ünnepségeinek keretében jutalmazni és fáradozásaikat honorálni is kívánjuk. Még egyszer köszönöm a sok. jó tanácsot, a város jövőjéért aggódók javaslatait, az Észak-Magyarország szerkesztőségének »elki Ismeretes tevékenységét mind a magam, mind pedig a városi tanács valamennyi tagja, dolgozója és a városát. M*skoi- cot szerető és azért (enni is vágyó polgárai nevében.
