Észak-Magyarország, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-06 / 154. szám
ESZAK-MAGYARORSZÄG 6 Vasárnap, 1969. Július 6. Állatorvos a városban — Hová, hová, szomszéd? — Csak ide megyek, a Gárdonyi utcába. Nagyon köhög a lovam, meg kéne nézetni a doktor úrral... A kíváncsiskodó ember bólint: bizony, a lóról gondoskodni kell! Az állatorvos a parányi rendelőben sorra hallgatja a panaszokat, feljegyzi az eseteket. Aztán, ha már nem érkezik újabb hívás, útra kel. Sok házban megfordult Dr. Nagy Pál beül a volán mellé, s indítja a hűséges „jószágot”. Jókora területe van. Kocsi nélkül napokig róhatná, akkor se jutna sokra. Miskolc XI. kerületében — melynek jó része nem is oly rég még falu volt — lassan már húsz esztendeje teljesít szolgálatot. Gö- römbölyre és Csabára viszi útja, egyszer Szirmán, máskor meg éppen Tapolcán bukkan fel. Vizsgálja és gyógyítja a jószágot, a tsz-ekben tanácsokat ad, szűrővizsgálatokat tart rendszeresen. Máskor meg ellenőrzi az állatok tartását, táplálását vagy éppen sorra oltja valamilyen betegség megelőzése céljából az állatokat. Ismerik már az emberek, ő is a legtöbbet, hiszen a két évtized alatt ki tudná megmondani, hány csabai vagy göröm- bölyi ház tájékán fordult meg... Babonák közt kezdte Húszegynéhány évvel ezelőtt, zsebében a frissen szerzett diplomával, először állás nélkül élt. Aztán megkérdezték, nem akar-e Üjíehértón kezdeni. Szükség lenne egy állatorvosra, de fizetni, sajnos, nem tudnak. Hónapos szobában, édesanyja kenyerén és apja pénzén élt egy ideig Szabolcsban. De telve volt friss ambíciókkal, munkavággyal és a hivatásul választott szakma teljes megismerésének igényével. Ma már csak megmosolyogják ifjú kollégák, ha a kezdés éveiről mesél. Hiszen ma az a legfőbb gondja egy ifjú állatorvosnak: hová lenne a legérdemesebb menni dolgozni, hol adnak leghamarabb szolgálati lakást. — Nem volt oly könnyű azelőtt munkát találni. Ritkán hívta az állatorvost a paraszt- ember. Előbb megpróbálkozott a kuruzsló „gyógymódjával”, és csak ha végképp kidőlt a jószág, akkor fanyalodott orvosra. De aztán koplalt is azért eleget. Felvenni a küzdelmet évszázados babonákkal, úrrá lenni az elmaradottság és a hiszékenység felett, olcsón adni a jó szót, a gyógyítást, és az orvosságot — hát így kezdte. Bezzeg ma! Csak győzze sorra járni, vizsgálni betegeit. Merthogy ma már természetesnek tartja minden gazda, ha félreszuszog egy kicsit a tehén, már fut az orvosért. És szinte kétségbeesik, ha azt hallja: még csak gyógyszerre sincs szükség, múló nyavalya az egész... Csodaszer a keserűsé... Általában egészséges állatállomány, gondosan és tervszerűen nevelt, minden jóval ellátott szarvasmarha, sértés és aprójószágok vannak a kerületben. — Éppen a múltkor jutott eszembe, milyen rég is volt, már az öregek is alig emlegetik a sertéspestist. Ügy pusztult akkoriban a jószág, mesélik, hogy szekérderékkal alig győzték kivinni a dögtemetőbe. Ma már ezt is alig hisszük. És örvendezve beszél róla: a szarvasmarha-állományt rendszeresen szűrik, sikerült leszorítani a gümőkór előfordulását, négy esztendeje száj- és körömfáj ásos megbetegedés sem volt. — Hiába, no: az emberek hamarabb