Észak-Magyarország, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-06 / 154. szám

Vasárnap, 1969. július 6. s ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Községről községre Vasútépítők TOKA .1 Telt ház a campingben Ut épül a tiszai strandhoz Villanyt kapnak a szigetlakok Festők és filmesek Szövetkezeti sütőüzem Fácánok és az idegenforgalom Két lagzi a javából De akad más újság is az ódon lanácsházán. Például egy örömhír a Bodrog szigetén, az úgynevezett Várkertben élő, áradáskor pákász-módon csó­nakon közlekedő 14 családnak, akikhez még az ősszel beve­zetik a villanyvilágítást. Jó hír az is, hogy mind több vál­lalat, üzem épít üdülőt, hétvégi pihenőt a községben, amely már most megkezdte az elő­készületeket egy 1973-ban sor­ra kerülő nagy eseményre. Ak­kor lesz Tokaj 900 esztendős, s szeretnék ezt olyan rendez­vénysorozattal megünnepelni, amely a határokon túlról is sok vendéget hoz. Mert Tokaj fejlesztésében, felvirágoztatá­sában az idegenforgalom az egyik legszámottevőbb ténye­ző. A tokaji művésztelep lakói, a festők, s a napokban érke­zett vendégek, a filmesek is bizonyára segítséget nyújtanak hozzá, hogy növekedjék e nemcsak látnivalókban gazdag, de élményeket is bőven ígérő táj idegenforgalma. Az általános fogyasztási szö­vetkezetben is az idegenforga­lomról esik a legtöbb szó. Csa­tári István, a szövetkezet el­nöke újságolja, hogy végre jó mederben halad a szálló épí­tése. Az építkezés megkezdé­séhez szükséges négy és fél milliós hitel biztosítottnak lát­szik. Arra, hogy mennyire szükség van a szállodára, a leg­jobb bizonyíték: csupán a szö­vetkezet több mint tíz 40—50 fős csoportot volt kénytelen el­utasítani az elmúlt napokban szálláshiány miatt. És még egy jó hír a to­kajiaknak és az ide érkező vendégeknek. A napokban szö­vetkezeti sütőüzem kezdi meg működését. A cél: mindig fi­KOni, friSS bíÍ7Í lfontrav’/it rn­pogós péksütemény-különleges­ségeket biztosítani. Mert a fi­nom tokaji bor előtt szükség van bizony jó „borkorcsolyá­ra” is. Még a szépen fejlődő helyi vadásztársaság szombati gyű­lésén is szó esett az idegen- forgalomról. Ugyanis a Hódos­tanyai, nemrég létesített fá­cántelep, a jól szaporodó nyúl­ás őzállomány is sok vendé­get hozhat a jövőben. Az ötezer lakosnál népesebb község persze nem élhet kizá rólag az idegenforgalomból. Ha lassan is, de sikerül mind több helyi munkaalkalmat biz­tosítani. A helyi vas- és fém­ipari szövetkezet idei tervé­ben 40 új munkahely létesíté­se szerepel. És pont ezen szombaton kapott egy jó hírt tartalmazó levelet Szabó Imre. a Fűzkitermelő és Kosárfonó Háziipari Szövetkezet elnöke is. A tanács arról értesíti, hogy tervezett új üzemházuk részére szívesen átadja 200 ezer forintért, az egyik meg­üresedő, legalább félmillió fo­rintot érő iskolaépületet. Dél felé egyre népesebbek a tokaji utcák. Mind több kül­földi rendszámú gépkocsi veri fel a főútvonal porát. Mert sajnos, verőfényben óriási a por, kis eső után pedig raga­dós sár marasztal. Még most sem sikerült teljesen eltakarí­tani a közelmúlt felhőszakadá­sainak nyomát, amikor a le­zúduló víz több ezer tonnányi löszt, sárga anyagszerűséget sodort Tokaj utcáira. Pedig még a kazincbarcikaiak sepre- getőkocsija is Tokaj megsegí­tésére sietett De azért a gépkocsik verte porfelhő sem tudta elszürkíte- ni e verőfényes hétvége han­gulatát. Ezen a szombaton nemcsak a borkóstoló, a Ta­verna, s a hűvös pincék ven­dégei koccintották össze po­haraikat. Két nagy lakoda­lomba, vidám KISZ-esküvőre is nagyon sokan voltak hiva­talosak. Szűcs Ilonka és Feke­te László, valamint Tomasovits Irén és Lánczi Ferenc szövet­kezeti dolgozók esküvőjén szólt a muzsika. A vízügyi szakaszmérnökség dolgozói pe­dig már egy jóval lakodalom utáni családi eseményen emel­ték poharaikat: Eberhard Gá­bor KlSZ-tltkáruk Editke lá­nyának névadóünnepségén koccintottak. Pozsonyi Sándor (Július 7 -én, hétfőn Göncre látogatunk el, s keddi lapszámunkban jelentkezünk ottani él­ményeinkkel.) Még reggel nyolc óra sincs, ue már forrón tűz a nap a “agykopasz-hegy aljában. Az első hétvégi vendégek is meg­érkeztek már a hegyaljai bo­rok fővárosába. Szőke német "ölgy fényképezi a Tisza és a Bodrog összeöielkezését. Szem­üveges dán úr kattogtatja rolleyflcxét Hudák György ká­dármester száradó dongaléc- Piramisaira. Egy kassai autó­busz körül fejkendős nénik magyarul dicsérik a táj szép­ségeit, s a hazulról hozott rán­tott csirkecomb elfogyasztása után betérnek a borkóstolóba. Az egyik szlovákiai szövetke­zet tagjai. A második pohár szamorodni után tréfás aján­latot tesznek, hogy két sörgyá­rat adnak egyetlen tokaji hegyért. A Tisza-parti campingben telt ház van. Erre a szombat­ra virradó éjszakán közel 130- an hajtották itt álomra a fe­jüket. Németek, dánok, lengye­lek, csehek, szlovákok és né­hány magyar kiránduló cso­port. Akik előző este a pincék hűvösében is megfordultak, bi­zony még most is alszanak. Pedig a közelben jókora dü­börgéssel robognak a követ szállító tehergépkocsik. A szomszédba, a Tisza egyik leg­szebb strandjához épüi az út. Ezen a reggelen kezdtek mun­kához. Tokaj, a borfőváros és a szabolcsi Rakamaz, a bur­gonyafőváros összefogásával épül a közös strandhoz vezető 800 méteres útszakasz. Nagy szükség van rá. Szinte gomba­módra valóságos üdülőtelep épült ki ezen a gyönyörű Ti­sza-parti részen. — Holnap (azaz ma, vasár­nap) a nemzetközi szövetkeze­ti napot ünnepük Tokaj és Ra­kamaz szövetkezeti dolgozói itt a strandon — újságolja Tömöl Miklós, tokaji tanácselnök. Gépesített pályaátépítés Miskolc határában ül a sínen, erősen figyel, azu­tán oda-odaszól: — A négyes..., a kettes állj! Az ütemes mozgás megsza­kad, a brigádvezetö elégedet­ten bólint, a kis csoport né­hány méterrel ismét arrébb vonul, hogy nyílegyenesre sza­bályozzák az acélsíneket. — Én 16 éve dolgozom itt — mondja Varga Gábor, s jó 14 éve dolgozik Juhász Já­nos és a többiek is. Háromszáz vasútépítő dol­gozik itt Miskolc és Nyéklád- háza között. A múlt hónap elején kezdték meg az egyik vágány átépítését, modernizá­lását. És bár az egyik vágány­pár azóta kiesett a közleke­désből, az utasok ezt különö­sebben nem vették észre: nem késnek, nem maradnak ki vo­natok. Az egy vágány páron igen sűrű a forgalom. Másfél, két percenként robognak, dübörög­nek, zúgnak el itt a vona­tok. Néznivaló bőven akad. 24 méteres szakaszokra szabdal­ják szét a sínpárt. A mező­ket — már mint a vasúti sí­neket és a betonaljakat — darukkal nyitott vagonokra emelik és Alsózsolcára szállít­ják. A felszedett felépítmény helyén, közel Nyékládházához, földgyaluk faragják és tolják szélre a pálya régi anyagát. Sok-sok kilométeres földsánc jelzi, hogy itt nagy munka fo­lyik. Vargyasi András, a MÁV miskolci Igazgatóság osztályvezetője a munka nagy­ságát a következő adatokkal jellemzi: Népi ülnökök eskütétele Miskolcon A Hazafias Népfront és a szakszervezetek által rende­zett jelölőgyűléseken az el­múlt hónap során választot­ták ki azokat a dolgozókat, akiket alkalmasnak találtak rá, hogy az igazságszolgáltatás munkájában mint népi ülnö­kök részt vegyenek. Népi ül­nök bíráskodásunk immár húszéves múltra tekint vissza, húsz éve biztosítja ez a rend­szer igazságszolgáltatásunk de­mokratizmusát. A megválasztott ülnökök eskütételére most került sor. Miskolc három kerületéből 560 ülnököt választottak. Az első kerületben megválasztott 182 népi ülnök pénteken reg­gel gyűlt össze a BAÉV kul­túrtermében, ahol Szőke An­dor, a kerületi népfrontbizott­ság elnöke köszöntötte őket, majd Maros Istvántól, a ke­rületi tanács vb-titkórától át­vették megbízólevelüket. Az ülnökök dr Farkas József, a Miskolci Járásbíróság elnöke előtt tették le az esküt. Tegnap, szombaton reggel a miskolci járás községeiben megválasztott 80 népi ülnök a Miskolci Járásbíróság épü­letében gyűlt össze, ahol dr. Bíró Gvörgy. a Miskolc járá­si Tanács vb-elnökhelyettese üdvözölte őket, s adta át meg­bízóleveleiket. Itt dr. Kováts György, a járásbíróság elnök- helyettese volt jelen az eskü­tételnél. A miskolci járásban megvá­lasztott ülnökök közt feltűnően sok a nő. nyolcvanból