viszik a jószágot orvoshoz, mint saját bajukat gondozzák. Hol van már a ku- ruzslások ideje?! Dr. Nagy Pál utóbbi mondatát kissé megfricskázta az egyik gazda. Mert egy-két szokás azért nem halt ki egészen, van még ma is csodaszernek hitt holmi a házipatikában. Az említett idősebb gazda panaszkodva jött; „nem tudom, mi lehet a tehénnel, nem akar enni. Pedig adtam már neki keserűsót is ...” Gyárfás Katalin Borsod - a riliiai Szerepelünk — szerepelünk. Mármint mi, borsodiak — a rádióban. December 12-én mérkőzik vetélkedő csapatunk Pest megye válogatott leányaival és legényeivel. Felszabadulásunk tiszteletére a Magyar Rádió Tiszán innen — Dunán túl címmel rendez országos vetélkedőt válogatott témákból. Számunkra valóban felszabadulási emlékműsor, hiszen székvárosunk, Miskolc éppen néhány nappal előbb szabadult fel egy negyedszázaddal ezelőtt. A vetélkedő első előkészítő megbeszélését a napokban tartották meg a kijelölt szakcsoportok vezetői a megyei tanácson. Az egybegyűlteket Merényi József, a megyei tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezetője üdvözölte, majd Kilián István, a Herman Ottó Múzeum tudományos munkatársa ismertette a versenyfeltételeket. A szakcsoportok kijelölt veSzárazon és vízen • w ■- ~ zetői négy-öt főből álló csoportot állítanak össze és ezekkel együtt készülnek fel a vetélkedőre. A megye munkás- mozgalmának, felszabadulásának, 25 éves fejlődésének története éppenúgy témája lesz a mérkőzésnek, mint a felszaba- dúlás utáni korszak kiemelkedő személyiségeinek, a neves borsodiaknak élete és munkássága. Több falusi és városi helyszínt is be akar kapcsolni a rádió a mérkőzésbe, eddig már bizonyos, hogy Miskolcon kívül Sárospatak is részt vesz. Egy esztendeig, ez év őszétől jövő őszig tart a vetélkedő. Egy-egy adás 2—3 óráig tart majd. Az első forduló (a mi esetünkben a Pest megyével vívott) nyolc adásából a győztesek továbbjutnak a második fordulóba. Ez négy adásból áll majd, ezt követi a két-adásos elődöntő. Akik ott is megállják a sarat, bekerülnek a döntőbe. Reméljük, mi eljutunk a döntőig. Reméljük, hogy ez nemcsak remény marad. Lcnkey rajza Megalakult a balkezesek nemzetközi társasága — A világon jelenleg körülbelül 260 millió ember él — jelentette ki Mr. Noep Jones, az ír fővárosban, Dublinban, azon az ünnepségen, amelyen megalapították a balkezesek nemzetközi tanácsát. A társaságnak eddig már száz prominens tagja van. — Az egyik legrégibb ismert balkezes Caius Julius Caesar volt. A nem kevésbé híres Leói nardo da Vinci ugyancsak balkezes volt. De a mi korunkban is él néhány kiemelkedő baikezes személyiség: Charlie Chaplin sohasem tagadta, hogy balkezes. Ide tartozik Kim Novak, amerikai filmcsillag is. Híre3 balkezes Paul McCartney, a Beatles-együttes tagja is. Tranzisztoros tv Elkészültek a Videoton gyár televízió végszereldéjének kísérleti üzemében az első hazai, teljesen tranzisztorizált miniszuper televíziók. A figyelemre méltó eredmény feltételeit a Videoton gyártmányfejlesztési szakemberei teremtették meg speciális szerszámok elkészítésével. Az új készülékbe 29 tranzisztort építettek be. Működtethető 12 voltos akkumulátorral, gépkocsiakkumulátorral és hálózatról is. A tranzisztorizált minivizor sorozatgyártását e nyáron kezdik meg. Oravec János: A gitáros fiú Hárman ültünk a fülkéjében. Az ablaknál egymás mellett körülbelül egyidős emberpár foglalt helyet. Negyvenévesek lehettek. Mindketten vastag, sokdioptriás szemüveget viseltek. A férfi frissen volt borotválva és az ajka kissé púderos volt. Haja tökéletesen követte a koponya vonalát. Régi divatú, fekete ruhát viselt, nyakkendője kissé félre- esús'/.ott. Nyitott tenyerét két térdén nyugtatta. Az asszony fekete bársonyruhája naftalin- szagot árasztott. A melle tájékára tűzött, rézből készült 'virágtű meg-megcsillant a gyér fényben. ölében kukoricaháncsból készített szatyrot szorított magához. Felettük a csomagtartóban egy spárgával átkötött, nagy, kopott bőrönd feküdt. Mozdulatlanul, szótlanul ültek egymás mellett, mintha nagyon öregek, mintha nagyon fáradtak, vagy mintha haragban lettek volna. Szemük sem rebbent a szemüveg alatt. Mereven nézték a fülke szemközti barna falán a fémkeretbe foglalt, kifakult fényképeket. Mozdulatlanságuk, merevségük, szótlanságuk. arcuk sápadtsága arról árulkodott, hogy nem minden jut el hozzájuk a körülöttük zajló világból. Mintha valami gyilkos betegség hervasztaná őket. mintha valami végzetes kór telepedett volna arcukra, ruhájukra, egész különleges világukra. Egész idő alatt úgy éreztem, hogy valami láthatatlan fal választja el őket még a vonattól is, amellyel utaznak, és tőlem is, egyetlen útitársuktól. Nem csoda hát, hogy föllélegeztem, amikor az egyik állomáson egy gitáros fiú állt meg a fülkeajtóban és helyet kért. Két fiatal lányt eresztett maga elé, s ő jött be harmadiknak. Gitárja a vállára volt akasztva, s fejjel lefelé lógott, mint a katonák puskája, ha esik az eső. Kezében két sportszatyrot hozott. A lányok és ő maga is a szemben levő ülésre telepedtek. Kintről mágukkal hozták az éjszaka friss levegőjét a cigarettafüstös, fülledt levegőjű fülkébe. A fiúnak a két lány között jutott hely. Haja olyan volt, mintha hajótöröttként egy lakatlan szigeten néhány hónapot töltött volna, s utána kontárborbély nyírta volna meg. Nagy zsebű, sokgombos, tarka inget viselt, ami olyan volt, mint valami katonazubbony. A farmernadrágot keskeny, fekete szíj szorította a csípőjéhez, zokni nélküli lábán pedig mokaszint hordott. A lnnvnli is hasonlóan ■duVun voltak öltözve, de fehér, hosszú ujjú blúzuk szinte világított a fülke gyér világosságában. Az egyik szőke volt, a másiknak a haja színét nehéz lett volna megállapítani — gondolom, a sok festéstől. Apró szemű, többsoros, finom csillogásé láncot hordtak a nyakukban és csuklójuk fölött karkötőként. Ruhájuk és csomagjaik arról árulkodtak, hogy táborozni indultak. A fiatalok fesztelen viselkedése, hangos csevegése sem mozdította ki a mellettem ülő emberpárt holtpontjáról. Figyelmemet ezután egyre inkább a fiú kötötte le. Egyforma játékossággal beszélt mind a két lánnyal, s az sem zavarta, ha a lányok előtte összehajolva csevegtek. Közben a válláról a nyakába akasztotta a gitárt. Fejét ráhajtotta a hangszerre, és hangolni kezdte a húrokat. Arca pattanásos volt, s ahogy a hangokra figyelt, igen értelmesnek tűnt. Közben