har­minckettő. Tízzel több, mint a legutóbbi választáskor. A járásbíróságainknál moíí esküt tett népi ülnökök né^y évre szóló megbízatást top­tak. * hodrog-parti kikötőben. (Foto: Sz. Gy.) én 745 blokkot hengereltek, a bugasor termelése ugyanezen a napon 1536 tonna volt. A finomhengermű júniusban ért el egész sor rekorderedményt. A közös akarat, a munka­verseny eredményeként az Ózdi Kohászati Üzemek sike­resen zárta az első hat hóna­pot. a kollektíva túlteljesítette tervét. Szerepe volt ebben a szervezettebb munkának, a rejtett tartalékok feltárásának is. Az Ózdi Kohászati Üze­mek vezetői és dolgozói, a vál­lalat egész kollektívája meg­dolgozott a sikerért V, z. nek helyére, és ezeket a 126 méteres darabokat is összehe- gesztjük. A Miskolc és Nyékládháza közötti szakasz építését 100 napra tervezték. Az építők biza­kodnak, hogy ezt 60 nap alatt megcsinálják. A bizakodáshoz meg is van az ok, hiszen több olyan remek kollektíva dolgo­zik, mint a 20—20 tagú Cset- reki, Téglási és a Papp vá­gányfektető brigád. — Júüus 31-én délután 16 órakor — közük — már ezen a sínpáron is megindulhatnak a szerelvények. A nagy múltú diósgyőri ko­hászatban gyártott új fajta, a méterenként 54 kilós sín „tit­ka”, hogy rajta 160 kilomé­teres sebességgel roboghatnak a vonatok. Csorba Barna Fotó: Szabados György volt. Most két aláverő gép dübörög. — A gép — közlik — egy aljat 27 másodperc alatt „ver alá”, amelyhez '4 embernek 75 percre lenne szüksége. Sasfalusi Miklós építésveze­tő elmondja, hogy itt volta­képpen éjjel-nappal megy a munka. Éjjel van a vágány­zár. Csak ekkor tudják ide­hozni a talajjavító anyagot, a kőzúzalékot. — A sínek nagyon érzéke­nyek. Hegesztésükhöz semle­ges hőfok kell. Ez azt jelenti — teszi hozzá —, hogy 10—20 fokos melegben lehet a mun­kát végezni. Az erre alkalmas idő, hőmérséklet hajnalban van. A munkával elég gyorsan haladnak. Minden második nap 350 méter hosszúságban termelés kiesését a finomhen­germű kollektívája is meg­érezte. Az ÓKÜ dolgozói azonban nagy akarással dolgoztak a saját hibájukon kívül bekö­vetkezett lemaradások pótlásá­ért. Tálán soha nem született Ózdon annyi rekord, mint 1969 első fél évében. Az acélműben március 8- án — egyetlen nap alatt — 3064 tonna acélt gyártottak, s az acélmű fennállása óta az idén márciusban termeltek legtöb­bet egy hónap alatt. A nagy­olvasztómű mácius 19-én 2010 tonna nyersvasat termelt. A durvahengerműben február 9­Feszített tervet készítettek, nagy feladatokat tűztek maguk elé 1909-re az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozói. Mint a vál­lalat termelési főmérnökétől megtudtuk, az ÓKÜ termelő gyáregységei tervüket az első fél évben sikeresen teljesítet­ték, sőt túlteljesítették. Ered­ményeiket néha igen nehéz körülmények között érték el. Ismeretes, hogy az év elején meghibásodott a nagyolvasztó- mű léghevítője, s ugyanez a léghevítő később még egyszer súlyos üzemzavart okozott. Előfordult az is, hogy a durva­hengermű bugasorának nagy vonómotorja leállt. A buga­Ileg'clolg'ozialí a sikerei*! síz ózdi kolsászok A nyári zápor, amilyen gyorsan érkezik, olyan sebesen vonul el. Fellebben a két ha­talmas sátor függönye és a vasútépítők örvendezve lép­nek a már napfényben fürdő sínpárokhoz. A Bereczld brigád tagjai az elárvult talpaláverő géphez lépnek, folytatják a munkát. Tőlük néhány méterre Berecz­l.-i o cvnrl\;A7'r»+fi lrwacmlvn — 60 ezer köbméter anya­got kell kiszednünk, 21 ezer köbméter talajjavítót és 37 ezer köbméter zúzott követ hozunk ide és rakunk le. A munka nagy része gépe­sítve van. A 30—60 centimé­ter vastagságú talajjavítót tö­mörítő gépek nyomják, dön­gölik keményre. Hajdan az egyik legkegyetlenebb munka rakják le az új mezőket. Ezt Alsózsolcán szerelik össze, s a géplánc, illetve daruk segít­ségével helyezik az új alja­zatna. Igaz, ekkor még csak „vendégsínek” vannak a be­tonaljon. — Az új típusú, az 54 kilós síneket — magyarázzák — Gyöngyösön hegeszt ik össze 126 méteres hosszúságra. Eze­ket csavarozzuk a vendégsí-

Next

/
Oldalképek
Tartalom