egyszer felpillantott s észrevette, hogy figyelem. Abbahagyta a hangolást és rám nézett. Tudtam, azt vizsgálja arcomon, hogy akarom-e a muzsikát, avagy sem. Éreztem, mondanom kell valamit. Nevetve jegyeztem meg: ' — Azt hiszem, magáról csak a szakáll hiányzik. Mindhárman összenéztek. A lányok kuncogni kezdtek, a fiú pedig nevetve azt mondta: — A szakáll csak az egyetemistáknál divat. Én egy órát pucolom mindennap a körmeim alól az olajat. Autószerelő vagyok. Legszívesebben egy dudát meg egy rendszámot is felszerelnék a gitárra — és a plexi pengetővel megszólaltatta a hangszert. Aztán énekeltek, mókáztak, egyik állomástól a másikig. Legtöbbször nemcsak a táncban, hanem a hangban is nagy teret követelő tvisztszámok egyhangú dallama és ritmusa töltötte meg a levegőt. Az első számok után kíváncsian pislogtak a velük szemben ülő emberpárra, a hatást lesték, de azok továbbra is mozdulatlanul, mereven, szótlanul ültek, mintha ott sem lettek volna. A fiú ilyenkor megrántotta a vállát, és tovább játszott. Atj onvilr állomáson né- hány percet állt a vonat, s így még jobban hallatszott a fiatalok éjszakának, annak könyökéhez ért, mire az asszony is ránézett. Aztán a férfi lassan arca elé emelte a másik kezét, és gyorsan mutogatni kezdett. Gyakorlott mozdulatokkal, jelbeszéddel mondott neki valamit. Az asszony eddig merev arca megelevenedett és a torkában elhalt gondolatokat, hangokat ugyanolyan gyors mozdulatokkal pótolva válaszolt a férfinak. Közben megigazította a férfi félrecsúszott nyakkendőjét is. Ekkor már biztos voltam benne, fárasztó utazásnak fittyet hányó, jókedvű hangversenye. Ekkor az ablak mellett ülő férfi lassan felesége felé fordította az arcát és egyik kezével. hogy házasok. Élénken mutogattak. beszélgettek, minden hang nélkül. Először a fiú vette ezt észre. Keze megállt a gitár húrjai felett és megmerevedett. Azonnal abbahagyta az éneklést az egyik lány is, csak a másik folytatta. De aztán a hirtelen beálló csendre ő is abbahagyta. Mind a négyen a fürgén gesztikuláló házaspárt figyeltük. Aztán a fiatalok összenéztek. A fiú minden szó nélkül kibújt a gitárt vállán tartó szalagból, felállt, és a hangszert óvatosan a poggyásztartóba helyezte. Felvette a pulóverjét és visszaült a helyére. Közben a süketnéma házaspár abbahagyta a — beszélgetést. Ismét mozdulatlanul, szótlanul ültek egymás mellett, mintha nagyon öregek, mintha nagyon fáradtak, vagy mintha nagyon haragban lettek volna. Ez a mozdulat busái.', hangtalanság ráragadt a fiatalokra is. Csak az éjszakai személyvonat egyenletes futásának zaja hallatszott. Senki nem aludt. A fiatalok is nyitott szemmel töltötték el az út hátralevő részét. Többé egy szót sem szóltak. Pedig már hajna- lodott. amikor a divatos fürdőhelyen leszálltak. A fiú maga elé eresztette a lányokat. S miközben a gitárt a vállára akarta akasztani, annak húrjai beleakadtak ingjének valamelyik rézgombjába, s megszólaltak. A fiú gyorsan rátette tenyerét a húrokra, szinte szorította, markolta a gitár nyakát, nehogy még egyszer megszólaljon. S mielőtt kilépett volna a fülkeajtón, visszanézett az ablak mellett ülő házaspárra. Tekintetében a bocsánatkérés és szánalom volt.
